Mámor-trilógia 2. - Rajongás
tizenhatodik fejezet
Jace nekidőlt az ajtófélfának Ash irodája előtt, és várta, hogy befejezze
a telefonálást. Ash széke háttal volt neki, így fogalma sem volt, hogy ott
áll a nyitott ajtóban. A hívás nyilván teljesen lekötötte a figyelmét, mert
még csak észre sem vette, hogy kinyitotta az ajtót.
– Egyáltalán nem érdekel, mit akartok apával – mondta keserű
hangon.
Jace fintorgott. Gabe-nek igaza volt. Már megint cseszegette a
családja. Kitartó seggfejek. Nem ismert náluk sekélyesebb, önelégültebb
famíliát. Néha elámult azon, hogyan tudott Ash normális maradni abban
a viperafészekben, ahol felnőtt. A testvéreiről ezt már nem lehetett
elmondani.
Gabe-bel együtt azzal hergelték Asht, hogy biztosan örökbe
fogadták. Ez lehetett az egyetlen logikus magyarázat. Ash teljesen más
volt, mint a szülei és a testvérei. Míg azok számító, önző hólyagok
voltak, Ash laza és jószívű. Az utolsó véréig lojális. Bezzeg a családja
képes volt bárkit hátba szúrni, még mielőtt az hátat fordított volna
nekik. Szemből támadtak. Leszarták mások érzéseit. Gondolkodás
nélkül átgyalogoltak bárkin.
– Nem hat meg a zsarolásod. Kizárt dolog, hogy a karácsonyt az én
szeretett családommal töltsem. Inkább egyenként tépetem le a
körmeimet csípőfogóval – sziszegte Ash.
Jace felsóhajtott. Ugyanaz a szarság. Minden kibaszott évben.
Szilárdan hitte, hogy csak azért hívják meg Asht, hogy legyen kit
kínozniuk. Mikor Ash fiatalabb volt, még próbált békét teremteni, jó
gyerek és jó testvér lenni. Elment a családi ünnepségekre, akármilyenek
is voltak.
Az első két évben még egyedül ment. Gabe-bel azonnal észrevették
rajta a különbséget. Utána még hetekig morcos volt és csak lassan talált
vissza önmagához. A második ilyen szar év után Gabe-bel összerakták a
képet, és elhatározták, hogy elkísérik. Azok után pedig mindketten
megesküdtek, hogy soha többé nem engedik Asht a családja közelébe
erősítés nélkül.
Talán nevetségesen hangzott, de Ash családja kibaszott kártékony
volt.
Miután pár éven át vagy Jace, vagy Gabe, vagy mindketten
elkísérték, és első kézből megtapasztalhatták a McIntyre család beteges
dolgait, Ash közölte a családjával, hogy elmehetnek a picsába, és többet
feléjük se nézett.
Nem mintha Gabe-bel nem próbáltak volna jó fejek lenni velük. Jace
tudta, hogy Ash mélységesen szégyelli magát a családja miatt a barátai
előtt, és ahelyett, hogy kitette volna őket ennek az élménynek, inkább
véget vetett az egésznek.
Ami Jace részéről rendben is volt. Ash jobb fej volt, ha nem ment a
családja közelébe. Sokkal boldogabb volt.
– Befejeztük a beszélgetést. Ne hívj vissza, többször nem veszem fel
– figyelmeztette az anyját Ash, aztán letette az irodai telefont.
Megfordult a székével, és pislogott a meglepetéstől, mikor
megpillantotta Jace-t az ajtóban. Aztán morcos képet vágott.
– Mit keresel itt? Azt hittem, van dolgod.
Jace felsóhajtott, és besétált az irodába. Leült a fal mellett álló székek
egyikére, a háta mögé tette a kezét és előredőlt, hogy Ash szemébe
nézzen.
– Nézd, haver, seggfej voltam. Tudod, hogy így van. Én is tudom.
Azt is tudom, hogy épp most beszéltél az anyáddal, és szar passzban
vagy, szóval kitöltheted rajtam a mérgedet. Megérdemlem, semmi
bajom vele. Azzal van bajom, hogy valami közénk állt.
Ash szája elkeskenyedett. – Te akartad így, haver.
– Igen, ezt is tudom. Próbálok bocsánatot kérni, Ash. Ne légy fafej,
hagyd, hogy megtegyem.
