Mámor-trilógia 2. - Rajongás
harminchatodik fejezet
– Még mindig semmi hír Kingstonról? – kérdezte komoran Jace.
– Nincs, uram – vágta rá Kaden.
– Elküldtem Trevort körülnézni azokra
a helyekre, ahol korábban megfordultak Bethanyvel, mikor még az
utcán élt. De sehol nem bukkant a nyomára, és a lakásba se ment vissza.
Jace felsóhajtott.
– Rendben. Tájékoztasson, ha van valami hír.
Megszakította a hívást és hátradőlt a székében. Mikor felnézett,
megpillantotta az ajtóban Asht, aki gondterhelten figyelte.
– Gond van? – kérdezte Ash, miközben belépett az irodába és leült
Jace-szel szemben az egyik székre.
Jace billegette a fejét.
– Igen is, meg nem is.
Közben alaposan szemügyre vette Asht. Bár a családja általában csak
az ünnepek előtt zaklatta, az idén még az új évben is az agyára mentek,
amitől érthető módon elég rosszkedvű volt.
– Akarsz róla beszélni? – kérdezte Ash.
– Nincs nagyon miről. Kingston még mindig nem került elő. Ami
nem baj, nehogy félreérts. Boldog lennék, ha örökre eltűnne Bethany
életéből. De Bethany halálra aggódja magát miatta, és ez kezdi teljesen
kikészíteni.
– Nem ment el bulizni Miával és a barátnőivel?
Jace önkéntelenül elmosolyodott, mikor eszébe jutott, milyen édes és
vadító volt Bethany becsípve. A teste éledezni kezdett, ha csak arra
gondolt, milyen szenvedélyesen szeretkeztek azon az éjszakán.
– De, egy héttel ezelőtt. Nagyon jól érezte magát. Iszonyúan
becsípett, és azt akarta, hogy basszam meg a tűsarkú cipőjében – felelte
vigyorogva Jace.
Ash a fejét csóválta.
– Ez nem szép tőled, haver! Megértettem, hogy
már nem is ábrándozhatok róla, de ahogy így lefested előttem, ahogy ott
dülöngél előtted, spiccesen, dögös tűsarkúban…
Jace felemelte a kezét, és magában örült, hogy már viccelni tudnak
azon, hogy mindketten lefeküdtek Bethanyvel.
– A gond az, hogy
miután kijózanodott, és újra megbasztam – tette hozzá, csak hogy
cukkolja Asht, aki erre megint fintorgott, mire ő vigyorogva folytatta.
–
Szóval a gond az, hogy míg Miával és a csajokkal bulizott, nem gondolt
Jackre. Akkor sem, amikor velem szeretkezett. És mikor rádöbbent,
hogy nem gondolt rá, gyötörni kezdte a bűntudat. Most pedig csak még
jobban aggódik miatta, mert köddé vált.
– Ez gáz – mormolta maga elé Ash.
– Ez a Kingston mekkora
seggfej!
– Ki tudja, talán épp helyre akarja hozni a dolgokat. Köztünk szólva,
az érzései Bethany iránt nem csupán testvéri szeretetből fakadnak.
Bethany ezt nem is tudja, mert nagyon naiv ilyen dolgokban. Ő úgy
tekintett rá, mint a bátyjára. Ebben teljesen biztos vagyok. Ennél többet
nem érzett iránta. Jack viszont úgy tekintett rá, mint nőre. Egy nőre, akit
meg akart kapni, és persze nem tetszett neki, hogy Bethany összejött
velem, mert elvettem tőle. Szóval szerintem vagy magában fortyog, és
látni se akarja Bethanyt, miután már nem kaphatja meg, vagy tényleg
egyszer végre helyesen cselekszik és kiszáll Bethany életéből, hogy
továbbléphessen, és végre boldog legyen. Csakhogy Bethanynek
hiányzik, és aggódik érte.
