Édes megadás

Harminchatodik fejezet

Fájdalom. Ez volt az egyetlen dolog, amelyet Gray érzékelt, amikor kinyitotta a szemét, és a plafonra bámult. Pislogott, és egy másodperc múlva minden eszébe jutott, ami történt. Gray megfordult, nem törődve a rettenetes fájdalommal, amelyet a mellkasában érzett. A kezét a vállára tette, és amikor elvette, piros volt. Véres. A fenébe. Gray odakúszott, ahol Mick feküdt. Átfordította az öreget. Gray melle összeszorult, amikor meglátta a hatalmas mellkasi sebet. Tudta, mielőtt még Mick pulzusát megkereste volna, hogy az öreg már nem él. Gray szemében könnyek égtek. Rettenetesen dühös volt. Mick halála legalább annyira értelmetlen volt, mint Alexé. Most pedig Faith élete is veszélyben forog. Lassan kitisztult a szoba. Gray szédült, és gyengének érezte magát a vérveszteségtől. A combján megérezte, hogy a telefonja rezeg. Leküzdve a hatalmas fájdalmat, amely a testébe nyilallt, benyúlt a zsebébe, és elővette a készüléket. A füléhez emelte, épp mielőtt visszazuhant volna a padlóra. Micah meg sem várta, hogy Gray beleszóljon a telefonba. Azonnal rákezdte, és rettenetesen átkozódott.
- Lassabban - mondta Gray gyengén.
- Mi volt az újságcikkel?
- A kurva cimborád, Mick, felültetett. Azonnal el kell tűnnötök onnan, Gray! Az öreg elment az egyik helyi laphoz, beszámolt nekik az akcióról, sőt azt is elmondta, hogy te és Faith hol rejtőztök! - Túl késő - hörögte Gray.
- Már itt járt. Elrabolta Faitht. Mick meghalt. Engem is meglőtt. Segítségre van szükségem.
- Az istenit! A kurva életbe! Haver, jól vagy? Beszélj hozzám! Tartsd a vonalat, míg küldök egy rohadt mentőt! - Nem halok meg. Csak úgy érzem. Azt hiszem. Micah ismét káromkodott. Gray hallotta, hogy a férfi odakiált valakinek a háttérben, azután távolról beszűrődtek a szavai, ahogy felhívja a 911-et, és elmondja a diszpécsernek, mi a helyzet, és megadja a tengerparti ház címét. Micah hangja egyre távolibb és távolibb lett. Gray összeszorította a fogát, igyekezett kitartani. Egy idő után Nathan vette át a telefont, de Gray nem tudta kivenni, miről beszél. A világ egy nagy összevisszasággá vált.
- Találjátok meg Faitht! - suttogta Gray.
- Ne törődjetek velem! Meg kell találnotok Faitht! Gray még halványan hallotta, amint valaki a nevét kiáltozza, de nem maradt elég ereje, hogy a fülénél tartsa a telefont. A mobil a padlóra hullott, és a szoba teljesen elsötétült. Vakító fény hasított Gray szemébe, amikor valaki felfeszítette a szemhéját. Megrázta a fejét, és újra lehunyta a szemét.
- Gyerünk, fiam, ébredjen fel! Gray szeme felpattant.
- Igen, így már jobb. A helyiség körvonalai élesebbé váltak, Gray pedig rájött, hogy egy kórházi ágyon fekszik. Egy férfi, akit Gray orvosnak gondolt, néhány méterrel arrébb bámult rá, a kezében egy mappával. Gray körbejáratta a tekintetét a szobában, és megpillantotta Micah-t az egyik távoli sarokban, telefonnal a kezében.
- Hol van, Faith?
- kérdezte Gray. Micah összecsapta a telefont, és az ágyhoz sietett.
- A picsába, ember, kurvára megijesztettél! Ideje volt, hogy felébredj! Gray hol Micah-ra, hol az orvosra nézett.
- Miért? Meddig nem ébredtem fel?
- Egy kicsit több mint huszonnégy óráig - válaszolta az orvos. Gray nagyot szitkozódott, majd elkezdett kikászálódni az ágyból.
- Nana, fiam, mit gondol, hova megy?
- förmedt rá az orvos, miközben a kezét Gray mellére tette, és visszanyomta az ágyra. Gray kétségbeesetten Micah-ra nézett.
- Faith hol van? Megtaláltátok már? Micah arckifejezése eltorzult, és megrázta a fejét.
- Sajnálom, haver, eddig még semmi hír róla. Gray lehunyta a szemét, és a párnára ejtette a fejét.
- Ki kell jutnom innen, meg kell találnom! Az orvos összeráncolta a homlokát, és rosszallóan Grayre nézett.
- Biztos, hogy ma nem megy sehová.
- Mennyire súlyos?
- kérdezte Gray, és a vastag kötéssel borított válla felé intett.
- Messze nem annyira, mint amennyire lehetne - mondta a doktor nyugodt hangon.
- Nem ért csontot. Összevarrtam. Leginkább a vérveszteség miatt aggódtunk. Néha a legkisebb sebek véreznek a legjobban.
