Mámor-trilógia 2. - Rajongás
huszonharmadik fejezet
Bethany Jace-re várt, lélegzetvisszafojtva. A szíve hevesen vert az
izgatottságtól, hogy bármelyik percben hazaérhet, írt neki egy SMS-t,
hogy eljött az irodából, de semmi több. Nem adott utasításokat, nem
szólt arról, mit tervez az estére. Az előző éjjeli beszélgetésük óta
Bethany már tisztában volt vele, hogyan várja, hogy a kedvére tegyen.
Bizonyítva az elfogadását, az engedelmességét. Hogy kész
alárendelni magát neki, és vágyik az irányítására. Hogy együtt tegyék
meg a következő lépéseket egy olyan kapcsolat felé, amilyet mindketten
akartak. Nem csak Jace. Bethany számára mégis rengeteget jelentett,
hogy Jace kész lett volna lemondani a vágyairól és a szükségleteiről, ha
bármilyen kétsége felmerült volna azzal kapcsolatban, amit felvázolt
neki.
Talán ezért is volt kész habozás és feltétel nélkül teljesíteni, amit
csak Jace kért tőle. Mert nem követelt tőle semmit, nem adott neki
ultimátumot. Közölte vele az elvárásait, de csak azért, hogy a
tudomására hozza, hogy ha Bethany nem akarna, vagy nem tudna ebbe
belemenni, akkor ő fog alkalmazkodni hozzá, és elfogadja, amit csak
adni tud.
Bethany bármit megtett volna neki. Bármit. Boldoggá akarta tenni,
mert ez őt is boldoggá tette.
Levetkőzött és a ruháit gondosan elrakta az egyik fiókba, amit Jace
kiürített neki. Közben magyarázott neki valami olyasmit, hogy szüksége
lesz majd saját bútorokra is amibe majd csak ő pakolhat. Egyelőre
tökéletesen megfelelt neki, hogy Jace-ét használja. Még mindig külön
lakásban éltek, bár a holmijai közül lassan egyre több került át Jace-hez.
Ránézett az órára. Tace akár már a liftben is lehetett. Kisietett a
nappaliba és letérdelt a puha padlószőnyegre úgy, hogy rálásson a
liftajtóra. Így Jace azon nyomban meglátja, mikor belép. Sőt ez lesz az
első, amit észrevesz majd – őt, ahogy engedelmesen, készségesen várja,
megadva neki, amire vágyik.
A percek csigalassúsággal teltek. A lakás csendjében csak a
lélegzetvétele hallatszott. Aztán a lift érkezésének hangja. A szíve
kalapálni kezdett, és a szemét a liftajtóra szegezte, hogy lássa Jace
reakcióját, amikor megérkezik.
Jace belépett a lakásba, aktatáskával a kezében, és amint
megpillantotta Bethanyt, a táska kiesett a kezéből, tompán puffanva a
padlón. – Bébi! – suttogta.
Egyetlen szavában benne volt minden: a meglepetés, az öröm, a
megkönnyebbülés. A pillantása ellágyult, majd azonnal fel is izzott a
vágytól. Az arcizmai megfeszültek, a homlokán kirajzolódtak a ráncok.
Kimerültnek tűnt, mint akinek nehéz napja volt.
De mindez eltűnt az arcáról, miközben Bethany felé sétált, le sem
véve róla a szemét.
Megállt előtte és beletúrt a hajába, aztán megcirógatta az arcát.
– Mióta vársz így? – kérdezte lágyan.
Bethany elmosolyodott, és a tenyeréhez dörzsölte az arcát. Ki volt
éhezve az érintésére. Egész álló nap csak várt és vágyott rá. Sóvárgott
utána. Meg akarta erősíteni, amiben előző éjjel maradtak. Meg akarta
nyugtatni Jace-t, bár neki talán nagyobb szüksége volt a
megnyugtatásra.
