Mámor-trilógia 2. - Rajongás
huszonnegyedik fejezet
Bethany alig fért a bőrébe az izgalomtól. Nagy gonddal készülődött,
mert nem akart szégyent hozni Jace-re a családja előtt. A ruhatárában
bőven akadt alkalmi ruha, amik közül válogathatott. Még olyan is, amin
rajta volt az árcédula, ahogy Jace-nek is mondta. Végül egy flitteres
ezüst koktélruha mellett döntött, ami elég elegáns volt az ünnepi
alkalomra. Hosszas őrlődés után, nem kevés bűntudatot érezve, végül
vásárolt egy pár hozzá illő ezüst körömcipőt is.
Jace érezte az izgatottságát, és mindent megtett, hogy megnyugtassa.
Miközben Bethany a fürdőszobában készülődött, a ruhájához illő ezüst
csattal feltűzve a haját, a háta mögé lépett és egy mesés gyémánt
nyakéket tett a nyakába. Bethany levegőért kapkodott, miközben
összekapcsolta.
– Jace, ez túl sok! – tiltakozott.
Jace erre elmosolyodott és megpuszilta a nyakát a füle alatt, aztán
hátulról átkarolta, a kezében egy kis dobozkával, melyben a nyakékhez
illő fülbevalók voltak.
– Akkor ez már tényleg mindennek a teteje számodra, bébi. Szokj
csak hozzá! Nem vihetlek úgy oda a családomhoz karácsonyozni, hogy
nem látják rajtad, hogy szörnyen elkényeztetlek. Nagyot esnék a
szemükben. Szóval vedd fel ezeket. Szeretem látni, hogy az ékszereimet
viseled. Nélkülük is gyönyörű vagy, de azt akarom, hogy olyan szépnek
érezd magad, mint amilyennek én látlak. Nincs a földön olyan nő, aki ne
szeretné a gyémántokat. Te sem lehetsz kivétel!
Erre Bethany sem tudott mit felelni, Jace újra megcsókolta, aztán
gyöngéden a popsijára csapott.
– Öt perc múlva indulnunk kell,
igyekezz!
Bethany felsóhajtott, mikor Jace kiment a fürdőszobából, és a
tükörképét nézte, miközben a dobozban matatott, hogy kivegye belőle a
fülbevalókat. Boldogan mosolygott. A szeme csak úgy ragyogott. Jace
mindig is tudta, hogyan lazítsa el. Nem mintha ne lett volna továbbra is
kész idegroncs.
A karácsony olyan ünnep volt, amelyet sosem tartott számon.
Kezdetben, mikor az első évüket töltötték az utcán Jackkel, Jack még
mindent megpróbált, hogy ünnepi hangulatba hozza. Szerzett
valahonnan egy kis bokrot, amit feldíszített egy közeli boltból szerzett
kidobott csomagolópapírral, és felállította a kihalt park egyik sarkában.
Jack a csomagolópapírból hajtogatott masnikat, kicsi csillagokat, és
pár olyan díszt, ami nem igazán volt felismerhető, Bethany mégis
nagyra értékelte az igyekezetét. Még karácsonyi vacsorát is szerzett, bár
nem árulta el, honnan, ő pedig nem firtatta.
Vajon hol volt ma Jack? Kint hideg volt és a hó fehér paplanként
borította be a járdákat. Vajon volt hol meghúznia magát? Volt meleg
szállása? Ennivalója?
Bethanyt iszonyú bűntudat fogta el, miközben Jace betessékelte a
kényelmes, fűtött kocsiba, hogy elvigye Gabe lakásába, ahol majd
megvacsoráznak és a szeretteik körében megünneplik a karácsonyt.
Fényesen jó dolga volt. Jace minden téren gondoskodott róla. Jack pedig
odakint volt, először egyedül, mióta annyi éven át mindig együtt voltak.
Hatodszor kapott a hajához, mióta elindultak, hogy megnézze, a
helyén van-e még a frizurája.
Jace átkarolta és megcsókolta a halántékát.
– Lélegzetelállítóan nézel
ki – dörmögte.
– Ne idegeskedj! Szeretni fogod őket, és ők is odáig
lesznek érted.
Bethany elmosolyodott, vagy legalább is megpróbálta. Nem elég,
hogy találkozni fog Jace húgával és a vőlegényével, aki ráadásul Jace
egyik legjobb barátja és az üzlettársa, no meg Gabe szüleivel, de még
Ash is ott lesz. Ez lesz az első alkalom, hogy találkoznak az édes
hármasuk óta, és Bethany előre rettegett.
