Édes megadás
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Első fejezet
DALLAS, TEXAS
Faith Malone John petyhüdt karjába
gömbölyödött, és azon igyekezett, hogy ne kerítse hatalmába a csalódottság.
Pedig semmi mást nem érzett. A férfi nyugodt, egyenletes légzése betöltötte a
helyiséget. Akkor sem vált szabálytalanná, amikor közelebb húzta a lányt a
mellkasához. John keze Faith hajában bóklászott, a lány tarkóját simogatta.
Faith odaszorította az arcát a férfi mellkasához, és megpróbált megnyugodni. A
kielégültség érzését kereste magában a szeretkezésük utáni csendben.
- Jó volt neked? - suttogta a férfi.
- Igen - hazudta a lány. Bár nem volt teljes hazugság. Volt már
rosszabb is. John nem is olyan rossz az ágyban, csak rettenetesen passzív. Faith
felsóhajtott, a hátára fordult, és a mennyezetre bámult. Mi lehet a baj vele?
Miért nem tudja senki kielégíteni? És miért fél annyira az érzéstől, hogy többre
vágyik?
- Faith, tudod, gondolkodtam. A lány John felé fordította az arcát.
Rémület futott végig rajta. Rendszerint semmi jó sem származik abból, ha egy
férfi azt mondja, gondolkodott. A férfiak általában nem gondolkodnak. Ha
véletlenül mégis, akkor sem szeretkezés után mondják el a gondolataikat. John
megmozdult, az oldalára fordult, és a lány szemébe nézett.
- Én is gondolkodtam, John - bökte ki a lány. A férfi felhúzta a
szemöldökét.
- Először te.
- Faith felkönyökölt, és feszülten a férfira nézett. A gondolatai
ide-oda cikáztak, hogy megtalálja a megfelelő szavakat arra, amit el akar
mondani.
- Miért nem szervezed meg te a holnap éjszakai randinkat? Döntsd el
te, mit csinálunk, hová megyünk enni. Utána visszajöhetnénk ide, és... Nem
tudom, kiköthetnél, vagy kipróbálhatnánk valami igazán izgalmasat. Amit csak
akarsz. Te döntesz. Micsoda ostoba hülyeség! Szerencsétlenebbül már nem is
közölhette volna. Faith az ajkába harapott, és a férfi válaszára várt. John
szeme elkerekedett. Vajon a meglepetéstől vagy az izgalomtól?
- Hát, nem biztos, hogy értem, miről beszélsz - mondta a férfi
zavartan. Izgalom kizárva.
- Pedig nagyon szeretném, ha te lennél a főnök - mondta Faith
lágyan. A férfi felült az ágyban, és megdörzsölte a szemét.
- Faith, honnan az ördögből szedsz te ilyesmiket?
- A lány elpirult, és nagyot nyelt. Istenem, milyen hülyén érezte
magát. Épp az ellenkező hatást érte el a férfinál, mint amit szeretett volna.
- Nem tetszik neked a kapcsolatunk? Erre akarsz kilyukadni? kérdezte
John. Az is megfordult Faith fejében, hogy hazudik, és visszatáncol. De az előző
kapcsolatában is ugyanezt tette. És az azelőttiben is. Egyik sem vezetett
sehová.
- Nem mondhatnám, hogy boldogtalan vagyok. Ez így nem igaz.
- Akkor mit mondhatnál?
- követelőzött a férfi.
- Nem vagyok elégedett - felelte a lány csendesen.
- Úgy érted, szexuálisan?
- Faith felnézett, és látta, hogy a férfi rámered. A szemében
ingerültség villant.
- Nem, ez nem csak a szexről szól, John. Ha csak ezen múlna, talán
együtt tudnék élni veled, de ennél többről van szó. Azt akarom... Egy olyan
férfit akarok, aki képes irányítani. Képes dönteni. Képes... uralni engem. És
nem csak az ágyban.
- Én pedig nem ilyen férfi vagyok.
