Édes megadás

Sportingbet Regisztracios Bonusz

Harmincötödik fejezet

- Mekkora egy szerencsés kurafi vagy te! - mondta Micah, amikor a két férfi már a konyhában állt. Gray egy sört tolt Micah elé, és bólintott.
- Tudom. Hidd el, hogy tudom.
- Ha nem lenne ennyire rád kattanva, esküszöm, most rögtön hazavonszolnám, és kikötözném az ágyamhoz. Soha többé nem engedném ki a hálószobámból. Gray nevetett. Meg tudta érteni Micah-t, mert pontosan így érzett ő is. De a mosoly azonnal leolvadt az arcáról, amikor eszébe jutott, mennyire félrevezeti a lányt.
- Mi baj, öregem?
- kérdezte Micah, és leült az egyik bárszékre. Gray egy serpenyőt vett elő, és nagy zajjal a konyhapultra tette.
- Remélem, meg fogja érteni, amikor elmondom neki az igazat arról, hogy miért vagyok itt. Micah egy pillanatra elhallgatott.
- Szerintem meg fogja. Tudod, hogy én a te oldaladon állok. Nem hiszem, hogy titokban kellene tartani előtte, mi zajlik a háttérben, de megértem Pop szándékát is, hogy meg akarja védeni a lányt. Ki hányhatná ezt a szemére? Nincs az a férfi, aki ne akarná megvédeni és megóvni Faitht. Gray bólintott.
- Pontosan. Úgy jöttem ide, hogy eldöntöttem, elmondom neki az igazat, és kurvára nem érdekel, mit akar Pop. De amikor ideértem, egyszerűen képtelen voltam rá. Úgy éreztem, bármit megtennék, hogy ne kelljen még fájdalmat okozni neki.
- Szereted - mondta Micah csendesen. Gray elhallgatott egy pillanatra, és tagadni akart. De képtelen volt rá. Nem tudta kimondani. Aztán megadta magát.
- Igen, így van.
- Ez kissé bonyolultabbá teszi a dolgot. Gray meghökkenve Micah-ra nézett.
- Hogy érted ezt? Micah megvonta a vállát.
- Dallasban élsz. Te ott dolgozol, Faith itt él. A család fontos neki. Gray hosszan Micah-ra bámult, aztán félrenézett. Nem válaszolt. Nem tudta, mit mondjon. Az egyik énje szégyellte, hogy mióta Houstonba jött, keveset gondolt a munkájára és Alexre. Képes volt úgy felkelni reggel, hogy nem kellett kihámoznia magát az ágyból. Lelkesen, nem pedig kelletlenül indult reggelente dolgozni. Aztán ott van Faith is.
- Hé, nem akartam ünneprontó lenni - kiáltott fel Micah.
- Csak azt akartam mondani, hogy sok mindent át kell gondolnod.
- Ja - mondta Gray keserűen.
- Nekem is úgy tűnik. Micah az ujjával dobolt a pulton.
- Nézd, haver, én nemsokára elmegyek. Használjátok ki az időt kettesben, szerintem. Vissza kell mennem megnézni, mi a pokol folyik odaát. Gray bólintott.
- Majd hívj fel! Szólj, ha van valami! Nem akarom Faitht addig visszavinni Houstonba, amíg nem lehetünk benne biztosak, hogy minden rendben van.
- Nyilván - mondta Micah, és felállt.
- Figyelj, ha valaha még egyszer ilyesmit akarsz művelni, csak szólj. Faith... Azt hiszem, nem kell neked ecsetelnem, mennyire izgató. Gray elmosolyodott.
