Luxusnyalánkság
Sportingbet Regisztracios Bonusz
KILENCEDIK FEJEZET
Vasárnap felhívtam Kevet.
– Képzeld, mi történt! – kezdtem izgatottan.
– Megfogadtam a tanácsodat! Felvettem egy gáláns úriembert és az egész
a te hibád!
– Micsoda?
– Az a reakció volt, amiben reménykedtem.
– Az interneten hirdettem – kérkedtem.
– Egész héten a jelentkezőket
interjúztattam. Faaaantasztikus volt! Soha életemben nem éreztem magam
ilyen nagy hatalmúnak. Úgy maszturbálok, mint az őrült! Van egy pasi,
akivel hétfőn kezdek, és heti egy rongyot fizet nekem. Készpénzben.
Előre. Végre kifizethetem az adósságaimat! Legalábbis egy részüket.
Nem tudtam letörölni az arcomról a vigyort. Határozottan jókedvű voltam.
– Azta, Holly! – mondta Kev.
– Tényleg fogtad magad és meg tetted? Nem
tudom elhinni. Ugye tudod, hogy csak vicceltem? Ezt nem mondhatod
komolyan! Csak te lehetsz annyira őrült, hogy meg is tedd, Holly.
Teljesen hibbant némber vagy, ugye tudod?
Láttam magam előtt Kevet, ahogy a fejét rázza a vonal túlsó végén.
– Ne legyen bűntudatod! – mondtam.
– Ez az egyik legjobb dolog, amit
valaha tettem. El se tudom mondani neked, milyen jól érzem magam! Azt
hittem, hogy majd valami perverznek fogom tartani magam, de épp
ellenkezőleg. Annyira fura! Meg kell mondanom neked, tényleg soha nem
éreztem magam ennyire szexinek. A fickó, aki hétfőn kezd, elragadó,
nagyon kedélyes. A felesége beteg, és már tíz éve nem feküdtek le. El
tudod képzelni? A neve Dick. És nagyon rendes pasi, Kev. Még ebédelni
is elvitt csütörtökön a Bilson's–ba. Tökéletes lesz!
– Dick, mi? Gyerünk már! – Kev felnevetett.
– Ismerd be! A neve miatt
választottad! Mindig is túl őszinte voltál.
Vihogni kezdtem.
– Nem, tényleg. Komolyan ő volt a legjobb. Amerikai. A
neve valójában Richard, de a barátai Dicknek hívják. Először fura volt
így szólítani, de illik hozzá. Az akcentusát már észre sem veszem, írni
meg pont úgy ír, mint egy normális ember.
Kev felhorkantott.
– Még mindig nem tudom elhinni – egy John, akit
Dicknek hívnak. Te vagy a legbátrabb csaj, akit ismerek, Holly! Ha
bárki végig tudja ezt csinálni, hát az te vagy. De vigyázz magadra! Mi
történik, ha újra szerelmes leszel? Ettől hogy fogod megvédeni magad?
– Ez a szép abban, hogy éppen most csinálom – mondtam.
– Úgy van, ahogy
mondtad – per pillanat még mindig össze van törve a szívem. Az kizárt,
hogy jelenleg képes lennék a szerelemre. Talán fél vagy egy évvel
később, akkor talán megsebezhetnek. De te magad mondtad – olyan szívet
nem lehet megsebezni, amit már összetörtek. Lehet, hogy soha többé nem
sebzik meg ennyire a szívemet. John talán szívességet tett nekem! Most
komolyan, Kev, ha nem próbálom ki ezt, mindig ezen tűnődnék. Tudod,
hogy gyászoltam Johnt. Így találtam más férfiakat, akik pont olyanok,
mint ő. Azzal, hogy ezer dollárra taksáltam magam, felvertem a világ
Johnjait. Annyi RSVP randi közt egyetlen hozzá fogható pasi sem akadt.
Most meg el vagyok velük árasztva! Az elmúlt héten több olyan férfival
találkoztam, mint John, mint egész életemben. Ki hitte volna?
