Mámor-trilógia 2. - Rajongás

tizennyolcadik fejezet

Pasizási tanácsok

Jace az irodájában üldögélt, teljesen elmerülve a gondolataiban. Eleanor, a titkárnő már egy halom üzenetet tett le az asztalára a visszahívást kérő üzletfelektől. Tucatnyi e-mailt kellett volna megválaszolnia. Átnézni egy rakás kimutatást. Háromnegyed óra múlva videokonferenciája volt, de egyszerűen képtelen volt koncentrálni. Azon mérgelődött, miért is költöztette Bethanyt külön lakásba. Akkor persze ez tűnt helyes megoldásnak. Nem akarta lerohanni. Tudta, hogy lassan kell haladnia, mert nem kockáztathatta, hogy elriassza. És tudta, hogy abban a pillanatban, amint Bethany beköltözik hozzá, az ágyába, az életébe, az önmegtartóztatásának lőttek. Így hát elszállásolta őt Mia régi lakásában, de esze ágában sem volt külön tölteni az idejét. Kivéve persze amikor dolgoznia kellett, vagy egyéb kötelező feladatai voltak. De ha a saját lakás Bethanynek önbizalmat adott, és az önállóság illúzióját, akkor képes lesz ezt is elviselni. Ő tudta, hogy valójában nincs hatalma, se választása. Bethany az övé volt.
Hozzá tartozott. Ezen pedig az sem változtatott, hogy látszólag függetlenül élt.
Egyelőre kivárt, hogy a megfelelő pillanatban lépjen. Aztán Bethany teljesen és végérvényesen az övé lesz. Nem állt szándékában külön tölteni tőle többé egyetlen percet sem.
Az elmúlt egy hét pokoli volt. Egy sporttáskából élt, és minden éjjel Mia régi lakásában aludt, hogy Bethany mellett legyen. Már megszokássá vált, hogy reggel, mielőtt elment, rábízta őt Kadenre és Trevorra, aztán hazaküldte a biztonságiakat, mikor megérkezett. Legalább Bethany nem volt egyedül, vigyáztak rá. De addig nem lesz egy nyugodt perce sem, míg a saját lakása falai közt, teljes biztonságban nem tudja.
Halkan kopogtak az irodája ajtaján, és mikor felnézett, meglátta a húgát. Mia megtorpant a küszöbön és óvatosan méregette, mint aki attól tart, hogy rossz kedvében találja. Ha Ash igazat beszélt, minden oka megvolt erre, hiszen a legutóbbi két alkalommal csaknem leharapta a fejét, mikor meglátogatta.
– Szia, kicsikém! – üdvözölte szeretetteljesen Jace.
Mia fellélegzett, és most már be mert lépni az irodájába.
– Hála az égnek, hogy végre jobb kedved van!
Jace elnevette magát, aztán hirtelen elkomorodott, felpattant a székéből, megkerülte az asztalt, és jó erősen megölelte Miát.
– Ash mondta, mekkora pöcs voltam veled. Sajnálom, kicsim! Biztos nem vigasztal, de nem is emlékszem rá, hogy bejöttél hozzám. De Ash állítja, hogy így volt, és azt is, hogy seggfej voltam, és Gabe szét akarta rúgni a seggemet, amiért megbántottalak. Megérdemeltem volna. Mia kérdőn felvonta a szemöldökét, mikor Jace elengedte és intett neki, hogy üljön le.
– Minden rendben, Jace? Az utóbbi hetekben nem voltál önmagad. És nem is mondtál semmit a karácsonnyal kapcsolatban, ezért is jöttem. Gabe-bel szeretnénk, ha Ashsel együtt velünk karácsonyoznátok. Gabe szülei is beugranak, de az este többi részét négyesben töltenénk. Mint a régi szép időkben – tette hozzá lágyan Mia.
Jace-nek eddig eszébe sem jutott a karácsony. Bethany minden gondolatát lefoglalta. Rápillantott az asztali naptárára, és ráeszmélt, hogy már csak pár nap van az ünnepekig.
