Mámor-trilógia 2. - Rajongás

huszonhatodik fejezet

Pasizási tanácsok

Bethany a szőnyegen térdelt Jace hálószobájában. A teste megfeszült az izgatottságtól. Jace úgy járta körbe, álcár egy ragadozó a zsákmányát. Bethany élvezte, ahogy feni rá a fogát. Tetőtől talpig bizsergett attól, amit Jace mondott arról, mit fog vele csinálni ma éjjel.
Igazat mondott Jace-nek, mikor elmesélte neki, hogy szinte mindent kipróbált, mikor a szexben keresett menedéket. Perverz vagy sima szex, bármiben benne volt. Csakhogy óriási különbség, hogy még egyiket se csinálta olyasvalakivel, akinek igazán számított, és akinek fontos lett volna az ő élvezete és kielégülése.
Alig várta, hogy mindezt megtapasztalhassa Jace-szel. Szerette a dominanciáját, az erejét, a hatalmát. Szerette, ha erős kézzel irányította. De tudta, hogy Jace eddig türtőztette magát, és kesztyűs kézzel bánt vele. Ennek most végre vége, legalább is Bethany remélte, hogy így lesz.
Az adrenalin dübörgött a vénáiban. Még sosem volt ilyen felfokozott izgalmi állapotban. Egyetlen drog vagy tabletta sem volt rá akárcsak hasonló hatással. Bárcsak eltehetne belőle későbbre is…
Összerezzent, mikor megérezte egy bőrpálca hegyét a vállán. Jace lassan végighúzta a kulcscsontján, majd le a mellei közé. Bethany nem is látta, mikor vette elő a pálcát. Túlságosan lefoglalta az izgatottsága. Jace még mindig fel volt öltözve, ő viszont teljesen meztelen volt. Jace felgyűrte az inge ujját, mire Bethany öle Összerándult. Jace úgy nézett ki, mint aki épp munkához készül látni. Rajta. Bethany megnyalta a száját, elfogta az idegesség, az ijedség, de nagyon be volt indulva. Jace a pálcával körözött előbb az egyik, majd a másik bimbóudvarán. A bimbók megkeményedtek és kihegyesedtek, mikor a bőr hozzájuk ért. Aztán végighúzta a pálcát a hasán, és lassan haladt egyre lejjebb, a köldökén, majd az ölén át a combjai közé.
Jace finoman megdörzsölte a csiklóját, aztán betolta a pálcát egészen a hüvelybemenetéig, és megint visszahúzta a csiklójáig.
Bethany légzése felgyorsult, behunyta a szemét és hátrafeszítette a gerincét, mert már képtelen volt uralkodni magán. A pálca olyan finoman cirógatta, akár egy madártoll. Nem is gondolta volna, hogy ilyen gyönyört is lehet vele okozni. Persze fájdalmat is. Ez az ellentét teljesen lenyűgözte. Meg akarta tapasztalni a másik végletet is. Azt, ahogy a pálca csattan a bőrén, és megjelöli, ahogy Jace ígérte. Az ő kézjegyével. A tulajdonát jelző billoggal, ami bizonyítja, hogy a gazdája. Jó ég, ez mennyire barbárul hangzott! Mégis őrjítőén izgalmasan és buján.
Birtokba véve. Védelmezve. Kényeztetve.
Bethany halkan felnyögött, mikor Jace végighúzta a pálcát a szeméremszőrzetén és az ölén. Aztán a szájához tartotta a végét, mire Bethany szeme tágra nyílt, mert rögtön kitalálta, mi Jace szándéka.
– Nyald tisztára – mondta kéjesen Jace.
– Nyald le a puncid levét a bőrről, Bethany! Kóstold meg magad! Ízleld meg a vágyadat! Bethany félénken kinyújtotta a nyelvét, és hozzáérintette a bőrhöz. Le sem vette a szemét Jace-ről, megerősítést várva. Jace elégedetten nézett rá, egyáltalán nem csalódottan.
Ettől felbátorodott, és a szájába vette a pálcát, közben végig Jace-t figyelve. Megszívta a végét, aztán a nyelvével körözött rajta, megízlelve a puncija izgató aromáját.
Jace hirtelen elhúzta a pálcát, és a lapos végével a mellére csapott, eltalálva a mellbimbóját és a bimbóudvart.
