Édes megadás

Huszonhatodik fejezet

Gray nyugtalanul forgolódott az ágyban saját magával veszekedve. Kora hajnalban rájött, hogy nem fog tudni elaludni, ezért kiült a konyhába, és kávét szürcsölgetett.
Lehet, hogy elkúrt minden esélyt egy normális kapcsolatra közte és Faith között? Ráadásul pont akkor, amikor már kezdett kialakulni valami. Kapcsolat?! Biztos, hogy begolyózott. Először is hazudik a lánynak, és kihasználja. Faith csak eszköz a célja eléréséhez. Másodszor, hogy az ő élete - az a kevés, ami még megmaradt belőle - Dallasban zajlik.
Gray ugyan nem sokat gondolt a karrierjére, mióta megérkezett Houstonba, de ettől függetlenül még átkozottul jó zsaru volt. Tisztázd magad, öregem. Mondd el neki az igazat. Faith intelligens nő. Egyébként sem akar segíteni az anyjának. Ne keress kifogásokat! Ugyanazt akarja, amit te. Amikor Gray erre jutott, mindent tökéletesen egyszerűnek talált.
Fogja magát, és elmondja a lánynak az igazat, hogy miért van itt. Miután megtette, Faith valószínűleg együttműködik majd vele. Kiderítheti Samuels szerepét Alex halálában, ő és Faith pedig a végére járhatnak a kettejük közti vonzalomnak. Vonzalom. A pokolba. Ez a szó nem fedi mindazt, ami közöttük izzik.
Mick nem fog ugrálni örömében, de kit érdekel. Nem az ő bőrét vitték a vásárra, hanem Grayét. Amíg az igazság kiderítésével foglalkozik, Micknek semmi köze nincs hozzá, mit csinál. Miután Gray végre meggyőzte magát minderről, alig várta hogy dolgozni kezdjen, és kitalálja, hogyan fogja elmondani a dolgokat Faithnek.
Fogalma sem volt arról, hogyan reagál majd a lány. De nem hajlandó tovább áltatni őt, mert meg akarta tudni, mi rejlik a kapcsolatukban, ha nem nyomja a vállukat mindenféle teher. Kapcsolat. Már megint ez az átkozott szó. Pedig ha őszinte akart lenni magával, Gray pontosan tudta, hogy többre vágyik időnkénti egészségügyi dugásoknál.
Az a fajta kapcsolat, amelyről a lány beszélt, pontosan az, amit ő is akar. Pedig már azt hitte, hogy sohasem fogja megtalálni. Gray felvette a kulcsát, és a kocsijához ment. Felszabadultnak érezte magát. Már jó ideje nem érezte ezt. Oldalra nézett, és látta, hogy Faith kocsija még mindig a parkolóban áll.
Furcsa, gondolta, hiszen általában ő ér be először az irodába. Gray az órájára pillantott, és rájött, hogy korábban kelt, mint szokott. Átfutott az agyán, hogy bekopog a lányhoz, és beszél vele. De még biztosan készülődik, és nem akarta zavarni a reggeli rohanásban. Szépen megvárja, amíg egyedül lehet vele az irodában. Mikor Gray az irodába ért. Pop és Connor már bent volt. Pop felnézett, amikor Gray elsétált az irodája előtt, és odakiáltott neki, hogy várjon. Gray visszalépett, bedugta a fejét az ajtón.
- Mi a helyzet?
- Faith nem jön be ma reggel - mondta Pop.
- Connor és én tárgyalni megyünk, Micah és Nathan pedig csak később érnek be. Szét tudnád válogatni a postát, és fogadni a telefonokat? Én tíz körül fogok visszaérni, akkor meg konferenciahívásom lesz egy fontos ügyféllel. Sűrű nap lesz, szükségem van a segítségedre. Gray meglepetten pislogott.
- Faith nem jön be?
- Igen, tudom, senki sem tudja rajta kívül, hogy hol vannak a dolgok - morogta Pop.
