Mámor-trilógia 2. - Rajongás

harminchetedik fejezet

Pasizási tanácsok

A lakástelefon megcsörrent, Bethany felvette, és félénken beleszólt.
– Miss Willis, Mr. McIntyre van itt. Beengedhetem? – kérdezte a portás. Bethany szíve hevesen kezdett verni. Jace még nem ért haza, pedig ilyenkor már rég otthon szokott lenni. Talán Ash azt hitte, már itt van?
– Persze – felelte a telefonba.
Idegesen beletörölte a kezét a farmerébe, és próbálta összeszedni magát. Ash végtelenül udvarias és kedves volt vele azóta az éjszaka óta, amióta lefeküdt vele és Jace-szel. Tehát fölösleges volt halálra idegeskednie magát, valahányszor találkoztak.
Pár perccel később kinyílt a liftajtó, és kilépett rajta Ash.
– Szia, Bethany! – üdvözölte barátságos mosollyal.
– Szia, Ash. Jace még nem ért haza.
Ash felhúzta a szemöldökét.
– A fenébe! Azt hittem, itt lesz. Át kell adnom neki egy dossziét. Gondok vannak az egyik projektünkkel. Valószínűleg emiatt tovább kellett bent maradnia az irodában, mint gondoltam.
Bethany meglepetten nézett rá.
– Ez rosszul hangzik. Komoly a baj? Ash elmosolyodott.
– Semmi olyasmi, amit ne tudnánk megoldani. Ilyen szarságok egyfolytában történnek. Ez mindennapos a mi szakmánkban.
– Gyere be! Ne álldogálj itt kint az előszobában. Rémes házigazda vagyok. Nem akarsz leülni a nappaliban? Jace biztosan mindjárt hazaér. Iszol egy forró csokit? Épp azt csináltam.
– Szívesen – felelte Ash, és beljebb ment.
– Ugye te is iszol velem egyet?
Bethany elmosolyodott a kedvességétől.
– Igen. Ülj csak le, hozok egy-egy csészével mindkettőnknek.
Ezután kiment a konyhába, két csészében melegített tejet és belekeverte a csokoládéport. A sajátjába tett cukrot is, de nem tudta, Ash hogy szereti, ezért egy pillanatra habozott. Végül az övét is ugyanolyan édesre csinálta, mint a sajátját.
Bevitte a csészéket a nappaliba és odaadta az egyiket Ashnek.
– Köszönöm, drága – mondta Ash, és figyelte, ahogy Bethany leül tőle biztonságos távolságban a karosszékbe.
– Szóval, hogy vagy? – kérdezte halkan.
– Jól! – vágta rá Bethany.
Ash erre úgy nézett rá, mint aki tudja, hogy ez csak maszlag. Bethany felsóhajtott.
– Jól vagyok, tényleg. Csak aggódom Jackért. Ami hülyeség, de nem tudok tenni ellene. Azt hiszem, bűntudatom van amiatt, hogy nekem most mindenem megvan, neki pedig továbbra sincs semmije.
– Egy lakást, ahol ingyen lakhat, nem mondanék semminek.
Bethany nagy levegőt vett.
– Igazad van. És azt hiszem, épp ez dühít a legjobban. Jace tényleg segíteni akart neki. Miattam. És tudom, hogy gyűlöli ezt az egészet. Teljes joggal. De segített Jacknek, mert tudta, hogy ezzel boldoggá tehet. De dühít, hogy Jack erre ilyen hülyén viselkedik.
Bethany ebben a pillanatban rádöbbent, hogy nagyon is dühös. Annyira lefoglalta az aggodalom és a szorongás, hogy nem is vette észre, mennyire haragszik Jackre, amiért leszarta, amit Jace érte tett.
– Legalább megüzenhetné nekem, hogy van – folytatta Bethany, és percről percre egyre jobban elöntötte a méreg.
– Igen, megtehetné – felelte Ash.
