Mámor-trilógia 2. - Rajongás
harmadik fejezet

Pasizási tanácsok
Bethanynek huszonöt percbe telt rájönni, hogy elment az esze. Ekkor már tudta, hogy hatalmas hibát követ el. Megmosta a kezét, aztán megtapogatta a zsebét, hogy érezze az összehajtogatott bankjegyeket. A konyha üres volt, a személyzet java már hazament, kivéve a takarítókat. Szerencsére neki ezt már nem kellett, ő elvégezte a munkáját.
Egy pillanatra megtorpant, és habozva nézett a sikátorba vezető ajtóra, aztán a konyha kijáratára, amely Jace-hez és Ash-hez vezetett. Jace igazat mondott. A bálterem tizenöt percen belül kiürült. Bethany nem tudta, hogy sikerült ezt elérnie, de hát olyan férfinak tűnt, aki mindig eléri, amit akar.
Már csak az ajtó választotta el egy forró éjszakától és a finom vacsorától.
A sikátor ajtaja kivágódott, mikor az egyik takarító elindult kifelé egy szemeteszsákkal. A beáramló hűvös fuvallat Bethany csontjáig hatolt. Megrázkódott és a karja libabőrös lett.
Ez volt a másik lehetőség. Hideg. Magány. Egy újabb, bizonytalanságban töltött éjszaka. Mindezt figyelembe véve a másik ajtó tűnt az egyedüli logikus választásnak.
Feltápászkodott a pultról, amelyre eddig támaszkodott, és elindult a kijárat felé. Mikor elérte az ajtót, nagy levegőt vett és kilépett rajta. Jace ott állt és rá várt, zsebre tett kézzel, a falnak dőlve. Azon nyomban észrevette őt, és a pillantása éppúgy átjárta Bethany minden porcikáját, mint az előbb a hűvös levegő. Csakhogy ezúttal nem jeges borzongás töltötte el. A forróság futótűzként áradt szét a vénáiban.
– Kész vagy? – kérdezte Jace.
Mielőtt még Bethany válaszolt volna, ellökte magát a faltól és már ott is volt mellette. A kezét a lány nyakára tette, és a hüvelykujjával cirógatni kezdte a tarkója finom, érzékeny bőrét.
A mindenségit, ennek a férfinak még az érintése is halálos volt.
– Ash felment a lakosztályba, hogy megrendelje a vacsorát.
Bethany felemelte a fejét, először nézve egyenesen Jace szemébe.
– Szóval itt maradunk?
Jace szája szegletében mosoly bujkált.
– Enyém a szálloda. Ma éjszakára itt is épp olyan jó lesz, mint bárhol másutt.
Övé a szálloda! Nem mintha Bethany nem lett volna tisztában azzal, hogy Jace és Ash fényévekre vannak tőle, de ahogy Jace kimondta, hogy övé a szálloda, csak megerősítette abban, hogy inkább a hideget kellett volna választania az átmeneti meleg helyett.
– Erre nem voltam felkészülve – hebegte Bethany, miközben a lifthez mentek.
– Nincs ide illő ruhám, sem… Holmim.
Legszívesebben felnevetett volna, olyan abszurd volt ez a beszélgetés. Még ha tudta volna előre, akkor sem készülhetett volna fel, hiszen semmije sem volt a reményen kívül, hogy a következő nap kicsit jobb lesz, mint az előző.
Jace szája újra mosolyra húzódott, és a szeme csillogott, miközben a lifthez kísérte.
– Nem lesz szükséged ruhákra, semmi más holmira. Bethany keze remegett, a térde elgyöngült, miközben beléptek a liftbe. Ez volt az utolsó esélye, hogy hátat fordítson. Jace előredőlt, hogy megnyomja a legfelső emelet gombját. Az ajtó még nyitva állt. Könnyű lett volna kilépni rajta és azt mondani, meggondolta magát, majd eltűnni a hideg éjszakában, az ő mindennapi valóságában.
