Mámor-trilógia 2. - Rajongás
harmincnyolcadik fejezet
Bethany arra ébredt, hogy Jace finoman puszilgatja a vállát. Mikor
kinyitotta a szemét, belenyilallt a fájdalom. A szemei duzzadtak voltak,
hasogatott a feje és a kapart torka az előző esti sírástól.
– Bébi, kelj fel, a kedvemért, kérlek! – szólongatta Jace lágyan. De Bethany
becsukta a szemét, és a feje fájdalmasan lüktetni kezdett.
– Bethany, nézz rám, kérlek!
Bethany morcosán az oldalára fordult, hogy ránézzen. Jace riadt arckifejezéséből
már sejtette, milyen pocsékul festhet. Jace megsimogatta az arcát és lehajolt,
hogy megcsókolja.
– Bébi, tudom, hogy hülyeséget csináltam. Igazságtalan voltam veled és Ashsel.
Tőle már bocsánatot kértem, de veled is szeretném ezt megbeszélni.
Jace egy pillanatra elhallgatott, időt hagyva, hogy Bethany megeméssze a
hallottakat.
– Most be kell mennem az irodába. Kivéve, ha azt akarod, hogy maradjak és most
beszélgessünk. Semmi sem fontosabb nálad. De ha még időre van szükséged,
bemegyek az irodába, elintézek pár telefont, megbeszélek néhány fontos dolgot
Ashsel és Gabe-bel, aztán hazajövök hozzád, hogy beszélgessünk.
Bethany csak bólintott, mert a torka annyira fájt, hogy meg se tudott mukkanni.
– Szeretném, ha ma csak pihennél – folytatta Jace gyöngéd hangon.
– És ha hazajöttem, beszélünk. Elmehetünk együtt vacsorázni. Kettesben töltjük
az estét, csak te meg én.
– Jó – felelte rekedten Bethany.
Aztán visszafordult a másik oldalra, mikor Jace felállt, hogy induljon. Újra
behunyta a szemét és elmerült a sötét ürességben. A fejében káosz volt, egész
éjjel félálomban gondolkodott. Csak hajnalban tudott végül mélyen elaludni.
Az volt a gond, hogy semmit nem lehetett tenni azért, hogy helyrejöjjenek a
dolgok kettőjük közt. Jace vagy bízott benne, vagy nem. Nem volt egyéb megoldás.
Ő sem tehetett érte semmit. Csakis Jace-en múlott. Ha nem bízik benne, akkor ő
tehet vagy mondhat akármit, nem tud ezen változtatni.
Nem kételkedett abban, hogy Jace valóban megbánta, ahogy előző este viselkedett.
De ez még mindig nem jelentette azt, hogy bízik benne, sem azt, hogy ez többé
nem fog megtörténni.
Csendben hallgatta, ahogy készülődik. Mielőtt elindult, még egyszer odajött az
ágyhoz és lehajolt, hogy homlokon csókolja. Hosszan ott tartotta a száját,
mintha habozna, hogy elinduljon-e.
Bethany egy része legszívesebben marasztalta volna. Azt akarta, hogy ölelje át
szorosan, és tegyenek úgy, mintha ez az egész meg se történt volna. A másik
része azonban inkább azt akarta, hogy menjen el, hogy legyen ideje magában
letisztázni a kavargó érzéseket.
Jace kisimította Bethany haját a homlokából, és végül nehézkesen elindult. A
léptei lassan elhalkultak, mikor kiment a szobából és beszállt a liftbe.
Bethany szemét megint mardosták a könnyek, és leszorította a szemhéját, nehogy
megint kibuggyanjanak. Egész éjszaka kínozta a harag és a mélységes szomorúság.
Még mindig nem tudta eldönteni, melyik az erősebb benne.
Az utóbbi időben már
amúgy is kész idegroncs volt. Jack és Jace között az élet valóságos érzelmi
hullámvasút volt.
Elszundított, de valahányszor felébredt, rápillantott az órára. Aztán rájött,
hogy bőven van még ideje, mert Jace bizonyosan nem fog hamarabb hazaérni, mint
egyébként.
Még ezek után is alig várta, hogy viszontlássa.
Nagyot sóhajtott, mert tudta, hogy úgyis meg fog bocsátani neki. A kérdés csak
az volt, vajon Jace valóban igyekezni fog-e, hogy jobban kezelje a
dühkitöréseit, és ne beszéljen elhamarkodottan. Egyesek talán azt tanácsolták
volna neki, növesszen ő vastagabb bőrt, de ez esze ágában sem volt. Senki sem
érdemli azt, hogy valaki beletörölje a cipőjét, csak azért, mert szar passzban
van. Mindenkivel történnek rossz dolgok, ez nem lehet mentség arra, hogy másokon
töltsük ki a mérgünket.
Most már sokkal inkább pipa volt, mint bánatos. De a haragját tudta kezelni. Ez
erősebbé tette, kevésbé érezte magát sebezhetőnek. A kétségbeesés és a sírás
csak elgyöngítette.