Az égető érzés – és a meglepetés – teljesen váratlanul érte Bethanyt. Megingott és levegőért kapkodott. Még soha nem tapasztalt ilyen meghökkentő érzést. Éles, csípős fájdalmat érzett. De mikor a fájó lüktetés múlni kezdett, finom bizsergés lépett a helyébe. Különös módon ez annyira jólesett neki, hogy máris többet akart. Akarta az égő érzést, mert már tudta, mi következik utána. A mellbimbói lángoltak. Keményen, hegyesen álltak, szinte esdekelve a pálcáért. Teljesen megőrült? Csaknem könyörgött Jace-nek, hogy üsse meg újra.
Ekkor Jace rácsapott a másik mellére, és az a bimbója is égni kezdett. Bethany behunyta a szemét, és átadta magát a bizsergető érzésnek, amely bejárta az egész testét.
– Kurva jól néznél ki mellpiercingekkel – duruzsolta Jace.
Bethany szeme kipattant a meglepetéstől. Nem olyan férfinak gondolta Jace-t, akinek bejönnek a testékszerek.
– Soha senki más nem látná őket, csak én – dörmögte Jace.
– A mi kis titkunk lenne. És megőrjítene a tudat, hogy ott van a melltartód alatt. Bethany legszívesebben azonnal elrohant volna a legközelebbi szalonba, hogy átlyukasztassa őket. Juj, inkább mégse. Ez fájdalmasan hangzott, de nem a jó értelemben.
– Menj fel az ágyra! – parancsolta Jace.
– Állj négykézlábra, és a feneked tartsd az ágy széléhez. Maradj így, bármit is csinálok. Nem mozdulhatsz. Csak arra adok engedélyt, hogy bármilyen hangot kiadhass, amilyet csak jólesik. Hallani akarom őket. Minden egyes sóhajt, sikolyt, nyögést, mikor a pálca lesújt a húsodra.
Bethany a padlóra támaszkodott, hogy feltolja magát, mert tudta, hogy már alig áll a lábán, annyira bódult volt a felizgultságtól. Bizonytalanul felállt, és Jace azonnal utánanyúlt, hogy megtartsa. Mikor meggyőződött róla, hogy meg tudd állni, elengedte, és Bethany felmászott az ágyra, hogy elhelyezkedjen úgy, ahogy utasította.
– Most pedig tedd az arcod a matracra! Feneket fel, fejet le! A kezed tedd a fejed fölé, tenyérrel az ágyra. Tartsd is ott.
Bethany lassan lehajtotta a fejét, és összeugrott a gyomra attól, milyen sebezhető helyzetben volt. Teljesen kiszolgáltatottan. Védtelenül.
Meglepődött, mikor Jace eltűnt mögüle, de egy szempillantás alatt megint ott volt mögötte. Megragadta az egyik bőid-ját, és egy erőteljes mozdulattal odébb húzta, hogy a combjai szélesre táruljanak, és a puncija teljesen szabadon maradjon. Aztán Bethany döbbenetére elkezdte megkötözni a bokáját. Érezte, ahogy meghúzza a kötelet, és mikor már mozdulni sem tudott, rájött, hogy a másik végét az ágy lábához kötötte.
Basszus! Tényleg teljesen védtelen lesz.
Mikor Jace végzett az egyik bokájával, a másikat is ugyanígy kikötözte az ágy fejtámlájához. Bethany lábai széles terpeszben voltak, mindkét bokája szorosan kikötözve.
Azt hitte, ennyi volt, de ekkor Jace átment az ágy másik oldalára, és a szeme sarkából látta, hogy újabb kötelet tart a kezében. Néma csendben összefogta Bethany két kezét a feje fölött V alakban. Szorosan összekötözte a csuklóit, aztán meghúzta a kötelet a padló felé, majd az ágykerethez kötötte. Bethany teljesen ki volt feszítve, minden irányba.
Moccanni sem tudott. Nem volt más választása, mint elviselni, bármit is tesz vele Jace. Az egyetlen mentsvára a „nem” szó volt, de eltökélte magában, hogy nem fogja használni. Esze ágában sem volt nemet mondani. Túlságosan akarta ezt. Érezni akarta Jace vágyának teljes, elsöprő erejét. Elfojtás és óvatosan kivitelezett mozdulatok nélkül. Oldalra fordította a fejét, és a szemével Jace-t kereste, de nem látta. Pedig ott volt. Egészen közel. Erezte őt. Erezte a benne feszülő vad vágyat, amely épp elszabadulni készült.
