Mámor-trilógia 2. - Rajongás

tizenhetedik fejezet

Pasizási tanácsok

Bethany elmerült a kád forró vízben, és finoman elfújta a szájához közelítő habfodrokat. Pazar gyönyörűség volt, igazi bűnös élvezet. Úgy érezte magát, mintha egy filmben lenne. Lezseren feltűzte boglyas hajkoronáját a feje tetejére, amitől egészen szexisnek érezte magát. Pár elszabadult hajtincse beleért a vízbe. A kád peremén gyertyák égtek, ami fantasztikusan giccses volt ugyan, ám ez a legkevésbé sem érdekelte. Mennyei volt ázni a habokban, és már jó ideje megtanulta, hogy értékelje az élet egyszerű örömeit úgy, ahogyan jönnek. A forró víz megnyugtatóan körbeölelte és tökéletesen ellazult. Jace húga nyilvánvalóan szerette a gyertyákat. Csodásan illatoztak és nagyon elegánsak voltak. Biztosan drágák is. Nem olyanok, mint amilyeneket háztartási boltban lehet venni.
És az a habfürdő! Valósággal felragyogott az arca, mikor megtalálta az egyik fiókban. Felismerte a márkáját. Ez is méregdrága volt. Eleinte nem merte használni, de a kísértés túl nagy volt. Élvezettel öntötte bele a fürdővízbe, miközben a kád kezdett megtelni. . A tenyerével felemelt egy kis habot és belefújt. Nevetve nézte, ahogy szétrebben és száll a levegőben, mint ősszel a falevelek.
– Olyan gyönyörű vagy, hogy a szívem összeszorul tőled.
Bethany összerezzent, és önkéntelenül lejjebb ereszkedett a vízben. Az ajtó felé pillantva meglátta Jace-t az ajtófélfának dőlve, amint épp őt nézi. Zsebre dugott kézzel álldogált, és lezseren végignézett rajta.
– Mikor értél ide? Legalább egy órával későbbre vártalak – sipákolt Bethany.
Jace elvigyorodott, ellökte magát az ajtófélfától, és a kádhoz lépett. Lenézett Bethanyre.
– Azt akarod mondani, hogy most nem áztatnád magad a kádban, ha tudod, hogy ilyen korán ideérek?
– Igen – hebegte Bethany.
– Kár. Meg tudnám szokni, hogy így látlak, mikor megérkezem. Jace leült a kád szélére, és megsimogatta Bethany arcát.
– Minden rendben?
Bethany bólintott, bár még mindig zavarban volt Jace váratlan felbukkanásától a fürdőszobában. Kényelmetlenül érezte magát, amiért ilyen védtelen helyzetben találta.
– Nem volt gond Kadennel és Trevorral? Jól kijössz velük? Bethany megrázta a fejét aztán bólintott, egyszerre válaszolva a két kérdésre, és még jobban elmerült a habokban.
Noha nem volt hozzászokva, hogy két izomkolosszus dekkol a nappalijában, nem zavarták őt, sőt mindent megtettek, hogy észrevétlenek maradjanak. Már amennyire két hegyomlás észrevétlen maradhat. Bethany pedig nem akart hálátlannak tűnni. Jace oly sokat tett azért, hogy biztonságban érezhesse magát, hogy arra szó sem volt. Az emberek nem szoktak ilyesmiket tenni. Korábban legalábbis soha nem volt olyan tapasztalata velük, amiért azt hihette volna, hogy léteznek még igazi lovagok, mint Jace. Jace felnevetett.
– Bébi, ha még jobban alámerülsz, meg fogsz fulladni.
Benyúlt a vízbe, és Bethany nagy levegőt vett, mikor az ujjai megérintették a melle alsó részét, aztán a mellbimbóját. A bimbója azonnal reagált az érintésre és felágaskodott, az ölében pedig elindult az édes bizsergés és szétáradt a combjai között, A csiklója összehúzódott és lüktetett. Jace-nek elég volt megérinteni őt, máris izgalomba jött. Zihálva vette a levegőt és a meleg vizet egyszerre elviselhetetlenül forrónak érezte.
– Van elég hely kettőnknek? – kérdezte Jace. Bethany csodálkozva nézett fel rá, mint aki nem hisz a fülének. Az olyan pasik, mint Jace, nem másztak be csak úgy egy kád gyertyafényes-habfürdős vízbe. Vagy mégis? És vajon akarta-e, hogy Jace megtegye?