De még azzal a ténnyel is számolnia kellett, hogy a bizalomhoz idő kell. Vajón ő
igazságos volt Jace-szel? Még csak rövid ideje ismerte, mégis megbízott benne.
De mit tett azért, hogy valóban kiérdemelje a bizalmát?
Lassan kezdett megnyugodni. Tudta, hogy meg fogják oldani ezt a helyzetet. A
bizalom nem magától értetődő dolog. Néha hónapok, évek is kellenek althoz, hogy
teljes mértékben meg merjünk bízni valakiben. És az ő életében és a múltjában
elég sok olyan dolog akadt, ami miatt nehéz volt azonnal feltétel nélkül
megbízni benne és hinni neki. Jace legalább megpróbálta, ebben nem is
kételkedett.
A mobilja megcsörrent, és remélte, hogy Jace hívja. De a kijelzőn Kaden nevét
látta meg, amire felhúzta a szemöldökét.
– Halló, tessék!
– Miss Willis, Kaden vagyok. Próbáltam hívni Mr. Crestwellt, de nem elérhető.
Csak azt akartam, hogy tudja, Mr. Kingston visszajött a lakásba.
Bethany felült az ágyban.
– Jack ott van?
– Igen, kisasszony. Fél órája érkezett.
– Máris átmegyek! Kérem, maradjon ott és várjon meg! Jace nem szeretné, ha
kettesben találkoznék vele. Csak ne hagyja, hogy Jack addig elmenjen, rendben?
Kaden egy pillanatra habozott.
– Rendben. Itt leszek és felkísérem. Magukkal is maradok, ez a feltétel.
– Természetesen – felelte Bethany kapkodva.
– Máris indulok! Bethany megszakította a hívást és gyorsan felkelt, hogy
felöltözzön. Pocsékul nézett ki, de most nem akarta zuhanyozással húzni az időt.
Jack biztosan nem várna rá olyan sokáig. De ki tudja, mit forgatott épp a
fejében?
Pár perccel később Bethany már a liftben volt. Megkérte a portást, hogy hívjon
neki egy taxit. Húsz perc múlva már ott állt a lakása előtt. Kaden a
főbejáratnál várta.
– Itt van még? – kérdezte Bethany zihálva, miközben az ajtó felé rohant.
– Igen. Felmegyek magával. Hagytam egy üzenetet Mr. Crestwellnek is a
titkárnőjénél, de azt mondta, egy ideig még tárgyalása van, és aközben nem lehet
zavarni.
– Igen – mormolta Bethany a lifthez menet.
– Ma reggel különösen sok a dolga.
Bethany kinyitotta a lakást a kulcsával, és Kaden szorosan mellette lépkedett,
mikor bementek.
– Jack! – kiáltott fel Bethany, mikor megpillantotta őt a konyhapult mellett.
Jack megfordult és felragyogott a szeme, amint meglátta. Bethany odarohant
hozzá, és erősen megölelte.
– Jack, úgy aggódtam érted! Hol jártál? Miért nem hívtál? Miért hagytad, hogy a
legrosszabbra gondoljak?
Jack eltolta magától és megvillantotta a szokásos félmosolyát. Szörnyen festett.
Még soványabb, még sápadtabb volt, mint mikor legutóbb látta. Olyan mély árkok
sötétlettek a szeme alatt, mintha hetek óta nem aludt volna.
– Dolgom volt, kicsim. Mondtam neked.
Bethanyt elöntötte a méreg.
– Baromság! Itt ez a szép lakás, nyugodtan itt maradhattál volna, ahol van mit
enned és melegben alhatsz. Jace felajánlotta neked mindezt. Te pedig még arra
sem gondoltál, hogy hírt adj magadról, hogy ne izguljam halálra magam miattad.
Jack arca elkomorodott.
– Nem miattam tette, hanem miattad, ezt mindketten tudjuk.
– Számít, hogy miért tette? – mondta Bethany szinte kiabálva.
– Igen, nagyon is számít.
Bethany dühösen fordult Kaden felé, aki megfejtheteden arckifejezéssel állt
mögötte.
– Kettesben hagyna bennünket egy kis időre?
Kadenen látszott, hogy nem díjazza az ötletet.
– Jack nem fog bántani – közölte Bethany, hangosan kifújva a levegőt.
– Várhatna odakint. Egyikünk sem tud úgy észrevétlenül elmenni, ha az ajtóban
áll.
Kaden morcosán vett egy nagy levegőt, majd vonakodva elindult az ajtó felé, majd
kilépett rajta és becsukta maga mögött. Bethany Jackhez fordult.
– Mégis mi a fene van veled, Jack? Mi van a drogokkal? Mit forgatsz a fejedben?
Jack zordan nézett rá.
– Hadd készítsek neked egy bögre forró csokit. Magamnak már csináltam egyet.
Utána beszélgethetünk. Utálom, hogy ezt kell mondanom, de nagyon szarul festesz,
kicsim. Crestwell nem gondoskodik rólad úgy, ahogy ígérte?