– Hát… ha így gondolod – mondta Kev.
– De ne feledd, nem én rángattalak
ebbe bele! Az egészet egyedül vitted véghez.
– És most visszatért a
fondorlatos hangja.
– Na nem! – feleltem nevetve.
– Ez a te ötleted volt, Kev, fel kell
vállalnod!
Kev nevetett.
– Büszke vagyok rád, Holly – mondta halkan.
– Az egyik legelképesztőbb
ember vagy, akit csak ismerek.
Amikor letettem a telefont, én is büszke voltam magamra. Nem engedtem,
hogy a saját előítéleteim elködösítsék a szorult helyzetemre kínálkozó
logikus megoldást. Zavarba ejtően jól éreztem magam ettől.
Hétfő reggel az utolsó dollárjaimon vettem egy üveg Jack Daniel's–t,
kólát, a legdrágább fajta sajtokat, mártogatáshoz való krémeket,
többféle patét és egyéb finomságokat, amiket még ki tudtam fizetni. A
legkimagaslóbb eledel egy szeletke roquefort sajt volt, ami 11
dolláromba került. Kiderült, hogy csak az elmúlt néhány hónapban
engedték meg újra a forgalmazását Ausztráliában, miután a túlbuzgó
Élelmiszer Szabvány Kód betiltotta, amiért pasztörizálatlan tej volt
benne. Beszédtémának biztosan jó lesz.
Aztán beváltottam a magamnak fejben tett ígéretet, és vérlázító
flörtölésbe kezdtem a borüzlet eladójával, aki végül egy üveg 30
dolláros semillon chardonnay–t ajánlott. Megígérte, hogy visszafizeti a
pénzem, ha nem ez a legfinomabb bor, amit valaha ittam. Milyen kár,
hogy a hitelkártyámmal fizettem: jól jött volna egy kis készpénz.
Már ötször átöltöztem, és még mindig fogalmam se volt, mit vegyek fel.
Kezdtem pánikba esni. Ritkán kerül pár percnél többe összeállítanom az
öltözékemet, de ez volt a második Johnom első napja. Valami szexisét
kéne felvennem? Vagy azzal azt sugallnám Dicknek, hogy azt akarom,
rögvest keféljen velem, még ha ő inkább előtte szeretett volna jobban
megismerni? De ha „rendes” ruhát veszek fel, azzal nem azt jelzem, hogy
nem szeretnék vele lefeküdni? Milyen ruházat megfelelő egy ebédhez és a
(lehetséges) szexhez? De ami még ennél is súlyosabb kérdés: milyen
cipőt vesz fel az ember a saját otthonában ebédidőben, miközben a
legeslegelső szex–pénzért ügyfelét látja vendégül? A magas sarkú
nevetségesnek és kurvásnak tűnt. A mezítlábas megjelenés egyik ruhámhoz
se illett (leszámítva a fürdőruhát és a pizsamát). A Birkenstock
papucsomat, amit rendszerint viseltem, túl lezsernek találtam.
Végül egy ősrégi sárgászöld csipkés miniruha mellett döntöttem, ami már
vagy egy évtizede a kedvencem volt. Habár rövid volt, túl elegáns volt
ahhoz, hogy kurvás legyen, hála a finom francia csipkének, ami
akkoriban egy vagyonomba került. Emellett nagyon mutatós, átlátszó ruha
volt, és tökéletesen illett a fehérneműhöz, amit John vásárolt nekem.
Szerencsére a ruha hozta maga után a cipőt. Nem volt sok cipőm, és az
egyetlen pár, ami illett ehhez, az egy lapos sarkú, aranyszínű római
szandál volt.
Öt perccel Dick várható érkezési ideje előtt kitettem az
ínyencfogásokkal teli tálat az asztalra, a borosüveget meg a jéggel
teli vödörbe. Ekkor ébredtem rá, hogy nincs egyetlen tisztességes
borospoharam se. Kénytelen voltam össze nem illő darabokat használni,
közte egy kaktusz formájút is.
