Mámor-trilógia 2. - Rajongás
negyvenkettedik fejezet
Mikor Jace belépett a váróterembe, épp azt látta, ahogy egy rendőr
hátrabilincseli Jack kezét. Odament hozzá, egy pillanatra elfeledkezve
arról, hogy meg akarta mondani Miának, Gabe-nek és Ashnek, hogy
Bethany felébredt.
– Beszélhetek vele egy percre? – kérdezte a rendőrt.
A rendőr némi habozás után válaszolt.
– Két percet kap. Utána el kell
vinnem.
Jace bólintott, mire a rendőr hátralépett, de továbbra is szemmel
tartotta Jacket.
– Azt akartam, hogy tudd, hogy Bethany felébredt és jól van –
mondta halkan Jacknek.
– Azt is tudja, mi történt, és hogyan.
Jack arca elkomorodott, a szemébe kiült a bűntudat.
– Mondd meg
neki, hogy szeretem. Mindig szeretni fogom.
– Ha szereted, akkor most megragadod a lehetőséget, hogy rendbe
hozd az életed. Ha így döntesz, fogadok egy ügyvédet neked. Ő majd
megpróbál alkut kötni, hogy börtönbüntetés helyett próbaidőre
bocsássanak, ha cserébe vállalod, hogy elvonóra mész. De nem
garantálhatok semmit. Viszont egyelőre nem akarlak Bethany közelében
látni. Már épp elég fájdalmat okoztál neki. De ha rendbe teszed a
dolgaid, nem fogom ellenezni, Hogy tartsd vele a kapcsolatot.
Jack csodálkozva bámult rá.
– Megtennéd ezt értem?
– Bethanyért teszem. Csakis őérte – felelte Jace kimérten.
Jack bólintott.
– Akkor köszönöm. Így fogok tenni. Itt az ideje, hogy
valami újat kezdjek. Valami jobbat. Csaknem megöltem azt az embert,
aki a legfontosabb számomra. Nem is tudom elmondani, mennyire bánt
ez. Soha többé nem nyúlok droghoz. Soha.
– Remélem, igazat mondasz. Nagyon remélem, hogy összeszeded
magad és leteszed a drogot.
– Letelt az idő – közölte a rendőr, és elindult Jack felé, hogy elvigye.
– Majd küldök be hozzád egy ügyvédet – szólt utána Jace.
Pedig minden elvével ellenkezett, hogy ne hagyja Jacket a börtönben
rohadni. Nem mintha amúgy oda kerülne. De ezt Bethanyért tette, azért,
mert neki fájt volna, ha Jacket lesittelik a baromsága miatt. És bármit
megtett volna, hogy többé semmiért se kelljen szenvednie. Még azt is
megteszi, hogy segít a férfinak, aki kis híján megölte.
Ostoba, elbaszott egy helyzet volt. Forrt benne a bosszúvágy, azt
akarta, hogy Jack megbűnhődjön azért, amit tett. De Bethany még nála
is jobban szenvedett volna, amit képtelen lett volna elviselni.
– Jó ember vagy – mondta neki Jack.
– Jó leszel az én Bethymnek.
Szeretném, ha boldog lenne.
– Ő az enyém – javította ki Jace.
A rendőr elvezette Jacket, ő pedig nézte, ahogy lehajtott fejjel kullog,
mintha jóval idősebb lenne huszonévesnél.
– Jace?
Jace megfordult, és meglátta Miát, az oldalán Gabe-bel és Ashsel.
–
Ez igaz? Bethany felébredt? Hallottuk, ahogy Jackkel beszéltél.
Jace megkönnyebbülten mosolygott a családjára.
– Igen, nemrég
ébredt fel. Beszéltünk is. Fogalma sem volt, mi történt– mondta, majd a
mosolya elillant.
– El kellett mondanom neki Jacket.
Mia együtt érzően nézett rá.
– És hogyan fogadta? – kérdezte Gabe.
– Nem valami jól. Nagyon szomorú – mondta sóhajtva Jace.
– De
kemény is, és tudja, hogy már nem tehet többet Jackért.
– Bemehetünk hozzá? – kérdezte Mia.
