Mámor-trilógia 2. - Rajongás
harminckilencedik fejezet
– Mr. Crescwell, sajnálom, hogy zavarnom kell, de sürgős hívása van
egy bizonyos Kaden Ginsbergtől. Mondtam neki, hogy tárgyalása van,
de ragaszkodott hozzá, hogy mindenképpen beszélnie kell magával –
szólt be a kihangosítón Eleanor, a titkárnő.
Jace felpattant a székéből, és elindult kifelé az irodából, ahol Gabe-
bel és Ashsel épp konferenciahívásban voltak a párizsi hotel
befektetőivel. Gabe és Ash is meghökkenten felugrottak a helyükről, de
Jace egyetlen szó nélkül elrohant.
– Crestwell! – szólt bele a telefonba idegesen, miután az irodájába
ért.
– Mr. Crestwell, azonnal a Roosevelt-kórházba kell mennie, amilyen
gyorsan csak tud – vágott bele Kaden bevezetés nélkül.
Jace-ben megfagyott a vér, le kellett ülnie, mielőtt összeesett volna.
–
Mi a fene történt?
– Miss Willisről van szó. Reggel felhívtam, hogy szóljak neki, hogy
Kingston visszajött a lakásba. Odajött, én pedig felkísértem és mellette
is maradtam. Aztán kiküldött az ajtó elé, hogy egy pár percig
négyszemközt beszélhessenek. Mikor visszamentem a lakásba, ott
találtam őt a padlón fekve, eszméletlenül.
– Micsoda? – mennydörögte magán kívül Jace.
– Uram, nagy baj van. A kisasszony nincs jól. Úgy tűnik,
túladagolás.
Jace összeroskadt. Annyira elfogta a pánik, hogy se gondolkodni, se
megszólalni nem tudott. Túladagolás? Szent isten! Talán Bethany
megpróbálta megölni magát? És ő hajszolta ebbe bele?
– Túladagolás? – kérdezte rekedten.
– Biztos benne?
– Nem tudok biztosra semmit. Azonnal mentőt hívtam, mert már alig
lélegzett. Halálra rémültem. Mesterségesen kellett lélegeztetnem, míg a
mentők kiértek. Már alig volt pulzusa. Mikor a mentők megjöttek,
intubálták és olyan gyorsan elszállították, ahogy csak tudták. Most
robogunk a kórház felé. Pár perc és odaérünk.
– Ott találkozunk! – felelte Jace és megszakította a hívást.
Felpattant a székéből és kirohant az irodából, de beleütközött Gabe-
be és Ashbe, akik az ajtóban állva vártak rá.
– Mi történt? – kérdezte Ash.
Bethany útban van a kórház felé. Nagy baj van – nyögte ki Jace.
–
Túladagolás.
– Jesszus! – kiáltott fel Gabe.
– Oda kell mennem hozzá – mondta fájdalmas hangon Jace, és
megpróbált utat törni magának a barátain keresztül.
– Egy frászt! Nem fogsz ilyen állapotban vezetni – közölte vele Ash,
megragadva a karját.
– Gabe és én odaviszünk.
– Nem érdekel, ki vezet. Csak vigyetek oda, most azonnal! – kiabálta
Jace.
– Nyugodj meg, haver – szólalt meg Gabe.
– Most higgadtnak kell
lenned. A legkevésbé sem hiányzik, hogy most elveszítsd a fejed. Légy
erős, Bethanyért. Elviszünk hozzá. Ash, hívd a sofőrt! Az enyém
készenlétben van. El akartam vinni Miát ebédelni a tárgyalás után, ezért
a közelben várakozik. Szólj neki, hogy most azonnal álljon a bejárathoz.
– Mégis hogy a francba nyugodhatnék meg, ha én műveltem ezt
vele? – mondta elgyötört hangon Jace.
– Jesszus! – fakadt ki újra Gabe.
– Induljunk, erre most nincs időnk! – vágott közbe Ash.
Kirohantak az épületből, ahol már várta őket a kocsi.
Gabe előre ült, és eligazította a sofőrt, miközben Jace és Ash beültek
a hátsó ülésre.
