Amit akar

Tizenkettedik fejezet

Mac leparkolta a kocsiját, majd mindkét kezével megragadta a kormánykereket és olyan erősen megszorította, ahogy csak tudta. Kit eljött dolgozni. És ragaszkodott hozzá, hogy Ryder hozza el. Úgy volt, hogy Mac is munkába megy, de - először azóta, hogy rendőr lett - betelefonált és beteget jelentett. Túl sok megoldatlan kérdés keringett a fejében.
Lehunyta a szemét és keserűen sóhajtott. Ki nem állhatta a gondolatot, hogy elveszítheti Kitet. Nagyon igyekezett türelmes lenni, hogy kivárja, amíg eljön az idő. Aztán rájött, hogy nincs megfelelő idő.
Kiszállt a kocsiból, és a bár bejárata felé indult, mint korábban is oly sokszor. Ezúttal azonban nem várta, hogy lássa Kitet. Nem tudta, képes lesz-e majd elviselni, ahogy ránéz.
Ryder megpillantotta a helyiség túlsó végéből és felállt. A bár közepén találkoztak.
- Hogy van? - kérdezte Mac csendesen. A szeme sarkából megpillantotta Kitet, bármennyire is Ryderre koncentrált.
- Szerintem rendben van. Figyelj, lelépek, oldjátok meg! Hívj fel, ha szükséged van valamire.
Ryder Mac ökléhez érintette a sajátját, aztán kiment az ajtón. Mac Kitre pillantott megint, és látta, hogy őt nézi. Fényes tekintete rászegeződött. Vegyes érzelmek tükröződtek az arcán. Félelem, zavartság, és még valami, amit nem tudott volna megfogalmazni magának.
Mac nézte őt, amíg Kit vissza nem fordította a tekintetét az asztalhoz, ahol épp kiszolgált. David intett Macnek, hogy menjen oda, és egy korsó sört tett le elé.
- Úgy nézel ki, mint akire ráfér egy ital - mondta David.
Mac elmosolyodott.
- Igen, rám férne egy. Köszönöm.
- Kit mesélte, hogy a szemétláda felhívta ma reggel nálad. Tudod már, hogy ki az?
Mac megrázta a fejét.
- Fogalmam sincs.
- Az baj. Kit ennél jobbat érdemel.
- Igazad van - motyogta Mac.
- Nem lesz vele semmi baj. Kemény csaj. Ha valaki képes magának sárkányt tetováltatni oda, ahová ő, akkor tökösebb, mint én - mondta David nevetve.
Mac közönyösen bólintott, és a tömegen keresztül Kitet fürkészte. A szíve hevesebben kezdett verni, amikor a lány elindult felé. Kit tekintete elkalandozott, mintha nem tudna a szemébe nézni.
Odalépett mellé, és leadta a rendelést Davidnek. Aztán felé fordult és ránézett. A szeme fátyolos volt, a mozdulatai bizonytalanok.
- Mac, beszélnünk kell - mondta Kit halkan.
- Igen, így van.
- Munka után? Elmenjünk valahová? Csak te meg én?
Mac a lány arcára tette a kezét.
- Igen, baby. Csak te meg én.
Kit idegesen elmosolyodott, aztán visszafordult a bárpult felé, hogy felvegye az italokat.
Mac nagyon igyekezett nem pánikba esni. Megpróbált rájönni, mi zajlik Kit fejében. Lehet, ez az utolsó esélye, hogy megtartsa. Nem engedhette meg magának, hogy elbaltázza.
Ugyanazt a sört itta egész éjjel. A legkevésbé volt arra szüksége, hogy leigya magát. Főleg akkor, amikor élete legnagyobb kihívásával kell szembenéznie.
Később az éjszaka folyamán David integetett felé a telefonkagylóval. Mac kérdőn húzta fel a szemöldökét, de elvette a telefont. Rövid beszélgetés után a kapitánysággal, visszatette a kagylót. Hosszan és indulatosan káromkodott. Az isten verje meg! Pont ma éjjel! Gondolkodott, és igyekezett megoldást találni. Davidre nézett, és magához intette.
