Mámor-trilógia 2. - Rajongás

negyvenkettedik fejezet

Pasizási tanácsok

Mikor Jace belépett a váróterembe, épp azt látta, ahogy egy rendőr hátrabilincseli Jack kezét. Odament hozzá, egy pillanatra elfeledkezve arról, hogy meg akarta mondani Miának, Gabe-nek és Ashnek, hogy Bethany felébredt.
– Beszélhetek vele egy percre? – kérdezte a rendőrt. A rendőr némi habozás után válaszolt.
– Két percet kap. Utána el kell vinnem.
Jace bólintott, mire a rendőr hátralépett, de továbbra is szemmel tartotta Jacket.
– Azt akartam, hogy tudd, hogy Bethany felébredt és jól van – mondta halkan Jacknek.
– Azt is tudja, mi történt, és hogyan. Jack arca elkomorodott, a szemébe kiült a bűntudat.
– Mondd meg neki, hogy szeretem. Mindig szeretni fogom.
– Ha szereted, akkor most megragadod a lehetőséget, hogy rendbe hozd az életed. Ha így döntesz, fogadok egy ügyvédet neked. Ő majd megpróbál alkut kötni, hogy börtönbüntetés helyett próbaidőre bocsássanak, ha cserébe vállalod, hogy elvonóra mész. De nem garantálhatok semmit. Viszont egyelőre nem akarlak Bethany közelében látni. Már épp elég fájdalmat okoztál neki. De ha rendbe teszed a dolgaid, nem fogom ellenezni, Hogy tartsd vele a kapcsolatot.
Jack csodálkozva bámult rá.
– Megtennéd ezt értem?
– Bethanyért teszem. Csakis őérte – felelte Jace kimérten. Jack bólintott.
– Akkor köszönöm. Így fogok tenni. Itt az ideje, hogy valami újat kezdjek. Valami jobbat. Csaknem megöltem azt az embert, aki a legfontosabb számomra. Nem is tudom elmondani, mennyire bánt ez. Soha többé nem nyúlok droghoz. Soha.
– Remélem, igazat mondasz. Nagyon remélem, hogy összeszeded magad és leteszed a drogot.
– Letelt az idő – közölte a rendőr, és elindult Jack felé, hogy elvigye.
– Majd küldök be hozzád egy ügyvédet – szólt utána Jace. Pedig minden elvével ellenkezett, hogy ne hagyja Jacket a börtönben rohadni. Nem mintha amúgy oda kerülne. De ezt Bethanyért tette, azért, mert neki fájt volna, ha Jacket lesittelik a baromsága miatt. És bármit megtett volna, hogy többé semmiért se kelljen szenvednie. Még azt is megteszi, hogy segít a férfinak, aki kis híján megölte.
Ostoba, elbaszott egy helyzet volt. Forrt benne a bosszúvágy, azt akarta, hogy Jack megbűnhődjön azért, amit tett. De Bethany még nála is jobban szenvedett volna, amit képtelen lett volna elviselni.
– Jó ember vagy – mondta neki Jack.
– Jó leszel az én Bethymnek. Szeretném, ha boldog lenne.
– Ő az enyém – javította ki Jace.
A rendőr elvezette Jacket, ő pedig nézte, ahogy lehajtott fejjel kullog, mintha jóval idősebb lenne huszonévesnél.
– Jace? Jace megfordult, és meglátta Miát, az oldalán Gabe-bel és Ashsel.
– Ez igaz? Bethany felébredt? Hallottuk, ahogy Jackkel beszéltél.
Jace megkönnyebbülten mosolygott a családjára.
– Igen, nemrég ébredt fel. Beszéltünk is. Fogalma sem volt, mi történt– mondta, majd a mosolya elillant.
– El kellett mondanom neki Jacket. Mia együtt érzően nézett rá.
– És hogyan fogadta? – kérdezte Gabe.
– Nem valami jól. Nagyon szomorú – mondta sóhajtva Jace.
– De kemény is, és tudja, hogy már nem tehet többet Jackért.
– Bemehetünk hozzá? – kérdezte Mia.
– Igen, kicsim, csak előbb még meg kell kérdeznem, hogy ehet-e már. Éhes, és megígértem neki, hogy kap egy finom ebédet, ha megengedik. Nem a pocsék kórházi kaját.
– Kiszaladhatok és hozhatok mindnyájunknak valami harapnivalót – ajánlotta fel Ash.
– Az remek lenne, köszi! Ti is biztosan farkaséhesek vagytok már. Egész éjjel itt voltatok. Talán inkább haza kellene mennetek pihenni.
– Majd hazamegyünk, miután meglátogattuk Bethanyt. Szeretném, ha látná, hogy itt vannak azok, alak szeretik – mondta Mia. Jace magához húzta a húgát és megölelte.
– Köszönöm, kicsim! Mia is megölelte, aztán eltolta magától.
– Menj, és kérdezd meg, ehet-e. Ami engem illet, éhen halok, és szívesen ennék abból a csodás ebédből, amit ígértél neki.

