Mámor-trilógia 2. - Rajongás
huszonhetedik fejezet
Jace csendben, óvatosan felkelt az ágyból, nehogy felébressze Bethanyt.
Mélyen aludt. Meg sem moccant azóta, hogy kioldozta, és a karjaiban
kivitte a fürdőszobába, hogy megfürdesse és gyöngéden kényeztesse,
mielőtt lefekteti. Aztán ahogy a párnára hajtotta a fejét, rögtön el is
nyomta az álom. Szerencsére, mivel neki így volt ideje a karácsonyi
meglepetését előkészíteni.
Elszorult a torka, mikor Bethany elmondta, hogy sosem volt
karácsonyfája, de még ennél is jobban bántotta, hogy ő nem állított neki
fát a lakásában. Az otthonukban. De még a másik lakásban sem, ahol
Bethany az ideje nagyobb részét töltötte. Pedig sosem felejtett el fát
állítani, míg Mia fel nem nőtt. Minden évben elvitte a Rockefeller
Centerhez is, hogy megnézzék, ahogy lágyulnak a fények a hatalmas
karácsonyfán. De mikor Mia idősebb lett, és különköltözött, már nem
törődött azzal, hogy fát állítson. Nem volt értelme csak a maga kedvéért
megtenni, így el is feledkezett arról, hogy Bethany miatt beszerezzen
egyet.
Miután Bethany elaludt, gyorsan telefonálni kezdett. Gabe, Mia és
Ash hamarosan meg is érkeztek egy műfenyővel és díszekkel, majd
csendben felállították és feldíszítették a fát a nappaliban. Jace égve
hagyta rajta az égősorokat, hogy Bethany biztosan észrevegye reggel,
ahogy felkel, és kimegy a nappaliba. Alig várta, hogy lássa az arcát,
mikor megpillantja. Sőt azt is megfogadta, hogy soha többé nem lesz
karácsonyuk fa nélkül.
Odament a komódjához, kihúzta a legfelső fiókot, és kivette belőle
Bethany becsomagolt ajándékát. Mikor visszament az ágyba, az ablakra
pillantott. Kint kezdett világosodni.
Bethany gyönyörű volt lágy hajnali fényben. A haja szétterült a
párnán, az ujjai a lepedőt markolták. Édesen aludt, az ő ágyában. Ahová
tartozott.
Visszabújt az ágyba, letette az ajándékot kettőjük közé és
felkönyökölt, hogy nézze, ahogy Bethany alszik. Meg akarta várni, míg
felébred. Szerette az álmos, elégedett tekintetét, ahogy lágyan
mosolyog, mikor még félálomban van. Minden reggel így ébredt,
mintha minden pillanatért hálás lenne, ami nem hasonlított a régi
életére.
A szíve összeszorult, mikor arra gondolt, hogy Bethanynek valaha is
az utcán kellett élnie. Bármit megtett volna, hogy kitörölje még az
emlékét is. De a múltját nem tudta megváltoztatni. Abban viszont biztos
volt, hogy a jövőjét meg fogja.
Pár perc múlva már képtelen volt ellenállni a kísértésnek és finoman
megcirógatta Bethany arcát. Végighúzta az ujjhegyét kerek orcáján,
élvezve a bőre bársonyosságát.
Bethany szempillái megrebegtek és mikor kinyílt a szeme, a
pillantása azonnal találkozott az övével. A tekintete lágy volt, álomittas
és olyan békés, mintha a világ legboldogabb nője lenne. Melyik férfi ne
örülne, ha egy nő ilyen arckifejezéssel ébred mellette? Mintha nem is
létezne más hely a földön, ahol szívesebben lenne.
– Boldog karácsonyt! – suttogta, miközben lehajolt, hogy
megcsókolja.
– Boldog karácsonyt! – felelte Bethany.
Jace előhúzta a kis dobozt, és Bethany elé tette.
– Van egy
ajándékom számodra. Vagyis ez az egyik ajándékom.
Bethany szeme tágra nyílt.
– Jace, megegyeztünk, hogy nem lesz
ajándékozás.
A hangja őszintén ijedtnek tűnt, ami belehasított Jace szívébe.
Rátette a mutatóujját Bethany ajkára, hogy elcsendesítse.
