Amire vágyik

Tizenegyedik fejezet

Mia két kézzel tartotta a fegyvert, és követte Jacket a folyosóra. Remegett, mint a nyárfalevél.
Az aznapi események lassan szállingóztak vissza az emlékei közé. Igyekezett, hogy megbirkózzon az elmúlt néhány óra traumájával.
Jack megtorpant, ő pedig majdnem nekiütközött. A férfi fülelt egy ideig, majd felé fordult.
– Többen is vannak az első helyiségben. Készülj fel és kövess!
Rettegés hatalmasodott el a lányon, és még jobban remegett.
Vajon kijutnak élve?
Befordultak a sarkon. Jack szinte vonszolta Drake-et. Amint megjelentek, a helyiség felbolydult. Három őr rántotta elő a fegyverét, és fordította feléjük.
Jack még erősebben Drake halántékához nyomta a pisztolyt.
– Tegyétek le a fegyvert, vagy a főnökötöknek vége! Comprende?
– Csináljátok, amit mond! – mondta Drake a foga között.
A férfiak egyesével, lassan letették a földre a fegyvereiket.
– Mia, menj az ajtóhoz! – utasította Jack és ő is elindult a kijárat felé, magával cipelve Drake-et.
Mia az ajtóhoz sietett, de a szemét végig az őrökön tartotta. A fegyver kis híján kicsúszott a kezéből. Megszorította, nehogy elejtse.
– Azt akarom, hogy nyisd ki az ajtót, ugorj ki rajta, gurulj le a lejtőn, aztán csak rohanj! Ne állj meg, akármi is történik.
– Veled mi lesz? – kérdezte Mia.
– Mögötted leszek. Vannak még őrök a bejáratnál. Az út a garázstól egészen a kapuig vezet. Ott van egy hely, ahol alacsonyabb a kerítés, de át kell verekedned magad a sövényen. Majd én fedezlek.
– Rendben – válaszolta a lány határozottabban, mint ahogy érezte magát.
– Gyerünk! – kiáltotta Jack, és akcióba lendült.
Amint Mia a háta mögé nyúlt, hogy kinyissa az ajtót, Jack a földre lökte Drake-et, az őrök mellé. A lány lövéseket hallott, ahogy megfordult és kiugrott az ajtón.
Fájdalmasan ért földet, a bőrét apró kövek és gyökerek sértették fel, ahogy leszánkázott a dombról. A kezével fékezte a zuhanást, majd eszelősen vissza akart jutni a domb tetejére. Nem érdekelte, mit mondott neki Jack, nem hagyja, hogy meghaljon, miközben meg akarja menteni.
Egyik kezével a fegyvert szorongatta, a másikkal kapaszkodót keresett. A lába piszkosul fájt, és mintha vérezne is. Biztosan megvágta valami a zuhanás közben.
Lövéseket hallott a feje fölött, gyorsabban kezdett mászni. Amikor elérte a sövényt, széthajtotta az ágakat, és átnézett a túloldalra. Fényszórók világították be az egész udvart. Mia látta, hogy Jack a veranda egyik hatalmas oszlopa mögött talált fedezéket.
Legalább három irányból lőttek rá. Egyfolytában golyók csapódtak az oszlopba, a szilánkok szanaszét repültek. Mia kereste, honnan jönnek a golyók, célt akart találni, amire lőhet.
Felemelte a pisztolyt, és mozdulatlanul tartotta két kézzel. Amikor meglátta az egyik fegyverest a ház oldalánál, leadott egy lövést. A férfi a földre zuhant.
– Ezt neked, rohadék! – motyogta Mia.
– Mia, a fenébe is! Megmondtam, hogy tűnj el innen! – ordította Jack.
– Nagy szart! – felelte Mia a foga között.
Összerezzent, amikor golyó csapódott a sövénybe, alig valamivel a feje mellett. Arrafelé célzott, ahonnan a lövés jött, és vakon viszonozta a tüzet, jobbra-balra mozgatva a kezét.