Jace hirtelen ránézett, olyan átható pillantással, mintha csak olvasna a gondolataiban. Egy hosszú percig csak figyelte, és közben lenyomva tartotta a földszint gombját. Mivel Bethany nem mozdult, kiegyenesedett és a lift hátsó falának dőlt, még mindig a lányt figyelve, miközben bezáródott az ajtó.
– Ideges vagy – mondta, le sem véve a szemét Bethanyről.
Bethany megrántotta a vállát, mire Jace megint elmosolyodott. Gyilkosan szexis mosolya volt. Nem olyan könnyed és elbűvölő, mint Ashnek. Ash úgy mosolygott, mintha ez lenne a legtermészetesebb arckifejezése. Mint aki pontosan tudja magáról, hogy ő az a szívdöglesztő szépfiú, akinek a nők a lába elé omlanak. Bethanynek az volt a benyomása, hogy Jace nem az a mosolygós típus. Sokkal komolyabbnak tűnt Ashnél. És ha őszinte akart lenni magához, el kellete ismernie, hogy titokzatos, rosszfiús karaktere pontosan az volt, amire mindig is vágyott. Vele biztonságban érezhette volna magát éjjel. Olyan férfi volt, aki mellett egy nő védve érzi magát.
– Semmi ok az idegeskedésre – mormolta Jace, mikor a lift megállt.
Mikor Bethany elindult kifelé, Jace kitette elé a kezét, hogy megállítsa, aztán a karjába húzta. Bethany a mellkasához simult, és ahogy Jace lehajolt, csaknem összeért a szájuk. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy az arcán érezte a férfi szapora lélegzetvételét.
– Bethany, semmi ok az idegeskedésre – ismételte meg Jace, az ajkával csábítóan körözve Bethany szája fölött.
Végighúzta á mutatóujját Bethany arcán, le egészen a szája sarkáig. Ekkor a liftajtó megmozdult, mivel már túl régóta nyitva állt, de Jace nem törődött vele. Csakis rá figyelt, olyan pillantással, mintha belelátna a fejébe, vagy legalábbis ezt akarná elérni.
– Jól vagyok – suttogta Bethany.
Jace erre elmosolyodott. Igazi mosoly volt. Nem olyan félmosoly, mint mikor mosolyogni készült vagy épp ellenállt a késztetésnek. Valódi, széles, fogvillantós mosoly volt. És milyen szép fogai voltak! Tökéletesen szabályosak. Vakítóan fehérek. Amilyennek egy igazi egymillió dolláros mosolynak lennie kell. Amúgy is minden tökéletes volt rajta, tetőtől talpig.
Iszonyatosan távol állt Bethanytől. Olyannyira nem voltak egy súlycsoportban, hogy az már nem volt vicces.
Bethany fejében peregni kezdtek a filmkockák a Micsoda nő!-ből. Aztán eszébe jutott Hamupipőke. Egy egyéjszakás tündérmese. Csakhogy tisztában volt vele, hogy neki esélye sincs a happy endre. A meséket jó olvasgatni. Jó álmodozni arról, hogy valóra válnak. Ám a valósághoz semmi közük. Legalábbis olyan lányokkal nem történnek meg, mint ő.
Most megkapja az egy éjszakáját, aztán holnap visszatér ahhoz, ami a legjobban megy neki. Egyik napról a másikra élni. Megbirkózni a nehézségekkel. Túlélésre játszani.
Jace maga elé tessékelte, és mikor Bethany kilépett a liftből, mellélépett, majd szorosan átkarolta a derekát. Csodás képérzés volt. Túlságosan is kellemes. Könnyű volt belemerülni az álmodozásba. Csakhogy semmit nem számított ennek a férfinak. Csak le akarta fektetni. Bethany pedig melegségre vágyott, ennivalóra, és a lehetőségre, hogy egy időre elfeledkezhessen nyomorúságos kis életéről. Ez volt az alku, amelyet kész volt elfogadni.
