Ami kell neki
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Tizenhatodik fejezet
Kit és Ryder napokat ültek Mac ágya mellett. Ryder
gondoskodott a lányról, utasítgatta, belediktálta az ételt, rávette, hogy
aludjon, és egy lépést sem tágított mellőle. Egyetlen lépést sem.
Kit egész nap Machez beszélt, a kezét szorongatta, elmondta neki, mennyire
szereti. Éjszakánként Ryder karjában aludt, és igyekezett úrrá lenni a
rémálmain.
Macet levették a lélegeztető gépről, ami nagy megkönnyebbülés volt a lány
számára. A javulás jele, hogy magától lélegzik. Vagy nem? Továbbra is kómában
maradt.
Két héttel azután, hogy Macet meglőtték, Ryder egyszer csak felállt az ágya
mellől, és Kit felé nyújtotta a kezét.
– Enned kell, drága! Menjünk le! Aztán visszajövünk.
Kit beletúrt a hajába, megdörzsölte az arcát, majd hosszan, csalódottan
sóhajtott. Épp el akarta venni a kezét Macétől, amikor a férfi megszorította.
Kit azon nyomban elfeledkezett Ryderről, az evésről és minden másról. Csak az
számított, hogy Mac megmozdult. Izgatottan fölé hajolt.
– Mac, Mac! Hallod, amit mondok? – Kit izgatottan Ryderre nézett.
– Megmozdult, Ryder! Megszorította a kezemet!
Meg sem várva a férfi válaszát, közel hajolt Machez, és az ajkát az övére
szorította.
– Itt vagyok, Mac! Kérlek, gyere vissza hozzám! Annyira szeretlek!
Mac halk nyögést hallatott.
– Szólok a nővérnek – mondta Ryder a háta mögött.
Ahogy a lány újra megcsókolta, a szemhéja enyhén megremegett, és résnyire
kinyitotta a szemét. Kit elhúzódott tőle annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.
– Mac! – kiáltotta halkan.
– Hallasz engem?
A férfi kinyitotta a száját, mintha valamit mondani akarna, majd a homlokát
ráncolta, amikor nem jött ki semmi.
Kit az ajkára tette az ujját.
– Ne akarj beszélni. Itt vagyok.
Könnyek gördültek végig az arcán, ahogy a férfi mindkét kezét a sajátjába vette.
– Szorítsd meg a kezem inkább! Hallod, amit mondok?
Mac megszorította a kezét. Kit szíve majd kiugrott a helyéből.
– Csó… Csókolj meg! – hörögte Mac. A hangja rekedt és bizonytalan volt a hosszú
némaságtól.
– Ó, Mac! – sóhajtott a lány. Fölé hajolt, gyengéden és szeretetteljesen
megcsókolta. Mac arca könnyes lett az övétől.
– Azt hittem, elveszítelek.
– Soha… nem… veszítesz el – felelte a férfi szaggatottan.
– Soha… nem hagylak el. Esküszöm.
Kitből kitört a zokogás.
Ryder megérkezett a nővérrel, aki boldogan felkiáltott, amikor meglátta, hogy
Mac magához tért. Arrébb tessékelte Kitet az ágytól, és gyorsan megvizsgálta a
beteget.
– Már szóltak az orvosnak – közölte a nővér, miközben az infúzióval és a
szívmonitorhoz vezető drótokkal babrált.
– Nemsokára itt lesz.
Kit félreállt, a hátát Ryder mellkasának támasztotta, és izgatottan arra várt,
hogy a nővér befejezze a dolgát. Közel akart lenni Machez, hogy megbizonyosodjon
róla, minden rendben van vele.
Amikor a nővér végre félreállt, Kit gyorsan az ágyhoz lépett, és ismét megfogta
Mac kezét. Lassan, erőlködve a férfi felemelte a másik kezét, és megérintette a
lány arcát.
– Szeretlek… – motyogta.
– Én is szeretlek – zokogta Kit.
Mac pillantása a lány mögé tévedt, mintha valamit észrevett volna. Kit
hátranézett, és megpillantotta Ryder arcát a válla fölött. Mac keze remegett,
amikor elvette az arcától. Erőlködnie kellett, hogy legyűrje a fájdalmat, mégis
ökölbe szorította a kezét, és Ryder felé nyújtotta.
– Örülök…, hogy… itt vagy.
Ryder előrelépett és Mac ökléhez érintette a sajátját. Aggódva nézett a
barátjára.
– Itt a helyem melletted, haver. Jól megijesztettél bennünket. Legközelebb ne
csinálj ilyet!