- Mikor végeztek te és Kit ma éjjel?
- Én zárok. Kit elvileg tizenegykor végez. Miért kérdezed?
Mac ismét káromkodott.
- Be kell mennem. Egy nagy kábítószeres rajtaütés zajlik a megyehatáron. Mindenkire szükségük van.
- Hazavihetem Kitet helyetted - ajánlotta fel David.
- Ha akarod.
- Mi lesz a bárral? - kérdezte Mac.
David megvonta a vállát.
- Majd felhívom Pete-et, hogy segítsen ki.
- Jól van. Felhívhatom Rydert most azonnal, ha gond.
- Ahogy gondolod. Rám számíthatsz.
David ellépett mellőle, hogy kiszolgáljon egy vendéget, aki intett neki. Mac felvette a telefont, és felhívta Rydert. Káromkodott, amikor nem vette fel.
Odament Davidhez, aki épp egy kört töltött ki.
- David, ha az ajánlatod még áll, örülnék neki, ha elvinnéd Kitet hozzám. Győződj meg róla, hogy bezárta-e az összes ajtót, ha nem túl nagy kérés.
David két ujját a homlokához emelve szalutált.
- Nem probléma.
Mac megfordult, és a szemével Kitet kereste. Amikor meglátta, utat tört magának a tömegen keresztül, és odament hozzá. A lány meglepetten pillantott rá, amikor megérintette a karját.
- Mennem kell, behívtak.
Kit megértően bólintott.
- Kit, fogunk beszélni, rendben? David felajánlotta, hogy elvisz hozzám, ha végeztetek. Odamész és megvársz?
A tekintetük összekapcsolódott. Mac hangja szinte könyörgött. Szüksége volt rá, hogy a lány ott legyen, amikor hazamegy.
- Várni foglak - mondta Kit kedvesen.
Mac elengedte a karját, és elfordult, mielőtt valami ostobaságot tesz. Legszívesebben úgy megcsókolta volna, hogy a lány szóhoz sem tud jutni.
Kit nézte, ahogy elmegy, pedig legszívesebben könyörgött volna neki, hogy maradjon. Érte jött vissza. Ryder szavai a fülében visszhangzottak.
Ragadd meg az alkalmat! Ragadd meg az alkalmat! Litániaként ismétlődött a gondolat a fejében. Nem akarta elveszíteni Macet. Bármit megtenne, hogy ezt elkerülje. Még azt is, hogy élete legnagyobb kockázatát vállalja.
Visszament a bárpulthoz és az órára nézett. Még két óra.
- Jól vagy? - kérdezte David.
Kit rámosolygott.
- Igen, és köszönöm, hogy elviszel. Mac szólt, hogy te viszel haza.
David zavartan nézett rá.
- Haza? Azt kérte tőlem, hogy hozzá vigyelek el.
Kit arca kigyúlt. Kissé ostobán érezte magát.
- Igen, hozzá haza.
Ami az ő otthona is lesz, ha egyszer rászánja magát.
- Ahogy Pete megérkezik, elindulhatunk. Alig vannak ma éjszaka. Rose elbírja egyedül a többi vendéget.
- Köszönöm, David.
Kit igyekezett minden rendelést teljesíteni, míg Pete-re várt. Ha a legtöbb rendelést fel tudja venni, Rose-nak nem sok dolga marad. Ő pedig hamarosan hazamehet, és várhat Macre.
Másfél óra múlva David intett neki a bárpult mögül. Kit odament és levette a kötényét.
- Készen vagy? - kérdezte David.
Ó, igen, készen volt. Bólintott és követte hátra, ahol a kocsija állt. Az utas ülésre ült. David beindította a motort és kitolatott a kis sikátorból.
- Nagyon köszönöm, David - hálálkodott újra a lány.
- Igazán nem kellett volna, de Mac nyugodtabb így.
David kíváncsian ránézett.
- Mi van köztetek?
Kit meglepetten pislogott.