Hiszen a férfiak általában csak akkor ültek be a kádba egy nő mellé, ha többet akartak fürdőzésnél A kérdés tehát sokkal többet takart. Bethany megnyalta hirtelen kiszáradt száját, és idegesen pillantott Jace- re.
– Ilyen nehezet kérdeztem?
Bethany elpirult és megrázta a tenyerét, mikor megszólalt.
– Bejöhetsz. Szokatlanul könnyed volt. Valahogy bátrabbnak érezte magát Jace jelenlétében. Ez persze nevetséges kijelentés volt, hiszen egyetlen pillantásától is fülig elpirult. Jace egyértelműen zavarba hozta, és még csak kapiskálta, milyen elvárásai lehetnek feléje. Az egész helyzet… észbontó volt. Nem talált jobb jelzőt rá. Valamiért mégis magabiztosabbnak érezte magát mellette, ami nagy szó volt, mivel korábban ezt sosem mondhatta el magáról.
Óvatos volt, igen. Gyanakvó? Mondjuk. Megtanulta, hogy minden helyzetben mindenkivel szemben résen kell lennie. Mindig a hátsó szándékot kereste, mivel senki nem tett semmit érdek nélkül. De Jace… Eddig egyetlen dolgot tudott meg a szándékairól – azt, hogy őt akarja. De nem is volt más, amit nyújthatott volna.
Jace pillantása ellágyult, és újra megcirógatta a mellbimbóját.
– Akarod?
– Igen – mondta ezúttal már magabiztosabban Bethany. Lassan kezdte megszokni ezt a szót. Tetszett neki. Élvezte az érzést, hogy tudja, mit akar.
Jace elégedetten pillantott rá. Felállt és vetkőzni kezdett, a ruháit a mosdó pultjára dobta. Bethany nem tudta megállni, hogy ne bámulja meztelen testét. Lehengerlően szép volt. Elraktározta magában a képet, minden egyes részletet megjegyezve.
Feszesen domborodó izmait a karján, a lábán, a mellén… A sötét szőrszálakat, amelyek beborították a mellkasától a hasa aljáig. Borzas, vállig érő sötét haját, mely a füle mögött kissé elállt. Szeretett volna beletúrni rakoncátlan tincseibe, és az ujjai köré csavarni őket, mint azon az éjszakán, amit Ashsel hármasban töltöttek.
Különös módon Jace-szel kapcsolatban minden részlet-re emlékezett arról az éjszakáról, míg Ash teljesen elhalványult az emlékeiben. Újra és újra felidézte a száját, a kezét, a farkát, az érzést, ahogy maga alá gyűri, elszántan, követelőzőn.
Most pedig épp feléje közelített, minden porcikájával erőt sugározva. Gyönyörű barna szemében vágyakozás és veszély izzott. A szeme olyan sötéten csillogott, hogy nehéz volt megkülönböztetni a pupilláját az íriszétől. De volt a pillantásában gyöngédség is, mintha leplezni próbálta volna akaratos, domináns természetét.
– Szoktál edzeni? – csúszott lei Bethany száján.
Jace megállt a kád mellett, és belekapaszkodott a szélébe. Felnézett Bethanyre, és kajánul rámosolygott.
– Tetszik, amit látsz, bébi?
– Gyönyörű vagy.
Egy másodpercre úgy tűnt, mintha Jace zavarba jött volna. Ennivalóan édes volt, ahogy a komoly, harmincnyolc éves férfi egy pillanatra elbizonytalanodott, pedig alig egy perce még végtelenül magabiztos és önhitt volt. Bethany élvezte, hogy ő is tud hatást gyakorolni rá. Ennyit a híres önbizalmáról…
– Kettőnk közül te vagy gyönyörű, Bethany. Olyan szép vagy, hogy nem tudok betelni a látvánnyal. Az idők végezetéig el tudtalak volna nézni az ajtóból. Akkor sem tudnék betelni veled, ha egész nap csak téged néznélek.
Bethany elpirult, és szégyenlősen összehúzta magát.
– Szóval, jársz edzeni?
– Igen. Van egy edzőterem a házban, ahol lakom, és a munkahelyem épületében is. Megpróbálok mindennap lemenni, de nem mindig jön össze.
– Csodás tested van – jegyezte meg félénken Bethany.
– Hízlalod az egómat – felelte Jace.
