Amire vágyik
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Ötödik fejezet
Mia kimászott az ágyból, óvatosan, nehogy felkeltse Jacket.
Az arca még alvás közben is feszült volt. A homlokát ráncolta, és az ajkát
össze¬préselte.
Ruhát vett ki a kis szekrényből az ágy mellett, és a konyhába ment, hogy
felöltözzön. Nagyot ásított, és nyújtózkodott. Jack alaposan megdolgozta a
testét hajnalban. Újra és újra magáévá tette, mintha semmi sem lenne neki elég.
Ha nem siet, el fog késni, és Martin nem tűri az ilyesmit. Külön figyelmeztette
is, hogy ma korán menjen be, hogy fölkészüljön az esti műsorra.
Mia sóhajtott. Ki nem állhatta a privát partikat, ahol a főnöke volt a
házigazda. Nem szerette a kirakatműsort, ahol tapogatással és kétértelmű
meghívásokkal kellett megbirkóznia.
Főnök. Nevetséges. A főnök szó kölcsönös elfogadást jelent. Az ember általában
felmondhatott a főnökének. Martin nem a főnöke. Az átkozott rabszolgatartója.
Végignézett a betört ajtó maradványain, ahogy kilépett a lakásból. Remélte, hogy
Jack megcsináltatja majd, mert neki nincs pénze újra. Valóban nem jelentett nagy
védelmet, de nem szeretett volna nyitott ajtónál aludni, hogy bárki bejöhessen a
lakásába, aki csak arra jár.
Kánikula fogadta, amint lement a rozoga lépcsőn. Forró és nedves volt a levegő.
Az egész teste ragadni fog, mire elsétál öt háztömböt a munkahelyéig. Le kell
zuhanyoznia, mielőtt munkába áll.
Végigment az utcán. Ócska papucsa nem nagyon védte a forróságtól, ami a járdából
áradt.
Vajon mit keres itt Jack? Nincs semmi értelme. Váratlanul jelent meg,
szokatlanul viselkedett, és azzal kérkedett, hogy az övé. Baromság. Az övé
lehetett volna két évvel ezelőtt. Egy másik világban. Olyan sok minden esett meg
vele azóta. Mintha húsz év telt volna el, nem kettő.
Sóhajtott, és hirtelen annyira nyomorúságosnak érezte a helyzetét. Hatalmas
slamasztikába keveredett. Voltak napok, amikor már abban sem volt biztos, hogy
valaha kikeveredik belőle.
Legvadabb álmaiban azt képzelte, hogy Jack elragadja, és megmenti, de most, hogy
itt volt, boldogabb lett volna, ha inkább elmegy. Nem segíthetett rajta, és nem
akarta, hogy megtudja, milyen mélyre süllyedt, mióta elhagyta.
Két évet késett.
Jack kinyitotta a szemét, és az üres ágyra meredt. Elment. Megfordult, a feje
még mindig zúgott az első rendes alvástól, amelyben az elmúlt két évben része
volt.
Felült, és csattogva letette a lábát az ágy mellett a padlóra.
– Mia? – kiáltott.
Felállt, mezítláb átment az előszobán a kis fürdőszobába. Nem találta ott a
lányt, így bekukkantott a konyhába is. Istenem, micsoda lyuk. Nem tudta elhinni,
hogy itt él. Csoda, hogy még nem gyilkolták meg.
Dühös lett, amikor rájött, hogy Mia elment. Az ingatag falba öklözött, és nagyot
káromkodott, amikor látta, hogy csinos kis lyuk támadt a helyén. Micsoda szar!
Az egész lakás alig nagyobb, mint egy patkánylyuk.
Visszament a hálószobába, felvette az ingét és a farmerját. Fogalma sem volt,
hová tűnt Mia, de nem fog itt ülni, és arra várni, hogy visszajöjjön.
Egyébként is, milyen messzire mehetett gyalog? Le merte volna fogadni, hogy
visszament a klubba.