- A végtelenségig elkényeztetett bennünket. Nagy szarban leszünk ma nélküle.
- De jól van?
- kérdezte Gray, és egy kissé tartott a választól. Ekkora csalódást okozott volna? Ostoba kérdés volt. Persze, hogy csalódást okozott neki, de vajon miatta vagy valami egészen más miatt nem jött be dolgozni? Pop megvonta a vállát.
- Azt mondta, hogy nem jön be. Soha nem hagyott ki eddig egy napot sem, így nem hiszem, hogy faggathatom, ha egyszer végre pihenni szeretne. Gray összeráncolta a homlokát, és azt mondta:
- Persze, összeszedem a postát, és itt maradok. Nem gond.
- Köszönöm. Egy hívást várok Sherman Winstontól Ha telefonál, irányítsd át a mobilomra. Eredetileg úgy terveztem, hogy itt leszek, de bejött ez az ajánlat, muszáj foglalkoznom vele Gray intett és az irodája felé indult. Meg volt győződve róla, hogy Faithnek elege lett a szarakodásából.
Nem mintha bármiért is hibáztathatta volna a lányt. Térdepelhet majd előtte eleget feltéve, hogy Faith egyáltalán szóba áll vele, miután Gray elmondta a lánynak az igazat arról, hogy mit keres Houstonban Kilenckor a postás egy levelekkel teli fehér műanyag ládát hozott, és leborította őket Faith asztalára. Gray megköszönte neki, aztán elkezdte szétválogatni a nagy kupac postát, külön téve a sürgős leveleket a többi postától. Félig végzett a kupaccal, amikor a kezébe akadt egy boríték, amelyen a Faith Martin név állt. Gray összeráncolta a homlokát, ahogy a nevet és a címet kibetűzte.
A feladó nem szerepelt a borítékon, és nyilvánvalóan nem üzleti levél volt. Faith Martin? Martin volt Faith anyjának vezetékneve. Akinek üzleti ügye lett volna Faithszel, Malone-nak hívta volna. Gray hátán felállt a szőr. Egy fikarcnyi bűntudatot sem érzett amikor felbontotta a levelet. A férfi a boríték sarkához illesztette a levélkést, és felvágta a szélét. Nem akarta megbolygatni a ragasztást, hátha DNStesztet végeznek majd rajta Gray óvatosan, csak a levél sarkát érintve szétnyitotta a papírlapot. A tekintete előtt alig olvasható kézírás jelent meg.
Mire Gray elolvasta a levelet, úrrá lett rajta a düh. Adj nekünk pénzt, te kis kurva! Úgy hallom, annak a vén bolondnak rengeteg van belőle. Fogadni mernék, sokat megérne neki, hogy ne essen bántódása a csinos, kicsi lányának. Csinálhatjuk egyszerűen, vagy fájdalmasan. Vagy így, vagy úgy, mi megkapjuk a pénzünket. Döntsd el, mit akarsz! Gray visszadugta a papírt a borítékba, összehajtotta, és a zsebébe gyömöszölte. Ez a mocskos szemét megfenyegette Faitht.
Azonnal a lány lakására kell mennie. Meg kell tudnia, hogy jól van-e, és gondoskodnia kell róla, hogy egy pillanatra se maradjon egyedül. Az adott körülmények között nincs idő arra, hogy az érzelmi megvilágosodásukra várjanak. Faith hátradőlt a bőrülésben, és szórakozottan nézte, ahogy elmosódva suhan el mellette a táj.
Csodálatos reggel volt. Meleg volt, sütött a nap, és minél távolabb kerültek Houstontól, annál kékebb lett az ég. Keresztülhajtottak Galvestonon, és nyugatra tartottak. A forgalom és a házak mind ritkábbak lettek, ahogy egyre közeledtek a szigethez. Végül bekanyarodtak egy nagy tengerparti ház bejárójára. Ez volt az egyetlen ház legalább egymérföldes körzetben a parton. Faith kiszállt az autóból, és belélegezte a sós levegőt.
