Édes megadás
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Harmincötödik fejezet
- Mekkora egy szerencsés kurafi vagy te! - mondta Micah, amikor a két
férfi már a konyhában állt. Gray egy sört tolt Micah elé, és bólintott.
- Tudom. Hidd el, hogy tudom.
- Ha nem lenne ennyire rád kattanva, esküszöm, most rögtön
hazavonszolnám, és kikötözném az ágyamhoz. Soha többé nem engedném ki a
hálószobámból. Gray nevetett. Meg tudta érteni Micah-t, mert pontosan
így érzett ő is. De a mosoly azonnal leolvadt az arcáról, amikor eszébe
jutott, mennyire félrevezeti a lányt.
- Mi baj, öregem?
- kérdezte Micah, és leült az egyik bárszékre. Gray egy serpenyőt vett
elő, és nagy zajjal a konyhapultra tette.
- Remélem, meg fogja érteni, amikor elmondom neki az igazat arról, hogy
miért vagyok itt. Micah egy pillanatra elhallgatott.
- Szerintem meg fogja. Tudod, hogy én a te oldaladon állok. Nem hiszem,
hogy titokban kellene tartani előtte, mi zajlik a háttérben, de
megértem Pop szándékát is, hogy meg akarja védeni a lányt. Ki hányhatná
ezt a szemére? Nincs az a férfi, aki ne akarná megvédeni és megóvni
Faitht. Gray bólintott.
- Pontosan. Úgy jöttem ide, hogy eldöntöttem, elmondom neki az igazat,
és kurvára nem érdekel, mit akar Pop. De amikor ideértem, egyszerűen
képtelen voltam rá. Úgy éreztem, bármit megtennék, hogy ne kelljen még
fájdalmat okozni neki.
- Szereted - mondta Micah csendesen. Gray elhallgatott egy pillanatra,
és tagadni akart. De képtelen volt rá. Nem tudta kimondani. Aztán
megadta magát.
- Igen, így van.
- Ez kissé bonyolultabbá teszi a dolgot. Gray meghökkenve Micah-ra
nézett.
- Hogy érted ezt? Micah megvonta a vállát.
- Dallasban élsz. Te ott dolgozol, Faith itt él. A család fontos neki.
Gray hosszan Micah-ra bámult, aztán félrenézett. Nem válaszolt. Nem
tudta, mit mondjon. Az egyik énje szégyellte, hogy mióta Houstonba
jött, keveset gondolt a munkájára és Alexre. Képes volt úgy felkelni
reggel, hogy nem kellett kihámoznia magát az ágyból. Lelkesen, nem
pedig kelletlenül indult reggelente dolgozni. Aztán ott van Faith is.
- Hé, nem akartam ünneprontó lenni - kiáltott fel Micah.
- Csak azt akartam mondani, hogy sok mindent át kell gondolnod.
- Ja - mondta Gray keserűen.
- Nekem is úgy tűnik. Micah az ujjával dobolt a pulton.
- Nézd, haver, én nemsokára elmegyek. Használjátok ki az időt
kettesben, szerintem. Vissza kell mennem megnézni, mi a pokol folyik
odaát. Gray bólintott.
- Majd hívj fel! Szólj, ha van valami! Nem akarom Faitht addig
visszavinni Houstonba, amíg nem lehetünk benne biztosak, hogy minden
rendben van.
- Nyilván - mondta Micah, és felállt.
- Figyelj, ha valaha még egyszer ilyesmit akarsz művelni, csak szólj.
Faith... Azt hiszem, nem kell neked ecsetelnem, mennyire izgató. Gray
elmosolyodott.
- Szevasz! - Gray intett a kezével, amikor Micah az ajtó felé indult.
Aztán Gray egyedül maradt, és az előtte fekvő serpenyőre bámult.
