Ami kell neki

Tizenharmadik fejezet

– Aggódom miattad, baby – mondta Mac.
Kit ránézett az ablak melletti kuckójából, és összerezzent a Mac arcán tükröződő őszinte aggodalom láttán. Visszafordította a tekintetét, kifelé bámult az ablakon, és próbált úrrá lenni a szorongásán.
Mac átment a szobán, és leült mellé a széles ablakpárkányra. Megfogta a kezét, és az ajkához emelte. Csókot nyomott a tenyerére, és a lány ujjait az arcához érintette.
– Szeretném, ha szólnál hozzám – mondta Mac kedvesen.
– Tudom, hogy fáj. Nekem is. Beszélnünk kell róla.
Kit lehunyta a szemét, és nem engedte, hogy kicsorduljanak a könnyei. Két hete jött haza a kórházból, üresen, mintha kipucolták volna a belsejét. Két hét alatt egyszer sem látta Rydert. Azóta nem, hogy bevitte a kórházba aznap éjjel.
Dühös volt, de még inkább fájdalmat érzett. Megszakadt a szíve. Mac az ujjával megérintette az állát, és finoman maga felé fordította a fejét.
– Beszélj hozzám, baby! Nem tudok mit kezdeni a közöttünk lévő csenddel.
Egy könnycsepp gördült le a lány arcán. Nem akarta megbántani. Eleget bántotta mindkettőjüket. És tudta, hogy amit mondana, az nagyon fájna neki.
Mac a karjába vonta a lányt, kissé bátortalanul, mintha azt várta volna, hogy ellenkezik. Kit nem tiltakozott, de nem is ölelt vissza.
A lány érezte, hogy a férfi hatalmas teste megremeg. Magában ismét átkozódott.
– Mondd el, mi zajlik a fejedben, baby!
A hangja könyörgő volt. Istenem. El kell mondania neki az igazat.
Kit elhúzódott, és megtörölte az arcát. Az átkozott könnycseppek csak nem akartak elapadni.
– Fáj! – mondta rekedten.
– Ó, Istenem, baby, tudom, hogy fáj. Tudom, hogy fáj.
– Nem érted – suttogta a lány.
– Akkor értesd meg velem, Kit! Beszélj hozzám, kérlek!
Kit a szemébe nézett, amelyben oly sok szeretet tükröződött iránta. Izzó, kék szemek. Megérintette a férfi arcát. Mac megcsókolta a tenyerét.
– Nemcsak a kisbabát veszítettem el – kezdte Kit.
– Elveszítettem… Elveszítettem Rydert is, és ebbe belepusztulok.
Kit elvette a kezét a férfi arcától, és elfordult. Nem akarta látni a fájdalmat a szemében.
– Szeretem őt, Mac – mondta csendesen.
– Mindig is szerettem. Valahogy összezavart, amit irántad érzek, és azt gondoltam, hogy őt nem szeretem annyira, pedig igen. Most már… Most már nem akar engem. Már semmi sem köt össze bennünket. Nem lenne szabad ezt mondanom, de nem hazudhatok neked, Mac. Elveszítettem, és ez az érzés elevenen felfal.
Mac lassan a karjába vonta a lányt. Hatalmasat sóhajtott. Kit érezte, hogy zaklatottan kapkodja a levegőt. Istenem, mennyire nem akarta ezzel megbántani! Miféle nő az olyan, aki képes kést döfni egy férfi szívébe, aki ennyire szereti, aki mindent megtenne, hogy ne okozzon neki fájdalmat?
Néhány hosszú másodpercig csak ültek, nyomasztó csend telepedett rájuk. A férfi szorosan magához ölelte. Kit érezte, hogy elöntik az érzések, amint megöleli.
– Sajnálom, Mac – szólalt meg Kit, és sírás fojtogatta a torkát. A hangja tompa volt, ahogy a férfi mellkasához szorította az arcát, és folytatta.
– Nem érdemellek meg. Megértem, ha nem akarsz velem lenni többé.
– Hagyd abba, baby, ne mondj ilyeneket. Te és én örökre egymáséi leszünk. Megígérem.
Kit elhúzódott tőle és hitetlenkedve nézett rá. A düh, a megcsalatás, vagy legalább a csalódás jeleit kereste. De csak komolyságot talált. És szerelmet. Több szeretetet, mint amit el tudott volna képzelni, azok után, amit elmondott neki.
– Mac, nem hallottad, amit az imént mondtam?
– Kiváló a hallásom, baby – mondta a férfi nyugodt hangon.
– Nem vagy dühös rám? – kérdezte Kit.
Mac a tenyerébe vette az arcát, lehajolt, és megcsókolta.
– Nagyon sok dolog kavarog bennem. De nem vagyok mérges. Szomorú vagyok, hogy fájdalmaid vannak. Szomorú vagyok, hogy elvesztettük a kisbabánkat. Bosszankodom, mert bármit megtennék, hogy jobban legyél, és tehetetlennek érzem magam. De, baby, szeretlek. Ez nem múlik el öt perc alatt. Annyira szeretlek, hogy abba is belehalok, ha csak elképzelem, hogy nélküled kell élnem.
A zokogás fájdalmasan szakadt fel Kit torkából, alig kapott levegőt, olyan irányíthatatlanul elsodorták az érzelmei. Az összes fájdalom és keserűség, amely az elmúlt két hétben összegyűlt, most szökőárként tört fel belőle.
Hangosan, csúnyán, gurgulázva sírt. Mac mégis úgy szorította, mintha soha többé nem akarná elengedni. A férfi a haját simogatta. Kedvesen kényeztette, megnyugtatta. Sokáig ültek ott, míg a lány kiadta magából az összes szorongást.
Végül a zokogás alábbhagyott. Mac lehajolt, és megcsókolta a könnyes arcát.
– Van valami, amit tudnom kell, baby. Az egyetlen fontos dolog. Szeretsz engem?
Kit köré fonta a karját, és megcsókolta a nyakát.
– Nagyon szeretlek, Mac. Erről soha nem hazudtam neked. Nagyon szeretlek, és meghalnék nélküled.
Mac óvatosan eltolta magától a lányt, lenézett rá. Csodálatos kék szeme halálosan komoly volt.
– Ez az egy dolog, ami számít. A többit megoldjuk.