• • •

Bethany felnézett, mikor kinyílt az ajtó és bejött hozzá Gabe, Mia és Ash. Megkönnyebbülten mosolyogtak, mikor látták, ahogy felül az ágyban. Jace megszorította a kezét és elmosolyodott.
– Úgy tűnik, megérkezett az ebéd!
Ash előrébb lépett, a kezében több zacskót tartva, amelyekben műanyag ételtároló dobozok voltak. Letette őket az ágy végébe és odament Bethanyhez, hogy megpuszilja.
– Halálra rémítettél bennünket, szívem!
Bethany rámosolygott, mire Ash hevesen megölelte.
Miután elengedte, Gabe következett, aztán Mia ölelte meg, és közben szüntelenül csacsogott, amibe Bethany csaknem beleszédült.
– Hoztam neked ebédet. Vagyis mindannyinknak. Nem sokat ettünk, miközben virrasztottunk – közölte Ash.
– Köszönöm, hogy mind itt vagytok! – mosolygott szelíden Bethany.
– Nagyon jól esik, hogy van, aki törődik velem. Korábban sosem volt ilyesmiben részem.
Jace erősebben megszorította a kezét. Ash pillantása ellágyult, Mia pedig úgy nézett, mint aki mindjárt elsírja magát. Gabe gyorsan újra megölelte, és megpuszilta a feje búbját.
– Te is a családhoz tartozol – mondta Gabe.
– Talán nem a legnormálisabb család a világon, de ez jutott neked. Bethany szélesen mosolygott.
– Nem is tudnék jobb családot elképzelni!
Ash elővett egy műanyag dobozt és Bethany elé tette. Mennyeien illatozott. Bethany belekukucskált, és látta, hogy tele van a kedvenc ételeivel: sajtos roppanccsal, rákos batyuval, barbecue oldalassal, sült krumplival, kínai tésztával és tavaszi tekerccsel. Olyan kimondhatatlanul tökéletes volt, hogy csak lenyűgözve nézte, miközben a gyomra türelmetlenül megkordult.
Mikor Ash elővett egy üveg narancslevet is, Bethany már nem tudta tartani magát, és kibuggyantak a könnyei.
Ash rémülten nézett rá. Mia és Gabe is ijedten pislogtak egymásra, Jace pedig odahajolt hozzá, és aggódva fürkészte.
– Bébi, mi a baj? Nem ilyet szerettél volna? Hozok neked bármit, amire csak vágysz.
– Ez tökéletes – szipogta Bethany.
– Ez életem legcsodásabb ebédje, én meg csak sírok itt, mint egy bolond.
Ash elmosolyodott, Jace pedig megkönnyebbülten hátradőlt. Miából és Gabe-ből kitört a nevetés, mire Ash és Jace is csatlakozott hozzájuk. Végül Bethany is kacagni kezdett, miközben letörölte a könnyeit.
– Istenem, mekkora mamlasz vagyok! – sóhajtott fel Bethany.
– Tökéletesen megértelek – mondta Mia, miközben leült a saját tányérjával a kezében.
– Ez tényleg a legcsodásabb ebéd! Ash Bethany ágya végére ült, a combja hozzáért Bethany lábához.
– Kiderítetted, mikor engedik haza? – kérdezte Jace-t.
Jace nagyot sóhajtott.
– Az ilyen esetekben, nos, ki kell mondjam, az öngyilkossági kísérleteknél a pácienst megfigyelés alá helyezik.