– Hát ez szar ügy, haver – jegyezte meg Ash.
– Az. Szeretném, ha Bethany boldog lenne, ehhez viszont az kell,
hogy tudja, hogy Jack biztonságban van és van hol aludnia, van mit
ennie.
– Akkor mit fogsz csinálni?
Jace megrántotta a vállát.
– Ha én azt tudnám! Mindenesetre Kaden
és Trevor szemmel tartják. Csak azt nem szeretném, hogy Jack
felbukkanjon a közelében úgy, hogy egyikünk sincs mellette. Nem
bízom benne. Különösen azok után nem, amit legutóbb művelt
Bethanyvel.
Ash felvonta a szemöldökét.
– Mégis mit csinált? Volt valami
konkrét dolog, vagy csak általánosságban érted?
– Nem mondtam el neked – mormolta Jace.
– Elfelejtettem, hogy
nem is tudsz arról, mi történt azon a napon, amikor majdnem örökre
elvesztettem Bethanyt. Jesszus! Az tényleg kibaszott nagy gáz volt.
– Mi a fene történt?
Jace felsóhajtott, és hátradőlt a székében.
– Jack megjelent nála a
lakásán, miután hazavittem munkába menet. Kaden felhívott, hogy Jack
odament. Úgyhogy elrohantam hozzá, de őt már nem találtam a
lakásban, csak egy hátizsákot, tele drogokkal. Több ezer dollár
értékben.
– Mi a franc?
– Igen, én is pont ezt kérdeztem. És mikor Bethany megjött, igazi
seggfejként viselkedtem vele. Elvesztettem a fejem. Olyasmiket
mondtam, amiket nem gondoltam komolyan, mintha azt éreztetném
vele, hogy neki semmije sincs. Elrohant, mielőtt megállíthattam volna.
A délután hátralévő részében alig voltam magamnál, mert nem találtam
sehol. Aztán a portás hívott, hogy visszament a lakásába, de mire
odaértem, megint eltűnt. Ez után az én portásom hívott, hogy ott van, de
nem akar bemenni, és ott áll leint az esőben, szarrá ázva és csonttá
fagyva.
– Baszki! – mormolta Ash.
– Várj, a java még csak most jön.
Ash felhúzta a szemöldökét.
– Ajjaj!
– Szóval, hazaértem, és kurva nagy kő esett le a szívemről, hogy még
ott találtam. De csak állt kint az esőben, zokogva, és azt magyarázta,
hogy én rosszat teszek neki.
Jace elhallgatott. Össze kellett szednie magát. Még mindig élénken
élt benne annak az éjszakának az emléke. Az, amibe csaknem
belehajszolta Bethanyt. Még mindig beleremegett a térde, ha csak
eszébe jutott. Nem sokon múlott, hogy örökre elveszítse. Annyira a
megszállottja volt, hogy a józan eszének búcsút mondhatott a
közelében. Az ösztöne azt parancsolta, hogy tartsa szorosan maga
mellett, és teljes mértékben vegye át az irányítást fölötte.
– A korábbi beszélgetésünk miatt szomorkodott. De akkor még nem
tudtam, hogy a drágalátos Jack hozta azt a cuccot a lakásába. Épp ő,
akinek vigyáznia kellett volna rá. Erre odahozza azt a szart, aminek
Bethany a rabja volt, mint valami kis figyelmességet.
– A kurva életbe! – morgott Ash.
– Bethany megmondta neki, hogy nem kell neki, ő mégis otthagyta.
És amikor visszament a lakásba, miután kint bolyongott az esőben,
zokogva, azért, amit én mondtam neki, majdnem bevett egy tablettát.
Már a szájában volt, le akarta nyelni, de ekkor rádöbbent, mit csinál, és
az egész fiolányi gyógyszert beleöntötte a lefolyóba.
– Jól tette! – helyeselt Ash.
– Igen. Bethany erős. Azt hiszi, hogy gyönge, de kurva nagy erő van
benne.
