Luxusnyalánkság

Sportingbet Regisztracios Bonusz

NEGYEDIK FEJEZET

Szia! Érdeklődni szeretnék a hirdetésed kapcsán a Gáláns Úriember pozíciójáról. 42 éves férfi vagyok, és ez idő szerint a nyugati városrészben élek. Először is szeretnék rámutatni, hogy a bőséges heti zsebpénz kérdése számomra nem jelent problémát, mivel jelenleg meglehetősen magas beosztásban dolgozom Sydney egyik legnagyobb jogi cégénél. A foglalkozásom természete miatt az ember hírneve felbecsülhetetlen, így egyelőre szeretnék névtelen maradni. A hirdetésed legnagyobb vonzereje, hogy állításod szerint értelmes, művelt nő vagy, ami remélem igaznak bizonyul, mert igen nagyra tartom a nőkben az intelligenciát. Felteszem, erős a libidód, számomra ez feltétlen szükséges kívánalom lenne, és ilyenformán nem is óhajtok továbbhaladni, ha ez nem áll fenn. Szeretnék többet megtudni a múltadról és az érdeklődési körödről, és több képet is szeretnék látni rólad. Ha lennél olyan kedves, hogy megteszed ezt, legalább egy egész alakos képet szeretnék, meg egy fotót az arcodról álarc nélkül. Alapvetően olyan nőt keresek, aki vonzó, intelligens, és aki enyhíteni tudja egy hosszú nap fáradalmait a párkapcsolattal járó kötöttségek és felelősségek nélkül. Remélem ez az amit nyújtasz. Ha eddig nem tettél szert valakire, aki kielégítené az igényeidet, kérlek amint csak lehet írd meg a válaszokat a kéréseimre és kérdéseimre, és majd onnan folytatjuk. Szívbéli üdvözlettel, David
Kedves David! Valóban a hosszú nap fáradalmainak kötöttségek nélküli enyhítését kínálom. Hogy teljesen őszinte legyek veled, a közelmúltban elég csúnyán összetörték a szívem és ez az egyik oka, hogy ilyen felállást kínálok – élvezem egy férfi elkényeztetését, de mindezt a szerelem kockázata nélkül szeretném tenni. Csatolva megtalálod a fotókat. A folytatás legjobb módja az lenne, ha valamilyen „semleges” helyen találkozhatnánk, és szemtől szembe beszélhetnénk. Üdv, Holly
Kedves Holly! Köszönöm a képeket, valóban elképesztő nő vagy. Jelenleg nagyon elfoglalttá tesz a munkám – nagyon nagy kérés lenne, hogy autózz ki nyugatra és találkozz velem egy helyi bárban pénteken néhány italra? David
Kedves David! Habár úgy képzelem, hogy az ügyletek többségét az én otthonomban fogjuk bonyolítani, örömmel találkozom veled néhány italra. Mikor és hol lenne neked alkalmas? Üdv, Holly

Miközben Parramatta felé autóztam, igyekeztem nem gondolni túl sokat a férfira, akivel találkozóm volt. A pasi kétségkívül perverz.
Nehéz volt elhinni, hogy egy ismeretlen kocsma felé autózom, hogy egy idegennel találkozzam, aki meg akar venni engem. És nem csak a szakmai képességeimet. Fizetni fog minden egyébért is, amiben jó vagyok. Mint például a főzésért, a masszázsokért és beszélgetésekért. Meg a szexért.
Hoppá!
A tökéletességig manikűröztettem és pedikűröztettem magam, és a nap folyamán kicsit korábban hajat is mostam – valamint lepedőket, ablakot, a fürdőszobát, és még az ágyam mellett álló kis éjjeliszekrényt is, ami dugig volt lejárt szavatosságú kondomokkal. Tudtam, hogy David nem ugrik el a lakásomba, inkább volt ez egyfajta szimbolikus megtisztítás, mint bármi más.
Elnyomtam az önmagammal szembeni kételyeimet, és a társalgási blöffölés iránti csodás adottságomra gondoltam. Mélyeket lélegeztem és meggyőztem magam, hogy helyes dolgot cselekszem. Még ha a dolgok a lehető legrosszabbul sülnek is el, abból is tanulhatok. A szenvedés fejleszti az ember karakterét, bla-bla. Vállald fel a tanulságot, Holly! Most először végre én fogok választani, ahelyett, hogy engem választanának. Voltak kapcsolataim korábban is, de ez lesz az első alkalom, hogy interjút tartok. A végső döntést én hozom meg.