- Szevasz! - Gray intett a kezével, amikor Micah az ajtó felé indult. Aztán Gray egyedül maradt, és az előtte fekvő serpenyőre bámult. Hirtelen elment a kedve a főzéstől. Legszívesebben beszélt volna Faithszel. Elmondta volna neki, hogy szereti. Elmondta volna neki az igazat erről az egész kavarodásról. Gray megnézte, mennyi az idő, és látta, hogy még csak fél óra telt el azóta, hogy Faith elaludt. A lány kimerült. Ő és Micah keményen megdolgozták. Pihennie kell. Gray szerette volna nyomban felébreszteni, és szerette volna hagyni, hogy aludjon. Hosszan őrlődött, végül úgy döntött, inkább főz neki valami finomat, és kényezteti egy kicsit a lányt, amikor felébred. Azután hosszasan elbeszélgethetnek a kapcsolatukról. Faith kinyújtózott, és ásított egy hatalmasat. Pedig a teste nem szívesen mozdult meg, de nagyon kellemes volt minden szúrás és fájdalom, amit érzett. A lány rendkívül szívesen emlékezett vissza arra, minek köszönhető a kissé kellemetlen érzés. Felült, és lelógatta a lábát az ágyról. Gray nem mondta, hogy felöltözhet-e vagy sem. De amíg Micah ott van, nem érezné jól magát, ha meztelenül járkálna fel-alá. Később úgyis levetkőztetik, ha arra kerül a sor. A lány elmosolyodott, felállt és a táskájához ment. Rövidnadrágot és egy ujjatlan felsőt túrt elő. Belebújt a ruhába, aztán felvette a padlón heverő szandált. Mielőtt kilépett volna a szobából, megnézte magát a tükörben. Leharcoltnak tűnt. Ugyanakkor furcsa magabiztosságot fedezett fel a tükörképén. Az ajka duzzadt volt ugyan, de a szeméből hatalmas női önbizalom sugárzott. Mint amikor egy nő tudja, mennyire kielégített egy férfit. Vagy kettőt. Faith beletúrt a hajába, megfordult és elindult a konyhába. Amikor belépett a nappaliba, látta, hogy Gray a franciaablak előtt áll, és a vizet nézi. Faith csendben figyelte a férfit. Tetszett neki Gray erős teste. Egyszer csak, mintha megérezte volna a lány jelenlétét, a férfi megfordult, és megpillantotta a lányt. Gray arckifejezése megenyhült, a szeme felragyogott. Faith gerincén bizsergés futott végig, amikor látta, mennyire örül neki a férfi.
- Hé! - mondta Gray lágyan.
- Jót aludtál? Faith elmosolyodott, és bólintott. Gray széttárta a karját.
- Gyere ide! Faith vidáman odalépkedett, behunyta a szemét örömében, amikor a férfi átölelte, és magához szorította. Gray beletúrt a lány hajába, és az ujjával fésülgette Faith hajtincseit. Egy idő után eltolta magától a lányt.
- Micah elment. Faithen a felszabadultság érzése lett úrrá. Amennyire élvezte az erotikus élményt a két férfival, annyira szerette volna, hogy most csak kettesben legyenek.
- Gyere, üljünk le a díványra. Beszélni akarok veled - mondta Gray csendesen, és a díványhoz vezette a lányt. Gray leültette Faitht, és ő maga is letelepedett vele szemben. A kezébe vette a lány kezét, és megcsókolta az ujja végét, mielőtt lassan az ölébe eresztette volna. Faith érdeklődve a férfire meredt. Nyilvánvaló volt, hogy valami fontosat akar mondani. A várakozás szorította össze a lány mellkasát.
- Faith, az elmúlt néhány nap... egyszerűen hihetetlen volt. Nincsenek szavak, amelyek leírhatnák. Faith elmosolyodott.
- Tudom - mondta a lány.
- Én is úgy érzem. Faith mély levegőt vett és tudta, hogy eljött az idő. El akarta mondani a férfinak, mit érez iránta. Tökéletes alkalom volt. A lány lenézett egy pillanatra, és összeszedte a bátorságát, de Gray az ujjával felemelte az állát.
- Mintha lett volna egy de, abban, amit mondtál - szólalt meg Gray. Faith megrázta a fejét.
- Nincs semmi de.
- A lány egyenesen a férfi szemébe nézett, és remélte, hogy Gray látja a szemében szikrázó szerelmet.
- Gray, szeretlek! A férfi szemében tűz gyúlt a lány mondatára. Meg akart szólalni, de a lány a szájára tette az ujját.
- Hadd fejezzem be. Olyan sok mindent akarok mondani. Gray bólintott, mire a lány elvette a kezét a férfi ajkáról.
- Most gyengének kellene éreznem magam. Ami történt, le kellene alacsonyítania engem. De nem így van. Még soha nem éreztem magam erősebbnek, mint most. Nem éreztem, hogy ennyire a kezemben tartanám a saját sorsomat. Lehet, hogy korábban nem tudtam pontosan, mit akarok, de most már tudom. Téged akarlak. Arra is rájöttem, miért nem tudott korábban egyetlen férfi sem kielégíteni. Azért, mert senkivel nem volt olyan érzelmi kapcsolatom, mint veled. Nem bíztam bennük. Pedig a bizalom a legfontosabb. Anélkül nem tudom átadni az irányítást, és amíg ragaszkodtam hozzá, az volt a sorsom, hogy folyton csalódjam. Gray ismét megfogta a lány kezét, és a szájához emelte. Megcsókolta az egyiket, aztán a másikat.