– De kicsim, figyelj rám! Nem pazarolhatsz ennyi energiát erre a fickóra. Már nagyfiú. Nem hozhatsz döntéseket helyette, és főleg nem szabad bűntudatot érezned amiatt, hogy te rendbe hoztad az életed, ő pedig nem hajlandó erre.
– Igazad van – mormolta Bethany.
– Tudom, hogy igazad van. Mégis nagyon nehéz hátat fordítani neki, miután az utóbbi években csak rá számíthattam. Természetes, hogy aggódom érte, hiszen mindig is ezt tettem.
Ash megköszörülte a torkát.
– Valójában van még valami, amiről beszélni szeretnék veled. És most jó alkalom van rá, mert négyszemközt vagyunk. Te meg én csak párszor találkoztunk azóta az éjszaka óta, és ez nem olyasmi, amit mások előtt szeretnék szóba hozni.
Bethany elvörösödött. Basszus! Most fel akarja hozni az édes hármasukat? Elfogta a rettegés, rá se mert nézni Ashre.
– Drágám, nézz rám! – szók rá gyöngéden Ash.
Bethany felpattant a karosszékből és a városra néző ablak felé fordult. A kinti szürkületben egymás után gyúltak ki a fények.
– Bethany!
Bethany összerezzent, mikor meghallotta Ash hangját közvetlenül a háta mögül. Odajött mögé, így nem volt más választása, mint megfordulni és a szemébe nézni.
Ash megérintette a vállát, mire lassan megfordult, és felemelte a tekintetét. Ash lágyan, megértőn nézett rá.
– Tudom, hogy szerinted se vagyok elég jó Jace-nek – mondta halkan Bethany.
– Különösen amiatt, ahogy találkoztunk. Az az éjszaka…
Ash Bethany ajkára tette a mutatóujját.
– Baromság! Bocsánatkéréssel tartozom neked, és most meg is teszem.
Bethany csodálkozón nézett rá.
– Miért kellene bocsánatot kérned tőlem?
– Mert kezdetben úgy gondoltam, nem vagy jó választás Jace-nek. De a barátja vagyok, és csak aggódtam érte.
Bethany bólintott, és a szíve kezdett elnehezülni. Az eszével tudta, hogy Jace barátai nem fognak örülni annak, hogy az élete része lett, de a saját fülével hallani ezt sokkal fájdalmasabb volt.
– De tévedtem – szólt Ash.
– Komolyan? – pislogott meghökkenten Bethany.
– Száz százalékig hibásan gondolkodtam, drágám. Te vagy a legjobb, ami valaha is történt Jace-szel. Nem azért hoztam fel azt az éjszakát, hogy zavarba hozzalak, bár sikerült. Hanem azért, mert nem akarom, hogy továbbra is furán érezd magad emiatt. Jace olyan nekem, mint a testvérem. Évek óta a legjobb barátok vagyunk. Nem akarom, hogy ez megváltozzon. Te fontos vagy neki. Ő pedig fontos nekem. Tehát innentől kezdve te is fontos vagy nekem.
– Tényleg? – suttogta Bethany.
Ash elmosolyodott.
– Tényleg! Nem mondom, hogy nem élveztem azt az éjszakát, mert tény, hogy igen. Gyönyörű és kívánatos nő vagy. Ezen nem tudok változtatni. Nem is akarnék. Különleges vagy, Bethany. De tudom, Jace mennyire szeret téged, és látom, hogy te is szereted őt. Ezért azt szeretném, ha túl tudnánk lépni azon az éjszakán, és barátok lehetnénk.
Bethany az arca felderült az örömtől.
– Én is ezt szeretném! Ash megérintette az arcát és a hüvelykujjával megcirógatta.
– Akkor ezt megbeszéltük.
– Mégis mi a franc folyik itt?
Jace hangja mennydörgésként robbant a szobában. Bethany hirtelen hátralépett, Ash pedig megfordult a hang irányába. Bethany szeme ijedten tágra nyílt, Ash pillantása pedig elsötétült a haragtól. Jace úgy nézett rájuk, mint aki mindkettőjüket apró darabokra tudná szaggatni.