Egy perccel később Jace kitárta előtte a luxuslakosztály ajtaját. Bethany megtorpant az ajtóban, mikor megpillantotta Asht, amint épp tányérokat tett a magas fényű étkezőasztalra. Három főre volt terítve, és egyértelmű volt, hogy ő fog középen ülni. Az asztal közepén ott állt a narancslé egy pohárban, mellette a tányéron a hamburger és a sült krumpli, a két másik tányéron pedig hatalmas steakek.
Mikor Bethany megérezte az étel illatát, a gyomra összeugrott. Majd' éhen halt, és még soha életében nem érzett ehhez foghatóan ínycsiklandó illatot.
Ash ránézett a szokásos laza mosolyával, a szeme elbűvölően csillogott.
– Vacsorázhatunk?
De még mennyire! Bethanynek már valósággal kopogott a szeme. Próbált higgadtan bólintani, nehogy rávesse magát az asztalra, és elkezdje szétmarcangolni azt a hamburgert.
Jace a hátára tette a kezét, és odavezette az asztalhoz. Bethany összekulcsolta az ujjait, hogy leplezze a keze remegését. Aztán leült a székére, és közelebb húzta magát az előtte álló, istenien illatozó ételhez. Lazán emelte fel a poharát, mintha nem is lenne farkaséhes, és alig bírná ki, hogy ne kezdjen rögtön falni. Ivott egy kortyot a narancsléből, de letette a poharat, mikor a savas ital belemart üres gyomrába. Talán mégiscsak jobb lesz az étellel kezdeni.
A hamburger, a sült krumpli, de még a narancslé is luxus volt számára, és minden falatot, minden kortyot ki akart élvezni. Mikor Jace és Ash leültek mellé az asztalhoz, felvett egy szem sült krumplit, beletunkolta a tányérja melletti kis tálkában lévő ketchupba, és bekapta.
– Biztos nem kérsz egy kis steaket? – kérdezte Ash a tányérja felé biccentve.
Mikor Bethany rápillantott a jókora hússzeletre, a szájában összefutott a nyál. És az az illat! Ez az isteni aroma csaknem megőrjítette.
– Hát… – bökte ki habozva.
Ash erre szó nélkül levágott egy darabot a steakjéből, és a villájával átemelte Bethany tányérjára. Picit nyersebb volt a hús, mint szerette, de mit számított? Az sem érdekelte, milyen az íze. Fő, hogy ennivaló volt.
– Köszönöm – mormolta maga elé.
Vacsora közben végig magán érezte Jace pillantását, ezért nagyon óvatosan és lassan evett, nehogy túl falánknak tűnjön. Minden falatot alaposan megrágott. Közben megitta a narancslevét is, és hálás volt, mikor Ash újratöltötte a poharát.

Mindent meg akart enni, de a gyomra tiltakozott. Régóta nem lakott félig se jól, és sokkal kisebb adagokhoz volt szokva. A gyomra már nem tudott többet befogadni, pedig még csak a hamburger felét ette meg, és pár falatot a steakből.
– Nem sokat ettél – jegyezte meg Jace, mikor Bethany eltolta magától a tányért.
– Korábban már csipegettem a parti alatt – füllentette.
– De nagyon finom volt, köszönöm.
Jace hosszan nézte, amitől Bethany fészkelődni kezdett zavarában. Nem tűnt úgy, mintha hinne neki, de legalább nem firtatta a kérdést. Miért is érdekelné, hogy evett-e vagy sem? Azért volt itt, hogy szexeljenek. Csak az igényüket altatták kielégíteni, de hogy miért éppen vele, azt sosem fogja megérteni. Hiszen kétsége sem volt afelől, hogy bármelyik nőt ágyba vihették volna, akit csak akartak. Olyan válogatósak lehettek volna, amennyire csak kedvük tartja.