Ez lesz az első karácsonya Bethanyvel. Neki valószínűleg sosem volt még karácsonyfája, nem kapott ajándékokat, és nem vették körül családtagok és barátok. A karácsony számára csak egy újabb nap volt az utcán. Éhesen, fázva. Amikor csak még magányosabbnak érezhette magát, mint általában.
A fenébe is, még nem állított karácsonyfát a lakásában. Nem gondoskodott róla, hogy legyen egy Bethany lakásában is. Nem vásárolt be ajándékokat. És nem vitte el a Rockefeller Centerhez sem, mint ilyenkor mindig Miát, hogy megnézze a hatalmas fát.
Kifújta a levegőt, és a húgára nézett, aki aggódva figyelte nagy, barna szemével, mely éppen olyan sötét volt, akárcsak az övé.
– Megismertem egy nőt – kezdett bele.
Mia szeme felcsillant, és előredőlt a székben.
– Hűha, várjunk csak! Megismertél egy nőt? Csak nem egy újabb zsákmány, akin Ashsel osztoztok?
Jace szúrósan nézett rá.
– Az isten szerelmére, Mia, nem fogom megvitatni a szexuális életemet veled! Egyáltalán mit tudsz Ashről? Mia a szemét forgatta.
– Ugyan, kérlek. Nem titok, hogy az utóbbi időben egyikőtöknek sem volt külön kapcsolata.
Jace fintorgott. A pokolba is! A legkevésbé sem vágyott rá, hogy a kishúga tudja, hogy Ashsel hármasban szerették csinálni.
– Szóval, van ez a nő. Ezek szerint Ashnek ezúttal nincs köze a dologhoz. Jace sóhajtott.
– Már nincs.
Mia csodálkozva elkerekítette a száját.
– Szóval korábban volt. Ez fura!
– Lehet. Legalább is elsőre. Nézd, Mia, ez a nő más.
Mia bólintott, mint aki mindent ért, és szélesen elmosolyodott.
– Jó ég! A bátyám végre szerelmes! Megérte erre várni!
Jace a fejét csóválta.
– Csak hallgass végig, rendben?
Mia megérezte, hogy a dolog fontos, ezért abbahagyta a csipkelődést, és komoly képet vágott.
– Mi történt, Jace? Minden rendben?
Jace beletúrt a hajába és hátradőlt a székében.
– Mint már mondtam, ő más, Mia. Nagyon más, mint te vagy én, Gabe, vagy Ash. Bethany hajléktalan, vagy legalábbis az volt.
Mia együttérzően pillantott rá. Neki volt a világon a legnagyobb szíve.
– Akkor hogy találkoztatok? – kérdezte.
– Az eljegyzési partidon dolgozott. Persze minderről akkor még semmit sem tudtam. Hogy rövidre fogjam, Ash és én felszedtük azon az éjjelen, noha csakis magamnak akartam őt, kezdettől fogva.
– Hát ez elég gázul hangzik – mormolta Mia.
– Nekem mondod? A lényeg, hogy másnap reggel lelépett, és két héten át kutattam utána, átfésülve az egész várost. A hajléktalanszállóról felhívtak, mikor bement szállást keresni. Addigra összeverte egy csapat seggfej, akiknek a bátyja pénzzel tartozik.
Mia fájdalmas arcot vágott.
– Jesszusom! Most jól van?
Jace bólintott.
– Csak kék-zöld. De ez egy hete történt, azóta már jobban van.
Mia kérdőn nézett a bátyjára.
– Én miért nem találkoztam még vele? Miért nem mutattad még be senkinek?
– Tervben van – felelte halkan Jace.
– Szeretném, ha velünk töltené a karácsonyt. Nem akarom, hogy egyedül legyen, és végképp nem szeretném azt mondani neki, hogy a karácsonyt a családommal fogom tölteni, mintha ő semmit sem jelentene nekem, ezért meg se hívnám.
– Ez természetes! Nagyon örülnénk, ha ő is eljönne – vágta rá Mia.
– Alig várom, hogy megismerjem. Nálad lakik? Ugye nem hagytad, hogy visszamenjen az utcára?