Összerezzent, mikor megérezte a pálca végét a lapockái között. Jace izgatóan végighúzta a gerincén, le a fenekéig, és ott hagyta. Bethany lélegzet-visszafojtva várt, de Jace nem sújtott le. Addig várt, míg Bethany kénytelen volt kifújni a levegőt, ekkor csattant az első ütés a fenekén.
Bethany felsóhajtott, a teste megfeszült. Behunyta a szemét, mikor az égő érzés meleg, bódítóan finom bizsergéssé enyhült. Mámoros érzés járta át, nemcsak a testét, de a szívét és a lelkét is.
– Beszélj hozzám, Bethany! Tudni akarom, mit érzel. Minden egyes pillanatban.
Jace duruzsoló hangjára kinyitotta a szemét. Pislogott, de nem tudott mit mondani. Hogyan is tudta volna ezt szavakba önteni? Újabb csattanást érzett, ezúttal még erősebbet. Sikoltani akart, de mire megtette volna, a fájdalom éles hangja átalakult kéjes nyögéssé, mely a lénye legmélyéből zümmögött fel.
– Mondd el, mit érzel! – utasította újra Jace.
– Fáj – felelte Bethany elnyújtott, rekedtes hangon.
Jace azonnal elvette a pálcát a fenekétől, ahol már lángolt a bőrén a jele.
– Túl sok? – kérdezte aggódón.
Bethany tudta, hogy ha most szólna, azonnal leállna.
– Nem! – tiltakozott azon nyomban. Nem akarta, hogy Jace abbahagyja.
– Fáj, de utána finom – suttogta.
– Mennyeien, bizsergetően jó érzés. Semmihez sem hasonlítható. A fájdalom csak fájdalom. De a gyönyör leírhatatlan. Már vágyom a fájdalomra, mert tudom, mi következik utána.
– Azt akarod, hogy megadjam neked? Még többet akarsz?
– Igen – sóhajtotta Bethany.
– Kérlek. Kérlek!
Jace lehajolt, hogy megcsókolja a fenekén vöröslő foltot. Mikor a szája hozzáért az érzékeny bőrhöz, Bethany egész teste beleremegett. Aztán Jace eltűnt, és visszatért a pálca, hogy megadja neki, amire vágyott. Fájdalomra. Forróságra. Az égető érzésre, amely a bőre alá hatolt, és átjárta minden izmát és ízületét.
Bethany teljesen elgyöngült, mikor a gyönyör futótűzként terjedt szét a testében. Az érzés váratlan volt, megrészegítő, lehengerlő.
– Élvezed a fájdalmat – suttogta Jace.
– Én pedig élvezettel adom meg neked. De gyönyört okozni neked, látni, ahogy kívánod a pálca csókját, mindennél izgatóbb. Alig várom, hogy még többet adhassak neked.
Bethany felsóhajtott, behunyta a szemét, és várta az újabb mámorító hullámot. Jace pedig újabb pálcaütéssel jutalmazta. Ezúttal erősebben, büntetőn csapott le, mégis gyönyörűséges volt.
– Hadd lássam, mennyit bírsz!
Jace hangja hihetetlenül izgató volt, még jobban felkorbácsolta Bethanyben a szenvedélyt, míg úgy nem érezte, hogy tüzes pokol tombol a belsejében. A lángnyelvek egyre vadabbul csaptak fel, forrón nyaldosva a bőrét is. Képtelen volt mozdulni. Nem menekülhetett. Jace fogja volt. Ónként lett a rabja. Rajongott érte, valahányszor kimutatta az erőfölényét.
Jace változatos ütéseket mért a fenekére. Néha keményebben, máskor lágyabban sújtott le. Sosem ugyanarra a pontra. Ezzel annyira megvadította, hogy Bethany vonaglott, esdekelt és könyörgött, de már nem is tudta pontosan, miért.
A fájdalom réges-rég elmúlt. Csak a legédesebb gyönyör maradt. Olyan eksztázis, amiről azt se tudta, hogy létezhet. Még soha senki nem vitte őt ilyen csodálatos kalandra.
Ekkor erős kezek markolták meg a fenekét, és gyúrni kezdték a fájdalmasan érzékeny húst. Szétnyitották és szélesre tárták a farpofáit. Jace makkja hozzáért a puncijához, majd behatolt, meg-megállva, miközben kitágította vaskos farkával.