Küldenek hozzá agyturkászt, aki elkészíti a pszichiátriai szakvéleményt és a többi és a többi. De ebben az esetben, a körülmények miatt erre nem lesz szükség. Ha a vizsgálatok nem mutatnak ki semmi bajt, akár holnap is hazajöhet. A rendőrség már felvette Kaden vallomását, és valószínű a délután folyamán felkeresik Bethanyt is, de ő nem sok mindenre emlékszik, csak arra, ami az eszméletvesztése előtt történt. Bethany felsóhajtott, miközben épp egy sajtos roppancsot rágcsált, és a szíve elnehezült. Jace megsimogatta a térdét, és folytatta a beszámolót arról, amiről az orvossal beszélt.
– Jack most a fogdában van? – szólalt meg Bethany, miután Jace befejezte.
Jace együtt érzően nézett rá.
– Igen, kicsim. Azután vitték el, miután kimentem, hogy szerezzek neked valamit enni. Hajlandó elvonóra menni. Felajánlottam neki egy ügyvédet, ha vállalja, hogy rendbe hozza az életét. Ha az ügyvéd meg tud egyezni a kábszer osztállyal, próbaidőt kaphat, feltéve, hogy vállalja az elvonót.
– Köszönöm! – suttogta Bethany.
– Nagyon hálás vagyok ezért. Szeretlek!
Jace ellágyultan nézett rá.
– Én is szeretlek, kicsim! Bethany elnyomott egy ásítást, és betömött a szájába egy rákos batyut, élvezettel rágcsálva a mennyei finomságot. Utána bekapott egy villányi tésztát, majd jól összekente magát a barbecue-szószos oldalassal. Miután rendesen belakott az ebédből, amit Ash hozott neki, egyre többet ásítozott, már alig tudott enni.
– Menjünk haza! – szólt a többieknek Gabe.
– Hagyjuk Bethanyt pihenni, és ránk is ránk fér pár óra alvás.
– Köszönöm, hogy itt voltatok – mondta hálásan Bethany.
– Nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm, hogy törődtök velem.
Gabe elmosolyodott, megsimogatta a fejét és lehajolt, hogy megpuszilja az arcát. Mia megölelte, aztán Ash homlokon csókolta és ő is megölelte.
– Később találkozunk, szívem. Aludj egy jót, hogy holnap hazaengedjenek!
– Menni fog! – felelte Bethany.
Mindannyian kimentek, Bethany pedig hátradőlt az ágyon, az ölében az ételes dobozzal. Jace elvette a dobozt és leengedte vízszintesre az ágyat.
– Ideje pihenned, kicsim!
– Te nem mész el? – kérdezte aggódva Bethany, mert nem akart egyedül maradni.
Jace elmosolyodott.
– Én nem megyek sehová. Bebújok melléd az ágyba, és a karjaimban fogsz aludni.
Bethany elégedetten sóhajtott.
– De jó! Ma nagyon nem szeretnék egyedül maradni. A kórházaktól kiráz a hideg.
– Soha többé nem leszel egyedül – mondta lágyan Jace, szerelmesen csillogó szemekkel.
Ruhástól felmászott mellé az ágyra és magához szorította, ahogy az előbb is. Homlokon csókolta Bethanyt, aztán ráhajtotta a fejét.
– Szeretlek! – suttogta Bethany.
– Én is szeretlek, kicsim! Majdnem elveszítettelek. Ez soha többé nem fordulhat elő.
Bethany elmosolyodott és szorosan odabújt hozzá, élvezve a biztonságot és a megnyugvást, amit Jace közelsége adott. Ebben a pillanatban érezte, hogy pontosan ide tartozik.

Csajozási tanácsok

fel