Hirtelen elment a kedve a főzéstől. Legszívesebben beszélt volna
Faithszel. Elmondta volna neki, hogy szereti. Elmondta volna neki az
igazat erről az egész kavarodásról. Gray megnézte, mennyi az idő, és
látta, hogy még csak fél óra telt el azóta, hogy Faith elaludt. A lány
kimerült. Ő és Micah keményen megdolgozták. Pihennie kell. Gray
szerette volna nyomban felébreszteni, és szerette volna hagyni, hogy
aludjon. Hosszan őrlődött, végül úgy döntött, inkább főz neki valami
finomat, és kényezteti egy kicsit a lányt, amikor felébred. Azután
hosszasan elbeszélgethetnek a kapcsolatukról. Faith kinyújtózott, és
ásított egy hatalmasat. Pedig a teste nem szívesen mozdult meg, de
nagyon kellemes volt minden szúrás és fájdalom, amit érzett. A lány
rendkívül szívesen emlékezett vissza arra, minek köszönhető a kissé
kellemetlen érzés. Felült, és lelógatta a lábát az ágyról. Gray nem
mondta, hogy felöltözhet-e vagy sem. De amíg Micah ott van, nem érezné
jól magát, ha meztelenül járkálna fel-alá. Később úgyis levetkőztetik,
ha arra kerül a sor. A lány elmosolyodott, felállt és a táskájához
ment. Rövidnadrágot és egy ujjatlan felsőt túrt elő. Belebújt a ruhába,
aztán felvette a padlón heverő szandált. Mielőtt kilépett volna a
szobából, megnézte magát a tükörben. Leharcoltnak tűnt. Ugyanakkor
furcsa magabiztosságot fedezett fel a tükörképén. Az ajka duzzadt volt
ugyan, de a szeméből hatalmas női önbizalom sugárzott. Mint amikor egy
nő tudja, mennyire kielégített egy férfit. Vagy kettőt. Faith beletúrt
a hajába, megfordult és elindult a konyhába. Amikor belépett a
nappaliba, látta, hogy Gray a franciaablak előtt áll, és a vizet nézi.
Faith csendben figyelte a férfit. Tetszett neki Gray erős teste.
Egyszer csak, mintha megérezte volna a lány jelenlétét, a férfi
megfordult, és megpillantotta a lányt. Gray arckifejezése megenyhült, a
szeme felragyogott. Faith gerincén bizsergés futott végig, amikor
látta, mennyire örül neki a férfi.
- Hé! - mondta Gray lágyan.
- Jót aludtál? Faith elmosolyodott, és bólintott. Gray széttárta a
karját.
- Gyere ide! Faith vidáman odalépkedett, behunyta a szemét örömében,
amikor a férfi átölelte, és magához szorította. Gray beletúrt a lány
hajába, és az ujjával fésülgette Faith hajtincseit. Egy idő után
eltolta magától a lányt.
- Micah elment. Faithen a felszabadultság érzése lett úrrá. Amennyire
élvezte az erotikus élményt a két férfival, annyira szerette volna,
hogy most csak kettesben legyenek.
- Gyere, üljünk le a díványra. Beszélni akarok veled - mondta Gray
csendesen, és a díványhoz vezette a lányt. Gray leültette Faitht, és ő
maga is letelepedett vele szemben. A kezébe vette a lány kezét, és
megcsókolta az ujja végét, mielőtt lassan az ölébe eresztette volna.
Faith érdeklődve a férfire meredt. Nyilvánvaló volt, hogy valami
fontosat akar mondani. A várakozás szorította össze a lány mellkasát.
- Faith, az elmúlt néhány nap... egyszerűen hihetetlen volt. Nincsenek
szavak, amelyek leírhatnák. Faith elmosolyodott.
- Tudom - mondta a lány.
- Én is úgy érzem. Faith mély levegőt vett és tudta, hogy eljött az
idő. El akarta mondani a férfinak, mit érez iránta. Tökéletes alkalom
volt. A lány lenézett egy pillanatra, és összeszedte a bátorságát, de
Gray az ujjával felemelte az állát.
- Mintha lett volna egy de, abban, amit mondtál - szólalt meg Gray.
Faith megrázta a fejét.
- Nincs semmi de.
- A lány egyenesen a férfi szemébe nézett, és remélte, hogy Gray látja
a szemében szikrázó szerelmet.
- Gray, szeretlek! A férfi szemében tűz gyúlt a lány mondatára. Meg
akart szólalni, de a lány a szájára tette az ujját.
- Hadd fejezzem be. Olyan sok mindent akarok mondani. Gray bólintott,
mire a lány elvette a kezét a férfi ajkáról.
- Most gyengének kellene éreznem magam. Ami történt, le kellene
alacsonyítania engem. De nem így van. Még soha nem éreztem magam
erősebbnek, mint most. Nem éreztem, hogy ennyire a kezemben tartanám a
saját sorsomat. Lehet, hogy korábban nem tudtam pontosan, mit akarok,
de most már tudom. Téged akarlak. Arra is rájöttem, miért nem tudott
korábban egyetlen férfi sem kielégíteni. Azért, mert senkivel nem volt
olyan érzelmi kapcsolatom, mint veled. Nem bíztam bennük. Pedig a
bizalom a legfontosabb. Anélkül nem tudom átadni az irányítást, és amíg
ragaszkodtam hozzá, az volt a sorsom, hogy folyton csalódjam. Gray
ismét megfogta a lány kezét, és a szájához emelte. Megcsókolta az
egyiket, aztán a másikat.