– Nem régóta – felelte.
– Miután megkaptam az SMS-t, hogy eljöttél
az irodából, vártam még egy kicsit, aztán kijöttem ide, hogy lássalak,
mikor kilépsz a liftből. És hogy te is láss engem – tette hozzá halkan.
– Még sosem fogadott ennél szebb látvány a munkából hazajövet,
bébi. Sosem reméltem, hogy erre jövök haza. Hozzád. És így vársz.
Édesen és odaadóan. Elfeledtetsz velem mindent, ami kettőnkön és a mi
közös világunkon kívül van.
– Helyes – jegyezte meg csábítóan Bethany.
– Pontosan ezt akartam
elérni. Olyan sokat teszel értem. Szeretnék én is ennyit tenni érted.
Jace rámosolygott, és megcirógatta az ajkait.
– Jól csinálod, bébi.
Beragyogja az egész napomat, hogy így látlak. Már eszembe se jut a
pocsék napom vagy a munka. Leszarom. Most már itt vagyok veled, és
semmi más nem számít.
– Várom a parancsaidat – suttogta Bethany.
– Mondd el, mit
szeretnél, Jace.
Jace habozott, mintha félne kimondani, mire gondol. Végül
megszólalt, lassan formálva a szavakat.
– Tudom, hogy erről beszéltünk tegnap éjjel, bébi. Tudom, hogy
belementél. De nem akarom elsietni.
Szeretnék időt hagyni neked arra,
hogy alkalmazkodni tudj az elvárásaimhoz. Szeretném, ha biztos lennél
abban, hogy ezt akarod. A legkevésbé sem szeretnélek lerohanni.
Lassan akarok haladni, lépésről lépésre. Nem kételkedem benned,
nehogy ezt gondold. De óvatos leszek, mert fontos vagy nekem. Fontos
nekem, ami köztünk van, mert szeretném, ha tartós lenne.
Bethany ellágyult, de a sóvárgása nem enyhült. Gombócot érzett a
torkában, alig tudott megszólalni.
– Hát nem érted, Jace? Ha ilyeneket
mondasz nekem, csak még inkább a kedvedben akarok járni. Nem kell
mindenen az első este túlesnünk, de meg akarom mutatni neked, milyen
lehetek. Milyen szeretnék lenni. Veled. Nem csak miattad, miattam is.
Én is éppúgy akarom, mint te. Mindketten ezt akarjuk. Szóval áruld el,
mivel tehetnék a kedvedre. Csak mondd ki, és kezdjünk valami újat,
valami különlegeset.
– Meg akarlak baszni – bökte ki Jace.
– Itt helyben, a nappaliban.
Azt akarom, hogy leszopd a farkam, így ahogy vagy, térden állva,
gyönyörűen, vágytól csillogó szemmel. Aztán rádöntenélek a kanapéra,
megkötözném a kezed a hátad mögött, és hosszan, keményen
megbasználak. És miután elélveztem, lefektetnélek az ágyra, és olyan
gyöngéden szeretkeznék veled, amilyet még soha életedben nem éltél át.
Kinyalnám a puncidat, és addig szívnám a melleidet, míg eszedet
veszted a kéjtől.
– Ez minden? – évődött Bethany.
Jace vigyorgott, és az aggodalom kezdett eltűnni a szeméből.
–
Egyelőre. Még pokolian sok mindent akarok csinálni veled, és fogok is.
De rengeteg időnk van még, nem kell mindent az első nap megtennünk.
Csak lassan haladunk, és ha biztos leszek benne, hogy készen állsz rá,
akkor meg is csinálom, bébi. Semmi kétség. Elfenekelem a gyönyörű
segged, kikötözlek, és minden lehetséges módon megbaszlak. Egyelőre
csak arra vágyom, hogy az édes kis szádba vegyél, utána pedig
elmerüljek a forró, szűk puncidban.
