Édes megadás
Sportingbet Regisztracios Bonusz
Harminchetedik fejezet
Faith arra ébredt, hogy valaki rázza a vállát. Megpróbálta kinyitni a
szemét, de nagyon fájt.
- Faith, Faith, édesem, kelj fel! A rekedt, sürgető suttogás felrázta
kábultságából a lányt, és nagy nehezen kinyitotta a szemét. Pislogott,
amikor meglátta, hogy az anyja bámul rá.
- Anya?
- Pszt! - mondta Celia Martin, és remegő ujját a lány ajkára tette.
- Bármikor visszajöhet! Maradj csendben! Faith megpróbálta rendszerezni
a zavart gondolatait, de nem tudott koncentrálni. Amikor megpróbált
felülni, nem érezte a karját és a lábát sem.
- Mi történt?
- suttogta Faith.
- Elengedlek, de ahhoz, hogy ki tudjalak oldozni, nyugton kell
maradnod. Rendben? Faith bólintott, és felnyögött, amikor ismét
rettenetes fájdalom hasított a fejébe. Míg Celia a csomót bogozta ki a
csuklóján, Faith behunyta a szemét, és igyekezett összerakni, hogy mi
történt vele. Fájdalom szorította össze a mellkasát, sötét és
rettenetes fájdalom, amikor eszébe jutottak a pisztolylövések. Látta,
ahogyan Mick eldől, azután pedig Gray is. Hazugság. Fájdalom. Zavar.
Semminek sem volt értelme. Forró könnycseppek gurultak le Faith
szempillájáról. A kötél meglazult a csuklója körül, a lány úgy érezte,
mintha ezer apró tűvel szurkálnák, amint a vér ismét megindult az
ereiben. Felnyögött a fájdalomtól, mire Celia megint csak csendre
intette. Néhány perccel később a lány lába is kiszabadult, de csak
feküdt ott, és képtelen volt megmozdulni. Celia megragadta a karját, és
felültette Faitht.
- Figyelj, drágám, el kell tűnnöd innen! A fickó őrült. Meg fog ölni,
ha megkapja a pénzt, ha nem. Az anyja hangjában bujkáló páni félelem
felrázta Faitht a letargiájából.
- Hallottad, amit mondtam, Faith? El kell menned! Nemsokára visszajön.
Segítek neked kijutni hátul, aztán szaladj, és kérj segítséget!
Feltartom, ameddig csak tudom! - Nem maradhatsz itt - suttogta Faith.
- Velem kell jönnöd! Celia türelmetlenül felszisszent.
- Engem nem fog megölni, mert szüksége van rám, de neked menned kell!
Nincs idő okoskodni! Az anyja sürgetésére Faith végre összeszedte
magát. Felállt, de a teste összerándult, amikor a fájdalom végigszaladt
a gerincén. Vajon a férfi megverte? Erősen kellett koncentrálnia, hogy
emlékezni tudjon. Azóta, hogy eljöttek a tengerparti házból, minden
összefolyt. Emlékszik, hogy küzdött, el akart menekülni. Aztán a férfi
fejbe csapta a pisztoly markolatával. Faith a fejéhez emelte a kezét,
majd megnézte. Az ujjai ragacsosak voltak az alvadt vértől. Celia
kirángatta a lányt a sötét szobából. Körülnézett, hol van. Valami
elhagyott raktárépületnek látszott. Faith anyja megtorpant az ajtóban,
azután kihúzta a lányt egy nagy raktárhelyiségbe. A durva beton
felsértette Faith mezítelen lábát, ahogy az anyja mögött botorkált.
Amikor elérték az épület hátsó részét, Celia kinyitott egy ütött-kopott
vasajtót, és kilökte Faitht az éjszakába.
- A sikátor egy utcára nyílik. Menned kell! Bármikor visszajöhet!
Szeretlek! Azzal Celia becsapta az ajtót, Faith egyedül maradt a nedves
fasorban. A lány összekulcsolta a kezét a hasán, és a távoli lámpafény
felé indult. Szédült, forgott vele a világ, és fájdalmai voltak. Futni
kezdett. Az emlékezetében még élénken élt, ahogy az elrablója lelövi
Micket és Grayt. Biztosan megölné őt is. Efelől nem volt kétsége. Faith
mezítelen lába a keskeny sikátor kopott betonján csattogott. Szemét,
romlott étel, és isten tudja még mi nem került a lány lába alá.