Tökéletes hely volt. Teljesen egyedül lehet végre. Senki sem fogja zavarni, vagy keresni. Maga volt a mennyország. A sofőr, aki Samként mutatkozott be, felvitte a lány csomagjait a lépcsőn a bejáratig, majd kinyitotta az ajtót. Sam letette a csomagokat a házban az ajtó előtt, majd a zsebébe nyúlt, és kivett egy névjegykártyát.
- Ez itt a számom. Ha bármire szüksége van, csak hívjon. Faith elvette a kártyát a férfitól, és mosolygott.
- Köszönöm, Sam. Nagyon kedves öntől. A férfi bólintott, és elindult lefelé a lépcsőn vissza a Bentley-hez, egyedül hagyva a lányt a tágas házban. Faith keresztülballagott a nappalin a hátsó verandára, és kilépett az egyik franciaablakon. A szél belekapott a hajába, és összekuszálta. A hullámok lágy hangja megnyugtatta Faith megviselt idegeit.
A lány felhúzta a vállát, és egy nagy, őszinte sóhajtól kísérve leengedte. A verandán egy nyugágy állt. Faith nem tudott ellenállni, bele kellett ülnie. Feltette a lábát, és az öböl foltos vizére bámult. Faith tudta, hogy fel kell hívnia Popot, és el kell mondania neki, miért nem ment be dolgozni. A lány turkálni kezdett a zsebében a mobilja után, és remélte, hogy itt is van térerő.
- Miért a mobilon hívsz?
- kérdezte Pop, amikor felvette a telefont. Faith elmosolyodott.
- Mert nem otthon vagyok.
- Minden rendben? Azt hittem, beteg vagy. A hangod persze nem olyan volt, mintha beteg lennél. De mondjuk olyan sem, mintha minden rendben lenne veled.
- Jól vagyok - mondta a lány bágyadtan.
- Csak szükségem van... Szükségem van egy kis szabadságra, Pop. Remélem, nem bánod, ha néhány napig távol leszek. Tudom, hogy előre kellett volna szólnom, de... Pop félbeszakította, mielőtt még a lány tovább szabadkozhatott volna.
- Nem kell nekem megindokolnod a szabadságodat, lányom - mondta Pop határozottan.
- Megérdemled, vedd csak ki. Legalább egy hétig nem akarlak itt látni.
- Biztos vagy benne?
- kérdezte Faith, pedig magában már eldöntötte, hogy így lesz.
- Megleszünk itt nagyszerűen, ne aggódj. A kávé csapnivaló, de túléljük. Faith nevetett.
- Köszönöm, Pop, imádlak.
- Csak vigyázz magadra. Az utóbbi időben nem volt minden rendben veled.
- Szeretlek - mondta a lány kedvesen.
- Én is szeretlek, lányom. Gray úgy rohant ki az irodából a parkolóba, mintha tüzet oltani menne. Fel kellett hívnia Micket, és elmondani neki, hogy a dolgok komolyra fordultak, és igen valószínű, hogy Samuels Houstonban vagy a város közelében van. Először azonban meg kellett tudnia, hogy Faith biztonságban van-e, és tisztáznia kellett vele a dolgokat. Gray látta, hogy a lány kocsija még mindig a parkolóban van, így beállt mellé. Faith ajtajához rohant, és hangosan kopogott. Amikor nem jött válasz, újra kopogott, ezúttal még határozottabban.
- Faith, Gray vagyok. Nyisd ki az ajtót! Nagyon fontos! A férfi ismét várt, de most sem kapott választ. Félelem szorította össze a mellkasát. A lány kocsija itt van. Miért nem nyitja ki az ajtót? Gray még egyszer kopogott, hátha a lány zuhanyozik, és jó néhány másodpercig hallgatózott. Azután azt tette, amit akármelyik más rendőr tett volna egy ilyen helyzetben. Berúgta az ajtót. Az ajtó kivágódott, és hangos csattanással nekicsapódott a falnak.
