Mámor-trilógia 2. - Rajongás

harmincharmadik fejezet

Pasizási tanácsok

Jace a mobilja csörgésére ébredt. Felemelte a fejét, hogy az órájára nézzen, aztán káromkodott egyet. Sosem szokott elaludni. Még az egyetemen sem késett egyetlen óráról sem. Most pedig már elmúlt kilenc, és eddig meg se rezzent, olyan mélyen aludt. Ez volt a második alkalom, hogy így elaludt, és másodszorra is egy Bethanyvel töltött, felkavaró éjszaka után.
A vállára nézett, ahol békésen pihent Bethany feje. Még ő sem ébredt fel. Rengetegszer szeretkeztek, míg mindketten álomba nem zuhantak a kimerültségtől.
Elvette a mobilját az éjjeliszekrényről, és a kijelzőn látta, hogy Kaden hívja.
– Jace Crestwell – szólt bele.
– Mr. Crestwell, gondoltam tudni szeretné, hogy Kingston visszajött a lakásba.
– Ott van most is?
– Igen, uram. Alig öt perce érkezett. Volt kulcsa, így be tudott menni, de még nem jött ki.
– Gondoskodjon róla, hogy ne is tegye – mondta halk hangon Jace.
– Máris ott vagyok!
– Igen, uram. Jace megszakította a hívást. Bethany mocorogni kezdett mellette, felemelte a fejét és álmosan pillantott rá.
– Minden rendben?
Jace homlokon csókolta.
– El kell mennem egy kis időre – mondta, majd habozott, de végül folytatta.
– Jack visszament a lakásba. Bethany szeme kinyílt.
– Veled megyek!
Jace megrázta a fejét.
– Nem. Majd én intézkedem, Bethany. Bethany ideges lett, de még mielőtt tiltakozni kezdett volna, Jace határozottan rászólt.
– Nem akarom, hogy ebbe belekeveredj. Megegyeztünk, emlékszel? Bíznod kell bennem. Meg fogom oldani.
– Rendben – felelte lemondóan Bethany.
Jace újra megcsókolta.
– Minden rendben lesz, bébi. Bízz bennem!
– Bízom benned – suttogta Bethany.
– Míg ott vagyok, elintézem, hogy áthozzák ide a holmidat. Bethany az ajkába harapott.
– Talán meggondoltad magad? – kérdezte félve Jace. Bethany megrázta a fejét.
– Nem. Ezt akarom. Téged akarlak. És bízom benned, Jace. Kérlek, ne gondold, hogy nem így van. De ez nehéz számomra. Jack nagyon fontos nekem. Mindketten azok vagytok. Tudom, hogy nem tökéletes. Tudom, hogy olyan dolgokat tett, amik nem helyesek. Mégis szeretném biztonságban tudni, és szeretném, ha mindene meglenne.
– Tudom, bébi. Ne aggódj! Felhívlak, ha beszéltem Jackkel, rendben? Fel van töltve a mobilod?
Bethany megrándította a vállát és a szemét forgatta.
– Majd rádugom a töltőre, mielőtt elmegyek, és ott hagyom a konyhapulton.
Jace letolta magáról a takarót és felkelt az ágyból. Aztán újra lehajolt, hogy megcsókolja Bethanyt. Még egyszer érezni akarta a száját a száján, mielőtt elindul, hogy elsimítsa a dolgokat Jackkel. A háta közepére se hiányzott ez képneki. De Bethanyért megteszi, még akkor is, ha legszívesebben közölte volna Jackkel, hogy húzzon el a picsába, és mostantól fogva maradjon ki Bethany életéből. Csakhogy ezt Bethany sosem bocsátaná meg neki, és nem kockáztathatta, hogy elveszítse. Ha ez csak azon múlik, hogy beszél Jackkel, akkor megteszi. Az ő életére ez aligha volt hatással, legfeljebb annyiban, hogy túl kellett esnie egy kellemetlen beszélgetésen a másik férfival.
Egy része még örült is ennek. A saját szemével akart meggyőződni róla, hogyan is érez Jack Bethany iránt. Noha Bethany a bátyjaként tekintett rá, ő gyanította, hogy Jack érzései nem csupán testvériesek iránta.
Ezt azonban megtartotta magának, mert Bethany sok tekintetben naiv volt, Jackkel kapcsolatban különösen. Ő biztos nem látná meg, amit egy elfogulatlan szemlélő igen. Csakhogy ő sem volt híres az elfogulatlanságáról, ha Bethanyről volt szó.
– Nem akarom, hogy ezen idegeskedj, bébi. Minden rendben lesz. Jack felhívhat téged, és te is felhívhatod őt. Azt se bánom, ha találkoztok, míg Kaden és Trevor veled van, vagy én ott vagyok.
– Köszönöm, Jace!
– Bethany őszintén, egyenesen nézett rá.
– Ez nagyon sokat jelent nekem.
– Szeretlek! – suttogta Jace.
Bethany arcvonásai ellágyultak, és eltűnt a szeméből az aggodalom. Jace elekor eszmélt rá, milyen mélyen megnyugtatta őt ez a szó, és azon nyomban megfogadta, hogy ezentúl nem telhet el nap anélkül, hogy ne mondaná neki.
– Én is szeretlek! – felelte Bethany.
Jace gyorsan kiment a fürdőszobába, mielőtt még ledöntötte volna Bethanyt az ágyra, hogy a nap hátralévő részében szeretkezzen vele, mit sem törődve Jackkel. Már így is késett a munkából, ami egyáltalán nem volt jellemző rá. Majd útközben felhívja Eleanort, és szól neki, hogy később megy be. Bár alig pár nap telt el karácsony óta, a szokásos munkarendben dolgoztak, mivel több folyamatban lévő szállodaépítési projektjük is volt. Olyan beruházások, amelyek állandó figyelmet igényeltek tőle, Gabe-től és Ashtől.
Ha őszinte akart lenni magához, tudta, hogy hetek óta nem tudott érdemben foglalkozni a munkával. Talán már soha nem is fog. Most már itt volt neki Bethany, és ő lett a legfontosabb. Nem a munka, nem is a vállalat, és nem is a két legjobb barátja.