- Faith összefűzte az ujjait, hajtogatni, és tördelni kezdte őket.
- Hát nem. John halkan a foga között szitkozódott.
- Azt akarod, hogy megváltozzam? Faith szomorúan ránézett.
- Nem, ez nem lenne fair. Sem velem, sem veled szemben. Én csak...
Én csak reméltem, hogy te ilyen férfi vagy.
- A fenébe is, Faith, ez úgy hangzik, mintha vége lenne közöttünk
mindennek. Mi ez? Valami rossz álom, amit valóra kellene váltanom? Megtehetem.
Ha azt akarod, hogy szerepet játsszam, megteszem. De ez nem úgy hangzott, mintha
pillanatnyi ötlet volna... Faith megrázta a fejét.
- Nem, nem így van. Ezt akarom... Nem, erre van szükségem. Ez a
lényeg. Voltak férfiak az életemben, akik minden további nélkül készek lettek
volna egy éjszakán át a domináns férfit játszani, de aztán vége. Nem akarom,
hogy vége legyen.
- A lány előrehajolt. Azt akarta, hogy a férfi megértse, miről
beszél.
- Érted, hogy miről beszélek? John a kezével csüggedten megdörzsölte
az arcát és a szemét.
- Igen, értem. Faith meg akarta simogatni a férfit, de John
elhúzódott tőle.
- Nem tudom, mit mondhatnék. Dühös vagy rám? Méltatlankodó hang
hagyta el a férfi száját, amint fájdalmasan felsóhajtott.
- Nem. Igen. Istenem, fogalmam sincs. Úgy érzem, mintha egy zongora
esett volna a fejemre. John kinyújtotta a kezét, és finoman megfogta a lány
állát. A hüvelykujjával a lány arcát simogatta, és a szemébe nézett.
- Tudtam... Tudtam, hogy valami nincs rendben közöttünk. Nem ezt
vártam, de tudtam, hogy nem vagy velem boldog. Azt akarom, hogy boldog légy,
Faith. És én is boldog akarok lenni, a fenébe is. De azt hiszem, ezt nem tudjuk
megadni egymásnak. John a szája szélébe harapott. Mintha elmosolyodott volna.
Faith felengedett.
- Te sem lehettél elégedett - vádolta magát a lány. A férfi mosolya
bánatos grimasszá torzult.
- Azt hiszem, ezek után nem foglak azzal gyötörni, hogy nemet mondok
erre. Faith a hátára feküdt, és kuncogott.
- Nem semmi pár vagyunk. Itt fekszünk meztelenül szeretkezés után,
és épp szakítunk. John a lány fölé hajolt. Az arca komoly volt.
- Csodálatos nő vagy, Faith. Reméltem, hogy több is lehet majd
kettőnk között, de nagyon tisztelem a bátorságodat, hogy elmondtad, amit
akartál.
- Szóval nem gondolod azt, hogy betegesen perverz vagyok?
- Nem, de ígérd meg nekem, hogy óvatos leszel. Nagyon sok férfi
visszaélne azzal, amit akarsz. Nem érdekli őket az örömöd, vagy az, hogy mit
akar a szíved.