- Nem hiszem, hogy ez rád tartozik.
David összeráncolta a homlokát és elhallgatott.
- Hé, itt kellett volna lefordulnod! - kiáltott fel Kit.
Megfordult az ülésen és hátranézett.
David néma maradt, és egyre gyorsabban hajtott végig az úton.
- David, nem fordultál be ott, ahol kellett volna!
A férfi ránézett és egyre dühösebb lett.
- Nem tévedtem el, Kit. Nem Machez viszlek.
- Akkor hová a fenébe viszel? - kiabált a lány.
- Valahová, ahol rájössz, hogy ők soha nem fognak úgy szeretni téged, ahogy én.
Kitnek elakadt a lélegzete, és úrrá lett rajta a rettegés. Keserű ízt érzett a szájában. Erőlködött, hogy visszanyelje.
- Istenem, te voltál.
- Igen, Kit, én voltam - sziszegte David a foga között.
- Túlságosan hülye voltál hozzá, hogy összerakd a képet.
- Megbíztam benned, te szemét! Megerőszakoltál!
David a lányra meredt.
- Nem erőszakoltalak meg, Kit. Legalább annyira akartál engem, mint én téged.
- Engedj ki a kocsiból! - kiabálta a lány. Megragadta az ajtókilincset. Kész lett volt kiugrani az autóból nagy sebességnél is.
David átnyúlt, és megragadta a karját. Magához rántotta. A kocsi vadul cikázott az úton, ahogy Kit küzdött és rúgkapált. David fájdalmasan felkiáltott, amikor a lány fültövön találta. Beletaposott a fékbe, és visszakézből keményen arcul ütötte.
Könnyek szöktek a lány szemébe. David újból megütötte és a világ elsötétült a szeme előtt.

Mac megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor Ryder felvette a telefont.
- Mi újság? - kérdezte Ryder. - Te és Kit otthon vagytok?
Mac sóhajtott.
- Bár így lenne. Behívtak. Nagy kábítószeres rajtaütés a 107-en. Figyelj, David hazavitte Kitet. Át tudnál menni, és vele maradni, amíg haza nem érek?
- Persze. Ott van már?
Mac az órájára nézett.
- Igen, már ott kell lennie. Tizenegykor végzett.
- Rögtön odamegyek.
- Köszönöm, Ryder. Jövök, amint végeztem a rohadt papírmunkával.
Mac letette a kagylót, és a figyelmét a megbilincselt foglyok felé fordította, akik a cellákba zárva zsúfolódtak össze. De kurvára rossz az időzítés! Több mint egy éve üldözik a drogdílereket, akik a megyében kereskednek. Pont ma éjjel kellett őket lekapcsolni. Épp akkor, amikor élete legfontosabb beszélgetése várt rá.
Lecsatolta a fegyverét, és beült a kocsiba. Elindult az őrsre, hogy befejezze a munkát, aztán végre hazamehessen Kithez.
Tíz perccel később befordult az őrs parkolójába és leállította a motort. Mielőtt kiszállt volna, megszólalt a mobilja. Ryder volt az.
- Na, mondd - szólt bele.
- Mac, mit mondtál, mikor végez Kit?
Mac összeráncolta a homlokát. Nem tetszett neki az aggodalom, amely Ryder hangjában hallatszott. A fickó sohasem aggódott, hacsak nem volt rá jó oka.
- Tizenegykor. - Újra megnézte az óráját. A fenébe, már majdnem éjfél.
- Nincs itt - mondta Ryder. - Nem hiszem, hogy járt itt valaki az éjszaka.
Mac ereiben megfagyott a vér.
- Próbáltad a házánál?
- Igen, egy perccel ezelőtt voltam nála, ott sem járt senki. Megpróbáltam felhívni a mobilját, de nem válaszol. Felhívtam a bárt, és Rose azt mondta, hogy Daviddel leléptek fél tizenegykor.
Mac gondolatai szélsebesen kavarogtak. Másfél órája? Akárhová vitte is David, nem tarthatott másfél óráig.