Dobogást hallott, és valaki hátrahúzta. Jack rántotta ki a bokrok közül, aztán legurult a domboldalon, magával sodorva a lányt is.
Fájdalom hasított a testébe. A szája telement homokkal, a haja belegabalyodott az ágakba és a kövekbe, ahogy végigbukfenceztek a domboldalon, és megálltak az árokban.
Golyók csapódtak a földbe körülöttük. Hallotta, hogy Jack szitkozódik fájdalmában.
A férfi a testével takarta, érezte a mellén a lány szívverését. Szaggatottan lélegzett, de nem állt meg. Felrántotta a lányt a földről, és a birtokot határoló kőkerítéshez rohantak. Csak másfél méter magas, de nem könnyű a golyózápor közepette átverekedni magukat rajta.
Jack nem hagyott időt a töprengésre, hogyan fognak átjutni az akadályon. Egyszerűen felkapta Miát és áthajította a kerítésen. A lány a földre zuhant a túloldalon, másodpercekkel később Jack is mellé ugrott. Golyók záporoztak a levegőben. Jack magával vonszolta a lejtőn, aztán meglapultak az út menti árokban.
– Jack, eltaláltak? – kérdezte Mia.
A férfi nem válaszolt azonnal, ezért a lány megrázta.
– Hagyj békén! – förmedt rá a férfi.
– Adj egy percet!
Néhány pillanatig a mély árokban feküdtek, a kemény föld nyomta Mia hátát. Végül Jack lekecmergett róla, oldalra gurult.
– Be kell szaladnunk az erdőbe! Ha elég mélyre jutunk, lerázhatjuk őket.
Mia megijedt, amikor arra gondolt, hogy mezítláb és félig meztelenül kell a sűrű erdőben rohannia. De a gondolat, hogy itt maradnak, és lelövik őket, még ijesztőbb volt.
Jack nehézkesen felállt. Mia érezte, hogy vér cseppen az arcára. Jack vére.
– Eltaláltak – suttogta.
– Csak egy karcolás – felelte a férfi.
– Menjünk, mielőtt ideérnek a lámpákkal!
Kéz a kézben átszaladtak az úton a biztonságot jelentő fák közé. Bevetették magukat a sűrű bozótosba és vakon rohantak befelé.
Örökkévalóságnak tűnt, mire Jack lassított.
– Szükségünk van egy helyre, ahol elrejtőzhetünk és összeszedhetjük magunkat.
A hangja remegett, mintha nagy fájdalmai lennének. Mia megrémült. Mi van, ha komoly a sebe? Egyedül biztosan képtelen kiverekedni magát az erdőből.
Megállapodtak egy patakmederben, ami szinte teljesen kiszáradt a nagy forróságban. Lecsúsztak a magas part mentén, és a kemény mederfalnak támasztották a hátukat.
– Hol találtak el? – kérdezte Mia, és tapogatta Jack testét.
– Ne aggódj miattam! – felelte a férfi kurtán.
– Jól vagy?
Átölelte a lányt, és a mellére vonta.
Mia elhúzódott.
– Jól vagyok, Jack, hála neked. De mondd meg, hol találtak el, a pokolba is!
– A karomon – felelte Jack.
– Csak egy karcolás. Nem hiszem, hogy átment rajta a golyó.
Mia odanyúlt a sötétben. Jack felkarja nedves és ragadós volt a vértől. A lány a hüvelykujjával kitapogatta a sebet. Jack felszisszent, amikor a hozzáért.
– Bocs.
Jack a másik kezét a lány arcához emelte.
– Sajnálom, Mia. Sajnálom, hogy ezt kellett művelnem veled.
Mia arcát elöntötte a forróság. Hogyan mondja el neki, hogy az, amit megalázónak kellene éreznie, szexuálisan élete legizgalmasabb élménye volt? Szégyellte bevallani, de mindent elfeledtetett vele, amikor Jack megérintette. Nem számított, hogy figyelik őket, vagy hogy eladhatják, mint egy árucikket. Néhány röpke pillanatig az övé volt.
– Nem kell sajnálnod – mondta végül csendesen.
