Édes megadás

Negyedik fejezet

- Helló, cicamica! - kiáltott Micah Hudson, amint belépett Faith irodájába. A lány mosolygott, és letette a telefont.
- Helló. Micah lehuppant a Faith asztala előtti székre, és hosszú lábát kinyújtotta maga előtt. Kiegyenesedett, és a zsebében turkált, aztán kihúzott belőle egy összegyűrt cigarettásdobozt. Pár másodperccel később a szájába dugott egy cigarettát, és felpattintotta a gyújtóját. Faith felsóhajtott, ahogy Micah leszívta a cigarettafüstöt. Olyan átéléssel, mintha egy haldokló utolsó lehelete lenne.
- Micah, megint itt az irodámban? Már ezerszer megbeszéltük, nem? A férfi szexi vigyorral válaszolt, aztán hosszan kifújta a füstöt.
- Ugyan már, Faith, tudod, hogy le akarok szokni. Már csak egy néhány szálat szívok naponta. Pop pokollá teszi az életemet. Előtte már nem cigizhetek. Te vagy a béke szigete a számomra. Faith méltatlankodva körbeforgatta a szemét a helyiségen.
- Szóval csupán azért, mert gyenge nő vagyok, meg kell halnom a passzív dohányzástól?
- A lány közben már a fiókjában turkált az egyik műanyag hamutál után, amelyet kéznél tartott, és odacsúsztatta Micah elé az asztalra.
- Legalább ne hamuzd össze a szőnyeget! Micah a lányra mosolygott, és egy csókot dobott neki, közben a hamutálért nyúlt. Faith megrázta a fejét. Bűn, ha egy férfi ennyire átkozottul szexi. Micah nem volt hozzászokva, hogy nemet mondjanak neki. Nem véletlenül. Melyik nő lenne képes ellenállni ennyi lenyűgöző bájnak?
- Olyan jó vagy hozzám. Micah lepöckölte a hamut a cigarettájáról a hamutálba, majd visszanézett a lányra. Meleg, barna szeme tele volt kérdéssel. Az ujja között tartva a cigarettát, Micah a füléhez nyúlt, és megigazította kósza hajfürtjeit. Gyémánttal ékesített fülbevalója megcsillant, amikor Faith a férfire nézett. Az egyik hajtincs, amely megelégelte a férfi unszolását, a szeme elé hullott. Micah a szabad kezével beletúrt a hajába, és szorosan végigsimította. Amikor kivette a kezét a hajából, a laza fürtök ismét összekuszálódtak a fején. A lány mosolyogva figyelte a reménytelen küzdelmet. Valahogy aztán mégiscsak sikerült Micah-nak ráncba szednie a hajkoronáját. Pedig jól állt neki a rendetlenség.
- Mi dolgod van ma? Találkoztál már Gray Montgomeryvel? Faith dühösen állapította meg, hogy elpirult, és nagyon remélte, hogy Micah nem vette észre.
- Igen, tegnap találkoztam vele. Megmutattam neki az irodáját.
-És?
- Mi az, hogy és?
- kérdezett vissza a lány felhúzva a szemöldökét.
- Mit gondolsz róla?
- Nem gondolok semmit. Rendesnek tűnik. Csendes. Kissé talán zárkózott. Jól be fog illeszkedni. Ő és Connor életre szóló barátok lehetnek. Micah-ból kitört a nevetés.
- Pont erre van szükségünk. Még egy zárkózott baromra.
- Nos, valakinek egyensúlyt kell teremtenie. Te és Nathan jó sok borsot törtök szegény Connor orra alá.
- Igen, igen, de valakinek ezt is meg kell tennie. Nem temetkezési vállalkozás vagyunk. Faith kuncogni kezdett, és a szája elé tette a kezét.
- Na, jó, egy kicsit tényleg merev. Micah lepattintotta a hamut a cigarettájáról.
- Egy kicsit? Olyan merev, hogy a valagával gyémántot lehetne karcolni.
- Kinek a valagáról beszélsz?
- kérdezte Nathan, amint épp becsámpázott az irodába.
- Úgy látszik, Micah nagyon odavan Connor fenekéért - mondta Faith ártatlanul. Micah a feltartott középső ujjával válaszolt.
- Istenem, ember, már megint bagózol?
- kérdezte Nathan és elfintorította az orrát.
- Olyan szag van itt, mint egy kocsmában. Faith bosszankodva felsóhajtott, majd a fiókjába nyúlt, és egy légfrissítőt vett elő. Mindkét férfi köhögni kezdett, amikor a lány virágillatú felhőt fújt köréjük a flakonból.