– És mi történ ezután?
– Annyira összetört attól, amit majdnem megtett, hogy azért jött a
lakásomra, hogy szakítson velem. Kész volt visszatérni a korábbi
életéhez, mert akkor legalább tudta, hogy ki ő és mi a sorsa. Azt
gondolta, nem elég jó nekem. És nem akarta tovább elviselni azt az
érzelmi zűrzavart, amit a kapcsolatunk okozott benne.
– Basszus, haver, ez nagyon szarul hangzik. Sajnálom…
– Utólag visszagondolva, talán így volt a legjobb számunkra. Így
legalább meg kellett hallgatnom, és megtudtam többet a múltjáról, és
arról, miért olyan kibaszott lojális Kingstonhoz. De akkor ez rohadtul
fájt, és még most is halálra rémülök, ha arra gondolok, milyen közel
álltam ahhoz, hogy elveszítsem.
– Szerelmes vagy Bethanybe – jegyezte meg halkan Ash.
– Igen, szerelmes vagyok belé. Vagy ez nem egyértelmű?
– Úgy értem, ő az igazi számodra. Elismerem, hogy korábban voltak
kétségeim, de ő az, haver. És örülök mindkettőtöknek. Sajnálom, hogy
az elején felbujtottalak ellene. Ezért bocsánatkéréssel tartozom
Bethanynek is.
Jace rámosolygott Ashre.
– Igen, ő az igazi. Soha nem gondoltam
volna, hogy ilyen kurva gyorsan bele lehet szeretni egy nőbe, de
basszus, ez olyan volt, mintha villám csapott volna belém. A világon ez
a legjobb és a legrosszabb érzés. Nem valami fasza dolog ennyire odáig
lenni egy nőért, és azt a bizonytalanságot érezni, hogy ha nem csinálom
jól, elveszítem.
– Kösz, de én ebből nem kérek – jegyezte meg keserűen Ash.
– Úgy
néz ki, én maradok egyedül, aki még tartja magát a „játssz keményen,
élj szabadon” jelmondatunkhoz.
– Seggfej! Várj csak, míg veled is megtörténik. Gabe-bel szénné
fogjuk röhögni magunkat.
Ash felhorkant.
– Arra aztán várhattok!
– Na, mi van az őrült családoddal? Még mindig az agyadra másznak?
Ash felsóhajtott.
– Nem is akarok róluk beszélni. Tönkrevágja a
napomat.
Jace figyelmesen nézett rá, várva, hogy mesélni kezdjen.
– Csak a régi szar sztori. Állítólag a nagyapám nincs jól. Bármikor
bedobhatja a törülközőt. Nem mintha nem ezt szajkózná már évek óta.
És szeretné, ha a drága szerető családja ott lenne mellette a halálos
ágyánál. Anyám és apám csak amiatt aggódik, hogy ha nem megyek el
én is, akkor kitörli őket a végrendeletéből, ezért nyaggatnak folyton,
hogy menjek el hozzájuk, és jópofizzak a klán többi tagjával. Éhes
piócák, egytől egyig.
Jace-t kirázta a hideg.
– Sajnálom, haver. Ez nagy szívás,
– Nekem mondod!
– És megmondtad nekik, hogy elmehetnek a picsába?
Ash elhallgatott és lehajtotta a fejét.
– Megmondtad nekik, ugye? – kérdezte Jace előredőlve.
Ash felsóhajtott.
– Kedvelem az öreget. Ő az egyetlen, aki valaha is
törődött velem. Ha csak anyámról, apámról meg a testvéreimről lenne
szó, azonnal megmondtam volna nekik.
– Jesszus, ugye nem teszed meg nekik? Nem fogsz jópofizni velük a
nagyapád kedvéért?
– Még nem tudom, mit fogok csinálni. Nem döntöttem el. Jövő hétre
meghívtak vacsorára. Nagyapa is ott lesz. Az egész kibaszott család.