Ash hátradőlt és már ismerősebb hangon szólalt meg, amitől Jace egy
kicsit fellélegzett.
– Szóval a hatalmaskodó, öntelt, makacs Jace
Crestwell épp meghunyászkodik, hogy bocsánatot kérjen? Folytasd, ezt
hallani akarom.
– Baszd meg! – morogta Jace, de már vigyorgott. Egy család voltak.
Ezt érezte Gabe irodájában is. Mindig is így érezte, mindig is tudta. Ők
voltak családtagjai. És azt akarta, hogy Bethany is a család része legyen.
– Ez elég szokatlan bocsánatkérés – gúnyolódott Ash.
– Bazdmeg…
Sajnálom… Majdnem hasonlóan hangzik a kettő.
Jace elnevette magát. – Istenem, hogy te mekkora pöcs vagy!
De gyorsan abbahagyta a nevetést, és Ash szemébe nézett.
–
Sajnálom, haver. Fasz voltam. Túlreagáltam a dolgot. Tudom, hogy
csak segíteni akartál. Odafigyeltél rám. Ezt értékelem is. Jobban, mint
gondolod. De jól vagyok. Esküszöm. Talán azt hiszed, megőrültem.
Hogy elment a józan eszem. De hidd el, kézben tartom a dolgokat.
Egyben vagyok.
– Mégis hol tartasz? – kérdezte kíváncsian Ash.
– Csak nézd ezt az
egészet az én szemszögemből, haver. Ketten ágyba viszünk egy nőt.
Nem szokatlan. A nő másnap reggel eltűnik. Ez sem szokatlan. Az
egyetlen rendhagyó dolog a képletben az, hogy magától lépett le, és
nem mi küldtük el. Szóval, amikor dühöngeni kezdtél, mint egy
megvadult gorilla, azért, mert elment, azt hittem, oké, biztos az a bajod,
mert ezúttal nem te voltál az, aki megszabadult tőle. Megértem. Talán
még akartál volna tőle többet is. Ugyanolyan megszállottan irányítani
akarsz, akárcsak én. Szereted, ha te hozod a szabályokat. Ő pedig
megszegte ezeket, mikor lelépett. De arra nem számítottam, hogy
felforgatod utána az egész várost.
Jace felsóhajtott. Ahogyan Ash leírta, ez valóban gázosán hangzott.
– Ha láttad volna magad az elmúlt két hétben, Jace! Irtó szarul néztél
ki. Nem tudtál koncentrálni. A legkevésbé a munkára. Mia kétszer is
bejött hozzád, és mindkétszer elhajtottad.
Jace összehúzta a szemöldökét.
– Baromság! Nem is jött ki hozzám.
Ash felsóhajtott.
– Egyáltalán nem is emlékszel arra, hogy bejött?
Vagy csak arra nem, hogy egy pöcs voltál vele?
– Jesszus, tényleg itt volt?
Ash bólintott.
– Majdnem leharaptad a fejét. Emiatt meg Gabe akarta
szétrúgni a seggedet. De mondtam neki, hogy hagyjon békén, szar
napod van.
– Szóval ez volt, alig voltál magadnál az elmúlt két hétben. Úgy
viselkedtél, mint valami őrült, egy megszállott. Ezért kezdtem egy kis
nyomozásba. Aztán megtaláltad a csajt, és elrohantál, mintha égne a
ház. Ezután nem láttalak egy ideig, most meg úgy jössz be, mintha mi
sem történt volna. Mindezt az után, hogy közölted velem, ne ártsam
magam a dolgodba, mert semmi közöm hozzá.
Jace hangosan kifújta a levegőt, és megvakarta a feje búbját.
– Jól
van, elmondtad a véleményed. Seggfej voltam. Nem szoktam így
viselkedni, ezt mindketten tudjuk.
Ash felhorkant.
– Leszarom, hogy seggfej voltál! Szerinted az a
bajom, hogy megsértettél? Csakis miattad aggódom, Jace! Mert ennyire
odáig vagy azért a nőért. Amiatt aggódom, hogy egyáltalán nem illik
hozzád, de ezt képtelen vagy belátni, mert a farkadnál fogva vezet.
Jace próbált mélyeket lélegezni, hogy lecsillapítsa kitörni készülő
dührohamát. Ash a barátja volt. Aggódott érte. Meg fogja őrizni a
hidegvérét, ha beledöglik is.
