Mámor-trilógia 2. - Rajongás
tizenkettedik fejezet
Mégis milyen alapon ítélhetné el Bethanyt azért, mert a szexet használta
pótszernek, mikor valójában ő is ugyanezt tette? Bethanynek ráadásul
jóval nehezebb élete volt, mint neki. Legalább volt mentsége,
ellentétben vele.
A liftajtó kinyílt, és Jace berohant, aztán türelmetlenül nyomkodta a
földszint gombját. Jackkel már cifrább volt a helyzet, de nem
megoldhatatlan. Egyszerűen távol kell tartani tőle Bethanyt, és
biztosítani a védelmét. Csak a holttestén át hagyja elmenni innen, hogy
megmentse azt a barom Jacket. Bár Bethany nem mondta ki, nem
ismerte el, de látta a szemében, hogy tudja az igazat. Ott volt a
tekintetében a fájdalmas felismerés, hogy elárulta, akit szeretett, és
akiben bízott.
Jack odadobta a farkasok elé. Az a seggfej biztosítéknak használta,
miközben esze ágában sem volt visszafizetni azt a pénzt. Jace égett a
vágytól, hogy elkapja a tökét, és móresre tanítsa.
Mikor a lift végre megállt a földszinten, Jace kirohant, és a szemével
rögtön Bethanyt kereste. Megkönnyebbült, mikor megpillantotta az
előcsarnok egyik sarkában, a portás és a biztonsági őr által közrefogva.
Elmosolyodott, mikor látta, hogy egy papírpoharat tart kávéval a
kezében, és a portással beszélget. Mintha mindennapos dolog lett volna,
hogy egy mezítlábas nő télen meg akar szökni az épületből.
Bethany felnézett, mikor látta őt közeledni, és ragyogó kék szemébe
kiült a félelem. Jace úgy érezte, mintha orrba vágták volna. Bethany félt
tőle.
– Bethany – szólalt meg nyugodt hangon.
– Menjük vissza a lakásba,
és hagyjuk az urakat végezni a munkájukat – mondta, majd a férfiakhoz
fordult.
– Mindkettőjüknek köszönöm, hogy vigyáztak az én
Bethanymre. Nem örültem volna, ha kimegy így az utcára.
– Természetesen nem, uram – válaszolta a portás hűvösen, aztán
kedvesen rámosolygott Bethanyre.
– Örülök, hogy megismertem, Miss
Willis. Remélem, még találkozunk. Ha bármikor bármire szüksége
lenne, csak szóljon.
– Köszönöm, Roger – felelte mosolyogva Bethany.
Jace felvonta a szemöldökét. Már jó ideje itt lakott, mégsem tudta a
portás nevét. Elszégyellte magát emiatt, miután Bethanynek kevesebb
mint öt perc alatt sikerült kiderítenie.
A biztonsági őr biccentett Jace felé, majd Bethanyre mosolygott,
aztán visszament a helyére. Bethany felsóhajtott és felállt, Roger felé
nyújtva a poharat.
– Köszönöm – mondta újra Bethany.
– Butaság volt így elindulnom.
Köszönöm, hogy megállított, és hogy ilyen kedves volt hozzám.
Jace kézen fogta Bethanyt, és a lift felé húzta. Nem szólt hozzá egy
szót sem, míg fel nem értek. Csak álltak egymás mellett a liftben, és a
karjuk összeért. Jace szerette, ahogy hozzáért. Lágy volt és simulékony.
Tökéletesen kiegészítette az ő jóval feszültebb testét.
Jace elhúzta a száját, mikor rádöbbent, miért olyan simulékony
Bethany. Megadta magát. Az ördögbe is, ezt ne!
Nem fogja úgy visszavinni a lakásba, mint valami elnáspángolt
háziállatot.
Mikor kinyílt a liftajtó, magához ölelte, és felemelte az állát, hogy a
szemébe nézzen.