– Igen, kicsim, csak előbb még meg kell kérdeznem, hogy ehet-e
már. Éhes, és megígértem neki, hogy kap egy finom ebédet, ha
megengedik. Nem a pocsék kórházi kaját.
– Kiszaladhatok és hozhatok mindnyájunknak valami harapnivalót –
ajánlotta fel Ash.
– Az remek lenne, köszi! Ti is biztosan farkaséhesek vagytok már.
Egész éjjel itt voltatok. Talán inkább haza kellene mennetek pihenni.
– Majd hazamegyünk, miután meglátogattuk Bethanyt. Szeretném,
ha látná, hogy itt vannak azok, alak szeretik – mondta Mia.
Jace magához húzta a húgát és megölelte.
– Köszönöm, kicsim!
Mia is megölelte, aztán eltolta magától.
– Menj, és kérdezd meg,
ehet-e. Ami engem illet, éhen halok, és szívesen ennék abból a csodás
ebédből, amit ígértél neki.
• • •
Bethany felnézett, mikor kinyílt az ajtó és bejött hozzá Gabe, Mia és
Ash. Megkönnyebbülten mosolyogtak, mikor látták, ahogy felül az
ágyban. Jace megszorította a kezét és elmosolyodott.
– Úgy tűnik, megérkezett az ebéd!
Ash előrébb lépett, a kezében több zacskót tartva, amelyekben
műanyag ételtároló dobozok voltak. Letette őket az ágy végébe és
odament Bethanyhez, hogy megpuszilja.
– Halálra rémítettél bennünket, szívem!
Bethany rámosolygott, mire Ash hevesen megölelte.
Miután elengedte, Gabe következett, aztán Mia ölelte meg, és közben
szüntelenül csacsogott, amibe Bethany csaknem beleszédült.
– Hoztam neked ebédet. Vagyis mindannyinknak. Nem sokat
ettünk, miközben virrasztottunk – közölte Ash.
– Köszönöm, hogy mind itt vagytok! – mosolygott szelíden Bethany.
– Nagyon jól esik, hogy van, aki törődik velem. Korábban sosem volt
ilyesmiben részem.
Jace erősebben megszorította a kezét. Ash pillantása ellágyult, Mia
pedig úgy nézett, mint aki mindjárt elsírja magát. Gabe gyorsan újra
megölelte, és megpuszilta a feje búbját.
– Te is a családhoz tartozol – mondta Gabe.
– Talán nem a
legnormálisabb család a világon, de ez jutott neked.
Bethany szélesen mosolygott.
– Nem is tudnék jobb családot
elképzelni!
Ash elővett egy műanyag dobozt és Bethany elé tette. Mennyeien
illatozott. Bethany belekukucskált, és látta, hogy tele van a kedvenc
ételeivel: sajtos roppanccsal, rákos batyuval, barbecue oldalassal, sült
krumplival, kínai tésztával és tavaszi tekerccsel. Olyan
kimondhatatlanul tökéletes volt, hogy csak lenyűgözve nézte, miközben
a gyomra türelmetlenül megkordult.
Mikor Ash elővett egy üveg narancslevet is, Bethany már nem tudta
tartani magát, és kibuggyantak a könnyei.
Ash rémülten nézett rá. Mia és Gabe is ijedten pislogtak egymásra,
Jace pedig odahajolt hozzá, és aggódva fürkészte.
– Bébi, mi a baj? Nem ilyet szerettél volna? Hozok neked bármit,
amire csak vágysz.
– Ez tökéletes – szipogta Bethany.
– Ez életem legcsodásabb ebédje,
én meg csak sírok itt, mint egy bolond.
Ash elmosolyodott, Jace pedig megkönnyebbülten hátradőlt. Miából
és Gabe-ből kitört a nevetés, mire Ash és Jace is csatlakozott hozzájuk.
Végül Bethany is kacagni kezdett, miközben letörölte a könnyeit.
– Istenem, mekkora mamlasz vagyok! – sóhajtott fel Bethany.
– Tökéletesen megértelek – mondta Mia, miközben leült a saját
tányérjával a kezében.
– Ez tényleg a legcsodásabb ebéd!