•••

Háromnegyed órával később belépett az épületbe, amelyben Bethany lakása volt. Kaden az előcsarnokban várta.
– Itt van még? – kérdezte kurtán Jace.
Kaden bólintott.
– Igen, uram. Azóta nem jött le, mióta megérkezett.
– Helyes. Azt akarom, hogy Trevorral együtt állandóan figyeljék. Mikor jön haza, mikor megy el, hová, mit csinál, és kivel találkozik. Különös tekintettel arra, ha Bethanyvel akar találkozni. Semmilyen körülmények között nem találkozhat vele kettesben. Bethanynek már megmondtam, hogy nem találkozhat vele úgy, ha maguk nincsenek mellette, vagy én nem vagyok vele. De ha Jack kapcsolatba akar lépni vele, előfordulhat, hogy Bethany addig nem is tud róla, míg egyszer csak ott terem mellette. Ebben az esetben közbe kell lépniük. Mindenáron meg kell védeniük Bethanyt.
– Megértettem – felelte Kaden.
Jace elindult a lift felé, és Kaden követte. Jace kérdőn nézett rá, mire Kaden állkapcsa megfeszült.
– Uram, ha Kingston veszélyt jelenthet Bethany biztonságára, akkor az önére is. Jobban érezném magam, ha ott lennék, miközben beszél vele. Természetesen diszkrét távolságban, és azt is bizalmasan kezelném, amit esetleg meghallanék.
Jace elhúzta a száját, miközben beléptek a liftbe.
– Igaza van. Néma csendben mentek fel a lifttel, és mikor az ajtóhoz értek, Jace nem is kopogott, csak kinyitotta a kulcsával, és belépett.
– Bethy, na végre! – hallotta Jack hangját. Ott feküdt elterülve a kanapén.
– Kezdtem azt hinni, hogy sosem főzöd meg azt a vacsorát, amit ígértél.
Mikor Jack végre észrevette őket, bizalmatlanul, szúrós szemmel méregette mindkettőjüket.
– Hol van Bethany?
– Biztonságos helyen – válaszolta kurtán Jace.
– És ott is marad. Nekünk van megbeszélnivalónk egymással, Jack.
– Ez nem fair – mordult fel Jack.
– Te meg ki a fene vagy?
– Én vagyok az a férfi, aki gondoskodik róla, hogy távol tartsd magad Bethanytől, te arrogáns kis faszfej.
Jack szemöldöke felszaladt a homlokára.
– Szóval te vagy a barátja? Szép lakást adtál Bethanynek. Nagyon nagylelkű gesztus tőled. Jace-nek ökölbe szorult a keze Jack gúnyos hanglejtésétől.
– Ő már nem lakik itt.
Jack felkelt a kanapéról, a szeme villámokat szórt.
– Mit csináltál vele, te szemétláda? Kirúgtad? Ha bántottad, megöllek!
Kaden fenyegetően lépett egyet előre. Jace felemelte a kezét, mire Kaden újra hátralépett.
– Bethany hozzám költözik, és mostantól kezdve velem fog élni.
– Akkor jó – felelte halkan Jack.
– Megmondtam neki, hogy ne foglalkozzon velem. Jobb életet érdemel.
– Ebben egyetértünk.
– Akkor azért jöttél, hogy engem kirúgj? – kérdezte Jack, megint azzal a pökhendi gúnnyal, mint az előbb.
