Jace utasította a sofőrjét, hogy vigye a szállóhoz, és taposson bele. Nem tudhatta biztosra, hogy Bethany marad-e, de nem hagyhatta őt elmenni. Különösen miután egyszer már elszökött előle.
Kate azt mondta, hogy Bethany megsérült. Jace fejében máris nyugtalanító képek pörögtek. Már alig várta, hogy lássa Bethanyt. Mégis, hogy a pokolba sérülhetett meg?
Egy nő, egyedül, kint az utcán…
Ezer és egy módja volt, hogy baja essen, és Jace-nek mindegyiktől elszorult a torka.
Mikor a kocsija megállt a szálló előtt, meghagyta a sofőrnek, hogy várja meg. Remélhetőleg nem marad sokáig, de bármire fel volt készülve.
Mikor a bejárathoz sietett, a jeges szél átfujt a kabátján. Amint kinyitotta az ajtót, a szemével máris Bethanyt kereste. Végre megpillantotta. Ott ült hátul, a helyiség szélén, távol a többiektől. Sápadtnak és elveszettnek tűnt. Jace mégis kimondhatatlanul örült, hogy végre láthatja. Észrevette, hogy a nadrágja szakadt a térdén és az oldalán. Látta a vérfoltokat is a ruháján és a vágásokat az alkarján. Mégis, mi az ördög történt vele?
Mielőtt még odasietett volna hozzá, Kate elébe lépett, az arcán aggodalom tükröződött.
– Magával viszi őt, Mr. Crestwell?
– Igen – felelte Jace halkan.
– Velem jön. Gondoskodni fogok róla. Ígérem.
Kate arckifejezése megenyhült.
– Jó. Nagyon aggódom érte. Ahogy mindnyájukért.
Jace már indult volna Bethany felé, hogy megnézze, mennyire komolyak a sérülései, de Kate megint megállította.
– Szeretnék köszönetet mondani. Mindenért. A fűtésért. Az ennivalóért. A nagylelkű adományért. Nézzen csak körül, Mr. Crestwell! Hála magának, ezek a nők ma meleg helyen tudnak aludni, és van mit enniük.
Jace elhúzta a száját, mert kényelmetlenül érintette a hálálkodás. Kurtán biccentett és elindult Bethany felé. A lány szeme csukva volt, mintha ülve elaludt volna. Jace most jobban megnézte magának, és csak még inkább összeszorult a szíve.
Ha lehet, Bethany még soványabbnak tűnt. A szeme karikás volt. Az arca sápadt. A teste csupa seb. Jace némán letérdelt előtte. Amint megérezte a jelenlétét, Bethany szeme kipattant, és ijedten összerezzent.
– Minden rendben, Bethany – suttogta Jace. Bethany szeme elkerekedett a csodálkozástól. Jace megkönnyebbülten vette észre, hogy az ijedtsége elillant, de máris zavar költözött a helyébe.
– Jace?
A neve tétova suttogásnak hangzott, mintha Bethany nem hinne a szemének, hogy ő térdel előtte. Aztán Bethany kihúzta magát, és elrejtette a kezét, hogy leplezze a sérüléseit és a vért.
– Mit keresel itt? – kérdezte remegő hangon.
Jace erre felállt, egyetlen szó nélkül felnyalábolta a székről és a karjába kapta. Védelmezőn a mellkasához szorította, nehogy bárki is újra bánthassa. Bethany teste megfeszült, és a szája tátva maradt.
– Mégis mit művelsz? – sziszegte.
Jace elindult vele az ajtó felé, és szorosabban fogta, mikor Bethany kapálózni kezdett.
– Elviszlek innen!
Bethany kézzel-lábbal hadakozott, és Jace észrevette, hogy Kate aggódva figyeli őket. Bólintott feléje, hogy megnyugtassa, és még jobban szorította magához Bethanyt.
– Elég ebből! – mondta.
– Ne ellenkezz! Csak megijeszted Kate-et. Nem foglak bántani. Megígértem neki, hogy gondoskodom rólad. Ne csinálj jelenetet. Vagy meg akarod ijeszteni a többi nőt?
Bethany az ajkába harapott, és elengedte magát. Lassan ingatta a fejét.
– Nem – suttogta.
– De nem vihetsz ki innen csak úgy, Jace.
– Csak figyeld meg!
Jace a vállával kilökte az ajtót, és Bethany azonnal reszketni kezdett a kinti hidegben. Jace elmormolt egy káromkodást, amiért nem takarta be legalább. Vékony kis ruhája semmit se ért ilyen időben.