Mégis mennyire lesz kínos bájcsevegnie azzal a férfival, aki Jace-
szel együtt megdugta? De Jace sem rajonghatott nála jobban a
helyzetért, ezt már korábban is a tudomására hozta. Nem is akart
beszélni róla, így Bethany is inkább kerülte a témát, és próbált úgy
tenni, mintha az egész meg se történt volna.
Csakhogy ma este erre már nem lesz módja.
Halálra rémült, mikor bevillant az agyába, hogy mi van, ha a többiek
is tudják, hogy mindkettőjükkel lefeküdt?
– Bébi!
Jace lágy figyelmeztetése kiszakította a gondolataiból, és odafordult
hozzá.
– Fölösleges halálra aggódnod magad.
Jace megszorította a kezét, aztán a szájához emelte, hogy
megcsókolja minden egyes ujját, hogy Bethany ne görbíthesse be őket
olyan görcsösen.
– Karácsony van! Szeretném, ha élveznéd az ünnepet. Elvégre ez az
első közös karácsonyunk.
– De rettegek – bukott ki Bethanyből.
Jace pillantása ellágyult, és szorosabban magához ölelte.
– Semmi
okod rá, esküszöm. Ők a világon a legkedvesebb emberek. A családom.
És sosem tennélek ki olyan helyzetnek, amiről azt feltételezem, hogy
kellemetlen lehet számodra.
– De Ash is ott lesz.
Jace szeme haragosan megvillant, de azonnal nyugalmat erőltetett
magára. Bethany azonban észrevette a reakcióját, és tudta, hogy ő sem
örül annak, hogy találkozni fognak Ashsel.
– Drágám, figyelj ide! Elkerülhetetlen, hogy találkozzatok. De
mindketten nagyon fontosak vagytok nekem. Ami történt, megtörtént.
Nem tudunk változtatni rajta, bármennyire is szeretnék. Tehát csakis azt
tehetjük, hogy szembenézünk vele, aztán továbblépünk. Ash nem egy
tuskó. Nem fog kínos helyzetbe hozni. Ő a legjobb barátom, és tudja,
mit jelentesz nekem. Higgy nekem, mikor azt mondom, minden rendben
lesz.
Bethany lesütötte a szemét.
– Sajnálom! Elrontom a
karácsonyestédet, mielőtt még odaérnénk. Félek, és nem akarok
csalódást okozni neked. Nem akarlak cserbenhagyni. Sem kínos
helyzetbe hozni téged a szeretteid előtt. De csak arra tudok gondolni,
hogy ha rám néznek, mindent tudni fognak. Azt, hogy nem vagyok elég
jó neked. Hogy választhattál volna nálam jobbat is. És nem bírnám
elviselni, ha így néznének rám, rád meg úgy, mintha elment volna az
eszed.
Jace felhördült.
– Most már kezdesz felbosszantani! Ez mind
baromság, Bethany, és istenre esküszöm, hogy ha addig élek is, kiverem
a fejedből ezeket a szamárságokat.
Bethany erősen becsukta a szemét, nehogy valami butaságot
csináljon, például elsírja magát. Még tönkretenné a nagy műgonddal
elkészített sminkjét. Azt is Jace segített megvenni neki, mert fogalma
sem volt, mire van szüksége, és hogyan használja. Egy roppant türelmes
sminkes átvette vele az összes lépést, megmutatta neki, mit, hogyan, és
milyen sorrendben használjon. Hatalmas táskányi szépítkező szerrel
ment haza, amiknek a feléről fogalma sem volt, mire használja.
– Bébi, nézz rám!
Ez nem kérés volt, hanem parancs, és Bethany azonnal
engedelmeskedett. Bár Jace még mindig visszafogta magát, és csak
lassan vezette be őt a világába, a kapcsolatuk jövőjéről folytatott
beszélgetésük óta egyre magabiztosabban mutatta ki az erőfölényét.
Fokozatosan egyre erélyesebb lett, nem csak az ágyban, a
hétköznapokban is. Eleinte Bethany még nem tudta, hogy zavarja-e
majd Jace fennhatósága, aztán rájött, hogy valójában élvezi. Szinte
kivirult ebben a szigorúan megrendszabályozott életben. Amint Jace
kinyilvánította a dominanciáját, Bethany egy része megkönnyebbülten
felsóhajtott. Felszabadító volt átengedni a felelősséget valakinek, aki
törődött vele, gondoskodott róla, és még a széltől is óvta.