– Az én hibám, hogy ekkora bajba keveredtünk.
– Azt akarom, hogy elmondj nekem mindent, ha megússzuk élve ezt az egészet.
Gombóc nőtt a lány torkában. Vajon hogy fog reagálni Jack, amikor rájön, miért tartóztatták le? Ezt sokkal jobban szégyellte, mint azt, hogy sztriptíztáncosnő lett, vagy bármit, amit tennie kellett a letartóztatása óta. Jack sohasem értené meg.
– Azt hiszem, csökken a vérzés – mondta. A vér sűrűbb és ragadósabb lett a keze alatt.
– Bárcsak beköthetném valamivel a karodat, hogy ne menjen bele a kosz.
– Elkéstél vele – válaszolta Jack. – Ráadásul, köztünk legyen mondva, nem vagyunk túl jól ellátva ruhákkal.
Humor csillant közönyös hangjában. Mia nevetett. A tenyerét a szájára tapasztotta, hogy elnyomja a hangot, de a nevetése szinte hisztérikussá vált.
Istenem, össze kell szednie magát. Nem viselkedhet úgy, mint egy pisis kislány. Üldözik őket, lőnek rájuk, és Jacknek egyáltalán nem egy nyafka macskára van szüksége. Lenyelte a maradék kétségbeesését. Kis híján csuklani kezdett tőle.
– Bocsánat.
Jack előrehajolt és hosszú csókot nyomott a homlokára.
– Indulnunk kell! Telefont kell találnom! Felhívtam az egyik cimborámat a Rangereknél, mielőtt bementem érted. Itt nem bízhatunk meg senkiben, főleg a helyi zsarukban nem.
– Tudom – mondta Mia ingerülten.
– Megsérültél? – kérdezte Jack és felegyenesedett.
– Nem – hazudta Mia.
Számtalan vágás és horzsolás volt a testén. A lába vérzett, de nem volt életveszélyes. Nem akarta, hogy Jack aggódjon miatta, amikor az a legfontosabb, hogy eltűnjenek az üldözőik elől.
– Merre induljunk?
– Követni fogjuk a patakmedret – közölte Jack.
– Csendesebben haladhatunk, mert az alja homokos és kavicsos.
Nem is beszélve arról, hogy a talpuknak mennyivel kellemesebb.
Miután fél mérföldet haladtak a mederben, Miának eszébe jutott valami. A kezét Jack vállára tette, és megállt.
– Mi a baj? – kérdezte azonnal a férfi.
– Jack, tudom hová mehetnénk. Van egy barátom, aki a szomszéd megyében lakik, és a cimborája az ottani seriff helyettes. Megbízhatunk bennük. Segíthetnének nekünk, amíg az embereid ideérnek.
– Ki az a barát, és honnan tudod, hogy megbízhatunk benne?
– A neve Ryder, a cimborája Mac. Sokat lógtunk együtt. Mac nincs aktív szolgálatban, mert megsebesült nemrégiben. El akarnak majd költözni a városból, de néhány napja, mikor beszéltem Ryderrel, még azt mondta, egy hétig maradnak.
– Véletlenül nem ő a nagydarab motoros fickó? – kérdezte Jack szárazon.
Mia nézte a sötétben, és megpróbálta leolvasni az arcáról a gondolatait.
– Honnan tudod, hogy néz ki?
– Láttam veled az első este a bárban.
– El akart búcsúzni – felelte a lány halkan.
– Nagyon jó barátom.
– Kérdés, hogyan jutunk el hozzájuk – szólt közbe Jack.
– Ryder megadta nekem a számát. Felhívhatnánk és eljöhetne értünk. Ha Mac is vele jönne, a helyi zsaruk nem gyanakodnának.
– Ami azt jelenti, hogy továbbra is telefont kell találnunk – jegyezte meg Jack.
– De itt, a semmi közepén úgysem fogunk.
– Igen – motyogta Mia, miközben Jack ismét elindult.
Követte a férfit, ahogy egyre mélyebbre hatoltak az erdőben.