- Köszönöm, John - mondta a lány gyengéden, és megérintette a férfi
arcát. John odahajolt, és megpuszilta Faith arcát, mielőtt felkelt volna, hogy
felöltözzön. Faith egy íróasztal mögött ült a Malone és Fiai biztonsági cég
irodájában, éppen egy ceruzával matatott elgondolkodva. Aznap minden csendes
volt. Pop és a többiek terepszemlén voltak az új fickóval, őt pedig egyedül
hagyták. Nem volt jó ötlet. John előző éjszaka elment, de nem mondta ki, hogy
vége. Persze ez egyáltalán nem volt szokatlan tőle. A szakításuk tehát annyi
volt, hogy kirakta a férfit az ágyából. Faith azzal vigasztalta magát, hogy John
legalább annyira elégedetlen volt vele, mint ő vele, így nem kellett azon
rágódnia, hogy összetörte a szívét. Faith ezzel szemben jó úton járt. Jó úton az
összeomlás felé. Lehet, hogy eddig túlságosan elnyomta az érzéseit? Persze,
túlságosan félt. Túlságosan szégyellte azt, amire szüksége volt, és amire
vágyott. Mondjuk nem éppen olyan dolog volt, amelyet az ember csak úgy megbeszél
a barátnőivel - nem mintha Faith-nek sok barátnője lett volna. Ők is
valószínűleg együttesen és páros lábbal rúgták volna ki maguk közül, ha
meghallották volna, milyen férfira vágyik valójában Faith. Előző éjszaka volt az
első alkalom, hogy Faith megfogalmazta a benne kavargó sötét vágyakat. Nem
mintha mindent elmondott volna. Épp csak megemlítette, és zavarában máris
vörösen izzott az arca. Véget kell vetnie ennek. Minél hamarabb, annál jobb. A
finomkodás eddig sem jött be. Sehová sem jutott azokkal a férfiakkal, akikkel
kapcsolatba került. A célozgatás és az álmodozás nem az ő világa. Nem,
öntudatosabbnak kell lennie. Erőszakosabbnak. Ha nem teszi világossá, hogy mit
akar, hogyan is várhatja el, hogy megkapja? Telefoncsengés szakította félbe a
lány melankolikus gondolatainak árját. Faith hálásan nyúlt a telefonkagylóért.
- Malone és Fiai - mondta a lány a telefonba.
- Szia, édesem, itt a mamád! Faith szíve összeszorult. A gyomra
görcsbe rándult, és fegyelmeznie kellett magát, nehogy azonnal letegye a
kagylót. Istenem, már vagy egy éve, hogy nem hallott az anyjáról. Egy év
hisztéria, mártíromság és hülye kifogások nélkül.
- Anya.. - mondta Faith bizonytalanul.
- Hogy vagy?
- Hülye kérdés. Az anyja sosem volt jól. Mindig bajban volt.
- Nem vagyok jól, Faith. A segítségedre van szükségem. Faith
behunyta a szemét, és az alsó ajkába harapott. A telefonban autók zaját
hallotta, mintha az anyja egy autópálya mellől hívta volna. Vajon fülkéből
telefonál? Celia aligha engedhet meg magának egy mobiltelefont. Ne kérdezz,
Faith, csak semmi kérdezősködés. Úgysem akarod tudni.
- Faith, ott vagy?
- Itt vagyok - suttogta Faith. Bárcsak fel se vette volna a
telefont! - Egy kis pénzt szeretnék kölcsönkérni tőled, drágám. Csak egy kicsit,
hogy kihúzzam, amíg szerzek egy másik állást, és valami lakhelyet. Faith alig
győzte magában tartani a hatalmas csalódást. Lehunyta a szemét, hogy
visszafojtsa a könnyeit. Butaság volt azt remélni, hogy Celia Martin egy nap
majd összeszedi magát. Pedig Faith mindig is bízott benne. Miért nincs anyja?
Egy igazi anyja? Valaki, aki nem baltáz el mindent, ami az útjába kerül, és aki
képes normális kapcsolatot kialakítani a lányával.
- Faith, most tényleg nagyon szükségem van rá, édesem. Vissza fogom
fizetni, ne aggódj! Hát persze! Nevetséges! Faith olyan erősen szorította a
telefonkagylót, hogy éles fájdalom hasított a karjába.
- Most nem megy, anya - mondta Faith. A válasszal saját magát is
meglepte. A hosszú csend a vonal másik végén azt sejtette, hogy az anyja
legalább annyira megdöbbent, mint maga Faith.
- De drágám, hiszen pénzre van szükségem, hogy meg tudjak élni.
- Celia hangján kétségbeesés érződött. Erőszakosabb lett.
- Megmondtam, hogy visszafizetem! Találnom kell egy helyet, ahol
élhetek! Benzint és ételt kell vennem! Amint megtaláltam a helyemet, szerzek egy
állást, és rendbe fogok jönni! - Mindig ezt mondod - mondta Faith csendesen.