•••

Jace rácsapott a lift gombjára és türelmetlenül várta, hogy felérjen a lakásába. Ezt a napot is megette a fene, miután megtudta, hogy a párizsi szállodaépítési projektből kiszállt két nagybefektető. A fenébe is, túl sokáig és túl keményen dolgozott azért, hogy megnyerje őket, most meg az utolsó pillanatban visszatáncolnak.
Gabe-bel együtt a délután nagy részét azzal töltötték, hogy telefonálgattak, hogy kiderítsék, mégis mi a franc történt, és jóval később tudott csalt hazaindulni, mint ahogy tervezte. Csak arra vágyott, hogy láthassa Bethanyt, elvigye vacsorázni egy kellemes kis helyre, aztán az éjszaka hátralévő részében szeretkezzen vele. Másnap is nehéz nap várt rá, mert a két legnagyobb befektető kivonulása után fennállt a lehetőség, hogy mások is visszalépnek. Gyorsan meg kellett oldaniuk a problémát, még ha a saját tőkéjükből is kell többet beletenni a projektbe.
Mikor kinyílt a liftajtó, megdöbbentő látvány fogadta: Ash és Bethany a nappaliban álltak, az ablaknál. Bethany mosolygott, sőt az arca úgy ragyogott, akár egy kivilágított karácsonyfa. Ezen a héten először látta őt ilyen derűsnek. Úgy nézett Ashre, mint valami félistenre. Ash pedig megérintette az arcát. Nem tűnt baráti gesztusnak, amitől Jace fejében beindult a riasztó. Nagyon is gyöngéd érintés volt. És ahogy Ash ránézett… Lágyan, szeretetteljesen...
Mégis mi a fene történt itt?
Jace agya eldurrant. A pocsék napja után erre jön haza, hogy Ash az ő lakásában fogdossa az ő nőjét, aki úgy mosolyog vissza rá, ahogy rá bezzeg napok óta nem. Csakis arra a bizonyos éjszakára tudotc gondolni. Arra, ahogy Ash csókolja Bethanyt, aztán megbassza a száját, majd a seggét is. Ahogy Bethany sóhajtozik a gyönyörtől, amit Ash okoz neki. Ettől végképp elvesztette a fejét.
– Mégis mi a franc folyik itt? – kérdezte jeges hangon.
Bethany összerezzent, Ash pedig elvette a kezét az arcáról.
Bethany ijedten nézett rá, Ash ellenben mérgesen. Még volt pofája!
– Ash azért jött, hogy veled találkozzon – szólalt meg Bethany.
– Igen, azt látom – mordult rá Jace.
– Tudod mit? Bazdmeg, haver! – csattant fel Ash.
– Nem hiszem el, hogy képes vagy így letámadni, azok után, amiről ma az irodában beszéltünk. És különösen azt nem, hogy lehetsz ilyen tiszteletlen Bethanyvel.
– Én meg úgy látom, én vagyok az, akit nem tisztelnek, a saját lakásomban – morgott rá Jace.
– Már itt se vagyok!
Ash megállt és bocsánatkérőn nézett Bethanyre.
– Sajnálom, drága. Őszintén sajnálom! Ha szükséged van bármire, csak hívj, rendben? Ettől aztán Jace még jobban begurult. Még hogy Ash felajánlja az ő nőjének, hogy hívja fel, ha szüksége van bármire?
– Én is sajnálom – suttogta Bethany. Az arca lángolt, a vonásai megfeszültek.
Mikor Ash elment Jace mellett, még odaszólt neki:
– Hogy te mekkora pöcs vagy! – mondta, majd beszállt a liftbe. Mikor Jace visszafordult Bethanyhez, hogy magyarázatot kérjen tőle, a szemében könnyeket látott. A válla beesett, legyőzötten lehajtotta a fejét.