Tökéletesen tettem fel a mályvaszínű rúzsomat, és mindegyik tükrömben
megnéztem magam, arra az esetre, ha netalántán egyiküknek eltérő lenne
a véleménye.
Dick pontosan érkezett, és hozott egy csokor rózsát. Eszem a drága kis
szívét.
Leültettem, és nagy sürgés–forgást csaptam a rózsa vázába tétele körül.
Ha a sürgés–forgás helyett, teszem azt, inkább gondolkodom, akkor ezen
a ponton valószínűleg megkértem volna, hogy nyissa ki a bort, de aztán
én csináltam, és hálával gondoltam vissza a megannyi pincérnősködéssel
töltött évemre, ami ahhoz kellett, hogy fizethessem az egyetemet.
Leültem mellé, és pillanatnyi dilemmával szembesültem a pohárválasztás
felett. Egyértelműen a kaktusz alakú volt a legnagyobb, de a díszítő
tüskék miatt nehéz volt tartani.
– Nagyon sajnálom, hogy ilyenek a poharak – mondtam, és végül a kaktusz
mellett döntöttem.
– Minden rendes edényem a tenger parti lakásomban
van.
Együttérzően bólogatott.
– Ne aggódj! – mondta.
– A bor a fontos. Még
soha nem ittam nálam hozzáértőbbel!
– Egészségedre – mondtam, koccintottam vele, és ügyeltem rá, hogy
közben a szemébe nézzek.
– Egészségedre – ismételte Dick.
ú Mindketten belekortyoltunk az utolsó 30 dolláromba.
– Óhhh, micsoda elragadó fiatal borocska– mondta Dick, és a címkét
tanulmányozta.
– Milyen remek választás egy hétfő délutánra!
Reméltem, hogy az eladó az italüzletben kapott jutalékot. Aztán
eltűnődtem, vajon mennyi lehet egy elragadó öreg borocska. Belőlem
aztán nem válna valami jó bor–reklámarc.
Dick letette a poharát és a tálat vette szemügyre.
– És itt mi jó van?
– kíváncsiskodott.
Tartottam neki egy kis bemutatót.
– Roquefort sajt – mondtam, és úgy ejtettem a nevét, ahogyan az eladónő
az üzletben.
– King Island–i dupla brie, házi készítésű konyakos paté,
füstölt lazac, szárított paradicsom, füstölt osztriga, padlizsánkrém,
borsmustár levelek, lavosh–kenyér, ropogós kenyér és persze… én.
–
Ekkor elhallgattam és reméltem, hogy mindez nem úgy hangzott, mint
valami rossz filmes forgatókönyv.
– Minden felségesen néz ki – mondta Dick, előrehajolt és gyors csókot
adott a számra.
– Beleértve téged is.
Ráragyogtam és hatalmasat kortyoltam a kaktuszomból.
– Óh… ezt oda akartam adni – mondta Dick, és elővett egy borítékot.
Egy pillanatig zavarban voltam, majd elvettem tőle a borítékot. Nem
volt lezárva. Te jó ég. Százdolláros bankók voltak benne!
– Óh, köszönöm – mondtam, mintha semmi sem állt volna távolabb a
gondolataimtól.
– Milyen kedves tőled.
Milyen kedves tőled? Mekkora hülye vagyok! Nem tudtam elhinni, hogy ezt
mondtam!
Felkeltem és gondosan az íróasztalomra fektettem a borítékot. A szívem
majd kiugrott a helyéről. Eltűnődtem, vajon bárdolatlanságra vallana–e,
ha azonnal magamba döntenem az elragadó fiatal borocskát. Inkább
ünnepélyesen átadtam Dicknek a pótkulcscsomómat viszonzásként, és
elmagyaráztam neki, hogyan jut be az épületbe, és hol tudja leparkolni
az autóját az őrzött részen. Az aggodalom apró szikráját éreztem,
amikor hanyagul zsebre vágta a kulcscsomót, de leküzdöttem a
késztetést, hogy kiselőadást tartsak neki arról, hogy lehetőleg ne
veszítse el.