Bethany beleremegett, mikor elképzelte, amiket Jace mondott. A
csiklója olyan erősen kezdett lüktetni, hogy össze kellett szorítania a
combjait. Jace úgy nézett rá, mint aki mindent ért, majd rámosolygott és
lehúzta a sliccét. Elővette a farkát és erőteljes mozdulatokkal húzogatni
kezdte rajta a bőrt, hogy megkeményítse, és közben felemelte Bethany
állát.
– Nyisd ki a szád, bébi! Kapd be a farkam, és szopj le! Azt akarom,
hogy megőrjíts, de nem fogok addig elélvezni, míg tövig benne nem
leszek a pinádban, miközben a kanapé karfájára döntelek, a feneked az
égnek mered, és a kezed hátra van kötve. Akkor úgy telepumpállak,
hogy a combodon fog lecsorogni az ondóm. Aztán így hagylak, hogy
megnézhesselek magamnak, abban a tudatban, hogy az enyém vagy, és
elvettem, ami jár nekem.
Bethany behunyta a szemét, miközben behatolt a szájába, és izgató
képek pörögtek a fejében. Jace gyöngéden fogta az arcát, de a döfései
egyáltalán nem voltak finomak. Meghökkentő ellentmondás feszült
aközött, ahogy megérintette, és ahogy szájba baszta.
– Pontosan erre szeret egy férfi hazajönni – suttogta Jace.
– A nője
térden állva vár rá, csak hogy kielégíthesse. Teljesíthesse az óhajait.
Engedelmeskedjen minden parancsának. A mindenségit, ennél nem is
lehetne jobb, bébi!
Bethany elmosolyodott a farkával a szájában, és olyan mély
elégedettség töltötte el, hogy a szíve csaknem szétfeszítette a mellkasát.
Imádta, hogy ilyen hatással van Jace-re, hogy megőrül érte, és olyan
gyönyört tud adni neki, amilyet egyetlen más nő sem tudott eddig.
Jace vadul beledöfte a farkát, aztán lassított, élvezve, ahogy
végigsiklik a nyelvén, majd a makkját az ajkaihoz dörzsölte, és újra
behatolt a szájába.
– Gyönyörű vagy – dörmögte közben.
– És az enyém vagy. Kurvára
az enyém. Hozzám tartozol. Senki máshoz. Soha senki más nem
kaphatja meg tőled azt, amit most én, hogy itt térdelsz, várva, hogy
kilépjek a liftből. Ha a többi férfi csak megsejtené, féltékeny
vadállatokká válnának. De te olyan nő vagy, Bethany, akiért érdemes
harcolni. Egyes férfiak ölni tudnának azért, hogy megkaphassák azt,
amit én, akár csak egy órára is.
Bethanyt mélyen megérintették a szavai, és elraktározta őket az
emlékezetében. A mellkasa megfeszült, a torka úgy elszorult, hogy már
alig tudta magába fogadni Jace hosszú, vaskos farkát.
Jace összevonta a szemöldökét és kihúzta a farkát a szájából, míg
már csak a makkja érintette az alsó ajkát.
– Jól vagy?
Bethany bólintott, mert hang nem jött ki a száján. Mit is mondhatott
volna, mikor a sírás fojtogatta? De csakis örömében. Felindult volt, de a
legjobb értelemben. Annyira meghatódott, hogy nem tudta, mit feleljen.
Legfeljebb meg tudta mutatni, milyen sokat jelentettek neki Jace szavai.
Felbátorodott, és hosszan végigszopta Jace farkát. Közben felnézett,
hogy lássa az arcát, nem bosszantotta-e fel a vakmerősége. Jace
gyöngéden simogatta az arcát, mintha olvasna a gondolataiban, és
tudná, milyen nagy hatással voltak rá a szavai.
