Mámor-trilógia 2. - Rajongás
tizenharmadik fejezet
Pasizási tanácsok
Bethany egy erős férfitest ölelésében ébredt. Egy pillanatra pánikba
esett és keresni kezdte a holmiját. Zavart volt, nem tudta, hol van. Aztán
mikor kinyílt a szeme, látta, hogy Jace figyeli, ahogy ébredezik, és
rögtön eszébe jutott a tegnapi nap.
Némán nézte Jace-t, és alig tudta felfogni a tényt, hogy lényegében
átvette az irányítást az élete fölött. Mekkorát fordult a világ kevesebb
mint 24 óra leforgása alatt! Nem fért a fejébe. Minden valószerűtlennek
tűnt, mégis örömtelinek.
Bár tudta, hogy tiltakoznia kellene, egy része megkönnyebbült. Oly
sokáig volt magára utalva, mindent egyedül kellett előteremtenie, és így
is csak spártai körülményekre futotta. A gondolat, hogy itt ez a férfi, aki
azt ígéri, gondoskodni fog róla és megvédi, egyszerre tűnt szédítőnek és
csodálatosnak.
Az élete nem ért sokat, de ehhez volt szokva, ezt ismerte. Mégis
hogyan tudna beilleszkedni Jace világába?
Persze Jace erősködött, hogy ugyanabban a világban élnek, de ő
tudta, hogy nem így van. Talán ugyanabban az univerzumban léteznek,
de az életük annyira különbözött, hogy az ésszel fel sem fogható. Mégis
mi az ördögöt akart vele kezdeni Jace? Miért akarta? Ennek semmi
értelme sem volt. Minden józan megfontolással szembement.
– Min gondolkodsz? – kérdezte Jace.
– Hogy fogalmam sincs, egyáltalán miért akarsz foglalkozni a
problémáimmal – suttogta Bethany.
– Nem fér a fejembe, hogy egy
olyan férfi, mint te, miért akarhat egy olyan nőt, mint én. Ez őrültség,
Jace! Képtelen vagyok felfogni. Olyan, mint egy bizarr Hamupipőke-
mese, csakhogy a hozzám hasonló lányok számára sosem jön el a
„boldogan éltek, míg meg nem haltak”.
– Le fogok szokni arról, hogy folyton megkérdezzem, mire gondolsz
– morgott Jace.
– Túl őszinte vagy. Azt hittem, legalább azon jár az
eszed, milyen fantasztikus vagyok. Vagy, hogy azt álmodtad, hogy
reggel félálomban szeretkezünk. A többi mind hülyeség, és ha örökké
fog tartani, akkor is kiverem a fejedből ezt a baromságot.
Bethany felnevetett, és a párnára hajtotta a fejét, A szeme csillogott,
és Jace szorosan magához ölelte.
– Istenem, de gyönyörűen nevetsz – mondta mély hangon.
– És a
mosolyod! A lélegzetem is eláll tőle.
Bethany egész teste bizseregni kezdett attól, ahogy nézett rá.
– Nem mondhatsz nekem ilyeneket! Senki sem mond ilyesmit egy
nőnek, akit épp csak most ismert meg. Ez kész elmebaj!
– Pedig épp most mondtam. És addig fogom mondani, míg minden
szavamat el nem hiszed.
Bethany a fejét rázta, próbálva elcsendesíteni a benne kavargó
zűrzavart. Bármelyik percben felébredhet a szállón, és rájön, hogy ez az
egész csak álom volt.
– Valós vagy – suttogta.
Jace föléje gördült, és a szemébe nézett. A testével befedte Bethanyt,
a takaró a dereka köré csavarodott. Addig mozgott, míg Bethany
combjai szétnyíltak előtte, és megérezte kemény farkát a combjai
között.
– Nagyon is valós vagyok, bébi. Ez is igazi. Mindketten valósak
vagyunk. Minél hamarabb elfogadod, annál gyorsabban túlléphetünk
ezen, és végre boldog lehetsz. Azt akarom, hogy boldog légy és
elégedett. Kényelem és melegség vegyen körül. Ne kelljen többé azon
aggódnod, hogy mikor ehetsz legközelebb. És legfőképp azt szeretném,
ha szemernyi kétséged sem lenne afelől, hogy mögötted állok. És
előtted. És melletted. Mindenhol ott vagyok körülötted, és nem
engedlek el.
– Hogyan akarhatsz engem még azután, amit tegnap elmondtam
neked?
Jace lehajolt, hogy megcsókolja, és még erősebben hozzápréselte a
testét. Egy kézzel a párnája alá nyúlt, és elővett egy óvszert. Bethany
döbbenten nézte, ahogy feltépte a csomagolást a fogával, majd
felemelkedett róla és felhúzta a
farkára. Minden olyan gyorsan történt,
hogy meg se tudott szólalni a meglepetéstől, mikor Jace belehatolt.