Bethany nagy levegőt vett és átadta magát az érzésnek. A hüvelye feszült, égett, ahogy Jace lassan teljesen betöltötte. Miközben Jace beledöfte a farkát, megragadta a derekát és leszorította az ágyra. Nem mintha erre szükség lett volna, hiszen mozdulni sem tudott a kötelektől. A lábai szélesre voltak tárva, a karjai a feje fölé kifeszítve.
De Jace ujjai belenyomódnak a húsába, majd a derekáról a csípőjére siklottak, és keményen megszorították, miközben egyre mélyebben belefúrta magát a testébe.
Még mindig nem volt teljesen benne. Megállt, zihálva, és belenyomta a húsába az ujjait, megjelölve Bethanyt, mint ahogy a pálcával is megbélyegezte a fenekét.
– Jól vagy, bébi? – suttogta. Bethany nem felelt. Nem is tudott megszólalni. De nem mondott nemet, úgyhogy Jace tövig nyomta bele a farkát, teljesen összeforrasztva a testüket, míg meg nem érezte a golyóit a puncijának feszülni.
Először csak finoman baszta, hogy kitágítsa, és könnyebben tudjon mozogni benne. Ahogy a hüvelye egyre nedvesebb lett, és a farka már könnyeden siklott, gyorsabb ritmusra váltott. A mozdulatai egyre erőteljesebbé váltak, Bethany egész teste rázkódott a döféseitől. Jace ágyéka hangosan csattogott Bethany fenekén. Olyan mélyen behatolt, hogy elért egy ponthoz, aminek Bethany korábban a létezéséről sem tudott. De valahányszor a farkával hozzáért, Bethany egész teste összerándult, és átjárta a gyönyör. Veszélyesen közel járt ahhoz, hogy elélvezzen.
Nem mintha tudott volna bárhogy is uralkodni a testén. Jace irányítása alatt állt. A hatalmában volt.
Jace mély hangon felnyögve baszta, egyszerre befelé és felfelé nyomva a farkát. A teste olyan erővel csapódott Bethany testének, hogy a lábait megrántották a kötelek.
– Közel vagy, Bethany? Azt akarom, hogy velem együtt élvezz el. Nem megyek el nélküled.
Bethany szíve ellágyult. Hiszen ez az egész Jace-ről szólt, az ő vágyairól és szükségleteiről. Mégis egész végig azt tartotta szem előtt, hogy ő élvezze. Folyamatosan figyelte, hogy nem túl sok-e, amit csinál, és mindenben benne van-e.
Már régóta orgazmusközeli állapotban volt, és valószínűleg már el is élvezett volna, ha elengedi magát. De összeszorította a fogait és visszatartotta, mert akkor akart elélvezni, amikor Jace. Vele együtt.
– Közel vagyok – rebegte.
– Mondd, mit csináljak, bébi? Mit tegyek, hogy elélvezz?
– Csak érints meg – suttogta Bethany.
– És csináld keményen, Jace. Ne légy gyöngéd. Azt akarom, hogy durván és eszelősen megkefélj. Jace hörgése visszhangzott a szobában, Bethany szavaitól az önuralma utolsó foszlányait is elvesztette. Olyan lett, mint egy dühöngő őrült. Teljesen megvadult. Olyan keményen és gyorsan kezdte baszni, ahogy Bethany kérte.
A szoba elhomályosult Bethany körül, egyre közelebb és közelebb ért a csúcshoz, de elképesztő módon még mindig csak fokozódott a gyönyör, míg az egész teste úgy megfeszült, akár egy felhúzott íj. Már nem bírta tovább elviselni. El akart élvezni, de az orgazmus még mindig nem robbant ki belőle. Még mindig egyre jobban felizgult, míg már nem kapott levegőt, nem tudott gondolkodni, semmi másra nem tudott figyelni, csak az ölében gyűlő, kínzó feszültségre.
Erősen becsukta a szemét. A keze ökölbe szorult a feje fölött. Leszorította a térdeit és a gerince hátrafeszült, mikor felemelte a fejét, kétségbeesetten vágyva a kielégülésre és a megszabadulásra az őrjítő nyomástól.
Jace keményen baszta. Szinte féktelen vadsággal. Tényleg olyan volt, mint egy eszelős. Bethanynek minden egyes döfésétől elállt a lélegzete, míg már a tüdeje is kegyelemért könyörgött.
