Jace nem a szokásos frissességével ébredt. Korán kelő volt, nem volt szüksége ébresztőórára sem. Minden reggel ugyanabban az időben kipattant a szeme, akár munkanap volt, akár nem.
Ezen a reggelen azonban lustán ébredt, a teste ernyedt volt, és különös elégedettség töltötte el. Automatikusan nyúlt Bethanyért, mert érezni akarta a bőrét a keze alatt.
De csak a hűlt helyét találta, mire azonnal éber lett. Felkönyökölt az ágyban, és a mellette lévő üres helyre bámult. Az egyetlen nyoma annak, hogy Bethany ott volt, a gombócba gyűrt párna volt, bár majdnem az egész éjszakát összebújva töltötték. Bethany a fejét a vállára hajtotta, és az oldalához simult. Hogy az ördögbe kelhetett fel a tudta nélkül? Jace a fejét csóválta és kitette a lábát a padlóra. Aztán felkelt, és elindult, hogy megkeresse. Kitámolygott a lakosztály nappalijába, a tarkóját dörzsölve, aztán hátrasimította a haját. Minden csendes volt. Kihalt. A pillantása odatéved a másik hálószoba
csukott ajtajára, és
beléhasított a balsejtelem, hogy Bethany bent lehet abban a szobában.
Egy ágyban Ashsel. Ökölbe szorult a keze és nagy levegőt vett.
Odament az ajtóhoz, de megtorpant, mielőtt lenyomta volna a kilincset. Egyáltalán nem akarta Bethanyt Ash karjában látni. A dühtől
felfortyant a vére. Többször is nagy levegőt vett, hogy visszanyerje az
önuralmát. Ügy szorította a kilincset, hogy kifehéredtek az ujjai.
Aztán erősen lenyomta és kinyitotta az ajtót, a tekintetével azonnal
Bethanyt keresve. Összehúzta a szemét és felemelte a szemöldökét,
mikor meglátta Asht az ágyon elterülve. Egyedül. Bethanynek nyoma
sem volt.Ash mocorogni kezdett és kinyitotta a szemét. Felemelte a fejét és felmordult, mikor megpillantotta Jace-t.
– Mi az, ég a szálloda? Jace nem felelt, mire visszaejtette a fejét a párnára.
– Nem? Akkor menj vissza az ágyadba, és hagyj békén – dohogott Ash.
– Kibaszott korán van még!
– Bethanyt keresem – szólt Jace halkan. Ash újra felemelte a fejét, és a szeme kipattant.
– Ott hagytam veled a szobában, haver.
– Már nincs ott. Nincs a lakosztályban sem. Ash felkönyökölt, a takaró összegyűrődött a derekán.
– Lelépett? Jace összeszorította a száját.
– Nem tudom. Talán csak kiszaladt valamiért.
Ash gúnyosan felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy a barátja mekkora marha. Jace kifújta a levegőt és megfordult, hogy kimenjen Ash hálószobájából.
– Várj egy kicsit, haver, mindjárt segítek megkeresni! – szólt utána Ash.
– Megoldom!
Jace tekintete újra körbejárt a nappaliban, valamit leesve. Egy nyomot. Valamit, amiből tudta volna, hogy Bethany visszajön. Mikor visszament a hálószobájába, ahol Bethanyvel aludt, már feltűnt neki, hogy egyetlen ruhadarabja sem volt ott, ahol előző éjjel hagyta. Semmi sem utalt arra, hogy egyáltalán itt lett volna.
– Jace, hagyott egy üzenetet! – szólt a háta mögül Ash. Mikor a hangja elért Jace-hez, megfordult és látta, hogy Ash ott áll a nappali közepén, a dohányzóasztal mellett, a kezében a szálloda lógójával nyomtatott levélpapírral. Ash feléje nyújtotta, mire ő odasétált, és elvette. Kihajtogatta a papírt, és összehúzta a szemöldökét, miután elolvasta a női kézírással írt üzenetet:
Köszönöm a csodás éjszakát és a vacsorát. Élmény volt veletek lenni. Sosem felejtem el, ahogy titeket sem.