Jace agya teljesen tompa volt. A szíve a torkában dobogott. Csak a
bénító rettegést érezte, semmi mást. Úgy fojtogatta, hogy alig kapott
levegőt. Még sosem volt ennyire maga alatt. Csakis az előző estére
tudott gondolni, Bethany szomorú arcára, kétségbeesett tekintetére,
mikor a szemére vetette, hogy nem bízik benne, és soha nem is bízott
meg benne. Arra, hogy azt mondta, el akar költözni tőle. És hogy nem
akar vele aludni.
Közben bevillantak az agyába régebbi emlékképek is. Eszébe jutott
Bethany, ahogy az első este a partin megpillantotta. A gyönyörű szeme.
A lélegzetelállító mosolya. Az, ahogy beleborzong az érintésébe. És
mindezt most egyetlen pillanat alatt elveszítheti, mert hatalmas
seggfejként viselkedett. Megelőzhette volna ezt az egészet, ha vele
marad ma reggel. Meg kellett volna beszélniük. Meg kellett volna
értetnie Bethanyvel, hogy ő a legfontosabb dolog az életében. De nem
tette, és talán nem is lesz több lehetősége rá, mert Bethany épp az
életéért harcolt egy kurva mentőautóban, útban a kórház felé.
– Jace, haver, vegyél levegőt! – szólt rá halkan Ash.
– Tartanod kell
magad! Erősnek kell lenned, Bethanyért.
Jace felnézett a barátjára. A teste annyira elzsibbadt, hogy már nem
is érezte.
– Én tettem ezt vele. Édes istenem, én hajszoltam ebbe bele.
Te ott voltál. Tudod, hogy viselkedtem. Mindkettőtökkel.
– Ezt nem gondolhatod! Ne hibáztasd magad! Le kell higgadnod,
amíg meg nem tudjuk, mi történt pontosan.
– Kaden azt mondta, alig lélegzett.
Mesterségesen kellett
lélegeztetnie, míg a mentők kiértek és intubálták. Kaden mondta, hogy
túladagolás lehet. És erre még azt mondanád, hogy ne hibáztassam
magam? Ha láttad volna, mennyire összetört és szomorú volt azok után,
amit tegnap este műveltem kettőtökkel, nem mondanád ezt. Nem
mondanád, hogy semmi közöm ahhoz, amit tett. Ez csakis az én saram,
haver. Magára hagytam reggel, pedig jól tudtam, hogy ott kellett volna
maradnom vele, és megbeszélni a dolgokat. Mégis ott hagytam, mert
időt akartam adni neki. Előrébb helyeztem a munkát, mint őt, és azt,
hogy rendbe hozzam kettőnk közt a dolgokat. Abban a tudatban
hagytam őt, hogy még mindig nem bízom benne. Te nem láttad reggel.
A szeme be volt dagadva, mert egész éjjel sírt. Lefeküdtünk az ágyba,
és egész éjjel hátat fordított nekem. Basszus, el akart menni még tegnap
este, de én nem engedtem. Nem akart velem aludni, de azt se hagytam
neki. Ezért mellettem feküdt, és egész éjjel sírt, mert egy arrogáns pöcs
vagyok, aki a semmitől teljesen bepöccent.
– Haver, le kell higgadnod! – figyelmeztette Gabe, majd hátrafordult
és szigorúan nézett rá.
– Nem tudod, mi történt. Egyikünk sem tudja.
Nem kezdhetsz el elméleteket gyártani, míg oda nem érünk, és míg
Bethany saját szájából nem hallod a magyarázatot. Nem teheted ezt
vele.
– De alig lélegzett! – nyögte fájdalmasan Jace.
– Talán már nem is
lesz életben, mire odaérünk. Istenem, nem veszíthetem el őt! így nem! A
kurva életbe is, igaza volt, mikor azt mondta, hogy nem teszek jót neki.
Próbálta elmagyarázni nekem. És tudtam is, mit tesz vele a
kapcsolatunk. Egyszer már majdnem megtette a legrosszabbat.