A lány a hálószobai tükrömben káprázatosan nézett ki, de még mindig nehezemre esett elhinnem, hogy ez én lennék. Mi van, ha nem találnak elég vonzónak? Mi van, ha úgy gondolják, hogy átlagos arcom van? Mi van, ha túl öregnek tartanak? Talán impotensek.
Talán számlát kérnek majd, hogy az egészségbiztosítónál elszámolhassanak engem.
Mi lehet bennem az, amire ezek a férfiak vágynak? Talán én egyedül biztosítok az egész bolygón „teljes szolgáltatást”. Minden kis porcikámmal. Sokdimenziós munkakör. Ügynökséget kellene nyitnom.
Vezetés közben csak úgy száguldoztak a fejemben a gondolatok. Ne hagyd, hogy az italodba keverjen valamit és elkábítson; ne osztogass ingyen ajándékokat; ne szállj be az autójába; maradj szem előtt; kérd meg a bárpultost, hogy ne hagyjon vele távozni, ha eszméletlennek látszol; mosolyogj sokat.
Lévén, hogy elegendő időt hagytam dugókra, kisebb koccanásokra és terrortámadásokra, háromnegyed órával korábban érkeztem egy csaknem tökéletes autóút után. Az út pont a találkozóhelyünk előtt haladt el. Micsoda szerencse. Súlyos térképolvasási elégtelenségben szenvedek, és teljességgel képtelen voltam egyszerre vezetni és a térképet lapozgatni.
A kocsmát a szemben lévő KFC étteremből figyeltem. Leültem, popcorn csirkét eszegettem, hozzá kóla lightot kortyolgattam, és reméltem, hogy nem kenem el a rúzsomat. Néztem, ahogyan kezd megtelni a kocsma parkolója. Egy öltönyös férfi fel-alá járkált. Ő lenne az? Remélem, hogy nem. Öregnek és stresszesnek tűnt. És ami még ennél is rosszabb, azt hiszem, az a közelben parkoló régi Holdén volt az ő autója. Azok, akiknek régi Holdenük van, nem engedhetnek meg maguknak heti 1000 dollárt, akkor legalábbis nem, ha azt vezetik. A gazdagok tartottak a garázsukban vadonatúj Holdeneket a Harley Davidsonuk és egyéb, szinte soha nem használt dolgaik mellett.
6.45-kor az öltönyös férfi belépett a kocsmába. Kérlek, add, hogy ne ő legyen az!
6.55-kor újra megnéztem a rúzsomat a mosdóban, majd odahajtottam a találkámra. Találka! Hát ezt a szót se használtam túl gyakran az életemben. Az egész olyan nagyon, nagyon új volt! Egész testem bizsergett az izgalomtól.
46 Behajtottam a parkolóba, végrehajtottam egy tökéletes tolató beállást, vetettem még egy pillantást az ajkaimra és pontban 7.00-kor besétáltam.
A hely egy lebuj volt. A sörkert úgy nézett ki, mint a Port Stephens Bowling Klub a női egyes döntője alatt. Én már csak tudom. Ott voltam mindegyiken az elmúlt öt évben. Egyszer lerészegedtem ott Anyuval, és még hajnali háromkor is ott roptuk a táncparketten. Anyák napja volt, és amikor az összes többi anya látta, hogy az enyém milyen remekül szórakozik, ők is táncra akartak perdülni. Még egy járókeretes hölgy is elkezdett forgolódni. Ez lenne az alkohol népszerűségének az oka hogy gyengíti az ítélőképességünket? Másfelől viszont, előítéletmentesnek illene lennünk. Ennek semmi értelme.
Kényelmesen végigfürkésztem a főtermet. Több éve találkozgattam emberekkel kocsmákban, mint amennyit szívesen bevallanók. Odasétáltam a bárpulthoz, és végrehajtottam, a „végignéz a termen, majd az órájára pillant” trükköt. Ez az összegyűlt sokaság tudtára adja, hogy az ember nem elhagyatott facér, hanem valójában találkozója van valakivel egy előre megbeszélt időpontban. Hogy ez igaz-e vagy sem, az lényegtelen. Ezáltal felmérhetünk mindenkit, anélkül, hogy bárki is zaklatna. Kocsmai etikett.
