Édes megadás

Hetedik fejezet

Faith kiszállt a kocsijából, és az irodaépület felé tartott. Amikor belépett az irodájába, csodálkozva látta, hogy Connor és Pop az íróasztal előtt ülnek, és pizzát esznek.
- Helló - köszönt Faith vidáman.
- Azt hittem, fiúk, hogy máshol esztek ma.
- Nos, azért jöttünk, hogy veled ebédeljünk - mondta Connor.
- De nem voltál sehol. Faith arca izzott, miközben igyekezett természetes képet vágni.
- Vittem egy kis húslevest és májgombócot Graynek. Meg akartam nézni, hogy jobban érzi-e már magát.
- Ez kedves tőled - mondta Pop egy helyeslő bólintás kíséretében.
- Hogy érzi magát? Faith odalépett a pizzás dobozhoz, és kivett belőle egy szeletet. Fogott egy szalvétát, és leült a székére az asztal mögé.
- Úgy tűnik, már jobban. Azt hiszem, ágyban volt, amikor bekopogtam, mert úgy festett, mint aki aludt.
- Minden rendben van veled mostanában?
- kérdezte Connor minden kertelés nélkül. Faithnek elkerekedett a szeme meglepetésében. Még a pizza is megállt a kezében félúton a szája felé. A lány letette a pizzát, és a testvérére nézett.
- Minden rendben. Mi a fenéért kérdezed?
- Pop és én aggódunk érted - mondta Connor.
- Kissé megviseltnek tűnsz mostanában. A lány torka összeszorult a félelemtől. Lehet, hogy az anyja telefonált, amíg nem volt az irodában? Talán már tudják is, hogy Celia megint óriási slamasztikában van? Faith ki nem állhatta az ilyen helyzeteket. Nem akarta, hogy Pop és Connor egyszer majd megbánja, hogy beengedték őt az életükbe. A világért sem akarta őket terhelni a lecsúszott anyja ügyeivel. Már így is többet tettek Celiáért, mint kellett volna.
- Faith?
- Pop érdes hangja szakította félbe a lány elkeseredett gondolatait.
- Minden rendben van?
- Igen, minden rendben van. Ti ketten túl sokat aggódtok.
- Szavai nyomatékául Faith a férfiakra mosolygott. Connor felmordult.
- Hát igen, abban jók vagyunk. Az aggódásban. Faith ismét a pizza szeletre koncentrált, mechanikusan rágott, és nyelt. Vajon mit tenne az anyja, ha felhívná, amikor nincs az irodában? Mi történne, ha Pop vagy Connor venné fel? Vajon az anyja letenné a kagylót? Vagy elkezdené kántálni a fájdalmas élettörténetét, mindegy, hogy ki van a vonal másik végén? Forrón és keményen hasított Faithbe a csalódottság érzése, végigfutott a gerincén, és rettenetesen szorította a tarkóját. Miért most? Ennyi idő után miért kúszik vissza, vagy miért próbál újra visszakúszni Celia Faith életébe? Megvan a saját élete, amelyben az anyjának marhára semmi keresnivalója nincs.
- Mit gondolsz Grayről?
- szólalt meg hirtelen Pop. Faith meglepetten nézett rá.
- Micsoda?
- Egészen jó fickónak tűnik - folytatta Pop.
- Nagy kár a társáért. Fogadok, hogy Gray átkozottul jó zsaru volt.
- Otthagyta a rendőrséget?
- kérdezte Faith kíváncsian. Gray talán úgy döntött, hogy elvállalja az állandó állást Pop mellett? Pop azonban megrázta a fejét.
- Nem, erről nem tudok. Úgy tudom, csak eltávozáson van.
- Úgy hangzott, amit mondtál, mintha nem akarna visszamenni, vagy ilyesmi. Connor lenyelte az utolsó falat pizzát.
- Nem hiszem, hogy olyan ember, aki csak úgy felad valamit. Ebben Faith egyetértett vele. Pop megvonta a vállát.
- Néha egy férfinak egyszerűen változásra van szüksége. Én csak ennyit mondok. Megszólalt a telefon, mire Faith kezéből kiesett a pizza szelet. Pop kérdőn a lányra nézett, Connor pedig a telefonért nyúlt. Faith odakapott, és felemelte a kagylót, mielőtt még Connor elérhette volna.