Majdnem bevett egy tablettát, mikor legutóbb megbántottam. De én
makacsul ragaszkodtam hozzá, mert túl önző vagyok althoz, hogy
elengedjem. Csak a saját vágyaimat és szükségleteimet néztem, és
nagyobb szükségem van Bethanyre, mint a levegővételre.
– Most már elég! – szólt rá Ash.
– Míg meg nem tudjuk, mi történt,
nem gyárthatsz ilyen elhamarkodott következtetéseket.
Bethanynek
szüksége van rád, haver. Most még jobban, mint valaha. Bármi is történt
vele, biztos nem volt jó, és most szüksége van támaszra. Mindent helyre
tudsz hozni. Csak azt ne tedd, hogy már most feladod, és nyomod ezt a
hülye dumát, hogy jobb neki nélküled. Nem gondolhatod komolyan,
hogy tényleg jobb lenne neki az utcán, azzal a barom Kingstonnal, aki
nyilvánvalóan leszarja, milyen nyomorúságos az élete? A fenébe is,
hiszen drogot adott neki! Talán inkább vele kellene maradnia?
– Jobbá tehetem Bethany életét. Csak nem feltétlenül kell a részének
lennem – felelte lemondóan Jace.
– Megbántottam őt. Újra és újra.
Ilyesmi senkinek sem hiányzik. Adhatok neki jobb életet, aztán
hátralépek. Hagyom, hogy maga döntse el, mihez kezd. Gondoskodom
róla, hogy mindene meglegyen, amire szüksége van. De egyvalamire
biztosan nincs szüksége… rám.
– Komolyan mondom, jól seggbe rúglak, ha most nem fogod be –
mordult rá Gabe.
– Nem ez a megfelelő alkalom, hogy sajnáltasd
magad. Légy férfi, és légy a támasza!
Tudd meg, hogy mi történt, aztán
oldd meg a helyzetet. Bethany törékeny, most pedig még inkább az lesz.
Nem
tudjuk, miért tehette ezt. Rengeteg kérdésre nem tudjuk még a
választ. És amíg meg nem kapjuk ezeket, rád van a legnagyobb
szüksége. Arra, hogy mellette légy, támogasd és szeresd.
Jace elhallgatott. Behunyta a szemét, és maga elé képzelte Bethany
élettelen testét, hogy ezzel büntesse magát. A sápadt arcát, az éjszakai
sírástól még mindig karikás szemét. Azt, hogy abban a tudatban halt
meg, hogy nem szereti, és nem bízik meg benne. Hogy már soha nem
mondhatja el neki, hogy ő a legfontosabb dolog az életében, és hogy
mennyire szereti.
Bethany volt a mindene, ezt mindenképpen meg kellett értetnie vele.
Gabe-nek igaza volt. Bármi is történt kettejük közt, akármilyen okból
is tette ezt Bethany, szüksége volt rá. Nem fogja elengedni őt, hacsak
nem őszintén ezt akarja, és azt mondja neki, hogy nincs szüksége rá,
sem a szerelmére. De még altkor is gondoskodni fog róla. Még úgy is,
ha megszakad a szíve a fájdalomtól, hogy nem lehet többé az élete
része.
– Feleségül fogom venni, amilyen hamar csak lehet – mormolta Jace
maga elé.
– Istenemre mondom, ha túléli ezt, feleségül veszem, és az
életem minden egyes hátralévő napját azzal töltöm, hogy bizonyítsam
neki a szerelmemet.
– Ez már lényegesen jobban hangzik! – szólalt meg Ash.
Jace elgyötört tekintettel nézett fel rá.
– Sajnálom, haver! Jobban,
mint gondolnád. Nem is feltételeztem rólad, hogy a hátam mögött
kavarsz vele. Csak szar napom volt, és eldurrant az agyam. Csak bele
akartam marni valakibe, és te meg Bethany épp ott voltatok.
Ash ingerülten felfortyant.
– Ezen már túl vagyunk! Tegnap este már
bocsánatot kértél. Nem mondom, hogy még egyszer eljátszhatod velem
ugyanezt, de megegyeztünk, hogy minden oké. Már csak Bethanyvel
kell elsimítanod a dolgokat.
– Igen – mondta halkan Jace.
