Amit akar

Tizenötödik fejezet

Kit feszülten várta, hogy Mac odaálljon a kocsival a kórház bejárata elé. Az automata ajtók mögött állt, ahol a hűvös levegőt fújták be. Fázósan remegett a rekkenő hőség ellenére, amely beszökött minden egyes ajtónyitással.
A gyomra olyan csomóban állt, hogy egy matróz is elismerően bólintott volna. Miután kiszabadult egykori elmebeteg barátja karmai közül, aki korábban megerőszakolta, csak arra tudott gondolni, vajon helyre tudja-e tenni a dolgokat Mackel.
A mankókra támaszkodott járás közben, és igyekezett nem ránehezedni a sérült bokájára. A kórházi köpeny, amit a nővér adott neki, hogy hazamehessen, lógott rajta, és a legapróbb érintésre leesett volna róla. Úgy festett benne, mint valami ágrólszakadt. Mac felajánlotta, hogy hoz neki ruhát, de mire megfordult volna, már haza is érnek.
Mac megjelent a kocsival és gyorsan kiszállt. Kit elindult. Furcsán mozgott, mert csak most tanult járni a mankókkal. Mac rögtön ott termett mellette, mielőtt kettőnél több lépést tett volna.
Felajánlotta a karját.
- Támaszkodj nekem egy pillanatra! - mondta.
Kit így tett. Mac elvette a mankókat, és az épület oldalának támasztotta. Aztán a karjába vette, és az ölében vitte a kocsiig.
- Vigyázz, nehogy beüsd a lábad! - figyelmeztette Mac, ahogy az utas ülésre tette.
A lány az ülésbe süppedt, alig tudta mozgatni az izmait. Kimerültség lett úrrá a testén és nagyon igyekezett nyitva tartani a szemét. Mac beszállt a vezetőülésre, és maguk mögött hagyták a kórházat.
- Megvannak a mankóim? - kérdezte Kit csukott szemmel.
- Aha, hátul.
Kit bólintott, de túl fáradt volt ahhoz, hogy bármi mást mondjon.
- Egy perc, és hazaérünk - mondta Mac lágyan.
Biztosan elaludt, mert a következő dolog, amit észlelt, az volt, hogy Mac óvatosan megrázza. Kinyitotta a szemét. A férfi a karjába vette, és felemelte az ülésről.
Beléptek a házba. A lány felsóhajtott, amikor megcsapta a hűvös levegő.
- Hová vigyelek? - kérdezte Mac.
Csak tarts a karodban. Melletted akarok lenni. Közel hozzád.
- Át kell öltöznöm - felelte Kit.
Mac a hálószobába vitte a lányt, és letette az ágyra.
- Ne mozdulj! Keresek neked rövidnadrágot és inget.
- Csak egy pólót.
Mac elmosolyodott.
- Oké. Csak egy póló. Szeretnéd az én egyik pólómat?
- Igen.
Mac a fiókjában turkált, és kivett egy nagy, piros pólót. A lány felé fordult.
- Segítsek?
Kit egy pillanatra elgondolkodott, és rájött, nincs elég ereje hozzá, hogy felemelje a karját, és kibújjon a kórházi köpenyből.
Mac végtelen gyengédséggel lehámozta róla a köpenyt, aztán gyorsan ráadta a pólóját. Átbújtatta a fején és a vállán.
A pólón Mac illata érződött. Kit a saját teste köré fonta a karját, és magához szorította a férfi szagát. Aztán lassan felemelte a fejét és Mac kék szemébe nézett.
- Ölelj meg!
- Ó, édesem.
A férfi leült az ágyra a lány mellé, és gyengéden a karjába vonta. Óvatosan magához húzta és az állát a lány fejére tette.
Biztonság. Biztonságban érezte magát, mintha semmi baj nem érhetné a férfi karjában. Istenem, soha nem akar máshol lenni. Vajon így tudna maradni örökre?
- Szeretlek, Mac - suttogta Kit.
Mac egész teste megfeszült, még levegőt is elfelejtett venni. Aztán elhúzódott a lánytól egy kicsit, lenézett rá, a szemében érzelmek hömpölyögtek.
- Mondd még egyszer!
- Szeretlek!
Mac teste elgyengült, nagyot sóhajtott.
- Tényleg így gondolod?
Az arca vágytól égett. Kit még soha nem látott rajta ilyen gyengédséget. Felemelte a kezét, és megérintette Mac borostás arcát.
- Soha nem mondok olyat, amit nem gondolok komolyan.
Mac lehunyta a szemét, és leeresztette a fejét, amíg az orruk össze nem ért.
- Istenem, Kit! Soha nem hittem volna, hogy egy nap ezt mondod nekem.
A lány szeme megtelt könnyel, és azzal fenyegetett, hogy kicsordul a szeméből.
- Sajnálom, Mac, olyan bolond voltam. Olyan sokáig hagytam, hogy a félelem uraljon. Nem is tudom már, milyen nélküle élni.
Mac a lány nyakára tette a kezét, a haját simogatta a füle mögött.
- Már nem kell félned, Kit! Nem foglak elhagyni. Soha többé nem foglak elhagyni.
- Tudom - mondta a lány halkan. Beletúrt Mac kusza hajába.
- Szörnyen nézel ki.
Mac elmosolyodott.
- Te is.
Kit felocsúdott, és elnémult.
Mac az arcára tette a kezét, és megsimogatta az ajkát az ujjával.
- Mi a baj, baby?
- Mihez kezdünk most?
A férfi olyan gyengéden mosolygott rá, hogy a lány mellkasa összeszorult.
- Együtt leszünk. Te és én. Együtt. Szeretlek, Kit. Annyira, hogy néha beleőrülök.
- Én is szeretlek!
- Mondd még egyszer!
Kit elmosolyodott, és megcsókolta a férfi ajkát.
- Szeretlek. Mindig is szerettelek!

VÉGE

fel