Olyan biztonságban érezte magát, mint még soha. Védve volt.
– Rosszul ítéled meg Gabe-et, Miát és Asht, ha azt hiszed, így
gondolkodnak rólad. Nincsenek előítéleteik, és nem sznobok. Nem
fogja őket érdekelni a múltad, sem az, hogy honnan jöttél. Csakis az
számít nekik, hogy boldoggá tudsz tenni engem, mert fontos vagyok
nekik. És mivel fontos vagyok nekik, szeretni fognak téged is. Csak azt
kérem tőled, hogy adj nekik egy esélyt – magyarázta Jace.
Bethany elszégyellte magát, mert Jace-nek igaza volt. Nem is adott
esélyt neldk. Máris ítélkezett fölöttük. Pontosan azt tette, amitől ő maga
a legjobban félt.
– Fordított sznob vagyok – mondta halkan.
– Igazad van,
igazságtalan voltam velük.
Jace újra magához szorította, és megpuszilta a halántékát.
– Érhető,
hogy ideges vagy. Nem hibáztatlak ezért. Csak azt mondom, hogy
minden rendben lesz. Hiszel nekem?
Bethany bólintott, mire Jace fellélegzett.
Pár perccel később megérkeztek, és Jace kisegítette a kocsiból.
Átkarolta, és óvatosan bekísérte a bejáratig, nehogy véletlenül
megcsússzon.
Bethany most már jóleső izgalmat érzett, miközben felmentek a
lifttel. Mikor kinyílt az ajtó, mennyei illatok ejtették rabul az érzékeit. A
készülő vacsora aromájával gyertyák illata keveredett. Borsmenta és
fenyő?
A lakás gyertyafényben ragyogott, és a nappali sarkában több száz
égővel feldíszített, hatalmas karácsonyfa állt. Minden karácsonyi
díszben pompázott, és a kandallóban meghitten duruzsolt a tűz.
– Jace!
Egy picike, sötétbarna hajú nő sietett feléjük, és azonnal Jace
nyakába ugrott. Jace megölelte és rámosolygott. Miután elengedték
egymást, a nő kedvesen mosolyogva fordult Bethanyhoz.
– Biztosan te vagy Bethany! Mia vagyok, Jace húga. Már sokat
hallottam rólad. Úgy örülök, hogy itt vagy!
Bethany félénken kinyújtotta a kezét, de Mia épp olyan viharosan
megölelte, mint Jace-t. Bethany zavartan ölelte vissza.
– Én köszönöm, hogy meghívtatok – mondta halkan Bethany.
– Na végre, hogy itt vagytok! – ujjongott Gabe. Bethany látta, hogy
egy magas, jóképű férfi közeledik feléjük, aztán megáll Mia mellett és a
derekára teszi a kezét. Emlékezett rá a partiról. Valójában
mindkettőjükre emlékezett. Ábrándosan nézte, ahogy táncoltak, és fülig
szerelmesnek tűntek. De nem akarta szóba hozni, hogy felszolgált a
partin, ezért szélesen elmosolyodott, és úgy tett, mintha most látná őket
először.
Gabe hátba veregette Jace-t, aztán Bethanyhez fordult.
– Szia Bethany, Gabe vagyok, Jace barátja és üzlettársa. Nemsokára
a sógora is, ha a menyasszonyom végre véget vet a szenvedéseimnek, és
kitűzi az esküvő napját.
– Szia, Gabe – Bethany csak ennyit tudott kinyögni.
Jace ekkor biztatóan, támaszt adva átkarolta, és Bethany ebben a
percben nagyon hálás volt neki ezért.
– Gyertek a konyhába! – közölte Mia.
– Mindenki ott van,
borozgatunk, és csipegetünk a sajtos és a gyümölcsös tálcáról.
Mia a másik oldalról belekarolt Bethanybe, így a testvérek maguk
közé fogták, és a konyha felé vezették.
Bethany gyomra összerándult, mikor összefutottak az ajtóban Ashsel.
Csaknem összeütköztek, és Bethany gyorsan oldalra lépett, hogy
kikerülje.
– Szevasz, haver! – köszönt Jace-nek Ash.
– Örülök, hogy
mindketten itt vagytok.
Ezután Ash feléje hajolt, és egy puszit nyomott az arcára.
– Szia, Bethany. Gyönyörűen nézel ki!