– Ha visszajössz velem a lakásba, emelt fővel és egyenes háttal tedd
– mondta.
– Ne szégyenkezz, és ne legyen benned félelem. Ez a te
otthonod. A te menedéked. Az a hely, ahol tökéletes
biztonságban vagy
a külvilágtól. Minden rossztól és veszélytől. Megértetted?
Bethany hosszan nézte, ábrándos, szomorú szemekkel. Jace-nek az
fájt a legjobban, hogy egy másodpercre látta a szemében felcsillanni a
reményt, de azon nyomban el is illant. Mintha a remény olyan távoli,
megfoghatatlan dolog lett volna számára, hogy nem engedhette volna
meg magának. Végül Bethany bólintott.
– Megértettem – suttogta.
Jace homlokon csókolta, és érezte, hogy nagyot sóhajt.
– Nem, még
nem érted, bébi. De majd megérted. Ígérem.
Betessékelte a lakásba és a liftajtó becsukódott mögöttük. Bethany
kimerültnek tűnt, fizikailag és érzelmileg is. Bár számára még korán
volt a lefekvéshez, most semmi másra nem vágyott jobban, mint hogy
ágyba bújjon vele, és a karjában tartsa egész éjjel. Azt akarta, hogy védve érezze magát. Biztonságban. És legfőképp szeretettnek. Mint aki
fontos.
Bethany nem ismerte ezt az érzést, ez nyilvánvaló volt abból, amit a
gyerekkoráról és a felnőtt életéről mesélt. A múltját nem tudja
megváltoztatni, de a jelenét igen, ahogy a jövőjét is.
– Menjünk aludni! Hulla fáradt vagy – mondta Bethanynek.
Bethany idegesen pillantott rá. Hatalmas kék szeme tágra nyílt,
amitől riadtnak tűnt, mint egy őzike. Bár nagyon sovány volt, a
szépsége úgy ragyogott, akár egy üstökös fénycsóvája. Volt valami a
szemében és az arcában, ami rabul ejtette Jace-t. Nem tudta
megmondani, miért vonzódott olyan ellenállhatatlanul hozzá, mióta
csak meglátta Mia partiján. De azt már akkor is tudta, hogy
összetartoznak.
– Bébi, nem fogom rád vetni magam – mormolta.
Megfogta Bethany kezét, és a hüvelykujjával megnyugtatóan
körözött a kézfején. Bethany nagyot nyelt és bólintott.
– Fáradt vagyok.
– Hulla fáradt – ismételte meg Jace.
Kézen fogva bevezette Bethanyt a hálószobába, és becsukta maguk
mögött az ajtót. Aztán megfordult, és megfogta Bethany pólóját, hogy
levegye róla.
Bethany összerezzent, leszorította a karját, a szemében ijedtség
tükröződött.
Jace várt egy pillanatot, és hosszan nézett a szemébe.
– Bébi, ebben
az ágyban semmi sem lehet kettőnk között. Se ruha, se más akadály.
Megmondtam, hogy nem fogom rád vetni magam, és ez így is lesz.
Nem fogok hazudni neked. De nem fogsz ruhában ágyba bújni. Amellett
hogy rohadtul lötyögnek rajtad, amikor csak az ágyamban alszol,
meztelen leszel.
– Meg fogok fázni – mondta Bethany elhúzva a száját.
Jace elmosolyodott az erőtlen próbálkozáson, amivel Bethany
távolságot akart erőltetni kettejük közé. Hamarosan rá fog jönni, hogy
erről szó sem lehet.
– Majd melegen tartalak!
Bethany az ajkába harapott, aztán felsóhajtott és megadóan leengedte
a karját.
– Emlékezz rá, mit mondtam – mondta lágy hangon Jace.
– Ide nem
jössz szégyenkezve, sem megfélemlítve. Csakis emelt fővel. Az
engedelmesség nem jelenti azt, hogy kevesebbet érsz. Akaratos alak vagyok,
efelől semmi kétség. De azt a legkevésbé sem szeretném, hogy üresfejű báb légy.