A meder időnként összeszűkült, és helyenként víz is volt benne. A sárban tocsogtak. Mia hálás volt, hogy nem látott semmit, tudni sem akarta, min lépkedett keresztül.
– Fényt látok ott elöl – szólt hátra Jack halkan.
– Lehet, hogy egy főút vagy egy bolt.
Hátranyúlt és megfogta Mia kezét. Az apró gesztusra a lány szíve hevesebben kezdett verni, ezúttal nem a rémülettől. Biztonságban érezte magát, akármilyen nevetséges is volt ez abban a helyzetben. Amikor Jack érintette, úgy érezte, semmi sem okozhat fájdalmat neki.
Közeledtek a távoli fény felé. A meder kiszélesedett, és a víz a bokájukig ért. A távolból zaj hallatszott. Jack lerántotta maga mellé a lányt, a testével védelmezőn eltakarta.
– Egy kocsi – suttogta. – Kijutottunk az útra.
Váltak, amíg a jármű elhúzott előttük és beleveszett a sötétségbe.
Jack lassan felegyenesedett.
– Maradj itt egy percig! Kimegyek és körülnézek.
Mia a vízben guggolt. Remegett. Nem annyira a hidegtől, mint a kimerültségtől, ahogy az izgalom kezdett alábbhagyni.
Néhány perccel később Jack lecsúszott a patakmederbe és a kezét a vállára tette.
– Van egy ház fél mérföldre innen az út mellett. Nincsenek otthon, megnéztem. Ha szerencsések vagyunk, van ott egy telefon, amit használhatunk.
– És talán ruha is, amit ellophatunk – tette hozzá Mia.
Jack segített neki felmászni a meredek parton. Végigdülöngéltek a kavicsos úthoz vezető rövid szakaszon.
– Sietnünk kell. Meg tudod csinálni? – kérdezte Jack.
– Mehetünk! – felelte a lány.
Átszaladtak az úton, és átvágtak a mezőn. Egyetlen csillag világította meg az útjukat. Mia a hosszú, kanyargós bejáró előtt álló postaládára nézett. Megjegyezte a címet, és az út számát, majd Jack után rohant, hogy utolérje.
A kövek fájdalmasan nyomódtak a sarkába. Meleg vér ömlött végig a lábán, és éles tüskék csapódtak a térdéhez. Horzsolások voltak az oldalán, a bordái alatt, alig kapott levegőt tőlük.
Megkerülték a házat. Régi, kopott autó állt a garázs hátuljában. Egyetlen lámpa világított ki az éjszakába a ház ablakán keresztül.
– Lehet, hogy valaki mégis itthon van? – suttogta Mia.
Jack leguggolt a garázs mögött, és igyekezett rendbe szedni a légzését.
– Meg kell néznem közelebbről. Kapcsolatba akarok lépni Kennyvel, és elmondani neki néhány dolgot. Nem akarom, hogy vakon érkezzen. De ez ráér azután is, hogy összejöttünk a zsaru barátoddal.
– Mit csináljunk? – kérdezte a lány.
– Reménykedjünk, hogy senki nincs itthon – válaszolta Jack.
– Gyerünk! Semmire sem megyünk, ha csak itt csücsülünk.
A hátsó ajtó felé siettek. Jack előrántotta a fegyverét, és a hátát a ház oldalának támasztotta. Bekukucskált az ablakon, és intett a lánynak, hogy bukjon le.
– A konyhában nincs senki. A többi szobában sötét van. Vagy elmentek, vagy alszanak. Látok egy vezeték nélküli telefont a konyhapulton. Várj itt. Bemegyek és megszerzem. Itt kint is használhatjuk.
Mia lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy Jack az ajtóhoz nyúlt. Megkönnyebbülésére nem volt bezárva, és hang nélkül kinyílt. A férfi bement a házba, ő pedig szorosabban markolta a fegyvert.
Két perccel később a férfi visszatért a telefonnal a kezében. Intett neki, hogy kövesse a garázshoz.
– Itt elbújhatunk, amíg telefonálsz – mondta Jack, és Mia kezébe nyomta a készüléket.

fel