Édes megadás

Harminchetedik fejezet

Faith arra ébredt, hogy valaki rázza a vállát. Megpróbálta kinyitni a szemét, de nagyon fájt.
- Faith, Faith, édesem, kelj fel! A rekedt, sürgető suttogás felrázta kábultságából a lányt, és nagy nehezen kinyitotta a szemét. Pislogott, amikor meglátta, hogy az anyja bámul rá.
- Anya?
- Pszt! - mondta Celia Martin, és remegő ujját a lány ajkára tette.
- Bármikor visszajöhet! Maradj csendben! Faith megpróbálta rendszerezni a zavart gondolatait, de nem tudott koncentrálni. Amikor megpróbált felülni, nem érezte a karját és a lábát sem.
- Mi történt?
- suttogta Faith.
- Elengedlek, de ahhoz, hogy ki tudjalak oldozni, nyugton kell maradnod. Rendben? Faith bólintott, és felnyögött, amikor ismét rettenetes fájdalom hasított a fejébe. Míg Celia a csomót bogozta ki a csuklóján, Faith behunyta a szemét, és igyekezett összerakni, hogy mi történt vele. Fájdalom szorította össze a mellkasát, sötét és rettenetes fájdalom, amikor eszébe jutottak a pisztolylövések. Látta, ahogyan Mick eldől, azután pedig Gray is. Hazugság. Fájdalom. Zavar. Semminek sem volt értelme. Forró könnycseppek gurultak le Faith szempillájáról. A kötél meglazult a csuklója körül, a lány úgy érezte, mintha ezer apró tűvel szurkálnák, amint a vér ismét megindult az ereiben. Felnyögött a fájdalomtól, mire Celia megint csak csendre intette. Néhány perccel később a lány lába is kiszabadult, de csak feküdt ott, és képtelen volt megmozdulni. Celia megragadta a karját, és felültette Faitht.
- Figyelj, drágám, el kell tűnnöd innen! A fickó őrült. Meg fog ölni, ha megkapja a pénzt, ha nem. Az anyja hangjában bujkáló páni félelem felrázta Faitht a letargiájából.
- Hallottad, amit mondtam, Faith? El kell menned! Nemsokára visszajön. Segítek neked kijutni hátul, aztán szaladj, és kérj segítséget! Feltartom, ameddig csak tudom! - Nem maradhatsz itt - suttogta Faith.
- Velem kell jönnöd! Celia türelmetlenül felszisszent.
- Engem nem fog megölni, mert szüksége van rám, de neked menned kell! Nincs idő okoskodni! Az anyja sürgetésére Faith végre összeszedte magát. Felállt, de a teste összerándult, amikor a fájdalom végigszaladt a gerincén. Vajon a férfi megverte? Erősen kellett koncentrálnia, hogy emlékezni tudjon. Azóta, hogy eljöttek a tengerparti házból, minden összefolyt. Emlékszik, hogy küzdött, el akart menekülni. Aztán a férfi fejbe csapta a pisztoly markolatával. Faith a fejéhez emelte a kezét, majd megnézte. Az ujjai ragacsosak voltak az alvadt vértől. Celia kirángatta a lányt a sötét szobából. Körülnézett, hol van. Valami elhagyott raktárépületnek látszott. Faith anyja megtorpant az ajtóban, azután kihúzta a lányt egy nagy raktárhelyiségbe. A durva beton felsértette Faith mezítelen lábát, ahogy az anyja mögött botorkált. Amikor elérték az épület hátsó részét, Celia kinyitott egy ütött-kopott vasajtót, és kilökte Faitht az éjszakába.
- A sikátor egy utcára nyílik. Menned kell! Bármikor visszajöhet! Szeretlek! Azzal Celia becsapta az ajtót, Faith egyedül maradt a nedves fasorban. A lány összekulcsolta a kezét a hasán, és a távoli lámpafény felé indult. Szédült, forgott vele a világ, és fájdalmai voltak. Futni kezdett. Az emlékezetében még élénken élt, ahogy az elrablója lelövi Micket és Grayt. Biztosan megölné őt is. Efelől nem volt kétsége. Faith mezítelen lába a keskeny sikátor kopott betonján csattogott. Szemét, romlott étel, és isten tudja még mi nem került a lány lába alá. Megbotlott, amikor a sikátor végéhez közeledett, és elterült a