Mikor teljesen benne volt, Jace megállt és lenézett rá, különös
gyöngédséggel a szemében.
– Csak azt tudom, hogy mikor aznap este
megláttalak a partin, minden megváltozott bennem. Azonnal úgy
éreztem, hogy ismerlek. Valóban nem tudtam rólad semmit akkor, de
azt tudtam, hogy az enyém leszel. Hülyeség, hogy nem akarhatlak,
miután elmesélted a múltad. Egyszerűen baromság. Mind hibázunk, bébi. Senki sem tökéletes. Én sem. Te sem. Kurva unalmas lenne az
élet, ha hibátlanok lennénk.
Bethany szemébe könnyek gyűltek, és Jace megcsókolta a szeme
sarkát, mielőtt még kicsordulhattak volna.
– Ne sírj, Bethany! Ne itt, az ágyunkban. Ne akkor, mikor benned
vagyok. Azt akarom, hogy felejts el mindent rajtam és a gyönyörön
kívül, amit okozok neked. Semmi másra ne figyelj, csak erre.
Kijjebb húzta a farkát, aztán újra tövig behatolt.
A hangja megváltozott, komolyabb lett, de a szemét le se vette
Bethanyről.
– Nem azt mondom, hogy könnyű lesz. Én is hibázok. Te is
hibázhatsz, különösen, ha továbbra is a kettőnk közti különbségeket
ecseteled. Megértem, hogy időbe telik, mire kivered a fejedből, hogy
nem vagy elég jó nekem. Bosszant, de tudom, hogy nem lehet egy
éjszaka alatt megváltoztatni azt, ahogyan egész eddigi életedben láttad
magadat. De dolgozni fogok rajta, és mindig elérem, amit akarok, ezt
vésd az eszedbe. Makacs alak vagyok, és sosem adom fel, legyen szó
üzletről vagy magánéletről.
Bethany a nyaka köré fonta a karját, és magához húzta, hogy
megcsókolja. Jace-t meglepte a váratlan gesztus, de hagyta, hogy
Bethany kezdeményezzen.
– Fogd be, és csókolj meg! – suttogta Jace szájának.
Jace elmosolyodott.
– Ez menni fog, bébi. A nyelvük vadul csattant,
forgott és körözött egymáson, míg Bethany zihálva levegőért nem
kapkodott. Jace mély hangon felnyögött, és magához szorította.
Ütemesen mozgatta az ágyékát, a farka simán járt Bethanyben, míg a
gyönyör teljesen elbódította. Közel volt a csúcshoz. Bethanynek nem
volt egyetlen része sem, amelyet nem érintett. Erősen hozzápréselte a
testét, hogy minden egyes rándulást, apró izom-összehúzódást érezzen,
miközben benne mozgott.
Mikor Jace elszakadt a szájától, és végigcsókolta az állát, majd a
nyakát, Bethanybe belehasított a felismerés, hogy ez egyáltalán nem
olyan, mint az érzelemmentes szex, amit korábban megtapasztalt.
Semmi mocskos vagy érzékeden nem volt benne.
Nem hasonlított az édes hármasra sem Jace-szel és Ashsel. Életében
először szeretkezett.
Ez elég furán hangzott. Közhelyesen, nyálasan, és még sorolhatta
volna, milyen hasonló kifejezések jutottak eszébe. Mintha egy buta kis
liba lenne, aki képtelen különválasztani a szexet az érzésektől.
De az igazság az volt, hogy korábban csak olyan érzéseket ismert,
mint a szégyen, az önmarcangolás, megalázottság, reménytelenség…
Nem tudta feldolgozni azt az érzelmi szökőárat, amit Jace kiváltott
benne. Lehengerelte őt, de nem úgy mint az előző este. Körbeölelte,
megérintette, betöltötte. Olyan részeibe is beszivárgott, amelyek réges-
rég elhagyatottak, üresek voltak. Behatolt a szívébe, és megtöltötte
melegséggel és elégedettséggel.
Magához ölelte Jace-t, mert nem akart egyetlen centi távolságot sem
hagyni kettejük között. Belekapaszkodott, miközben Jace egyre
erőteljesebben, egyre mélyebben mozgott benne, behatolva a lényébe.
Lehengerlő volt? Egyértelműen. Jace-szel kapcsolatban minden
alapjaiban rengette meg a világát. Csupán néhány óra alatt a feje tetejére
állította az életét, mégsem érzett pánikot. Talán kellett volna. Újra itt
volt az ágyában – pár órával az után, hogy viszontlátta –, mégsem érezte
magát kínosan. Sem olcsónak. Nem csak ez számított?