– Nem, te mondtad, hogy nem kell ajándék. Én soha nem mondtam
ilyet.
– De nekem semmim sincs, amit adhatnék neked – vágta rá
felindultan Bethany.
Jace elmosolyodott, a szíve ellágyult.
– Azután, amit tegnap éjjel
adtál nekem, hogy mondhatod ezt ma reggel?
Bethany elpirult és lesütötte a szemét. Jace ezt nem hagyhatta.
Felemelte az állát, hogy újra a szemébe nézzen.
Bethany, amit nekem adtál, értékesebb bárminél, amit valaha is
adhatnék neked. Nekem adtad a bizalmadat. Nekem adtad magadat.
Bethany megint elpirult, de a szemében öröm csillogott.
– Most nyisd ki az ajándékodat! Ezt külön akartam neked odaadni.
Bethany feltápászkodott és törökülésben leült a
dobozzal szemben.
Úgy méregette, mintha attól félne, hogy még megharapja. Aztán
félénken levette róla a masnit és kibontotta a csomagolást.
Csak második próbálkozásra sikerült kinyitnia a dobozt, és kivette
belőle az összetekert bőr nyakláncot, amelyet egy hatalmas, könnycsepp
alakú gyémánt díszített középen, hogy belesimuljon a nyaka hajlatába.
Jace sokáig kereste a megfelelő ékszert. Ez nem csupán nyaklánc
volt. Jóval több annál. Birtokmegjelölés. A tulajdonjogának
bizonyítéka. Valójában egy nyakörv. Nem mintha ezt most el akarta
volna mondani Bethanynek. Majd később, mikor már biztonságban érzi
magát a kapcsolatukban. Egyelőre megelégedett azzal, hogy ő tudja, és
hogy Bethany viselni fogja.
Sokáig keresgélt a gyémánt nyakláncok között. Látott csinos
mintákban elrendezett, szépséges drágaköveket. De nem talált köztük
egyetlen olyat se, ami illett volna Bethanyhez, míg rá nem akadt erre a
rusztikus bőr nyakláncra. Ő tetette rá a könnycsepp alakú gyémántot,
mert ettől az egyszerű bőrszalag elegáns és drága külsőt kapott, ami
jobban illett a nőhöz, akit a magáénak tartott.
– Jace, ez csodaszép! – suttogta Bethany.
– Felteszed rám?
Bethany odanyújtotta neki a nyakláncot, és mikor Jace elvette,
megfordult, odatartva a hátát. Hátranyúlt, hogy felemelje a haját, Jace
pedig a nyakába tette és bekapcsolta a nyakláncot. Tökéletesen állt rajta,
szépen hozzásimult vékony nyakához.
Mikor megfordult, Jace teljes pompájában láthatta rajta az ékszert.
Lenyűgöző volt. A farka keményedni kezdett és a teste éledezett, mikor
látta a nyakörvét Bethany nyakában. Most már az övé volt, és ezt az
egész világ tudomására hozta.
A bőrszalagok finom mintában keresztezték egymást, körbeölelve
Bethany nyakát. A közepén ragyogó gyémánt kecsessé és kifinomulttá
tette az ékszert. Épp olyan volt, mint Bethany. Egyszerűen tökéletes.
Bethany volt tökéletes.
– Azt akarom, hogy mindig viseld – szólt Jace halkan.
– Soha ne
vedd le. Ígérd meg ezt nekem!
Bethany szeme elkerekedett, de az arca boldogan ragyogott.
–
Ígérem!
Jace odahajolt hozzá és megcsókolta, hosszan és szenvedélyesen,
míg mindketten levegőért kapkodtak.
– Vedd fel az egyik köntösömet, nehogy megfázz. Begyújtok a
kandallóba, és kibonthatod a többi ajándékodat is.
Bethany elhúzta a száját.
– Bárcsak ne vettél volna nekem
ajándékokat!
Jace kajánul vigyorgott.
– Ez van, bébi! Hozzá kell szoknod, hogy
minden adandó alkalommal kényeztetni foglak.
Nekem az az
ajándékom, hogy karácsonyi ajándékot adhatok neked. Ha boldognak
látlak, az a legszebb ajándék, amit csak kívánhatnék. Ha végre láthatom,
hogyan bontod ki az ajándékaimat, ez lesz életem legszebb karácsonya.