Ahogy a kiszolgálásra várakozván ott álltam, tovább vizslattam a bárt. Láttam egy magányos férfit, de ő épp befejezte a vacsoráját, így fogtam a vodka-szódámat (hogy elkerüljem az italomba csempészett kábítószert), és lehuppantam egy ajtó felé néző bárszékre. Olyan egyedül éreztem magam, mint a kisujjam. Faltól falig bármerre néztem, csak pamutflanel ingeket láttam, én meg olyan voltam, mint egy marslakó a belvárosi öltözékemben: feszes fekete nadrág, lazán aláomló, hosszú, áttetsző fekete felső, a dekoltázsra pusztán csak utalva, és fényes fekete lakkbőr cipő.
Az öltözék és a helyszín kiválasztására nulla pont. Megjegyzés magamnak: soha többet ne találkozz bárban! Soha ne találkozz messzebb, mint ahová elsétálhatsz az otthonodtól! Én tartom az interjúkat; jöjjenek ők hozzám.
Nemtörődöm hangnemmel próbálkozván írtam egy sms-t David-nek, hogy „itt” vagyok. Néhány pillanat múlva válaszolt, és azt írta, hogy pár percet késik. Idegesen felhajtottam a vodkámat, és emlékeztettem magam, hogy ne hagyjam, hogy meghívjon egy italra.
A vállam mögé söpörtem a hajam, és a körmömet piszkáltam. Már vagy ezerszer újrahelyezkedtem a széken.
És ekkor belépett David.
Azonnal tudtam, hogy ő az. A valakit kereső férfi kinézete egészen más, mint azé a férfié, aki már megtalálta, akit keresett.
Nem az öltönyös férfi volt. Nem látszott perverznek. Ha jobban belegondolok, különösebben még csak vagyonosnak sem tűnt. Nagyon átlagos fekete nadrág, és egy semmitmondó póló volt rajta. A cipője szép fényes volt, de semmi különös. Homokszínű, ritkuló haja volt, és vékony testalkata, némi sörhassal. Bőrének kissé vöröses árnyalata azé az emberé volt, aki túlontúl sok évet töltött a napon, mielőtt észbekapott volna, hogy mit is művel a hajszálereivel. Soha nem voltam valami jó a kor megállapításában, de arra tippeltem, hogy az ötvenes évei közepe vagy vége felé járhat.
– Holly? – kérdezte, és úgy tűnt, tetszik neki, amit lát. Ez már önmagában is megkönnyebbülés volt. Ez egy pozitív élmény lesz, indult be a fejemben, akár egy mantra. Bármi lehet pozitív elegendő utólagos éleslátással, még ha csak azért is, mert az ember még életben van, és nem döntött úgy, hogy inkább meghal.
Annyira nagyon hétköznapi volt. Annyira egyszerű. Átsétálhattam volna rajta, és nem aprítana fel millió kis darabbá. Örültem, hogy nem kértem még a bárpultost, hogy tartsa rajtunk a szemét.
– Szia! Hogy vagy? Miért nem rendelsz egy italt? Nekem már van. –A poharam felé biccentettem és néztem, ahogy a bárpulthoz sétál.
A Johnnal való kapcsolatom során sok barátjával találkoztam, akiknek legtöbbje a milliomostól zilliomosig terjedő sávba tartozott. Volt valami a gazdag férfiak járásában, mozdulataiban, öltözékük stílusában, és David ezeknek egyikét sem mutatta. Bíztam benne, hogy ki tud fizetni. Próbáltam felidézni a reakcióját az áramra. Talán csak szeretett volna találkozni velem, hogy láthassa a nőt, aki olyan arcátlan, hogy heti 1000 dollárt számol fel a férfiaknak.
Miközben alaposan szemügyre vettem, nehéz volt nem ítélkezni felette. Figyelmeztettem magam, hogy nincs ehhez jogom. Olyan nő voltam, aki nem tudta kifizetni a számláit, és idegen férfiakkal kellett kedveskednie, akik láthatóan sokkal később váltak a szex megszállottjaivá, mint ahogyan azt a természet tervezte. Ez nem az ítélkezésről szólt, emlékeztettem magam. Hanem a túlélésről.