Mac furcsán elvigyorodott, aztán fáradt sóhaj kíséretében leengedte a karját.
– Vigyázz Kitre!
– Fogok, haver! Megígérem. Csak szedd össze magad, hogy eltűnhessünk innen a
pokolba. Gyűlölöm a kórházakat, te is tudod.
Kit elnézte őket, és percről percre jobban megkönnyebbült. A felszabadultság
egészen a hatalmába kerítette. Gyengének és erősnek érezte magát egyszerre.
Minden izma fájt, és lüktetett. Fogalma sem volt róla, mikor mosolygott utoljára
ilyen önfeledten.
Véget értek a fájdalom és az aggódás hetei. Először a vetélés, aztán Mac
balesete. Végre ismét szabadnak érezhette magát. Boldognak.
– Jól vagy, drága? Kimerültnek látszol – mondta Ryder.
– Jól vagyok – felelte Kit gombóccal a torkában.
– Jobban nem is lehetnék – tette hozzá, és könnyek között rámosolygott.
Ryder Kitet figyelte, ahogy a kis díványon alszik a kórházi szobában. Teljesen
kimerült volt, de mióta Mac visszatért, nem volt hajlandó elmozdulni mellőle.
Ryder hozott neki ételt és ruhát, hogy egyen, és átöltözzön. Általában az ágy
melletti széken vagy azon a díványon aludt, amin most is épp.
Mac állapota gyorsan javult. Még mindig gyenge volt, de folyamatosan erősödött
az előző hét óta. Ha ilyen ütemben lábadozik, néhány nap múlva felkelhet az
ágyból.
– El kell vinned innen a fenébe! – szólalt meg Mac.
Ryder megfordult, és látta, hogy Mac ébren van.
– Hé, haver, egész jól nézel ki. A hangod sokkal jobb – jegyezte meg Ryder.
Mac megnedvesítette az ajkát, és morgott egyet.
– Még mindig úgy érzem magam, mintha elütött volna egy kamion.
Ryder bólintott.
– Ez természetes. Elütött egy pisztolygolyó.
Mac elfintorította az arcát.
– Tudom. Emlékszem.
Mac pillantása Kitre tévedt. Ryder látta a vágyakozást a szemében. Szüksége volt
rá.
– Beszélnünk kell, Ryder! – mondta Mac.
Ryder sóhajtott. A fenébe, egyáltalán nem állt készen erre.
– Igen, én is tudom.
– Szereted – mondta Mac.
Ryder bólintott.
– Igen. Szeretem.
Mac nem reagált, bár Ryder nem is mondott neki újdonságot. Ezt már tudta.
– Ő is szeret.
Ryder nem tudta, mit feleljen, nem akarta megbántani Macet. Nem számított,
mennyire szereti Kitet, nem tudott volna fájdalmat okozni annak, akivel olyan
régóta voltak már barátok. Annak, aki jobb testvére volt, mint egy vér szerinti
lett volna.
Mac rámeredt.
– Semmi gond, haver. Tudom, hogy szeret. Elmondta nekem.
Ryder lesütötte a szemét.
– Sajnálom, Mac. Fogalmad sincs róla, mennyire sajnálom. Soha nem akartam
kettőtök közé állni.
Mac nagy levegőt vett, majd lassan kiengedte. Hangosnak tűnt a sóhaj a csendes
szobában.
– Mindkettőnket szeret. Soha nem csalna meg, Ryder. Tudom. Épp ez az, ami
felőrli.
– Tudom – mondta Ryder csendesen.
– Mindketten szeretjük. Mindig is szerettük. Szoros kapcsolatban voltunk eddig
is, mi hárman. Semmi okunk sincs rá, hogy ne folytassuk.
Ryder felkapta a fejét. Döbbenten bámult Macre.
– Miről beszélsz?
Mac feljebb tornázta magát az ágyon, az arca megrándult a fájdalomtól. Látszott
rajta, milyen erőtlen még.
– Figyelj, haver, beszéljük meg ezt máskor.
– Nem – mondta Mac határozottan.
– Most kell megbeszélnünk. Gondolkodj el rajta, hogy amikor felébred, ismét
boldoggá tehessük.
– Mac, amit mondani akarsz… A pokolba is, azt se tudom, mire akarsz kilyukadni.
– Tényleg nem? Mindnyájan boldogok voltunk, amikor hármasban voltunk együtt. Kit
a legjobban. Ahogy én látom, semmi akadálya, hogy folytassuk ezt a kapcsolatot.
Mi hárman.
