Édes megadás

Harmincnyolcadik fejezet

Gray a bevett fájdalomcsillapító mellékhatása ellen küzdött. A fájdalma enyhült ugyan, de pokolian elálmosodott. Felállt, nem törődve az újabb fájdalommal, amelyet a mozdulat okozott. Ide-oda járkált a kis irodában, igyekezett kisétálni az aggódást a fejéből. Amikor Pop mobilja megszólalt, mindnyájan felpattantak. Pop felkapta a telefont, és a füléhez tartotta. Gray, Micah, Connor és Nathan, mindnyájan kővé meredtek, érdeklődve előrehajoltak.
- Hol?
- hallotta Gray Pop kérdését.
- Hála Istennek! Azonnal ott vagyunk! Pop összecsukta a telefont, és lehunyta a szemét. A keze remegett, ahogy az asztalra tette a mobilt.
- Megtalálták - közölte Pop.
- Most viszik a kórházba. Gray utat tört magának.
- A kórházba? Megsérült? Hol találták meg? Elkapták Samuelst? Pop feltartotta a kezét.
- Lassan, fiam! Tudjuk, hogy aggódsz. Mi is. Nem sokat tudok. Véletlen volt. Egy járőröző rendőr megtalálta a raktár negyedben. Nyilván sikerült megszabadulnia Samuelstől, és elfutott. Megsebesült, de nem tudom, mennyire. A diszpécser azt mondta, a rendőr vele maradt, amíg a mentő meg nem érkezett, és Faith elmondta nekik, hol van Samuels. Ez minden, amit tudok.
- Akkor menjünk! - mondta Gray feszülten.
- Látnom kell! Pop bólintott.
- Majd én viszlek. Gray Faith szobájának az ajtajában állt, és nem tudta levenni a szemét a lányról. Faith aludt a kórházi ágyon. Az arca nagyon törékenynek látszott. A homlokát még álmában is összeráncolta. Gray aggódott. Vajon miféle rémálmokkal küzd alvás közben? A lány fején nagy kötés volt, és több kisebb a kezén meg a térdén. Még a lábfejét is bekötötték. Egy nyugodt kéz érintette meg Gray vállát. Hátranézett. Pop állt mögötte.
- Mit mondott az orvos?
- kérdezte Gray megviselt hangon.
- A szemétláda megütötte Faith fejét a pisztoly markolatával. Agyrázkódása van. Egyébként egészséges. A vágásokat és a sebeket menekülés közben szerezte. Az orvos azt mondta, ma este még bent akarja tartani megfigyelésre, de ha nincs semmi baj, holnap hazamehet. Gray lehunyta a szemét, és édes megkönnyebbülés áradt szét a testében.
- Hála Istennek - suttogta Gray.
- Fiam, pihenned kell. Semmi keresnivalód itt. Holnap újra láthatod. Gray megrázta a fejét.
- Nem fogom itt hagyni. Képtelen vagyok rá.
- Két választásod van, fiam. Vagy magadtól hazavonszolod a segged, és pihensz, vagy megkérem a fiúkat, hogy erőszakkal vigyenek haza.
- Pop a hüvelykujjával a válla felett a bejáratnál ácsorgó Nathanre és Micah-ra mutatott.
- Rajtad múlik. Gray dühödt szitkozódásba kezdett, de halkan káromkodott, hogy ne ébressze fel Faitht.
- Nem hiszem, hogy fel fog ébredni holnapig - mondta Pop.
- Adtak neki fájdalomcsillapítót, és ami azt illeti, sohasem bírta az ilyesmit. Egyszer elment a fogorvoshoz, aki felírt neki egy enyhe fájdalomcsillapítót. Tizenkét órára simán kifeküdt tőle. Micah odasétált Pop mellé.
- Gyere, Gray, hazaviszlek. Reggel eljövünk, és újra láthatod. Gray megadóan sóhajtott.
- Adjatok még egy percet! Gray megfordult, odament Faith ágyához, és hosszan a lányra bámult. Kinyújtotta az ép karját, és az ujjával lágyan megcirógatta a lány arcát.
- Sajnálom - suttogta Gray. Lehajolt, az ajkával megérintette a lány száját, és belélegezte Faith édes illatát.
- Holnap visszajövök, kicsim. Gray vonakodva megfordult, és az ajtó felé vánszorgott, ahol Micah várt rá. Gray Popra és Connorra nézett, akik közben beléptek a szobába.
- Itt marad vele valaki? Nem akarom, hogy egyedül legyen. Pop bólintott.
- Itt leszünk. Menj haza, és pihenj! A legtöbbet azzal segítesz neki, ha rendbe jössz. Gray egyenesen Pop szemébe nézett.
- Szeretem a lányodat. Azt akarom, hogy tudd. Pop arckifejezése megenyhült.
- Tudom, hogy szereted. Gray megfordult és lassan, fájdalmasan elindult a folyosón. Micah utolérte.
- Alhatsz nálam ma éjjel. Nem kellene egyedül maradnod a sebesüléseddel. Gray bólintott. Túl fáradt volt ahhoz, hogy vitatkozzon.
- Tudsz valami újat az üggyel kapcsolatban?
- Elkapták Samuelst - mondta Micah keserűen.
- Meg akarom ölni azt a szemetet.
- Igen, én is - mondta Micah.
- Mi van Faith anyjával?
- kérdezte Gray.
- Pop mondott valamit arról, hogy segített a lánynak elmenekülni.
- Azt hiszem, épp kihallgatják. Nem tudom, kiderítették-e már, hogy benne volt-e, vagy sem. Gray bólintott.
- Akárhogy is, biztosan aggasztani fogja Faitht.
- Persze. Hogy a franc egye meg. A két férfi kisétált a sürgősségi osztály kijáratán, és Micah autója felé indultak. Néhány óra volt még napfelkeltéig. Graynek nagyjából huszonnégy óra alvásra lesz szüksége. Bemászott a kocsiba, hátradőlt az ülésen, és lehunyta a szemét. Micah is beszállt, és beindította a motort. Rükvercbe tette az autót, de nem indult el. Gray Micah-ra nézett, és látta, hogy az őt bámulja.
- Mi van? Micah hallgatott.
- Mihez fogsz kezdeni, ember? Úgy értem, a munkáddal. Visszamész, és ennyi volt? Gray teste megfeszült. Vége. A férfit, aki megölte Alexet, Mick-et és bántotta Faitht, letartóztatták. Gyakorlatilag az itteni megbízatása véget ért. Még egy kis idő, és vége a hivatalos eltávozásának. Egy hónappal korábban még azt mondta volna, hogy semmi oka sincs ott maradni. De most már semmi oka nem maradt, hogy visszatérjen Dallasba.
- Nem mehetek vissza - mondta Gray egyre biztosabban érezve a döntése helyességét. Ez volt az első dolog, amitől kellemesen érezte magát az elmúlt két napban. Micah bólintott.
- Reméltem, hogy ezt mondod. Faith nagyszerű csaj. Jól beilleszkedtél itt. El tudnánk viselni téged hosszú távon is.
- Nem vagyok benne biztos, hogy Pop ugyanígy érez - mondta Gray.
- De akár neki dolgozom, akár valaki másnak, nem hagyom el Faitht.
- Figyeld csak meg, rendben lesz ez is. Gray remélte. De nem ez volt, ami a legjobban aggasztotta. Még mindig oda kell állnia Faith elé, és szemtől szemben elmondani neki az igazat. A férfi hálás volt, hogy a lány él és jól van. Végre kimutathatja neki, mennyire szereti.

fel