Luxusnyalánkság
Sportingbet Regisztracios Bonusz
NEGYEDIK FEJEZET
Szia! Érdeklődni szeretnék a hirdetésed kapcsán a Gáláns Úriember
pozíciójáról. 42 éves férfi vagyok, és ez idő szerint a nyugati
városrészben élek. Először is szeretnék rámutatni, hogy a bőséges heti
zsebpénz kérdése számomra nem jelent problémát, mivel jelenleg
meglehetősen magas beosztásban dolgozom Sydney egyik legnagyobb jogi
cégénél. A foglalkozásom természete miatt az ember hírneve
felbecsülhetetlen, így egyelőre szeretnék névtelen maradni. A
hirdetésed legnagyobb vonzereje, hogy állításod szerint értelmes,
művelt nő vagy, ami remélem igaznak bizonyul, mert igen nagyra tartom a
nőkben az intelligenciát. Felteszem, erős a libidód, számomra ez
feltétlen szükséges kívánalom lenne, és ilyenformán nem is óhajtok
továbbhaladni, ha ez nem áll fenn. Szeretnék többet megtudni a
múltadról és az érdeklődési körödről, és több képet is szeretnék látni
rólad. Ha lennél olyan kedves, hogy megteszed ezt, legalább egy egész
alakos képet szeretnék, meg egy fotót az arcodról álarc nélkül.
Alapvetően olyan nőt keresek, aki vonzó, intelligens, és aki enyhíteni
tudja egy hosszú nap fáradalmait a párkapcsolattal járó kötöttségek és
felelősségek nélkül. Remélem ez az amit nyújtasz. Ha eddig nem tettél
szert valakire, aki kielégítené az igényeidet, kérlek amint csak lehet
írd meg a válaszokat a kéréseimre és kérdéseimre, és majd onnan
folytatjuk. Szívbéli üdvözlettel, David
Kedves David! Valóban a hosszú nap fáradalmainak kötöttségek nélküli
enyhítését kínálom. Hogy teljesen őszinte legyek veled, a közelmúltban
elég csúnyán összetörték a szívem és ez az egyik oka, hogy ilyen
felállást kínálok – élvezem egy férfi elkényeztetését, de mindezt a
szerelem kockázata nélkül szeretném tenni. Csatolva megtalálod a
fotókat. A folytatás legjobb módja az lenne, ha valamilyen „semleges”
helyen találkozhatnánk, és szemtől szembe beszélhetnénk. Üdv, Holly
Kedves Holly! Köszönöm a képeket, valóban elképesztő nő vagy. Jelenleg
nagyon elfoglalttá tesz a munkám – nagyon nagy kérés lenne, hogy autózz
ki nyugatra és találkozz velem egy helyi bárban pénteken néhány italra?
David
Kedves David! Habár úgy képzelem, hogy az ügyletek többségét az én
otthonomban fogjuk bonyolítani, örömmel találkozom veled néhány italra.
Mikor és hol lenne neked alkalmas? Üdv, Holly
Miközben Parramatta felé autóztam, igyekeztem nem gondolni túl sokat a
férfira, akivel találkozóm volt. A pasi kétségkívül perverz.
Nehéz volt elhinni, hogy egy ismeretlen kocsma felé autózom, hogy egy
idegennel találkozzam, aki meg akar venni engem. És nem csak a szakmai
képességeimet. Fizetni fog minden egyébért is, amiben jó vagyok. Mint
például a főzésért, a masszázsokért és beszélgetésekért. Meg a szexért.
Hoppá!
A tökéletességig manikűröztettem és pedikűröztettem magam, és a nap
folyamán kicsit korábban hajat is mostam – valamint lepedőket, ablakot,
a fürdőszobát, és még az ágyam mellett álló kis éjjeliszekrényt is, ami
dugig volt lejárt szavatosságú kondomokkal. Tudtam, hogy David nem
ugrik el a lakásomba, inkább volt ez egyfajta szimbolikus megtisztítás,
mint bármi más.
Elnyomtam az önmagammal szembeni kételyeimet, és a társalgási blöffölés
iránti csodás adottságomra gondoltam. Mélyeket lélegeztem és meggyőztem
magam, hogy helyes dolgot cselekszem. Még ha a dolgok a lehető
legrosszabbul sülnek is el, abból is tanulhatok. A szenvedés fejleszti
az ember karakterét, bla-bla. Vállald fel a tanulságot, Holly! Most
először végre én fogok választani, ahelyett, hogy engem választanának.
