Édes megadás

Tizenkettedik fejezet

Faith az irodában matatott, alig tudta leplezni az izgatottságát. Ideges volt, izgult, és rettegett, mindez ráadásul egyszerre az aznap esti találkája miatt. Egész nap a szexen járt az esze, és csak hálát tudott adni az égnek, hogy alig fordult meg valaki aznap az irodában. A közte és Gray közötti szexuális feszültség parázsként izzott benne. Mindez még eltökéltebbé és izgatottabbá tette, hogy kifürkéssze saját titkos vágyait. Gondolatban kiélte az összes, szenvedélyes vágyálmát, amely valaha is megfordult a fejében. Sőt olyanokat is, amelyekre eddig még soha nem gondolt. Faith vágyott a férfira. Ez nyilvánvalóan nem a legtitkosabb vágyai egyike volt. Nem volt benne semmi titkos. Graynek rettenetesen fafejűnek kell lennie, hogy ne vegye észre, a lány le akar feküdni vele. De. Mindig ott volt az a fránya de. Faith egy erős, határozott férfira vágyott. Kívülről nézve Gray ilyen férfi volt. Nevén nevezte a dolgokat, de Faith korábban már látott néhány férfit, aki így beszélt. Hamar kipurcantak az ágyban, és annyi volt. Ezért mész el oda ma este. Hogy megtudd, meglásd és megkapd, amit akarsz. A lány érezte, hogy ez az első nagy lépés. Amint szembesül magában a változással, a vággyal, hogy önmaga legyen, már nem lesz visszaút. Faith halkan felsóhajtott, miközben elrendezett néhány szerződést az asztalán. Azután felment az internetre, és megnyitotta Damon e-mailjét, akivel aznap estére beszéltek meg találkát a Házba. Több e-mailt is váltottak Faith néhány nappal korábbi éjszakai telefonja óta. Damon barátságos, nyitott viselkedése eloszlatta Faith minden kételyét. A férfi arra biztatta, hogy bátran kérdezzen, így rengeteg információt kapott arról, hogy mi zajlik a Házban, és mire számíthat a látogatása alatt. Faith az egyik bolondosabb pillanatában - miután öt órát töltött bőrruhás Klingon hasonmások képének nézegetésével az interneten - megkérdezte Damontól egy e-mailben, hogy mit viseljen. Csak mert ha egy fekete, szűk bőrruhában kell lennie, amely ki van vágva a fenekén és a mellén, akkor akárki meg tudja csókolni a hátsóját. A csupasz fenekét. Faith átfutotta még egyszer az e-mailt, és mosolyogva gondolt arra, hogy a hely, ahová ma éjszaka belép, durva és közönséges lesz. Izgalom futott végig a testén egészen a lábujjáig. Faith tudatosan készült a Házba tett látogatásra. Legalábbis a lány így gondolta. Rengeteg oldalt átnézett az interneten, elolvasta az összes linket, amelyet Damon küldött neki, és még ahhoz is vette a bátorságot, hogy besurranjon Micah lakásába, és elrabolja a pornókollekcióját. Volt miből válogatnia. A soft pornó láthatóan nem tartozott Micah kedvencei közé. Faith elmosolyodott, amikor gondolatban sorra vette a listát, amelyet összeállított a lehetséges helyszínekről és pozíciókról, amelyeket ki akart próbálni. Már csak egy lelkes partnerre volt szüksége, és a benne tomboló vágyak minél mélyebb megértésére. Remélte, hogy Damon és társasága segít ebben. Faith körbeforgott a székén. Egy kissé szeleburdinak és nevetségesnek érezte magát. A lány az asztalra csapott a tenyerével, hogy megállítsa a forgást, amikor megszólalt a telefon. Faith elnyomott egy kuncogást, és a telefonért nyúlt.
- Malone és Fiai - mondta a lány lihegve.
- Faith, beszélnünk kell! - Az anyja nyers hangja úgy hasított Faith tudatába, mintha kést mártottak volna belé.