- Sohasem lesz vége. Nem tarthatlak el örökké. Ideje, hogy a saját
lábadra állj. Mielőtt Celia felelni tudott volna, Faith lassan letette a
telefont. A lány keze remegett, ahogy eltolta magát az asztaltól.
- Minden rendben? A lány felkapta a fejét az idegen hangra. Az egyik
ajtófélfának támaszkodva egy férfi állt Faith irodájának ajtajában. Nem is
akármilyen férfi. Elállta az egész bejáratot.
- Seg... Segíthetek? A férfi odalépett az íróasztalhoz. Kinyújtotta
az egyik karját.
- Gray Montgomery. Az új fiú. Faith szája elkerekedett. A kezét a
férfiéba csúsztatta. Gray ahelyett, hogy megrázta volna, csak tartotta, és
finoman megszorította.
- Faith Malone vagyok. A férfi elmosolyodott, és a lányra pillantott
a kék szemével.
- Tudom. Faith fújt egyet.
- Hát persze, hogy tudja. Én vagyok az egyetlen nő, aki itt
dolgozik, nem is lehetek más.
- Félbeszakítottam?
- kérdezte Gray. Elengedte a lány kezét, és a telefon felé bökött.
- Feszültnek látszott. A lány megrázta a fejét, de nem vette le a
tekintetét a férfiról. Elegáns volt. És határozott.
- Nem. Segíthetek valamiben? A telefon ismét megszólalt, mire Faith
ijedten arrébb ugrott. A gyomra még erősebben görcsbe rándult. Biztos, hogy
megint az anyja hívja. A lány a telefonra bámult, nem akarta felvenni. Nem akart
ismét a kiégett anyjával beszélni, aki lépten-nyomon manipulálta. Egy hatalmas
kéz nyúlt a telefonkagyló után, és felvette.
- Malone - vakkantotta Gray a telefonba. Hosszú csend következett,
majd a férfi átható tekintetével Faithre nézett.
- Sajnálom, de épp ebben a pillanatban szaladt ki. Átadjak neki
valamit? Kérlek, kérlek, ne hagyj üzenetet! Faith nem tudta volna elviselni az
anyja hisztérikus rohamát, főleg nem egy idegen előtt. Gray visszatette a
kagylót.
- Köszönöm - mondta a lány csendesen.
- Semmiség. Jól van? Az volt az érzésem, hogy egyáltalán nem akar
beszélni azzal, aki az előbb felhívta. A lány megremegett, mert a férfi le nem
vette róla a tekintetét. Hihetetlenül kék szeme volt.
- Jól vagyok. Jut eszembe, miben is lehetek a segítségére?
- kérdezte Faith ismét. Gray szája szórakozott mosolyra görbült.
- Máris meg akar szabadulni tőlem? A lány elpirult.
- Nem, dehogy. Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Nagyon sokat
hallottam magáról Poptól és Connortól. Berendezkedett már? Még nem láttam itt az
irodában. Fogd be a szád, Faith! A lány legszívesebben az asztalba verte volna a
fejét. Úgy csacsogott, mint egy buta liba. A férfi megköszörülte a torkát.
- Én is örülök, hogy megismerhetem. Én is sokat hallottam magáról
Poptól és Connortól. Egészen jól berendezkedtem a lakásomban, és ez az első
napom itt az irodában. Gray ismét a lányra pillantott, és mosolyogva szemlélte.
Szép szeme van a fickónak. Mélykék. Rövid haja középen kissé feláll.
Valószínűleg nem sokat törődik vele, csak megtörli egy törölközővel, végighúzza
rajta a fésűt, és ennyi.
- Reméltem, hogy megmutatja nekem az irodámat.