Összeszorította a fogát, és tetőtől talpig megfeszült a teste. Most már jönnie kellett az orgazmusnak. Képtelen volt tovább kibírni anélkül, hogy össze ne roppanjon.
Aztán egy hirtelen összehúzódást követően végre elengedett a nyomás. Az orgazmus olyan elementáris erővel és gyorsasággal söpört végig rajta, akár egy szökőár. Maga alá gyűrte és betemette. A teste apró darabokra mállott szét. A feloldozás olyan megkönnyebbüléssel töltötte el, mintha súlytalanná vált volna.
Kimerülten nyúlt el az ágyon, arccal a matracnak. Behunyt szemmel, ernyedten feküdt, miközben Jace tovább baszta. Minden döfésébe beleborzongott. Annyira érzékeny volt, hogy Jace minden mozdulata csaknem elviselhetetlen, mégis édes kínt okozott.
Halkan nyöszörgött, Jace pedig mélyen belehatolt, majd megállt, és Bethany érezte, ahogy lüktetve elélvez benne. Teljesen elárasztotta a hüvelyét, mégis benne maradt, és az utolsó cseppig kipréselte magából az ondót.
Aztán lehajolt, forró testét hozzányomva Bethanyhoz. Megcsókolta a hátát a lapockái között, közben simogatva az oldalát, majd két kézzel megragadta a csípőjét.
– Gyönyörű vagy – suttogta.
– Életemben nem láttam még szebbet ennél, hogy ki vagy kötözve az ágyamhoz, a puncid kitárva, csak rám vár, és a feneked vörös a pálcámtól.
Bethany beleborzongott a szavaiba, mire Jace felemelkedett, és kihúzta belőle nedves farkát. Otthagyta az ágyon, ő pedig elment, a lépései elhalkultak.
Bethany ott feküdt, kielégülten, kimerülten. Zsibbadt teste még mindig visszhangozta az orgazmusa lüktetését. Kábultan lebegett az éberség és az öntudatlanság határán. Nem is tudta, mennyi idő telt el, míg egyszer csak megérezte, ahogy Jace végigsimít a fenekén. Hozzápréselte a farkát, ami megint keményen állt, meglepve Bethanyt. Ezek szerint több idő telt el, mint gondolta. Jace újra kívánta. A karjai és a lábai sajogtak, olyan szorosan tartották a kötelek, de nem panaszkodott. Jace majd gondoskodik róla később. Sosem ment túl messzire. Úgy tűnt, nagyon is érzi a határait, és kivételes türelemmel kivárta, hogy szép lassan eljussanak erre a pontra. Bethany megbízott benne.
– Most pedig megbaszom az édes kis seggedet – mormolta Jace a füléhez közel.
– Erről álmodoztam. Tökéletes helyzetben vagy. A lábaid széttárva, hason fekszel, védtelenül. Semmit sem tehetsz ellene. Tele fogom spriccelni a feneked. Kívül-belül. Olyan mélyen benned leszek, hogy a hasadban fogsz érezni.
Bethanyn végigfutott a borzongás. Tetőtől-talpig libabőrös lett, és minden porcikája zsibongott a várakozástól.
Jace újra felemelkedett róla, és magára hagyta, de pár másodperc után visszatért. Bethany valami meleget érzett a fenekére csöpögni. Jace széttárta a farpofáit, és nyomott még egy adagot az ánuszára is. Aztán az ujjaival egyenletesen eloszlatta a síkosítót, és egy pillanatra megállt az ánuszrózsáján, mielőtt belenyomta az ujját. A mutatóujjával könnyedén belecsúszott, körkörös mozdulattal bekenve a nyílást. Majd még több síkosítót nyomott rá, finoman betolta a középső ujját is, és a két ujjával egyszerre tágítani kezdte.
Bethany halkan felnyögött. A fenekében égő, éles fájdalmat érzett, ami nem sokban különbözött a pálca csapásaitól. Mindkettő élvezetes volt, csak másképp.
– Több időt kellene szánnom arra, hogy előkészítselek – szólt fojtott hangon Jace.
– De képtelen vagyok rá. Túlságosan kívánlak. Szeretném, ha ellazulnál, és segítenél nekem, bébi. Megpróbálom lassan csinálni. Jace kihúzta az ujjait, még több síkosítót nyomott rá, és újra bekente az ánuszát. Aztán a farka tompán nekifeszült a nyílásnak, és Bethany iszonyú nyomást érzett. A teste ellenállt, nem akarta befogadni. Jace felnyögött, amitől Bethany megint megremegett izgalmában. Őrülten kívánta. Égett a vágytól, hogy Jace betöltse.