Bethany érezte, hogy fülig pirul. Hiába is próbálta leplezni,
iszonyúan zavarban volt, ha csak Ashre nézett. Ash lazán viselkedett,
akárcsak Jace. Ő volt az egyetlen, aki úgy viselkedett, akár egy idióta.
– Köszönöm – feleire, mosolyt erőltetve az arcára.
Ash kedvesen rámosolygott, és megfogta a kezét, hogy megszorítsa.
Közel hajolt Bethanyhez, mintha a másik arcára is puszit akarna adni.
– Minden rendben lesz, Bethany. Ne izgulj! – súgta neki úgy, hogy
csak ő hallhatta.
Ettől az egyszerű gesztustól Bethany ellazult, és végre először tudott
rendesen levegőt venni, mióta csak eljöttek Jace lakásából. Ezúttal a
mosolya őszinte volt, és hálásan megszorította Ash kezét.
Jace is hálásan pillantott Ashre, és a feszültség, amit Bethany
valószínűleg csak beképzelt magának, egyszerre elillant. Jace átkarolta
Ash vállát, és játékosan birkózni kezdtek.
– Ti semmit sem változtok – dorgálta meg őket az idősebb nő, aki
épp feléjük közelített, de a pillantása lágy volt, mikor Jace-re és Ashre
nézett.
– Még mindig úgy viselkedtek, mint kamaszkorotokban!
Jace mosolyogva ölelte át az asszonyt.
– Üdv, Mrs. H.! – mondta,
majd homlokon csókolta, aztán Bethanyhez fordult.
– Bethany,
szeretném neked bemutatni Gabe édesanyját. Mrs. H. ő Bethany Willis.
Az újabb ölelés közben Bethany úgy érezte, a tartózkodása lassan
elolvad Jace családjának lehengerlő kedvességétől.
– Örülök, hogy megismerhetem, drágám! – mondta Mrs. H.
– Ó, és itt van Mr. H. is! – szólt Jace.
Egy idős férfi lépett elő Mrs. Hamilton háta mögül.
– Örvendek, ifjú
hölgy! Jace nagyon szerencsés fickó! – mondta mély, dörmögő hangon.
Bethany elpirult, és nyújtotta felé a kezét, de Mr. Hamilton nem is
törődött vele, rögtön megölelte. Még sosem találkozott ennyi közvetlen,
ölelkezős emberrel, ami fura volt, mégis valahogy… kedves.
– Végül is te főztél, Mia? Vagy csaltál, és rendeltél vacsorát? –
cukkolta a húgát Jace.
Mia durcásan nézett rá.
– Gabe anyukájával együtt főztünk. Majd
meglátod, milyen finom!
– Az illata csodás! – szólt közbe Bethany.
– Köszönöm! Tényleg jó lesz, ígérem!
Mia megfordult és hessegetni kezdett a kezével.
– Jól van, fiúk,
mindenki ki a konyhából! Útban vagytok! Menjetek a nappaliba, és
csináljatok valamit, amit a fiúk szoktak. Még fél óra, és ehetünk –
mondta, majd Bethanyre pillantott.
– Van kedved itt maradni velünk a
konyhában? Kimehetsz Jace-szel is, de hidd el, nem harapunk.
Bethany észrevette magán, hogy mosolyog Mia őszinte kedvességén.
– Maradok – felelte.
Zavarba jött, mikor Jace lehajolt, hogy megcsókolja.
– Nem megyek messzire – suttogta.
Bethany belepirult, hogy mindenki látta őket csókolózni. Hogy is ne
vették volna észre?
Mia cinkosan összenézett Mrs. Hamiltonnal, és mindketten
elégedetten mosolyogtak.
Aztán a férfiak kimentek a konyhából, és magukra hagyták őket.
– Rendben, ülj le, Bethany! – utasította Mia.
– Maga is, Mrs.
Hamilton! Nem tart sokáig, csak a szószt kell még megcsinálnom, a
többi készen is van.
– Biztosan nincs szükséged segítségre? – kérdezte félénken Bethany.
Mia a fejét rázta.
– Ülj csak le! Ez most a lányok ideje. És ha már
szóba került, ezt már mondtam Jace-nek, de ahogy ismerem, biztosan
nem adta át az üzenetet. El kell jönnöd velem és a barátnőimmel bulizni.
Imádni fogod őket! Mindannyian nagyon jópofák. Időről időre
elmegyünk szórakozni egy kicsit, utána pedig Gabe hazavisz. Egyszer
követtem csak el azt a hibát, hogy taxival mentem. Mondjuk, hogy Gabe
nem dicsért meg érte.