Bethany elmosolyodott, mikor Jace belépett a kádba, majd szembefordult vele, és beleült a vízbe. Érezte, ahogy a lábfeje végigcsúszik a combja mellett, fel a derekáig. Bethany felemelte a lábát és áttette Jace combján, hogy kényelmesen elférjenek.
– Így már jobb – jegyezte meg Jace.
Bethany úgy érezte, jobb lesz semleges témára váltani.
– Minden rendben ment a megbeszélésen?
Jace rámosolygott, és kibuggyant belőle a nevetés. Bethany értetlenül nézett rá.
– Mi olyan vicces?
– Úgy beszélsz, mint egy jó feleség, aki megkérdi a férjét, milyen napja volt.
Bethany elsápadt. Lesütötte a szemét, mert zavarba jött már a feltételezéstől is. Máris szertefoszlott a korábban érzett magabiztossága, hatalmas űrt hagyva maga után, melybe lassan, de biztosan visszatért a bizonytalanság érzése.
– Hahó! Most meg mi a baj, bébi? – kérdezte gyöngéden Jace.
Előredőlt, amitől Bethany körül hullámzani kezdett a víz, ellepte már a nyakát is. Egyszerre megérezte, hogy Jace felemeli a fejét az álla alatt. Vonakodva nézett a szemébe.
– Bethany, nekem jólesett. Van fogalmad róla, mennyire vártam, hogy végre hazajöhessek hozzád? Számoltam a perceket, míg véget nem ért az átkozott konferenciabeszélgetés.
Eleve nem is akartalak magadra hagyni. Bethany arcába visszatért a szín, és elmosolyodott, ezúttal már szélesen. Kezdett visszatérni az önbizalma is, elhessegetve a bizonytalanságot.
Jace feléje nyújtotta a karját, és magához húzta. Bethany ügyetlenül feltérdelt, a víz csöpögött a testéről. A fürdővíz csaknem túlcsordult a kád peremén, mikor lovagló ülésben ráült Jace combjára. Jace egy picit magasabb volt nála. Mikor ráült, a mellei kiemelkedtek a habokból, és épp Jace arca előtt voltak. Nem úgy tűnt, mintha ez zavarta volna.
Átölelte Bethanyt, és a derekánál fogva magához húzta. Nedves felsőtestük egymásnak ütközött. Jace hozzáérintette az arcát a melle domborulatához, és mikor a mellbimbójához ért, bekapta, és finoman megszívta. Mikor Bethany erre felnyögött, egyre erősebben kezdte szívni, mintha szándékosan meg akarná őrjíteni. Bethany ficánkolt a karjai közt. Bár a teste sikamlós volt, Jace szorosan tartotta, egyetlen centiméternyi távolságot sem hagyva kettejük közt.
A szájával egy pillanatra sem tágítva a mellétől, egyik kezével benyúlt Bethany combjai közé, ahol a farka állt, szemben Bethany puncijával. A másik karjával erősen tartotta, hogy ne tudjon kibújni az öleléséből.
Végighúzta az ujjait az érzékeny szeméremajkakon, finoman játszadozott a csiklójával, majd megkereste a hüvelybemenetét. Az ujjával izgatóan körözött rajta, épp csak a hegyét bedugva a puncijába. Bethany belekapaszkodott a vállába, aztán megmarkolta a hátizmait. A körmeit belemélyesztette a bőrébe, de Jace nem tiltakozott. Még mindig a mellével volt elfoglalva, és épp a másikra váltott, hogy azt is kényeztesse.
Bethany mélyet sóhajtott. A gyönyör szétáradt a vénáiban, minden porcikája bizseregni kezdett. Nem is álmodott arról, hogy valaha is egy forró vízzel és fürdőhabbal teli kádban fog szeretkezni. Érzéki és kéjesen izgató élmény volt.
Akár egy tündérmese. Egy valóra vált szexuális fantázia. Egy bizarr alternatív valóság. Mert Bethany Willis életében nem így mentek a dolgok. Soha. Most mégis jólesett feloldódni ebben az álomban, amíg még tartott.

Ebben az álomvilágban valakinek fontos volt. Kívánatos. Egyenrangúak voltak Jace-szel. Nem létezett a hatalmas szakadék, amely kettejük közt tátongott. Beleillett a világába. Ide tartozott. Ettől a gondolattól összeszorult a szíve, pedig Jace épp két ujját csúsztatta be a puncijába, újabb területeket ingerelve. Felnézett Bethanyre, átható, perzselő pillantással, miközben egyre mélyebbre hatolt benne. A hüvelykujjával a csikló-ját dörzsölte, és a két ujját szétnyitva betöltötte a hüvelyét, megfeszítve a falát. Ide tartozott…
Jace-hez akart tartozni. El akarta hinni, hogy létezik több is annál, mint az élet az utcán, ahol csak abban reménykedhetett, hogy a következő reggelt még megéri.
