Luxusnyalánkság

Sportingbet Regisztracios Bonusz

ÖTÖDIK FEJEZET

Kérlek írj! Szívesen beszélnék a megállapodásról. Richard
Standard választ küldtem neki. Szinte azonnal visszaírt:

Szia Holly! Köszönöm a választ. Igen, érdekelne a dolog. Mindenképp kizárólagosnak kell lennie, mivel igen nagy presztízsű beosztásban dolgozom egy nagy pénzügyi cégnél. Mielőtt felhívlak tudnál küldeni magadról néhány képet? Minden jót, Richard
Hello Richard! Csatoltam neked pár képet. Mivel új vagyok ebben, ennél csábítóbbak nincsenek. A kizárólagosságot és a diszkréciót teljes mértékben garantálhatom. Üdv, Holly
Holly! Köszönöm. Nem vártam csábító képeket. Vonzónak tűnsz és eléggé kistermetűnek. Tetszel. Megoldható, hogy ma délelőtt találkozzunk egy kávéra meg egy kis beszélgetésre? Ha igen, felhívlak és pontosítjuk a részleteket. Minden jót, Richard

Némi aggodalommal készültem erre a második találkozóra. Rettentően bíztam benne, hogy nem egy újabb Daviddel lesz dolgom. Ezúttal a lakásomtól 50 méterre beszéltem meg a találkozót egy Starbucks kávézóban, ami a McDonald's és a városháza mellett kaphat helyet, már ami az olyan előre megbeszélt találkozókat illeti, ahol ismeretlen emberek találkoznak.
Ezúttal is nagy körültekintéssel állítottam össze az öltözékemet, de egészen más megközelítést választottam, mint a Daviddel való találkámkor. Most inkább akartam üzletasszonynak látszani, mint szexisnek tűnni. Mindez végső soron a pénzkeresetről szólt.
Richard a kávézó előtt állt, és az óráját nézte. Feszültnek tűnt, mintha az, akivel találkozója van, késne, pedig én teljesen pontos voltam. Akár egy neonfény is villoghatott volna a feje fölött, annyira szembetűnő volt a reggeli kávézók közt.
Odalibegtem hozzá.
- Richard? - kérdeztem.
Boldognak és megkönnyebbültnek tűnt.
- Szólíts Dicknek. Az összes barátom így hív - mondta amerikai akcentussal.
- Akkor mehetünk?
Bevezetett az ajtón és hunyorogva nézett fel a falon lévő italválasztékra, végül elővett egy szemüveget és feltette. Magamban mosolyogtam. Én pontosan ugyanezt csináltam, mielőtt kontaktlencsém lett. Továbbra is idegesen viselkedett. Milyen bizarr, hogy jó benyomást akart kelteni bennem, és láthatóan nyugtalanná tettem! Nem szívesen ismertem be, de ez baromi jó érzés volt azok után a hosszú, irodában töltött évek után, amikor a hozzá hasonló férfiak engem bátortalanítottak el, és mindig külön hangsúlyt fektettek arra, hogy kijavítsák a munkám. Azt hiszem, ezen a ponton kezdtem magam igazán jól érezni. Annyira jólesett, hogy végre én voltam a helyzet ura.
Dick minden volt, ami David nem. Habár lezser ruhát viselt (épp kivett egy nap szabadságot), az órája drága volt, és a pólóingét Ralph Lauren jegyezte. De a mozgása egyáltalán nem olyan volt, mint Johné. Nem volt meg benne az a „meg tudnálak venni téged és minden tárgyadat” kinézet, amit a sokévi kivételezett helyzet hozott maga után. Gyanítottam, hogy Dick túl keményen dolgozott meg ezekért a kiváltságokért, hogy természetesnek vegye őket. És talán ez az, ahol én következem.
