Édes megadás

Sportingbet Regisztracios Bonusz

Harminckilencedik fejezet

Faith felébredt, és úgy érezte, mintha a szája tele lenne vattával. Pislogott, igyekezett visszaemlékezni, hogy hol van, de sötét volt. Lassan már kezdte gyűlölni a sötétséget. Sírás tört utat magának felfelé a torkában, ahogy fészkelődni kezdett, és megpróbált rájönni, hol van.
- Faith, jól vagy?
- kérdezte Connor.
- Fényt - kérte rekedten Faith.
- Kapcsold fel a lámpát, légy szíves! A lány hallotta, hogy Connor a sötétben matat, aztán enyhe fény terült szét a szobában. Faith felnyögött, pislogott, és eltakarta a szemét a kezével. Az ágy hullámzott, amikor megmozdította a kezét, és látta, hogy Connor aggódó arccal fölé hajol.
- Hogy vagy, kedvesem? Faith megnyalta az ajkát, és egy ideig forgatta magában a választ.
- Azt hiszem, jól vagyok. Connor... Gray... meghalt?
- kérdezte a lány izgatottan.
- Istenem, dehogy, édesem. Jól van. Hazaküldtük, mert egy golyót kapott a vállába, de még így is úgy rohangált fel-alá, mint aki megőrült. Az orvos tanácsa ellenére otthagyta a kórházat, és az égvilágon mindent megmozgatott, hogy megtaláljunk. Faith megkönnyebbülten ernyedt el az ágyon.
- Láttam, hogy elesik. Az a férfi rálőtt. Azt hittem, meghalt.
- Egy könnycsepp gurult végig a lány arcán. Faith behunyta a szemét, amikor a szörnyű emlék eszébe jutott. Connor a lány homlokára tette a kezét.
- Ne aggódj Faith! Gray jól van. Érted jobban aggódom. Annyi minden történt vele. Faith a fejsérülése nélkül is beleszédült volna.
- Mi az ördögért ég a villany?
- dörögte Pop az ajtóból. Faith felnézett, és látta, hogy a férfi két kávéscsészét tart a kezében. Fáradtnak és megviseltnek látszott. Az aggodalom mély ráncokat vésett az arcára. Faith szörnyen érezte magát, hogy ennek ő az oka. A felismerés ezer tőrként hasított a lány tudatába. Minden, ami történt, miatta alakult így. Faith lehunyta a szemét. Abban a percben azt kívánta, bárcsak elaludna, és máshol ébredne fel. Pop karja a lányéra fonódott. Faith kinyitotta könnyes szemét, és látta, hogy a férfi az ágyánál áll.
- Tíz évet öregedtem miattad, te lány! - mondta Pop mogorván.
- Nem tudom, mi jár épp most a csinos kis fejedben, de biztos vagyok benne, hogy nem tetszik, és nem értek vele egyet.
- Minden olyan zavaros - suttogta Faith.
- Csak haza akarok menni.
- Így is lesz - mondta Pop gyengéden, és megdörzsölte a lány kezét.
- Az orvos azt mondta, ha minden rendben lesz, ma hazajöhetsz. Szerintem nemsokára jön, és megvizsgál egy kicsit.
- Hozzak neked valamit?
- szólalt meg Connor.
- Vizet kérek - súgta Faith. Connor gyorsan töltött a lánynak egy pohár vizet, majd Faith ajkához tartotta, hogy ihasson.
- Gray bejött tegnap éjszaka, mert látni akart, de hazaküldtem - mondta Pop.
- Komoly fájdalmai vannak. Még mindig a kórházban kellene lennie. Faith lehunyta a szemét.
- Nem akarok most beszélni róla.
- Faith, kedvesem! - Kérlek - suttogta a lány.
- Pop, hagyd! - mondta Connor határozottan.
- Pihennie kell, hogy meggyógyuljon. Pop sóhajtott és bólintott. Kopogtak az ajtón. Miután senki sem nyitott be. Pop összeráncolta a homlokát, és az ajtóhoz ment. Egy másodperccel később különös kifejezéssel az arcán tért vissza.
- Ki volt az?
- kérdezte Faith. Pop megköszörülte a torkát.
- Az anyád, Faith. Eljött hozzád. Azt kérdezte, nem bánnád-e, ha egy percre bejönne. Faithnek összeszorult a szíve, és rettegés áradt szét a mellkasában.
- Semmi olyat nem kell tenned, amit nem akarsz - nyugtatta meg a lányt Pop. Faith szemébe ismét könnyek szöktek, és végiggurultak az arcán. Sírás fojtogatta a torkát. Milyen szörnyű, hogy az anyja puszta említésére máris sírni kezd! Connor megfogta a lány kezét, és megszorította.
- Ne hagyd, hogy fájdalmat okozzon neked, Faith! Ha azt akarod, hogy elmenjen, elküldöm. Nem kell találkoznod vele, ha nem akarsz.
- Hadd jöjjön be - mondta a lány fáradtan. Connor ismét megszorította Faith kezét.
