Mámor-trilógia 2. - Rajongás
harminckettedik fejezet
– Jace! – suttogta Bethany a fülébe.
– Igen, kicsim?
Bethany Jace oldalához bújva feküdt, elégedetten és ellazultan a
szeretkezésük után. Mert ez valóban szeretkezés volt, efelől nem
lehetett kétség. Óránkon át csókolták, simogatták és becézgették egymás
testét. Jace-nek különösen jól esett, hogy Bethany végre felbátorodott az
ágyban.
Még mindig imádni valóan félénk volt, és néha szégyenlős, de
fokozatosan nőtt az önbizalma, és Jace örült minden kezdeményező
gesztusának. A tegnapi egymásra találásuk után most nem vágyott durva
játékokra. Teljes szívét-lelkét beleadta a szeretkezésükbe, míg
mindketten teljesen ki nem merültek.
Bethany felkönyökölt, felemelve a fejét Jace válláról. Jace vissza
akarta húzni magához, mert nem tetszett neki, hogy nem érzi a
karjaiban, de látta rajta, hogy valami nyomja a lelkét, és nem akarta
beléfojtani a szót.
Bethany a nyakláncát simogatta az ujjhegyével, miközben
összeszedte a gondolatait.
– Mit jelent ez számodra? – kérdezte végül halkan.
– Igazából mi ez?
Azt mondtad nekem a lakásomban, hogy amíg a nyakörvedet viselem, a
te védelmed alatt állok. Ez mit jelent?
Jace felsóhajtott, mert utálta, hogy képtelen fékezni a nyelvét, ha
begurul. Nem így akarta elárulni Bethanynek az ékszer jelentését.
– Ez jelzi, hogy a tulajdonomban vagy – mondta óvatosan
hangsúlyozva.
– Egy ajándék, amit a domináns férfi az alávetett
partnerének ad. Annak a nőnek, akit a gondjaiba vesz, és akiért rajong.
Azt jelenti, hogy az enyém vagy, és engedelmességgel tartozol nekem.
Bethany összevonta a szemöldökét, és egy pillanatig hallgatott.
– Ezt
miért nem mondtad el nekem, mikor odaadtad?
Jace is felkönyökölt, hogy egy szemmagasságban legyenek.
Megérintette Bethany arcát, és végigsimított bársonyosan puha bőrén.
Aztán az ujjai a nyakláncra siklottak, és a közepét díszítő gyémánttal
babrált.
– Attól féltem, hogy túl korai lenne. Hogy nem értenéd meg a
jelentőségét. És nem akartalak nyomás alá helyezni. Féltem, hogy nem
akarod majd hordani, ha tudod, mit jelent valójában.
Bethany az ajkába harapott.
– De Jace, miért akartad, hogy viseljem,
ha nem is tudtam a jelentését? Addig nem az igazi, míg nem tudom,
miért hordom. De neked sem okozhatott valódi örömet, hogy viselem
így, hogy ezt nem is tudtam.
Jace legörbítette a száját.
– Mondasz valamit. Igazad van. Nekem
elég volt, hogy láthatom rajtad, és én tudom, mit jelent. De jól látod,
hogy addig nem lehet teljes az örömöm, míg te meg nem tudod, és el
nem fogadod az igazi jelentését.
– Ez fontos számodra? – mondta Bethany, ami inkább kijelentés volt,
mint kérdés.
Jace bólintott.
– Igen, az. De talán nem azért, amiért gondolod. Nem
azért, mert olyasfajta seggfej lennék, akinek meg kell jelölnie téged
mint a tulajdonát. Egyszerűen csak jólesik rajtad látnom, mert én adtam
neked, és mert ez a te felajánlásod szimbóluma.
Bethany szeme tágra nyílt.
– Erre nem is gondoltam.
Jace elmosolyodott.
– Nem, mert még mindig az a meggyőződésed,
hogy te nem adsz nekem semmit,
és nincs is mit adnod. De ez nem igaz,
bébi. A legértékesebb ajándékot adtad nekem: magadat. Bethany vakítóan kék szemében könnyek csillogtak. Aztán Jace
meglepetésére kikapcsolta a nyaklánc csatját, levette, és feléje nyújtotta.
– Korábban nem tudtam, mit jelent – mondta a nyaklánccal a
kezében.
– Szeretném, ha most feltennéd rám, úgy, hogy már
mindketten tudjuk a jelentését.