Azon nyomban, hogy átadtam a kulcsokat, rájöttem az első komoly
hibámra. Átadtam neki a lakáskulcsomat, csakúgy mint a biztonsági
kártyát, amivel feljöhet az emeletemre és beállhat a parkolóba.
Bármikor beléphetett a lakásomba, amikor csak akart. Eddig összesen két
alkalommal találkoztam ezzel a férfival, és máris átadtam neki a
kulcsokat (szinte) minden világi vagyonomhoz!
így inkább ahhoz folyamodtam, amit a legjobban csináltam, és belevágtam
a legjobb szövegelésbe, ami csak tőlem telt. A legérdemibb kérdést
sikerült elrejtenem egy rakás szónoklat közé, melyeket telehintettem
némi időjárással kapcsolatos megjegyzéssel. „Mennyi időd van ma
délután?” Fordítás: csak az ebédre futja az idődből vagy szándékodban
áll dugni is velem?
– Oh, igazából a délutánom nagy része szabad – felelte Dick, és
majdhogynem elpirult, majd ivott egy korty bort.
Oh, édes jó Istennőm! Muszáj lesz kefélnem vele! Egy idegennel.
Ráadásul teli hassal! Újra belekortyoltam a borba és eltűnődtem, vajon
helyénvaló lenne–e a kávé helyett konyakot felszolgálnom.
A szívem csak úgy zakatolt. Reméltem, hogy ez nem egyike azoknak az
átléphetetlen határvonalaknak. Dick az imént adott át 1000 dollárt, és
most rá kell erre szolgálnom. Teljes 1000 dollárt. Nem tudtam, hogy
olcsó vagyok vagy drága. Elképzelhető, hogy jó vétel voltam, anélkül,
hogy tudtam volna róla. Az aggasztó dolog az volt, hogy nem éreztem
magam rosszul. Dick házas volt és jelentősen idősebb nálam, és mégis
arra készültem, hogy lefeküdjek vele. Pénzért. Kimondanom is
elképesztő, de örültem, hogy hamarosan kefélni fogok ezzel a pasival.
És arról sem folytattam belső vitát, hogy a megfelelő „hangulatban”
vagyok–e. Előre kifizetett. Senki nem táncol vissza, miután előre
kifizetik.
Tökéletesen időzítettem a lépésemet.
– Tudod – mondtam, megdöntöttem a kaktuszomat és kiittam a tövéből az
utolsó cseppeket –, hihetetlenül szép, szexi kék szemed van.
Ez igaz is volt. Nagy nehezen letettem a kaktuszt és egyik ujjammal
végigsimítottam Dick arcán. Eltűnődtem, vajon véletlen egybeesés–e,
hogy az első Johnomnak is szexi kék szeme volt.
– Neked pedig gyönyörű barna a szemed – viszonozta a bókot Dick, és
államat a két keze közé fogta.
Értettem a célzást, előrehajoltam és szájon csókoltam. Először
gyengéden, aztán szenvedélyesebben, amikor visszacsókolt. Átkozottul
jól csókolt! Nem használta a nyelvét túl sokat, és finom ajkai voltak.
A szakállát nyomtalanul borotválta le, és olyan sima ábrázatot kínált
nekem, amit egy transzvesztita is megirigyelt volna. Az arcszeszének
illatát is kedveltem. Micsoda bonusz. Ez az egész percről percre csak
jobb lett!
Nem számít, a tinik milyen könnyűnek láttatják, a csókolózást meghaladó
bármely intimitás két magas felnőtt között minden kanapén nehézkes. De
valahogy megoldottam a dolgot. Aggódtam az erekciója miatt – mi van, ha
nem lesz neki? Mi van, ha az első dugásunkból bukás lesz? De egyelőre
nem volt semmi gond. Az oldalamon fekve és egy nagyon természetellenes
szögben kinyújtva a nyakam, valahogy sikerült a testének feszítenem a
testemet, és az ágyékához dörgölnöm a puncimat, miközben szenvedélyesen
csókoltam a száját és a nyakát. Továbbra is hihetetlenül, elképesztően,
és furcsa mód fel voltam izgulva.