Bethany gyönyörű kék szemében értetlenség tükröződött.
– Azt
hiszem, nem értem. Semmit sem értek ebből. Össze vagyok zavarodva,
Jace! Ez annyira… lehengerlő.
Jace megpuszilta az orrát, aztán felemelte a pólóját.
– Rengeteg
időnk van még. Szeretném, ha bíznál bennem. Ha sikerült ezt elérnem,
minden rendben lesz. Gondoskodom rólad, és sosem teszek olyat,
amivel összezavarhatlak.
– De hisz épp most mondtam, hogy össze vagyok zavarodva! –
tiltakozott Bethany.
Jace elmosolyodott, és áthúzta Bethany fején a pólót, szabaddá téve a
melleit.
– Csak azt akarom, hogy meztelen légy. Azzal tudnálak csak zavarba
hozni, ha ma éjjel meg akarnálak dugni. Azt majd holnap. Ma csak
szeretném, ha megszoknád, hogy itt vagy.
Bethany meghökkenten nézett rá.
– És ettől ne jöjjek zavarba?
– Nem kell.
– Nyilvánvalóan mindketten mást értünk zavarba hozás alatt –
motyogta Bethany.
– Na, ezt már szeretem – mormolta elégedetten Jace.
Bethany kérdőn nézett rá, és lehúzta a farmere sliccét.
– Pimasz vagy. Van benned tűz, Bethany. Ezt nem vesztetted el.
Tökéletes vagy nekem,
– Őrült vagy – suttogta Bethany.
– Vagy én
vagyok őrült.
– Amíg mindketten azok vagyunk, nekem jó így.
Bethany felemelte a kezét, és hagyta, hogy a farmer lecsússzon a
lábán.
– Te tényleg mindig megkapod, amit akarsz, igaz?
Jace elmosolyodott, és segített Bethanynek kilépni a farmerből.
–
Már mondtam neked. Semmit nem adnak könnyen, amit érdemes
megszerezni. És küzdelem nélkül semmit sem lehet elérni – Jace a
hasához hajolt és megcsókolta a zúzódásait.
– Figyelmeztetlek, hogy
harcolni fogok érted, és nem áll szándékomban veszíteni.
Mikor felemelte a fejét, látta a reményt megcsillanni Bethany
szemében, és ezúttal nem illant el. Bethany áhítattal nézett le rá, de
egész testében reszketett. Látta rajta, hogy kezdi érteni a dolgot. Azt,
hogy ez valóságos, és hogy halálosan komolyan gondolja.
– Vedd le a bugyit!
Bethany ezúttal nem ellenkezett. Egy pillanatra habozott, aztán
bedugta a hüvelykujját a selyembugyi derekába, letolta, és miután
lecsúszott a lábán, kilépett belőle.
– Bújj be az ágyba, és várj meg – utasította lágyan, de határozottan
Jace.
– Lezuhanyozok, és jövök. Helyezd magad kényelembe. És
Bethany?
Bethany felnézett rá.
– Ne próbálj meg lelépni. Lezártam a liftet, és még ha le is jutnál az
előcsarnokba, nem hagynak elmenni nélkülem.
– Szóval a foglyod vagyok? – sóhajtott Bethany.
Jace elmosolyodott.
– Soha. De megteszek mindent, ami szükséges,
hogy garantálni tudjam a biztonságod. Még azt is megoldom, hogy ne
tudj elszökni, míg zuhanyozom. Most pedig bújj az ágyba, nehogy
megfázz. Majd feltekerem a fűtést.
Azzal ott hagyta Bethanyt, kiment a fürdőszobába és megnyitotta a
zuhanyt. Szándékosan hagyott neki időt arra, hogy egyedül bújjon
ágyba, és egy kicsit megnyugodjon, mire melléfekszik.
