Édes megadás

Nyolcadik fejezet

Gray növelte a tempót a fedett, műanyag borítású futópályán. A lába még mindig nem épült fel egészen. Még érezte a lövés helyét a vádlijában, aznap éjjel történt, amikor Alexet megölték. A teste egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy arra a napra emlékeztesse. Izzadságcseppek gördültek végig Gray nyakán az izompólójára, amely úgy tapadt a testéhez, mintha ráöntötték volna. Egyfolytában Faithre gondolt, s ez rettenetesen dühítette. Mióta megérkezett Houstonból, mindenféle dolog járt a fejében, csak az nem, amire összpontosítania kellett volna. Pedig el kell kapnia Alex gyilkosát. Gray hatalmas bűntudatot érzett. Tény, hogy mióta eljött Dallasból, sokkal jobban érzi magát. Mintha egy nagy kő esett volna le a szívéről. Dallasban nap mint nap Alex meggyilkolásának a réme kísértette. Annak az éjszakának az emlékével kelt és feküdt. A gondolatok úgy cikáztak a fejében, akár a vihar villámai. De itt... Itt szabadabbnak érezte magát. Egy kicsit könnyedebbnek. Amikor Faithszel volt, elfeledkezett Alexről, Mickről, és arról, hogy a lány az egyetlen, aki elvezetheti Samuelshez. Gray testébe belehasított a fájdalom. Rájött, hogy már teljes erejéből fut. Az izmok remegtek, és görcsbe álltak a sebesült lábában. A férfi nyugalmat erőltetett magára, lassított, majd megállt. A mellkasa úgy égett, mintha tüzet nyelt volna. Gray a térdére tette a kezét, lehajolt, és mélyen beszívta a levegőt sajgó tüdejébe. Hiába bünteti magát, ez nem segít. Lehet, hogy egy kicsit jobban érzi magát tőle, mert legbelül tudja, hogy megérdemli a fájdalmat, de akkor sem változtat semmin. A férfi felvette a törölközőt, amelyet korábban ledobott, és a nyaka köré tekerte. Az egyik végével megtörölte az izzadt szemöldökét, és az öltöző felé indult. Gyorsan lezuhanyozott, farmert és pólót vett fel, aztán a mobilját a zsebébe csúsztatta. Még az ajtóig sem jutott, amikor rezgést érzett a combján. Gray ingerülten felsóhajtott, és előbányászta a telefont. Felnyitotta, és a füléhez tette.
- Montgomery, tessék.
- Helló, Gray! Faith vagyok. A lány lágy hangja szétáradt a férfi testében. Gray leengedte a vállát, ahogy a feszültség lassan eltűnt a tagjaiból.
- Helló - felelte Gray, és mérhetetlenül bosszantotta a hangjában maradt él.
- Csak meg akartam tudni, hogy érzi magát. Gray nem érezte jól magát, bűntudata volt. Otthon kellene feküdnie betegen, erre itt sportol, ahol mindenki láthatja. Nem kifejezetten okos húzás. A férfi a mikrofon elé tartotta a tenyerét, amint kilépett az edzőteremből, és a parkolóban az autója felé tartott. Gyorsan beszállt a kocsiba, hogy Faith ne hallja a város zaját körülötte.
- Jól vagyok, hála a főztjének - felelte Gray. A lány kedvesen felnevetett. Faith hangja hallatán hihetetlen öröm áradt szét Gray mellkasában.
- Arra gondoltam, hogy beugranék egy kicsit később, és vinnék vacsorát. Gray elhallgatott, és megrázta a fejét, tiltakozva az izgalom szédítő hulláma ellen, amely feltört benne annak hallatán, hogy ismét láthatja a lány. Úgy viselkedett, mint egy szerelmes félnótás.
- Hacsak nem pihen éppen - tette hozzá Faith sietve.
- Nem akarom zavarni.
- Nem, egyáltalán nem - vágta rá Gray.
- Egész délután fent voltam.
- Rendben, akkor fél hatkor beugrom, ha biztosan nem zavarom.
- Alig várom - mondta Gray őszintén. A férfi letette a kagylót, és az órájára nézett. Rengeteg ideje maradt még, hogy visszamenjen a lakásába, mielőtt Faith és a többiek hazaérnek. Lassacskán már Faith szokásává vált, hogy idegesen toporog Gray lakásának az ajtaja előtt, és nem mer bemenni. Nevetséges, ha jobban belegondol. Gray is csak egy férfi. Na jó, talán mégsem „csak" egy férfi. Ettől függetlenül igazán kezdhetne valamit a térdremegéssel, amely valahányszor a hatalmába keríti, amikor találkozik vele. Faith bekopogott, és várt. Elhatározta, hogy magabiztos és könnyed lesz. Amikor Gray kinyitotta az ajtót, a lány a legragyogóbb mosolyával várta, és egy tálat nyújtott felé.