Ryder szólásra nyitotta a száját, de inkább elhallgatott. Amit Mac javasolt…
Talán a legönzetlenebb emberi gesztus, amelyben valaha része volt. És a
leggyakorlatiasabb is. Először csillant meg a remény előtte.
Miért ne folytathatnák úgy a dolgot, ahogy korábban? Hónapokig ezt tették. Ez az
időszak volt a legjobb az életében. Akkor fordult minden rosszra, amikor
elkezdtek elszakadni egymástól.
Kitre nézett.
– Mit szól majd hozzá? – kérdezte Ryder halkan.
Mac nem válaszolt azonnal.
– Ez rajta múlik, de a magam részéről nem fogom arra kényszeríteni, hogy
válasszon közülünk, és szerintem te se akarod ezt.
Ryder megrázta a fejét.
– Ezért hagytalak ott benneteket.
Mac bólintott.
– Igen, rájöttem. Sokat gondolkodtam rajta, mielőtt elmentem volna lelövetni
magam. Pokoli volt látni Kitet a vetélés utáni két hétben. Annyira boldogtalan
volt, fogalmam sem volt, mit tegyek. De együtt megoldottuk volna.
– Nem tudom, mit mondjak, Mac. Hatalmas dolog ez. Akkora ajándék, amekkorát soha
nem kaptam még. Rettenetesen szeretem Kitet. Soha nem akartam elhagyni, de nem
akartam egyiketeknek sem rosszat.
– Én is szeretlek – mondta Kit halkan.
Mindketten odakapták a fejüket. A lány felébredt a díványon, gyönyörű szeme tele
volt szeretettel és vidámsággal.
Felült, a haja a vállára omlott. Még ennyire lestrapáltan sem látott Ryder nála
szebbet.
Kit az ágyhoz lépett, és a kezét Macébe csúsztatta.
– Szeretlek, Mac. Soha nem akarok fájdalmat okozni neked. A tiéd vagyok. Örökre
hálás leszek érte.
Mac elmosolyodott, és az ujjával végigsimította a lány ajkát.
– Tudom, baby. Azt is tudom, hogy szereted Rydert. Mi is mindketten szeretünk
téged, és azt gondolom, hogy ez működhet. Nem lesz könnyű neked, hogy
mindkettőnké vagy, külön-külön is elég nehéz eset vagyunk. De szeretni fogunk
téged, megvédünk, és vigyázunk majd rád.
Könnyek csillogtak a lány szemében, ahogy Ryderre pillantott, és arra várt, hogy
mondjon valamit.
Ryder megérintette a karját, és az ujjával finoman a bőrét simogatta.
– Szeretlek, Kit. Tudom, soha nem vallottam be neked, de egyetlen nap sem telik
el úgy, hogy ne álmodnék arról, hogy a karomban tartalak, megérintelek és
szeretlek. Küzdöttem ellene. Nem akartam közéd és Mac közé állni, de annyira
átkozottul szeretlek, hogy néha még levegőt venni is fáj.
Kit szipogott, Ryder pedig rámosolygott.
– Drága, az elmúlt hónapokban többet láttalak sírni, mint előtte összesen.
Kit hol rá, hol Macre nézett, mintha nem merné elhinni, amit hallott. A
reménytől és a megkönnyebbüléstől olyan fényesen csillogott a szeme, mintha
smaragdból lett volna.
– Biztos vagy benne, Mac? Biztos vagy benne, hogy képesek leszünk rá? – kérdezte
végül.
Mac intett neki, hogy üljön le az ágyra. A lány leült, így a két férfi közé
került.
– Megoldjuk, baby.
Kit Ryderre nézett.
– Biztos, hogy ezt akarod? Akarsz engem?
Ryder előrehajolt, felemelte az állát, majd hosszan megcsókolta. A lány olyan
édes volt. Rengeteg idő telt el azóta, hogy utoljára ilyen gyengéden
megérinthette.
– Mindig is akartalak – felelte a férfi egészen közel a szájához.
Kit elhúzódott, a szeme ragyogott, és a szája a legnagyobb mosolyra nyílt,
amelyet Ryder valaha látott tőle.
– Olyan boldog vagyok! Annyi rettegésben töltött idő után végre igazán boldog
vagyok.
Mac mosolygott.
– Akkor gondolom, tetszik az ötlet.
Kit már-már Mac karjába vetette volna magát, de az utolsó pillanatban
meggondolta.
– Óvatosan, drága, nehogy megöld! – mondta Ryder nevetve.
A lány finoman Mac karjába bújt.
– Imádom, és imádlak téged is. Imádlak benneteket. Az életem hátralévő részét
azzal fogom tölteni, hogy ezt bebizonyítsam.