Jace nagy levegőt vett. Már a nyelve hegyén volt, hogy azt mondja neki, igen. Hogy tűnjön el a francba, és soha többé ne menjen Bethany közelébe. Olyan könnyű lett volna! De ha Bethany valaha is megtudná, azt sosem bocsátaná meg neki, ezt pedig nem kockáztathatta. Boldoggá akarta tenni, és tudta, hogy sosem lesz addig boldog, míg az átkozott Jack miatt kell aggódnia.
– Nem – szólalt meg végül.
– Itt maradhatsz a lakásban. Bethany holmiját átvitetem a lakásomba, a többit használhatod.
Jack gyanakodva nézett rá.
– Mi a csapda? Nem létezik, hogy egy olyan fickó, mint te, csak úgy felajánljon nekem ilyesmit. Bethany már a tiéd. Miért tennéd meg ezt értem?
Jace elindult feléje, a mellkasa megfeszült a dühtől.
– Tisztázzunk valamit, Jack! Bethanyért csinálom. Szeret téged és aggódik érted. És hogy mi a csapda? Nincs csapda, de vannak feltételek.
Jack fintorgott, és hanyagul ledobta magát a kanapéra.
– Mondd csak!
– Nem hozol drogokat ebbe a lakásba – mormolta a foga közt Jace. Jack elsápadt. Most először tűnt úgy, hogy kényelmetlenül érzi magát.
– Igen, tudok a hátizsákról – folytatta Jace.
– Nálam van, és nem kapod vissza. Szét kellene rúgnom a segged, amiért egyáltalán idehoztad Bethany lakásába. Mégis mi a faszt képzeltél?
Fájdalomcsillapítót hozol neki, mikor kibaszott jól tudod, hogy régen függő volt? Mégis milyen vadbarom csinálja ezt azzal, akire épp hogy vigyáznia kellene?
Jack nagyot nyelt és az arca még fehérebb lett.
– Vissza kell kapnom a hátizsákot. Te ezt nem érted. Halott vagyok, ha nem kapom vissza. Azért hagytam itt, mert így biztonságosabb volt.
– Neked talán igen, seggfej! De nem Bethanynek. Börtönbe is mehetett volna miattad!
Jack felpattant a kanapéról.
– Nézd, muszáj visszakapnom azt a táskát. Le kell szállítanom. Utána soha többé nem látod azt a szart. Esküszöm! Soha többé nem hozok drogot ide, sem Bethany közelébe. Befejezem, örökre. De ha holnap nem szállítom le azt a táskát, az életem szart se ér.
– Mondj egy jó okot arra, hogy ez miért kellene hogy érdekeljen. Jack összerezzent és elfordította a fejét.
– Mert tudnak Bethanyről. Jace tombolva nekirontott, és megragadta rongyos ingét a mellkasánál. Lelökte Jacket a kanapéra és fölé hajolt. Az arcukat csak pár centi választotta el egymástól.
– Mi a faszt műveltél? – üvöltötte.
Jack becsukta a szemét.
– Adnom kellett valamilyen biztosítékot nekik, és nekem semmim sincs Bethanyn kívül. Ő az egyetlen, aki fontos számomra.
Halk morgás hallatszott a szobában, és beletelt egy pillanatba, mire Jace rájött, hogy a hang Kadentől jött. Csak egy lépésnyire állt tőlük, és fújtatott a dühtől.
– Te ostoba barom! – sziszegte Jace.
– Nézd, csak add vissza nekem a táskát, és eltűnök az életéből! – hadarta Jack.
– Soha többé nem látsz és nem is hallasz felőlem. Jace akkora erővel vágta neki a kanapénak, hogy a nyaka a támlának csapódott, és a feje előrebicsaklott.