Amikor Dick elkezdte simogatni a melleimet és harapdálni a nyakamat,
azzal a javaslattal álltam elő, hogy menjünk a hálóba. Ki voltam éhezve
rá.
Félúton megálltunk egy ölelésre, és megpróbálta kikapcsolni a
melltartómat a ruhám alatt. A350 dollárosat. Anélkül, hogy előbb
egyetlen pillantást is vetett volna rá! Ez volt az egyetlen igazán jó
fehérneműm. Nem vehettem fel újra túl hamar. Így lehántottam magamról
az ujjait, és egy mozdulattal lekaptam a ruhámat. Aztán hátrébb léptem,
hogy teljes egészében élvezhesse a látványt. Akkor is észre fogja venni
a bámulatos fehérneműmet, ha az orra alá kell dugnom és meg kell vele
szagoltatnom.
Nem hinném, hogy Dick látott belőle bármit is. Ilyen távolságra talán
már szemüvegre is szüksége volt. Ehelyett kíváncsian végig101 húzta a
kezét a derekam körüli domborulatokon.
– Óh, Holly? –Mindössze ennyit
tudott kinyögni, és közben a fejét rázta.
– Nem tudom elhinni. Nem
tudod, milyen rég…
Kigomboltam az ingét és levettem róla, miközben még mindig a nappaliban
álldogáltunk. Meglepően jó kötésű volt idősebb férfi létére. Vékonyabb
volt, kisebb sörhassal, mint sok nála fiatalabb férfi, akikkel
randiztam. A bőre fehérebb, korosabb és vörösebb volt, mint amihez
szokva voltam, de a sajátom se volt éppen aranybarna és ragyogó.
Megcsókoltam a mellbimbóit és a mellét, közben az övével meg a nadrágja
sliccével viaskodtam. A kezem alatt éreztem a merev péniszét.
Végre megbirkóztam az övvel meg a gombokkal is, és puha csókot adtam a
péniszére az alsónadrágján át, közben lehúztam a nadrágját. Dick halkan
felnyögött.
Francba! A cipőjét elfelejtettem! Fényes fekete olasz fűzős cipő volt,
piros zoknival. Futólag eltűnődtem, hogy vajon mit használhat, amitől
ilyen fényes. Majd a zokniján méláztam. Levegyem azt is? Mi van, ha
ronda, bütykös lába van? Fent hagytam a zokniját, és inkább azon
keresztül megcsókoltam a talpát. Jó szaga volt. Prada zokni. Nem is
tudtam, hogy a Prada zoknit is árul, ráadásul pirosat.
Végeztem a nadrágja eltávolításával, és eközben újabb csókot adtam a
meredező péniszére. Örömmel láttam, hogy nem boxer alsót hord – annál
kevésbé szexi alsóval nemigen volt dolgom az életben, arról már nem is
beszélve, hogy szörnyű, mit művelt a comb vonalával.
Bevezettem a hálószobámba, lefeküdtem mellé az ágyra, közben végig
simogattam az ágyékát és reménykedtem, hogy nem veszti el az erekcióját.
Dick újra a melltartóm után nyúlt, és ezúttal segítettem neki, pontosan
tudva, hogy a mellbimbóim mostanra már meredeznek, mivel teljesen fel
voltam izgulva.
– Gyönyörű – bókolt, és az egyik mellbimbómat gyengéden a szájába
vette, a másikat meg az ujjai közt dédelgette. Azon kaptam magam, hogy
a kopaszodó feje tetejét nézem, és megkönnyebbültem, hogy nem fésülte
rá a haját a kopasz foltra.