– Csak legyen rá módom! Istenem, ne
engedd, hogy meghaljon! Élnie kell! Túl kell jutnunk ezen. Kérlek,
istenem, ne engedd meghalni!
A hangja elcsuklott a fájdalomtól. A mellkasára akkora nyomás
nehezedett, hogy már alig bírta elviselni. Nem veszíthette el Bethanyt.
Így nem. Az nem létezik! Nem élné túl, ha most meghalna.
– Szüksége lesz segítségre – szólalt meg halkan Gabe.
– Ha tényleg
megpróbálta megölni magát, szakember kell neki. És terápia.
– Mindent megkap tőlem, amire csalt szüksége lesz a felépüléshez –
jelentette ki Jace.
– Tart, ameddig tart. De végig mellette leszek, és soha
többé nem hagyom magára.
A kocsi lefékezett a kórház bejárata előtt és Jace kiugrott. Ahogy
berohant az ajtón, összetalálkozott Kadennel, és megragadta a nála jóval
magasabb férfi nyakán az inget.
– Hol van?
– Bent a sürgősségin. Most próbálnak segíteni rajta – felelte Kaden.
–
Az orvos csak egy percre jött ki, kérdezte, hol vannak a hozzátartozói.
Mondtam, hogy már úton. Azt mondta, egész biztosan túladagolás volt,
de nincs magánál, hogy beszélni tudjanak vele, és megkérdezzék, mit
vett be és mennyit.
– Bassza meg! – mennydörögte Jace.
Elengedte Kadent és a recepciós pulthoz ment. A nővér gyanakodva
méregette.
– Bethany Willis – harsogta.
– Látni akarom, most azonnal!
A nővér felállt és megkerülte a pultot. Közben Ash és Gabe is
beérték Jace-t, és megálltak mögötte.
– Uram, az orvosok most próbálnak segíteni rajta. Idekint kell
várakoznia.
– Egy frászt fogok kint várni! Vigyen be hozzá most! Látnom kell őt.
Nem fog egyedül meghalni. Mellette kell lennem!
A nővér segítségkérőén pillantott Ashre és Gabe-re, hogy nyugtassák
meg Jace-t, de szerencsére egyikük sem szólt semmit. Mereven
bámultak a nőre, biztosítva őt arról, hogy teljes mellszélességgel a
barátjuk mögött állnak.
– Belinda, engedje be! – szólalt meg egy idősebb orvos pár
méternyire tőlük.
Jace azon nyomban feléje fordult.
– Bethany jól van?
A szíve a torkában dobogott. A lába remegett, alig bírt állni.
Dermesztő rettegés járta át, a csontjai mélyéig. Mi van, ha az orvos
azért jött Iá, hogy közölje vele, hogy Bethany meghalt?
– Kérem, kövessen! – mondta halkan az orvos.
Jace utánament, és minden egyes lépésnél elfogta a rémület. Az
orvos bevezette egy szobába. Bethany az ágyon feküdt, sápadtan,
némán. Körülötte orvosok és nővérek hada nyüzsgött. Egy cső volt a
torkában és egy az orrában is. Valami borzalmasan kinéző dolgot
fecskendeztek épp bele az orrszondán keresztül.
– Életben van még? – nyögte Jace.
– Egyelőre sikerült stabilizálnunk az állapotát, de még mindig nincs
eszméleténél – mondta az orvos.
– Nem tudjuk, mit vett be, és mennyit,
így csak sötétben tapogatózunk. Megpróbáltuk feléleszteni, hogy
elmondhassa, mi történt, de eddig nem jártunk sikerrel. Talán magának
menni fog.
Jace az ágyhoz sietett és az egyik nővér ellépett előle, hogy
odaengedje Bethanyhez.
Felemelte ernyedt kezét és a két tenyere közé fogta. A szájához
emelte, hogy megcsókolja. A könnyek égették a szemét, próbálta
lenyelni őket, és mélyeket lélegzett, hogy ne veszítse el az önuralmát.
– Bethany, kicsim, fel kell ébredned! – szólt hozzá halkan.
– Beszéljen hozzá hangosabban! – javasolta az orvos.