- Bárcsak leszállnátok már rólam - zsörtölődött Micah.
- Igyekszem, ahogy tudok.
- Így van - tette hozzá Faith megértően.
- De a jövőben azt szeretném, ha az irodámon kívül igyekeznél. Nathan kuncogott, és a zsebébe süllyesztette a kezét. Bozontos, világosbarna, göndör haja a füléig ért, hátul pedig rendezetlenül hullott a tarkójára. Kecskeszakáll szegélyezte a száját és az állát. Ráfért volna már egy alapos nyírás. A huncutsággal teli zöld szemét nőiesen hosszú szempillasor övezte. Faith ölni tudott volna ilyen szempillákért. Nem igazság, hogy ilyen nagyszerű szemeket egy férfira pazarolt a teremtő.
- Mikor mész fodrászhoz?
- kérdezte Faith. Micah felnyerített. Nathan beletúrt a hajába, és meglepve nézett a lányra.
- Mi a baj a hajammal? Bezzeg Micah-t nem piszkálod a hajvágással, pedig az ő haja hosszabb, mint az enyém.
- Mert ő jól néz ki hosszú hajjal, de te nem.
- Ó, én kérek elnézést - morogta Nathan, és megvető pillantást lövellt Micah felé. Faith megrázta a fejét.
- Esküszöm, mindkettőtöknek egy olyan nőre lenne szüksége, aki rendben tart benneteket. Azt ajánlom, siessetek, és találjátok meg hamar, hogy végre ne nekem kelljen pelenkáznom benneteket.
- Esetleg nem szeretnél főállású pelenkázóm lenni?
- kérdezte Micah, és még egy szexi pillantást küldött Faith felé. Átkozott pasas.
- Nem hiszem, hogy John díjazná, hogy szemet vetettél a csajára - mondta Nathan szárazon. Faith egy percig feszengett, majd hátradőlt a székében.
- Hát, igen, John. Faitht két kíváncsi tekintet fürkészte szívósan.
- Valami baj van, Faith?
- kérdezte Micah. A huncutság eltűnt a hangjából. Előrehajolt, és az arca rettenetes komolyságot tükrözött. Faith már el is felejtette, mennyire óvják őt a többiek is. Bár ez főleg a bátyja, Connor feladata volna, de akármilyen szeleburdi is volt Micah és Nathan, ők is sólyomként vigyáztak rá.
- Nem, minden rendben - felelte a lány kellő könnyedséggel.
- Mindössze annyi történt, hogy John és én már nem járunk együtt.
- Nathan néma kérdésként felhúzta a szemöldökét.
- Nyugi, az én döntésem volt - felelte Faith.
- Egyszerűen nem működött. Eszetekbe se jusson, hogy kihallgassátok. A lány ismét elpirult. Faith a legkevésbé sem akarta, hogy Micah és Nathan megtudja, miért szakított Johnnal.
- És az isten szerelmére, el ne mondjátok Connornak - suttogta a lány. Mindkét férfiből kirobbant a nevetés.
- Egyezzünk meg - mondta Micah ördögi ravaszsággal a szemében.
- Nem árulom el neki, ha te sem nyomsz fel a cigizés miatt. Faith bosszankodva felsóhajtott.
- Micsoda manipulátor vagy te! A férfi elvigyorodott.
- Éppen ezért szeretsz. Faith elmosolyodott, nem tehetett róla.
- Igen, szeretlek. Most pedig tűnés kifelé az irodámból, dolgoznom kell, és nektek is, bohócok! - A lány az órájára nézett.
- Pop idegrohamot fog kapni, ha rájön, hogy itt ücsörögtök, és nem a munkátokat végzitek. Megszólalt a telefon, és Faith gyomra összerándult. A kagylóért nyúlt, de félúton megállt a keze, meg akarta várni, míg elmúlik az idegessége. Amikor a lány észrevette, hogy Micah és Nathan gyanakodva figyelik, lenyelte a kétségbeesését, és felkapta a kagylót.
- Malone és Fiai. Pop nyers hangja döngött a vonal másik végén.
- Faith, mondd meg annak a két naplopónak, hogy vonszolják ki a seggüket az irodádból, és végezzék a munkájukat, amiért fizetem őket! A lányból kitört a nevetés, hihetetlenül megkönnyebbült.
- Jó reggelt neked is! Pop a fülébe kacagott.
- Jó reggelt! Minden rendben az irodában?
- Hát persze. Beugrasz ebédelni?
- A férfi szomorúan felsóhajtott.
