Mámor-trilógia 2. - Rajongás
negyvenharmadik fejezet
– Jace, hová az ördögbe viszel?
Jace kuncogott, miközben a karjánál fogva vezette Bethanyt.
– Nemsokára megtudod! Rendesen rajtad van az a szembekötő? Nem
akarom elrontani a meglepetést.
– Igen, rendesen – mondta Bethany kifújva a levegőt.
– Semmit se látok! Ki fogom törni a nyakam ebben a tűsarkúban.
– Ez nem történhet meg, bébi. Nem hagylak elbotlani. Amúgy pedig
irtó szexisen nézel ki ebben a cipőben. Később majd megbaszlak úgy,
hogy csak ez lesz rajtad.
Bethanyt elöntötte a forróság. A mellbimbói megkeményedtek és a
csiklója vágyakozón lüktetni kezdett. Jace a létező legszebb cipőt vette
meg neki. Csupa csillám volt, olyan magas sarokkal, hogy alig tudott
lépkedni benne. De rögtön tudta, amint meglátta, hogy azért kapta Jace-
től, hogy később megdugja benne, szóval már csak ezért is felvette.
–Tetszik az ötlet, igaz? – dörmögte Jace.
– Ez nem igazság! – nyafogott Bethany.
– Szándékosan kínzol
engem.
Jace felnevetett, aztán megállt. Bethany hallgatózott, hátha rájön, hol
vannak, de teljes csend volt körülötte. Jace már azelőtt bekötötte a
szemét, hogy beültette a kocsiba a lakásuk előtt, és egész úton nem
vehette le a szembekötőt, így fogalma sem volt, hová hozta.
Az utóbbi hetek egészen mesésen teltek. Miután kiengedték a
kórházból, Jace úgy bánt Bethanyvel, mintha ő lenne a világ legdrágább
kincse. Egy hétre szabadságot vett ki, hagyta, hogy Gabe és Ash
megoldják a párizsi projekttel kapcsolatos gondot, ami szerencsére meg
is oldódott, miután Gabe talált egy új befektetőt. Jace minden egyes nap
minden egyes percét azzal töltötte, hogy a tenyerén hordozza.
Megetette. Szeretkezett vele. Szörnyen elkényeztette. Bethany pedig
egy szóval sem panaszkodott. Úgy érezte magát, mint aki a fellegekben
jár.
Az egyetlen szívfájdalma Jack volt, de még ebben a tekintetben is
történtek jó változások. Jace a szavához híven fogadott neki egy
ügyvédet, aki megegyezett a kábszer osztállyal, hogy három hónapra
elvonóra megy, és cserébe próbaidőre bocsátják. Jace munkát is szerzett
neki, ahol az elvonó után rögtön kezdhetett, és már csak rajta múlott,
hogy megfordítsa az életét.
Bethany nem tudta, hogy sikerül-e neki, de csak ő volt képes erre,
senki más nem csinálhatta végig helyette.
– Készen állsz a meglepetésre? – kérdezte Jace.
– Igen!
Jace meglazította a szembekötőt, és mikor levette, Bethany
megpillantotta Miát, Chessyt, Trisht, Ginát, Caroline-t, Brandont, Gabe-
et és Asht, akik egy hatalmas, négyemeletes tortát álltak körbe.
– Meglepetés! – kiáltották kórusban.
– Boldog születésnapot,
Bethany!
Bethany szája tárva maradt a csodálkozástól. Jace-hez fordult,
miközben a többiek összevissza, jó hamisan elkezdték énekelni a
„Boldog szülinapot!”.
– Honnan tudtad? – kérdezte Jace-t.
– Még én sem emlékeztem rá,
hogy ma van a szülinapom.
– Megvannak a módszereim – mosolygott csibészesen Jace.
– Nem
hagyhattam, hogy ne ünnepeljük meg a szülinapodat.
Aztán lehajolt, hogy megcsókolja, forrón és szenvedélyesen, mire a
többiek huhogtak és fütyültek.
Mikor Jace elengedte, Bethany megrészegülten vigyorgott.
Földöntúli boldogság töltötte el, miközben újra a többiekhez fordult.
– És ti is benne voltatok! Ez nem is hiszem el!
– Boldog szülinapot, szívem! – mondta Ash, és előrelépett, hogy
megölelje.
Mindenki egyenként gratulált neki, addig puszilgatták és ölelgették,
míg a szíve túlcsordult a boldogságtól.
Jace kézen fogta, és az asztalhoz vezette.
– Van egy másik ok is az ünneplésre, de előbb ki kell bontanod az
ajándékomat, hogy ahhoz a részhez érjünk – mondta szélesen
mosolyogva.
– Bontsd ki! – sivította Chessy.
– Istenem, alig várom, hogy lássam,
mit kaptál!