- A segítségedre van szükségem! Pénz kell! Segíts nekem! Az anyja hangjában nyoma sem volt a szokásos könyörgésnek és hízelgésnek. Faith igyekezett lehűteni az idegességét. Megszorította a telefonkagylót.
- Kértelek, hogy ne hívj fel többet! Faith már éppen elvette volna a telefont a fülétől, amikor egy távoli hang felkeltette a figyelmét. A lány a füléhez szorította a kagylót, és feszülten figyelt.
- ...mondd meg annak a ribancnak, hogy szerezzen pénzt, vagy mindkettőtöknek vége! - Anya, ki volt az?
- emelte fel a hangját Faith.
- Senki - felelte Celia bizonytalanul.
- Ne is törődj vele. Ismerős szomorúság telepedett Faithre, és egy egész élet elhibázott esélyeinek emlékével töltötte meg a lelkét. Celia sohasem fog megváltozni. Faithnek el kell fogadnia. Mindig is el kellett fogadnia. Pedig nem volt könnyű együtt élni vele.
- Elmondom még egyszer, hogy világosan értsük egymást - mondta Faith lassan és vontatottan.
- Ne hívj többet! - A lány hangja egyre keményebb és szigorúbb lett, ahogyan a dühe mind jobban átszivárgott a szavain.
- Nincs mit mondanom neked. Nem tudok segíteni. Nem fogok segíteni. Nem tudom ennél világosabban kifejezni magam. Faith utolsó szavai bizonytalanul jöttek ki a száján, ahogy a légzése egyre szaporább lett.
- Szeretlek, anya.
- A lány hangja megtört, és a keze fejével megtörölte a szemét.
- De gyűlölöm, amivé lettél. Nem akarom a régi életem egyetlen pillanatát sem. Most boldog vagyok. Sajnálom, de semmi kedvem sincs szóba állni veled, hogy aztán megint kihasználj. Faith sírást hallott, de nem tudta volna megmondani, hogy a sajátjáte, vagy az anyjáét. A lány remegő kézzel tette vissza a telefonkagylót, az asztalra borult, és a karjába temette az arcát. Faith válla megrázkódott, és érezte, hogy könnyek folynak végig az arcán. Amikor a telefon újra megszólalt, Faith odanyúlt, kitépte a vezetéket a falból úgy, hogy a dugó a helyiség közepéig meg sem állt. A lány visszahajtotta a fejét a karjára, és tovább zokogott. Hangos, erős rohamok rázták a testét. Annyi fájdalom, düh és csalódottság feszítette a mellkasát, hogy úgy érezte, menten megszakad bele. Miért adott ilyen hatalmat az anyja kezébe? Miért engedi neki, hogy ilyen könnyedén megbántsa? Valaki megszorította a vállát. Faith megmerevedett.
- Faith, mi a baj?
- Gray határozott hangja szűrődött át a lány fejében kavargó ködön. Faith lassan felemelte a fejét. Hirtelen szánalmasnak érezte magát kontrollálatlan érzelemkitörése miatt. Mi lett volna, ha Pop vagy Connor sétál be? Faithnek nem kis fáradságába került volna elmagyarázni nekik, miért sírta pirosra a szemét az íróasztalnál. A lány idegesen megdörzsölte a szemét, és félrenézett. Nem akarta, hogy Gray lássa a könnyeit. Kissé oldalt fordult a székkel, és a szeme sarkából megpillantotta a mellette térdelő férfit. Gray az ujjával finoman megfogta Faith állát, elfordította a fejét, és arra kényszerítette, hogy a férfi szemébe nézzen.
- Jól vagy?
- kérdezte Gray csendesen. Faith csendesen szipogott. A lány összeszorította az ajkát, nehogy ismét kitörjön belőle a zokogás.
- Nem, nem vagy jól, ez nyilvánvaló.
- Gray keze fejével megsimogatta a lány arcát, és a füle mögé illesztette a haját.
