Jace besietett a Hamilton-Crestwell-McIntyre irodaépületébe, és felment a lifttel. Ha nem lett volna ez az átkozott megbeszélés, egész napra hanyagolta volna a munkát. Nem örült, hogy ilyen hamar egyedül kellett hagynia Bethanyt, miután végre az ő gondjaiban volt.
Valójában persze Bethany nem volt teljesen egyedül, de akkor sem tetszett neki, hogy magára hagyja.
Mikor pár perccel később belépett Gabe irodájába, látta, hogy Ash már ott van – akárcsak Gabe és ahogy Gabe ránézett, abból már tudta, hogy Ash fecsegett neki.
Elhúzta a száját és leült a Gabe íróasztalával szemben álló székre.
– Essünk túl rajta – közölte idegesen. Ash nem is nézett rá, csakis Gabe-et bámulta. Jace-t ez hidegen hagyta. Nem volt ideje arra, hogy az összeesküvéssel foglalkozzon, amit a két barátja nyilvánvalóan forralt ellene.
Gabe összehúzta a szemöldökét, de nem adott magyarázatot. Jace öt percet késett, ami egyáltalán nem volt rá
jellemző. Ash és Gabe nyilván
azt gondolták, elment az esze.Pedig talán most először érezte úgy, hogy a helyén van. Ashsel ugyanazokat a nőket dugták éveken át. Ez mennyire beteg dolog volt? Gabe-nek pedig szeme se rebbent a furcsa szokásuktól. Majd épp ő fog pálcát törni fölötte, mikor végre talált egy olyan nőt, akin nem akart osztozni? Gabe amúgy sem szólhatott egy szót sem. Teljesen elvesztette a fejét Mia miatt. Aki Jace húga volt, az isten szerelmére! Jace nem tépte le Gabe fejét emiatt, pedig igenis kellett volna. De már épp elég szánalmas volt anélkül is, hogy ő elszámoltatta volna.
Jace pislogott, mikor rájött, hogy már elkezdték a konferenciabeszélgetést nélküle, neki pedig fogalma sem volt, miről volt szó eddig. A hosszú csendből arra következtetett, hogy rá várnak, hogy mondjon valamit. A francba is!
Ash lesajnáló pillantást vetett rá, aztán előrukkolt az információkkal, amikkel Jace-nek kellett volna. Ash lehengerlően profi volt, kifinomult stílusával könnyedén meggyőzte a vonal végén várakozó befektetőket.
Jace megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor végre vége volt a beszélgetésnek. Ash összeszedte a holmiját és kiment Gabe irodájából, egy szót sem szólva Jace-hez. Rendkívül éretten viselkedett. Jace a fejét csóválta, és készült elmenni. Már azon gondolkodott, hová vigye Bethanyt vacsorázni. Majd útban a lakása felé felhívja, hogy legyen ideje készülődni.
– Jace, maradj még egy percre, ha nem gond.
Gabe halk hangja felriasztotta a gondolataiból. Összevonta a szemöldökét, mikor meglátta Gabe arckifejezését. Baszki! Nem volt felkészülve a gyóntatásra, amire számított Gabe-től. Mi a francért nem tudnak leszállni róla a barátai?
Mikor ezt megfogalmazta magában, rögtön el kellett ismernie, hogy fordított esetben ő is ugyanezt tenné. Épp elég-szer elővette már Gabe- et, mióta Miával volt. De a fenébe is, Mia a húga volt. Nagyon is számított neki, hogyan bánik vele Gabe. Bethanynek viszont semmi köze nem volt sem Gabe-hez, sem Ashhez. Nos, ha nem számítjuk a tényt, hogy lefeküdt Ashsel, de erről Jace próbált sürgősen elfeledkezni. Csakhogy a kép, hogy a legjobb barátja dugja az ő nőjét, beleégett az emlékezetébe. Talán sosem tudja kiverni a fejéből Ash száját, sem a kezét, ahogy megérintette Bethanyt.
– Fogd rövidre! – mormolta, és felállt a székből, attól tartva, hogy ha ülve marad, még hosszúra nyúlik a beszélgetés. Jobb dolga is volt ennél. Például hogy elvigye Bethanyt vacsorázni, aztán hazavigye és megbassza.