földön. Felkiáltott, hiába igyekezett csendben maradni. A fájdalom belehasított a testébe, amikor a földre zuhant. Faith kétségbeesetten feltápászkodott, majd ismét futni kezdett. Amikor elérte a sikátor végét, egy utcát látott. Balra, majd jobbra nézett. Istenem, minden kihalt volt. Se kocsik, se lámpák a közvilágításon kívül. A város egyik régebbi kerületében volt, az út mellett lévő üzletek már régen bezártak. Faith elindult az egyik irányba, és rohanni kezdett. Fájdalmasan, zihálva kapkodta a levegőt. A látvány összefolyt a lány a szeme előtt, és eszelősen, szédítően ugrált el mellette. Faith úgy érezte, mintha valaki kést döfött volna hátulról a fejébe. Egy tömb, kettő. A lány futott, míg majdnem elájult. Amikor vagy három háztömböt elhagyott, ismét megbotlott, és a földre zuhant. A kezét maga elé tette, hogy tompítsa az ütést. Az arcára zuhant a kemény, rossz úton. Könnyek törtek elő Faith szeméből, és levegőért kapkodott. A fájdalomtól képtelen volt megmozdulni. Nem tudott felegyenesedni. Nagy nehezen feltérdelt, és lenézett felszakadt, vérző tenyerére. Ahogy a lány maga mögé pillantott, hirtelen éles fény vakította el. Faith védekezőn maga elé kapta a karját, és megpróbálta eltakarni a szemét. Feltápászkodott, és ismét menekülni akart.
- Hölgyem! Hölgyem, jól van? Faith igyekezett rájönni, hogy ki beszél hozzá. A fény eltűnt, és a lány egy férfi sziluettjét pillantotta meg, amint felé lépked. Faith felnyögött, nagy nehezen felállt, tovább akart rohanni az életéért.
- Houstoni rendőrség. Segíteni akarok! Faith megdermedt, aztán végignézett magán, és először szembesült azzal, hogy miért aggódik a rendőr. A ruhája szakadt és véres volt. A haja csapzottan lógott az arcába. Ahogy a férfi közeledett, elfordította a fénysugarat. A rendőr arckifejezése szigorú volt, de Faith együttérzést is látott benne.
- Hölgyem, jól van? Elvigyem orvoshoz? A férfi hangja kedves, és hívogató volt, mintha attól félne, hogy a lány ismét elrohan. A zsaru keze megérintette a lány vállát, mire remegés futott végig Faith testén. A férfi ismét a lány arcára irányította a lámpát, Faith elkapta a fejét.
- Hölgyem, ön Faith Malone?
- A férfi hangja izgatott volt.
- Igen...
- A lány hangja elcsuklott, de újra nekiveselkedett. -Igen, én vagyok Faith Malone.
- Már kerestük! Az ég szerelmére, hogy sikerült megmenekülnie?
- A férfi hangja hivatalossá vált, és a kezébe vette a rádióját. Faith hallotta, hogy a férfi izgatottan hívja a rendőrőrsöt, és mentőt kér. Azután a rendőr ismét a lány felé fordult.
- Hölgyem, el tudja mondani, mi történt? Hogyan szabadult meg?
- Ő még ott van - mondta Faith rekedt hangon. A rendőr megperdült a sarkán, és előrántotta a fegyverét.
- Az egyik raktárban — pontosított Faith. — Egy raktárban voltunk. Néhány tömbbel arrébb. Az anyám segített elmenekülni. Az anyám még ott van, veszélyben van. Őt is fogva tartja. Ő segített nekem. Amint Faith befejezte a mondandóját, a kimerültségtől eldőlt. A rendőr elkapta, mielőtt hanyatt esett volna.
- Semmi baj - mondta a férfi halkan.
- Most már minden rendben lesz. A mentők már úton vannak. A rendőr közben rádión erősítést kért, és bemondta, amit Faithtől megtudott a raktárról és az anyjáról. Aztán egyszer csak minden összefolyt a lány szeme előtt. Faith még halványan érzékelte, hogy a férfi a karjában tartja, és megnyugtató szavakat mormol neki. Behunyta a szemét, el akart menekülni a világból, ha csak kis időre is. Még hallotta a szirénák távoli hangját, aztán már nem hallott semmit.

fel