- Malone és Fiai - mondta Faith olyan könnyedén, amennyire csak idegességében tőle tellett. Láthatóan megkönnyebbült, amikor meghallotta, hogy a telefonáló bemutatkozik, és Poppal akar beszélni. A lány az apja felé nyújtotta a kagylót.
- A tiéd. Raymond Jarrell. Pop megtörölte a kezét egy szalvétával, és a telefon után nyúlt. Amikor elvette, Faith tekintete Connorra tévedt, aki felhúzott szemöldökkel meredt rá, mintha csak a gondolataiban akart volna olvasni. A lány félrenézett, összehajtotta az üres pizzás dobozt, és kimenekült vele az irodából. A nagy konténer felé tartott az irodaépület mögött. Miután beletuszkolta a dobozt a nagy műanyag kukába, érezte, hogy Connor keze a csuklójára fonódik. Faith megfordult. A bátyja tekintete találkozott az övével.
- Mi az ördög folyik itt, Faith? A lány elkapta a tekintetét, mire Connor megfogta a lány állát, és visszafordította a fejét, hogy Faith a szemébe nézzen.
- Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? A lány mosolygott, és érezte, hogy könnyek csordulnak ki a szeméből ennyi szerető gondoskodás láttán.
- Igen, tudom, Nagy Tesó. Minden rendben van. Tényleg. Connor kétkedve szemlélte Faith arcát, de végül elengedte a kezét.
- Csak szólj, ha már tudsz beszélni arról, ami bánt! Legyen az akármi! Connor egy gyengéd fricskát nyomott Faith orrára, aztán megfordult, és visszament az irodába. Faith nagyot sóhajtott, és behunyta a szemét. Ki nem állhatta, hogy nem tud teljesen őszinte lenni velük. De legalább annyira utálta volna elmondani nekik, hogy az anyja megint telefonált. Faith tudta, hogy Pop elintézné az ügyet, megóvná a kéretlen telefonhívásoktól, még ha ennek az is lenne az ára, hogy meg kellene változtatnia a cég telefonszámát, vagy figyelnie kellene az összes bejövő hívást. Faith ezt nem engedhette. Ideje volt határozottan kiállnia saját magáért. Nem hagyhatta, hogy még mindig befolyásolják az anyja manipulációi. Nehezen vallotta be saját magának, hogy egyszerűen jobban érzi magát, amikor nem tud semmit az anyjáról, és nem gondol rá. Amikor nem az anyján jár az esze, vagy nem azon töpreng, hogy milyen bajba került már megint. Faith szeme ismét könnybe lábadt, és idegességében fogát csikorgatta. Ne hagyd, hogy ezt tegye veled! Soha többet! Elég fájdalmat okozott már neked egy életre! Faith mélyeket sóhajtott, hogy véget vessen a feltörő fájdalomnak. Mindegy volt, mennyire akarta megkeményíteni a lelkét az anyja érzelmi támadásai ellen, minden egyes alkalommal fájdalmasan hasítottak a mellkasába. Túl sok szomorúság és sajnálat volt a gát anyagában, amellyel Faith az anyját igyekezett kirekeszteni az életéből.
- Nem miattad van így - suttogta Faith.
- Nem a te hibád. Faith erőt vett magán, és elindult a folyosón vissza az irodába. Igyekezett nyugodt arckifejezést ölteni, és remélte, hogy az arca nem árulja el a benne tomboló vihart. Amikor az íróasztalához ért, Pop felnézett.
- Mennünk kell, Faith. Átjössz ma este vacsorára? A kedvencedet főzöm. A lány elmosolyodott.
- Csak nem gondolod, hogy kihagynám a rántott virslit és a mirelit sült krumplit?
- Nagyon vicces. Lasagnát készítek, és fokhagymás kenyeret. Connor is jön. Faith Connorra nézett, aki kérdőn felhúzta a szemöldökét.
- Nagyszerűen hangzik, Pop, már alig várom! Pop az egyik kezét Faith vállára tette, és megcsókolta a lány homlokát.
- Vigyázz magadra, és időben menj haza! Egész délután terepen leszünk, de ha szükséged van ránk, csak kiálts! Faith hirtelen kinyújtotta mindkét karját és megölelte a férfit. Az arcát Pop mellkasába fúrta. Pop először meglepődött, aztán ő is a lánya köré fonta a karját, és magához szorította.
- Ma este találkozunk - morogta Pop zavarában.

fel