Jace mellkasa csaknem felrobbant, olyan hevesen vert a szíve, és
szaporán vette a levegőt. Remegő kézzel vette el Bethanytől a
nyakláncot. Aztán feltérdelt, és azt mondta: – Térdelj ide, bébi, elém az
ágyra.
Bethany eléje térdelt. Szívbemarkolóan gyönyörű volt összeborzolt
hajával, fátyolos szemekkel. És úgy nézett rá, ahogy Jace remélni sem
merte: szerelmesen.
Jace a két kezével tartotta a nyakláncot, és Bethanyre nézett.
– Viselnéd a nyakörvemet, Bethany? Ez nem csak a birtoklás jele. Ez
jelképezi az ajándékot, amit nekem adtál, és az én ajándékomat is
neked. Mindig gondoskodni fogok rólad és megvédelek. Minden
óhajodat teljesítem. A tested az enyém lesz, és az én testem a tiéd.
Szeretni és becsülni foglak, egész lényemmel.
– Igen! Ó, Jace, igen! – suttogta Bethany.
Jace újra a nyakába tette az ékszert. Ezúttal még nagyobb
gyönyörűséget érzett – Bethanynek ebben igaza volt mert már ő is tudta
a jelentését. Elfogadta a nyakörvet és öt. Kérhetne ennél még többet?
Bekapcsolta a nyaklánc csatját és végigsimított a vékony
bőrszalagon, majd a könnycsepp alakú gyémánton. Aztán lehajolt, hogy
megcsókolja Bethanyt, olyan szenvedélyesen, hogy ő is megrészegült
tőle.
– Szeretlek, Bethany!
– Jace! – suttogta Bethany könnyek közt.
Nem hagyhatta, hogy Bethany elsírja a magát. Addig nem, míg az ő
ágyában és a karjaiban volt. Csakis boldognak akarta látni, és bármit
megtett volna, nehogy sírni lássa.
– Szeretkezz velem, bébi! Újra és újra. Most már úgy, hogy
mindketten tudjuk, hogy testestől-lelkestől hozzám tartozol.
Bethany a nyaka köré fonta a karjait és magával húzta, le az ágyra.
Jace a testével a matrachoz préselte, és vadul, telhetetlenül csókolta.
– Sosem éreztem még így egyetlen nő iránt sem – mormolta Jace
Bethany szájához közel.
– Soha. És soha többé nem is fogok,
– Jace – suttogta csábítóan Bethany.
– Szeress, kérlek!
– Szeretlek. És szeretni foglak. Ezt sosem kell kérned, bébi. A
szerelmem a tiéd. Én is a tiéd vagyok. És ez soha nem fog megváltozni.
Végigcsókolta Bethany nyakát, le a melléig, és a nyelvével körözve
felizgatta az egyik, majd a másik mellbimbóját is. Kéjesen nyalta és
szívta őket, élvezve Bethany érzéki nyögdécselését, amit az érzéki
kényeztetés váltott ki belőle.
Bethany egész teste megfeszült alatta, a gerince felemelkedett.
Beletúrt a hajába és a fejét a melléhez préselte, mire jace elmosolyodott.
– Ez tetszik az én kicsikémnek?
Bethany felnyögött.
– Csak egyetlen dolgot élvezek jobban, ha a
forró szád ott van… lent.
Még mindig ennivalóan félénk volt. Jace szerette benne, hogy milyen
szégyenlősen fejezte ki a vágyait.
– Nekem ne mondhassa senki, hogy nem teszek meg mindent, hogy
kielégítsem az asszonyomat – mormolta Jace, miközben végigcsókolta
Bethany hasát, az öle felé haladva.
Szétnyitotta Bethany combjait, hogy végre megpillantsa gyönyörű,
hamvas punciját. Végighúzta az ujját az érzékeny szeméremajkak közt,
majd széthúzta őket, hogy hozzáférjen a duzzadt, világos rózsaszín
húshoz, ami már nedvesen csillogott. A farka keményebben állt már
attól is, hogy elképzelte az ízét a szájában.
Vadul belenyalt a puncijába, végighúzva a nyelvét a hüvelyétől a
csiklójáig. A nyelve hegyével finoman körözni kezdett a bársonyos
dombocskán, aztán az ajkai közé vette, és gyöngéden megszívta.
