Édes megadás

Tizennegyedik fejezet

Faith a Ház kapujához gurult a kocsijával. Amikor a kis biztonsági doboz mellé ért, letekerte az ablakot, és kihajolt, hogy megnyomja a gombot.
- Segíthetek?
- érdeklődött egy udvarias hang a dobozból. Faith idegesen kapkodta a levegőt.
- Időpontra jöttem. Faith Malone vagyok.
- Kérem, fáradjon be, Miss Malone! A kapu lassan kitárult. Faith elindult, és végighajtott a kanyargós ösvényen. Amikor a Házhoz ért, egy zsúfolt parkolót pillantott meg, amelyet eddig nem lehetett látni a kaputól. Egy magas, borostyánnal befuttatott fal választotta el a parkolót a Ház előtt elnyúló gyeptől. Faith megkerülte a falat, és beállt egy pofás Mercedes mellé. Amikor kiszállt, szemügyre vette az ott parkoló drága és elegáns autókat, majd öntudatosan a saját Honda Accordjára nézett.
Miféle emberek gyűlhetnek itt össze? Mindnyájan gazdag, unott arcok, akik olcsó izgalmat keresnek? Ne gyárts elméleteket - motyogta Faith az orra alá, miközben a kétszárnyas faajtó felé indult. Mielőtt a lány felemelte volna a nehéz kopogtatót, az ajtó kitárult, és egy jóképű, jólöltözött férfi nézett rá. Nem is jóképű, hanem átkozottul jóképű volt. A férfi Faithre mosolygott.
- Ha minden igaz, ön Faith.
- A férfi kezet nyújtott.
- Damon vagyok. Faith megfogta a férfi kezét, és visszamosolygott. Érezte, hogy a feszültség egy része elpárolog belőle.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk! Úgy érzem, mintha kissé már ismerném az e-mailekből, amelyeket a múlt héten váltottunk. Damon nevetett, majd beinvitálta a lányt.
- Kérem, jöjjön be! Faith belépett a férfi előtt, majd megállt, és arra várt, hogy Damon előremenjen. A fogadóterem elegáns volt. A világítás szerény volt, így melegnek és hívogatónak tűnt a belső tér, ugyanakkor ahhoz elég erős volt a fény, hogy ne legyen kellemetlenül sötét. Damon Faith mellé lépett, és a kezét a hátához érintette.
- Erre, kérem, az első megállónk a társalgó lesz, ahol leülhet egy pillanatra, és elfogyaszthat egy italt. Damon egy kisebb helyiségbe kísérte a lányt az előcsarnok mögé. A berendezés klasszikusan elegáns volt, mégis kényelmes. Egy hatalmas keleti szőnyeg nyújtózkodott a fényes fapadlón. A szőnyeg egy sötétbarna bőrkanapé előtt ért véget. Jobbra két tömött karosszék állt. Olyanfajta, amely elnyeli az embert, amikor beleül.
- Foglaljon helyet nyugodtan. Mit szólna egy pohár borhoz?
Faith bólintott, és az egyik kényelmesnek látszó karosszékhez indult.
- Megjegyzem, nagyon tetszik a ruha, amelyet választott. Faith megfordult, és elpirult, amint a férfi tekintete végigsiklott mezítelen lábain. Damon halványan elmosolyodott, majd odalépett a falhoz, és megnyomott egy gombot, s leadta a rendelést a személyzetnek. Faith lenézett a szűk szoknyájára, amely nagyjából öt centiméterre a térde felett végződött. Ha őszinte akart lenni magához, Faithnek be kellett vallania, hogy a cipőt kizárólag a látvány kedvéért vette fel.
Egy gyenge pillanatában rengeteg pénzt dobott ki ezért a cipőért. Faith cserébe szexinek, kihívónak és egy kicsit romlottnak érezte magát bennük. Na jó, nagyon romlottnak. Egy apró mosollyal az arcán belesüppedt a bőrfotelbe, és nyugalmat erőltetett magára. Damon néhány másodperccel később csatlakozott hozzá. Leült a díványra a lány karosszékével szemben, néhány pillanat múlva kinyílt az ajtó, és egy tálcával a kezében egy férfi sétált be, aki teljesen úgy festett, mint a régimódi komornyik egy unalmas angol filmből.
A komornyik lehajolt, és Faith felé tartotta a tálcán az egyik kristálypoharat. A lány szeme elkerekedett, és az eredetinek látszó komornyikra mosolygott. Csupán egy kissé érezte magát csalódottnak, hogy a férfinak nem brit akcentusa van. Faith elvette az egyik poharat, az orrához emelte, és belélegezte a bor illatát. A komornyik a másik poharat odatartotta Damonnak, majd meghajolt Faith felé, és kiment a helyiségből.
- Gondolom, a legtöbb ügyfelük a felső körökből való - mondta Faith, mielőtt belekóstolt volna a borba. Damon nevetett.
- Minden a külsőségeken múlik. Ha a megfelelő közönséget akarja az ember bevonzani, akkor az ő ízlésük szerint kell berendezkednie.