- Ha nem ért csontot a lövés, akkor kurvára kisétálhatok innen - nyögte Gray.
- Pihennie kell! Holnap talán kiengedhetem, de jobban szeretném, ha itt maradna még néhány napig, nehogy elfertőződjön a sebe.
- Még ma elmegyek - sziszegte Gray a foga között.
- Írjon fel nekem valami fájdalomcsillapítót és antibiotikumot, aztán már itt sem vagyok.
- Ha elmegy, alá kell írnia egy nyilatkozatot, hogy az orvosa tanácsa ellenére hagyta el a kórházat.
- Le van szarva! Kisétálok innen vagy az engedélyével, vagy anélkül! Gray Micah-ra bámult, várva, hogy ő is akadékoskodni kezd, de Micah nem szólt egy szót sem. Az orvos felsóhajtott.
- Rendben, de ráírom a zárójelentésére, hogy nyomatékos orvosi tanácsom ellenére hagyta el a kórházat. Megírom a recepteket. Mindenképpen vegye be az antibiotikumokat. Ha belázasodik, vagy ha a seb bepirosodik, begyullad, esetleg még jobban feldagad, akkor első dolga legyen, hogy visszajön! Gray felült, és kis híján elájult, amikor belehasított a fájdalom. Felmordult, és megtámaszkodott a másik karjával, hogy el ne dőljön. Micah megragadta a karját.
- Támaszkodj rám, és ne akarj túl gyorsan felállni! Micah segítségével Gray leszállt az ágyról. Az orvos egy perccel később visszatért, és átadta Micah-nak a recepteket. Azután Gray orra alá tolta a mappát. Gray elvette, de nem vesződött azzal, hogy végigolvassa. Tudta, mi áll benne. Az egész hajcihő arról szól, hogy a kórház nem vállal felelősséget, ha holtan összeesik a parkolóban. Igen, felfogta. Gray odakanyarintotta az aláírását, és odalökte a mappát az orvosnak. Megvárta, hogy Micah előremenjen, és lassan követte. Igyekezett nem tudomást venni arról, hogy forog vele a világ. Átkozottul szédült. Mire Micah kivonszolta az előcsarnokba, Gray teljesen leizzadt, és biztos volt benne, hogy olyan fehér, mint a fal.
- Figyelj, cimbi, nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet volt - próbálkozott Micah.
- Nagyon szarul nézel ki. Biztos, hogy nem kéne itt maradnod?
- Meg kell találnom Faitht - mondta Gray, és hagyta, hogy a kétségbeesés kiszűrődjön a hangjából. Amikor kiléptek a főbejáraton, a napfény elvakította Grayt. A férfi pislogott, aztán megrázta a fejét.
- Hol a picsában vagyunk?
- Houstonban - mondta Micah szárazon.
- Figyelj, te itt maradsz. Ülj le arra a padra, és meg ne mozdulj, míg ide nem jövök a kocsimmal. Egy másodperc és itt vagyok. Gray leült a padra, igyekezett megnyugtatni háborgó gyomrát. Igazság szerint úgy érezte, hogy rögtön elhányja magát. A keze fejével megtörölte az izzadt szemöldökét, és azon igyekezett, hogy ne legyen úrrá rajta a pánik. Faith, istenem, vajon mit gondolhat? Nem elég, hogy halálra rémült, de még úgy is érzi, hogy Gray becsapta. Kihasználta. Bassza meg! Nem használta ki, legalábbis nem úgy, ahogy a lány gondolja. Gray becsukta a szemét, és igyekezett visszatartani a dühöt, amely kezdett elhatalmasodni rajta. Néhány perccel később Gray érezte, hogy valaki a vállára teszi a kezét. Felnézett. Micah állt előtte. Gray felnyögött, amikor Micah talpra állította. Akármennyire is zavarta, rá kellett támaszkodnia, hogy eljusson a kocsiig.
- Beadom a receptjeidet egy gyógyszertárba az iroda közelében. Majd kiváltom őket, amikor elkészültek - mondta Micah, és közben becsúszott a vezetőülésbe.
- Mondd el, mi folyik itt! - kérte Gray, amint elindultak.
- Mi volt az Mickről és az újságcikkről? És Faith? Sikerült már valamilyen nyomot találni? Kapcsolatba lépett az a szemétláda Poppal?
- Lassíts, cimbora! Egyszerre csak egy kérdést. Sajnálom Mick-et, ha már itt tartunk. Gray lecsukta a szemét, és a fejtámlának támasztotta a fejét.
- El akarom kapni ezt a szemétládát, Micah! Először Alex, aztán Mick, most pedig nála van Faith. El akarom kapni! - Tudom, haver. Mindnyájan szét akarjuk rúgni a valagát, és szét is fogjuk. Nyugi.
- És a többi?
- kérdezte Gray fáradtan.