Legyen átkozott Jace, amiért hagyta álmodozni, ha csak egy pillanatra is. Ez nem volt valós. Jace nem volt igaz. Fogalma sem volt, milyen gonosz játékot űz vele, de nem élhette bele magát. Össze fogja törni a szívét. Mindenét.
Jace ujjai egyre mélyebbre hatoltak, és Bethany felsikoltott, mikor egy olyan érzékeny pontjához ért, hogy már ettől majdnem elélvezett. Vadul rázkódott Jace karjában, és még erősebben kapaszkodott a vállába. Mikor rádöbbent, hogy valószínűleg összekarmolta a hátát, gyorsan elkapta a kezét.
– Ne haragudj – suttogta lesújtottan.
Jace egy pillanatra elengedte, hogy megfogja a kezét. Visszatette a vállára, aztán a másikat is.
– Élvezem – suttogta mély hangon.
– Jelölj meg, bébi! Mélyeszd belém a körmeid! Imádom, ahogy belefúródnak a húsomba, mikor gyönyört érzel.
Bethany behunyta a szemét, és hátravetette a fejét, mikor Jace mélyen végighúzta az ujjait a hüvelye nedves falán. Újra megtalálta a G-pontját, és finoman masszírozni kezdte.
Bethany combja beleremegett és teljesen elgyöngült, de Jace szorosan tartotta, miközben Bethany előrehajolt és a homlokának támasztotta a fejét.
– Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt tudlak a csúcsra juttatni – dörmögte Jace.
– Annyira erősen reagálsz mindenre. Hiperérzékeny vagy. Amikor csak hozzád érek, picit beleremegsz, ami teljesen megőrjít. A mellbimbóid felágaskodnak, és annyira megkeményednek, hogy legszívesebben egész éjszaka csak szívnám őket.
Bethany egész teste beleremegett a pajzán mondatokba, amiket Jace a szájához közel suttogott. Jace elmosolyodott. Önhitten, lehengerlően. Beképzelt fráter volt, de olyan gyönyörű, hogy Bethany elolvadt a látványától.
– Igen, bébi, pontosan így.
A hüvelykujjával Bethany csiklóját dörzsölte, miközben az ujjai mélyen benne jártak. Gyöngéden a foga közé vette a mellbimbóját, izgatóan csókolta és harapdálta, aztán erősen megszívta.
– Jace!
Bethany csak a nevét tudta kinyögni. Elengedte Jace vállát és belemarkolt a hajába. Imádta a borzas, rosszfiús frizuráját. Gyönyörű haja volt. Az ujjai köré csavarta a selymesen puha tincseket, és olyan erővel kapaszkodott beléjük, hogy attól félt, utóbb nem marad belőlük egy szál sem.
Bethany kiemelkedett a habokból, és a víz végigcsorgott a testén, miközben mozogni kezdett Jace ujjain.
– Ez az! Lovagold meg a kezem, bébi! Élvezz el nekem!
Bethany ficánkolt és leszorította a csípőjét, még több kéjre sóvárogva. A tarkójánál megragadta Jace fejét és a melléhez nyomta, hogy tovább szívja és nyalja a bimbóját. Valahányszor beleharapott az érzékeny hegyébe, a gyönyör áramütésként járta be Bethany egész testét.
– Ezt élvezi az én kicsikém – állapította meg kéjes elégedettséggel Jace.
Ó, igen. Nagyon is élvezte.
Bethany olyan gyorsan közeledett a csúcshoz, hogy levegőt is alig kapott. Az egész teste fájdalmasan megfeszült. Fel-le mozgatta a csípőjét, hogy végre kielégülhessen.
Tucatnyi helyen érezte Jace-t egy időben. A száját, a kezét, az egész testét. Egyszerre mindenhol ott volt. Elárasztotta gyönyörrel. Bethanyt elsodorta az érzéki ingerek áradata.
Jace rányomta a hüvelykujját Bethany csiklójára, és körkörösen mozgatni kezdte. Egyenletes ritmusban, kitartóan dörzsölte. Bethany lélegzete elcsuklott, és egy sikoltás szakadt fel a torkából.