- Olyan hihetetlenül őszinte nő vagy - mondta Gray remegő hangon.
- Gyenge? Nem hiszem, hogy képes volnál gyenge lenni. Hogyan lehetnél
annál erősebb, hogy bevallod, mire vágysz, és nem szégyelled, nem félsz
megtapasztalni? Az emberek egész életükön át képesek rejtőzködni saját
maguk elől, az elől, hogy kiéljék a vágyaikat és a kis játékaikat.
Sosem néznek szembe a valósággal. Pedig meg kell adnunk magunkat a
vágyainknak, szembe kell néznünk azzal, amire szükségünk van, mert
ezzel a lehető legrosszabb kötöttségtől szabadítjuk meg magunkat. Ez a
legnagyobb erő. És ez a legnagyobb bátorság. Gray kinyújtotta a kezét,
és megérintette a lány arcát a keze fejével.
- Szeretlek, Faith. Isten látja lelkem, próbáltam küzdeni ellene. El
akartam hinni, hogy csak játszadozol velem. Hogy úgysem tudod megadni
nekem, amit akarok. De te vagy, akit akarok. Mindig is te leszel. Faith
a férfire bámult, és annyira elöntötték az érzelmek, hogy
megdöbbenésében tátva maradt a szája. A lány behunyta a szemét, és a
könnyeivel küszködött. Egy aztán mégiscsak végiggurult az arcán. Gray
gyengéden letörölte a könnycseppet a hüvelykujjával.
- Nyisd ki a szemed, Faith, és nézz rám! A lány pislogott, az arca és a
tekintete izzott, amikor a férfire nézett könnyáztatta szemén át.
- Valami más is, amiről beszélnünk kell - mondta Gray csendesen. Faith
összeráncolta a szemöldökét, amikor meghallotta a félelmet a férfi
hangjában. De mielőtt megkérdezhette volna, mi az, kivágódott a
bejárati ajtó. Gray a földre lökte Faitht, és talpra ugrott.
- Meg ne mozdulj, vagy a haverodnak vége! Faith döbbenten nézett Grayre
a földről, majd meglátta, hogy az ajtóban egy idegen férfi fegyvert
tart egy másik ismeretlen férfi fejéhez. Félelem és kétségbeesés
sugárzott a fegyveresből, a túsz pedig bosszúsnak látszott. De érdekes
módon ő nem félt. Gray feltartotta a kezét megadása jeléül, de belül
rettenetesen átkozódott. Faith felkelt a földről. Gray megszorította a
lány csuklóját, és maga mögé húzta. A lány biztonsága mindennél
fontosabb volt.
- Ha találgatnom kellene, azt tippelném, hogy te vagy Samuels - mondta
Gray közönyösen. A fegyveres fickó vihogni kezdett.
- Számít, hogy ki vagyok?
- Persze. Főleg, ha te ölted meg a társam. Faith egészen közel húzódott
Gray hátához, és a férfibe kapaszkodott. Gray az egyik kezével még
mindig a lány csuklóját fogta, és a háta mögött tartotta Faitht. Az
ujjával a lány bőrét simogatta, hogy megnyugtassa. Gray érezte, hogy
mennyire fél, ettől még dühösebb lett Samuelsre. Hogy a pokolba találta
meg őket? És hogy kapta el Micket? Persze, az öreg biztos
magánakciózott. A vén bolond miatt mindnyájan meghalhatnak.
- Mit akarsz?
- vetette oda Gray.
- Hogy a pokolba kerültél ide?
- A lányt akarom - mondta Samuels. Gray a hátán érezte, hogy Faith
megremeg, mire biztatóan megszorította a kezét.
- Nem fog menni - mondta Gray veszélyes, baljós hangon.
- Ne a csajjal foglalkozz - mondta Mick türelmetlenül.
- Nem számít.
- Kuss legyen, Mick! - ordította Gray.
- Mégis mit gondoltál, hogy egyedül akartad elkapni Samuelst?
Mindnyájunkat meg akartál öletni?
- Mindketten kussoljatok! - vakkantotta Samuels.
- A kis kurva nem kerül rossz helyre. Az anyja alig várja, hogy lássa.
Biztos vagyok benne, hogy az örege kiköhög majd egy kis pénzt, ha újra
élve akarja látni. Faith teste megfeszült, és mielőtt Gray vissza tudta
volna rántani, kilépett a férfi háta mögül.