Néhány perccel később kihajtott a bérház parkolójából, és a sztriptíz bár felé
vette az irányt. Megállt a bejárat előtt, és leállította a motort.
A neonreklámok nem világítottak. Rápillantott az órájára, és megállapította,
hogy a klub jó néhány óra múlva nyit csak ki. Vajon mi a fenéért jött be ilyen
korán? Már ha egyáltalán itt van.
Jack a bejárati ajtóhoz ment, és megfogta a kilincset. Régi faajtó volt, aligha
masszívabb, mint Mia lakásának bejárata. Nyitva volt, így besurrant.
Az első helyiség üres volt. Még nem takarítottak fel az előző éjszaka után. Üres
sörösüvegek, szalvéták és papír fecnik hevertek a földön és az asztalokon.
Konfetti borította a színpadot és a színpad környékét.
A folyosóról Jack hangot hallott, elindult abba az irányba. Több ajtó mellett
elment, mire az egyik kivágódott, és Mia rohant ki rajta. Kis híján elütötte.
Megfogta a karját, hogy megállítsa. A lány félelmében felsikított.
– Mi a fenét keresel itt, Mia? – förmedt rá Jack.
A lány tágra nyílt szemmel nézett rá, de nem szólalt meg.
A férfi megrázta, hogy magához térjen.
– Mi az, hogy csak úgy kisurransz az ágyamból, és egy szót sem szólsz?
A lánynak leesett az álla.
– Menj a fenébe! Kihasználtalak, Jack, ahogy te kihasználtál engem. Dugni
akartam, és a te farkad volt a legközelebb. Jó numera voltál, de most már
dolgoznom kell. Tűnj el innen!
Jack összeszorította a fogát, ahogy a düh forrón szétáradt az ereiben. Nagyon
igyekezett, hogy ne ragadtassa el magát a lány pimasz kijelentésére, pedig
rettenetesen bosszantotta a lány új arca.
– Tévedsz! Nagyszerű numera voltam! – helyesbített.
A lány dühösen elpirult és elrántotta a karját.
– Hé, Mia, jól látom, hogy zaklat ez a pasas?
Jack felkapta a fejét, és meglátta, hogy egy hatalmas férfi áll a folyosón.
Elfintorította az orrát. A fickóra ráfért volna egy zuhany. Zsíros hajú, dagadt
fasz. Jacknek nem tetszett, ahogy Miát bámulta.
Bizonytalanság villant Mia szemében.
– Nem, nem, valójában épp menni készül – felelte Mia szárazon.
Jackre nézett, egyenesen a szemébe. A férfi látta a félelmet a tekintetében.
– Ne erőszakoskodj! – suttogta.
– Kérlek, Jack, menj el!
Könyörgő hangja mélyen megérintette Jacket. Rettegett ettől a szemétládától,
akit ezért Jack legszívesebben darabokra szedett volna.
Egy pillanatig vacillált, közben a dagadt fickó melléjük ért. Mia szeme még
egyszer Jackre villant, aztán végigment a folyosón és eltűnt az egyik ajtó
mögött.
A dagadt fickó Jackre vigyorgott, miután Mia eltűnt a szemük elől.
– Érdekel az én kis Miám, mi?
Az én Miám – ordította volna az arcába legszívesebben Jack.
A fickó kivett egy cigarettát, és a szájába dugta.
– A tiéd lehet, ha megfizeted.
– Nem érdekelte az ajánlatom – motyogta Jack. A dagadt nevetett.
– Az enyém a kis picsa, és ha eleget fizetsz, a tiéd lehet. Neki nincs szava
ebben.
Jacknek minden önuralmára szüksége volt, hogy ott helyben ki ne üsse a
rohadékot.
– Meggondolom – mondta inkább.
– Mikor kezdődik a műsor? Lehet, hogy addig elszórakozom itt.
A fickó elmosolyodott.
– Ma éjjel korán kezdünk. Néhány fontos vendég érkezik a városból. Gondolom, a
többi lány is hamarosan itt lesz, és akkor a műsor két órán belül elkezdődik.