– Tudom, hogy
az ösztöne azt súgja, legyen gyöngéd, de Bethanynek most magához
kell térnie.
Jace fölé hajolt, megcsókolta a homlokát és hátrasimította
összekuszálódott tincseit.
– Bethany, kicsim, hallasz engem? Fel kell
ébredned, és beszélned kell hozzám! Nagyon aggódunk érted, szívem.
Gyere vissza hozzám! Kérlek, csak gyere vissza!
A hangja elcsuklott, a sírás fojtogatta a torkát. Bethany
mozdulatlanul feküdt, és mindenhol csövek lógtak ki belőle.
– Mi van azzal a csővel a torkában? – kérdezte Jace.
– Ha magához
tér, pánikba fog esni. Nem is tud megszólalni azzal a vacakkal a
szájában.
– Most csak ezen keresztül kap levegőt – magyarázta szelíden az
egyik nővérke.
– Ha kezd magához térni, kivehetjük. De előbb tudnunk
kell, mit vett be, és mennyit.
Jace behunyta a szemét és a könnyek végigcsorogtak az arcán.
– Kicsim, kérlek! Ébredj fel, és beszélj hozzám! Vissza kell jönnöd
hozzám, Bethany! Nélküled elvesztem.
Odanyomta a homlokát Bethanyéhez, és a könnyei lecsöppentek az
orcájára.
– Kérlek, gyere vissza hozzám! Szeretlek! Mindent rendbe hozunk,
kicsim. Csak kérlek, nyisd ki a szemed! Könyörgök neked! Ne hagyj el!
Az isten szerelmére, ne hagyj itt engem!
Mikor felemelte a fejét, látta, hogy Bethany szempillái rebegni
kezdenek. Érezte, hogy küzd azért, hogy kinyissa a szemét. És egyszerre
megpillantotta a ragyogó kék szempárt és gombostűnyire szűkült
pupilláit. Látszott, hogy Bethany zavart, és a szemébe kiült a pánik.
Jace-t földöntúli boldogság töltötte el, izgatottan fordult a nővérhez,
de ekkorra már mindenki nyüzsögni kezdett Bethany körül, és figyelték
az életfunkcióit, hogy kivehessék a csövet a torkából. Bethany rémülten
megfeszült és öklendezett. Jace megszorította a kezét, vigyázva, hogy
ne okozzon neki fájdalmat.
– Ne küzdj ellene, bébi! Adj nekik pár percet. Mindjárt vége lesz,
esküszöm. Azért kellett csövet tenniük a torkodba, hogy lélegezni tudj.
Bethany szeme megtelt könnyel, miközben Jace szemébe nézett.
– Ez az, kicsim! Csalt rám figyelj! Engem nézz, és próbálj lélegezni!
Csak lélegezz, a kedvemért – kérlelte megtörtén Jace.
Pár perccel később kivették a csövet Bethany torkából, és Jace-nek
hátrébb kellett állnia, míg az orvosok meggyőződtek róla, hogy tud
önállóan is lélegezni. Ez után egy oxigénszondát tettek az orrába, hogy
azon keresztül lélegeztessék a tubushoz csatlakoztatott ballon helyett.
Aztán szóltak Jace- nek, hogy újra odamehet mellé.
Bethany próbálta nyitva tartani a szemét, de látta rajta, hogy ez
mekkora erőfeszítésébe kerül. Mikor kezdett lecsukódni a szeme,
mintha megint kezdené elveszteni az eszméletét, Jace biztatta és
kérlelte, hogy maradjon éber és maradjon vele.
– Jace? – suttogta Bethany szinte hang nélkül.
– Igen, kicsim, itt vagyok!
Megfogta a kezét és közel hajolt hozzá, hogy Bethany lássa és érezze
őt.
Bethany ernyedten felemelte a másik kezét és megérintette
könnyektől nedves arcát.
– Nem értem. Mi történt? – suttogta.
A pillantása zavart volt, ijedten nézte a körülötte sürgő kórházi
személyzetet.
– Túladagoltad magad, kicsim – mondta lágyan Jace.