Jace gyomra összeugrott, rögtön megbánta elhamarkodott következtetéseit. Pedig még csak nem is voltait következtetések. Egyáltalán nem gondolkodott, csak szabadjára engedte a haragját, mert amúgy is fáradt és pipa volt. Csak egy csöndes estére vágyott Bethanyvel, és arra jön haza, hogy Bethany kettesben bájolog Ashsel. Bassza meg, hogy már megint gondolkodás nélkül járt a szája! És megint csaknem megríkatta Bethanyt. Megalázta, és magára haragította még a legjobb barátját is. Kezdett szokásává válni, hogy úgy viselkedik, mint egy orbitális seggfej.
– Bethany! – szólt halkan, és elindult feléje.
Bethany elhúzódott tőle, mikor megérintette. Elfordította a fejét, és próbálta elrejteni előle a könnyeit. Ettől Jace még jobban haragudott. Nem rá, hanem magára. Megint ő baszta el.
– Még mindig nem bízol bennem – suttogta összetörtén Bethany.
– Nem is tudom, miért folytatjuk ezt még. Én képtelen vagyok rá, Jace. Nem akarok egy olyan férfival együtt lenni, aki folyamatosan a legrosszabbat feltételezi rólam, mikor nem szolgáltam rá. Én mindenemet odaadtam neked. A bizalmamat. A szívemet! Te elhalmoztál engem anyagi dolgokkal, de semmi olyat nem adtál, ami igazán számít.
– A szerelmem nem számít?
Bethany felnézett rá könnyes szemekkel. A tekintete elszánt volt, összeszorította a száját.
– Nem mondhatod, hogy szeretsz, ha ilyen rosszakat gondolsz rólam. Talán kívánsz és vonzódsz hozzám. De nem szeretsz.
– Ne mondd nekem, hogy nem szeretlek!
Jace pulzusa a dobhártyáján dübörgött, a pánik elszorította a torkát. Szerette Bethanyt, teljes szívéből. Bízott is benne. Miután lehiggadt, már nem feltételezte, hogy a háta mögött van valami Ash és közte. Bízott Bethanyben és a legjobb barátjában is. Tudta, hogy egyikük sem árulná el soha.
De elragadták az érzései, és megint azon a két emberen töltötte ki a haragját, akik a legfontosabbak számára. Forrófejű barom volt, aki nem tud uralkodni magán, és folyton azokba mar bele, akik a legközelebb állnak hozzá.
Ez így nem mehetett tovább, össze kellett kapnia magát. Mégpedig most rögtön.
– Azt mondod, szeretsz, de a tetteid mást üzennek – szólt Bethany szomorúan.
– A szavak csak szavak. De a tetteid és a reakcióid elárulnak. Mi a bajod? Meg se kérdezted, miért van itt Ash. Csak azt, hogy mi a franc folyik itt, méghozzá undok, gyanakvó hangon. És amúgy se vártál választ a kérdésedre. Inkább úgy tűnt, mintha csak arra vártál volna, hogy rajtakapj bennünket kettesben.
Jace becsukta a szemét.
– Sajnálom, kicsim! Pontosan tudom, hogy semmi sincs köztetek, amit titkolnotok kellene előlem. Abban a pillanatban is tudtam. Csak szar hangulatban vagyok, pocsék napom volt, és rajtad és Ashen töltöttem ki a mérgemet.
– Tőle kérj bocsánatot – mondta Bethany.
– Szörnyű váddal illetted. Ő a legjobb barátod. Már húsz éve! Engem csak pár hete ismersz, szóval én aligha számíthatok jobbra tőled. De vele szemben ez különösen szemét feltételezés volt.
– Tudom, tudom, kicsim! És persze hogy bocsánatot fogok kérni tőle. De előbb veled akarom rendbe hozni a dolgokat.
– Ezt nem tudod rendbe hozni – felelte lemondóan Bethany.
– Akárhányszor is mondod, hogy szeretlek és bízom benned, ez attól még nem lesz igaz.
– Mire célzol? – Jace-t megbénította a rettegés.
– Összecsomagolom a holmim és elmegyek. Nem, nem menekülök el előled, és nem hirtelen felindulásból döntök. De nem maradhatok itt. Visszamegyek a másik lakásba, Jack úgy sincs ott. Aztán átgondolom, mit tegyek.