Megtámasztotta Bethany fejét, és újra mélyen belehatolt, míg a
makkja neki nem ütközött a torkának. Kéjesen felnyögött, aztán
elengedte Bethanyt és kihúzta a farkát a szájából. Mindkét kezével
megragadta Bethany kezét és összekulcsolta vele az ujjait. Óvatosan
felsegítette, és megtartotta, míg biztos nem volt benne, hogy megáll a
lábán.
– A kanapéra – utasította határozott, erőteljes hangon.
– Azt akarom,
hogy dőlj át a karfán, arccal az ülés felé. A feneked emeld magasra és a
lábad ne érjen a padlóhoz.
Bethany nagyot nyelt, miközben a parancsait hallgatta, aztán
elhelyezkedett a kanapén, ahogy kérte. Hallotta, hogy
Jace kiment a nappaliból, be a hálószobájába, és epekedve várta,
hogy visszatérjen. Mikor visszajött, egy selyemkötöző volt nála.
Bethany ekkorra már hátratette a kezét a derekára.
Jace megragadta a csuklóit, és az egyik kezével szorosan tartotta
őket, miközben a másikkal elkezdte összekötözni. Bár a kötöző puha
volt és nem sértette Bethany bőrét, Jace olyan szorosra húzta, hogy meg
se tudta mozdítani a kezét.
– Így látni téged… Bébi, erre nincsenek szavak. Erről fogok álmodni
éjjel, miközben a karomban tartalak.
Előbb az egyik, majd a másik tenyerével is gyúrni kezdte Bethany
fenekét, aztán széthúzta maga előtt, szélesre tárva a punciját.
Beillesztette a farkát a hüvelybemenetéhez, aztán megállt, épp csak a
hegyét dugva bele.
– Nem leszek kíméletes – figyelmeztette.
– Túlságosan kívánlak,
bébi. Sötét és vadállatias gondolataim vannak most. Ez baszás lesz,
durva, mocskos, kemény baszás. És mikor végeztem, csakis akkor
fogok veled foglalkozni. Te addig nem élvezhetsz el. Ez csak rólam fog
szólni. Utána te következel.
Mielőtt még Bethany értelmezhette volna a kijelentéseit, Jace mélyen
behatolt a puncijába, egyetlen erős döféssel, amitől a lélegzete is elállt.
A hüvelye összehúzódott és bizsergett, a testét lángba borította az
izgalom. Olyan kétségbeesetten kívánta ezt, mint még soha egyetlen
fájdalomcsillapítót sem. Mégis hogy fogja kibírni anélkül, hogy
elmenne? Már ebben a pillanatban kész volt elélvezni, nemhogy addig
várjon, míg Jace kielégíti a saját vágyait, aztán vele is foglalkozik.
Jace figyelmeztetően a fenekére csapott, mikor remegni kezdett a
gyönyörtől.
– Uralkodj magadon, bébi! Te még nem élvezhetsz el. Ha nem
fogadsz szót nekem, elfelejtem, hogy azt ígértem, lassan haladunk, és
mindjárt kapsz egy kis pálcázást a fenekedre.
Bethany durcásan felsóhajtott. Jace figyelmeztetése nemhogy rendre
intette volna, csak még inkább felkorbácsolta a vágyait, és egyre
közelebb került az orgazmushoz.
Az ajkába harapott, behunyta a szemét, és erősen koncentrált, hogy
ne adja át magát az élvezetnek. Ez volt a legnehezebb feladat, amit
valaha is teljesíteni próbált. Az őrület határáig felizgult, és Jace minden
egyes döfése a gyönyör hullámaival árasztotta el a testét.
– Akarom a segged is – dörmögte Jace.
– De most túl közel vagyok
ahhoz, hogy elmenjek. Majd máskor megbaszom.