Behunyta a szemét, még mindig erősen kapaszkodva Jace-be.
Letaglózta az óriási változás, még úgy is, hogy fel se fogta igazán.
– Bébi!
Jace hangja gyöngéden kiszakította a zavaros gondolatok közül.
– Nézz rám, bébi!
Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Jace fürkészőn nézi. A szemében
aggodalom látszott, de az arckifejezése épp olyan gyöngéd volt, akár a
hangja.
– Jól vagy?
Bethany bólintott, de nem mert megszólalni.
– Biztos?
Bethany megint bólintott és szorosabban ölelte Jace-t.
– Csókolj meg!
– Ezt sosem kell kérned!
Jace megcsókolta. Szenvedélyesen. Birtoklón. Bethany beleremegett,
és felemelkedett az ágyról, hogy még közelebb lehessen hozzá.
– Milyen közel vagy? – kérdezte suttogva Jace.
– Nagyon közel.
– Mondd, mire van szükséged, hogy elélvezz.
– Rád. Csak rád.
Jace szeme megvillant, és megfeszült az állkapcsa. Újra
megcsókolta. Még vadabbul, még forróbban, míg már egy-más szájából
vettek csak levegőt.
Olyan szorosan összefonódott a testük, hogy Bethany nem is értette,
hogyan tud benne Jace még mozogni. Az orgazmusa hosszan, mélyről
indult, olyan mélyről, hogy úgy érezte, mintha kifordították volna.
Szédítő volt és hatalmas. Lehengerlő, a szó legjobb értelmében. Nem
félt átadni magát. Most nem. Minden annyira tökéletes volt. Ez is
megrémíthette volna. De ebben a pillanatban ráébredt, hogy bízik Jace-
ben, akármilyen nevetségesen is hangzott. Rá merte bízni magát, pedig
alig ismerte. Még csak kétszer találkoztak, és csupán órákat töltöttek
együtt. Mégis tudta, hogy sosem bántaná. Egyszerűen biztos volt benne.
– Bízom benned – suttogta Jace-nek. Ezt el kellett mondania neki.
Tudta, milyen fontos ez számára. Jace azt akarta, hogy bízzon benne, de
közben megértette azt is, hogy ehhez időre van szüksége. El akarta ezt
mondani neki, hiszen olyan sokat adott már neki, míg ő csak ezt tudta
adni. Semmi mást. Semmit sem tudott volna adni neki, amije még nem
volt. Önmagán kívül. Ami ugyan nem volt sok, de ha Jace ezt akarta –
márpedig azt mondta, ezt akarja –, akkor csak ezt tudta nyújtani neki.
– Ó, bébi, elveszed az eszemet – dörmögte Jace.
Egyre gyorsabban és hevesebben kezdett mozogni, mintha Bethany
szavai felszabadították volna a gátlásait. Már nem tudott uralkodni
magán, Bethanyt pedig elkábította a féktelen szenvedély, amivel a
magáévá tette.
Elöntötte az ölét a nedvesség, így Jace könnyebben siklott benne,
olyan mélyre hatolva, hogy Bethanynek a szava is elállt.
A mámor lassan elhatalmasodott rajta, és minden, amit eddig oly
sokáig magában tartott, elszabadult.
Ez már túlságosan is szédítő volt. Jace azt mondta, elveszi az eszét,
pedig valójában ő volt az, aki kezdte elveszteni a fejét.
Szorosan ölelte Jace-t, mintha sosem akarná elengedni. Szerette
volna, ha örökké tart ez a pillanat, amikor semmi sem érhet el hozzá, és
semmi a világon nem számít. Könnyű volt elfeledkezni az életéről, a
körülményeiről, mert Jace karjaiban erős volt. Ért valamit.
Jace nevét suttogta és behunyta könnyekkel telt szemét, mégis érezte,
ahogy forrón lecsordulnak az orcáján. Soha életében nem kavarta még
fel ennyire egy orgazmus, de már a szó is üresnek tűnt, egyáltalán nem
tudta leírni azt, ami vele történt.
A világ elhomályosult körülötte. Csakis Jace-t érzékelte.
Magában érezte. A bőrén az ajkait. A farkát mélyen az ölébe
fúródva. Mintha egy egész két fele lettek volna.
Lassan kezdett múlni a gyönyör, de a teste még súlytalanul lebegett,
az agya teljesen kikapcsolt. Abban sem volt biztos, hogy eszméleténél
van.
Aztán megérezte magán Jace súlyát. Ernyedten feküdt rajta, zihálva a
kimerültségtől, mégis olyan jó érzés volt, ahogyan betakarta a testével.