– Szüksége van rám – mondta, bár tisztában volt vele, ez milyen
bénán hangzott. De basszus, még magának se tudta megmagyarázni ezt
az egészet. Hogyan tudná akkor megértetni Ashsel?
Ash hosszan nézte, aztán felsóhajtott.
– Ez ki fog borítani, de akkor
is el kell mondanom. Hátraléphetnék, és hagyhatnám, hogy csinálj, amit
akarsz, de mindketten tudjuk, hogy fordított helyzetben, ha én
viselkednék úgy, mint most te, te sem hagynál engem békén. Szóval
pokolba velem, ha én megteszem. A testvérem vagy. Sokkal inkább,
mint a vér szerinti testvéreim. Te és Gabe is. Együtt osztottuk ki Gabe-
et Mia miatt. Megérdemelte. Most én foglak kiosztani Bethany miatt.
Mert valakinek meg kell tennie.
Jace keze ökölbe szorult, legszívesebben kisétált volna Ash
irodájából. De a barátja szavai még a mérge ellenére is eljutottak hozzá,
és lecsillapították. Tényleg testvérek voltak. A szó minden értelmében.
És nem ragadta el annyira a dühe, hogy ne látta volna be, ő is épp így
kiosztaná Asht, ha ilyen baromságokat csinálna.
– Mondd csak – szólt összetörten.
– Annyi éven át gondoskodtál Miáról – mondta nyugodt hangon Ash.
– Mindig vigyáztál rá. Az apja és a bátyja voltál egy személyben.
Szüksége volt rád. És most hirtelen már nincs. Vagy legalábbis nem
úgy, mint rég. Már nem te felelsz érte. Ott van neki Gabe, és már
elsősorban hozzá fog fordulni.
– Hová akarsz kilyukadni?
Ash hosszan kifújta a levegőt.
– Nem találod csöppet ironikusnak,
hogy pár nappal azután, hogy Gabe eljegyezte Miát, rögtön elcsavarja a
fejed egy segítségre szoruló nő? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy
ne lenne valóban szüksége segítségre, Jace. Nem vagyok érzéketlen
seggfej. Kibaszott nehéz helyzetben van. De tény, hogy te egy
gondviselő vagy. Egy őrangyal. És Bethany teljesen rabul ejtett.
Védtelen. Csinos. Neked pedig tetszik, hogy szüksége van rád.
Gondoltál már arra, hogy talán nem kellene mindig a gondviselő
szerepébe bújnod, és élhetnél egy kicsit gondtalanul, anélkül hogy a
hátadra vennél egy újabb terhet?
– Mi ez a faszság? – hördült fel Jace.
– Hallod egyáltalán magadat?
Mia nem volt semmiféle teher. Ő a húgom. Én pedig az egyetlen élő
rokona vagyok. Soha egy percre sem bántam, hogy gondoskodnom
kellett róla.
Ash feltartotta a kezét.
– Pontosan tudod, hogy nem ezt mondtam.
Húzd ki a fejed a seggedből! Mia mindnyájunkhoz tartozik. Soha egy
szóval sem céloztam arra, hogy bármiféle kellemetlen teher lenne. Én is
ott voltam, miközben felnőtt. Nekem is csaknem annyira fontos a
boldogsága, mint neked, oké? De nem ez a lényeg. Nem is Miáról
akartam beszélni. Arra céloztam, hogy nem tudsz mit kezdeni
magaddal, most, hogy neki ott van Gabe, és rád már nincs úgy szüksége,
mint korábban. Erre jött Bethany, aki éppen olyan, mint Mia, csak
százszor nehezebb helyzetben van. Találtál egy segítségre szoruló nőt,
és ez felébresztette benned a gondviselőt. Nem azt mondom, hogy ez
nem lovagias szerep. Csak arra célzok, hogy túlságosan gyorsan fejest
ugrottál ebbe az egészbe. Hátra kellene lépned egyet, hogy jobban ráláss
a dolgokra. Úgy is segíthetsz rajta, hogy nem habarodsz bele teljesen.
Mégis, mennyire ismered? Úgy teszel, mintha valamiféle istenverte lelki
társak lennétek, pedig kurvára nem tudsz róla semmit.
– Megkérlek, hogy fogd be, mielőtt még jobban felbosszantasz.
– Tehát rosszul látom a dolgokat?