– Mi a franc van veled, haver? – kérdezte Gabe nyugodtan. Jace türelmetlenül sóhajtott.
– Semmi.
– Ash nem ezt mondta.
– Ash jobban tenné, ha befogná a nagy lepcses pofáját. Gabe egyre szúrósabban nézett rá.
– Mi folyik Ash és közted? Nem szoktál ilyen lenni. Ash épp olyan szófukar, mint te, és nyilvánvaló, hogy berágtatok egymásra. Azt mondta, tisztára hülyén viselkedsz valami nő miatt. Akarsz beszélni róla?
– Bethany nem téma – felelte hűvösen Jace.
– Amúgy meg, ha bármit tudni szeretnél róla, Ash kis nyomozása bizonyára elegendő pletykálkodnivalót szolgáltathat kettőtöknek.
Gabe arckifejezése két másodperc alatt váltott aggódóból ingerültre.
– Mi a fasz van veled, Jace? Én nem pletykálok senkiről. Nem tudok semmiféle istenverte nyomozásról, azt se tudom, ki a franc az a Bethany, és főképp nem pletykálok róla Ashsel. Ash amúgy kurvára nem is mondott róla semmit, ha érdekel.
Jace tudta, hogy seggfej volt. Kibaszott képmutató. Ő biztos nem hagyta volna szó nélkül, hogy bármelyik barátja ilyen hülyén viselkedjen, mint most ő. De még mindig haragudott Ashre, amiért le akarta beszélni Bethanyről.
Ha őszinte akart lenni magához, valójában azért haragudott Ashre, mert megdugta Bethanyt. Talán sosem fogja ezt megbocsátani neki, holott ő is nyakig benne volt. Bár az ösztönei azt üvöltötték, ne menjen bele, mégis hagyta, hogy megtörténjen. Minden percét gyűlölte, mégsem tett ellene semmit. Talán saját magát utálta emiatt a legjobban.
– Bethany fontos számomra – mondta Jace, nyugalmat erőltetve magára.
– Ez minden, amit tudnod kell. Segítségre van szüksége – az én segítségemre és eszem ágában sincs cserbenhagyni őt.
– Tudok valamiben segíteni?
Gabe csak ennyit kérdezett, és minden a helyére billent. Már az egyetem óta megbonthatatlan volt a barátságuk, akár egy szövetség. Mindig számíthattak egymásra. Voltak ugyan mosolyszünetek, nem vitás. Gabe és Mia kapcsolata volt a legutolsó konfliktusforrás. De még az a tény sem tudta tönkretenni a barátságukat, hogy Gabe megdugta a kishúgát, és közben összetörte a szívét.
Gabe végül jóvátette a dolgokat Miával, így már ő sem neheztelhetett rá.
Jace felsóhajtott, aztán leengedte és ellazította eddig ökölbe szorított kezét.
– Nem, haver, de értékelem a gesztust – mondta halkan.
– Nem vagyok őrült. Sem megszállott – jó, valójában talán az volt, de ez így sokkal ijesztőbben hangzott, mint a valóság.
– Egyszerűen ezt kell tennem. Muszáj. Bethany más. Különleges. Bár még én sem értem, hogy miért. De ahogy megláttam, megváltoztak a dolgok. Minden megváltozott. Meg kell ragadnom a lehetőséget, vagy különben egész életemben bánni fogom, hogy elszalasztottam.
– Megértem – mondta lassan Gabe.
– Hidd el, megértem.
– Igen, elhiszem. Mia – felelte Jace, és tudta, hogy mindketten ugyanarra gondolnak.
– Igen, Mia.
– Akkor azt is érted, miért van most szükségem egy kis időre és egyedüllétre, hogy a magam módján intézzem a dolgokat.
Gabe bólintott.
– Értem. Ash is megértené, ha elmagyaráznád neki. Ki van akadva rád, Jace. Nem Bethany miatt, hanem mert úgy viselkedsz, mint egy félőrült. Azért dühös, mert aggódik érted, és mert nem avatod be. Mindenkinél jobban tudod, hogy bármit megtenne érted. Jace egy pillanatra becsukta a szemét, mert kínzó bűntudatot érzett.
– Igen, tudom.
Bassza meg! Utálta, mikor Gabe-nek igaza volt. A ravasz, kioktató mindenit! Még most is úgy nézett, mintha mindent tudna.