– Tudnod kell pár dolgot – szólalt meg Ash. Bethany ránézett, és már nem látta rajta azt a csibészes, elbűvölő nézést. A tekintete komoly volt. Olyan szenvedélyesen parázslott, hogy Bethanynek elállt a lélegzete. Ebben a pillanatban Ash épp úgy nézett, ahogy Jace. Titokzatosan és veszedelmesen. Ami furcsa is volt, mivel eddig eszébe sem jutott Ashről, hogy veszélyes lehet.
– Az ágyban mi irányítunk. Azt csinálod, amit mi mondunk. Gondoskodunk rólad. Kielégítjük az igényeidet. Nagyon is odafigyelünk arra, hogy neked jó legyen. De a mi kezünkben van az irányítás. Ha gondod van ezzel, meg kell mondanod, mielőtt még belekezdünk.
Bethany testét erőteljes bizsergés járta át. Vajon Ash viccelt? Elfojtotta magában a zsigeri reakciót, és próbálta átgondolni a válaszát. Nos, ha egy éjszakán át gondoskodnak róla, az egyáltalán nem elrettentő. Átadni az irányítást egy éjszakára, és nem gondolkodni, nem csinálni semmit, semmi mással nem törődni, csak élvezni? Ez sem okozhatott gondot.
De tudnia kellett, pontosan mit is foglal magában az egyezség, és mennyire perverzek ezek ketten.
– Azt hiszem, ez attól függ, mit akartok tőlem – felelte halkan.
– Semmi olyasmibe nem megyek bele, amivel kockára tenném az életem. Jace összehúzta a szemöldökét, és haragosan nézett Ashre.
– Most halálra rémisztetted, haver. Mondtam neked, hogy ezt bízd csali rám.
– Joga van tudni, mibe megy bele – felelte Ash nyugodt hangon.
– Nem hazudtam neki, és nem akarom félrevezetni.
– Ezt értékelem – jegyezte meg gunyorosan Bethany.
Jace a keze után nyúlt, és összekulcsolta az övéivel az ujjait. Ez annyira… Kedves volt. És egyáltalán nem illett veszedelmes és titokzatos pillantásaihoz, amelyeket feléje küldött. Tőle inkább várta volna azt, amit Ash az előbb elmondott. Hogy ő diktál, különben le is út, fel is út.
– Nem fogunk bántani, Bethany. Ash úgy érti, hogy szeretünk mi irányítani. Szeretjük… a feltétlen engedelmességet. Szó sincs róla, hogy ennek az éjszakának kizárólag erről kell szólnia. Csak azért mondjuk, hogy tisztában legyél vele.
– Értem – felelte lágyan Bethany.
– És? – kérdezett vissza Jace.
– És mi?
– Ez megfelel neked? El tudod fogadni?
Bethany nagy levegőt vett, és bólintott.
– Megfelel.
– Akkor basszunk! – vágta rá Ash, – Ha már befejeztük a beszélgetést, rátérhetnénk a meztelen részre?
– Ash! – Jace úgy mondta ki a nevét, mintha figyelmeztetni akarná. Aztán Bethany felé fordult, az ujjai még mindig a kezén pihentek.
– Menj be a hálószobába. Használhatod a fürdőt, hogy felfrissítsd magad, vagy bármire, amire szükséged van. Aztán vetkőzz le, és várj ránk az ágyban.
Ahogy Jace ezeket a mondatokat suttogta, közel a bőréhez, Bethany minden porcikája zsibongani kezdett. Ez a pasi tényleg halálosan izgató volt.
Egyszer csak ráeszmélt, hogy szó nélkül engedelmeskedik az utasításainak, és felállt a székéből. A keze kicsúszott Jace kezéből, mikor hátralépett, aztán megfordult, megszakítva a szemkontaktust, és elindult a hálószobába.

Csajozási tanácsok

fel