Bethany elindult a hálószoba felé, de Jace megragadta a karját és magához ölelte.
– Nem. Nem mész el! – közölte Jace elszántan.
– Sehová nem mész innen. Ezt már egyszer megbeszéltük, bébi. Itt maradsz és harcolsz! A fejemhez vágsz valamit. Kiabálsz velem. Tégy bármit, amit csak meg kell tenned. De itt maradsz, és küzdesz azért, amink van!
Bethany fájdalmas, fásult tekintettel nézett a szemébe.
– Én miért küzdjek, ha te nem teszed?
– Nem. Nem mész el! – közölte Jace elszántan.
– Sehová nem mész innen. Ezt már egyszer megbeszéltük, bébi. Itt maradsz és harcolsz! A fejemhez vágsz valamit. Kiabálsz velem. Tégy bármit, amit csak meg kell tenned. De itt maradsz, és küzdesz azért, amink van!
Bethany fájdalmas, fásult tekintettel nézett a szemébe.
– Én miért küzdjek, ha te nem teszed?
Jace hirtelen bekapta a levegőt. Megszorította Bethany vállát, hogy ne érezze meg, ahogy reszket a keze.
– Ma már nem mész sehová. Hideg van és havazik. Itt maradsz, biztonságban.
Bethany behunyta a szemét, és nagyot sóhajtott.
– Rendben. Altkor majd a kanapén alszom.
– Egy frászt! – Jace végighúzta az ujját a nyakörvön, és megfogta a közepét díszítő gyémántot.
– Az ágyamban alszol. Ebből nem engedek. Nem fogsz a kanapén aludni, kizárt!
Bethany válla még jobban beesett. Kihúzta magát Jace szorításából és némán elindult a hálószoba felé. Minden egyes lépése úgy fájt Jace- nek, mintha gyomorszájon ütötték volna.
A fenébe is, Ash után kell mennie, még mielőtt még jobban elfajul ez az egész. Utol kell érnie és bocsánatot kérni tőle, aztán majd visszajön Bethanyhez, ha már lecsillapodtak a kedélyek. És ha kell, a földön fog csúszni, bocsánatért esedezve, és megesküszik mindenre, ami szent, hogy a jövőben jobban vigyáz a nyelvére.
Elővette a mobilját és gyorsan felhívta Asht.
– Mi a faszt akarsz? – ripakodott rá Ash. Jace összerezzent ingerült hangsúlyától.
– Merre vagy?
– Most szállók be a kocsiba.
– Ne! Mondd a sofőrnek, hogy menjen egy kört a háztömb körül. Máris lemegyek. Találkozzunk az előtérben!
– Menj a fenébe!
– Csak várj meg, jó? Mindketten tudjuk, Hogy barom voltam. Nem engedhetlek el így, hogy nem beszéltük meg.
– Ehhez már túl késő – csattant fel Ash.
– Két perc, és lent vagyok!
Jace megszakította a hívást és remélte, hogy nem sértette meg annyira Asht, hogy már ne is álljon szóba vele. Már így is úgy érezte magát, mint a létező legnagyobb seggfej a földön. A lifthez sietett és miután kiszállt, szándékosan úgy állt meg, hogy lássa, ha Bethany netán meg akarna lépni. Mikor a bejárat felé nézett, megkönnyebbülten pillantotta meg Asht, amint épp bejött a forgóajtón. Haragos képpel közelített felé.
– Mégis mi a bajod, haver? Nem fér a fejembe, hogy viselkedhettél ilyen hülyén az előbb. Nem csak engem sértettél vérig, Bethanyt is porig aláztad. Pedig ő nem tett semmit ellened, szeret téged, és kezdettől fogva elviselte a baromságaidat. Beszélni akarsz? Mondd el, mégis a franc volt ez az egész?
Jace felemelte a kezét.