– Most mennem kell. Otthagytam Bethanyt a lakásban. Mia régi lakásában fog lakni.
Gabe csodálkozva húzta fel a szemöldökét.
– Meglep, hogy nem zártad be a lakásodba. Ash azt mondta, elég meleg a helyzet.
– Ash ezt mégis honnan a francból tudhatná? – mordult fel Jace.
– Egy kis teret akartam hagyni neki. Időt arra, hogy hozzászokjon a gondolathoz, mielőtt teljesen átveszem az irányítást fölötte. És tudod, hogy ez fog történni. Meg fogom hódítani. Ez elkerülhetetlen, de azt akarom, hogy magabiztos legyen és bízzon bennem, mielőtt valami teljesen más lesz ebből az egészből.
Gabe bólintott. Ő tényleg mindenkinél jobban megértette. Kivéve persze Asht. Mindhárman egyformán vágytak rá, és szükségük volt arra, hogy irányíthassanak. Nem csak bizonyos dolgokban. Minden téren. Az ágyban és azon kívül is. De különösen az ágyban.
Bethanynek még fogalma sem volt arról, milyen lesz majd vele, de most olyan törékeny volt, olyan bizonytalan önmagában és a világában elfoglalt helyét illetően, hogy Jace semmiképp sem akarta őt lerohanni. Sosem bocsátaná meg magának, ha ráijesztene, és hanyatt-homlok elmenekülne.
– Beszéljétek meg ezt Ashsel – szólt halkan Gabe.
– Tudod, hogy addig fogom rágni mindkettőtök fülét, míg meg nem teszitek. És mielőtt még morogni kezdesz, hogy beleártom magam a dolgaidba, jusson eszedbe, hogy ez az üzletre is kihat. Nem cseszhetünk el semmit, csak mert te és Ash fasírtban vagytok. És ha rám nem is gondolsz, sem a vállalatra, sem saját magadra, sem arra, mekkora seggfejnek éreznéd magad, ha kihajítanál az ablakon egy csaknem egész életen át tartó barátságot, akkor gondolj Miára. Mindkettőtöket szeret. Vagy gondolj arra, hogy érezné magát Bethany, ha egyszer rájönne, hogy miatta ment tönkre a barátságunk és a vállalat.
– Jó ég, milyen számító alak vagy! – horkant fel Jace.
Gabe szája szegletében mosoly bujkált.
– Ezt már Mia is mondta rólam párszor.
Jace a fejét csóválta. Aztán témát váltott, mert már elege volt abból, hogy a legjobb barátja a magánéletét boncolgatja.
– Kijelöltétek már az esküvő napját?
– Baszd meg! – fortyant fel Gabe.
Jace felvonta a szemöldökét és lei tört belőle a röhögés. És csak egyre jobban nevetett.
– Bárcsak látnád magad, haver! Úgy nézel ki, mint aki citromba harapott. Mi az ördögöt művel veled a húgom? Gabe a hajába túrt.
– Nézd, én csak meg akarok nősülni. Az ujjára akarom húzni a gyűrűmet, azt akarom, hogy felvegye a nevemet, és aláírja a házassági anyakönyvet. A többi teljesen lényegtelen.
Megteszek mindent, amit csak akar, ha kell, olyan esküvőt rendezek, amilyet még nem látott ez a város, vagy lelépek vele Vegasba. Jace behúzta a nyakát.
– Ha van valami beleszólásom, nem hagyhatnánk ki mégis inkább azt, „amilyet még nem látott ez a város”?
Ez irtó gázosán hangzik.
– Nekem mondod?
– Akkor mi a bajod? Ez úgy hangzott, mintha bármibe belemennél, ami lássuk be, nem igazán a te stílusod.