Megbotlott, amikor a sikátor végéhez közeledett, és elterült a földön.
Felkiáltott, hiába igyekezett csendben maradni. A fájdalom belehasított
a testébe, amikor a földre zuhant. Faith kétségbeesetten
feltápászkodott, majd ismét futni kezdett. Amikor elérte a sikátor
végét, egy utcát látott. Balra, majd jobbra nézett. Istenem, minden
kihalt volt. Se kocsik, se lámpák a közvilágításon kívül. A város egyik
régebbi kerületében volt, az út mellett lévő üzletek már régen
bezártak. Faith elindult az egyik irányba, és rohanni kezdett.
Fájdalmasan, zihálva kapkodta a levegőt. A látvány összefolyt a lány a
szeme előtt, és eszelősen, szédítően ugrált el mellette. Faith úgy
érezte, mintha valaki kést döfött volna hátulról a fejébe. Egy tömb,
kettő. A lány futott, míg majdnem elájult. Amikor vagy három háztömböt
elhagyott, ismét megbotlott, és a földre zuhant. A kezét maga elé
tette, hogy tompítsa az ütést. Az arcára zuhant a kemény, rossz úton.
Könnyek törtek elő Faith szeméből, és levegőért kapkodott. A
fájdalomtól képtelen volt megmozdulni. Nem tudott felegyenesedni. Nagy
nehezen feltérdelt, és lenézett felszakadt, vérző tenyerére. Ahogy a
lány maga mögé pillantott, hirtelen éles fény vakította el. Faith
védekezőn maga elé kapta a karját, és megpróbálta eltakarni a szemét.
Feltápászkodott, és ismét menekülni akart.
- Hölgyem! Hölgyem, jól van? Faith igyekezett rájönni, hogy ki beszél
hozzá. A fény eltűnt, és a lány egy férfi sziluettjét pillantotta meg,
amint felé lépked. Faith felnyögött, nagy nehezen felállt, tovább akart
rohanni az életéért.
- Houstoni rendőrség. Segíteni akarok! Faith megdermedt, aztán
végignézett magán, és először szembesült azzal, hogy miért aggódik a
rendőr. A ruhája szakadt és véres volt. A haja csapzottan lógott az
arcába. Ahogy a férfi közeledett, elfordította a fénysugarat. A rendőr
arckifejezése szigorú volt, de Faith együttérzést is látott benne.
- Hölgyem, jól van? Elvigyem orvoshoz? A férfi hangja kedves, és
hívogató volt, mintha attól félne, hogy a lány ismét elrohan. A zsaru
keze megérintette a lány vállát, mire remegés futott végig Faith
testén. A férfi ismét a lány arcára irányította a lámpát, Faith elkapta
a fejét.
- Hölgyem, ön Faith Malone?
- A férfi hangja izgatott volt.
- Igen...
- A lány hangja elcsuklott, de újra nekiveselkedett. -Igen, én vagyok
Faith Malone.
- Már kerestük! Az ég szerelmére, hogy sikerült megmenekülnie?
- A férfi hangja hivatalossá vált, és a kezébe vette a rádióját. Faith
hallotta, hogy a férfi izgatottan hívja a rendőrőrsöt, és mentőt kér.
Azután a rendőr ismét a lány felé fordult.
- Hölgyem, el tudja mondani, mi történt? Hogyan szabadult meg?
- Ő még ott van - mondta Faith rekedt hangon. A rendőr megperdült a
sarkán, és előrántotta a fegyverét.
- Az egyik raktárban — pontosított Faith. — Egy raktárban voltunk.
Néhány tömbbel arrébb. Az anyám segített elmenekülni. Az anyám még ott
van, veszélyben van. Őt is fogva tartja. Ő segített nekem. Amint Faith
befejezte a mondandóját, a kimerültségtől eldőlt. A rendőr elkapta,
mielőtt hanyatt esett volna.
- Semmi baj - mondta a férfi halkan.
- Most már minden rendben lesz. A mentők már úton vannak. A rendőr
közben rádión erősítést kért, és bemondta, amit Faithtől megtudott a
raktárról és az anyjáról. Aztán egyszer csak minden összefolyt a lány
szeme előtt. Faith még halványan érzékelte, hogy a férfi a karjában
tartja, és megnyugtató szavakat mormol neki. Behunyta a szemét, el
akart menekülni a világból, ha csak kis időre is. Még hallotta a
szirénák távoli hangját, aztán már nem hallott semmit.