Ülj le kint. A pultos is mindjárt jön. Az első italodat én állom.
Jack nézte, ahogy a seggfej végigmegy a folyosón. Ha Mia nem könyörgött volna
neki, hogy ne rendezzen jelenetet, puszta kézzel agyonütötte volna ezt a barmot,
aztán a hajánál fogva rángatja ki a lányt innen.
A dolog azonban úgy állt, hogy végig kell szenvednie még egy éjszakát, amikor
Mia kanos férfiak hordája előtt fog vetkőzni. Nem tudta, mi az ördög folyik itt,
de abban biztos volt, hogy nem fogja tétlenül figyelni, mint valami balfasz.
Miának van mit megmagyaráznia. Nyilvánvalóan még mindig szüksége van valakire,
aki a gondját viseli. Vissza fogja vinni Dallasba, ahol ő lehet az.
Mia fellépett a színpadra, ügyet sem vetve a füttyökre és az ujjongásra. A zene
még nem is szólt, de máris azt követelték tőle, hogy kezdje el. Végignézett a
tömegen, és kis híján elállt a szívverése, amikor meglátta Jacket a fal mellett.
A karját a mellkasán keresztbe téve állt, a tekintetével szinte átdöfte. A teste
minden porcikája birtoklást kiáltott. Még akkora távolságból is érezni lehetett,
hogy bármelyik pillanatban képes lenne rávetni magát.
Jack elkapta a pillantását, tudta, hogy rá néz. A tekintetével végigpásztázta a
testét. Vágytak egymásra, tele voltak elfojtott szenvedéllyel. A levegő izzott
kettejük között, mintha elektromos kisülések cikáztak volna át a termen.
Mia lassan elfordította a tekintetét, és a rúdnak támaszkodott a színpad
közepén.
Az aznap esti műsora más volt. Általában lassan és szexisen táncolt. Néhány
erotikus fordulat segített feloldani az idegességet és a szorongást. A mai zene
azonban pörgős volt, dobok szóltak, és úgy hangzott, mint egy vad, törzsi
rituálé.
A lány teste megrázkódott és vonaglott. Az apró anyag, amely takarta, együtt
mozgott a mellével. A csípője a vad ritmusra hullámzott. A zene hatalmába
kerítette a testét, behunyta a szemét és elfeledkezett időről, térről.
Ma éjjel nem egy halom idegennek táncol. Elképzelte, hogy csak Jack látja.
Csábító varázserőt sugárzott, izgalmas, hívogató volt.
Tudta, hogy Jack nézi őt. Érezte magán a szemét, égette és perzselte a bőrét,
akár a tűz. Mia úgy bontotta le magáról a lenge ruhadarabokat, mintha maga Jack
csinálná.
A haja a vállára omlott, ahogy kihúzta a hajtűt a kontyból a tarkóján. A tincsek
eltakarták a mellét, a bimbók erotikus bújócskába kezdtek szőke hajában.
Lehunyta a szemét, és hátravetette a fejét. Megfogta a mellét, nyomogatta és
feltolta. Pajkosan fölpillantott, aztán elengedte a mellét. A kezét lecsúsztatta
a hasán és izgatóan a lába közé nyúlt. Két ujját becsúsztatta az apró selyem
alsónemű alá, és ott mozgatta őket, mire a tömeg egyre hangosabb lett.
Ismét Jackre pillantott, és megremegett, amikor meglátta a nyers vágyakozást a
szemében. Igen, ez a műsor csak neki szól. Végre megtudja, mit dobott el
magától. Remélte, akkora erekciója van, hogy szinte fáj.
A dobok játéka gyorsabb lett. Mia vonaglott, dobálta magát, a karját a feje fölé
emelte, a műsora a tetőpontjához közeledett. A padlóra hullott, a teste
megfeszült és rángatózott, ahogy orgazmust színlelt.