Ryder a bárban ült, és a hatodik pohár whiskyt döntötte magába. Vagy a hetedik volt már? A durva bárpultra lökte az üres poharat, és szótlanul még egyet kért.
– Mikor fogsz felhagyni azzal, hogy halálra idd magad? – kérdezte Mia szárazon.
Ryder meg sem fordult a hangra. Nem érdekelte a lány. Az pedig csak nem akarta békén hagyni. Leült mellé.
– Ez így nem fog menni, te is tudod.
Ryder félrebillentette a fejét.
– Ezt hogy értsem?
– Hogy közönybe iszod magad.
– Mia kért egy sört, aztán ismét felé fordult.
– Kipróbáltam. Tudom.
Rydert nem hatotta meg a dolog. Hol van már a whiskyje? A pokolba is!
– Ezt csináltad, amikor a seggfej barátod lapátra tett? – kérdezte Ryder.
Mia megrezzent.
– Sok mindent kipróbáltam, de az ivás nem segített.
– Úgy beszélsz, mint egy átkozott terápiás csoportvezető – jegyezte meg Ryder gonoszul.
– Ez igen – motyogta a lány.
– Mi van?
– Ne nézz oda, de a zsaru barátod erre tart. Nincs túlságosan feldobva.
Ryder megfeszült.
– Mac? Itt?
– Igen, úgy tűnik. Én megyek is. Nem akarok egy mérföldes körzetben lenni, amikor ez a dolog kirobban.
Mia lecsúszott a bárszékről, és elsietett. Nők.
– Valahogy nem lep meg, hogy itt talállak – mondta a háta mögött Mac.
Ryder lassan megfordult, és Mac szemébe nézett, aki előtte állt, és dühösen nézett rá. A fenébe. Pont erre nincs most szüksége.
– Mi a fenét keresel itt? – kérdezte Ryder közönyösen.
– Csináltál már néhány baromságot, mióta ismerlek, Ryder. Az ég tudja, mióta ismerjük egymást. De soha nem fogom megbocsátani neked, hogy bántottad Kitet. Ha nem lennél ilyen rohadt részeg, jól ellátnám a bajodat.
Ryder talpra ugrott. Jólesett volna neki egy bunyó. Lehet, ha ellátnák a baját, attól jobban érezné magát. Persze nem valószínű, de egy próbát megér.
– Kimenjünk? – ajánlotta fel Ryder.
– Nem kell – mondta Mac közönyösen. – Átkozott bolond vagy, Ryder. Az a legszomorúbb benne, hogy észre sem veszed.
Ryder zavartan nézett rá. Vagy komolyan elszámolta, hány pohárral ivott, vagy Mac hülyeségeket beszél.
Széttárta a karját.
– Mit akarsz tőlem, Mac? Azt hittem, boldog vagy, hogy otthagytalak benneteket. Szerelmes vagyok a nődbe. Menj vissza hozzá, és örülj neki, hogy szeret.
Mac viszolyogva megrázta a fejét, aztán sarkon fordult, és elviharzott.
Picsába! Mi volt ez az egész? A világ minden perccel egyre őrültebb lesz.