– Habár semmit sem szeretnék jobban, mint hogy eltűnj, és többé Bethany közelébe se gyere, tudom, hogy ez fájdalmat okozna neki, és engem csak ő érdekel. Egyszer az életben gondolj valaki másra is, ne csak magadra!
– Igenis gondolok rá – felelte halkan Jack.
– Most már itt vagy te neki. Rám nincs többé szüksége. Valójában sosem volt. Ő azt hiszi, én gondoskodtam róla, pedig nem így volt. Mindig is ő gondoskodott rólam. Jobb életet érdemel, mint hogy az utcán bolyongjon egy olyan vesztes alakkal, mint én.
Jace Kadenre nézett.
– Elmenne a lakásomra, és idehozná a táskát? Csak hozza ide neki. Utána már azt csinál vele, amit akar. Abba nem akarom, hogy maga is belekeveredjen. És azt sem akarom, hogy az a szar itt legyen a lakásban. Ha Jack nem viszi el innen azonnal, miután átadta neki, akkor menjen vele a rendőrségre.
Kaden bólintott, Jack pedig újra lesápadt.
– Vegye úgy, hogy el van intézve – felelte Kaden, miközben le sem vette a szemét Jackről.
– Itt maradhatsz a lakásban – szólt Jace Jackhez.
– Felhívhatod Bethanyt. Találkozhatsz vele. De csak úgy, ha Kaden, Trevor vagy én is vele vagyunk. Ha drogot hozol ebbe a lakásba vagy Bethany közelébe, olyan gyorsan lecsukatlak, hogy egyet pislogsz, és már csattan a bilincs a kezeden.
Megértetted?
– Igen – mormolta Jack.
– Most be kell mennem az irodába – fordult Jace újra Kadenhez.
– Adok egy belépőkártyát a lakásomhoz, és szólok Bethanynek, hogy beugrik a táskáért. De nem akarom, hogy ő bármit is megtudjon ebből. Csak hozza el a táskát. Ott van az ajtó mellett, a padlón.
Kaden némán bólintott és elvette a lift kódkártyáját, Jace pedig megint Jackhez fordult. Szigorúan nézett rá, és minden egyes szavát alaposan megnyomta.
– Itt maradhatsz, de ennek ára van. Össze kell szedned magad és keríteni egy állást. Leszarom, hogy milyet. A rezsi ki van fizetve, és hetente kétszer hoznak házhoz élelmiszert. Minden más a te dolgod.
– Légy jó hozzá! – szólalt meg halkan Jack.
Jace különös csillogást látott a szemében, amiből arra következtetett, hogy jó volt a megérzése, és Jack nem csak testvérként tekint Bethanyre.
– Meg kell értened, hogy ez nem csak futó kaland köztem és Bethany közt – mondta Jace, nem törődve azzal, milyen könyörtelenül hangzik, amit mond. Meg kellett értetnie Jackkel a szándékait, és azt, hogy soha többé nincs esélye Bethanynél.
– Igen, értem – motyogta Jack.
– Tudom, hogy sosem volt esélyem nála, de mindig is hozzám tartozott.
– Már nem így van – felelte Jace.
– Ő már az enyém, és az én védelmem alatt áll. Ha valaha is bántani próbálod, megöllek.
– Csak tedd őt boldoggá. Csak ezt kérem.
– Te tudod őt boldoggá tenni azzal, ha összeszeded magad, és rendbe hozod az életed.
Jack pillantása sötét és elgyötört volt. Jace most először látta a tekintetében a démonokat, amelyek egykor Bethanyt is a markukban tartották.
– Megpróbálom – felelte Jack keserűen.

Csajozási tanácsok

fel