Bethany felsőteste hátrafeszült, vadul beletúrt Jace hajába és a
puncijához nyomta a fejét. Jace-nek több se kellett, szenvedélyesen falni
kezdte. Szívta, nyalta, csókolta, belecsúsztatta a nyelvét nedves
hüvelyébe, és kéjesen forgatta benne.
Képtelen volt betelni vele. Sosem tudná megunni az ízét, sem az
érzést, ahogy lágy, meleg bőre a szájához ér. Szerette, ahogy megremeg
az érintéseitől, ahogy halkan nyögdécsel és sóhajtozik a gyönyörtől,
amit ő okoz neki. Még sosem ejtette ennyire rabul egyetlen nő sem.
Igazat mondott Bethanynek, hogy neki sokkal nagyobb hatalma van
fölötte, mint képzelné. Jóval nagyobb, mint neki Bethany fölött. Mert
Bethany nélkül semmije sem volt.
Nélküle semmit sem ért a pénze, a presztízse, sem semmi más.
Bethany úgy érezte, nem méltó hozzá, mert nem rendelkezett olyan
anyagi javakkal, mint ő. Csakhogy amit ő adott neki, sokkal
csodálatosabb volt, és felbecsülhetetlen értékű.
– Jace! – nyögött fel Bethany.
– Bébi, kérlek!
Először szólította így, és Jace-nek nagyon is jól esett. De még
mennyire! Pedig sosem gondolta volna magáról, hogy egyszer élvezni
fogja, ha egy nő becézgeti. De Bethanyvel minden olyan természetes,
olyan magától értetődő volt.
A kedves szavak önkéntelenül, gondolkodás nélkül jöttek a szájára.
– Mondd újra! – dörmögte buján.
Bethany felemelte a fejét, a szeme melegen, szerelmesen csillogott.
– Mit mondjak?
– Úgy szólítottál, bébi.
Bethany elmosolyodott, és a szeme még jobban felragyogott.
–
Tetszett?
– Igen.
– Bébi – suttogta érzékien Bethany.
Jace behunyta a szemét, és újra belenyalt a puncijába, élvezve, ahogy
Bethany beleborzong a gyönyörbe.
– Mondd el, hogyan szeretnéd! A számba akarsz élvezni, vagy azt
akarod, hogy benned legyek?
– Van választásom?
Bethany hangjából derű sugárzott, és mikor Jace felpillantott, látta a
szemében a kacér csillogást. Jó ég, mennyire szerette ezt! Ezt a
könnyed, kellemes összhangot, ami kialakult kettőjük között. Nem lett
volna ellenére, hogy a következő pár évtizedet ilyen vidám hangulatban,
rengeteg szerelmeskedéssel töltsék.
– Igen, bébi, van választásod. De bárhogy is dönts, el fogsz élvezni,
szóval mindenképp nyersz. Én is mindenképp jól járok. Vagy a számba
élvezel – ami ellen semmi kifogásom –, vagy a farkamtól élvezel el,
miközben olyan mélyen benned vagyok, hogy a golyóim dörzsölik a
puncidat. Ez ellen végképp nincs semmi kifogásom.
Bethany felkacagott, hátrahajtva a fejét a párnára, majd elégedetten
felsóhajtott.
– Nos, ez nehéz döntés, mert ördögien ügyes nyelved van.
De imádom, amikor bennem vagy.
– Ne is mondj többet – dörmögte Jace és felemelkedett, hogy
elhelyezkedjen fölötte.
Megcsókolta Bethanyt, a nyelvével mélyen belehatolva, hogy
Bethany is érezhesse a saját ízét, a puncija izgató aromáját.
– Segíts, bébi! Vezesd magadba a farkamat.
Jace testét elöntötte a forróság, mikor Bethany rámarkolt keményen
álló farkára, és miután a másik kezével széttárta előtte a
szeméremajkait, betolta a makkját a hüvelye bejáratához.
Bethany egy percre megállt, és gyöngéden végigsimított a farkán, le
a tövéig. Finoman masszírozni kezdte a golyóit, míg Jace már alig tudta
türtőztetni magát. Azonnal el tudott volna élvezni, pedig még benne sem
volt.
Bethany tette ezt vele. Annyira felizgatta, hogy alig tudott magáról.
Becsukta a szemét és feltápászkodott a két kezére.
– Készen állsz? – kérdezte csábítóan Bethany.
– Kínozz csak – szisszent fel Jace.