Naná, hogy rosszul látta. Vagy mégsem? A francba!
Ez az egész lelkizős duma, amit Ash lenyomott, teljesen
összezavarta. Tényleg tök hülyének érezte magát.
Ha minden más csődöt mondott, az őszinteség mindig a legjobb
megoldás volt. Nem mintha ne lettek volna mindig is őszinték
egymással. De a hideg kirázta attól, hogy kielemezze… a
megszállottságát, ahogyan Ash hívta.
Beletúrt a hajába, bár legszívesebben szálanként tépte volna ki
idegességében.
– Nézd, Ash! Nem foglak hülyíteni azzal, hogy
mindenre tudok magyarázatot adni, oké? De ha azt állítod, hogy
valamiféle megmentőkomplexus miatt akarok Bethanyvel lenni, nagyon
tévedsz. Már attól a perctől fogva vonzott, hogy megláttam Mia
partiján, és akkor még nem tudtam róla azt sem, amit most. Nem
tudtam, hogy hajléktalan, és hogy ilyen szar helyzetben van. Csak azt
tudtam, hogy őt akarom. És ezen nem változtatott az sem, amikor a
többi dolog kiderült. Csak még jobban megerősített abban, hogy az élete
részévé akarok válni.
Ash kétkedve nézett rá, de csendben maradt, és hagyta, hogy
megpróbálja megmagyarázni, mit érez Bethany iránt.
– Milyen kibaszott sekélyes lett volna részemről, ha ott hagyom,
miután kiderült róla, hogy nincs a legjobb helyzetben? Mintha hirtelen
nem lenne elég jó nekem? Nem ez számít, nem igaz? Ha már korábban
is közelebb akartam kerülni hozzá, ezen nem változtathatott, hogy nem
vagyunk azonos anyagi helyzetben, vagy hogy nincs hol aludnia.
– A szentségit – motyogta Ash.
– Most aztán igazán szar alaknak
érzem magam.
Jace szája szegletében mosoly bujkált. Nem lesz semmi gond. Ash
szíve vajból volt. Különösen, ha nőkről volt szó. Bár a szavaiból talán
nem úgy tűnt, de mindennek a hátterében az állt, hogy Ash mélységesen
aggódott érte, és Jace tudta ezt. Értékelte is. De Ashnek is meg kellett
értenie, hogy ez nem valami jószolgálat volt részéről.
– Úgy sejtem, többet nem hívtok édes hármashoz – jegyezte meg
lemondóan Ash, Jace felmordult, mire Ash feltartotta a kezét.
–
Felfogtam. Ő a tiéd.
– Ez nem vicces – szólt mogorván Jace.
– Szeretném elfelejteni,
hogy az az édes hármas valaha is megtörtént. És ha találkozol
Bethanyvel – márpedig találkozni fogsz akkor ajánlom, hogy ezt a témát
ne hozd szóba. Így is baromi kínos lesz. Nem akarom, hogy
kellemetlenül érezze magát. Nem akarok okot adni neki arra, hogy
elmeneküljön. Így is kurva sok erőfeszítésembe kerül, hogy próbálja
úgy látni a dolgokat, ahogyan én. És szeretném örökre elfelejteni a
tényt, hogy láttad meztelenül. És olyan helyekre dugtad a farkad,
amelyek mostantól fogva csakis az enyémek, senki más nem érhet
hozzájuk.
Ash a fejét csóválta, olyan döbbent képpel, hogy le kellett volna
fotózni.
– A szentségit, haver! Komolyan gondolod. Úgy értem,
halálosan komolyan. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire bele
tudsz zúgni egy nőbe ilyen rövid idő alatt. Mennyi időbe is telt? Öt
percbe? Baszki, ezt észre kellett volna vennem azon az éjszakán. De hát
hogy is láthattam volna? Még soha nem láttalak egyetlen nővel sem
ilyen helyzetben. Pedig kezdettől fogva ingerülten és birtoklón
viselkedtél, én meg nem törődtem vele.
Ash előrehajolt és az íróasztalára támaszkodott.
– Tudom, hogy már
kérdeztem, de újra meg kell tennem. Ha így éreztél iránta, akkor mi a
francért nem
mondtad nekem? Annak az éjszakának sosem lett volna
szabad megtörténnie. Az isten szerelmére, miért hagytad, hogy
megbasszam?