– Sajnálom, haver. Tudom, hogy semmi sincs köztetek. Efelől semmi kétségem. Nem is kell tudom, miről beszélgettetek, mert bármi is legyen, biztosan semmi gondom vele. De kurva szar napom volt, és csak arra vágytam, hogy hazaérjek Bethanyhez, és mikor beléptem a lakásba, és láttam, hogy megsimogatod az arcát, ő pedig rád mosolyog… Basszus, napok óta nem nézett így rám! Rád meg valósággal ragyogott. Olyan gyönyörű volt, és olyan boldognak tűnt, hogy szinte fájt ránézni. Ettől teljesen kikészültem, és rátok mordultam. Baromság volt, tudom. Egyikőtök se érdemelte meg. Rajtatok töltöttem ki a mérgemet és a feszültségemet. Ash hosszan nézte, mielőtt megszólalt.
– Be kell fejezned ezt a baromságot. Már másodszorra rúgsz belém. Harmadszorra már nem hagyom.
– Megértettem – felelte halkan Jace.
– Basszus, haver, komolyan azt hiszed, hogy megcsalna téged? Vagy ezt csak bosszúból csinálod, amiért az első alkalommal mindketten lefeküdtünk vele?
Mert ő nem ezt érdemli tőled. Elfogadta az ajánlatunkat, és te a mai napig bünteted ezért. Pedig ha valakit okolhatnál, az csakis te magad vagy. Ha már a legelején őszinte lettél volna hozzám, ez sosem történt volna meg, és sosem kellene úgy nézned rá, hogy az jusson közben az eszedbe, hogy én is megbasztam. Jace összerezzent Ash kemény szavaitól. De igaza volt, száz százalékig. Rádöbbentette valamire, ami eddig nem is tudatosult benne. Tényleg büntette Bethanyt valamiért, amiről nem is ő tehetett. És azért nem tudta elviselni, hogy együtt látja őt Ashsel, mert ez arra az éjszakára emlékeztette őt. Ugyan délután még viccelődni is tudott erről Ashsel az irodában, de csakis azért, mert Bethany nem volt jelen.
– Nem, nem hiszem, hogy megcsalna – felelte halkan Jace.
– És igazad van, Bethany nem érdemli ezt. Te sem érdemled. Nem hagyhattam, hogy úgy elmenj, hogy még bocsánatot se kérek tőled. Nem akarom, hogy ez a dolog még továbbra is közénk álljon.
– Ha nem akarod, akkor neked kell magadban rendezned. Mert Bethanynek és nekem semmi gondunk vele. Ami történt, megtörtént, de készek vagyunk továbblépni. Ő még mindig nagyon zavarban van a közelemben, ezért csak még súlyosabb, amit a szemére vetettél. De mi egymás közt elrendeztük a dolgot. Valójában épp erről beszélgettünk, mikor megjöttél, és ránk rontottál, mint egy feldühödött vadállat.
Jace felvonta a szemöldökét.
– Mit jelent, hogy elrendeztétek?
– Megmondtam neki, hogy nem akarom, hogy kínosan érezze magát a közelemben, és hogy szeretném, ha barátok lehetnénk. Látom, hogy zavarban van, ha találkozunk, és megértem. De ha együtt marad veled, akkor fontos, hogy elássuk a csatabárdot és olyan lazán és közvetlenül tudjunk viselkedni egymással, amennyire csalt lehetséges. Ezt láttad, Jace. Nem azt, hogy rámozdulok a nődre.
Jace a halántékát dörzsölte.
– Sajnálom. Megint elcsesztem. Úgy látszik, csak ehhez értek.
– Egyáltalán miért vagy itt lenn, hogy tőlem kérj bocsánatot, mikor fent kellene lenned, és Bethany bocsánatáért könyörögnöd? Jace hosszan kifújta a levegőt.
– Bethany nagyon elkeseredett.
– Ami érthető.
– Igen, teljes mértékben.
– Szóval, akkor miért nem vagy vele? Mondd, hogy nem engeded el! Különben most szólok, hogy ha megteszed, tényleg ráhajtok, és nem leszek akitora seggfej, mit te, ebben biztos lehetsz.
Jace orrlyukai kitágultak.