Amikor feljött egy kis levegőért, megcsókoltam a mellkasát, majd
lecsúsztam az ágyékához és még egyszer megcsókoltam a péniszét, mielőtt
levettem az alsónadrágját. Én mázlista, egy gyönyörűség volt! Tökéletes
formájú, közepes vastagságú és hosszú. És alatta egy pár szépen
elkötött herezacskó. Talán vennem kellett volna egy lottószelvényt.
Gyengéden megcsókoltam mindenhol, kivéve a farkán – a combjai közti
finom bőrrészen, a heréin, apró csókokat adtam a csípőjére és a
medencéjére – és közben mindvégig a testét térképeztem, hogy megtudjam,
merre vannak az érzékeny pontjai. Elképesztően jó teste volt.
Kidolgozott. A szőrzet szépen levágva. A körmei manikűrözöttek és
tiszták voltak. Valahányszor közel kerültem a péniszéhez, puhán
megnyaltam. Dick minden alkalommal felnyögött az élvezettől.
Végül hirtelen és határozottan bevettem a számba, és egyetlen gyors
mozdulattal tövig levezettem a torkomon a falloszát. Dick majdnem
szívrohamot kapott. Hangosan felnyögött, és vagy húsz centit ugrott a
levegőbe. Akaratlanul is felvihogtam, de mivel a farka a számban volt,
ez valószínűleg jó érzés volt neki. Mormogtam egy keveset, hogy
leplezzem feltörő nevetésemet.
Dick tovább nyögdécselt, miközben én mélytorok–technikával
kényeztettem, ügyet sem vetve az öklendező reflexre, és úgy szoptam,
ahogy csak tőlem telt. Minden egyes alkalommal, hogy a farka elhagyta a
számat, vagy visszatért oda, a nyelvemmel végigsimítottam a csúcsán.
Aztán teljesen megváltoztattam a tempót és gyengéd odafigyeléssel
vettem a számba, közben épp hogy csak tartottam az ujjaim begyével.
Kissé zavarba ejtő volt a dolog: úgy tűnt, Dick mindkét technikát
egyformán élvezi. A legtöbb férfi, akivel keféltem, vagy az egyikért,
vagy a másikért lelkesedett.
Továbbra is váltogatva csináltam a kemény és gyors meg a puha és lassú
mozgást. Amikor elfáradt a szám, a kezemet használtam, és a farka fejét
finoman a nedves számhoz dörzsöltem. Meg kell 103 hogy mondjam, nagyon
jóleső érzés volt, hogy mindez milyen hatással volt Dickre.
– Elég – nyögte végül, és felhúzta a fejemet az arcához.
– Nem tudok
tovább várni.
Helyben vagyunk, gondoltam. Nagy levegő. Csak egy dugás. Dick kevesebb
mint egy barát, de több mint egy egyéjszakás kaland. A dugás nem jelent
semmit.
Ugye?
Le–föl hozzádörzsöltem a puncimat a farkához, hogy biztosan nedves
legyek. Az voltam. Nagyon. Hű, de bizarr!
Aztán, magamban elnézést kérve a szexuális oktatóktól azért, amit tenni
fogok, leereszkedve magamba engedtem a farkát, óvszer nélkül, és
őrületesen felajzva.
Istennőm, bocsáss meg nekem, mert vétkeztem és élvezem!
Dick gyakorlatilag felsikoltott az élvezettől. Három év
pilates–gyakorlatai nagyon feszessé tették a medencefenekemet.
Le–föl mozogtam rajta, és minden egyes felfelé irányuló löketnél
megszorítottam a farkát az izmaimmal. Időről időre változtattam a
tempón, a lassú és elnyújtott, meg a kemény és gyors közt váltakozva.
Dick csak nyögdécselt, közben szórakozottan a melleimet cirógatta, és
szorosan lehunyva tartotta a szemét. Futólag felmerült bennem, hogy
talán úgy csinál, mintha a felesége lennék. Különösen hangzik, de
bíztam benne, hogy így van. Az asszony talán még virágokat is kap majd.
