Amire vágyik

Nyolcadik fejezet

Jack a szeme sarkából Miát figyelte, ahogy a bár felé hajtottak. Képtelen volt elhinni, hogy belement ebbe. Azon nyomban ott kellene hagyniuk a várost, és meg sem állni hazáig. Legszívesebben olyan messze vinné Miát innen, amilyenre csak tudja.
De nem teheti, amíg rá nem jön, mivel tartja sakkban a dagadt fickó. Bármi is az, Mia rettenetesen fél tőle.
Ma éjjel, amíg Mia táncol – életében utoljára –, Jack kideríti, miről van szó.
A lány fáradtnak tűnt, és átkozottul sérülékenynek. A szavai visszhangoztak a fejében. Amikor olyan fájdalommal a kék szemében azt mondta, hogy nem szerette és nem törődött vele, úgy érezte, menten megfullad. Még válaszolni sem tudott rá, mert, a pokolba is, valahol igaza volt.
Az aznap éjjel olyan volt, mint egy álom. Olyan hirtelen jött, olyan váratlanul. Mintha az egyik legerotikusabb képzelgése vált volna valóra. Olyan régóta küzdött az érzései és a Mia iránti vonzalma ellen, hogy nem volt képes kitartani, amikor a lány az ágyába lopózott. Pokoli bűntudata volt utána.
A lelke mélyén érezte, hogy el kéne neki magyarázni, megértetni vele, miért kell elmennie. De titokban azt remélte, hogy majd átlép az egészen és elfelejti őt. Ha nem megy el akkor, Mia az élete részévé vált volna, az övé lett volna, pedig nem erre volt szüksége.
Fiatal volt, előtte állt az egész élet. Semmi szüksége nem volt rá, hogy egy olyan emberhez kötődjön, aki mindenét akarja. Aki elvárja, hogy teljesen és egészen az övé legyen. Képtelen lett volna megváltozni érte, vagy bárki másért, de átkozott legyen, ha nem tudja megvédeni saját magától és a vágyaitól.
Még most, két évvel később is arra vágyott, hogy kiragadja a megszokott életéből, hazavigye, és a magáévá tegye. Megrázta a fejét.
Vágyott rá, de tudta, hogy ez nem elég. A lány többet érdemel. Többet, mint amennyit adni tud neki.
Maradt a kérdés, mi lesz vele, ha kiszabadítja innen. Visszavigye Dallasba? Folytassák ott, ahol abbahagyták? Gondoskodjon róla tovább, ahogy tizenhat éves kora óta teszi, amikor elveszítette az otthonát?
Beállt a sztriptíz bár parkolójába, és leállította a motort. Ismét Miára nézett.
– Ennyi volt, Mia! Komolyan gondolom. Az utolsó éjszaka. Ezzel vége, utána pedig elmondod, amit tudnom kell, hogy kihúzzalak a pácból, amibe keveredtél.
A lány felé fordult, felemelte a fejét és a szemébe nézett, tengernyi szomorúsággal a tekintetében.
– Semmit sem tudsz tenni, Jack. Egyedül én hozhatom rendbe.
– Hülyeség!
Mia kinyitotta az ajtót, és kiszállt a kocsiból. Jack kirántotta a kulcsot, és az ajtóhoz kísérte. A lány megfordult, kis kezét a mellkasára tette.
– Ne gyere be, Jack! Csak rosszabb lesz minden. Ha látni akarod a műsort, nem bánom. Gyere vissza egy kicsit később. Ha a sarkamban jársz, és a nyakamon lógsz, attól csak rosszabb lesz nekem.
Jack teste megfeszült, az összes érzéke azt súgta, hogy menjen be vele, ne tévessze szem elől.
– Tudnom kell, mi folyik itt, Mia.
A lány lesütötte a szemét, zabolátlan szőke haja szétterült a vállán.
– El fogok mondani mindent ma éjjel. Megígérem.
Jack felemelte az állát az ujjával.
– Találunk megoldást, Mia. Esküszöm. Mindegy, mennyire rossznak gondolod a helyzeted, megtalálom a megoldást.
A lány mosolygott és megérintette az arcát.
– Köszönöm, Jack.
A férfi hátrált egy lépést.
– Nem megyek be a műsorig, de itt maradok és figyelek. Biztos akarok lenni benne, hogy nem esik bántódásod.
Mia nagyot sóhajtott.
– Nem vagyok veszélyben, Jack. Csak van néhány dolog, amit meg kell tennem. A hibás döntéseim következménye. Nem akarom, hogy aggódj.