Hála az égnek! Bethany úgy érezte, már egy percig sem bírja tovább,
és Jace csak még keményebben baszta, a farka egyre jobban duzzadt és
feszült a hüvelyében. Becsukta a szemét, és minden izmát megfeszítette,
hogy ellenálljon az orgazmusnak. Óriási megkönnyebbülést érzett,
mikor Jace ráhajolt, a felsőtestével betakarva a hátát, és az ondója meleg
sugarakban elárasztotta a hüvelyét.
Kimerülten pihegett a kanapé végében, pedig még el sem élvezett.
Minden idegvégződése kisült, a bőre hiperérzékeny volt. A csiklója
fájdalmasan lüktetett. Ha Jace csak egy ujjal is megérintené, azon
nyomban elszállna az agya.
Ingerülten felsóhajtott. Annyira felajzott volt, hogy a bőre úgy
feszült, mintha ki akarna fordulni önmagából.
Jace csókot nyomott a lapockái közé és lágyan kicsúszott belőle.
– Ne mozdulj – parancsolta.
Bethany hallotta a lépéseit távolodni, majd egy perccel később
visszatért egy langyos törlőruhával és felitatta vele az ondót a combjai
közül. Óvatosan eloldozta a csuklóit és a hüvelykujjával finoman
átdörzsölte a bőrét.
– Menj a fürdőszobába, és mosakodj meg – utasította.
– Nem akarom
a saját ízemet érezni, mikor kinyallak, bébi. Mikor kijössz, az ágyban
foglak várni. Azt akarom, hogy az arcomra ülj, hogy kinyalhassam az
édes kis pinád.
Felsegítette Bethanyt, aki bizonytalan lépésekkel elindult a
fürdőszoba felé, ahogy meghagyta neki. Gondosan megtisztogatta
magát, különös figyelmet fordítva a ragacsos ondó eltüntetésére. Mikor
visszament a hálószobába, Jace meztelenül feküdt az ágyon, a farka a
combján pihent, félig mereven.
Most is gyönyörű volt, és a farka még nyugalmi állapotban is
lélegzetelállítóan izgató volt.
A mutatóujját begörbítve magához hívta Bethanyt, és megfogta a
kezét, hogy segítsen neki felmászni az ágyra, ő pedig lecsúszott az ágy
szélére, hogy a lába lelógjon a földre.
– Térdelj a fejem két oldalára! – mondta.
Nevetséges volt szégyenlősködnie, Bethany mégis zavarban volt,
mikor el kellett helyezkednie a puncijával épp Jace szája fölött.
Föléje térdelt, és Jace arca még centikre volt tőle. Mikor leeresztette
a csípőjét, Jace megfogta a derekánál, hogy megállítsa.
– Tárd szét a puncidat nekem a kezeddel – mondta csábítóan.
–
Minden négyzetcentiméterét ki akarom nyalni, és azt karom, hogy az
arcomra élvezz.
Bethany hosszan beszívta a levegőt. Már attól is kikészült, ami a
nappaliban történt, Jace szavaitól pedig azonnal forrósodni kezdett a
puncija.
Kacéran végigsimított a hasán, le a puncijáig, és megérintette a
szeméremajkait. Jace dörzsölni kezdte a csiklóját, amitől hangosan
felnyögött.
– Érzem az illatodon, mennyire felizgultál – dörmögte Jace.
–
Kibaszott szexi vagy. Nyisd szét a puncidat nekem! Alig várom, hogy
megkóstolhassam.
Bethany az ujjával széthúzta a szeméremajkait, kitárva a punciját,
mielőtt leereszkedett Jace szájához. Amint Jace nyelve hozzáért,
összerezzent, és előredőlt. Jace két kézzel megragadta a derekát, és
magára húzta.
Úgy nyalta, mintha farkaséhes lenne. Vadul szívta, szürcsölte,
nyaldosta, bedugta a nyelvét
a puncijába, aztán végignyalta a csiklójától
a hüvelyéig. Teljesen megőrjítette Bethanyt, míg úgy nem lovagolt a
száján, mintha a farka lett volna benne.