– Megijesztesz!
Bethany hangja erőtlen volt, és Jace érezte, ahogy remeg a karjaiban, de nem tudta, vajon a hidegtől vagy a rémülettől.
– Nem foglak bántani, ezt te is jól tudod.
Bethany ijedten nézett fel rá. Jace megállt a járdaszegélyen, várva, hogy a kocsija odaálljon, mit sem törődve a járókelők kíváncsi pillantásaival.
– Honnan tudhatnám? – kérdezte Bethany. Jace összeszorította a száját.
– Ha még nem tudod, hát hamarosan megtudod.
A kocsi megállt mellettük, és a sofőr kiszállt, hogy kinyissa a hátsó ajtót. Jace óvatosan betette Bethanyt a hátsó ülésre, aztán beült mellé. Bethany felsóhajtott, ahogy megérezte a fűtött ülést maga alatt. Egy perccel később a kocsi elindult.
– Hová megyünk? – kérdezte még mindig remegő hangon Bethany. Jace megfogta a kezét, és felfordította a tenyerét, hogy megvizsgálja a sebeit.
– Mi történt, Bethany?
Bethany erre olyan csendes lett, hogy Jace-nek ellenőriznie kellett, lélegzik-e még. Olyan sok fájdalom és reménytelenség tükröződött a szemében, hogy Jace alig tudott levegőt venni. Tudta, minden kétséget kizáróan, hogy helyesen cselekedett. Nem érdekelte, hogy Bethany korábban milyen démonokkal harcolt, és milyenek voltak a mostani körülményei. Jól tette, hogy megkereste, és hogy magához vette.
• • •
Bethany eldugta a kezét Jace elől és kibámult az ablakon. Mégis mi az ördögöt csinál? Hogy találta meg? Egyáltalán, miért kereste? Megdöbbent, mikor meglátta őt a szállón. Annyira sokkolta, hogy az agya teljesen leblokkolt. Alig tudott tiltakozni, mikor felkapta, aztán betuszkolta a kocsija hátsó ülésére. Ez kész emberrablás!
– Bethany, nézz rám! – szólalt meg Jace.
Bár a hangja gyöngéd volt, Bethany érezte benne az utasítást, amelynek engedelmeskednie kellett. Elfordította a fejét, és mikor felnézett rá hosszú szempillái mögül, a lélegzete is elállt. Olyan gyönyörű férfi volt! Nyugodt és fenséges. Erőt sugárzott. Ezt csak egy bolond nem láthatta. Olyan méltóságteljes volt, mintha beleszületett volna a hatalomba.
Bár korábban biztos volt benne, hogy egy ilyen férfi mellett egy nő mindig biztonságban érezheti magát, ebben a percben kész idegroncs volt. Jace pillantása azt üzente, hogy veszélyben van, bár azt nem tudta pontosan, mitől kellene tartania.
Jace nem fogja bántani, ebben egészen biztos volt. De annyi másféle fájdalom létezett még a fizikáin túl…
– Ne félj tőlem – mondta halkan Jace. Bethany elhúzta a száját.
– Ez nem olyasvalami, amit csak úgy megparancsolhatsz. Attól még nem fog valaki kevésbé félni, ha ezt mondod neki!
Jace pillantása elkomorodott.
– Tettem bármi olyasmit, ami miatt félned kellene tőlem?
– Épp most cipeltél ki a szállóból az akaratom ellenére! Ez emberrablás! Miért voltál egyáltalán ott? Hogyan és miért kerestél meg? Ezt nem értem!
– Bethany hangja sokkal élesebb volt, mint szerette volna, leleplezve a pánikot, ami eluralkodott rajta.
Jace gyöngéden megérintette az arcát, neki pedig nem volt ereje, hogy elfordítsa a fejét.
– Szükséged van rám – mondta egyszerűen. Bethany szólni akart, de csak némán, csodálkozva bámult rá. Fogalma sem volt, mit feleljen erre. Mégis mit mondhatott volna?
Aztán Jace előrehajolt és megcsókolta a homlokát, a lehető leggyöngédebb módon. Bethany behunyta a szemét, átadva magát az édes érzésnek. Ez a férfi veszélyes volt, méghozzá halálosan. Komoly bajban volt.
– Ma este nálam alszol – mondta Jace hátradőlve az ülésben. Végtelenül nyugodtnak tűnt, amit Bethany nem mondhatott el magáról.