- Szalámi- és burgonyaragu. Garantáltan kiűzi magából a rontást. Kellemes, könnyű étel. A férfi mosolygott, és elvette a lánytól a még meleg edényt.
- Jöjjön be, kérem! Az ujjuk összeért, amikor a lány átnyújtotta Graynek az edényt. Faith észrevette, hogy a férfi kissé megszorította az ujját. Gray letette a pultra az edényt, és a hűtőhöz ment.
- Épp most lett kész a jeges tea. Kér egy kicsit? Faith bólintott, és leült a legközelebbi bárszékre. Nézte, ahogyan a férfi jeget tesz a poharakba. Gray kitöltötte a teát. A jég koppant, ugrált, és csengett, ahogyan hozzáért az üveghez, amikor a tea a pohárba ömlött. Gray letette Faith elé a poharat, a lány pedig hosszan beleivott. A nyelvével ízlelgette az édes teát.
- Iható?
- kérdezte a férfi, és a fejével a lány pohara felé biccentett.
- Mm, finom - mondta Faith és megnyalta az ajkát. A férfi elmosolyodott.
- A nagymamám receptje. Naptea. Amikor gyerek voltam, egy egész hordóval csinált, és az egyik oszlopra tette ki a kertben. Egy egész napig hagyta ott állni. Mindig azt mondta, hogy nincs ennél jobb.
- Azt hiszem, egyetértek - válaszolta Faith, és ismét hosszan belekortyolt a teába. Miután a pohár kiürült, Faith visszatette a pultra, és fesztelenül Grayt fürkészte.
- Úgy tűnik, már sokkal jobban érzi magát - jegyezte meg a lány.
- Igen, sokkal jobban, hála a gyengéd és szerető gondoskodásának. Faith elpirult, leszegte a fejét, mire a férfi felnevetett, mintha tudná, mire gondol a lány.
- Holnap már dolgozik?
- kérdezte Faith, és felnézett a férfira a szempillái alól.
- Mérget vehet rá - felelte a férfi. Faith a pultra támaszkodott, és felállt a bárszékről.
- Akkor holnap reggel találkozunk. Gray meglehetősen csalódottnak látszott. Nem akarta, hogy Faith elmenjen. A szavai is erről árulkodtak.
- Már megy is? A lány elmosolyodott.
- Igen, megígértem Popnak, hogy átmegyek, mert vele és Connorral vacsorázom. Lasagna-est lesz. Gray megkerülte a pultot, és alig néhány centiméterre állt meg a lány előtt. A férfi olyan közel volt hozzá, hogy Faith érezte Gray teste melegét. A férfi illata a lány orrába szökött. Friss. Faith érezte Grayen a szappan és a zuhany illatát.
- Remélem, hamarosan eljön a nap, amikor már nem fog menekülni előlem, valahányszor közel kerülünk egymáshoz - mondta Gray.
- Magát nehezebb elkapni és megtartani, mint egy disznótoros malacot.
- Mint egy malacot?! - Faith szája tátva maradt.
- Jól hallottam, hogy az imént egy malachoz hasonlított?!
- Gray nevetett és pislogott, majd az egyik kezével beletúrt a rövid hajába.
- A pokolba is, ez tényleg nem jött ki olyan jól. Tudja, mostanában azt szeretném, ha két percnél többet tölthetnénk együtt. Minden alkalommal elillan előlem, valahányszor találkozunk. Lassan már személyes sértésnek fogom tartani a dolgot. Forróság öntötte el Faith nyakát. Az izgalom összeszorította a mellkasát, és bizseregve kúszott felfelé a gerincén.
- Nem fogom elfelejteni - szólalt meg kedvesen Faith. Úgy tűnt, mintha Gray még közelebb került volna hozzá, mint néhány perccel korábban. Faith idegesen megnedvesítette az ajkát, és tudta, ha nem megy el, a férfi meg fogja csókolni. Tényleg ezt akarja? Az egyik fele igen. Nagyon. De a másik fele imádta a kísértést. A finom macska-egér játékot, amelyet játszottak. Lassan épült fel közöttük a vonzalom, de Faith jól tudta, hogy csak idő kérdése, mikor tör ki kettejük között a szenvedély vulkánja. Gray még közelebb húzódott. A lány behunyta a szemét, és előrehajolt. De Gray - ahelyett, hogy megcsókolta volna az ajkát - megfogta a lány tarkóját a kezével, és a száját a homlokához érintette. Faith szeme kipattant, és elhúzódott. Kis híján elmosolyodott. Hát így állunk... Sárkány ellen sárkányfű, ugyebár. Faith lábujjhegyre emelkedett, az ajkával finoman megérintette a férfiét, de nem elég hosszan ahhoz, hogy csóknak lehessen nevezni. A lány mosolyogva konstatálta, hogy a férfi szeme tűzben ég, és a pupillája kitágul. Faith visszaereszkedett a talpára, és az ajtó felé indult. Amikor elérte, megfordult, és a férfira nézett.
- Akkor holnap találkozunk.

fel