- Maradj, ahol vagy, átmegyek hozzád! - mondta Mac.
Kiviharzott a parkolóból kétméteres gumicsíkot húzva. Pontosan három perccel később hatalmasat fékezett a saját bejárója előtt. Ryder leugrott a verandáról, ahol rá várt. Odament hozzá. Aggódó kifejezés ült az arcán.
- Senki sem látta Davidet vagy Kitet, mióta elmentek. David nincs otthon.
Furcsa bizsergés indult el felfelé Mac gerincén. David mondott valamit korábban. Csak most döbbent rá. A felismerés mellbe vágta. Elakadt a lélegzete.
- A rohadt állat! A rohadt állat!
- Mi van? - kiáltott fel Ryder.
- Ő volt. Végig ő volt! - ordította Mac.
- Ki?
- David! Este mondott valamit Kit tetoválásáról. Pontosan tudta, hogy néz ki, és hol van!
Ryder szeme izzani kezdett.
- Soha nem mutatta meg senkinek rajtunk kívül, és pontosan tudom, hogy magától nem beszélne róla senkinek.
- Így igaz! Ez azt jelenti, hogy a szemétláda maga látta rajta. A pokolba, Ryder! Ő erőszakolta meg! Az a rohadék megerőszakolta!
Mac szabad folyást engedett a dühének. Az öklével a kocsija ajtajára ütött. A karosszéria alaposan behorpadt az ütés nyomán.
- Meg kell találnunk őt, Ryder. Az a szemét elvesztette az eszét. Nem is akarok arra gondolni, mit művelhet vele.
- A legjobb lesz, ha szétválunk. Én nyugatra megyek a motorommal. A tiéd kelet. A telefonom végig be lesz kapcsolva. Hívj fel, ha megtudsz valamit!
Mac bólintott.
- Felhívom az őrsöt. A többiek is keresni fogják.

Kit lassan magához tért. Érezte, hogy hozzáér egy ismeretlen kéz. Valaki a testét simogatja. Összerezzent az undortól. Kinyitotta a szemét, pislogott, megpróbált átlátni a sötétségen. Mozdulni akart, de érezte, hogy furcsa pózban fekszik. A kezét a háta mögé kötözték a csípőjénél. Fájdalmasan a hátába nyomódott, ahogy rajta feküdt. A mellkasa ívbe feszült. Megpróbált oldalra fordulni, hogy újra érezze a karját. Istenem, vajon hol lehet?
Sötét volt. Csak az utastér lámpája világított az éjszakában. Aztán egyszer csak meglátta a férfit. David baljósan bámult rá. A szemében vad vágy tükröződött. A vágy, hogy ismét fájdalmat okozzon neki.
Hideg fém ért Kit bőréhez. Körbepillantott, és rájött, hogy a férfi furgonjának platóján fekszik. A lába lelógott a hátsó lapról. Ahogy végignézett magán, látta, hogy David megfosztotta a farmerétől és a pólójától. Csak a melltartója és a bugyija volt rajta, egyébként teljesen meztelen volt.
- Látom, felébredtél - mondta a férfi.
- Bravó, Sherlock!
David arcul ütötte. Csillagokat látott.
- Fogd vissza a nyelved! - figyelmeztette a férfi.
- Mert különben? - incselkedett a lány. - Mintha nem tetted volna már meg velem a legrosszabbat, ami történhet.
David komolyan ránézett, mire a lány elnémult.
- Ó nem, Kit. Messze nem tettem még meg veled a legrosszabbat. Messze nem. Szeretkeztem veled. Megmutattam, mire vagyunk képesek együtt. De mindent eldobtál magadtól, hogy Mac és Ryder ribanca legyél.
- Megerőszakoltál! - vágta a lány a férfi arcába.
David megrázta a fejét. Lenyúlt, megfogta a lány térdét és megszorította. Durván szétfeszítette a lábát, és közelebb húzódott. Az ég kegyelmezzen neki! Teljesen kiszolgáltatott pózban feküdt ott.