Bethany huncutul elmosolyodott, aztán felemelte a csípőjét, és két
centire magába csúsztatta Jace farkát. Aztán elvette a farkáról a kezét,
belekapaszkodott Jace nyakába és magára húzta.
– Tégy a magadévá! Szeretkezz velem, Jace!
Jace lassan, finoman belesiklott, míg az ágyéka el nem érte Bethany
combját. Bethany a dereka köré fonta a combjait, vele együtt mozgott és
ellentartott a döféseinek.
Jace megcsókolta, majd az ajkaival cirógatta az álláig, onnan pedig a
füléig. Játékosan harapdálta a fülcimpáját, aztán megszívta, ahogy a
mellbimbóival is tette.
Bethany punciját elárasztotta a nedvesség, forrón körbeölelve Jace
farkát.
– Ezt is élvezi az én kicsikém!
Bethany kéjesen felnyögött.
– A fülem nagyon érzékeny.
Jace megnyalta a fülcimpáját, aztán addig körözött a nyelvével a
fülkagylóján, míg Bethany ficánkolni kezdett alatta. A hüvelye
összeszorult, és még mélyebbre szívta be a farkát.
– Nagyon, nagyon élvezi – kuncogott Jace.
Bethany beleharapott Jace vállába, amibe ő remegett bele.
– Hmm, ezt élvezi az én kicsikém – cukkolta Bethany.
– A mindenségit, de még mennyire! Imádom a fogaid, a szád, a
nyelved. Minden porcikádat, bébi.
– Ebben az esetben…
Bethany végigcsókolta a nyakát, fel a füléig és vissza. Jace
idegvégződései sisteregtek. A farka olyan vadul járt Bethanyben, hogy
már félt, hogy fájdalmat okoz neki. De már nem tudott uralkodni
magán, a testét fűtötte a vágy, és hajtotta az ösztön, hogy kielégüljön.
– Élvezz el! – nyögte Jace.
– Élvezz el, bébi! Nagyon közel vagyok,
már nem bírom sokáig.
Bethany a nyaka köré fonta a karját és szorosan magához ölelte.
–
Szeretlek! – suttogta Jace fülébe.
Kimondta! Jó ég, megtörtént! Jace szeme káprázott, a varázslatos szó
még mindig a fülében csengett. Földöntúli boldogság járta át az egész
testét és beragyogta még a lelke legsötétebb zugait is. Minden vágya
teljesült. Csak ezt nem kapta meg még Bethanytől. Ez volt a
legcsodálatosabb szó, amit valaha is hallott.
– Bethany… Istenem, bébi, én is szeretlek! Nagyon szeretlek! Most
élvezz el, velem együtt!
– Már én is közel vagyok.
Még mindig Jace bensőjében visszhangzott, ahogy Bethany azt
suttogja neki, „szeretlek”, mikor átadta magát a gyönyörnek. A farkából
kispriccelő ondó mélyen elárasztotta Bethany hüvelyét. Olyan erővel
tört ki belőle, hogy szinte már fájt. És még mindig csak dőlt belőle,
mintha véget sem akarna érni az orgazmusa. Teljesen betöltötte
Bethanyt, aztán mélyen belehatolt és ott maradt, belefúrva magát az
ölébe, mintha a méhébe akarna bejutni.
Ebben a pillanatban elátkozta a fogamzásgátlót. Csillapíthatatlan
vágyat érzett, hogy teherbe ejtse Bethanyt, az ő gyermekével. A
kettőjük gyermekével. Egy kisfiúval vagy egy kislánnyal. Már attól
izgalomba jött, ha csak arra gondolt, hogy látja Bethany hasát az ő
gyermeküktől kerekedni.
Ráborult Bethany puha, meleg testére. Imádta maga alatt érezni.
Bethany elégedetten felsóhajtott és megcsókolta a nyakát, miközben
lágyan simogatta a hátát és a fenekét.
– Ha lehetne egy kívánságom, örökre benned maradnék – szólalt meg
végül Jace.
Érezte a nyakán, ahogy Bethany elmosolyodik.
– Mondd ki újra. Megint hallani akarom!
Bethany nem habozott. Pontosan tudta, mire gondol.
– Szeretlek!
Jace behunyta a szemét és mélyen beszívta a levegőt. Sosem
kérhetne annál többet, mint ami most itt volt a karjaiban.
– Én is szeretlek, kicsim.
Csajozási tanácsok
fel