Édes megadás

Tizenegyedik fejezet

- Felszereltétek az összes kamerát?
- kérdezte Pop Gray háta mögött. Gray felegyenesedett, és az öreg felé fordult.
- Igen, már az utolsót csinálom. Mindjárt felhívom Connort, és megkérdezem tőle, hogy működik-e mind. Pop jóváhagyólag bólintott. Gray elővette a mobilját, és Connor számát tárcsázta.
- Nálam minden kész - mondta Gray a telefonba, amikor Connor felvette.
- Nézd meg, hogy ad-e mindegyik kamera képet. Connor az emeleten volt a biztonsági szobában, ahol éppen az összes kamera képét kezelő rendszert építették ki. Connor számítógépes szakember volt. Igazi guru, ha a technológiáról volt szó. Gray inkább kétkezi munkás volt. Értett a kamerák és a lehallgatók beszereléséhez, de a bonyolultabb eszközöket meghagyta azoknak, akik igazán értettek hozzá.
- Igen, úgy látszik, tiszta a kép minden szögből. Bár azt hiszem, hogy a B kamerát egy pár centivel el kellene fordítanod. Ha megteszed, nemcsak a folyosót, hanem a folyosó végén lévő ajtót is tisztán lehet majd látni.
- Rendben, megyek - felelte Gray.
- Mondd meg Popnak, hogy még itt leszek fent egy ideig, és csak később találkozunk - tette hozzá Connor. Gray nyugtázta, és letette. A férfi a zsebébe csúsztatta a telefont, majd kiment a helyiségből, átvágott az egész épületen oda, ahol a B kamerát felszerelte. Miután beállította a szöget, ismét felhívta Connort, hogy megtudja, jó-e a kép. Azután Pop keresésére indult.
- Végeztem - mondta Gray, amikor odaért Pop mellé.
- Connor azt mondta, hogy egy ideig még elbíbelődik a számítógépes rendszerrel, és ne várjunk rá. Pop bólintott.
- Kapjunk be valamit ebédre! Húsz perccel később kettesben ültek egy étteremben, és kávét ittak, miközben várták az ételüket. Gray Faithről és az anyjával való kapcsolatáról akart kérdezni, de nem tudta, hogyan közelítse meg a témát úgy, hogy ne keltse fel Pop gyanúját. Pop lehet akármilyen nyitott és nagyvonalú, de még Connor sem tud eligazodni a zárkózott természetén. Graynek viszont mindenképpen meg kell tudnia amennyit csak lehetett Celia Martinról, és a nő Faithhez fűződő kapcsolatáról.
- Eddig hogy tetszik a munka?
- kérdezte Pop, megtörve a csendet. Gray bólintott.
- Nagyon.
- Tényleg tetszett neki. Sokkal jobban, mint várta.
- Voltak kétségeim, amikor Mick azt javasolta, hogy lépjek le egy időre, de visszatekintve nagy megkönnyebbülés volt, hogy eljöttem Dallasból.
- Mick a társad apja, igaz? Gray ismét bólintott, és lenyelte a torkában támadt gombócot. Pop együtt érző hangon szólalt meg.
- Tudom, kemény lehet elveszteni a társadat. Régen én is rendőr voltam. Elveszíteni a társadat... Pont olyan, mint elveszteni a testvéredet.
- A testvérem volt - mondta Gray szárazon.
- Minden tekintetben. Csak vér szerint nem. Gyermekkori emlékek futottak el Gray lelki szemei előtt. Alex nevet, az utcán versenyeznek. Baseball-labdát dobálnak. Éjszakák Alexéknál, az anyja főztje. Birkózómeccsek Mickkel a hátsóudvarban. Mindaz, amit Gray nem kapott meg a saját családjától. Alex és Mick volt Gray egyetlen családja. Pop megértően bólintott.
- Időnként nem a vér, ami számít. Faith akkor sem lehetne jobban a lányom, ha a saját testem és vérem lenne, mint Connor. Egyformán szeretem őket. Gray azon töprengett, vajon említette-e már neki valaki, hogy Pop örökbe fogadta Faitht. Mick nyomozásából tudta, de nem akarta elszólni magát Popék előtt. Pop zavartságnak vélhette Gray hallgatását, mert folytatta a monológját.
- Örökbe fogadtam Faitht. Három éve. Gray felhúzta a szemöldökét.
- De hát akkor már felnőtt nő volt.
- Így igaz. Mégis azt akartam, hogy az én nevemet viselje. Azt akartam, hogy része legyen abban a szeretetben és megértésben, amit egész életében nem kapott meg.
- Nem úgy hangzik, mintha csodálatos gyermekkora lett volna - mondta Gray halkan. Úgy látszik, ez közös bennük.
- Évekkel ezelőtt elvettem az anyját.
- Pop lemondóan legyintett, mintha a mozdulattal akarta volna kitörölni azt a fejezetet az életéből.
- Mi történt az anyjával?
- kérdezte Gray könnyedén.
- Senki sem beszél róla. Azt hittem, meghalt. Pop arca elborult, összeráncolta a homlokát, a két szemöldöke majdnem összeért.
- Az anyja egy vérszívó, röviden és tömören. Csak kihasználja az embereket, köztük a saját lányát, és amikor megkapta, amit akar, valaki másra veti rá magát.
- Ezek szerint Faith nem is tartja vele a kapcsolatot?
- kérdezte Gray.