- Mi köze van az anyámnak ehhez? Mi folyik itt?
- szögezte a kérdést Samuelsnek.
- Faith, lépj vissza a hátam mögé! - mondta Gray lassan. Samuels még
jobban megszorította Mick nyakát, és Faithre fogta a fegyvert.
- Arrébb - utasította a lányt, és a fegyver csövével balra intett.
- Menj arrébb, vagy lelőlek! Faith még mindig hullamereven állt, vagy
félelmében, vagy megdöbbenésében.
- Honnan ismeri az anyámat?
- fakadt ki Faith. Egy másodperc múlva megértette.
- Te vagy a férfi, akivel az anyám összeállt. Miattad hívott, és kért
pénzt. Te vagy az, akit a háttérben hallottam.
- Faith zavartan Grayre nézett.
- De mi köze ennek a társadhoz?
- Csalinak használtak, édesem! - röhögött Samuels.
- Kár, hogy annyira ostobák voltak. Most pedig mozgás! Nincs időm itt
drámázni! Gray szíve összeszorult Faith zavart és fájdalmas
arckifejezése láttán. De ami még aggasztóbb volt, a dolgok kezdtek
nagyon rosszra fordulni. Graynek esélye sincs, hogy lefegyverezze
Samuelst. Pedig ez az állat folyamatosan Faithre fogja a fegyverét.
- Hogy érted, hogy csalinak használtak?
- kérdezte a lány.
- Én küldtem Houstonba - mondta Mick, és az arca egyre vörösebb lett a
dühtől.
- Mick, kussolj már! - mondta Gray.
- Miért küldte Houstonba?
- kérdezte Faith türelmesen.
- Hogy közel kerüljön hozzád.
- De miért? Nem értem.
- Faith hangjában döbbenet ült. A következő pillanatban Samuels ellökte
magától Micket, aki átesett a nappali berendezésén. Samuels kinyújtotta
a karját, magához rántotta Faitht, és a lány homlokához nyomta a
fegyvert.
- Na, most már sokkal jobb - mondta Samuels önelégülten.
- Hadd magyarázzam el neked, édesem, csak hogy megtudd, mekkora szemét
a kis szerelmed. Ez a hülye vénember elküldte a szerelmedet Houstonba,
hogy melegedjen össze veled, mert tudta, hogy fel fogok bukkanni az
anyáddal. Aztán pedig kihozott ide, hogy engem is idecsalogasson.
Samuels Grayre nézett.
- Azt tervezted, hogy egymagad végzel velem? Fogadok, hogy nem mondtad
el a houstoni haverjaidnak. Ez egészen más taktika, mint amit ők
alkalmaztak. A hasonmás teljesen úgy nézett ki, mint Faith.
Valószínűleg be is kaptam volna a horgot, ha az öreg nem szellőztette
volna meg, hogy hol rejtegeted a lányt. De aztán arra gondoltam, hogy
biztosan ez is a terv része. Úgy gondoltam, kicsit változtatok a dolgok
állásán. Nem vagyok teljesen hülye. Faith döbbenten állt. Fájdalom és
zavarodottság sugárzott minden porcikájából.
- Igaz ez?
- suttogta. Gray nem akart időt pocsékolni arra, hogy a lány
bocsánatáért könyörög. Ez ráér később. Most arra koncentrált, nehogy
Samuels magával vigye. Gray figyelemre se méltatta a lány kérdését, és
a tekintetében tükröződő csalódottságot.
- Nem fogsz messzire jutni - mondta Gray szárazon.
- Egy szigeten vagy, az Isten szerelmére. Mit gondolsz, hogyan fogsz
kijutni innen egy tússzal?
- Ugyanúgy, ahogy bejutottam eggyel - felelte Samuels nevetve. A szeme
sarkából Gray látta, hogy Mick megmozdult. Gray megpróbálta elkapni,
hogy megakadályozza az ostoba tervet, de Mick teste már előrelendült,
akár egy fékezhetetlen őrülté. Az öreget nem érdekelte Faith, vagy az,
hogy baja eshet, csak a fia gyilkosát látta. Minden olyan gyorsan
történt. A fegyver hangosat dörrent, Faith felsikoltott. Mick a padlóra
zuhant. Ugyanaz játszódott le, mint azon az éjszakán, amikor Alexet
megölték. Gray képtelen volt megfékezni az eseményeket. Még egy lövés
dörrent, és égető fájdalom hasított Gray karjába, és ő a földre zuhant.
Az utolsó dolog, amire emlékezett, a félelem és a csalódottság látványa
volt Faith szemében.