Jace egy pillanatra behunyta a szemét, és amikor kinyitotta, Ash
dermedten bámult rá. A szemében őszinte tanácstalanságot látott. És
bűntudatot. Mintha attól félt volna, hogy az az éjszaka örökre éket ver
közéjük. Jace nem akarta, hogy így legyen. Talán túl naiv volt.
Nyilvánvaló volt, hogy Bethany és Ash még találkozni fognak. Ha
Bethany az élete része lesz – márpedig ez volt a szándéka –, akkor
ráadásul még sűrűn is fognak találkozni. Esze ágában sem volt
megszakítani egy barátságot, ami szorosabb volt a vérrokonságnál is.
De mi van, ha ez mindig is kínos pont lesz hármuk között?
Ashnek biztosan nem lesz ezzel problémája. Efelől nem volt kétsége.
De arról fogalma sem volt, hogyan fog Bethany reagálni. Hogy fog
viselkedni Ashsel? Vajon érez-e valamit iránta? Talán még mindig
kívánja? Nyilvánvaló volt, hogy mindkettőjüket kívánta, mikor
lefeküdtek vele. Talán ezek után majd folyton azon aggódhat, hogy
Bethany Ashre kacsingat vagy megpróbálja elcsábítani?
Ez épp elég volt, hogy megőrjítse Jace-t, pedig baromság volt ezen
agyalni. Ráadásul nem volt fair Bethanyvel szemben. Egyértelmű volt,
hogy a haja égnek állt attól az éjszakától, és a ténytől, hogy hármasban
csinálták Ashsel. Nem feltételezheti a legrosszabbat róla, és nem
gyanúsíthatja meg, esélyt sem adva arra, hogy tisztázza magát. A
kapcsolatukat tönkretenné a féltékenység, mielőtt még bármi is
kialakulhatna kettőjük közt.
– Jace? – kérdezte halkan Ash.
– Miért hagytad, hogy megtörténjen,
haver? Nem értem. Tudnod kell, hogy megértettem volna, ha szólsz.
Kurvára meglepett volna, de egyértelmű, hogy kiszálltam volna. Sosem
hagynám, hogy egy nő közénk álljon.
De Jace hagyta. A szentségit, kettőjük közé állította Bethanyt, mert
annyira sóvárgott utána, és mert látta rajta, hogy habozik. Annyira félt
attól, hogy elszalasztja, hogy kapkodva belement valamibe, ami ellen
mindene tiltakozott.
Ez nem volt fair Bethanyvel szemben, és ugyanennyire nem volt fair
Ashsel szemben sem.
– Elbasztam – szólt halkan.
– Az egész az én hibám. Akkor azt
hittem, ezt kell tennem. De még mielőtt közbeléphettem volna, hogy
lefújjam, Bethany belement. És miután igent mondott, úgy éreztem, már
nem mondhatom, hogy hagyjuk a francba az édes hármast, mellesleg én
akkor is fel akarlak vinni magamhoz, hogy megbasszalak. Aztán úgy
tűnt, mintha kétségei lennének, én pedig pánikba estem, mert nem
akartam, hogy lelépjen. Az egész helyzet többszörösen is elcseszett volt,
és teljesen irányíthatatlanná vált, mielőtt még helyrehozhattam volna. És
minden percét bánom, elhiheted.
Ash szemében furcsa fény villant, és hirtelen szótlanná vált. Leült a
székébe, és csak bámult a semmibe.
– Ez mindent megváltoztat? – kérdezte végül.
– Úgy értem, közted és
köztem? Úgy beszélsz, mint aki hosszú távra tervez Bethanyvel. Milyen
következményei lesznek annak az éjszakának ránk nézve?
Jace kezdte kényelmetlenül érezni magát. Ha visszamehetne az
időben ahhoz az éjszakához, egy büdös szót sem szólna Ashnek
Bethanyről. Sosem hívta volna fel rá a figyelmét. És kurvára biztos,
hogy sosem baszta volna meg Ashsel együtt.
Ash hangjában most ugyanazok a kétségek voltak, amelyek benne is.
Ez kibaszott nagy gáz volt. Nem hagyhatta, hogy a kapcsolata
Bethanyvel tönkretegye a kapcsolatát azokkal az emberekkel, akik a
legfontosabbak voltak számára. De Bethanyt is képtelen lett volna
elengedni. Valahogy el kellett simítania ezt az ügyet, ehhez pedig a
lehető legnagyobb óvatossággal kellett kezelnie a helyzetet.