Bethany szeme elkerekedett a meghívástól, és attól, hogy Gabe
haragudott Miára.
Mia felnevetett.
– Rendezett egy kis jelenetet, aztán lehiggadt. A
békesség kedvéért most már hagyom, hogy kocsival hazavigyen. Így ő
is nyugodtabb, szóval minden rendben.
– Nem iszom, de boldogan elmennék – mondta Bethany.
Mia együtt érzően pillantott rá, aztán megfogta és megszorította a
kezét.
– Mi ketten majd vizet iszunk. Nem bírom valami jól az alkoholt,
amit a legutóbbi másnaposságom is bizonyított.
Volt valami Mia tekintetében, ami aggasztotta Bethanyt. Mintha
pontosan tudta volna… Hát persze. Jace biztosan elmondta neki.
Bethany fülig vörösödött, és elszégyellte magát. Lesütötte a szemét, és
önkéntelenül behúzta a nyakát, védekező testtartásra váltva.
– Bethany? – kérdezte lágyan Mia.
– Sajnálom, valami rosszat
mondtam?
Bethany felnézett rá.
– A tekinteted mindent elárult. Jace mesélt
neked rólam – felelte kertelés nélkül. Olyan vakmerő volt, hogy még
magát is meglepte. Ez nem volt jellemző rá. Mindenáron kerülte a
konfliktusokat, és főleg sosem kezdeményezett ilyet.
Ekkor vette észre, hogy Mrs. Hamilton csendben kiment a
konyhából. Mia megkerülte az étkezőpultot és leült mellé egy székre.
– Igen, mesélt – mondta nyugodt hangon Mia.
– Nem hiszem, hogy
amúgy elmondta volna, de mikor javasoltam neki, hogy gyere velünk
bulizni, figyelmeztetett. Nyilvánvalóan nagyon félt téged, és tudja,
milyenek vagyunk a lányokkal, ha szórakozni megyünk, és nem akarta,
hogy bármit is rád erőltessünk. De Bethany, tudnod kell, hogy én ezért
nem gondolok rosszat rólad. Semmi másra nem gondolok, csak hogy a
bátyám végre talált egy olyan nőt, aki fontos számára, és ennek szívből
örülök. Boldoggá teszed őt, úgyhogy kedvelni foglak, akármi is történt a
múltadban.
Bethany nagyot nyelt, de a gombóc még ezután is szorította a torkát.
– Remélem, hogy boldoggá tudom tenni – suttogta.
– Nincs semmim,
amit adhatnék neki.
Mia elmosolyodott.
– És szerinted én mit adhatnék egy olyan
férfinak, mint Gabe? Nincs meg mindene, amit csak akar, vagy amire
vágyik? De úgy tűnik, csak engem akar, és ez nekem elég is. Azt
hiszem, Jace is hasonlóan érez irántad.
Bethany visszamosolygok rá. Nem lehetett nem szeretni Miát.
Egyenes volt és nyíltszívű, szemernyi hamisság nélkül.
– Jó, akkor most nekilátok a szósznak – mondta Mia, és lecsúszott a
bárszékről.
– A férfiak hamarosan türelmetlenkedni kezdenek.
Húsz perccel később már mindenki a terített vacsoraasztal mellett ült.
A közepén gyönyörű asztali dísz állt, tűzpiros mikulásvirágokkal, a két
oldalán elegáns gyertyatartókkal, lágy, meghitt fénnyel világítva be a
szobát.
Gabe és az apja a két asztalfőn ültek, Mrs. Hamilton a férje, Mia
pedig Gabe bal oldalán. Bethany Miával átellenesen ült, mellette Ash,
és szemben vele Jace.
A vacsora mennyei volt, de Bethany teljesen elveszettnek érezte
magát a társalgásban. Miután hajléktalanként és nincstelenként töltötte
az eddigi életét, nem csoda, hogy nem akadt közös témája
ezekkel az
emberekkel. Fogalma sem volt az aktuális társasági eseményekről, nem
tudott hozzászólni sem a sporthoz, sem a pénzügyekhez, és a legkevésbé
sem az üzleti életről folyó beszélgetéshez.