– Ez az – szólt Jace gyöngéden. Aztán hirtelen egész más hangnemre váltott. Nyers, parancsoló, engedelmességet követelő hangra.
– Élvezz nekem, Bethany! Engedd el magad, most!
Bethany képtelen volt tartani magát. Jace szavaitól az ölében gyűlő feszültség hirtelen elengedett. Az orgazmus olyan erővel hullámzott végig rajta, hogy az egész teste beleremegett. Kimerülten zuhant rá Jace-re, a vállára ejtve a fejét.
Jace elkapta, nehogy a vízbe essen. Bethany a nyakához bújt, és a mellkasuk összeért, ahogy zihálva vette a levegőt. Jace ujjai csodát tettek vele. Még sosem volt ekkora orgazmusa egyetlen férfival sem, aki a kezével elégítette ki. Jace teljesen felszabadította. Képtelen volt uralni a testét a közelében.
Jace hosszú percekig tartotta a karjában, gyöngéden simogatva a hátát, miközben a nyakába szuszogott. Kifacsart volt, minden ereje elszállt és még mindig remegett. Moccanni sem bírt.
Jace lehajtotta a fejét, és belecsókolt a nyakába, amitől libabőrös lett.
– Ki kell szállnunk innen, és meg kell szárítkoznod. Még megfázol.
– Jó – motyogta Bethany.
Jace felültette a kádban, megvárta, míg megtartja magát, aztán felegyenesedett. Bethany kéjesen felnyögött, mikor meglátta mereven álló farkát. Hatalmas volt és vaskos. Észre sem vette, hogy megnyalta az ajkait, míg meg nem látta, milyen arckifejezéssel néz le rá Jace.
– Az isten szerelmére, bébi!
Bethany pislogott és ártatlan képpel nézett fel rá.
– Mi az? Jace mély hangon felnyögött.
– Ne izgass! Bethany mosolygott, miközben Jace kimászott a kádból és elvette a mosdó mellől az egyik odakészített törülközőt.
Bár Jace-nek be kellett mennie a munkahelyére, volt ideje gondoskodni még a kényelméről is. Egymásnak adták a kilincset a futárok. Az egyik ennivalót, a másik tisztálkodó szereket, a harmadik konyhafelszerelést, a negyedik ágyneműt hozott. Csupa olyasmit, ami neki eszébe sem jutott. De Jace-nek igen.
Bethany a fejét ingatta. Jace ijesztően tökéletes volt. Volt egyáltalán hibája? Már a főnökösködést, a parancsolgatást és azt a tényt leszámítva, hogy lényegében elrabolta őt. De minél többet gondolkodott a lehetséges hibáin, annál inkább úgy látta, valójában nem is léteznek. Jace törülközőt csavart a dereka köré, aztán Bethanynek nyújtotta a kezét. A másik kezében törülközőt tartott, és belecsavarta Bethanyt, miután segített neki kiszállni a kádból.
– Van valami kívánságod, mit ennél vacsorára? – kérdezte Jace.
Az ágy mellett volt egy sporttáska, amelyből Jace alsóneműt és váltóruhát vett elő. Bethany megkönnyebbülten látta meg a farmert és a pólót. Jace egyértelműen laza estére készült. Gyorsan átfutotta fejben az új ruhatárát. Volt egy strasszokkal díszített farmere, egy mesés garbó kardigánnal, és egy sál, ami kényelmes, mégis csinos összeállítás lenne. És a csizmája. Gyönyörű, szőrmeszegélyes új csizmája remekül passzolna a farmerhez.
– Gyorskaja – vágta rá Bethany, mielőtt még jobban meggondolta volna a választ.
Rögtön megbánta, amit mondott, és elpirult. Jace nem a hamburgeres, sokkal inkább a kaviáros típus volt. Drága steakekhez volt szokva, olyan finom húsokhoz, amelyeknek ő a nevét se tudta kiejteni, olyan mártásokkal, amelyeknek szintén nem tudta kiejteni a nevét. De Jace úgy folytatta, mint aki észre sem vette a zavarát.
– Van nem messze innen egy jó kis hely. Ashsel nemrég elvittük oda Miát. Egy bisztró, ahol remek a konyha. A nachójuk isteni. De van hamburger, csípős csirkeszárny és a szokásos kaják is.
Bethany szájában összefutott a nyál.
– Mennyeien hangzik. Elmegyünk?
Jace elmosolyodott, és megölelte Bethanyt.
– Elviszlek, miután felöltöztél.

Csajozási tanácsok

fel