Tovább mozogtam le–föl a pénisze teljes hosszán, újra és újra
megszorítva azt a puncim izmaival. Néha leálltam és pihentettem a
combjaim, de közben továbbra is megszorítottam, majd elengedtem őt
magamban.
Az arcára néztem. A lélegzete szaggatott volt. Egy kissé kékes
árnyalatban játszott az arcbőre. Elgondolkodtam, hogy meg kéne–e mérnem
a pulzusát.
A nyögései hangosabbá váltak, úgyhogy gyorsabban és keményebben kezdtem
mozogni, és olyan erősen szorítottam, ahogyan csak tőlem telt.
–
Lassabban! – sikerült Dicknek kinyögnie, és én szinte teljesen
leálltam. Hagytam, hogy majdnem kicsússzon a farka minden mozdulat
végén, de mindig újra megragadtam az izmaimmal az utolsó pillanatban.
– Én jövök – suttogta, lehúzott magáról, és maga mellé fektetett az
ágyra. Jaj! Talán most kell majd megtudnom, hogy mégiscsak perverz
állat.
Dick letérdelt az ágy mellé (szerencsére egy puha, bolyhos fehér
szőnyegem feküdt ott) és széthúzta a lábaim, majd élvezettel
konstatálta, amit látott. Gyengéden széthúzta a nagyajkaimat, és
puhatolódzóan megérintette a csiklómat. Majd odahajolt és elkezdte
finoman nyalogatni. Rajtam volt a sor, hogy felnyögjek az élvezettől.
Micsoda váratlan meglepetés! És még én kapom a pénzt!
Dick tovább nyalogatta és szopogatta a csiklómat, és közben bedugta az
ujjait a puncimba. Néha az egész arcát belém temette, vagy úgy
nyalogatott, mint a fagyit. Tovább nyögtem és mozgolódtam alatta, és a
medencefenéken lévő izmaimmal megemeltem az egész területet, hogy jobb
hozzáférést biztosítsak neki.
Közeledtem az orgazmushoz. Miközben a második Johnom nyalt. Ez nem
lehet igaz!
De túl sok filmet láttam, amiben a legjobb szeretőknek mindig spontán
orgazmusuk van.
– Dugj meg – suttogtam, ahogy közeledett az orgazmusom.
– Dugj meg
keményen!
Dick nagy csalódással az arcán nézett rám, miközben az arca még mindig
félig a puncimba volt temetve. Kettesszámú hiba, gondoltam futólag.
Mindig hagyni kell, hogy a vevő azt tegye, amit akar, nem azt, amit
szerintünk akar.
Dick átfordított a hasamra és hátulról hatolt belém. Egy röpke
pillanatig azt hittem, hogy a végbélnyílásomra pályázik, és hálás
voltam, amikor könnyedén és egyetlen mozdulattal beletalált a puncimba.
A kezeimmel megtámaszkodtam a falon az ágy végénél, és a testének
feszülve ringatóztam minden tudományomat bevetve.
– Óh Holly, óh Holly! – ismételgette Dick.
– Köszönöm. Köszönöm.
Lökései erőteljesebbé váltak, és én már csak a saját nyögéseim és nehéz
légzésem hangját hallottam. Meg kell mondanom – nagyon jó érzés volt.
Baromi jó. Eget rengetően, égbekiáltóan jó!
– Holly, Holly, Holly! – kiáltott fel végül Dick.
Megfeledkeztem a saját orgazmusomról, olyan nagy volt a
megkönnyebbülésem. De nem érdekelt. Megadtam Dicknek valamit, amit tíz
éve megtagadtak tőle. Egy teljes évtized szex nélkül! Szinte
megtisztelve éreztem magam, hogy azt akarta, én töltsem be ezt a
lyukat. Szójátéktól függetlenül. De én mikor fogom végre rosszul érezni
magam emiatt? Dick házasságban élt. És én azért keféltem vele, hogy ki
tudjam fizetni a lakbért. Bizonyára a gonoszság új magasságaira
emelkedtem!