Amikor David visszatért a bárpulttól, elfoglaltunk egy díványt a sarokban, és én belekezdtem a blöffölésbe, amit annyi idővel ezelőtt vittem tökéletességre még Johnnal. Olyasmikről csacsogtam, amiket annak idején John láthatóan vonzónak talált, mint például a világ szépségéről, és hogy micsoda felpezsdítő hely is az. David nagyon nem akart megnyílni. Reméltem, hogy magával ragadtam, de talán csak az nyűgözte le, hogy képes vagyok ennyit locsogni.
Amikor felajánlotta, hogy hoz még egy kör italt, egy szénsavmentes ásványvizet kértem (hogy láthassam, ha esetleg valamilyen tablettát csempész a poharamba), és alaposan szemmel tartottam a kezét, míg a bárpultnál állt. Nem kellett volna aggódnom. Bárki, aki az italok begyógyszerezésére vagy nők megerőszakolására adja a fejét, az ebben a kocsmában egészen biztosan nem jár sikerrel. Több volt itt a fény, mint a Sydney Cricket Ground stadionban.
Egyik legszebb mosolyomat villantottam rá, amikor visszatért, de nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy annak a bizonyos „vonzalomnak”, amire olyan sok levelezőpartnerem utalt, nyoma sem volt. Reméltem, hogy nem ő volt a legjobb a rosszak közül.
– Szóval milyen fajta szexet szeretsz? – kérdezte David és hirtelen előrehajolt, mintha a válaszom minden egyes szavát hallani akarná.
Szeretném azt mondani, hogy a kérdés kibillentett az egyensúlyomból, de számítottam rá, és a válaszom jó előre begyakorolt volt.
– Hát, a legtöbb dolgot szeretem – feleltem. –A fájdalmat meg az állatokat leszámítva. És az sem jó, ha valaki túl fiatal. De szerintem a szex egészséges dolog. A kisbabagyártástól eltekintve az élvezetről meg az orgazmusról szól. Arról, hogy az ember kielégüljön. Néha azt kívánom, bárcsak a nők is inkább úgy tudnának tekinteni a szexre, mint a férfiak; akkor talán sokkal kevesebb férj lépne félre.
A fene abba az átkozott nagy számba! Valószínűleg ő is egy félrelépő férj. Megjegyzés magamnak: ezzel többet ne gyere!
– Hát igen. Az én feleségem is ilyen kissé – mondta David komoran. – Olyan kierőszakolni belőle egy kefélést, mintha a fogát húznák. Frigid picsa. Már hosszú ideje rázós a szex, de még mindig igyekszik kisajtolni belőlem minden dolláromat.
Összerándultam. Hová tűnt az e-mailjei udvariassága? Talán csak írásban ment neki a nagyfőnök-beszéd, szóban már nem. Úgy éreztem, muszáj a nő védelmére kelnem. – De mi van a gyerekeitekkel? Ők a tieid is. Rájuk biztosan szívesen költesz.
– Nem sikerült gyerekeket összehozni – felelte. – Különben is, a kibaszott pénzemre már azelőtt szert tettem, hogy találkoztam volna vele, húsz évvel ezelőtt! De úgy néz ki, hogy ennek ellenére is jogosult a vagyonom felére. Hülye liba! – Mérgesen meredt az italába.
Szóval a felesége olyan volt, mint én, csak épp kevésbé őszintén csinálta mindezt. Pénzt szedett ki ebből a férfiből, akit még csak nem is szeretett, olyan szolgáltatásokért, amiket végre sem hajtott. Nem csoda, hogy annyira zavarba ejtőnek találtam az évek során a házasság intézményét; de talán arról van szó, hogy a férfiak már nem szívesen kockáztatják a válást.
– Talán megérdemli a pénzt, amiért gondoskodik rólad – csúszott ki a számon. – Húsz év hosszú idő. Lehet, hogy csak unatkozik. Nem is csoda, ha jobban belegondolunk. Mert hát egy átlagos merev pénisz, milyen hosszú is, 15 centi? Legyünk nagyvonalúak, és mondjunk 20 centit. És egy normál kefélés mennyi – száz lökés? Ez azt jelenti, hogy az átlag dákó két méter hosszú! És ha az ember ugyanazzal a pénisszel kefél, mondjuk heti háromszor? Az hat méter! Szorozzuk ezt meg durván ötven héttel egy évben és máris egy elképesztő 300 métert kapunk. Szóval, ha hűséges házasságban éltél, az azt jelenti, hogy a feleséged 6 kilométert kapott ugyanabból a bránerből – nem csoda, hogy ráunt! Ha belegondolsz, te sem akarnál oda-vissza utazgatni ugyanazon az útszakaszon – mi az ördögért akarnád ugyanezt tenni egy hímtaggal?