- Adok neked még egy esélyt, Kit. Egy esélyt, hogy meglásd, mennyire jó lesz.
- Ezért kötöztél meg? - kérdezte a lány szemrehányóan.
- Tudod, David, ha ki kell kötnöd egy nőt ahhoz, hogy megdugd, sanszos, hogy nincs annyira oda érted.
- Fogd be a szád! - üvöltötte a férfi.
De a lány nem hallgatott el. Hat hónappal korábban áldozattá vált. Ezúttal nem lesz az. A szemétláda meg fogja keserülni, amiért visszaélt a barátságukkal. Kit nem sok embert ajándékozott meg vele.
David lerántotta az egyik melltartópántját, és a melle kiszabadult. Kezével végigsimogatta a lány testét. Kit keményen küzdött, hogy elkerülje az érintését. Amikor David hüvelykujja megérintette a mellbimbóját, elvesztette az önuralmát, és szabad utat engedett a dühének.
Felrántotta a lábát a mellkasához, és a férfi arcába rúgott. David hátrazuhant, és az orrához kapott. Kit nem adott neki esélyt arra, hogy felocsúdjon. A plató pereme felé gurult, és amikor David újra fölé kerekedett, ismét az arcába rúgott.
Ez már elég időt adott neki arra, hogy lekecmeregjen a furgonról. A földre zuhant. Fájdalmában felszisszent. A keze még mindig össze volt kötve, támaszt keresett a földön. Feltápászkodott, és rohanni kezdett az életéért.
Mögötte David dühösen felordított, és a nyomába eredt.
Kit egyenesen a körülöttük lévő erdőbe rohant. Fogalma sem volt róla, hogy hol van vagy hová megy, de képtelen lett volna ott maradni, és végigcsinálni, amit a férfi művelni akar vele.
A faágak az arcába csapódtak. Indák és tüskék horzsolták fel a lábát, de ő csak rohant vakon tovább. A vér a halántékában dobolt. Egyre mélyebbre futott a sötétségben, halálosan rémülten, semmit nem látva.
A lába elakadt egy gyökérben, és elveszítette az egyensúlyát. Előrezuhant, a homlokát beütötte a talajba. Ott feküdt, levegőért kapkodott. Kétségbeesetten próbálta összeszedni minden erejét, hogy fel tudjon állni, és újra futni kezdjen.
Gondolkodj, Kit, gondolkodj! Higgadtnak kell maradnia, ha meg akarja őrizni az előnyét Daviddel szemben. Ha levágott fejű csirkeként rohangál az éjszakában, könnyedén elkaphatja. Túl kell járnia az eszén.
Sikerült feltornáznia magát, és felállt. Felnézett az égre, hátha megpillant egy csillagot a fekete ágak között. Támpontra volt szüksége. Valamire, ami megakadályozza, hogy körbe-körbe rohangáljon, míg a férfi el nem kapja. Ráadásul mindezt csendben kellett tennie.
Egyszer csak meghallotta a férfi csörtetését az erdőben. Rögtön elfeledkezett az összes tervéről, és vakon rohanni kezdett ismét.
Fogalma sem volt, mennyi ideig loholt kétségbeesetten. A tüdeje fájt, mintha valaki lángszóróval égetné. A lába remegett és folyton összecsuklott. Nem számolta, hányszor esik el, csak ment és ment előre, még mélyebben a sötétségbe.
Végül az erdő ritkulni kezdett. Már nem kellett a sűrű növényzeten átverekednie magát. Nekiiramodott. Erősödött benne a remény, de a lába hirtelen egy lyukba tévedt. Rosszul lépett, a bokája megrándult, és fejjel előre egy kupac falevélre zuhant.
Felsikított, ahogy a fájdalom belehasított a lábába. A kétségbeesés könnyei áztatták az arcát. A szeme lecsukódott a kimerültségtől, és egyre jobban elernyedt. Nem állhat meg most.
Elkezdte magát vonszolni a földön. Egy idő után már egyetlen centimétert sem tudott haladni. Csillagokat látott, és elveszítette az eszméletét.

fel