– Tudnunk kell,
mit vettél be, és mennyit, hogy segíteni tudjanak rajtad. Harcolnod kell,
Bethany! Én nem adom fel, küzdeni fogok érted, kettőnkért. Bármi is
történt, megoldjuk. Szeretlek! Minden rendbe fog jönni, esküszöm.
Túljutunk ezen. Nem számít, mit csináltál, vagy miért csináltad. Csak te
vagy a fontos nekem!
Bethany értetlenül nézett rá. Kinyitotta a száját, és megpróbált
beszélni.
– Jace…
– Mi az, kicsim? Beszélj hozzám! Harcolj! Kérlek, tedd meg értem,
értünk!
– Nem tettem meg – mondta határozottan Bethany.
– Nem vettem be
semmit. Nem tenném. Hinned kell nekem.
Jace döbbenten nézett rá.
– Elvesztetted az eszméleted, bébi.
Majdnem meghaltál. El kell mondanod, mi történt.
– De nem tudom, mi történt! – felelte Bethany hisztérikusan. Hirtelen
megszólalt egy vészjelző, és az egyik nővér odasietett hozzájuk.
– Uram, most ki kell mennie – közölte kimérten.
– Nem kap elég
oxigént, és az életfunkciói rohamosan romlanak.
Félretolták Jace-t az útból, mikor besietett az orvosi team többi tagja.
Maszkot tettek Bethanyre, de ő ellenkezett.
– Jace!
– Itt vagyok, kicsim! Itt vagyok!
– Nem tettem meg! Kérlek, higgy nekem!
Aztán még határozottabban kitolták Jace-t a szobából. Gabe és Ash
ott álltak kint az ajtó előtt, és lefogták, hogy ne próbáljon visszamenni.
Becsapták Jace orra előtt az ajtót, mire ököllel belebokszolt a falba.
Gabe és Ash elkapták, mielőtt még újra odavághatott volna. A falnak
háttal fordították, és Gabe odaállt elé.
– Nyugi, nyugi, haver! Le kell
higgadnod!
Jace lerázta őket magáról és kirohant a váróba, ahol Kaden álldogált.
– Hol van Kingston? – rivallt rá.
– Nem tudom. Nem is érdekelt, mi van vele, mikor megláttam
Bethanyt a padlón. Csak vele foglalkoztam. Mikor elindultunk a
mentővel, még ott volt a lakásban.
– Keresse meg és hozza ide! – kiabálta Jace.
– Nem érdekel, mit kell
tennie vele, csak hozza ide, most azonnal!
– Rajta vagyok. Felhívom Trevort. Már útban volt a lakás felé, mikor
elindultunk. Szólok neki, hogy tartsa ott Kingstont, míg odaérek.
– Tegye azt! – morogta Jace.
Kaden elviharzott, és mikor Jace megfordult, szemben találta magát
Gabe-bel és Ashsel, akik kérdőn néztek rá.
– Mi a fene volt ez, haver? – vonta kérdőre Ash.
Jace-ben forrni kezdett a düh. Idegesen ökölbe szorította, majd
kiengedte a kezét, ahogy próbált uralkodni magán.
– Bethany azt mondja, nem ő tette. Nem vett be semmit.
– És te hiszel neki? – kérdezte Gabe.
– Persze hogy hiszek neki! – csattant fel Jace.
– Te nem láttad őt.
Mikor magához tért, riadt volt és zavarodott. Látnod kellett volna az
arcát, mikor elmondtam neki, hogy túladagolta magát. Valósággal
hisztérikus lett. Aztán hirtelen romlani kezdtek az életfunkciói, és
kiküldtek. De azt mondta, ő nem vett be semmit. Nem is tudta, miről
beszélek. Tőlem kérdezgette, mi történt.
– Mi a fenét jelenthet ez? – töprengett hangosan Ash.
Jace orrlyukai kitágultak, mikor nagy levegőt vett. Muszáj volt
visszanyernie az önuralmát. Erősnek kellett lennie, Bethany miatt.
– Ez azt jelenti, hogy ha nem ő vette be azt a szart, akkor valaki
beadta neki. És Kingston volt az egyetlen, aki ott volt vele a lakásban.
Csajozási tanácsok
fel