- Nem, Connornak, Graynek és nekem még el kell intéznünk valamit. A biztonsági rendszer rosszalkodik, azt hiszem, el fog tartani egy darabig, mire helyrepofozzuk.
- Rendben, Pop, akkor majd később látjuk egymást. Befejezték a telefonálást. Faith visszatette a telefonkagylót, és még mindig kuncogott.
- Jól van, jól van! - morogta Micah, és felkászálódott a székből.
- Hallottam mindent, amit Pop mondott. Esküszöm, bepoloskázta ezt a helyet. Nathan nevetett.
- Nem semmi a vén csóka, mi? A férfiak búcsút intettek Faithnek, és kicammogtak az irodájából. Csend ült az épületre. A lány hátradőlt a székében, és a mennyezetre bámult. Három év. Három éve, hogy szereti az életét. Időnként nehéz volt visszagondolnia azokra az időkre, mielőtt Pop és Connor eljött volna érte. Azután Pop örökbe fogadta. Persze már felnőtt volt, érett nő. Mégis könnyek szöktek a szemébe, amikor Pop elmondta neki, hogy örökbe akarja fogadni, és azt szeretné, hogy törvényesen a lánya legyen. Ez volt az első alkalom, hogy Faith úgy érezte, tartozik valahová. Időközben a családi kör kibővült Nathannel és Micah-val. Faith jól érezte magát. Végre otthon volt. Bárcsak az anyja eltűnne a föld színéről! Faith a telefonra meredt. Nem akarta, hogy megszólaljon. Elégedetlen morgással elfordította a székét, és felállt. Nem hagyja, hogy az anyja tönkretegye a napját, a hetét, a hónapját - az egész évét. Faith kisétált az irodájából, és körbejárta a többi irodát, hogy összegyűjtse a kimenő postát. Miután összeszedett egy szép nagy kupacot, az íróasztalára tette, és a postást várta. Azután átnézte az új munkaszerződéseket, és kis címkékkel jelölte meg azokat, amelyek még Pop aláírására várnak. Délben Faith elővette az otthonról magával hozott ebédet, és megeszegette. Közben az ügyfelek telefonhívásait fogadta. Micah beszólt, és azt mondta, hogy ő meg Nathan nem mennek vissza az irodába, mert nyakig vannak a munkában. Azután Pop is felhívta, és szólt, hogy hazamehet, majd ő fog bezárni, amikor visszaér az irodába. Faith mosolygott, amikor letette a kagylót. Pop mindig tudta, mikor nem érzi jól magát. Sohasem tett fel tolakodó kérdéseket, mégis nagyon aggódott érte. Ez a fajta feltétlen szeretet nagyon jólesett a lánynak. A telefon ismét megszólalt. Faith felvette, azt hitte, megint Pop az. Általában egy részét elfelejti annak, amit mondani akar. Legtöbbször éppen a legfontosabb dolgot. Kilencven százalékban egy percen belül újra telefonál, ha letette a kagylót.
- Malone és Fiai - mondta Faith vidáman a telefonba, ezzel ugratva Popot.
- Faith, drágám, beszélnünk kell! Faith lehunyta a szemét. Az étel felkavarodott a gyomrában.
- Faith, ott vagy? Beszélnem kell veled! - Itt vagyok - felelte Faith elhaló hangon.
- Egy kis pénzre van szükségem – mondta az anyja, kezdve a szokásos hízelgéssel.
- Megszorultam, édesem.
- Ezúttal nem tudok segíteni - sziszegte Faith a foga között.
- Nagyra értékelném, ha nem telefonálnál többé. Döbbent csend támadt közöttük.
- Faith, ezt nem gondolod komolyan. Az anyád vagyok. Nem dobhatsz ki csak úgy az életedből. Szükségem van a segítségedre. Nem fordulhatsz el tőlem, azok után, amit érted tettem. A lányban forrongott a düh. A tekintete elhomályosult a méregtől.
- Mit tettél értem?! Neked aztán van bőr a képeden, Celia! Mit tettél értem, mondd? Boldog vagyok, rendes életem van. Nélküled! Nem tudok segíteni. Nem akarok segíteni. Most nem! Sőt soha többé! Kérlek, ne hívj többet! Faith lecsapta a kagylót, és levegő után kapkodott. A keze remegett, úgy érezte, menten felfordul a gyomra. Összeszorította a száját, és mélyeket lélegzett az orrán keresztül, hogy elmúljon a hányingere. Amikor végre megnyugodott, felpattant a székből, felkapta a kulcsait és a pénztárcáját. Friss levegőre volt szüksége. El kellett rohannia az irodából, mielőtt őrjöngeni kezd.

fel