Bethany csak
még ingerültebb lett Jack gúnyos hanglejtésétől. Jack melegített egy bögre
tejet, majd a sajátja mellé tette a bögrét, és belekeverte a csokoládéport.
Folytatta a kevergetést, miközben Bethany ott állt vele szemben és nézte.
– Jace épp eleget törődik velem. Most nem rólam van szó, hanem rólad. Végre
lenne egy lehetőséged, hogy valami jót kezdj az életeddel. Miért utasítod el
ennyire konokul? Jace megengedte, hogy addig maradj itt, amíg csak szükséged van
rá. Kereshetnél egy rendes állást. Kiszabadulhatnál a nyomorból, amiben most
élsz.
Jack abbahagyta a kevergetést, majd a mosogatóhoz fordult, beletette a
kiskanalat, a tejet pedig visszarakta a hűtőbe. Bethany megfogta az egyik bögrét
és elindult vele a nappaliba, hogy leüljön a kanapéra.
Dühös volt, és le kellett higgadnia. De valami nem hagyta nyugodni. Ez nem az a
Jack volt, akit eddig ismert. Úgy viselkedett, mint áld leszarja, hogy alakul a
sorsa. Öt viszont iszonyúan bosszantotta, hogy képes így eljátszani az esélyét
egy jobb életre.
Belekortyolt a forró csokiba és átadta magát a kellemes érzésnek, ahogy
felmelegítette a belsőjét.
Jack követte a nappaliba és leült vele szemben a fotelbe, a bögréjével a
kezében. De nem ivott bele. Csak nézte őt, szomorú szemekkel.
– Már nem aggódhatsz miattam, Bethy. Van saját életed. Vagy egy társad, aki
törődik veled. Ezzel kell foglalkoznod, és nem velem.
Bethany gondterhelten fújta ki a levegőt, aztán megitta a forró csoki felét.
– Nem tudok nem aggódni miattad, Jack! Túl sok éven át csináltam ezt. Nem tudom
csak úgy abbahagyni, mert a körülményeim megváltoztak. De te miért nem törődsz
magaddal?
– Azért jöttem vissza, mert innen akartalak felhívni – mondta Jack halkan.
– Hogy elbúcsúzzak tőled.
Bethany gerince megfeszült.
– Elbúcsúzni? Hová készülsz?
– Elmegyek – közölte kurtán Jack.
– Hová? – faggatta Bethany.
– Mi a terved? Ne tedd ezt, Jack. Kérlek! Könyörgök! Maradj itt! Segítek neked
munkát keresni. Itt jó életed lehet. Megfordulhat a sorsod. Kérlek! Szeretlek!
Jack ellágyultan nézett rá.
– Nem szeretsz engem, Bethany. Nem úgy, mint őt. Látom, hogy néz rád. És meg is
érdemled. Többet érdemelsz annál, mint amit én valaha is adni tudnék neked.
Nekem elég, ha tudom, hogy boldog vagy. Mindig is ezt akartam.
– Csak mert szerelmes vagyok Jace-be, ez még nem jelenti, hogy kevésbé szeretlek
téged. Ez másfajta szeretet, Jack. Te a testvérem vagy. A családom.
– Nem vagyok a bátyád – felelte keserűen Jack.
Bethany ekkor döbbent rá az igazságra. Hogy is lehetett ennyire vak? Nagy
levegőt vett, és a szoba forogni kezdett vele. Pislogott, de a szédülés nem múlt
el. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, de csak egyre jobban szédült.
– Te nem úgy tekintesz rám, mint a húgodra… Annál többet érzel irántam.
– Végre megértetted – felelte fájdalmas hangon Jack. Bethany lehajtotta a fejét.
Behunyta a szemét, de alig bírta újra kinyitni. Mi történik vele? Nem tudott
tisztán gondolkodni, nem is tudta kimondani, ami az eszében volt.
– Annyira sajnálom, Jack – mondta végül, de a nyelve nehézkesen forgott.
– Ezt sosem tudtam… Sosem voltam tisztában vele. Szeretem Jace-t. Teljes
szívemből. Téged is szeretlek, de nem úgy, ahogy őt. Úgy sajnálom! Sosem akartam
fájdalmat okozni neked.
A szoba elhomályosodott Bethany szeme előtt. Megpróbált felállni, de a lábai nem
engedelmeskedtek. Próbálta feltolni magát a kanapé karfájába kapaszkodva. Látta
Jack rémült tekintetét, és a pánikot a szemében. Jack belenézett a bögréjébe,
látta, hogy az utolsó cseppig kiitta belőle a forró csokit, aztán káromkodott.
– Jack? – rebegte Bethany. Erezte, hogy valami nagyon nincs rendben vele.
– Nem érzem jól magam…
Az utolsó kép, amit látott, Jack volt, ahogy próbálja elkapni, de elkésett.
Bethany a földre zuhant és a világ elsötétült előtte.
Csajozási tanácsok
fel