Jace felhördült, – dehogy is! Beköltöztettem a régi lakásodba, átmenetileg.
Mia kérdőn nézett.
– Átmenetileg?
– Csak nagyon rövid időre. Csak míg át nem költöztetem magamhoz. Mia megint csodálkozón csücsörített.
– Tehát ennyire komolyan gondolod.
– Szerinted meghívnám, hogy velünk karácsonyozzon, ha nem így lenne? Mikor kockáztattam valaha is azt, ami közted, Gabe, Ash és köztem van azzal, hogy hazahozok egy idegent? Ti vagytok a családom, Mia. Mindannyian. Nem engednék be akárkit a belső körünkbe.
– Akkor tényleg alig várom, hogy megismerjem – jegyezte meg lágyan Mia, majd az arckifejezése komolyra váltott.
– Vannak barátai? Nem úgy hangzik, mintha lennének. Mennyi idős?
Jace a fejét ingatta.
– Egyidős veled. Nagyon kemény élete volt. Sosem volt esélye kitörni belőle. De okos. Kedves. A mosolya beragyogja az egész szobát. Nem is tudom neked elmagyarázni, Mia. Mia szélesen elmosolyodott.
– Ó, Jace, annyira örülök neked! És ez nagyon úgy hangzik, mintha jót tenne neki egy kis csajos társaság. Nem gond, ha néha felugrók hozzá? Eljöhetne bulizni is velem és a lányokkal.
Jace habozott, és utálta, hogy ezt kell mondania. De Ash tudta, és valószínűleg Gabe is megtudhatta már tőle. Miának is tudnia kellett, nehogy később valami hülyeséget mondjon, amivel megbánthatja Bethanyt.
– Nem hinném, hogy ez jó ötlet – mondta lassan.
– Bethanynek voltak problémái… a múltban a függőséggel.
Nem lenne jó ötlet kitenni őt az alkoholnak, és tudom, hogy te meg a csajok iszogattok, mikor bulizni mentek.
– Ihatna vizet velem együtt – vágta rá Mia.
– Amúgy sem bírom jól az alkoholt. Az a fontos, hogy szórakozzon egy kicsit a vele egykorú lányokkal, és barátokat szerezzen. Már ha ez téged nem zavar. Jace ingatta a fejét.
– Nem, egyáltalán nem zavar. Értékelem a szándékot is, Mia. Angyal vagy! Biztos vagyok benne, hogy Bethany is értékelni fogja. De előre szólok, hogy nagyon csendes és rendkívül félénk. Könnyű megriasztani, és tudom, hogy a barátnőid elég nyomulósak.
Mia durcásan nézett rá.
– A legeslegjobb barátnők a világon, és nem lesznek gonoszak Bethanyvel. Ezt akkor se hagynám, ha történetesen ilyenek lennének.
Jace elmosolyodott azon, Mia milyen elszántan a védelmébe vette Bethanyt, pedig még nem is ismerte.
– Semmi kétségem, hogy vigyázni fogsz rá. De Mia, van még valami, amit tudnod kell, és amiről Gabe-bel is fogok beszélni. Mia felhorkant.
– Feltétlen be kell avatnod Gabe-et is?
– Ha a biztonságodról van szó, mindenképpen. Mia kérdőn nézett rá, és édesen felhúzta az orrát.
– Testőröket vettem fel Bethany mellé. Ahogy már mondtam, helybenhagyta pár seggfej, akiknek a bátyja tartozik. Nem kockáztathatom a biztonságát, míg az az ügy meg nem oldódik. Ami azt jelenti, hogy ha el akarod vinni Bethanyt bárhová, akkor a testőrök is veletek mennek, és vigyáznak rátok és a barátnőidre. Világos?
Mia a szemét forgatta, de bólintott.
– Szeretném látni azt a szerencsétlen hülyét, aki belém mer kötni, vagy a barátnőimbe – mormolta.
Jace kuncogott, mert volt ebben igazság. De ettől még nem kockáztathatott. Mia felállt, és megkerülte az íróasztalt. A karját Jace nyaka köré fonta, majd szorosan megölelte.