- Mick dühös volt, mert szerinte nem tettünk meg mindent, hogy elkapjuk Samuelst. Ezt ő mondta, nem én. Így aztán a saját szakállára kezdett dolgozni, és megpróbálta kiiktatni Samuelst. Ostoba és kétségbeesett ötlet volt. Nem tudom, mi a lófaszt gondolt. Beszélt a helyi újság szerkesztőjével, és előadta nekik az egész sztorit. Nem látott tisztán. Az interjú kész káosz. Nem is értem, hogy közölhették le. Nyilvánvaló volt, hogy az öreg nincs magánál. Mick kiadott bennünket, Samuels pedig meglépett. Sokkal többet nem tudok. A zsaruk sem. Arra várnak, hogy beszéljenek veled. Nagyon dühösek lesznek, ha megtudják, hogy eljöttél a kórházból, mielőtt kihallgattak volna.
- Leszarom - motyogta Gray.
- A picsába! Mi a fenét gondolt Mick? Az egész felesleges volt. Hogyan jutott el Samuels hozzám ilyen gyorsan? Honnan a fenéből tudta Mick, hol vagyok? Micah nem szólt egy szót sem. Gray elfordította a fejét, és a férfira nézett.
- Jézusom, ugye nem gondolod, hogy csalinak használtam Faitht? Soha egy szóval sem említettem Micknek, hogy hol vagyunk. Senki más nem tudta, csak te, és a többiek.
- Elhiszem - mondta Micah hosszú hallgatás után.
- De nem garantálom neked, hogy Pop és a többiek is elhiszik. Minden összekuszálódott. Nincs semmi nyomunk, hála a haverodnak. Gray behunyta a szemét, és az öklével az ülésre csapott, nem törődve az éles fájdalommal, amely azonnal beléhasított. Micah megállt a gyógyszertár előtt, és beadta a recepteket az ablakon. Válaszolt néhány kérdésre, megkérdezte Graytől a születési dátumát, majd feltekerte az ablakot, és elhajtott. A hátralevő utat némán tették meg. Néhány perccel később Micah leparkolt a Malone és Fiai irodája előtt. Gray egy pillanatig nyugodtan ült, igyekezett erőt gyűjteni a rá váró beszélgetéshez. Nem haragudott Popra, amiért dühös. Gray alaposan cserbenhagyta Faitht. Micah kinyitotta az ajtót.
- Gyere csak, haver, segítek bemenni. Úgy nézel ki, mint aki mindjárt elájul. Gray kikászálódott a kocsiból. Felnyögött, amikor a lábára állt. Egészen a mellkasáig érezte a fájdalmat. Míg egy öregember sebességével az ajtóhoz vánszorgott, Micah előrement. Az iroda egy merő káosz volt. Amikor Gray belépett, Pop, Connor és Nathan mind megfordultak, és rábámultak. Pop előreugrott.
- Mi az ördögöt művelsz te itt? A kórházban kellene feküdnöd! Nathan gyorsan széket tolt Gray alá. Jó ötlet volt, mert a következő pillanatban biztosan elájult volna. Gray a székre zuhant, és hálás volt, hogy a helyiség végre nem forog tovább vele. Connor azonban a háttérben maradt. Karba tett kézzel meredt Grayre.
- Valami hír?
- kérdezte Micah.
- A szemétláda egy fél órával ezelőtt telefonált - mondta Pop keserűen. Gray feltápászkodott. A szoba rettentő sebességgel kezdett örvényleni körülötte, és ha Micah nem kapta volna el, arccal előrezuhant volna.
- Jézusom, cimbora, ne ugrálj már! Ülj le a seggedre! - korholta Micah.
- Faith? Jól van?
- kérdezte Gray. Közben mélyeket lélegzett, és igyekezett megnyugodni.
- Ez a rohadék azt mondta, jól van, de nem hagyta, hogy beszéljek vele - mondta Pop.
- Egymilliót akar holnap reggelig, vagy megöli a lányt. A könnyek, amelyeket Gray igyekezett visszatartani, a szemébe szöktek a hír hallatán. A férfi lehunyta a szemét, megpróbálta visszatartani a dühöt és a fájdalmat, amitől szinte szétrobbant a feje. Amikor Gray kinyitotta a szemét, haragot látott Pop szemében.
- Nem én árultam el - nyögte Gray egy nagy gombóccal a torkában.
- Szeretem. Pop sóhajtott, és Gray vállára tette a kezét.
- Tudom. Nem kellene itt lenned. Vissza kell menned a kórházba. Vagy legalább haza. Hagyd, hogy mi intézzük! Vissza fogjuk hozni. Gray ellentmondást nem tűrően megrázta a fejét.
- Faith ott van kint valahol. Fél. Egyedül van. Azt hiszi, becsaptam. Semmiképpen sem fogok ágyba bújni, amíg nincs biztonságban. Gray Pop háta mögé nézett, ahol Nathan és Connor állt.
- A szemétláda megölte a társamat, most pedig megölte Micket! Nem hagyom, hogy elvegye tőlem Faitht is! Connor szemében helyeslés tükröződött. Micah megérintette Gray vállát.
- Figyelj, haver, itt van két rendőr Galvestonból, akik beszélni akarnak veled. Ki akarnak hallgatni arról, hogy mi történt a tengerparti házban.
- Azt én is szeretném hallani - emelte fel a hangját Pop.
- Ha vissza akarom szerezni a lányomat, mindent meg kell tudnom erről a seggfejről!

fel