Voltak kapcsolataim korábban is, de ez lesz az első alkalom, hogy
interjút tartok. A végső döntést én hozom meg.
A lány a hálószobai tükrömben káprázatosan nézett ki, de még mindig
nehezemre esett elhinnem, hogy ez én lennék. Mi van, ha nem találnak
elég vonzónak? Mi van, ha úgy gondolják, hogy átlagos arcom van? Mi
van, ha túl öregnek tartanak? Talán impotensek.
Talán számlát kérnek majd, hogy az egészségbiztosítónál
elszámolhassanak engem.
Mi lehet bennem az, amire ezek a férfiak vágynak? Talán én egyedül
biztosítok az egész bolygón „teljes szolgáltatást”. Minden kis
porcikámmal. Sokdimenziós munkakör. Ügynökséget kellene nyitnom.
Vezetés közben csak úgy száguldoztak a fejemben a gondolatok. Ne hagyd,
hogy az italodba keverjen valamit és elkábítson; ne osztogass ingyen
ajándékokat; ne szállj be az autójába; maradj szem előtt; kérd meg a
bárpultost, hogy ne hagyjon vele távozni, ha eszméletlennek látszol;
mosolyogj sokat.
Lévén, hogy elegendő időt hagytam dugókra, kisebb koccanásokra és
terrortámadásokra, háromnegyed órával korábban érkeztem egy csaknem
tökéletes autóút után. Az út pont a találkozóhelyünk előtt haladt el.
Micsoda szerencse. Súlyos térképolvasási elégtelenségben szenvedek, és
teljességgel képtelen voltam egyszerre vezetni és a térképet lapozgatni.
A kocsmát a szemben lévő KFC étteremből figyeltem. Leültem, popcorn
csirkét eszegettem, hozzá kóla lightot kortyolgattam, és reméltem, hogy
nem kenem el a rúzsomat. Néztem, ahogyan kezd megtelni a kocsma
parkolója. Egy öltönyös férfi fel-alá járkált. Ő lenne az? Remélem,
hogy nem. Öregnek és stresszesnek tűnt. És ami még ennél is rosszabb,
azt hiszem, az a közelben parkoló régi Holdén volt az ő autója. Azok,
akiknek régi Holdenük van, nem engedhetnek meg maguknak heti 1000
dollárt, akkor legalábbis nem, ha azt vezetik. A gazdagok tartottak a
garázsukban vadonatúj Holdeneket a Harley Davidsonuk és egyéb, szinte
soha nem használt dolgaik mellett.
6.45-kor az öltönyös férfi belépett a kocsmába. Kérlek, add, hogy ne ő
legyen az!
6.55-kor újra megnéztem a rúzsomat a mosdóban, majd odahajtottam a
találkámra. Találka! Hát ezt a szót se használtam túl gyakran az
életemben. Az egész olyan nagyon, nagyon új volt! Egész testem
bizsergett az izgalomtól.
46 Behajtottam a parkolóba, végrehajtottam egy tökéletes tolató
beállást, vetettem még egy pillantást az ajkaimra és pontban 7.00-kor
besétáltam.
A hely egy lebuj volt. A sörkert úgy nézett ki, mint a Port Stephens
Bowling Klub a női egyes döntője alatt. Én már csak tudom. Ott voltam
mindegyiken az elmúlt öt évben. Egyszer lerészegedtem ott Anyuval, és
még hajnali háromkor is ott roptuk a táncparketten. Anyák napja volt,
és amikor az összes többi anya látta, hogy az enyém milyen remekül
szórakozik, ők is táncra akartak perdülni. Még egy járókeretes hölgy is
elkezdett forgolódni. Ez lenne az alkohol népszerűségének az oka hogy
gyengíti az ítélőképességünket? Másfelől viszont, előítéletmentesnek
illene lennünk. Ennek semmi értelme.
Kényelmesen végigfürkésztem a főtermet. Több éve találkozgattam
emberekkel kocsmákban, mint amennyit szívesen bevallanók. Odasétáltam a
bárpulthoz, és végrehajtottam, a „végignéz a termen, majd az órájára
pillant” trükköt. Ez az összegyűlt sokaság tudtára adja, hogy az ember
nem elhagyatott facér, hanem valójában találkozója van valakivel egy
előre megbeszélt időpontban. Hogy ez igaz-e vagy sem, az lényegtelen.