- Végig itt leszek melletted, Hugi! Pop az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. Néhány másodperccel később Celia Martin sétált be zavartan. Néhány méterre megállt az ágytól, mielőtt közelebb lépett volna. Faith három év óta most nézhette meg először alaposan az anyját. Az idő nem bánt vele kíméletesen, fáradtnak, megviseltnek és öregnek látszott. Már nem az a sugárzó fiatal nő volt, akire Faith a gyermekkorából emlékezett. A szeme fénytelen volt, talán az életre szóló ballépések feletti fájdalom tükröződött a tekintetében. Faith várt, nem tudta, mit mondjon. Megköszönje? Megköszönje, hogy megmentette? De hát az egész helyzetet maga Celia idézte elő. Faith lenyelte a benne forrongó dühöt, és összeszorította a fogát, hogy szinte már fájt. Connor az ujjával a lány kezét simogatta. Faith a tenyerébe szorította Connor ujját, mintha az élete függne tőle. Celia először Popra és Connorra nézett.
- Mindig is hálás leszek nektek azért, amit Faithért tettetek. Nagyot hibáztam. De boldog vagyok, hogy hozzátok fordulhatott. Faith beharapta az alsó ajkát, nehogy kitörjön belőle a sírás. Celia közelebb lépett Faithhez, és úgy látszott, mintha ő is a sírással küszködne.
- Mindent elrontottam, kicsim. Tudom, mindig ez történik velem. Csak el akartam jönni, hogy elmondjam neked, mennyire sajnálom. És meg akarom köszönni, amit a rendőrségnek mondtál. Nem fognak vádat emelni ellenem, ha tanúskodom Eric ellen.
- Örülök - suttogta Faith.
- Remélem... Remélem, később majd találkozhatunk. Mondjuk, ha már jobban vagy. Faith gyomra összeszorult. Connor ismét elkezdte simogatni a hüvelykujjával a lány kezét, hogy megnyugtassa.
- Bo... Bocsáss meg. Most képtelen lennék rá - szólalt meg Faith. Akkora gombóc ült a torkában, hogy alig kapott tőle levegőt. A könnyek egyre sűrűbben áztatták az arcát. Faith magában átkozta őket.
- Azt szeretném, ha elmennél.
- A lánynak nem volt könnyű kiszűrni a fájdalom és a csalódottság nyilvánvaló érzését a hangjából. Abban a pillanatban Faith úgy érezte, hogy mindenki cserbenhagyta, akit valaha szeretett. Lehunyta a szemét, elfordította a fejét a párnán, és zokogni kezdett.
- Elég volt - mondta Pop szárazon.
- Ennyi elég volt neki.
- Persze. Sajnálom.
- válaszolta Celia.
- Megyek.
- Sss, drágám, ne sírj! - mondta Connor, és közben a füle mögé simította a lány haját.
- Csak megfájdul tőle a fejed.
- Haza akarok menni - mondta Faith fojtott hangon.
- Beszélek az orvossal, és meglátjuk, mit mond - mondta Pop kedvesen. Amikor Pop elment, Faith még jobban zokogni kezdett. Hála Istennek nem a hangos, fuldokló zokogás volt, mert menten szétrobbant volna a feje. Csak csendesen csordogáltak a könnyei lefelé az arcán. Egyre szaporábban és szaporábban. Mintha átszakadt volna benne egy gát. Connor leült Faith ágyára, és megölelte. Nem mondott semmit, csak a karjában tartotta, míg a lány sírt, és időnként megpuszilta a fejét. Néhány perccel később bejött Pop, a sarkában az orvossal. A doktor összeráncolta a homlokát, miután alaposan megnézte magának a lányt.
- Az édesapja azt mondta nekem, hogy szeretne hazamenni, én azonban nem szeretném hazaengedni, amíg láthatóan ennyire fel van dúlva. Vannak fájdalmai? Faith megrázta a fejét, de közben kis híján felszisszent.
- Csak haza akarok menni - suttogta Faith.
- Hazajön velünk - szólalt meg Pop.- Egyenesen ágyba dugjuk. A kisujját sem fogja mozdítani, a szavamat adom rá.
- Nos, a CT vizsgálat eredménye negatív, és a kobakján lévő púptól eltekintve a többi sérülés nem veszélyes. Örömmel hazaengedem, de ha romlik az állapota, ha szédül, vagy hány, vagy elkezdi elveszíteni az eszméletét, azonnal jöjjön vissza. Pop bólintott.
- Vigyázunk rá. Megígérem.
- Jól van. Szólok a nővérnek, hogy készítse el a zárójelentést. Valaki mindjárt jön, és intézi a papírügyeket.
- Köszönjük, doktor úr! - mondta Pop. Miután az orvos elment. Pop odalépett az ágyhoz, és megveregette Faith karját.
- Hazamegyünk, és vigyázunk rád. Észre sem veszed, és újra makkegészséges leszel. Faith bólintott, és hirtelen nagy nyomás nehezedett a mellkasára. Nagyon igyekezett, hogy ne gondoljon Grayre, de így, hogy beszélt az anyjával, már csak ő volt hátra. Faith úgy érezte, most még egyszerűen nincs elég ereje ahhoz, hogy találkozzon vele.

fel