- Olyan hihetetlenül őszinte nő vagy - mondta Gray remegő hangon.
- Gyenge? Nem hiszem, hogy képes volnál gyenge lenni. Hogyan lehetnél annál erősebb, hogy bevallod, mire vágysz, és nem szégyelled, nem félsz megtapasztalni? Az emberek egész életükön át képesek rejtőzködni saját maguk elől, az elől, hogy kiéljék a vágyaikat és a kis játékaikat. Sosem néznek szembe a valósággal. Pedig meg kell adnunk magunkat a vágyainknak, szembe kell néznünk azzal, amire szükségünk van, mert ezzel a lehető legrosszabb kötöttségtől szabadítjuk meg magunkat. Ez a legnagyobb erő. És ez a legnagyobb bátorság. Gray kinyújtotta a kezét, és megérintette a lány arcát a keze fejével.
- Szeretlek, Faith. Isten látja lelkem, próbáltam küzdeni ellene. El akartam hinni, hogy csak játszadozol velem. Hogy úgysem tudod megadni nekem, amit akarok. De te vagy, akit akarok. Mindig is te leszel. Faith a férfire bámult, és annyira elöntötték az érzelmek, hogy megdöbbenésében tátva maradt a szája. A lány behunyta a szemét, és a könnyeivel küszködött. Egy aztán mégiscsak végiggurult az arcán. Gray gyengéden letörölte a könnycseppet a hüvelykujjával.
- Nyisd ki a szemed, Faith, és nézz rám! A lány pislogott, az arca és a tekintete izzott, amikor a férfire nézett könnyáztatta szemén át.
- Valami más is, amiről beszélnünk kell - mondta Gray csendesen. Faith összeráncolta a szemöldökét, amikor meghallotta a félelmet a férfi hangjában. De mielőtt megkérdezhette volna, mi az, kivágódott a bejárati ajtó. Gray a földre lökte Faitht, és talpra ugrott.
- Meg ne mozdulj, vagy a haverodnak vége! Faith döbbenten nézett Grayre a földről, majd meglátta, hogy az ajtóban egy idegen férfi fegyvert tart egy másik ismeretlen férfi fejéhez. Félelem és kétségbeesés sugárzott a fegyveresből, a túsz pedig bosszúsnak látszott. De érdekes módon ő nem félt. Gray feltartotta a kezét megadása jeléül, de belül rettenetesen átkozódott. Faith felkelt a földről. Gray megszorította a lány csuklóját, és maga mögé húzta. A lány biztonsága mindennél fontosabb volt.
- Ha találgatnom kellene, azt tippelném, hogy te vagy Samuels - mondta Gray közönyösen. A fegyveres fickó vihogni kezdett.
- Számít, hogy ki vagyok?
- Persze. Főleg, ha te ölted meg a társam. Faith egészen közel húzódott Gray hátához, és a férfibe kapaszkodott. Gray az egyik kezével még mindig a lány csuklóját fogta, és a háta mögött tartotta Faitht. Az ujjával a lány bőrét simogatta, hogy megnyugtassa. Gray érezte, hogy mennyire fél, ettől még dühösebb lett Samuelsre. Hogy a pokolba találta meg őket? És hogy kapta el Micket? Persze, az öreg biztos magánakciózott. A vén bolond miatt mindnyájan meghalhatnak.
- Mit akarsz?
- vetette oda Gray.
- Hogy a pokolba kerültél ide?
- A lányt akarom - mondta Samuels. Gray a hátán érezte, hogy Faith megremeg, mire biztatóan megszorította a kezét.
- Nem fog menni - mondta Gray veszélyes, baljós hangon.
- Ne a csajjal foglalkozz - mondta Mick türelmetlenül.
- Nem számít.
- Kuss legyen, Mick! - ordította Gray.
- Mégis mit gondoltál, hogy egyedül akartad elkapni Samuelst? Mindnyájunkat meg akartál öletni?
- Mindketten kussoljatok! - vakkantotta Samuels.
- A kis kurva nem kerül rossz helyre. Az anyja alig várja, hogy lássa. Biztos vagyok benne, hogy az örege kiköhög majd egy kis pénzt, ha újra élve akarja látni. Faith teste megfeszült, és mielőtt Gray vissza tudta volna rántani, kilépett a férfi háta mögül.