Ezáltal felmérhetünk mindenkit, anélkül, hogy bárki is zaklatna.
Kocsmai etikett.
Ahogy a kiszolgálásra várakozván ott álltam, tovább vizslattam a bárt.
Láttam egy magányos férfit, de ő épp befejezte a vacsoráját, így fogtam
a vodka-szódámat (hogy elkerüljem az italomba csempészett kábítószert),
és lehuppantam egy ajtó felé néző bárszékre. Olyan egyedül éreztem
magam, mint a kisujjam. Faltól falig bármerre néztem, csak pamutflanel
ingeket láttam, én meg olyan voltam, mint egy marslakó a belvárosi
öltözékemben: feszes fekete nadrág, lazán aláomló, hosszú, áttetsző
fekete felső, a dekoltázsra pusztán csak utalva, és fényes fekete
lakkbőr cipő.
Az öltözék és a helyszín kiválasztására nulla pont. Megjegyzés
magamnak: soha többet ne találkozz bárban! Soha ne találkozz messzebb,
mint ahová elsétálhatsz az otthonodtól! Én tartom az interjúkat;
jöjjenek ők hozzám.
Nemtörődöm hangnemmel próbálkozván írtam egy sms-t David-nek, hogy
„itt” vagyok. Néhány pillanat múlva válaszolt, és azt írta, hogy pár
percet késik. Idegesen felhajtottam a vodkámat, és emlékeztettem magam,
hogy ne hagyjam, hogy meghívjon egy italra.
A vállam mögé söpörtem a hajam, és a körmömet piszkáltam. Már vagy
ezerszer újrahelyezkedtem a széken.
És ekkor belépett David.
Azonnal tudtam, hogy ő az. A valakit kereső férfi kinézete egészen más,
mint azé a férfié, aki már megtalálta, akit keresett.
Nem az öltönyös férfi volt. Nem látszott perverznek. Ha jobban
belegondolok, különösebben még csak vagyonosnak sem tűnt. Nagyon
átlagos fekete nadrág, és egy semmitmondó póló volt rajta. A cipője
szép fényes volt, de semmi különös. Homokszínű, ritkuló haja volt, és
vékony testalkata, némi sörhassal. Bőrének kissé vöröses árnyalata azé
az emberé volt, aki túlontúl sok évet töltött a napon, mielőtt
észbekapott volna, hogy mit is művel a hajszálereivel. Soha nem voltam
valami jó a kor megállapításában, de arra tippeltem, hogy az ötvenes
évei közepe vagy vége felé járhat.
– Holly? – kérdezte, és úgy tűnt, tetszik neki, amit lát. Ez már
önmagában is megkönnyebbülés volt. Ez egy pozitív élmény lesz, indult
be a fejemben, akár egy mantra. Bármi lehet pozitív elegendő utólagos
éleslátással, még ha csak azért is, mert az ember még életben van, és
nem döntött úgy, hogy inkább meghal.
Annyira nagyon hétköznapi volt. Annyira egyszerű. Átsétálhattam volna
rajta, és nem aprítana fel millió kis darabbá. Örültem, hogy nem kértem
még a bárpultost, hogy tartsa rajtunk a szemét.
– Szia! Hogy vagy? Miért nem rendelsz egy italt? Nekem már van. –A
poharam felé biccentettem és néztem, ahogy a bárpulthoz sétál.
A Johnnal való kapcsolatom során sok barátjával találkoztam, akiknek
legtöbbje a milliomostól zilliomosig terjedő sávba tartozott. Volt
valami a gazdag férfiak járásában, mozdulataiban, öltözékük stílusában,
és David ezeknek egyikét sem mutatta. Bíztam benne, hogy ki tud
fizetni. Próbáltam felidézni a reakcióját az áramra. Talán csak
szeretett volna találkozni velem, hogy láthassa a nőt, aki olyan
arcátlan, hogy heti 1000 dollárt számol fel a férfiaknak.
Miközben alaposan szemügyre vettem, nehéz volt nem ítélkezni felette.
Figyelmeztettem magam, hogy nincs ehhez jogom. Olyan nő voltam, aki nem
tudta kifizetni a számláit, és idegen férfiakkal kellett kedveskednie,
akik láthatóan sokkal később váltak a szex megszállottjaivá, mint
ahogyan azt a természet tervezte. Ez nem az ítélkezésről szólt,
emlékeztettem magam. Hanem a túlélésről.