– Nem tudod megszüntetni.
A lány megfordult, és kinyitotta a bár ajtaját. Még egyszer visszapillantott rá, mielőtt becsukta volna maga mögött.
Jack lassan visszaballagott a kocsijához. Nem tetszett neki, hogy magára hagyja Miát, de időre volt szüksége, hogy kiderítsen néhány dolgot. A listáján az első a dagadt fickó volt. Az a típus, akinek jócskán lehet vaj a füle mögött. Csak idő kérdése, és rájön, mi az.
Kinyitotta a mobilját, és gyorsan felhívta Kennyt.
Mia kopogott Martin ajtaján, és válaszra várt. Azt kérte tőle, hogy menjen be korán, pedig aznap csak késő éjszaka kell majd szórakoztatnia a kéjsóvár vendégeit. Martin az utóbbi időben eléggé feszültnek látszott, bár igazából szokványos, hogy minden bosszantja. Mia biztos volt benne, hogy keményen drogfüggő. Milyen ironikus, hogy épp ő mentette meg a kábítószer birtoklásért járó börtönbüntetéstől.
Kinyitotta az ajtót, miután a férfi kiordított, hogy menjen be.
Martin felderült, amikor meglátta.
– Á, te vagy. Jól van, jól van, gyere be!
Mia gyanakodva felhúzta a szemöldökét, miközben odament az íróasztalhoz, hogy üdvözölje.
– Ülj le! – mondta Martin, és egy széket tolt oda.
– Mi ez az egész, Martin? – kérdezte Mia unottan, miután leült.
A férfi megtörölte az izzadt szemöldökét egy zsebkendővel, majd az asztalra dobta.
– Te, kedvesem, vagy a megoldás minden problémámra, mint ahogy régen én voltam a tiédre.
– Az nagyon meglepő lenne. – motyogta a lány.
– Pedig igen – felelte Martin csillogó szemmel.
– Szóval, Mia, az a helyzet…, hogy is mondjam…, nagyon sokan érdeklődnek egy olyan lány iránt, mint te. Nagyon sok pénzem lesz abból, ha odaadlak annak, aki a legtöbbet kínálja érted.
Mia talpra ugrott.
– Elvesztetted a maradék eszedet is? Nem fogom hagyni, hogy megvegyenek! Elegem van ebből! Ha börtönbe kell mennem, hát legyen!
Martin mosolygott, a magabiztossága dühítette Miát. Félelmet keltett benne.
– Nem emlékszem, hogy a beleegyezésedet kértem volna. Ez már nem arról szól, hogy ledolgozd az adósságodat nekem, amit egyébként már ledolgoztál. Tudod, a seriff és én megegyeztünk. Megvesztegettem, ő pedig, nos, ellát megfelelő lányokkal az üzlethez.
– Te szarházi!
Sarkon fordult, és ki akart rohanni a szobából, de az ajtóban útját állta egy hatalmas, elegáns ember. Nem is hallotta, mikor jött be.
Hátrahőkölt, és most először érzett igazán félelmet. Döbbenten járatta a tekintetét egyik férfiról a másikra.
– Mi a fenét akartok? – kérdezte idegesen.
– A rabszolgák áruba bocsátása a gazdáiknak virágzó üzlet – kezdte Martin.
– Néha magam is megjelenek a piacon. Még jó ideig nem akartalak eladni téged, nagyon sok vendéget hozol a klubnak. De többen is érdeklődést mutattak irántad. Igen vagyonos emberek. Nekem meg szükségem volna egy nagyobbacska összegre, ami minden bizonnyal befolyik, ha áruba bocsátalak. A bárban gond nélkül helyettesítelek. Rengeteg fiatal lány van, aki alig várja, hogy bajba kerüljön.
Végignézett rajta, és elégedetten csettintett a nyelvével.
– Mire a ma éjszaka véget ér, találkozni fogsz az új gazdáddal, aki persze nem fog olyan jól bánni veled, mint én, de végre megszabadulhatok az anyagi nehézségeimtől.
– Nem megyek bele! – kiabálta Mia bizonytalanul.
– Nem teheted meg velem!
– Sajnos ezúttal sincs választásod, kedvesem.
Szúrást érzett a nyakában. Megperdült, és látta, hogy a férfi, aki az ajtóban állt, fecskendőt tart a kezében. A helyiség forogni kezdett vele, a tekintete elhomályosult. Érezte, hogy a lába elgyengül, aztán a földre zuhant.

fel