Azt kívánta, bárcsak sosem mozdulna.
Odanyomta az ajkát a két kulcscsontja közti mélyedésbe, és élvezte a
közelségüket. Élvezte az érzést, hogy Jace akarja. Hogy érzelmileg is
táplálja és gondoskodik róla.
Jace megmozdult, mire Bethany tiltakozni akart, de észrevette Jace
meglepett arckifejezését és megállt. Jace felemelkedett róla, és
megérintette az arcát, mely nedves volt a könnyektől.
– Ez meg mi? – kérdezte gyöngéden. Bethany elszégyellte magát.
Mégis hogyan tudná neki elmagyarázni az érzéseit? Próbálta elfordítani
a fejét, de Jace nem hagyta. Lehajolt hozzá, és lecsókolta a könnyeit,
aztán újra a szemébe nézett.
– Bethany?
A hangja aggódónak tűnt, amitől Bethany még szánalmasabbnak
érezte magát.
– Jól vagyok – nyögte ki.
– Tényleg?
– Sosem voltam jobban – felelte lágyan.
Úgy tűnt, Jace szavak nélkül is érti. Elmosolyodott, és újra
megcsókolta.
– Hadd szabaduljak meg az óvszertől, azután beszélnünk kell.
Bethany feszült lett. Hagyta, hogy Jace legördüljön róla és megvárta,
míg kidobja az óvszert. Ezután visszafeküdt mellé az ágyra, és magához
húzta, hogy átölelje.
Némán simogatta a haját.
– Nem szeretném, ha bármi is közénk
állnak – szólalt meg végül.
Bethany nem egészen értette, mire gondol, így hát csendben maradt
és várta a folytatást.
– Kérnünk kell neked egy időpontot a nőgyógyászhoz, hogy
megvizsgáljon és felírjon fogamzásgátlót. Nem akarok óvszert hordani.
Nem akarok semmilyen gátat kettőnk közé. Természetesen addig
használom, míg nem biztonságos a szex, de az enyém vagy, és korlátlan
hozzáférést akarok mindenedhez. Részedről ez rendben?
Noha Bethany értette, mire céloz – Jace elég világosan fogalmazott
már a gondolattól is majd' kibújt a bőréből, hogy Jace rendszeresen
szeretkezni akar vele. Ez annyira… tartósnak tűnt, pedig az esze azt
súgta, hogy álmodnia sem szabad kapcsolatról kettejük között.
– Bébi, beszélj hozzám! Nagyon csendben vagy. Megijesztettelek?
Túl gyors a tempóm?
Bethany majdnem felnevetett. Most meg amiatt aggódik, hogy túl
gyors? Bethany nem is gondolta volna, hogy létezik számára az a
fogalom, hogy „túl gyors”.
– Semmi problémám a fogamzásgátlóval. De Jace, beszélnünk kell.
Jace erre megcsókolta, hogy betapassza a száját.
– Nem kell semmi
másról sem beszélnünk, mint hogy megkapj mindent, amire csak
szükséged van. Amire szükségünk van – tette hozzá Jace.
– Tény, hogy
sok időt töltesz majd az ágyamban. Esetleg a lakásomban is. Szeretnék
neked lehetőséget adni arra, hogy ezt közösen kialakítsuk. Nem akarlak
lerohanni, de tudnod kell, hogy komolyan gondolom. És vitába szállok
minden mondatoddal, ami úgy kezdődik, hogy nem kellene veled
lennem.
– Hűha – mormolta Bethany.
– Szeretnél még valamit hozzáfűzni? – kérdezte vidáman Jace.
– Azt hiszem, nem.
– Jó. Akkor reggelizzünk, aztán elviszlek vásárolni!
– De Jace, mi lesz a munkáddal? Nem mehetünk el munkaidőben
csak úgy vásárolgatni!
– Vannak bizonyos előnyei, hogy én vagyok a főnök – jegyezte meg
csibészes mosollyal Jace.
– Az egyik, hogy bármikor kivehetek pár óra
szabadságot, és nem fognak emiatt kirúgni.
– Akkor jó.
Jace megpaskolta Bethany fenekét, aztán felkelt az ágyból.
– Gyorsan lezuhanyozom, aztán tiéd a fürdőszoba, míg csinálok
reggelit. Jó így?
Bethany bólintott, és nem tudta abbahagyni a mosolygást.
Jace visszamosolygok rá, a szeme derűsen csillogott.
– Ezt
gyakrabban kellene csinálnod. És ha minden úgy megy, ahogy
szeretném, akkor gyakrabban is fogod.
– Mit?
– Mosolyogni.