- Mi a baj?
- kérdezte a férfi ismét.
- Semmi - mondta Faith remegve.
- Tényleg. Rettenetesen hülyén érzem magam. Feszült voltam, és kitört belőlem.
- Biztos, hogy nem semmi. Nem szoktál így viselkedni. Mi bosszantott fel ennyire, Faith? Nem, a férfi nem buta, nem ostoba. Egyértelmű volt, hogy tudja, a lány nem mondja el az igazat.
- Rendben, nem semmi, de nem akarok beszélni róla. Megérted?
- Faith némán könyörgött, hogy Gray ne faggassa tovább. A férfi hosszan a lányra meredt.
- Igen. Megértem. Gray a hüvelykujjával letörölt egy könnyet a lány szeme sarkából. A tekintetük találkozott, és összekapcsolódott, mintha egy időtlen burokban lettek volna épp.
- Nem szabadna megtennem - suttogta Gray. A hangja rekedt és száraz volt.
- Mit?
- kérdezte suttogva Faith.
- Megcsókolni téged.
- Mert megcsókolsz? Válasz helyett a férfi közelebb húzódott a lányhoz, az ajka egy hajszálnyira volt az övétől. Faithnek csak arra volt ideje, hogy egy gyors lélegzetet vegyen, mielőtt a szájuk összeért. Gray a kezébe vette a lány arcát, forrón és erősen simult hozzá. A nyelvük találkozott, és játszadozni kezdett. Faith levegőért kapkodott, de nem akart elhúzódni. A csók szinte felemésztette. Gray szinte felperzselte. A férfi szája felfelé mozdult, a foga közé vette a lány felső ajkát, és finoman megharapta. Gray egy kissé elhúzódott a lánytól, és beszívta Faith ajkát a szájába. A nyelvével simogatta és kényeztette a lány ajkát, mielőtt elengedte volna, és Faith szája széle felé kezdett kalandozni. A lány azonnal elfelejtette a könnyeit, a felháborodását. Abban a pillanatban csak a férfi létezett a számára. Az érintése, a csókja, az egész lénye körülölelte és eltöltötte, hogy semmi más nem fért el rajta kívül benne. Faith kinyújtotta a kezét, és a férfi széles válla köré vonta. Az ujja Gray nyaka felé vándorolt, míg az egyik kezével meg nem fogta a férfi tarkóját, és közelebb húzta. Faith is a szájába vette a férfi ajkát, csókolgatta, harapdálta, nyalogatta. Mély hang kelt a lány mellkasában, felszaladt a torkába, és kéjes nyögésként hagyta el a száját. Az elmúlt napok feszültsége kettejük között hatalmassá nőtt, és most egy vulkánkitörés erejével robbant ki belőlük. Faith keze elengedte Gray tarkóját, végigsimította a férfi mellkasát, és az ingével kezdett babrálni. Érezni akarta a férfi mezítelen testét. A lány türelmetlenül rángatta az inget, amíg ki nem jött a férfi nadrágjából. Azután az ing alá csúsztatta a kezét, és Gray hasára fektette a tenyerét. A férfi teste megremegett. A szája még mindig a lányéra tapadt, Faith keze felfelé vándorolt a férfi mellizmain, és közben egyre feljebb tolta Gray ingét. A férfi a kezével beletúrt a lány hajába, a hüvelykujjával az arcát simogatta. Az érintése határozott volt. Faith kívánta ezt az erőt, szüksége volt rá, és annyira akarta, hogy szinte fájt. Faith felnyögött, amikor a férfi ajka már nem viszonozta a szenvedélyes csókot, hanem mozdulatlanná dermedt. Gray teste megfeszült a lány ujjainak érintésére. Az izmok kidomborodtak a mellkasán.
- Gray - suttogta Faith. A férfi elhúzódott, és lehunyta a szemét. Hirtelen megtört a varázs kettejük között, és véget vetett a szenvedélyes pillanatnak. Gray elhúzta a kezét, kiegyenesedett. A feszültség úgy fogyott el a testéből, mint a homok az órából. A férfi megfogta a tarkóját, és zavarában dörzsölgetni kezdte.