Megfogta Bethany fenekét, és széthúzta, akárcsak az előbb a
punciját. A mutatóujjával izgatóan körözni kezdett az ánuszán, és épp
csak az ujja hegyével belehatolt. Alig két centire, de már ez is elég volt
ahhoz, hogy Bethanyből kirobbanjon az orgazmus.
Beleélvezett Jace szájába, nedvesen elárasztva az ajkait és az állát.
Kéjesen vonaglott és tekergőzött. Még erősebben akarta érezni a száját,
bámulatosan ügyes ujjait. Mindent, amit Jace csak adni tudott neki.
Előredőlt, és Jace arcához nyomta a punciját, aztán ijedten tudatosult
benne, hogy így kis híján megfojtja. Felemelte a csípőjét, de Jace
elkapta, visszahúzta, és a mellkasára ültette.
A szája és az álla nedvesen csillogott. Megnyalta az ajkait. Bethanyt
csaknem megőrjítette a látvány, hogy egy férfi ennyire élvezi, ha
kinyalhatja. Olyan elégedettnek tűnt, akár egy jóllakott kandúr. Bethany
feltételezte, hogy ez így is volt.
– Gyere ide! – mormolta Jace és maga mellé fektette, majd szorosan
átölelte.
Bethany a vállára hajtotta a fejét, Jace pedig birtoklón megmarkolta a
fenekét.
– Pár nap múlva karácsony – szólalt meg Jace, mire Bethany felkapta
a fejét. A hirtelen témaváltás nagyon meglepte, de Jace visszahúzta a
fejét a vállára.
– Úgy veszem észre, jólesik neked, ha hozzám bújsz – folytatta Jace.
– Úgy simulsz a csupasz bőrömhöz, mint egy tetoválás. Szeretem, ha
csak te vagy rajtam, semmi más.
Bethany elmosolyodott.
– Ez tetszik az én kicsikémnek!
– Igen, jólesik – suttogta Bethany.
– Szóval, közeleg a karácsony. Gabe-éknél fogjuk tölteni, és
beugranak majd Gabe szülei, de ott lesz Mia és Ash is. Szeretném, ha te
választanád ki, mit veszel fel a ruhatáradból.
Bethany lemerevedett a meghökkenéstől. Ez eltért a
megállapodásuktól. Eddig minden döntést Jace hozott meg, még az
olyan jelentékteleneket is, mint hogy mit vegyen fel, ha elmennek
valahová. Napközben, a lakásban vagy bevásárláshoz azt viselt, amit
csak akart. De mikor együtt mentek valahová, mindig Jace választotta ki
a ruháit, és el kellett ismernie, hogy remek ízlése volt.
– Azt akarom, hogy jól érezd magad, és hogy magabiztos légy – szólt
Jace halkan.
– És ha nincs olyan ruhád, amiben pontosan így érzed
magad, akkor menj el vásárolni, és vegyél magadnak valamit. Ezen nem
nyitok vitát. Van hitelkártyád, készpénzed. Épp itt az ideje, hogy
használni kezdd.
– Köszönöm – suttogta Bethany.
– Nem azt, hogy felajánlottad, hogy
vegyek magamnak új ruhát. Biztos vagyok benne, hogy lesz miből
választanom. Vannak olyan ruháim is, amiken még ott lóg az árcédula.
Azt köszönöm, hogy számít neked, hogy ne érezzem magam
kellemetlenül.
Jace magához szorította.
– Nem akarlak olyan helyzetbe hozni,
amiben feszengsz. Válassz olyasmit, amiben jól érzed magad!
Bethany felemelte a fejét, átölelte Jace nyakát és szájon csókolta,
hosszan, forrón.
– Olyan jó vagy hozzám, Jace – szólalt meg végül, mikor elszakadtak
az ajkaik.
– Mindennap hálát adok érted az égnek!
Csajozási tanácsok
fel