- Nem, és ennek átkozottul örülök. Faith túlságosan jóhiszemű ahhoz képest, amilyen sorsa volt. Évekig viselte Celia gondját. Évek, amelyeket normális gyermekként kellett volna eltöltenie egy olyan szülővel, aki gondoskodik róla, nem pedig fordítva. Düh forrongott Pop hangjában. Nagyot nyelt és hosszan beleivott a kávéjába.
- Akkor házasodtam össze Celiával, amikor Faith tizennégy éves volt. Nagyon édes kislány volt. Csendes. Időbe telt, amíg összemelegedtünk. Connor épp akkor jött vissza a hadseregtől. Nyilvánvaló volt, hogy nem fog működni a dolog köztem és Celia között, de nem akartam felrúgni a kapcsolatunkat, mert aggódtam Faith miatt. Azt akartam, hogy rendes családja legyen. Azután az anyja egyszer csak se szó, se beszéd otthagyott az éjszaka közepén, és magával vitte Faitht is. Mindent tűvé tettem, hogy megtaláljam. Öt év múlva aztán felhívtak az éjszaka közepén. Celia túladagolta magát. Connor és én elmentünk Faithért. Az addig eltelt néhány évben Faith halálra dolgozta magát, hogy fenntartsa magát és Celiát. Magammal hoztam, és azóta is itt van.
- Hihetetlen - motyogta Gray.
- Igen, az - felelte Pop. Mély levegőt vett, és a kezével őszülő hajába túrt.
- Nem kellett volna ezzel untatnom téged. Azért mondtam el, mert aggódom Faithért mostanában. Azt akarom, hogy boldog legyen.
- Elmondaná neked, ha bántaná valami?
- kérdezte Gray óvatosan. Pop szeme résnyire szűkült.
- Persze, hogy elmondaná, mindent elmond. Időbe tellett, mire a kislány a bizalmába fogadott, amikor Connor és én hazahoztuk, de azóta már minden rendben.
- Szóval az anyja csak úgy felszívódott utána, és soha nem is kereste többet? Ez elég aljasnak tűnik. Gray visszatartotta a lélegzetét. Remélte, hogy Faith tényleg megbízik Popban.
- Az anyja utoljára több mint egy éve telefonált.
- Pop előrehajolt, és keményen Gray szemébe nézett.
- Faith nem tud róla, úgyhogy el ne mondd neki. Már épp Gray nyelvén volt, hogy megkérdezze, Pop miért mondta el neki, egy teljesen idegennek, ha nem akarja, hogy Faith megtudja. A férfi azonban feldúltnak látszott, és talán jót tesz neki, ha könnyíthet a szívén.
- Amikor megtudtam, hogy Celia felhívta Faitht és pénzt kért tőle, lenyomoztattam, és kifizettem. Megmondtam neki, hogy többet ne merészkedjen Faith közelébe.
- Pop csüggedten megdörzsölte az arcát.
- Nem vagyok rá büszke, elhiheted, de nem hagyhattam, hogy tönkretegye Faith életét, miután a lány már a saját lábára állt.
- Tehát elfogadta a pénzt, és beleegyezett, hogy eltűnik a balfenéken? Pop bólintott.
- Ne tudd meg, milyen kegyetlen érzés, amikor valaki úgy tekint a saját lányára, mint egy fejőstehénre. Gray elfintorodott. Ha az anya korábban pénzt kapott Poptól, akkor ezúttal sem fog meghátrálni. Ez jó hír neki és Micknek, mert ha Samuels mozgatja Celiát, akkor a nő kétségbeesése napról napra nő. A kétségbeesés figyelmetlenné teszi az embereket. Graynek eszébe jutott Mick megjegyzése arról, hogy látták Samuelst Huntsville-ben. Minden valószínűség szerint Houstonba készültek. Ha Celiának egyszer már sikerült pénzt szereznie Faith Pophoz fűződő kapcsolatából, akkor gyorsan hasznot akar húzni belőle ismét. Az is lehet, hogy mellőzi Faitht, és egyenesen Pophoz megy.
- Nem akarom, hogy bántsák a lányomat - folytatta Pop.
- Elég fájdalmat kellett elviselnie gyerekkorában.
- Az öreg hangja határozottabb lett, hátradőlt, és élénken fürkészte Gray arcát.
- Úgy látom, érdeklődsz Faith iránt. Szóval így állunk. Gray már tudta, hogy a hosszú előjáték csak a bemelegítés volt a „figyelmeztetéshez". Ne szarakodj a lányával. Gray nem kapta be a csalit. Csak ült és várta, hogy Pop befejezze, amit mondani akart.
- Ha véget ér az eltávozásod, visszamész dolgozni. Láttam olyan embereket, mint te. Tisztellek. Átkozottul jó zsaru lehetsz. Nincs kétségem efelől. De nem akarom, hogy a lányom körül legyeskedj, vagy csak szórakozz vele, ha aztán elhagyod, és visszamész Dallasba. Pop mondandója felbosszantotta Grayt.
- Úgy beszélsz róla, mint egy babáról. Kedvelem Faitht, kedves lány. Pop bólintott.
- Valóban kedves lány. Nagyszerű feleség válik majd belőle egy nap. Egy halom gyermeke lesz. Szép otthona, és biztonságban fog élni.
- Biztonság. Pop ezt akarja a lányának. A legtöbb apa biztonságban akarja tudni a lányát.
- Értem - mondta Gray nyugodtan. Pop arckifejezése megenyhült.
- Kedvellek fiam, nagyon kedvellek. Nem akarom, hogy rosszul dönts. Faith egy nálad sokkal rosszabb férfival is beérné. De nem látom, hogy egy irányba futna az életetek.
- Semmi baj - mondta Gray. Nem akarta elárulni, hogy még soha nem érzett senki iránt akkora vágyat, mint Faith iránt. Felesleges lenne felbosszantania az öreget.

fel