Gray berohant a lakásba, és azt kívánta, bárcsak magával hozta volna a fegyverét. Faith lakása sötét volt. Nem világított egyetlen lámpa sem. Az egyetlen hang, amit Gray hallott, a hűtőszekrény zümmögése volt. A férfi gyorsan átkutatta a lakást, benézett minden helyiségbe, de nem talált semmit. Rettegés szorította görcsbe a gyomrát, és émelyegni kezdett. Hol a fenében van a lány? Lehet, hogy Samuels már meg is találta? Gray visszarohant a kocsijához, és elővette a mobilját.
Felhívta Micket a visszaúton az irodába. Remélte, hogy Pop és Connor jó okot tudnak arra, miért van Faith kocsija a lakása előtt, miközben a lány nincs otthon. Amikor Mick felvette a kagylót, Gray gyorsan beszámolt neki a levélről, amelyet elcsípett. Mick lélegzete egyre szaporább lett.
- Ott van! Tudtam, az a szemét nem bírja ki, hogy ne fejje meg a lányt. Ez a tökéletes alkalom, Gray. Csaliként használhatjuk, hogy kiugrassuk Samuelst a bokorból, és nyakon csíphessük a gazembert.
- Nana, várj egy kicsit, Mick! Faitht nem fogjuk csalinak használni. Használd a fejed! Semmiképpen nem tehetjük ki ekkora veszélynek.
- Te használd azt a hülye fejedet! - hörögte Mick.
- Az a lány az egyetlen esélyünk, hogy elkapjuk ezt a szemetet. Ne okoskodj, tudod, hogy nincs más választásunk. Gray lenyelt egy dühös megjegyzést. Mély levegőt vett, és igyekezett nyugodt maradni.
- Mick, te nem vagy normális! Gondolkodj egy kicsit! Samuels nem ér annyit, hogy egy ártatlan nőt veszélynek tegyünk ki miatta.
- Ne a farkaddal gondolkodj, kispajtás! - emelte meg a hangját Mick dühösen.
- Nem fogom Faitht belekeverni ebbe! - közölte Gray.
- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha elmegyek Pophoz, és elmondok neki mindent. Segíteni fog. Meg kell védeni a lányt, aztán pedig el kell kapnunk a gyilkost. Be kell vonnunk a helyi hatóságokat, ahogyan a nagykönyvben elő van írva! Káromkodás hallatszott a vonal másik végén. Gray összeszorította a fogát, és tízig elszámolt magában.
- Igazam van, te is tudod, Mick. Nem hiszem el, hogy egyáltalán megfordult a fejedben, hogy így kihasználjuk Faitht. Kicsúszott a talaj a lábad alól. Azt hiszem, ki kellene szállnod, és hagynod, hogy én intézzem az ügyet. Csend ült a vonal másik végén.
- Nem, nem, igazad van, persze. Tedd, amit tenned kell. De le fogok menni oda. Öt órán belül ott leszek.
Felhívlak, ha megérkeztem. Gray épp azt akarta mondani, hogy erre nincs szükség, sőt jobb lenne, ha Mick Dallasban maradna, de Mick addigra letette a telefonkagylót. Gray káromkodott, és az anyósülésre dobta a telefont. Jól összekuszálódott minden. Mick kezd megbolondulni, de ez várható volt. Graynek látnia kellett volna előre.
Soha nem lett volna szabad engednie, hogy Mick rávegye erre az akcióra. Egy nyugodt hang a fejében azonban arra emlékeztette, ha Mick nem kérte volna meg, hogy jöjjön le ide, akkor Faith most nagy veszélyben lenne. Olyan veszélyben, amelyről senki sem tudna, ha ő nem lenne itt.
Bárcsak hamarabb megtalálná a lányt, mint Samuels. Ha még nem találta meg. Rendbe kell hoznia ezt az egészet, és meg kell oldania, hogy a lány biztonságban legyen. Gray visszaért az irodához, berontott a folyosóra, és Pop irodájába nyargalt. Kivágta az ajtót, mire Pop, Connor és Nathan ingerült tekintete fogadta.