– Engedj be, bébi! Lazíts! Ne ellenkezz!
Bethany nagy levegőt vett, és hosszan kifújta, hogy megpróbáljon ellazulni, ahogy Jace parancsolta. Halkan felnyögött, mikor Jace elszántan behatolt, áttörve a záróizmai ellenállását. Bethany összeszorította a száját, mert attól félt, hogy ha túl sokat nyöszörög, Jace megáll. De nem tette. Úgy tűnt, már nem is érzékeli a reakcióit. Kitartóan hatolt egyre beljebb és beljebb, míg végül Bethany teste engedett. A farka már félig benne volt. Szorosan megmarkolta Bethany derekát, az ujjai görcsösen megfeszültek.
– Istenem, bébi – dörmögte kéjesen.
Ahogy visszahúzta a farkát, végigdörzsölte az érzékeny, duzzadt szöveteket. Bethany erős, intenzív gyönyört és óriási megkönnyebbülést érzett. Mikor Jace újra belehatolt, a teste természetes védekező reakciója azonnal bekapcsolt, amitől nehézkesen és fájdalmasan fúródott bele a farka, mégis tövig nyomta.
– A kurva életbe! – szólt Jace fojtott hangon.
– Fogadj be teljesen! A szentségit, Bethany! Mit művelsz velem?
Újra kihúzta a farkát, lassan mozogva, miközben Bethany ánuszrózsája lüktetett körülötte. Csak a makkját hagyta a nyílásban. Megvárta, míg Bethany izmai bezárulnak, szorosan körbeölelve a farkát, majd újra könyörtelenül belehatolt, erővel legyőzve az ellenállását.
Bethany hang nélkül felsikoltott. Hiába fujtatott, nem kapott elég levegőt az orrán. Feladta, és a száján át próbált levegőt venni. A mellkasa zihálva feszült a matracnak, miközben próbált felülkerekedni a különböző érzések ostromán.
Fájdalom. Gyönyör. Félelem. Izgalom. Kiszolgáltatottság. Erő. Ellenállhatadan élvezet. Biztonság. Védelem. Birtoklás.
– Majd utána gondoskodom rólad – dörmögte Jace, miközben a farka újra átsiklott Bethany lüktető végbélnyílásán.
– Ez most rólam szól. Határozott döfésekkel baszni kezdte. A combjai nekicsapódtak Bethany fenekének, és minden lökésébe beleremegett a teste. Aztán a tenyerébe vette és megemelte a fenekét, hogy még jobban hozzáférjen. Ettől a mozdulattól Bethany ánusza még szorosabban ráfeszült a farkára, és mély hangon felnyögött.
Feltápászkodott és teljes súlyával ráfeküdt Bethanyre. Teljesen betakarta a hátát, miközben az ágyéka fel-le járt, vadul járatva a farkát Bethany fenekében.
Bethany érezte a fogait a vállán. Jace előrenyúlt és megragadta a kezeit a csuklójánál, a kötél fölött, és szorosan tartotta, miközben ritmusosan mozgott rajta és benne.
Bethany érezte, ahogy a forró ondó belelövell a fenekébe. Jace tovább baszta, mélyen telepumpálva a spermájával. Mintha végtelenített lett volna az orgazmusa, még mindig csak dőlt belőle az ondó, míg végül kimerültén zihálva lerogyott rá.
A farka még mindig lüktetett a fenekében, az utolsó cseppeket préselte ki magából. Az ondó egy része kicsordult Bethany ánuszán, és melegen lefolyt a combjain.
Jace így feküdt rajta egy ideig, még mindig mélyen a testében, míg a lélegzetvételei lelassultak, és fokozatosan megnyugodott. Megcsókolta Bethany vállát, végigsimított a karján, majd az oldalán.
– Gyönyörű vagy – suttogta.
– És az enyém. Az enyém vagy, Bethany. Hozzám tartozol. Csak hozzám.
Bethany nem is akart vitába szállni vele. Tökéletesen elégedett volt azzal, hogy az övé legyen, amíg csak Jace akarja. És próbált nem gondolni arra, vajon milyen rövid ideig tarthat ez.

Csajozási tanácsok

fel