– Holnap elviszlek a húgom lakásába. Ő már nem használja. Teljesen fel van szerelve, nem lesz szükséged semmire.
Bethanynek leesett az álla Jace magabiztosságától. Ez nem kérdés volt. Úgy tűnt, mindent eltervezett, neki pedig ellenvetése sem lehetett.
– Ez őrültség! – suttogta.
– Nem forgathatod fel az életemet csak így. Nem lakhatok a húgod lakásában!
Jace felhúzta a szemöldökét, és úgy nézett rá, hogy Bethany tök hülyének érezte magát.
– Van másutt szállásod?
– Nem tudhatod – vágott vissza.
– Akkor nem értem, miért lenne ez probléma. Mia nem használja a lakást. Gabe-nél lakik az esküvőjükig. A lakótársa pedig átköltözött az új barátjához. A lakás üres, és a lakbér rendezve van. Ott fogsz lakni, legalábbis egyelőre.
Bethany szemöldöke felszaladt a homlokára az „egyelőre” szónál. Jace elmosolyodott, mikor észrevette a zavarát.
– Idővel hozzám is költözhetsz, de elfogadom, hogy időre van szükséged, hogy hozzászokj… a helyzetünkhöz.
– Őrült vagy! – dadogta Bethany.
– Elrabolt egy elmebeteg! Jace morcosan nézett rá, mikor megálltak egy ultramodern felhőkarcoló előtt, a Central Park mellett. Az eső csendesen záporozott. Jace megfogta Bethany kezét, és maga után húzta, miközben kiszállt a kocsiból.
– Siess, hogy meg ne ázz! – szólt oda neki a bejárat felé menet.
Bethanynek szaladnia kellett, hogy lépést tudjon tartani vele, és mire
beértek az ajtón, már alig kapott levegőt. Fájdalmas képet vágott, mikor
a farmerja levált a térdéről, újra felszakítva a sebeit.Jace észrevette az arckifejezését, és elmormolt egy káromkodást a szakadt farmerére pillantva. Aztán karon fogta Bethanyt, és betessékelte a liftbe. Bár siettek, hogy meg ne ázzanak Bethany ruhája csuromvizesen lógott, és reszketett, úgy fázott. Mikor a liftajtó kinyílt, megpillantotta az elegáns, márványpadlós előteret, és egy hatalmas kristálycsillárt a mennyezeten. Jace előreengedte, Bethany pedig tétovázva lépett be a lakásába.
– Először is, meg kell szabadítanunk ezektől a ruháktól. Aztán le kell kezelnem a sebeidet – közölte Jace komoran.
Ettől Bethany még szorosabban összefonta a karjait a mellkasán, mintha ezzel magán tudná tartani a ruháit. Noha Jace már látta őt meztelenül, a gondolat, hogy újra így láthatja, nagyon sebezhetővé tette. Őrültnek nevezte őt, de inkább neki ment el az esze, mert belement ebbe. Jace ugyan nem hagyott neki választást, ő sem ellenkezett túlságosan.
– Beszélnünk kell, Jace! – bökte ki.
– Ez őrültség! Nem lehetek itt veled. Még azt sem tudom, miért jöttél a szállóra, és egyáltalán honnan tudtad, hogy ott leszek!
Jace Bethany szájára tette az ujját, és ellentmondást nem tűrő arccal nézett rá.
– Lesz elég időnk, hogy ezt megbeszéljük, miután lezuhanyoztál és megnéztem a sérüléseidet. Igazad van, rengeteg megbeszélnivalónk van, és hidd el, sort is kerítünk rá. De most a legfontosabb számomra az, hogy gondoskodjak rólad.
Bethany végignézett magán. El kellett ismernie, hogy egy forró zuhany valóban jót tenne neki. Bármilyen magyarázattal is szolgál majd Jace, bizonyára jobban tudja kezelni, ha már átmelegedett és megszáradt.
– Jól van – mormolta. Jace szája mosolyra húzódott.
– Tessék! Nem is volt olyan nehéz, nem igaz? Bethany fintorgott.
– Micsoda?
– Átengedni nekem az irányítást. Előre szólok, hogy megszoktam, hogy mindig teljesül az akaratom.
Mi a fene? Ő egy szóval sem mondta, hogy átengedi neki az irányítást! Épp szólni akart, hogy ezt megmondja neki, ám ekkor Jace lehajolt és megcsókolta, szó szerint betapasztva a száját.