Leültünk az egyik kanapéra, és olyan pózban helyezkedtem el, ami reményeim szerint csábítóan hatott, ám valódi célja az volt, hogy elrejtsen egy foltot, amit épp csak hogy észrevettem az egyik combomon. A fenébe is a ruhatisztítás költségével! Egy fehér matróznadrágot viseltem, ami elképesztő módon 500 dolláromba került, ám most minden egyes pennyt megért, meg egy csokoládébarna selyemblúzt, és alatta egy trikót. Hogy a ruháim árára akasztottam-e az önbecsülésem? Meglehet.
Nem kellett volna aggódnom a David-szerű megnyilvánulások vagy a ruhám miatt. Kezdtem ráébredni, hogy ezt a férfit nem annyira érdekli a külcsín; ehelyett az intellektualitásra volt kiéhezve. Bár kétségkívül számos munkahelyi bizottságot elnökölt, a találkozónk alatt megadta magát az én irányításomnak, akár egy gyakorlatát töltő diák a legelső megbeszélésén. Milyen különös.
- Mit szeretnél kapni mindebből? - kérdeztem némi udvariassági csevej után.
- Hogy képzeled a dolgok menetét?
- Őszintén szólva, az egyik legfőbb dolog, amire szükségem van, az némi beszélgetés az üzleti találkozóim között - mondta erős amerikai akcentussal.
-Talán tudsz nekem segíteni egy kis pszichológiával. Mindig mindenki egy kis darabot akar belőlem - te talán segíthetsz rájönnöm, hogyan érjem el, hogy mindenki elégedett maradjon.
- De mi van a szexszel? - kérdeztem elképedve.
- Gondolom, abból is ki szeretnéd venni a részed!
Zavartan nézett.
- Hát, még mindig elég aktív a szexuális életem, így határozottan az is része lesz a dolgoknak, de nem ez a fő ok. Ha csak ez kellene, szerezhetnék egy prostituáltat.
Hű. Ki hitte volna? Talán mégis csak jó nyomon járok.
Hogy témát váltsak, elkezdtem a találkánknak helyt adó Starbucksról értekezni, és kifejtettem, hogy most vagyok először ilyenben, eközben pedig magamban azt tervezgettem, hogy az összes jövőbeni találkozómat olyan kávéházakban fogom megejteni, mint amilyen ez is, nem pedig a nyugati városrészekben álló kocsmákban.
Láthatóan lenyűgöztem Dicket.
- Szóval, csináltad már ezt korábban is? - kérdezte, újra témát váltva.
- Nem. Úgy van, ahogy az e-mailemben írtam - egészen tavaly novemberig a szakmámban dolgoztam, de akkor három hónapig szabadságon voltam, és otthon írtam a regényemet. Még csak a felénél tartok, és tovább tart, mint terveztem. Elfogyott a pénzem, és még nem találtam másik munkát.
Elfintorodtam, mert eszembe jutott a javító-nevelő szolgálatnál végzett munkám - túl sok páciens, meg egy eszelős diktátor a kormányrúd mögött.
- Rettenetes volt, Dick - árultam el neki.
- Néztem ezeket a magas beosztású nőket, és kizártnak tartottam, hogy én is olyanná váljak, mint ők. A megbeszélések alatt figyeltem őket, és a szájuk széle mindig lekonyult. - Be is mutattam neki: a fordított mosolyt. Amilyenné a szám vált volna, ha maradok.
- Szóval jött ez az ötletem - folytattam.
- Illetve, valójában egy barátom segített. Ő állt elő először a javaslattal. Panaszkodtam neki arról, hogy vissza kell mennem az irodába, így megnéztük, mik azok a dolgok, amikben a legjobb vagyok.
- Felsoroltam őket.
- Főzés, szex, kiöltözködés, gondoskodás a vendégeimről, társa sági élet. És így otthon is dolgozhatom. Amikor először dobta be, megdöbbentem, de most már azt hiszem, hogy egyszerűen csak logikus, őszinte módja lesz ez a pénzügyi gondjaim orvoslásának.