– Veled megyek! – vágta rá Jace.
– És Gabe és Mia is.
Ash hálásan nézett fel rá melegen csillogó, zöld szemeivel.
–Tudod,
hogy szeretlek benneteket. Mindig mellettem álltatok, ezt sosem
felejtem el. De neked és Gabe-nek már ott van Mia és Bethany.
Egyiküktől sem várnám el – ahogy tőled és Gabe-től sem hogy
elkísérjen a viperafészkembe.
– Baromság! – vágta rá Jace.
– Mi vagyunk a családod. Az igazi
családod! És nem hagyjuk, hogy egyedül állj ki ellenük.
– Már nagyfiú vagyok. Tudom kezelni a hülyeségeiket. De nem
szeretném se Miát, se Bethanyt kitenni az aljas játékaiknak. Még akkor
is rosszindulatúak, ha nincs rá okuk. El tudod képzelni, mit művelnének
Bethanyvel, ha megtudnák a múltját? Gondolkodás nélkül cafatokra
tépnék. Valóban ezt szeretnéd, mikor még friss a kapcsolatotok?
Jace a fejét rázta.
– Persze hogy nem! De őt nem kell magunkkal
vinnünk. Majd én megyek veled, ő pedig otthon marad addig. Vagy Mia
vele marad. Csak azt nem szeretném, hogy tök egyedül menj,
védtelenül.
Ash felállt.
– Ezt nagyra értékelem, haver. Jobban, mint gondolnád.
De vannak dolgok, amiket egyedül kell csinálnom. Mint ez is. Majd én
elmegyek. És megértetem velük, hogy már nem baszakodhatnak velem
úgy, mint régen. Nagyapa kedvéért elmegyek, de a többiek kinyalhatják
a seggemet.
– Rendben. Ha meggondolnád magad, Gabe és én veled megyünk,
kérés nélkül.
– Igen, tudom. És köszönöm.
Ash elindult az ajtó felé, majd megfordult.
– Akarod, hogy
megkérdezzem az ismerőseimet, hogy Kingston megint kölcsönkért-e,
vagy hogy bajban van-e? Szólhatok nekik, hátha kiderítenek valamit.
Talán még azt is, hol bujkál.
Jace habozott, de végül megrázta a fejét.
– Nem. Néha jobb nem
tudni az igazat. Sosem szeretnék hazudni Bethanynek, és tudom, hogy
ha Jack bajban lenne, biztosan hazudnék neki. Nem akarnám, hogy
bárhogy is belekeveredjen. Jobb, ha egyikünk se tud róla.
Ash bólintott.
– Rendben. De szólj, ha meggondoltad magad!
– Ígérem. És Ash, majd számolj be, hogy mentek a dolgok, oké?
Majd összejövünk, miután találkoztál az eszelős családoddal. Te, én,
Gabe, Mia és Bethany, és együtt vacsorázunk.
– Jól hangzik! Majd megbeszéljük!
Jace nehéz szívvel figyelte, ahogy Ash kimegy. Az édes hármasaik
egyáltalán nem hiányoztak neki, de Ash igen. Fura volt, hogy éveken át
olyan közeli barátok voltak, hogy szinte mindent megosztottak
egymással, és most hirtelen mennyire más lett az élet.
Alig látta Asht, mióta megismerte Bethanyt. Gabe-hez hasonlóan ő is
a szerelmével volt elfoglalva, Ash pedig kiszorult a belső körből,
amelynek addig nagyon fontos része volt.
Az irodai telefonja megcsörrent, és felvette. Pár perccel később
feldúltan szitkozódva rontott be Gabe irodájába.
– Mi a fasz történt a párizsi projekttel? – vonta kérdőre Gabe-et.
–
Épp most hívtak, hogy a legnagyobb befektetők közül kerten kiszálltak.
Csajozási tanácsok
fel