- Hol van Faith?
- követelőzött Gray, amint belökte az ajtót. Pop azonnal megnyomta a kihangosító gombját, és felvette a telefont. Eltakarta a kagylót a kezével, és Grayre bámult.
- Fontos hívásom van egy ügyféllel - sziszegte Pop a foga között. Gray a kezét Pop asztalára tette, ügyet sem vetve Nathan és Connor jelenlétére, és egészen közel hajolt az öreghez.
- Lehet, hogy Faith veszélyben van. Tudod, hol van?
- Később vissza fogom hívni - mondta Pop az ügyfélnek, mielőtt letette volna a telefont. Connor és Nathan abban a pillanatban ugrott talpra, amikor Pop felpattant.
- Miről beszélsz, fiam?
- mondta Pop.
- Faith nemrég hívott, és úgy tűnt, jól van. Gray majdnem összerogyott megkönnyebbülésében. Egy közeli székbe zuhant, és mélyet sóhajtott.
- Tudnom kell, hol van. Connor karba tette a kezét a melle előtt, és baljósan Grayre szegezte a tekintetét.
- Azt hiszem, nem tartozik rád, hol van Faith. És nagyon szeretném tudni, te miért gondolod azt, hogy mégis rád tartozik.
- Én pedig azt szeretném tudni, honnan veszed, hogy bajban van?
- vágott közbe Pop. Válaszképpen Gray előhúzta a levelet, felnyitotta, és az asztalra dobta.
- Óvatosan - mondta Gray, miközben Pop a levélért nyúlt.
- Bizonyíték. Pop összevonta a szemöldökét, de óvatosan húzta ki a papírt a borítékból, majd mohón szétnyitotta. A ráncok egyre mélyebbek lettek a homlokán, ahogy a levelet olvasta. Nathan és Connor a válla fölött vizsgálta a levelet.
- Mi a lófasz van?
- idegeskedett Nathan. Pop keze remegett, ahogy visszatette a levelet az asztalra.
- Mit tudsz erről, és hol szerezted ezt?
- kérdezte Pop Graytől. Gray összeszorította az ajkát, és megrázta a fejét. Tudta, hogy elő kell rukkolnia az egész történettel.
- Faith anyja egy ideje hívogatja a lányt, és pénzt kér tőle - mondta Gray, miután úgy döntött, hogy az ártatlanabb információkat közli először. Egy percen belül fény derült a saját csalására is.
- Az istenit! - szitkozódott Connor.
- Tudtam, hogy valami bántja.
- Mi köze van ehhez az anyjának?
- kérdezte Nathan.
- Ugye nem gondolod, hogy... Gray megrázta a fejét.
- Celia összeállt azzal a fickóval, aki állítólag megölte a társamat - mondta Gray halkan. A három férfi tekintete szinte felnyársalta Grayt.
- Azt hiszem, nem fog tetszeni, amit most hallani fogok - mondta Pop, szinte hörögve.
- Nem, valószínűleg nem - felelte Gray.
- A társam apjának tettem szívességet azzal, hogy idejöttem. Alexet, a társamat szolgálat közben ölték meg. A nyomozás nem vezetett sehová, mindenki egymásra mutogatott, de legfőképpen a társamra. Mick körbeszaglászott a saját szakállára, és így jutott el Eric Samuelshez, aki véletlenül épp Faith anyjával keveredett össze a gyilkosság előtt. Aztán mind a ketten felszívódtak.
- Ez még mindig nem magyarázza meg, miért jöttél le ide - jegyezte meg Nathan. Gray Nathan szemébe nézett, aztán visszaemelte a tekintetét Popra.
- Mick nyomozása azt is kiderítette, hogy Celia Martin rendszeresen Faithtől kér pénzt, valahányszor megszorul.
- Ez így igaz - motyogta Pop.