– Szóval átjöttök Bethanyvel karácsonykor?
Jace megpuszilta.
– Persze, kicsim. Számíthatsz ránk. Mikor Mia elindult kifelé az irodából, csaknem összeütközött Ashsel. Ash kitette maga elé a kezét, a vállánál fogva megállította Miát és nevetett.
– De nagyon sietsz, drágám!
– Szia, Ash! – köszönt vidáman Mia.
Ash gyöngéd puszit nyomott a homlokára.
– Beszélnem kell Jace- szel. Később találkozunk, rendben?
Mia feltartotta a kezét.
– Tudom, mikor kell lelépnem. Megnézem, Gabe-nek van-e egy kis ideje rám.
Ash felhorkant.
– Mintha sose lenne. Egyáltalán soha.
Mia elnevette magát, legyintett Ashre, és elindult a folyosó irányába. Ash becsukta mögötte az ajtót, és Jace-hez fordult. Jace kérdőn nézett rá, miközben elindult a szék felé, amelyen addig Mia ült. Mielőtt leült, újabb dossziét dobott Jace íróasztalára. Jace szívből gyűlölte már ezeket a dossziékat. Sosem jelentettek semmi jót.
– Rendeztem Bethany bátyjának a tartozását – vágott bele rögtön Ash.
– Jó hír, hogy azokat a szemeteket, akik összeverték, nem érdekelte más, csak hogy megkapják a pénzüket. Jókora kamattal, természetesen.
– Természetesen – ismételte el gúnyosan Jace.
– Bethanynek már nincs mitől félnie. Jace bólintott.
– Kösz, haver.
– De van még valami, amiről tudnod kell. Nem tudom, hogy mit jelenthet, de azt hiszem, szükséged van minden fellelhető információra.
Jace leejtette a vállát és hátradőlt a székében.
– Most miről van szó?
– Bethany bátyjáról. A neve Jack Kingston. Valójában nem is a bátyja. Legalábbis nem vér szerint. De közel állnak egymáshoz. Azóta élnek együtt az utcán, mióta eljöttek az utolsó nevelőotthonukból. Vagyis nem ugyanabból az otthonból. Inkább úgy mondanám, mióta Bethany eljött az utolsó nevelőotthonából, mivel Jack idősebb, és ekkorra már egy ideje kikerült a rendszerből. Valószínűleg Jack hozta ki innen, vagy egyszerűen megszöktette. Azóta is együtt vannak. Jace elhúzta a száját.
– Mire célzol?
Ash feltartotta a kezét.
– Semmire, haver. Csak elmondom a tényeket, hogy tudj róluk. Bethany a bátyjának hívja. Szerintem jó, ha tudod, hogy nem az. De hogy mit jelentsen ez az egész, arról fogalmam sincs. Jobb, ha óvatos vagy, hátha valami ügyes kis színjátékot játszik veled, és csak meg akar kopasztani, meg kifizettetni veled Jack tartozását.
Bár Jace-t felbosszantotta a feltételezés, annyira azért nem volt hülye, hogy el ne gondolkodjon azon, amit Ash mondott.
– Köszönöm – mormolta.
– Sajnálom, haver. Tudom, milyen szar. Talán nem is igaz, de számolnod kell a lehetőséggel. Jace bólintott.
– Igen, tudom.
Jace mobilja megcsörrent, és meglátta Kaden számát a kijelzőn. Intett Ashnek, hogy maradjon csendben, és felvette a telefont.
– Tessék! Miközben Kadent hallgatta, megfagyott az ereiben a vér. Aztán elöntötte a düh, mikor Kaden a mondandója végére ért.
– Ne hagyja futni! – mennydörögte Jace.
– Találja meg! Azonnal odamegyek.
Letette a telefont és Ashre nézett, aki tanácstalanul figyelte.
– Bethany lerázta a biztonságiakat, és lelépett.
– A francba! – morogta Ash.
– Most mit fogsz tenni?
– Ha el akar menni, azt a szemembe kell mondania – sziszegte Jace a foga közül.
– Ennyivel tartozik nekem.

Csajozási tanácsok

fel