– Nem akarlak magadra hagyni, baby.
Kit megrázta a fejét.
– Jól leszek, Mac. Menned kell. Szükségük van rád. Ez a munkád.
– Az a dolgom, hogy itt legyek veled. Akkor és ott, ahol szükséged van rám. Helyesbített.
– Nem lesz semmi baj – mondta Kit halkan.
A férfi hosszan vizsgálta. A határozatlanság világosan kivehető volt az arcán.
– Menj már! – mondta a lány mosolyogva.
– Öltözz fel, és húzzál dolgozni!
Mac megkönnyebbülten sóhajtott.
– Istenem, annyira jó téged ismét mosolyogni látni, Kit!
A lány lábujjhegyre állt, és az ajkát szorosan Macére szorította.
– Még jobban fogok mosolyogni, amikor hazajössz. Most pedig gyerünk öltözni!
A férfi hosszan és vágyakozón visszacsókolt. Vonakodva húzódott el tőle.
– Később felhívlak.
Kit nevetett.
– Ha jobban érzed magad attól, hogy folyton ellenőrzöl, akkor feltétlenül hívjál.
Mac gyorsan felvette az egyenruhát és betelefonált az őrsre, hogy tudják, bemegy. Egy újabb hosszú, forró csók után kisietett az ajtón.
Kit sóhajtott, és a konyhába ment. Éhes volt. Mi több, majd meghalt az éhségtől. A vetélés óta eltelt hetekben alig evett. Tudta, hogy lefogyott, és szörnyen néz ki, de eddig semmi kedve nem volt enni.
Mac aggódott érte. Egyfolytában körülötte legyeskedett. Ideje volt, hogy kihúzza a fejét a homokból, és továbblépjen. Ryder nem akarja őt. Eléggé világossá tette.
Kit átkutatta a hűtőt, és talált egy félig teli tojástartót. Kivette, letette a konyhapultra, majd elővett egy tálat és egy villát. Feltört két tojást, összekeverte a villával. Megfűszerezte, beleöntötte az egészet egy serpenyőbe, és várta, hogy megsüljön.
Egy kicsit barna lett, biztosan túlsütötte, de nem érdekes. Tányérra tette a rántottát, aztán bement a nappaliba. Egyedül volt. Ez volt az első éjszaka, amelyet egyedül töltött az eset óta. Mac szabadságot vett ki, és öt percnél hosszabb időre nem mozdult el a közeléből.
Vajon tényleg ilyen rosszul volt? Talán Mac úgy érezte, hogy el kell dugnia a késeket a házban vagy ilyesmi? Attól félt, hogy kárt tesz magában, ha magára hagyja?
Kit megrándult, nem akart válaszolni magának erre a kérdésre. Igen, nagyon rosszul viselte. Összeszorult a gyomra, ha az első néhány napra gondolt, amikor hazajöttek a kórházból. Egy szót sem szólt, pedig tele volt fájdalommal. Úgy tűnt, egyáltalán nem értik meg egymást.
Kitnek sikerült a rántotta felét legyűrni a torkán. Visszament a konyhába, és betette a tálat a mosogatóba. Elhatározta, hogy egész este tévézni fog. Nem rossz program, és nem is volt álmos. Lehet, hogy megvárja Macet.
Megkereste a távirányítót, betakarózott egy régi pléddel a díványon, és a csatornákat váltogatta. Közben a szemhéja elnehezült. Ennyit arról, hogy nem fáradt. Küzdött, hogy ébren maradjon. A képernyőre koncentrált, elhatározta, hogy nem adja be a derekát a fáradtságnak, amely egyre inkább a hatalmába kerítette a testét.
A kopogás felrázta az álmából. Kinyitotta a szemét, és a képernyőre nézett. Meglepve tapasztalta, hogy nem a tévéből jön a hang. Megnézte az óráját. Hajnali kettő volt. A pokolba, jól bealudt.
A kopogás hangosabb lett. Mi a fene? Vajon ki kopog az ajtaján hajnalok hajnalán?
Ledobta magáról a plédet, és bizonytalanul felállt. A lába jól elzsibbadt. Az ajtóhoz botorkált, és kinyitotta a reteszt. A láncot a helyén hagyta, felkapcsolta a verandavilágítást, résnyire kinyitotta az ajtót, és kibámult.
Megdöbbent, minden izma megfeszült, és fájdalmában majdnem felkiáltott. Az ajtó előtt két ismerős arcot látott. Sean Gardner és Ray Hartley. A seriff irodájának két alkalmazottja. Mac barátai, akikkel együtt dolgozik. Két rendőr, akiknek szolgálatban kellene lennie, nem pedig az ajtaja előtt állni.

fel