- Átkozott ribanc! Sosem hittem el igazán, hogy örökre békén hagyja Faitht, fizessek neki bármennyit.
- Szóval azért jöttél ide, hogy Faith közelébe férkőzz, remélve, hogy Celia nyomára vezet - foglalta össze Connor vészjósló hangon. Gray mély levegőt vett, mielőtt rátért volna a kényes témára.
- Mick megszervezte nekem egy Poppal közös ismerősük révén, hogy itt kapjak állást. Bepoloskáztam Faith irodai és otthoni telefonját, majd vártam, hogy az anyja telefonáljon. Celia rögtön az első napon telefonált, amikor megismerkedtem Faithszel, de akkor még nem volt a helyén a lehallgató.
- A rohadt életbe! - forrongott Connor.
- Nem gondoltad, hogy erről be kellene számolni nekünk is?
- Végig kihasználtad a lányt - tette hozzá Nathan csendesen.
- Tudtam, hogy valami furcsa dolog zajlik kettőtök között. Mondd csak, milyen közel sikerült kerülnöd hozzá a kis nyomozásod alatt? Connor fenyegetően tett egy lépést Gray felé, de Pop kitartotta a karját, és megállította.
- Ne most, a rohadt életbe! Hallani akarom az egészet! Gray mozdulatlanul állt, elfogadva Connor kimondatlan kihívását.
- Néhány nappal az első hívás után Celia ismét telefonált. Faitht rettenetesen feldúltan találtam az irodájában. Később, amikor meghallgattam a beszélgetést, hallottam Samuels hangját a háttérben, amint megfenyegeti Faith anyját. Mick arról tájékoztatott, hogy látták Samuelst és Celiát Huntsville-ben. Ebből arra jutottunk, hogy valószínűleg idetartanak. Pop tőle szokatlan módon hatalmasat káromkodott.
- Ma reggel ezt találtam a postában - folytatta Gray, és az íróasztalon heverő levélre mutatott.
- Az a mocsok itt van valahol, ezért kell megtalálnunk Faitht, és biztonságba kell helyeznünk. Connor ökölbe szorította a kezét a teste mellett, a nyakán pedig megfeszültek és kidagadtak az izmok.
- Egyáltalán nem forogna veszélyben, ha a kezdetektől fogva őszinte vagy velünk. Elég nehéz úgy megvédeni őt, hogy kurvára nem tudunk semmiről. Pop felvette a mobilját, és remegő ujjakkal tárcsázott. A füléhez tette a telefont, felállt, türelmetlenül izgett-mozgott. Néhány másodperccel később ismét elkáromkodta magát, azután összecsukta a telefont, és az asztalra dobta.
- Csak az a rohadt hangposta válaszol! - Nem tudod, hol van?
- kérdezte Gray hitetlenkedve.
- Nem. Képzeld, egyáltalán nem tudom, hol van! Felhívott, és azt mondta, hogy szabadságra van szüksége. Azt mondtam neki, hogy menjen. Eszembe se jutott megkérdezni, hol van. Akkor nem tűnt fontosnak, és arra gondoltam, ha rám tartozik, úgyis megmondja magától.
- Pop a székébe zuhant, és a fejét dörzsölgette a kezével.
- Hagyjatok egy percig gondolkodni, az úristenit!
- Van kapcsolatod a houstoni rendőrségnél?
- kérdezte Gray.
- Figyeltetnünk kell Faith lakását. Lehet, hogy csalit kellene használni. Ha Samuels figyeli a lakást, akkor biztosan ott fogja keresni. Faithnek szabályos napirendje van, amelytől általában nem tér el.
- Te már csak tudod - morogta Nathan.
- Csapdába csalhatnánk azt a seggfejt! - mondta Connor.
- Úgy tűnik, sürgős neki a lóvé.
- Én is erre gondoltam - mondta Gray.
- Meg kell találnunk Faitht, elmondani neki, mi történik, és biztonságba kell helyeznünk. Pop megrázta a fejét.
