Édes megadás

Huszonnegyedik fejezet

Gray végignézte, ahogy a lány elmegy. A tehetetlenség érzésétől és a kétségbeeséstől elszorult a torka. Lehet, hogy teljesen összezavarta? Olyan elveszettnek és zavartnak látszott, pedig akkora meggyőződéssel beszélt arról, amit akar. A férfi korábban arra gyanakodott, hogy a lány csak szexuális játékot játszik. Perverz kis izgalmakra vágyik, időben és térben behatárolt keretek között. De amint meghallgatta, hogy Faith kiönti a szívét, rájött, hogy félreértette.
Lehet, hogy talált egy nőt, aki valóban ugyanarra vágyik egy kapcsolatban, mint ő maga?
Faith határozatlannak látszott, kissé bizonytalannak, mintha most tárná ki először a szárnyait, és most próbálna meg először repülni a számára ismeretlen légben. Ő meg jól lelőtte.
Micsoda káosz! Nem engedhette meg magának, hogy összejöjjön vele, legalábbis addig nem, amíg Samuelst el nem kapja. Gray maga is kihasználta a lányt, pedig ő sem viselte jól Faithtől, amikor az ki akarta használni. A férfi nagyon szenvedett ettől a kettősségtől. Gray életében először őszintén aggódott egy nő miatt.
Vissza kell térnie a kályhához. Arra kell gondolnia, miért van itt elsősorban. Elég, ha felhívja Micket, és minden rendbe fog jönni. Egyébként is be kell számolnia a fejleményekről, mert szent igaz, hogy nem a nyomozás volt a legfőbb dolog, amin Gray esze járt az elmúlt néhány napban. A férfi felkelt az ágyról, és a földre dobta a törölközőt. Meztelenül a komód elé sétált, alsónadrágot, farmert és egy inget vett elő. Néhány másodperccel később Gray már Mick számát tárcsázta, és várta, hogy az öreg felvegye.
- Vannak híreid a számomra?
- kérdezte Mick minden bevezető nélkül.
- Azt reméltem, hogy neked vannak - felelte Gray.
- A telefonhíváson kívül még semmit sem derítettem ki. Az anyja azóta sem telefonált. Mick felmordult.
- Az utolsó jelentés, amit kaptam, hogy látták őket Huntsville-ben. Ez már több napja volt, és biztos vagyok benne, hogy mostanra már továbbálltak.
- Hogyan jutsz ilyen jelentésekhez, Mick? A rendőrség elkezdett nyomozni Samuels ügyében? Csend támadt Mick oldalán.
- Mire akarsz kilyukadni, fiam? Gray meglepetten pislogott.
- Nem vettem észre, hogy ki akarnék lyukadni valamire. Csak azt akartam tudni, hogy a rendőrség belépett-e a képbe, és foglalkozik-e Samuelsszel vagy sem. Mi a legutóbbi hír a nyomozásról? Mick megvetően felmordult.
- Szemét patkányok, egytől egyig.
- Lehet, hogy fel kellene hívnom őket, és megkérdezni mire jutottak.
- Nem - vágta rá Mick - Eltávozáson vagy. Ha rájönnek, miben mesterkedsz, szétrúgják a seggedet. Van egy jó ismerősöm a rendőrségnél, egy régi cimborám, aki mindig elmondja, mi folyik náluk. Vagy mi nem folyik, mint például most. Gray megvonta a vállát.
- Ami azt illeti, én sem tudtam sokat kideríteni. Biztos vagyok benne, hogy Faith anyja összejött valami jelentéktelen szaralakkal, de még nem tudom, hogy ugyanaz a szaralak-e, aki lelőtte Alexet. Keveset fogok tudni itt erről kideríteni. Az is lehet, hogy semmit.
- Szívességet teszel nekem - mondta Mick kurtán.
- Ez minden, amit tudnod kell. Tudom, hogy az a szemét lőtte le a fiamat. Ha Billingsre hagytam volna a nyomozást, még mindig csak a széllel szemben hugyoznánk, és nem lenne gyanúsítottunk. Gray beharapta az ajkát. Tudta, hogy Mick érzései végletesek, de ez a kioktató hangnem nem tetszett neki.
Különösen azért nem, mert ő az, aki folyamatosan rohangászik az ügyben itt Houstonban. Mick nem túl udvarias, de Gray tartozik neki, Alex pedig a társa volt. Ha Micknek igaza van Alex gyilkosát illetően, a rendőrség pedig lószart sem tesz az ügyben, akkor Gray egy pillanatig sem fog habozni, hogy megtegye, ami a kötelessége.
- Nézd, fiam.
- Mick hangja kedvesebb lett.
- Tudom, nem könnyű neked ott lent űzni egy bukszát, aki nyilván legalább annyira semmirekellő lehet, mint az anyja. Tudom, alig várod, hogy visszajöhess dolgozni, de bírd már ki még egy kicsit. A szimatom azt súgja, hogy Samuels arra tart. Kövesd a csajt még néhány napig. Ha nem történik semmi, gyere haza és elfelejtjük az egészet. Gray összeszorította a fogát. Inkább nem kezdi el védeni Faitht Mick előtt, mert az öreg még a végén kitérne a hitéből.
- Szólok, ha van valami - mondta Gray kurtán.
- Köszönöm, fiam - felelte Mick. Gray nem mondta, hogy szívesen. Nem érezte úgy, hogy szívesen dolgozik az öreggel. Gray letette a telefont, és feldúltabb volt, mint valaha. A tarkójára tette a kezét, és megnyomkodta a feszült izmokat. Mi az ördögbe keveredett bele? Már messze nem hitt annyira a küldetésében, mint az elején.
Ha másért nem, itt maradhat, és végignézheti az előadást, de legalábbis kiderítheti, hogy Faith anyja idetolja-e a képét a mocsok barátjával együtt, vagy sem. Azután visszatérhet a munkájához, megbékélhet Alex emlékével, és remélhetőleg enyhítheti Mick fájdalmát. Akárcsak a sajátját.
Hirtelen furcsa szorongás támadt a mellkasában, és szomorúság fogta el. Az utóbbi időben akármit is tett, soha nem lett jó vége. Gray nem tudta megvédeni a társát, és szar helyzetbe hozott egy gyönyörű nőt. Igen, az élet tényleg nagyszerű.

fel