- Úgy látom, ön is az alkalomhoz öltözött - mondta Faith elismerően, miközben végigmérte Damon drága selyemingét, és méretre készült öltönyét. A férfi könnyedén a lányra mosolygott.
- Kényelmesen érzi magát itt? Faith nagyot pislantott a témaváltás hallatán. Egy másodpercig gondolkodott, és rájött, hogy korántsem olyan ideges már, mint korábban. Ez is biztosan a része a játéknak. Doromboljuk körül a leendő klubtagot, itassuk csak, amíg annyira el nem lazul, hogy nem aggódik azon, mibe keveredik. Faith kuncogni kezdett a gondolatra. Damon szórakozottan a lányra nézett.
- Ön tényleg olyan derűs ember, mint a telefonban és az emailekben. Azt hittem csalódni fogok. Boldog vagyok, hogy nem így történt. Faith elpirult. A lány arca forró lett attól, ahogyan a férfi vizslatta. Damon előrehajolt, és letette a poharát a mahagóni kávézóasztalra.
- A Háznak két szintje van. Az alsó szinten mindenfelé ismerkedés és társalgás zajlik. Nagyon kötetlen és kellemes a hangulat. Különféle helyiségek találhatók itt a tagok számára, ahol találkozhatnak, beszélgethetnek, megismerkedhetnek. Határozott szabályaink vannak arra, hogy mi történhet ezen a szinten. Faith az ajkához érintette a pohár szélét, és hosszan belekortyolt a borba. A gyomra összerándult, miközben a férfit hallgatta. Minden olyan igazi volt. Ő pedig tényleg ott volt, készen arra, hogy fejest ugorjon... de mibe is? Még mindig nem volt biztos benne.
- A második szinten zajlanak az események, hogy úgy mondjam. Itt különböző célú helyiségek találhatók. Van, amelyik privát. Van, amelyik nyitott. Van egy központi helyiség, egy elég nagy terem, amely más, kisebb részekre van felosztva. Ez a közös rész, ahol különböző tevékenységek zajlanak, de mind egy helyen. Néhány tagunk élvezi a nyilvánosságot, míg mások szigorú diszkréciót követelnek meg. Mindkettőnek megfelelünk. Faith előrehajolt, és figyelmesen hallgatott, leplezetlen, kielégíthetetlen kíváncsisággal.
- Mi történik a nyilvános helyiségekben? Damon elmosolyodott.
- Bármi. Akármi. Sőt, minden. Fel kell készülnie minden eshetőségre. A Ház olyan hely, ahol szabadjára engedheti a fantáziáját. Amikor belép hozzánk, szabadon lehet valaki egészen más, mint aki egyébként, vagy - ahogy az ön esetében gyanítom - akár az, aki valójában. Itt senkit sem ítélnek el. Nagyon nyitottak, és elfogadóak vagyunk mindenféle kívánsággal szemben.
- Mik a tagság feltételei?
- kérdezte Faith.
- Azt mondta, hogy meglehetősen szigorúak a kritériumok. Gondolom, ez azt jelenti, hogy a tagokat kamerákon keresztül figyelik, és a „tevékenységeket" biztonsági szempontból végig figyelemmel kísérik.
- Kiváló kérdés - mondta Damon, és a tekintetében elismerés tükröződött.
- A tagjaink komoly átvilágításon esnek át. Kiterjedt kutatást végzünk az illető múltjában. Csak feddhetetlen előéletű személyek lehetnek tagok a klubunkban. Bármilyen összezördülés a törvénnyel - a büntetés mértékétől függetlenül - kizáró ok. Az összes helyiség be van kamerázva. Azokra, akik a nyilvános helyiségekben mozognak, alkalmazottak figyelnek minden percben.
Azok a tagok, akik a privát helyiségeket kívánják igénybe venni, nincsenek teljesen egyedül, mert minden helyiségben kamerák figyelik őket, így az alkalmazottak folyamatosan végigkísérik az ő tevékenységüket is. Nemcsak olyan környezetet kínálunk, ahol a tagok kiélhetik a fantáziájukat, és a választott szerepüket, de minden résztvevő biztonságát is garantáljuk. Faith szeme elkerekedett.
- Meglehetősen sokat ígérnek. Damon bólintott.
- Igen, és százszázalékosan be is tartjuk, amit ígérünk. Nem habozunk közbelépni, ha úgy ítéljük meg, hogy a helyzet egy vagy több résztvevő számára nem biztonságos. Faitht lenyűgözte a férfi önbizalma és határozottsága. Hála Damonnak, a lány már egyáltalán nem úgy tekintett saját magára, mint egy betegesen perverz nőre, aki olcsó izgalmakat keres egy áporodott szexklubban.
- Készen áll az idegenvezetésre?
- kérdezte Damon. Faith nagyot nyelt, és letette a poharát a kávézóasztalra.
- Igen. Azt hiszem, igen.

fel