A húszdollárosok csak úgy záporoztak rá. Férfiak rohantak a színpad széléhez, és
két kézzel dobálták. Mia lassan felállt, összeszedte a pénzt a földről, és
erotikusán az alsóneműje pántja mögé dugta őket. Közelebb ment a tömeghez, a
csípőjét mozgatta, mikor megérintették a bőrét.
A lépcső aljában Martin várt rá, egy törölköző volt a karján. Mia összerezzent,
amikor megérintette. Maga köré tekerte a törölközőt, otthagyta a férfit, és az
öltöző felé indult.
Martin utána sietett. Lihegett, ahogy tekintélyes testét végigvonszolta a
folyosón.
– Csodálatos voltál ma, Mia. Nagyon, nagyon jó. A vendégeim nagyon elégedettek
voltak a műsoroddal, és alig várják, hogy intimebb környezetben is lássanak.
Öltözz át, és gyere be a hátsó terembe! Ne vesztegesd az időt, már várnak rád.
Mia megtorpant az öltözője ajtajában és felé fordult.
– Nem érzem jól magam, Martin. Nem csinálhatnánk ezt máskor?
A férfi arca elvörösödött, és vastag mutatóujját az arcába tolta.
– Ne szórakozz velem! Ott leszel, különben… Nem hinném, hogy szívesebben lennél
egy börtöncellában.
A lány megrázta a fejét.
– Nem – suttogta.
– Biztos voltam benne. Gyerünk, vonszold a segged! Nincs kedvem a játékaidhoz ma
este!
Mia belépett az öltözőjébe, becsapta az ajtót, és bezárta maga mögött. Az
ajtónak támaszkodott, leült a földre és a kezébe temette az arcát.
Bárcsak visszamehetne az időben, és megváltoztathatná azt az éjszakát! Megrázta
a fejét, letörölte a könnyeit. Akárhogy is erőlködik, nem tudja megváltoztatni a
múltját. Semmi értelme nyafogni.
Az egyetlen, amit tehet, hogy összeszedi magát, kifizeti, amennyivel Martinnak
tartozik, felhagy ezzel az élettel, és elmenekül a városból.
Felkászálódott a földről, és gyorsan átöltözött. Tudta, mit vár tőle Martin. Nem
kellett ugyan meztelennek lennie, mégis majdnem az volt, mert az apró bikini
alig takart valamit. Amikor belebújt a magas sarkú cipőbe, elvesztette az
egyensúlyát. Megragadta az öltözőasztal szélét, nehogy elessen.
Fáradt volt, a lába fájt, ráadásul még koktélokat és előételeket kell
felszolgálnia a nyolc centis sarkú cipőben. Pompás.
Türelmetlen kopogást hallott az ajtó felől.
– Megyek már! – vetette oda.
Óvatosan az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Martin állt ott, végignézett rajta, a
szeme elégedetten csillogott.
– Nagyon jó! Most pedig gyere. Már várnak rád.
– Kik ezek? – kérdezte Mia gyanakvóan, és utána indult a folyosón.
– Mi közöd hozzá? – csattant fel a fickó.
– Bőségesen fizettek a veled töltött időért, úgyhogy legyél velük kedves!
– Amíg csak ennyit kell tennem, menni fog – emlékeztette a lány.
– Azt fogod tenni, amit mondanak neked! – válaszolta Martin fenyegetően halkan.
Megállt a folyosó végén, egy nagy helyiség bejáratában, ahol gyakran szerveztek
privát partikat vagy legénybúcsúkat. Az egyetlen szép terem volt az egész
lepattant bárban.
Kinyitotta az ajtót és betuszkolta Miát. A lány pislogott, és idegesen vizslatta
a férfiak csoportját, akik egymástól kisebb távolságra ültek. A szemükben
várakozás, és vágy csillogott. Martinra nézett, tiltakozni akart, de a férfi
arckifejezése megállította.
Börtön – súgta a pillantása.
Mia ismét a férfiakra nézett, és arra gondolt, lehet, hogy még a börtön is jobb
hely ennél.