Bethany sok türelmet igényelt – jóval többet, mint amennyit
általában fordított egy nőre. Korábban, ha egy nő unszolta magát,
inkább rögtön hátat fordított neki. Tudta, mit akar, és esze ágában sem
volt olyan nőre pazarolni az idejét, aki nem adta meg neki pontosan azt,
amit elvárt.
Bethanynek szüksége lesz egy erős férfikézre is, amit szívesen
magára vállalt. Élvezte, hogy gondoskodhat róla. Bethany hamar rá fog
érezni, mit vár tőle, ő pedig minden percet élvezni fog, mikor
védelmezheti és gondoskodhat róla. Idővel biztosan így lesz.
Akadt még néhány megoldandó dolog. Zuhanyozás közben sorba
vette ezeket magában. A legfontosabb Bethany biztonsága. Nem
hagyhatja őrizetlenül egy percre sem, mikor azok a szemétládák keresni
fogják, hogy behajtsák rajta a pénzt, amivel Jack tartozott nekik.
Emellett szüksége volt egy teljes új ruhatárra. Ott volt még Mia
lakásának dolga is, bár Jace tudta, hogy Bethany amúgy sem sok időt
töltene ott. Legszívesebben rögtön beköltöztette volna magához, de nem
akarta mindjárt az elején lerohanni.
Szüksége volt arra, hogy megtapasztalja a függetlenséget, mielőtt
teljesen átveszi az irányítást az élete fölött. Még úgy is,
hogyha
ellenőrzött körülmények közt lehet csak független. Ez kissé fura volt –
jó, nagyon fura – de Jace azt akarta, hogy visszanyerje az önbizalmát.
Hogy úgy érezze, önálló döntéseket hoz, még ha teljesen biztonságos
környezetben teszi is.
Lesz egy saját lakása. És majd randevúzgatnak. Elhalmozza
figyelmességgel. Mindenféle programokat szervez kettőjüknek. És ha
Bethany már tisztában van azzal, milyen szerepet tölt be az életében,
akkor átköltözteti magához. És azután? Egyelőre csak eddig jutott a
tervezéssel. De tudta, addig nem lesz egy nyugodt éjszakája sem, míg
Bethany nem vele él.
Addig is gondoskodnia kell arról, hogy a problémák megoldódjanak.
Elhúzta a száját, mikor kilépett a zuhany alól, hogy megtörölközzön.
Jack jókora gond volt. Nyilvánvalóan Bethany nagyon ragaszkodott
hozzá, pedig Jack csak bajt hozott rá. Nem hagyhatta, hogy Jack
bekavarjon az életébe és veszélybe sodorja. Tehát közbe kellett lépnie.
Ezt pedig Bethany biztosan nem fogja díjazni.
A dereka köré csavarta a törülközőt, és visszament a hálószobába. A
pillantása ellágyult, és elmosolyodott, mikor látta, hogy Bethany már
édesdeden aludt. A feje az ő párnáján pihent, vagyis inkább a
párnahegyen, amit feltornyozott magának, és az orra hegyéig
bebugyolálta magát a takaróba. Hosszú szempillái finoman nyugodtak
az orcáján.
Minden tökéletesnek tűnt. Bethany ide tartozott, az ágyába. Még
sosem érzett ilyen mély elégedettséget amiatt, hogy egy nő az ágyában
volt. Ez így volt jó. Ő volt jó.
Leoldotta a törülközőt a derekáról, aztán óvatosan felemelte a
takarót, és mellébújt. Bethany picit megmozdult, és halk szuszogása
melegséggel töltötte el Jace-t. Szorosan mellébújt, a karjaival
védelmezőn átölelte, és óvatosan a vállára húzta a fejét.
Áttette rajta a lábát is, hogy tökéletesen a testéhez simuljon. Csak
ezután, és csak így tudott annyira megnyugodni, hogy el tudjon aludni
mellette.