- Faith felocsúdott, és megrázta a fejét, hogy el tudjon szakadni a
férfi látványától. Felpattant, közben beütötte a térdét az íróasztalba. Fájdalom
hasított a combjába, ezért elfintorította az arcát. Gray felhúzta a szemöldökét,
de nem szólt egy szót sem. Faith kinyitotta az íróasztala felső fiókját, néhány
másodpercig turkált benne, majd előhalászott egy kulcscsomót.
- Ezek az irodája és az épület kulcsai. Biztos vagyok benne, hogy
Pop átadta a biztonsági kódokat, ha mégsem, én felírom magának. Faith a férfi
felé nyújtotta a kulcsokat. Gray keze ismét a lányéra fonódott. Faith forró
bizsergést érzett a bőrén, amikor a férfi hüvelykujja az ujjához ért. A lány
visszarántotta a kezét, megkerülte az íróasztalt, és az ajtó felé indult. Amikor
kiért a folyosóra, visszanézett, hogy lássa, a férfi követi-e a tekintetével.
Majdnem biztos volt benne, hogy Gray a fenekét bámulja, de mire visszanézett, a
fickó már csak a mennyezetre kacsingatott.
- Kérem, kövessen, megmutatom az irodáját. A férfi felemelte a
fenekét Faith íróasztaláról, és elindult a lány után. Faith sarkon fordult,
kilépett a helyiségből, és három ajtóval távolabb egy üres iroda előtt állt meg,
amelyet Graynek jelöltek ki. Faith kinyitotta az ajtót, de nem lépett be. A
helyiségbe mutatott.
- Tessék, itt van. Ha bármire szüksége van, csak szóljon.
- Úgy lesz - felelte a férfi mély hangján, ellépett a lány előtt, és
bement az irodába. Gray magán érezte a lány tekintetét. Tudta, hogy Faith
figyeli, ahogy belép a helyiségbe. Mindketten jól megnézték maguknak a másikat.
Az alapján, amit Mick elmondott Faith Malone-ról, Gray nem hitte volna, hogy
ilyen gyönyörű. Azt pláne nem, hogy ennyire ártatlan pillantása lehet.
- Most visszamegyek az irodámba. Még találkozunk. Ha szüksége van
valamire, csak kiáltson. Gray megfordult, hogy lássa hátulról a lányt, ahogy
végigmegy a folyosón az irodájába. Azután megrázta a fejét, és elmosolyodott.
Zavarba hozta a lányt. Azóta piros volt, hogy belépett Faith irodájába. Amikor
Gray biztos volt benne, hogy a lány elment, visszahúzódott az irodájába,
becsukta az ajtót, elővette a mobilját, és felhívta Micket.
- Végre találkoztam Faith Malone-nal - mondta Gray, mikor Mick
felvette a telefont.
- És?
- Mást vártam - vallotta be Gray.
- Hogy érted? Gray nem válaszolt azonnal. Felidézte a lány képét,
ahogyan az irodájában ül zavart kifejezéssel az arcán. A kétségbeesése jobban
foglalkoztatta, mintsem bevallotta volna önmagának.
- Fiatal. Csinos. Kedvesnek tűnik. Nagyon dögös. Pop szerint
rendkívül intelligens, és hatalmas szíve van. Gray hallotta, amint Mick
türelmetlenül felsóhajt a vonal másik végén.
- Sikerült már lehallgatni a telefonját? Felhívta már az anyja?
- Csak ma jöttem be először az irodába. Be fogom poloskázni a lány
telefonját itt és a lakásában is, ahogy eljutok odáig. Azt hiszem, ma hívta az
anyja. Mick hangosan szuszogni kezdett, a lélegzete visszhangzott a telefonban.
- Biztos vagy benne? Miről beszélgettek?
- Fogalmam sincs. Amikor beléptem, a csaj épp telefonált, de nagyon
keveset beszélt. Láthatóan feldúlt volt. Hamar letette a kagylót, amikor pedig a
telefon újra megszólalt, nem akarta felvenni. Végül felvettem én, mire egy nő a
lány nevét mondta, de nem volt hajlandó üzenetet hagyni, amikor azt mondtam
neki, hogy Faith nem elérhető.