Dick összerogyott mellettem az ágyon, és én hozzákucorogtam, a fejem a
mellére fektettem, és simogatni kezdtem. A nagy vígság különös érzése
töretlenül kitartott. Biztos velem van a gond, döntöttem el. Talán
véges–végig tudat alatt perverz voltam. Vagy talán Darlinghurst tette
ezt az emberrel. Lehet, hogy van valamilyen elmebajom, csak épp nem
tudok róla. Az éleslátás hiánya épp elég gyakori tünet volt. Talán
beteg volt a túlságosan jól működő lelkiismeretem vagy valami ilyesmi.
Még ennél is nehezebb volt belegondolni azon lehetőségbe, hogy pusztán
csodálatos dolgot teszek egy igazán jó emberrel. És bennem mégis ez a
benyomás maradt meg.
– Oh, Holly, köszönöm – mondogatta Dick újra meg újra, és a hajamat
simogatta, miközben a légzése (és az enyém) fokozatosan alább csitult.
Ez volt a nem megélt orgazmusaim legkielégítőbbje!
– Ez elképesztő volt – sikerült végre Dicknek kinyögnie.
– Nagyon
köszönöm! Csodás ember vagy, Holly. Ez volt a legnagyobb ajándék, amit
csak adhattál. Olyan hosszú ideje már– el sem tudod képzelni. Néha már
azt gondoltam, soha többet nem lesz részem szexben. Nem vagyok benne
biztos, hogy tudtam volna úgy élni. Miattad olyan más fényben látom a
hátralévő életemet.
Ha Dick igazat mondott, akkor gyakorlatilag újra elveszítette a
szüzességét. Hihetetlenül kiváltságos helyzetben éreztem magam. Nemcsak
hogy finom és odaadó szerető volt, de még meg is fizetett.
Felfoghatatlan volt! Mégis csak helyes dolgot művelek. Mégis minden
jóra fordul majd.
Behoztam a borunk maradékát, és ittunk a kapcsolatunkra a gyűrött
ágynemű közt.
– Legyen hosszú és örömteli! – mondta Dick hatalmas megelégedésemre.
És tudják mit? Teljes szívemből egyetértettem vele. Ez már önmagában
fura, fura, fura volt!
Befejezte a bort és felkelt, hogy lezuhanyozzon. Boldogan sürgölődtem a
lakásban meztelenül, bevetettem az ágyat, csipegettem a maradék
ételből, és azt kívántam, bárcsak jutott volna pénzem valami édességre
is. Talán majd legközelebb.
Dick előtűnt a fürdőszobából és döbbenten vette észre, hogy már délután
5 óra van.
– Rohannom kell! – mondta, és gyorsan felöltözött.
Be kell vallanom, örültem, hogy már megy. Megkerestem neki a kulcsait.
Aztán eltűnődtem, hogy vajon az enyémeket hol tartja.
– Holnap nem tudok jönni. A szerda jó? – kérdezte Dick, miközben
kisietett az ajtón.
– Persze – mondtam.
– Rugalmas vagyok. Rákacsintottam, majd néztem,
ahogy végigsiet a folyosón a liftek felé, anélkül hogy egyszer is
hátranézne.
Visszaléptem a zilált lakásomba, és oly sok mindenért éreztem
megkönnyebbülést. A bűntudat hiánya az első helyen állt ezek közt, de
az a tény is, hogy élveztem Dick társaságát, és a vele való szex
egyáltalán nem volt olyan nehéz, mint hittem volna. De legfőképp, végre
ki tudom fizetni a lakbéremet, meg néhány nagyobb számlát. Végre újra
volt munkám.
Azonban sok megválaszolatlan kérdés is megmaradt – például miért
találtam ilyen élvezetesnek azt, hogy lefekszem valaki más férjével?
Ezúttal nem szerelemről volt szó. A pénz csak nem lehetett az oka!?
Bizonyára többről volt szó.