Ash Bethany ágya végére ült, a combja hozzáért Bethany lábához.
–
Kiderítetted, mikor engedik haza? – kérdezte Jace-t.
Jace nagyot sóhajtott.
– Az ilyen esetekben, nos, ki kell mondjam, az
öngyilkossági kísérleteknél a pácienst megfigyelés alá helyezik.
Küldenek hozzá agyturkászt, aki elkészíti a pszichiátriai szakvéleményt
és a többi és a többi. De ebben az esetben, a körülmények miatt erre
nem lesz szükség. Ha a vizsgálatok nem mutatnak ki semmi bajt, akár
holnap is hazajöhet. A rendőrség már felvette Kaden vallomását, és
valószínű a délután folyamán felkeresik Bethanyt is, de ő nem sok
mindenre emlékszik, csak arra, ami az eszméletvesztése előtt történt.
Bethany felsóhajtott, miközben épp egy sajtos roppancsot rágcsált, és
a szíve elnehezült. Jace megsimogatta a térdét, és folytatta a beszámolót
arról, amiről az orvossal beszélt.
– Jack most a fogdában van? – szólalt meg Bethany, miután Jace
befejezte.
Jace együtt érzően nézett rá.
– Igen, kicsim. Azután vitték el, miután
kimentem, hogy szerezzek neked valamit enni. Hajlandó elvonóra
menni. Felajánlottam neki egy ügyvédet, ha vállalja, hogy rendbe hozza
az életét. Ha az ügyvéd meg tud egyezni a kábszer osztállyal, próbaidőt
kaphat, feltéve, hogy vállalja az elvonót.
– Köszönöm! – suttogta Bethany.
– Nagyon hálás vagyok ezért.
Szeretlek!
Jace ellágyultan nézett rá.
– Én is szeretlek, kicsim!
Bethany elnyomott egy ásítást, és betömött a szájába egy rákos
batyut, élvezettel rágcsálva a mennyei finomságot. Utána bekapott egy
villányi tésztát, majd jól összekente magát a barbecue-szószos
oldalassal. Miután rendesen belakott az ebédből, amit Ash hozott neki,
egyre többet ásítozott, már alig tudott enni.
– Menjünk haza! – szólt a többieknek Gabe.
– Hagyjuk Bethanyt
pihenni, és ránk is ránk fér pár óra alvás.
– Köszönöm, hogy itt voltatok – mondta hálásan Bethany.
– Nagyon
sokat jelent nekem. Köszönöm, hogy törődtök velem.
Gabe elmosolyodott, megsimogatta a fejét és lehajolt, hogy
megpuszilja az arcát. Mia megölelte, aztán Ash homlokon csókolta és ő
is megölelte.
– Később találkozunk, szívem. Aludj egy jót, hogy holnap
hazaengedjenek!
– Menni fog! – felelte Bethany.
Mindannyian kimentek, Bethany pedig hátradőlt az ágyon, az ölében
az ételes dobozzal. Jace elvette a dobozt és leengedte vízszintesre az
ágyat.
– Ideje pihenned, kicsim!
– Te nem mész el? – kérdezte aggódva Bethany, mert nem akart
egyedül maradni.
Jace elmosolyodott.
– Én nem megyek sehová. Bebújok melléd az
ágyba, és a karjaimban fogsz aludni.
Bethany elégedetten sóhajtott.
– De jó! Ma nagyon nem szeretnék
egyedül maradni. A kórházaktól kiráz a hideg.
– Soha többé nem leszel egyedül – mondta lágyan Jace, szerelmesen
csillogó szemekkel.
Ruhástól felmászott mellé az ágyra és magához szorította, ahogy az
előbb is. Homlokon csókolta Bethanyt, aztán ráhajtotta a fejét.
– Szeretlek! – suttogta Bethany.
– Én is szeretlek, kicsim! Majdnem elveszítettelek. Ez soha többé
nem fordulhat elő.
Bethany elmosolyodott és szorosan odabújt hozzá, élvezve a
biztonságot és a megnyugvást, amit Jace közelsége adott. Ebben a
pillanatban érezte, hogy pontosan ide tartozik.
Csajozási tanácsok
fel