Jace-t is meglepte, ahogy Bethany a nyakába ugrott, olyan
lendülettel, hogy ledöntötte az ágyra. Szorosan megölelte és elborította
az arcát csókokkal.
– Köszönöm! Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem! –
suttogta.
Jace gyöngéden rámosolygott, és hátrasimította a tincseket a
homlokából.
– Nem olyan sokat, mint amennyit te jelentesz nekem. Ezt
garantálom – mondta, és megpaskolta Bethany fenekét.
– Most pedig
keljünk fel. Van egy meglepetésed a nappaliban.
Bethany hatalmasat sóhajtott.
– Jaaace! – mondta elnyújtott, dorgáló
hangon, de Jace csak mosolygott és legördítette magáról.
– Gyere! Karácsony napja van, ideje felkelni, hogy ünnepelhessünk!
Bethany mosolygott, a szeme izgatottan csillogott. Noha ő nem akart
ajándékokat, Jace-nek esze ágában sem volt kihagyni az alkalmat, hogy
az első közös karácsonyukat a lehető legboldogabbá tegye.
Adott egy köntöst Bethanyre, nehogy megfázzon. De nem akarta,
hogy felöltözzön, mert úgy tervezte, a nap hátralévő részét az ágyban
töltik, miután Bethany megnézte a karácsonyfát és kibontotta az
ajándékait.
Magára kapott egy pizsamanadrágot, aztán kézen fogva kivezette
Bethanyt a nappaliba. Bethany lába a földbe gyökerezett, mikor
megpillantotta a karácsonyfát, rajta több száz fehér égővel, és alatta a
jókora halom ajándékkal. Könnyek szöktek a szemébe és eltátotta a
száját a meglepetéstől.
Jace-hez fordult, az arckifejezése egyszerre volt döbbent és boldog.
–
Ezt mégis hogy csináltad? Ó, Jace, ez gyönyörű! Imádom!
Jace magához ölelte és megcsókolta a homlokát.
– Boldog
karácsonyt, kicsim! Most pedig nyisd ki az ajándékaidat!
Bethany odarohant a fához, épp úgy, ahogy a gyerekek szoktak
karácsony reggelén. Jace szíve belesajdult, mikor arra gondolt, hogy
sosem volt még ilyen élménye az életében, és egyszerre boldog is volt,
hogy ő lehetett, aki megadta ezt neki.
– Olyan gyönyörűen vannak becsomagolva, hogy nem is akarom
kibontani őket – mondta szomorkásán Bethany, mire Jace felnevetett.
– Az a legjobb rész, mikor olyan gyorsan téped le róluk a papírt,
amilyen gyorsan csak tudod.
Bethanynek nem volt szüksége több bátorításra, nekiállt kibontani a
csomagokat, és boldogan kiáltott fel, mikor egyenként megtalálta az
ajándékokat. Legjobban a cipőknek örült. Jace féltucatnyi dögös,
csillogó magassarkút vett neki, mert emlékezett rá, hogy mikor először
elmentek vásárolni, Bechanyt leginkább a cipők nyűgözték le.
Vágyakozva nézte őket, aztán az árcédulát látva összerezzent.
A másik kedvence egy hatalmas kosárnyi ínyenc forrócsokoládé-por
volt, különféle ízekben, a tejcsokitól a fekete csokoládéig.
Miután mindegyik ajándékot kibontotta, Jace nyakába ugrott, és
mindketten a padlón kötöttek ki. Jace a hátán feküdt és nevetett,
miközben Bethany megint összevissza csókolta.
Jace felnézett rá, és gyönyörködött boldog mosolyában, örömtől
csillogó tekintetében.
– Meg kell hogy mondjam, ez életem legszebb
karácsonya – szólt halkan.
– Állj, ez az én szövegem! – tiltakozott Bethany.
– De te hogy
mondhatod ezt? Hiszen én nem is adtam neked semmit.
Jace makacsul rázta a fejét.
– Minden, amire vágytam, itt van a
karomban. Te, ahogy mosolyogsz, és úgy nézel rám, mintha a világot
tettem volna a lábaid elé. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam
volna
Csajozási tanácsok
fel