Gabe nem törődött a gúnyolódással. Teljesen komoly arccal
válaszolt. – Szeretem őt. Bármit megtennék, amit csak kér, hogy az enyém legyen. Ez az esküvő róla szól. Én már túl vagyok egyen, és nem is akartam többet, míg ő képbe nem jött. Az a baj, hogy még nem döntötte el, mit akar. Addig pedig az esküvő határozatlan időre el lett halasztva. Nem tudom a kibaszott időpontot, mert még nincs meg. Egy részem az asztalra csapna, és azt mondaná, szilveszterkor megtartjuk az esküvőt és kész, de a másik részem azt szeretné, ha különleges alkalom lenne számára, mert ez az egyetlenegy esküvője lesz egész életében. Jace elmosolyodott. Pokolian vicces volt látni, hogy a legjobb barátja így töri magát egy nőért. Különösen mivel az illető nő a kishúga volt. A mellkasából kiengedett a feszültség egy része. Ők voltak a családja. Gabe, Ash, és Mia. Mindig együtt voltak, négyesben, közel húsz éve. A családtagok pedig törődtek egymással. Mindig kurvára felidegesítette, mikor Asht baszogatta a családja. Csaknem leszedte Gabe fejét, mikor megbántotta Miát. Aztán mégis megsajnálta, mikor Mia nem engedett a bűnbánó esdeklésének.
– A testvérem vagy, haver. Ezt sosem fogom elfelejteni – suttogta Jace, Gabe helyesően pislogott, de az állkapcsa megfeszült.
– Mindig az leszek. Rokonok leszünk, ha feleségül veszem Miát, de már jóval ez előtt is testvérek voltunk. De hála az égnek, sosem tekintettem úgy Miára, mint a kishúgomra, vagy legalábbis azóta nem, hogy felnőtt nő lett.
Jace-ből kitört a nevetés, és feltartotta a kezét.
– Jól van, jól van, muszáj ezt kibeszélned? Nekem akkor is ő a húgom, és nem akarom tudni, hogyan nézel rá. Épp elég gyomorforgató, ha enyelegni látlak benneteket.
Gabe vigyorgott, aztán újra komoly hangra váltott.
– Hozd helyre ezt a dolgot, Jace. Ash pocsékul van. A családja is cseszegeti. Egy évből tíz hónapig le se szarják, aztán hálaadáskor meg karácsonykor elvárnák, hogy jópofizzon velük. Most pedig ez a dolog veled… Tudom, hogy mindhárman barátok vagyunk. Ebben sosem kételkedtem. De azt is tudom, hogy ti ketten közelebb álltok egymáshoz. Mindig is így volt. Bármi is történt köztetek, nagyon rosszul esett Ashnek. Ki van fordulva magából. Morcos és szótlan. Tőled már megszoktam. Undok, morgós gazember vagy egy ilyen jó napon.
Jace feltartotta a középső ujját.
– De Ash? Rá ez nagyon nem jellemző. Nemtörődöm alak, aki szarik mindenre. Hozd rendbe ezt. Aggódom mindkettőtökért, és ha ez számít neked valamit, most egyikőtök miatt sem akarom, hogy fájjon a fejem. Csak amiatt, hogy felhúzzam a gyűrűt Mia ujjára, és csináljak neki annyi gyereket, ahányra csak vágyik.
Jace felhorkant.
– Basszus, haver, ne már! Muszáj ezt megosztanod velem?
Gabe kajánul vigyorgott.
– Megkíméltelek a részletektől.
– Cseszd meg! – morogta Jace, aztán felsóhajtott.
– Ja, igen. Ash. Rajta vagyok.
Jace elindult kifelé, de az ajtóban megállt és visszafordult.
– Kösz, haver – mondta őszintén.
– Tudom, hogy valószínűleg még sosem mondtam neked. Eleinte még nagyon haragudtam rád, ezért azt hittem, sosem fogom ezt mondani. De örülök, hogy Miával vagy. Sosem találna nálad jobbat. Tudom, hogy vigyázni fogsz rá.
Gabe hosszan hallgatott. Az állkapcsa rángatózott, mint aki próbál uralkodni az arckifejezésén. Aztán egyszerűen csak bólintott.
– Ez sokat jelent nekem, haver. Nem is tudod, milyen sokat.
Jace ernyedten mosolygott.
– De, azt hiszem, tudom. Újra elindult kifelé, de ezúttal Gabe szólt utána, mikor már a folyosóra ért.
– Jace?
– Tessék!
– Mikor ismerhetem meg?
Jace megragadta a kilincset és nagy levegőt vett. Gabe szemébe nézett.
– Majd ha itt lesz az ideje, megismered. Természetesen. De most még sok dolgot rendbe kell tennünk. Gabe bólintott.
– Sok sikert!
– Kösz, haver – mormolta Jace, aztán megfordult és elindult, hogy megkeresse Asht.