- Istenem, Faith, sajnálom, ennek soha nem lett volna szabad megtörténnie. A lány zavartan a férfire nézett.
- Sajnálod? Én is akartam, hogy megtörténjen, és te is akartad. Nincs ezen semmi sajnálnivaló. Gray megkerülte az asztalt, de megtorpant a helyiség közepén. A mozdulatai kapkodók és határozatlanok voltak. Azután megfordult, és Faithre nézett. A szemében az érzelmek hullámai tükröződtek. Vágy égett benne, és a lány tudta, nem azért megy el, mert nem akarta, hogy megtörténjen, ami megtörtént. De volt sajnálat is Gray tekintetében, és valami más is... Talán önsajnálat?
- Ennek nem lett volna szabad megtörténnie - mondta Gray, és megrázta a fejét.
- Kihasználtam a gyengeségedet. Mekkora seggfejnek tarthatsz most engem! Faith felemelkedett a székről. A térde remegett. Az íróasztalra tette a kezét, hogy meg tudjon állni.
- Már több napja errefelé tart a kapcsolatunk. Te is tudod, és én is tudom. Egyértelmű, mint ahogy lélegzel. Ne mondd nekem azt, hogy nem lett volna szabad megtörténnie, amikor pontosan tudom, hogy legalább annyira akartad, mint én! - Akartam?
- Gray kurtán felnevetett.
- A pokolba is, Faith annyira kívánlak, hogy szinte fáj, de nem lett volna szabad megtörténnie. Nem lett volna szabad hagynom, hogy megtörténjen. Azzal Gray megfordult, kiment a lány irodájából, és magára hagyta Faitht, hogy egyedül birkózzon meg az utolsó szavainak kegyetlenségével. Faith visszazuhant a székébe. Az érzései össze-vissza csapongtak. A tekintete a telefonzsinórra tévedt. Felsóhajtott. Feltápászkodott, odament a telefondugóhoz, amelyet az imént idegességében kirántott a falból. Vajon hány telefonhívást mulasztott el, mialatt Grayjel heveskedtek? Miután néhány másodpercig a vezetékkel babrált, visszadugta a fali aljzatba, és feszülten a telefonra nézett, remélve, hogy nem fog megszólalni. Egyetlen hang sem törte meg a csendet. Faith megkönnyebbülten felsóhajtott. Véget kell érnie. Véget kell vetnie az anyja telefonhívása miatti állandó idegességnek. Vajon Celia végre megértette, hogy mit akar tőle, és nem keresi többet? Faith nem hitte, hogy így lesz, hiszen eddig még soha nem fordult szembe az anyjával. A hangnemváltás legalább annyira sokkoló lehetett Celia, mint a lány számára. Van saját életed. Nem tartozol neki semmivel. Végre kimásztál a csigaházadból, és megteheted, amit akarsz, amire szükséged van. Ne ronts el mindent. Nem a legjobb lelkesítő szöveg volt, amelyet Faith valaha hallott, de tény, hogy igaz. Valóban megvan a saját élete. Elégedett is vele. Végre kitárta a szárnyait, és kilépett a múlt árnyékából. Végre elérheti, amit akart. Végre nem kell félnie attól, hogy szembenézzen a személyiségének azzal az oldalával, amelynek a meglétét már oly régóta tagadja. Lehet, hogy nem Grayre van szüksége. Lehet, hogy amit igazán akar, odakint van még a világban - közel, de egyelőre megérinthetetlenül. Lehel, hogy ma éjszaka megtalálja. Nem tudhatja, amíg meg nem próbálta. Faith sokkal nyugodtabbnak érezte magát a dühkitörése után. Kihúzta magát, és lélekben megveregette a saját vállát. Nem fogja hagyni, hogy az anyja még egyszer magával húzza a mélybe.

fel