– Csak annyin változtat, hogy többé nem fogsz lefeküdni vele –
mondta Jace magabiztosabban, mint ahogy érezte magát. Kurvára
remélte, hogy nem csak áltatja magát.
– Biztos vagyok benne, hogy fura
lesz az első pár alkalommal, mikor mind együtt leszünk. De csak akkor
marad így, ha nem teszünk ellene. Mindketten az életem részei vagytok,
haver. Nem akarok választani kettőtök között. Kurvára remélem, hogy
erre soha nem is lesz szükség. Csak annyit tehetünk, hogy nem
csinálunk problémát belőle. De ehhez szükségem lesz a te segítségedre.
A támogatásodra.
Ash szemében megkönnyebbülés csillogott.
– Majd rólam nevezitek
el az első gyereketeket?
– Jesszus! Most mégis ki az, aki túlságosan előrerohan? Taposs a
fékre, Ash! Nem veszem el feleségül.
– Még! – motyogta Ash.
– Előbb még baromi sok dolgot kell megoldanunk – mondta
gondterhelten Jace.
– Tudok valamiben segíteni? A támogatásomat kérted, de haver,
tudnod kell, hogy mindig számíthatsz rám. Ez kezdettől fogva így volt,
és nem is fog változni.
Jace egy pillanatra habozott, de a megkönnyebbülés úgy áradt szét a
vénáiban, mint a tömény szesz. Végül elkezdte mesélni Ashnek a
Bethanyvel kapcsolatos események sorát, az elejétől a végéig. Mire a
végére ért, Ash arca már eltorzult a dühtől.
– Azok a szemétládák – sziszegte Ash.
– Megvernek egy védtelen
nőt, mert a seggfej testvére annyi pénzt kért kölcsön, amennyit soha
nem lenne képes visszafizetni? És az a kis mocsok odadobta eléjük
koncnak a testvérét? Baszki, lehet, hogy az én családom csupa
elmebetegből áll, de még sosem küldtek rám egy csapat verőlegényt.
Jace felhorkant.
– Legalább is eddig még nem.
Ash szemében derültség csillant.
– Ez igaz. Talán csak idő kérdése.
Ezután mindketten hosszan hallgattak, a legnagyobb egyetértésben.
– Nem örülök annak, hogy te beleavatkozol ebbe – szólalt meg végül
Ash.
– Ismerek pár nehézfiút. Szólhatok nekik. Elintézhetem, hogy azok
a seggfejek megkapják a pénzüket, és örökre leszálljanak Bethanyről
Már ha így akarod elintézni a dolgot. Feltételezem, hogy rendezni
akarod a tartozást.
– Te ismersz ilyen alakokat? – hitetlenkedett Jace.
– Mi a fene,
haver? Mégis milyen fickókat ismersz, akik egy ilyen helyzetet meg
tudnak oldani? És igen, tedd meg, amit csak kell. Rendezni akarom a
tartozást. Nem azért, mert érdekel, mi lesz a pöcsfej testvérével, hanem
mert biztonságban akarom tudni Bethanyt mindentől, ami fenyegető
lehet számára.
Ash megrándította a vállát.
– Sosem tudhatod, mikor lehet szükséged
ilyen ismeretségekre. Amúgy is jönnek nekem egy szívességgel. Jó
tőzsdetippeket adtam nekik. És elintéztem, hogy kedvezményesen
megszállhassanak az egyik szállodánkban.
– Meg sem kérdezem, hogy…
– Jobban is teszed – felelte Ash vidáman.
– Amúgy sem olyan
fickók, akiket meghívnál a hálaadásnapi vacsorára.
– Sejtettem.
Ash arckifejezése komollyá vált.
– Mégis mennyi pénzről van szó?
– Ötezer dollárról.
– Ez minden?
Jace sóhajtott.
– Bethany számára ez egy egész vagyon. Azt mondta,
lehetne akár egymillió is. Házalni akart, hogy előteremtse a pénzt.
Jace még mindig belesápadt a gondolatba, mi történhetett volna, ha
Kate nem hívja fel, mikor Bethany betámolygott a szállóra. Vagy ha
egyáltalán nem ment volna vissza oda. Még mindig kint lenne az utcán,
és isten tudja, milyen veszély leselkedne rá…
– Baszki! – káromkodott Ash.