A többiek is lelkesen biztatták, mire Bethany feltépte a csinos
csomagolást, még izgatottabban, mint karácsonykor. Mikor kinyitotta a
dobozt, egy kisebb ékszerdobozt talált benne, és a szíve hevesen kezdett
verni. Remegő ujjakkal nyitotta ki a dobozkát, és levegőért kapkodott,
mikor megpillantotta benne a csillogó gyémántgyűrűt.
Jace-re nézett, aki erre letérdelt elé és a keze után nyúlt. Elvette tőle a
dobozkát, és kivette belőle a gyűrűt.
– Szeretlek, Bethany! Jobban, mint ahogy el tudtam képzelni, hogy
valaha is szeressek egy nőt. Te vagy a mindenem, és az életem hátralévő
részét veled akarom tölteni. Hozzám jössz feleségül?
Bethany tátott szájjal bámult rá, a szíve majdnem kirobbant a
mellkasából. A szeme megtelt könnyel, de ezúttal örömkönnyekkel,
miután oly sokáig mindig csak bánatában sírt. Szerette volna, hogy ez a
pillanat örökké tartson. De abban biztos volt, hogy örökké emlékezni
fog rá.
– Ó, Jace – suttogta.
– Én is annyira szeretlek! Nagyon-nagyon! És
igen, hozzád megyek! Boldogan!
A szobában mindenki üdvrivalgásban tört ki, miközben Jace az ujjára
húzta a gyűrűt. A keze remegett. Bethany keze is remegett. Kész csoda
volt, hogy fel tudta húzni rá a gyűrűt, és nem ejtette le. Aztán felállt,
magához húzta és átölelte Bethanyt. Felkapta és forogni kezdett vele.
Miután megállt, lassan leengedte, aztán szenvedélyesen megcsókolta.
– Annyira szeretlek! – suttogta Jace.
– Mindig szeretni foglalt,
Bethany!
– Én is szeretlek! – felelte suttogva Bethany, aztán Jace nyakába
fonta a karját és olyan erősen ölelte, ahogy csak bírta.
Jace felnevetett és újra megforgatta.
– Kóstoljuk meg a tortát! – kiáltott fel vidáman valaki.
Bethany így, a barátai és az új családja körében ünnepelte meg a
huszonnegyedik születésnapját. Ez volt élete legszebb születésnapja.
Miután felvágták és megették a tortát, a Bentley Hotel báltermében
megnyitott a bár, és a zenekar játszani kezdett.
Két órával később Bethany már enyhén spicces volt a sok Amaretto
Sour koktéltól, és annyit mosolygott, hogy fájtak a gödröcskék az arcán.
Mindenkivel táncolt, Gabe-bel, Ashsel, Miával, Chessyvel, Brandonnal,
Ginával, Trishsel és Caroline-nal is. Még Kaden és Trevor is benéztek,
hogy megköszöntsék, és felkérjék egy-egy táncra.
Aztán Jace következett, hogy megtáncoltassa, miközben a zene
lassabb ütemre váltott. A bálterem közepén táncoltak összesimulva, nem
törődve a többiekkel, csak egymás szemébe nézve.
– Kérhetek még egy születésnapi ajándékot? – kérdezte habozva
Bethany.
Jace kíváncsian nézett rá.
– Bármit kérhetsz, amit csak akarsz! Ha
módomban áll megtenni, vedd úgy, hogy már a tiéd.
Bethany szégyenlősen lehajtotta a fejét, mire Jace felemelte az állát.
– Mondd, mi az, kicsim?
Bethany nagy levegőt vett, és kimondta.
– Szeretnék egyetemre
menni. Tanulni. Lediplomázni. Mindig is erről álmodoztam, de sosem
tudtam volna megengedni magamnak. Szeretnék valamit kezdeni az
életemmel. Tudom, hogy mindig mellettem leszel, védelmezni fogsz és
gondoskodsz rólam. De többre vágyom, mint hogy unatkozó
háziasszony legyek. Szeretnék valamit csinálni, a magam módján jobbá
tenni a világot.
Jace olyan szerelmesen nézett rá, hogy Bethany majdnem elolvadt
tőle.
– Szerintem ez csodálatos ötlet – suttogta Jace.
– Bármi lehetsz,
kicsim, amire csak vágysz. Csak ígérd meg nekem, hogy örökké az
enyém maradsz, akármi is legyen belőled.
– Örökké! – suttogta Bethany.
Jace megcsókolta, olyan gyöngéden, hogy utána Bethany szemében
megint örömkönnyek csillogtak.
A tündérmesék márpedig valóban megtörténhetnek, még az olyan
lányokkal is, mint ő. Megtalálta álmai hercegét. Ránézett a szexi,
csillogó tűsarkúra, miközben Jace megforgatta a táncparketten. A cipője
volt minderre a bizonyíték.
Csajozási tanácsok
fel