Minél tovább beszélgettek, annál kirívóbbnak érezte magát a
társaságból. Egy idő után a többieknek is feltűnt kitartó hallgatása, és
aggódó pillantásokat vetettek feléje, mire Bethany széles mosolyt
erőltetett magára, némán bólogatott és úgy tett, mintha az evés teljesen
lekötné. Valójában így is volt. Noha már egy ideje együtt volt Jace-szel,
nem tudta levetkőzni azt a szokását, hogy ne hagyjon meg ételt. Még
mindig abban a tudatban élt, hogy nem tudja, mikor eszik jót
legközelebb, ezért minden egyes falatot kiélvezett.
Jace mintha végre megérezte volna a zavarát, és az asztal alatt
megsimogatta a combját és finoman megszorította a térdét. Aztán
odahajolt hozzá, miközben elvett egy zsömlét, és odasúgta neki:
–
Lazíts, bébi!
Bethany majdnem elsüllyedt szégyenében, mikor észrevette, hogy
Gabe meghallotta, amit Jace mondott. Gabe megértően pillantott rá.
Bethany azt kívánta, bár nyelné el a föld, vagy legalább csak
visszamehetne a lakásába. Az idegei pattanásig feszültek. Túl sok volt
az ember, túl sok a beszéd. Nem volt hozzászokva a bájcsevegéshez.
Nem mintha Jace családja szörnyű lett volna vagy ne találta volna
őket szimpatikusnak. Mégis teljesen kívülállónak érezte magát, hiába
próbálta Jace többször is meggyőzni arról, hogy ide tartozik.
Csakis saját magát okolhatta ezért. Sem Jace, sem a családja, senki
nem éreztette ezt vele. Mindez csakis a saját bizonytalanságából fakadt.
– Csodaszép a karácsonyfátok! – szólt halkan Miának.
Mia arca felragyogott.
– Szerintem is mesés! Imádom a
karácsonyfákat! Jace minden évben elvitt a Rockefeller Centerhez, hogy
megnézzük a gyertyagyújtást. Minden télen csak ezt az alkalmat vártam.
És Gabe is itt kérte meg a kezem – tette hozzá Mia boldogan. Bethany
szíve összeszorult, mikor látta, milyen gyöngéden figyeli őt eközben
Gabe. Valósággal elolvadt tőle.
– Én is imádom a karácsonyfákat – felelte ábrándosan Bethany.
–
Nekem sosem volt. Úgy értem, igazi. Egy igazi otthonban.
Amint a meggondolatlan szavak elhagyták az ajkait, Bethany úgy
érezte, menten a föld alá süllyed. Sóbálvánnyá dermedt. Nem akarta
elhinni, hogy ezt mondta. Fel se mert nézni a többiekre, nehogy
meglássa a sajnálkozást és a döbbenetet az arcukon.
Mielőtt még jobban porig alázta volna magát, felpattant a helyéről.
Jace utánanyúlt, de nem érte el, és Bethany kiviharzott a konyha
irányába.
– Jesszusom – motyogta Ash.
– Sosem volt karácsonyfája?
Jace egy helyben tipródott, nem tudta eldönteni, hogy Bethany után
rohanjon-e, vagy inkább hagyjon neki egy kis időt, hogy összeszedhesse
magát. Ashre nézett, aztán Gabe és Mia döbbent arcára, majd Mrs.
Hamiltonra, aki együtt érzően pillantott rá.
– Kínszenvedés volt számára – szólt halkan Jace.
– Az egész nap! A
fenébe is, nem kellett volna erőltetnem, hogy eljöjjön.
– Valami rosszat mondtunk? – kérdezte aggódón Mia.
– Nem, kicsim, te mindent jól csináltál. Hidd el, értékelem az
igyekezetedet. Egyszerűen ez nehéz Bethanynek. Nincs hozzászokva
semmihez, ami nekünk természetes. Nem szokott társaságban mozogni,
a legkevésbé sem olyan emberek közt, akik törődnek vele. Kész
idegroncs volt amiatt, hogy találkozik veletek. Nem akart szégyent
hozni rám – Jace keserűen felnevetett.
– Azt hiszi, nem elég jó nekem.
– A francba! – dörmögte Gabe.
– Remélem, minél hamarabb sikerül
megoldanod ezt a dolgot.
– Azt hiszem, jobb, ha megyünk – mondta Jace, és bocsánatkérően
nézett a többiekre.
Mia bólintott, Gabe pedig felállt, és Jace vállára tette a kezét.
– Szólj,
ha szükséged lenne bármire.
– Rendben. Köszönöm a finom vacsorát, Mia! Nagyon kitettél
magadért.
– Add át üdvözletem Bethanynek! – szólt Mia lágyan.
Jace rámosolygott.
– Így lesz.
Csajozási tanácsok
fel