– Mi a franc? Tehát mégis csak érzel valamit iránta?
Ash a fejét rázta.
– Csak azt tudom, hogy gyönyörű, kívánatos és végtelenül szeretnivaló. Már emiatt is fényévekkel különb azoknál a nőknél, akiket ágyba szoktunk vinni. Boldogan kipróbálnám, milyen kapcsolatunk lehetne. Azt már tudom, hogy az ágyban jók lennénk együtt.
– Baszd meg! – fortyant fel Jace.
Ash elvigyorodott.
– Akkor talán be kéne szállnod végre abba a liftbe, felmenni és beszélni vele, nehogy még faképnél hagyjon.
Jace elfordította a fejét.
– Most valahogy más volt. Nem is igazán haragudott rám, inkább… legyőzöttnek tűnt. Nagyon ijesztő volt. A szeme megtelt könnyekkel, de próbálta elrejteni, mintha nem akarna a könnyeivel hatni rám. Teljesen tényszerű volt és kimért. Ezúttal túl messzire mentem, Ash. Már korábban is gondjaink voltak a bizalommal. A szám hamarabb járt, mint az eszem, már nem először. Olyasmiket vágtam a fejéhez, amiket nem gondoltam komolyan, és mélyen megbántottam ezzel. Nem is olyan régen ugyanezt tettem. És nem hiszem, hogy ezúttal ugyanolyan könnyen megbocsátana.
– Addig nem tudhatod, míg nem beszélsz vele – jegyezte meg nyugodt hangon Ash.
– Köztünk minden oké? – kérdezte bátortalanul Jace.
Ash felvonta a vállát, majd hosszan kifújta a levegőt.
– Igen, minden oké. De istenemre esküszöm, harmadszorra már nem fogod ugyanezt eljátszani velem.
Jace bólintott és felemelte az öklét, Ash pedig lekoccolta. Jó keményen, hogy Jace az ujjpercein is érezze, mennyire komolyan gondolta.
– Most menj és simítsd el a dolgokat Bethanyvel! Mert ha te nem teszed meg, majd én jövök. Jace felhördült, mire Ash elvigyorodott.
– Tudtam, hogy ez ösztönözni fog – cukkolta. Jace játékosan belebokszolt a karjába, aztán a lift felé fordult.
– Később beszélünk, haver.
– Majd hívj fel, hogy mi a helyzet – mondta halkan Ash.
– Rendben!

•••

Mikor Jace belépett a hálószobába, látta, hogy Bethany már elment aludni. Összegömbölyödve feküdt, háttal az ágy közepének, hogy ne kelljen feléje fordulnia.
Még pizsama is volt rajta, pedig máskor meztelenül aludt. Ez volt az egyik alapszabály, amit Jace kikötött, és az első, amit Bethany szándékosan megszegett. Jace felsóhajtott, mert tudta jól, hogy most nem vonhatja kérdőre amiatt, hogy megszegte „az ágyban nem viselhet ruhát” szabályt. Levetkőzött és bebújt mellé az ágyba. Átölelte Bethanyt, a mellkasához szorítva a hátát és a karját szorosan a karjai köré fonta. Bethany lemerevedett, a testéből sugárzott a feszültség.
– Beszélnünk kell, kicsim. Bethany megrázta a fejét.
– Nem. Ma este nem. Nincs semmi mondanivalóm. Túlságosan szomorú vagyok, és még olyasmiket mondanánk egymásnak, amit utóbb mindketten megbánunk. Nem ez szokott veled történni? Az életben egyszer szeretném, ha azt mondanád, amit gondolsz. Belefáradtam a találgatásba. Abba, hogy óvatoskodnom kell, mert kiszámíthatatlanok a reakcióid, és képes vagy óriási feneket keríteni olyan dolgoknak, amiknek semmi jelentőségük.
Jace felsóhajtott, megcsókolta a vállát, és otthagyta a száját a bőrén.
– Nem is ettél semmit. Még korán van.
– Nem vagyok éhes – felelte halkan Bethany.