- Mi az ördögért nem hagytad, hogy Faith vegye fel a telefonkagylót?
- kérdezte Mick dühösen.
- Mert nem vette volna fel - mondta Gray.
- Türelem, Mick, meg fogom tudni, mi folyik itt, ígérem. Adj nekem
néhány napot, és a helyükön lesznek a poloskák. Ezek a fickók nem amatőrök,
óvatosnak kell lennem.
- Szólj, ha megtudtál valamit - mondta Mick.
- Szólok. Letették a telefont, Gray pedig visszacsúsztatta a mobilt
a zsebébe. Egy pillanatig nem mozdult, azon töprengett, mit tegyen. Bűntudatot
érzett. Mick pitbullként lohol a nyomában. Mintha neki fontosabb lenne, mint
Graynek. Gray kedvelte Popot. Tetszett neki a munka is, még ha álca is volt az
egész. Gray jól illett Pop csapatába. Connor, Micah és Nathan egykorúak voltak
vele, és sok mindenben hasonlítottak rá. Első alkalommal meg is fordult a
fejében, hogy visszamenjen-e egyáltalán a rendőrséghez. Alex nélkül úgysem lesz
már ugyanaz. Alex. A gondolat, amely ezt a szót szülte, késként hasított Gray
tudatába. A temetés óta igyekezett nem kimondani magában a halott társa nevét.
De az utóbbi időben egyre nehezebben ment. Gray behunyta a szemét. Alex gyilkosa
még odakint van. Szabadlábon. Menekül az igazságszolgáltatás elől. Gray elég
rosszfiút látott ép bőrrel megmenekülni azon a nyomorult környéken, ahol
felnőtt. Most nem fogja hagyni, hogy így történjen, ezúttal személyes dologról
volt szó.
- Ööö? Gray felnézett. Faith állt az irodája ajtajában. A férfi
tekintete leszaladt a lány hosszú lábain. A vékony, magas nyakú felső, amelyet
Faith viselt, büszkén mutatta finom idomait. Gray kényelmetlenül ficánkolni
kezdett a székében, és elszakította tekintetét a lány testétől.
- Mi újság?
- kérdezte Gray. Remélte, hogy a kérdés elég fesztelenül hangzik.
- Pop telefonált. Ő, Connor, Nathan és Micah elmennek enni, és azt
akarják, hogy ebédeljen velük a Cattleman's-ben. Gray a zsebébe dugta a kezét,
és a kulcsai után matatott.
- Köszönöm, máris indulok. Hozzak magának is valamit? Faith megrázta
a fejét, és félrenézett. Az arca rózsaszín volt az izgatottságtól. Istenem,
milyen szép és nőies. Gray késztetést érzett, hogy megérintse a lány hosszú,
szőke haját. Vajon tényleg olyan selymes, mint amilyennek látszik? Gray levette
a tekintetét a lányról, de hallotta, amint Faith visszamegy az irodájába. A
férfi felnézett, és figyelte, ahogyan a lány feneke finoman ringatózva
végighalad a folyosón. Faith nagyon tetszett Graynek. Istenem, melyik normális
férfinak ne tetszene? Pedig ez a vonzalom sok szempontból nem illett a képbe.
Gray össze sem tudta számolni, annyi ellenérve volt. Átkozottul biztos, hogy
ezzel a lánnyal nem lehet játszani. Nem, ennek a lánynak tartós kapcsolatra van
szüksége, szinte rá van írva. Ő pedig nem volt abban a helyzetben, hogy
ilyesmibe belemenjen. Biztos, hogy csak elijesztené magától. Gray megrázta a
fejét, az egyik kezéből a másikba dobta át a kulcsait, és útjára indult. Meg
kell várnia, míg senki sem lesz az irodában, hogy rá tudja tenni a lehallgatót a
fő telefonvonalra. Faith anyja másodszor is telefonált, ez nyilvánvalóan azt
jelenti, hogy még nem kapta meg, amit akart. Vagyis hamarosan újra jelentkezni
fog.