Figyelmesen néztem Davidét. A pszicho-rizsám működött – szélesen vigyorgott, és tetszett neki a hasonlat.
– Beszélned kellene a kibaszott feleségemmel – mondta. – Különben mondd csak, te lenyeled? – Előrehajolt és megnyalta a száját, miközben a mellemet bámulta.
A fene az utalással a dekoltázsomra!
– Persze – hazudtam. – Nincs sok minden, amit ne vennék a számba.
Ez igaz is volt. Némileg, legalábbis. És nagyon reméltem, hogy több meggondolatlanság nem fogja elhagyni a szám.
– Azt el is hiszem. – Sokatmondóan rám kacsintott. Nem mertem az ágyékára nézni, de biztosra vettem, hogy merevedése van.
– Hát… ööö… nekem hamarosan mennem kell – mondtam, és belül megvonaglottam. – Néhány gyors kérdés. Azt akarod, hogy mindig kiautózzak ide, vagy találkozhatunk az én lakásomon? A nappalok vagy inkább az esték érdekelnek?
Sokat gondolkoztam ezeken a dolgokon. Olyat szerettem volna, aki a lakásomra jön, lehetőleg napközben. Valakit, akinek van egy felesége, akihez hazamehet. Valakit, aki nem táborozna állandóan a küszöbömön. Valakit, akivel nem kéne félig lerészegednem ahhoz, hogy élvezni tudjam a társaságát. Valakit, aki nem akarja, hogy bárhová is elautózzak.
– Mindenképpen az esték – felelte David. – És néhány ott alvás nálam, hogy az egész éjszaka a miénk lehessen.
Újra megnyalta a szája szélét – eddig észre sem vettem, milyen vékonyak az ajkai. Nehezemre esett, hogy ne húzzam el a szám.
– Ööö… na és mi van az ételekkel? Szeretnéd, hogy főzzek is neked? Mit szeretsz enni?
– Olasz kaját. Tésztát – mondta. – De leginkább a szex érdekel. Valószínűleg nem jött rá, hogy a nőket is fel lehet falni. Gyanítottam, hogy ez a férfi nem nyújt az embernek túl sok örömet.
– Nos, megkaptad a telefonszámomat. Találkoztál velem. Gondold végig a dolgot. Nekem van még néhány… találkozóm jövő héten. Következő péntekig értesítelek a döntésemről. Bárki lesz is az, azt szeretném, ha az azutáni hétfőn kezdene – az 1000 dollárt előre kérem.
Phű. Kimondtam! Mindazt, amit egy hölgynek nem illik kimondania. Pénzért szex, meg ilyesmi. A jó kislányoknak mindezt úgy illik megszereznie, hogy megházasodnak, aztán 6 kilométerrel odébb összezárják a lábukat.
– A hétvégén átgondolom – mondta David. – Igazság szerint, mostantól sokat fogok rád gondolni.
Adtam egy gyors puszit a szájára, közben igyekeztem leplezni a megvetésemet, és ő még előttem kisétált. Én a női mosdóba mentem, újra feltettem a rúzsom, és ugyanúgy mostam kezet, mint ahogy egy sebész tenné, mielőtt kesztyű nélkül elvégez egy nyitott szívműtétet. Aztán egy darabig a vécé lehajtott tetején ücsörögtem, államat a kezembe támasztva, és reméltem, hogy nem követtem el valami rettenetes hibát.
Ahogy visszaindultam az M4-es autópályán, felcsipogott a telefonom. David volt az. – Elfelejtettem megkérdezni: nem akarsz dugni? – érdeklődött.
Nagyot nyeltem.
– Bocs, de honnan tudhatnám, hogy igazi vagy-e? – kérdeztem vissza hűvösen. – Előbb látnom kell a pénzed a számlámon. Az autópályán vagyok, le kell tennem.
Ekkor hallottam róla utoljára.

fel