Dick az arcomat fürkészte.
- Na és te? - kérdeztem.
- Miért van valaki olyannak, mint neked, szüksége valaki olyanra, mint én?
Fájdalom ült a tekintetében.
- Azt hiszem a régi nóta. (Feltűnt, hogy felerősödött az akcentusa, ha kényelmetlenül érezte magát.)
- A feleségemmel akkor találkoztam, amikor a hetvenes évek végén itt nyaraltam. De úgy tűnik, nincsenek már közös dolgaink. Engem még mindig nagyon érdekel a szex, ahogy mondtam, őt pedig… hát… nem.”Szinte nem is tudom felidézni, mikor feküdtünk le egymással utoljára. És valahányszor szóba hozom a munkát, mintha kikapcsolna. Manapság csakis a gyerekeink kötik le.
- Beszéltél vele valaha is erről? - kérdeztem.
- Elmondtad neki, mit érzel?
- Igen. Elég sokszor. Még egy vitorlást is vettem tavaly, és felajánlottam, hogy hajózzunk át Kaliforniába és látogassuk meg a szüleimet. De ő nem akarta magukra hagyni a gyerekeket. Azt mondta, menjek egyedül. - Felsóhajtott.
- Van erről egy elméletem - mondtam, és elmosolyodtam.
- Nem igazán okolhatod a nőket. Egyszerűen elegük lesz, ha állandóan ugyanazzal a pénisszel van dolguk.
Kifejtettem neki a pénisz-kilométer elméletemet. Dick megpróbált vitába szállni velem az átlag péniszméretet illetően, és felborította az összes számadatomat, de eközben legalább annyira lenyűgözte a dolog, mint Davidét.
- Szeretem azt gondolni, hogy segítek a házasságokon - mondtam.
- Ha te boldogabb vagy, azzal ő is boldogabb lesz.
Rám mosolygott, és ezúttal ez jó érzéssel töltött el. Most olyannal találkoztam, akivel együtt tudnék élni. Mármint addig, amíg haza nem megy a feleségéhez.
- Hány emberrel találkozol? - kérdezte Dick.
- Van még néhány találkozóm - feleltem óvatosan.
- Nagyon hasonlónak tűnnek hozzád. Sok páciensem küzdött hasonló gondokkal: olyan férfiak voltak ők is, akik iránt szexuálisan már nem érdeklődött a feleségük; férfiak, akik azt akarták, hogy valaki meghallgassa őket. Ez az egész gáláns úriember dolog elég sok erővel töltött el. Azt hittem, mocskosnak fogom majd tartani magam. De be kell valljam, elég jól érzem magam. - Bátortalanul rámosolyogtam.
- Nos, hálás lennék, ha fontolóra vennél engem is a versenyzők között - felelte meglehetősen kimérten.
- A pénz nem probléma, és boldogan kezdem a… ööö… találkozókat hétfőn. De figyelmeztetnem kell téged, hogy új nekem ez a dolog. Bocsáss meg, ha kicsit feszült vagyok. Rendes körülmények között egyáltalán nem vagyok ilyen.
Elvigyorodtam.
- Akkor már ketten vagyunk. De mit szólnál, ha az első hét próbahét lenne? így senkinek nem kellemetlen, ha nem működik a dolog.
Dick megkönnyebbültnek tűnt.
- Jó. Az jó lesz - felelte.
- Meg kell mondjam, öröm volt veled találkozni.
Az órájára pillantott.
- Péntekig értesítelek - mondtam.
Felálltam a kanapéról és hihetetlenül feldobottnak éreztem magam. Dick oltalmazóan körém fonta a karját, míg az ajtó felé tartottunk, és neki egy kissé hosszabb csókot leheltem a szájára. Hadd legyen min elmélkednie.
Egész hazaúton mosolyogtam. Biztosra vettem, hogy megvan az én emberem!

fel