- Nem. Gray, Connor és Nathan meglepetten néztek rá. Pop külön-külön visszanézett mindegyikőjükre.
- Nem akarom, hogy Faith tudjon erről az egészről bármit is. Gray zavarában megrázta a fejét.
- De hát hogyan akarod titokban tartani előtte? Miért akarod egyáltalán titokban tartani előtte? Tudnia kell róla.
- A fenébe is, hagyjatok már egy percet gondolkodni - hördült fel Pop. Az öreg a kezébe temette az arcát, és jó ideig csak a földet bámulta.
- Van egy tervem - mondta Gray lassan. Egyre jobban összeráncolta a homlokát, ahogy egyre pontosabban kirajzolódott a fejében a terv.
- Lehet, hogy inkább nekünk kellene elintéznünk ezt az ügyet - mondta Connor csípősen.
- Eddig nem vagyok elragadtatva a terveidtől. Pop feltartotta a kezét.
- Én sem vagyok felhőtlenül boldog ettől az egésztől, de ebben a pillanatban az a legfontosabb, hogy Faith biztonságban legyen, az összes többi dolog várhat. Gray idegesen megköszörülte a torkát, és folytatta.
- Nem keveredhetek bele az ügybe, legalábbis hivatalosan nem. Megtudjuk, hol van Faith, és én elmegyek hozzá. Szemmel tartom, amíg ez az egész ügy véget nem ér. Ti együttműködhettek a houstoni rendőrséggel, és kitalálhatjátok, hogyan kapjátok el Samuelst. Talán még csapdát is állíthattok neki, ahogy az előbb beszéltük. Elmondom Faithnek, hogy mi történt, ti pedig tájékoztattok bennünket arról, mi folyik itt. Pop ismét megrázta a fejét.
- Nem akarom, hogy tudjon erről az egészről.
- Tudnia kell - mondta Gray.
- Képtelenség elhallgatni előle.
- Kurvára nem te fogod megszabni nekem, hogy mit fogok elmondani a lányomnak, és mit nem! - ordította Pop, és majd szétrobbant a dühtől. Az öreg ajka keskeny vonallá szűkült, és igyekezett megfékezni az indulatait.
- Nézd, Faith a legérzékenyebb lány, akit ismerek. Megszakadna a szíve, ha tudná, hogy Celia mibe keveredett. Nem engedhetem, hogy még egyszer megtörténjen vele, ami régen. Az a kurva már túlságosan sokszor hagyta cserben.
- Nem védheted meg mindentől - vitatkozott vele Gray. Pop egyenesen a férfi szemébe nézett, és feltartotta a mutatóujját.
- Meg fogom védeni attól, amitől csak tudom. Semmi szükség rá, hogy tudjon erről az egészről. Szabadságon van. Azt mondtam neki, hogy menjen el egy hétre. Megtudjuk, hol van, azután odamész, és ügyelsz rá, hogy ott maradjon, ahol van, és hogy biztonságban legyen.
- Nem tetszik ez nekem - vágott közbe Connor.
- Nem akarom, hogy ez a fickó Faith közelében legyen. Pop feltartotta a tenyerét.
- Én sem vagyok jobban feldobva ettől az egész rohadt káosztól, mint te, Connor, de Graynek igaza van. Nem avatkozhat bele hivatalosan az ügybe, nekem pedig szükségem van rád, Nathanre és Micah-ra, ha el akarjuk kapni azt a rohadékot. Valakinek vigyáznia kell Faithre.
- Pop végigmérte Grayt.
- Számíthatok rád?
- Nem akarok hazudni neki - válaszolta Gray a foga között.
- Eddig is hazudtál - jegyezte meg rosszmájúan Nathan. Gray keze ökölbe szorult.
- Azt tettem, amit tennem kellett, hogy megtaláljam a társam gyilkosát. Az a rohadék ölte meg Alexet. Megígértem, hogy mindent megteszek, hogy rács mögé kerüljön. Nem voltam boldog, hogy be kellett csapnom benneteket. És nem akarok hazudni Faithnek sem többet, mint amennyit már így is hazudtam. Én...