– Kérlek, Jace, csak hagyj békén! Nem megyek sehová. Nem szaladok el. Menj, és egyél valamit, vagy csinálj, amit akarsz, de hagyj engem most egy kicsit gondolkodni.
Jace elengedte, a hátára fordult és a plafont bámulta.
– Nem bírom elviselni, hogy itt fekszel mellettem, és miattam emészted magad. Bethany nem válaszolt, de Jace látta, ahogy rángatózik a válla, és halkan káromkodott egyet. Bethany sírt. És azt akarta, hogy hagyja békén. Nem akarta, hogy megvigasztalja, hogy átölelje, és magához szorítsa.
Behunyta a szemét. Ezt tényleg kurvára elszúrta. Még annál is jobban, mint legutóbb. Mégis mikor fejezi már be ezt a szerencsétlenkedést?
Hogyan menjen be holnap dolgozni, ha megbénítja a félelem, hogy Bethany közben talán örökre eltűnik?
Képtelen volt így élni. És tudta, hogy Bethany se tudja így folytatni. Tönkretette őt a bizalmatlankodásával, holott valójában bízott benne. Talán csak amiatt történtek ezek, mert a kapcsolatuk csupán pár hetes volt. Ezeket a dolgokat minden párnak meg kell oldania valahogy, nem? Csakhogy ők nagyon gyorsan haladtak, ezzel ő is tisztában volt. A legtöbb pár először hosszabb ideig randizgat, hogy jobban megismerjék egymást. De ő mindig a saját feje után ment, hogy minél hamarabb megszerezze, amit akart. Bethany sem volt kivétel ez alól.
Mivel tudta, hogy nem tud ilyen korán elaludni, inkább felkelt az ágyból. Bethany még mindig hátat fordított neki, de tudta, hogy ébren van. A teste túlságosan is feszültnek tűnt, nem olyan volt, mint álmában.
– Kimegyek a konyhába és készítek valami vacsorát – mondta lágyan.
– Boldog lennék, ha csatlakoznál. De hozhatok neked valami harapnivalót az ágyba is.
Bethany halkan szipogott, amitől összeszorult a szíve. Bassza meg! Még mindig sírt. Jace megfordult, és kiment a hálószobából, a megbánás és a rettegés egyformán kínozta. De azt mondta Bethanynek, hogy bízik benne, ebbe pedig beletartozott az is, hogy hagyja, hogy a maga módján oldja meg a dolgokat. Amíg itt marad a lakásában, az ágyában, addig ezt is el tudja viselni. Itt volt az ideje, hogy bizonyítsa neki, hogy valóban komolyan is gondolja a bizalmat.
Csinált egy szendvicset, leginkább azért, hogy lefoglalja magát, mert nem is volt igazán étvágya. Eszébe jutott, hogy azt mondta Gabe-nek, mikor nagyon megbántotta Miát, hogy ha vissza akarja kapni, akkor térden kell csúsznia előtte. Gabe meg is tette. Fél New York előtt könyörgött neki térden állva, hogy visszaszerezze.
Jace ezt akkor nem is értette. Azt gondolta, Gabe kissé túlspilázza a dolgot, de most már belátta, hogy a mélységes kétségbeesés vitte rá erre. Tudta, hogy már ő is megtenné. Térden csúszna, és bármit megtenne, csak hogy maradásra bírja Bethanyt.
Miután órákon keresztül forgatta az agyában a szavakat, hogy mit is mondjon, visszament a hálószobába, de Bethany már lekapcsolta a lámpát. Mikor bebújt mellé az ágyba, hallotta halk szuszogását. Még álmában is el-elcsuklott a lélegzete, arról árulkodva, hogy sokáig sírdogált.
Odabújt hozzá és magába szívta finom illatát. Belefúrta az arcát a hajába, és átölelte a derekát, szorosan magához szorítva a testét. Hosszú időbe telt, mire el tudott aludni, és mikor végre sikerült, szörnyű rémálmok kínozták, melyekben Bethany már nem volt az élete része.

Csajozási tanácsok

fel