Amikor David visszatért a bárpulttól, elfoglaltunk egy díványt a
sarokban, és én belekezdtem a blöffölésbe, amit annyi idővel ezelőtt
vittem tökéletességre még Johnnal. Olyasmikről csacsogtam, amiket annak
idején John láthatóan vonzónak talált, mint például a világ
szépségéről, és hogy micsoda felpezsdítő hely is az. David nagyon nem
akart megnyílni. Reméltem, hogy magával ragadtam, de talán csak az
nyűgözte le, hogy képes vagyok ennyit locsogni.
Amikor felajánlotta, hogy hoz még egy kör italt, egy szénsavmentes
ásványvizet kértem (hogy láthassam, ha esetleg valamilyen tablettát
csempész a poharamba), és alaposan szemmel tartottam a kezét, míg a
bárpultnál állt. Nem kellett volna aggódnom. Bárki, aki az italok
begyógyszerezésére vagy nők megerőszakolására adja a fejét, az ebben a
kocsmában egészen biztosan nem jár sikerrel. Több volt itt a fény, mint
a Sydney Cricket Ground stadionban.
Egyik legszebb mosolyomat villantottam rá, amikor visszatért, de nem
tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy annak a bizonyos
„vonzalomnak”, amire olyan sok levelezőpartnerem utalt, nyoma sem volt.
Reméltem, hogy nem ő volt a legjobb a rosszak közül.
– Szóval milyen fajta szexet szeretsz? – kérdezte David és hirtelen
előrehajolt, mintha a válaszom minden egyes szavát hallani akarná.
Szeretném azt mondani, hogy a kérdés kibillentett az egyensúlyomból, de
számítottam rá, és a válaszom jó előre begyakorolt volt.
– Hát, a legtöbb dolgot szeretem – feleltem. –A fájdalmat meg az
állatokat leszámítva. És az sem jó, ha valaki túl fiatal. De szerintem
a szex egészséges dolog. A kisbabagyártástól eltekintve az élvezetről
meg az orgazmusról szól. Arról, hogy az ember kielégüljön. Néha azt
kívánom, bárcsak a nők is inkább úgy tudnának tekinteni a szexre, mint
a férfiak; akkor talán sokkal kevesebb férj lépne félre.
A fene abba az átkozott nagy számba! Valószínűleg ő is egy félrelépő
férj. Megjegyzés magamnak: ezzel többet ne gyere!
– Hát igen. Az én feleségem is ilyen kissé – mondta David komoran. –
Olyan kierőszakolni belőle egy kefélést, mintha a fogát húznák. Frigid
picsa. Már hosszú ideje rázós a szex, de még mindig igyekszik
kisajtolni belőlem minden dolláromat.
Összerándultam. Hová tűnt az e-mailjei udvariassága? Talán csak írásban
ment neki a nagyfőnök-beszéd, szóban már nem. Úgy éreztem, muszáj a nő
védelmére kelnem. – De mi van a gyerekeitekkel? Ők a tieid is. Rájuk
biztosan szívesen költesz.
– Nem sikerült gyerekeket összehozni – felelte. – Különben is, a
kibaszott pénzemre már azelőtt szert tettem, hogy találkoztam volna
vele, húsz évvel ezelőtt! De úgy néz ki, hogy ennek ellenére is
jogosult a vagyonom felére. Hülye liba! – Mérgesen meredt az italába.
Szóval a felesége olyan volt, mint én, csak épp kevésbé őszintén
csinálta mindezt. Pénzt szedett ki ebből a férfiből, akit még csak nem
is szeretett, olyan szolgáltatásokért, amiket végre sem hajtott. Nem
csoda, hogy annyira zavarba ejtőnek találtam az évek során a házasság
intézményét; de talán arról van szó, hogy a férfiak már nem szívesen
kockáztatják a válást.
– Talán megérdemli a pénzt, amiért gondoskodik rólad – csúszott ki a
számon. – Húsz év hosszú idő. Lehet, hogy csak unatkozik. Nem is csoda,
ha jobban belegondolunk. Mert hát egy átlagos merev pénisz, milyen
hosszú is, 15 centi? Legyünk nagyvonalúak, és mondjunk 20 centit. És
egy normál kefélés mennyi – száz lökés? Ez azt jelenti, hogy az átlag
dákó két méter hosszú! És ha az ember ugyanazzal a pénisszel kefél,
mondjuk heti háromszor? Az hat méter! Szorozzuk ezt meg durván ötven
héttel egy évben és máris egy elképesztő 300 métert kapunk. Szóval, ha
hűséges házasságban éltél, az azt jelenti, hogy a feleséged 6
kilométert kapott ugyanabból a bránerből – nem csoda, hogy ráunt! Ha
belegondolsz, te sem akarnál oda-vissza utazgatni ugyanazon az
útszakaszon – mi az ördögért akarnád ugyanezt tenni egy hímtaggal?