- Mit te?
- vágott közbe Connor. Gray elengedte a füle mellett Connor követelőző megjegyzését, egyenesen Pop szemébe nézett.
- Fontos nekem a lányod. Nagyon igyekeztem, hogy ne így legyen. Megpróbáltam távol maradni tőle. Miattam vett ki szabadságot. Összezavartam, de itt az ideje, hogy rendbe hozzam a dolgokat. Nem tudom rendbe hozni, ha ezután is hazudnom kell neki. Popnak a szeme sem rebbent. Rezzenéstelenül állta Gray tekintetét.
- Majd rendbe hozod a dogokat, amikor a szemétláda, aki fenyegeti, rács mögött lesz. Semmi értelme, hogy a lány feleslegesen aggódjon. Az anyja már így is elég fájdalmat okozott neki. Ha Faith megtudja, mit tett már megint a bolond anyja, képtelen leszel távol tartani tőle a lányt. Aggódni fog, hogy Celia bajban van. Napokig eltarthat, mire elkapjuk a fickót. Semmi értelme, hogy közben betegre aggódja magát.
- Akkor sem tetszik ez nekem - mondta Gray.
- Én sem vagyok oda érte - motyogta Connor. Gray észrevette, hogy Pop a szeme sarkából Connorra pillantott.
- Faith már nem gyerek - mondta Gray.
- Nekem pedig úgy tűnik, nem okozott nagy fejtörést a számodra, hogy elhallgasd előle az igazságot, amikor saját érdeked úgy kívánta - jegyezte meg Pop érezhető dühvel a hangjában. Gray kétségbeesetten a mennyezetre nézett. Csak pazarolják a drága időt erre a se füle, se farka beszélgetésre. Meg kell találnia Faitht, hogy meggyőződjön róla, biztonságban van. Gray ismét Popra nézett.
- Nézd, amikor idejöttem, még fogalmam sem volt arról, hogy Faith ártatlan-e vagy sem. Honnan tudhattam volna? Csak azt tudtam, hogy fogalma sincs arról, mibe keveredett az anyja. Akkor még nem ismertem Faitht. Úgy kellett bánnom vele, mintha gyanúsított lenne. Most már tudom, hogy nincs benne a dologban, ezért nem szeretnék még többet hazudni neki, mint amennyit eddig.
- Én pedig nem akarom, hogy bántódása essen - mondta Pop csendesen.
- Faith a lányom. Szeretem. Szeretném, ha nem kellene újra szembesülnie vele, hogy milyen az anyja. Az a kurva képes lenne hagyni, hogy a legújabb barátja a pénz miatt ellássa a baját a saját lányának. Te szeretnéd látni Faith arcát, amikor rájön erre? Gray lehunyta a szemét.
- Rendben, jól van. Micsoda lehetetlen helyzet! Gray agya lázasan dolgozott, hogy összerakja a képet. Álljon oda Faith elé, szakítsa meg a pihenését, és tegyen úgy, mintha az égvilágon semmi hátsó szándéka nem lenne az ottlétével?
Gray abban sem volt biztos, hogy Faith örül majd, ha meglátja. Gray azt hitte, képes lesz egyenesbe hozni a dolgokat vele, erre még több hazugságra kényszerül. Viszont minden másban őszintének kell lennie a lánnyal.
Meg kell mutatnia neki, mit érez iránta. Azt is, mennyire vonzódik hozzá, és ki kell derítenie, van-e rá esély, hogy olyan legyen a kapcsolatuk, amelyet mindketten akarnak.
Vajon meg tudja majd győzni a lányt arról, hogy csak ezért ment utána? Ez legalább nem lenne hazugság. Gray nagyon szeretett volna kibékülni Faithszel, a végére járni ennek a dolognak kettejük között. De ilyen hazugságok közepette? Inkább a végét fogja járni, mintsem a végére jár. A pokolba!

fel