- Mi köze van az anyámnak ehhez? Mi folyik itt?
- szögezte a kérdést Samuelsnek.
- Faith, lépj vissza a hátam mögé! - mondta Gray lassan. Samuels még jobban megszorította Mick nyakát, és Faithre fogta a fegyvert.
- Arrébb - utasította a lányt, és a fegyver csövével balra intett.
- Menj arrébb, vagy lelőlek! Faith még mindig hullamereven állt, vagy félelmében, vagy megdöbbenésében.
- Honnan ismeri az anyámat?
- fakadt ki Faith. Egy másodperc múlva megértette.
- Te vagy a férfi, akivel az anyám összeállt. Miattad hívott, és kért pénzt. Te vagy az, akit a háttérben hallottam.
- Faith zavartan Grayre nézett.
- De mi köze ennek a társadhoz?
- Csalinak használtak, édesem! - röhögött Samuels.
- Kár, hogy annyira ostobák voltak. Most pedig mozgás! Nincs időm itt drámázni! Gray szíve összeszorult Faith zavart és fájdalmas arckifejezése láttán. De ami még aggasztóbb volt, a dolgok kezdtek nagyon rosszra fordulni. Graynek esélye sincs, hogy lefegyverezze Samuelst. Pedig ez az állat folyamatosan Faithre fogja a fegyverét.
- Hogy érted, hogy csalinak használtak?
- kérdezte a lány.
- Én küldtem Houstonba - mondta Mick, és az arca egyre vörösebb lett a dühtől.
- Mick, kussolj már! - mondta Gray.
- Miért küldte Houstonba?
- kérdezte Faith türelmesen.
- Hogy közel kerüljön hozzád.
- De miért? Nem értem.
- Faith hangjában döbbenet ült. A következő pillanatban Samuels ellökte magától Micket, aki átesett a nappali berendezésén. Samuels kinyújtotta a karját, magához rántotta Faitht, és a lány homlokához nyomta a fegyvert.
- Na, most már sokkal jobb - mondta Samuels önelégülten.
- Hadd magyarázzam el neked, édesem, csak hogy megtudd, mekkora szemét a kis szerelmed. Ez a hülye vénember elküldte a szerelmedet Houstonba, hogy melegedjen össze veled, mert tudta, hogy fel fogok bukkanni az anyáddal. Aztán pedig kihozott ide, hogy engem is idecsalogasson. Samuels Grayre nézett.
- Azt tervezted, hogy egymagad végzel velem? Fogadok, hogy nem mondtad el a houstoni haverjaidnak. Ez egészen más taktika, mint amit ők alkalmaztak. A hasonmás teljesen úgy nézett ki, mint Faith. Valószínűleg be is kaptam volna a horgot, ha az öreg nem szellőztette volna meg, hogy hol rejtegeted a lányt. De aztán arra gondoltam, hogy biztosan ez is a terv része. Úgy gondoltam, kicsit változtatok a dolgok állásán. Nem vagyok teljesen hülye. Faith döbbenten állt. Fájdalom és zavarodottság sugárzott minden porcikájából.
- Igaz ez?
- suttogta. Gray nem akart időt pocsékolni arra, hogy a lány bocsánatáért könyörög. Ez ráér később. Most arra koncentrált, nehogy Samuels magával vigye. Gray figyelemre se méltatta a lány kérdését, és a tekintetében tükröződő csalódottságot.
- Nem fogsz messzire jutni - mondta Gray szárazon.
- Egy szigeten vagy, az Isten szerelmére. Mit gondolsz, hogyan fogsz kijutni innen egy tússzal?
- Ugyanúgy, ahogy bejutottam eggyel - felelte Samuels nevetve. A szeme sarkából Gray látta, hogy Mick megmozdult. Gray megpróbálta elkapni, hogy megakadályozza az ostoba tervet, de Mick teste már előrelendült, akár egy fékezhetetlen őrülté. Az öreget nem érdekelte Faith, vagy az, hogy baja eshet, csak a fia gyilkosát látta. Minden olyan gyorsan történt. A fegyver hangosat dörrent, Faith felsikoltott. Mick a padlóra zuhant. Ugyanaz játszódott le, mint azon az éjszakán, amikor Alexet megölték. Gray képtelen volt megfékezni az eseményeket. Még egy lövés dörrent, és égető fájdalom hasított Gray karjába, és ő a földre zuhant. Az utolsó dolog, amire emlékezett, a félelem és a csalódottság látványa volt Faith szemében.

fel