Bethany
– A picsába! – motyogta Jace. Hátat fordított Ashnek, majd összegyűrte és dühösen elhajította a papírt, neki a falnak. Bethany elment! Szó nélkül. Még csak fel sem ébresztette. Pedig még a vezetéknevét se tudta. A címét se. Azt se, hogyan találja meg.
Azt hitte, még van ideje ezeket kideríteni. Reggeli közben mindent szépen lekérdezett volna tőle. Mindent eltervezett, hogy együtt reggeliznek az ágyban, és halálosan elkényezteti Bethanyt. Aztán újra szeretkeznek, lehetőleg miután Ash már elment. Aztán világosan a tudtára adja, hogy még találkozni fognak.
– Mi a baj, haver? – kérdezte halkan Ash. Jace visszafordult.
– Elment. Ez a baj. Ash elhúzta a száját, és kérdőn nézett Jace-re.
– Mégis mi a fenét akartál kihozni ebből? Még egy éjszakát? Kettőt? Aztán mi lett volna? Nem mintha nem lettek volna hosszabb viszonyaink. Értem, hogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy szeretted volna, de legalább értékelhetnéd, hogy ő lépett le. Általában mi szoktunk. Így csak megkönnyítette a dolgunkat.
Jace összeszorította a fogát, az orrlyukai kitágultak, és az izmai megfeszültek a dühtől. Minden erejére szüksége volt, hogy fékezze magát, nehogy nekitámadjon a legjobb barátjának. Hosszan kipréselte a levegőt a tüdejéből, aztán Ashre nézett.
– Valóban, megkönnyítette.
A hangjából kihallatszott a keserűség, de ez nem érdekelte. Megfordult, és visszament a hálószobába, hogy felöltözzön. Felkapta a nadrágját és az ingét, nem akart se borotválkozni, se lezuhanyozni. Fogalma sem volt, mikor tűnt el Bethany, de ki akarta kérdezni a személyzetet és a portást mindenről.
Már a lehetőségeit mérlegelte magában, miközben a lakosztály ajtaja felé indult.
– Jace? – szólt utána Ash.
Jace megtorpant, és megfordult. Ash még mindig ott állt a nappaliban, az arca gondterheltnek tűnt.
– Mi folyik itt, haver? Furán viselkedsz, amióta csak megláttad őt a partin. Rengeteg nőt megbasztunk már együtt, de múlt éjszaka úgy tűnt, mintha egyáltalán nem lett volna kedved hozzá.
– Mert nem is volt – felelte halkan Jace.
– Akkor miért csináltad? Jace hosszasan bámult Ashre.
– Mert ezt kellett tennem, azért, hogy megkaphassam.
Jace választ sem várva sarkon fordult, és kiment a lakosztályból. Beszállt a liftbe, megnyomta a földszint gombját, és türelmetlenül várta, hogy a liftajtó bezáruljon.
Ash most biztosan azt gondolja, hogy elment az esze. Talán igaza is van. Tényleg nem tudott magyarázatot adni erre… Azt se tudta, hogyan nevezze. Megszállottságnak?
Tudta, hogy ez több puszta vágynál. Azt már számtalanszor megtapasztalta. A vágy nem hatotta meg. A vágy csak a szexről szólt, az igényei kielégítéséről. Fizikai kielégülésről, érzelmi kötődés nélkül. De mégis hogyan kötődhetett Bethanyhez, mikor semmit sem tudott róla?
Elszántan lépett ki a liftből. Bár Bethany eliszkolt, a nyomába fog eredni, és felkutatja, kerül, amibe kerül.
Fél órával később már legszívesebben ököllel ütötte volna a falat. Miután minden egyes alkalmazottat kikérdezett, semmire sem jutott. A portás látta őt kisétálni a hotelből virradatkor. Nem kért taxit, és nem is hívott magának. Egyszerűen csak elsétált.
Még egy kibaszott kabát se volt rajta.
Pedig havas eső esett, és kurva hideg volt. Mégis kabát nélkül ment el. Ez csak még jobban bosszantotta Jace-t, azonnal fel akarta hívni a vendéglátó vállalatot, és leinformálni Bethanyt, de vasárnap volt, tehát hétfőig meg volt lőve.