Figyelmesen néztem Davidét. A pszicho-rizsám működött – szélesen
vigyorgott, és tetszett neki a hasonlat.
– Beszélned kellene a kibaszott feleségemmel – mondta. – Különben mondd
csak, te lenyeled? – Előrehajolt és megnyalta a száját, miközben a
mellemet bámulta.
A fene az utalással a dekoltázsomra!
– Persze – hazudtam. – Nincs sok minden, amit ne vennék a számba.
Ez igaz is volt. Némileg, legalábbis. És nagyon reméltem, hogy több
meggondolatlanság nem fogja elhagyni a szám.
– Azt el is hiszem. – Sokatmondóan rám kacsintott. Nem mertem az
ágyékára nézni, de biztosra vettem, hogy merevedése van.
– Hát… ööö… nekem hamarosan mennem kell – mondtam, és belül
megvonaglottam. – Néhány gyors kérdés. Azt akarod, hogy mindig
kiautózzak ide, vagy találkozhatunk az én lakásomon? A nappalok vagy
inkább az esték érdekelnek?
Sokat gondolkoztam ezeken a dolgokon. Olyat szerettem volna, aki a
lakásomra jön, lehetőleg napközben. Valakit, akinek van egy felesége,
akihez hazamehet. Valakit, aki nem táborozna állandóan a küszöbömön.
Valakit, akivel nem kéne félig lerészegednem ahhoz, hogy élvezni tudjam
a társaságát. Valakit, aki nem akarja, hogy bárhová is elautózzak.
– Mindenképpen az esték – felelte David. – És néhány ott alvás nálam,
hogy az egész éjszaka a miénk lehessen.
Újra megnyalta a szája szélét – eddig észre sem vettem, milyen vékonyak
az ajkai. Nehezemre esett, hogy ne húzzam el a szám.
– Ööö… na és mi van az ételekkel? Szeretnéd, hogy főzzek is neked? Mit
szeretsz enni?
– Olasz kaját. Tésztát – mondta. – De leginkább a szex érdekel.
Valószínűleg nem jött rá, hogy a nőket is fel lehet falni. Gyanítottam,
hogy ez a férfi nem nyújt az embernek túl sok örömet.
– Nos, megkaptad a telefonszámomat. Találkoztál velem. Gondold végig a
dolgot. Nekem van még néhány… találkozóm jövő héten. Következő péntekig
értesítelek a döntésemről. Bárki lesz is az, azt szeretném, ha az
azutáni hétfőn kezdene – az 1000 dollárt előre kérem.
Phű. Kimondtam! Mindazt, amit egy hölgynek nem illik kimondania.
Pénzért szex, meg ilyesmi. A jó kislányoknak mindezt úgy illik
megszereznie, hogy megházasodnak, aztán 6 kilométerrel odébb
összezárják a lábukat.
– A hétvégén átgondolom – mondta David. – Igazság szerint, mostantól
sokat fogok rád gondolni.
Adtam egy gyors puszit a szájára, közben igyekeztem leplezni a
megvetésemet, és ő még előttem kisétált. Én a női mosdóba mentem, újra
feltettem a rúzsom, és ugyanúgy mostam kezet, mint ahogy egy sebész
tenné, mielőtt kesztyű nélkül elvégez egy nyitott szívműtétet. Aztán
egy darabig a vécé lehajtott tetején ücsörögtem, államat a kezembe
támasztva, és reméltem, hogy nem követtem el valami rettenetes hibát.
Ahogy visszaindultam az M4-es autópályán, felcsipogott a telefonom.
David volt az. – Elfelejtettem megkérdezni: nem akarsz dugni? –
érdeklődött.
Nagyot nyeltem.
– Bocs, de honnan tudhatnám, hogy igazi vagy-e? – kérdeztem vissza
hűvösen. – Előbb látnom kell a pénzed a számlámon. Az autópályán
vagyok, le kell tennem.
Ekkor hallottam róla utoljára.