– Jézus Krisztus! Házalni?
– Igen, én is épp így reagáltam.
– Egy kibaszott póráz, az kell neki.
– Lényegében már van is – mondta nyugodt hangon Jace.
– Sehová
sem mehet a biztonsági emberek nélkül, akiket felbéreltem, hogy
megvédjék. Ha nem velük van, én ügyelek rá. Remélhetőleg megszűnik
a fenyegetettsége, ha rendezed az adósságát. De akkor még mindig ott
lesz Jack problémának.
– Továbbá, úgy tűnik, Bethany még nem igazán barátkozott meg a
gondolattal, hogy egy pár legyetek.
– Meg fog. Ash felhúzta a szemöldökét.
– Nagyon magabiztosnak tűnsz.
– Mert nem is tudok a másik lehetőségre gondolni.
– Az mi lenne?
– Hogy nem lesz az életem része.
Hosszú szünet következett, majd Ash feszengeni kezdett a székében.
– Nézd, haver, valószínűleg ezzel átlépek egy határt, de…
– Nem mintha ez valaha is zavart volna bármiben – vágott a szavába
Jace.
Ash felnevetett.
– Ez igaz! Nem vagyok a határok híve, különösen,
ha a családról van szó.
Megint ez a szó. Család. Valóban, Ash, Gabe és Mia a családtagjai
voltak. Mikor azt mondta, Mia az egyetlen élő rokona, az nem volt
teljesen igaz. Gabe és Ash is a családhoz tartoztak. Mindig számíthatott
rájuk. Akkor is melléje álltak, miután a szülei meghaltak. Nem is hitte
volna, hogy létezik ilyen állhatatos, rendíthetetlen lojalitás.
Talán az évek során már magától értetődővé vált számára. Öreg hiba.
Másoknak nem jutott ilyen feltétel nélküli támogatás. Szerencsésnek
érezhette magát.
– Hogy fog ez működni? – tudakolta Ash.
– Úgy értem, Bethany és
közted. Ismerlek, haver. Te meg én nagyon hasonlítunk egymásra.
Akárcsak Gabe. Ugyanabból a fából faragtak minket. Szeretünk
irányítani. Hatalmat gyakorolni.
Bár tudunk engedni is, számunkra az csak játék. Végeredményben
mindketten tudjuk, hogy egy komoly kapcsolat a teljes és korlátlan
irányításról szól. Jace bólintott, nem is próbálta cáfolni.
– Szóval hogy tervezed ezt Bethanyvel? Szerinted készen áll erre?
Van egyáltalán fogalma arról, hogy is működik ez?
Mert egy másik nő, ha bepánikol, nem szalad messzire. Legfeljebb
haza a lakásába. De tudod, hol keresd. Felhívhatod, vagy
meglátogathatod. Megbeszélheted vele a dolgot. De Bethanyvel nem ez
a helyzet. Ha megijed, lelép, és talán többé nem is látod.
– Baszki, azt hiszed, én nem vagyok tisztában ezzel? Jace mondata
ingerültebbnek hangzott, mint amilyennek szánta, de tökéletesen
kifejezte a bizonytalanságot, amit Bethanyvel kapcsolatban érzett.
Tehetetlennek érezte ma-gát, Ash pedig épp a legnagyobb félelmére
tapintott rá.
Tudta, hogy ha nem cselekszik megfontoltan, ha túlságosan nagy
nyomás alá helyezi, vagy bármi olyat tesz, amivel megriasztja, Bethany
köddé válhat. Eltűnik az éjszakában. Az utcákon, ahol azok a seggfejek
– és még több millió sötét alak – leselkednek rá. Ott nem tudná
megvédeni. Nem gondoskodhatna róla. Teljességgel képtelen lenne
megóvni őt a veszélyektől, amelyek egy magányos, védtelen nőt
fenyegetnek.
– Szóval, mi a terved? – kérdezte halkan Ash.
– Hogy fogod ezt
véghezvinni?
– Még nem tudom – sóhajtott fel Jace.
– Basszus, bárcsak tudnám!
Csak azt tudom, amit én akarok. És kurvára remélem, hogy jól fogom
csinálni. Bíznom kell abban, hogy ő ugyanezt akarja és kész elfogadni is
tőlem.