Luxusnyalánkság

TIZENHARMADIK FEJEZET

Hello, lehet, hogy nem illek az elképzeléseidhez, mert csak 31 éves vagyok, de nős négy kicsi gyerekkel, és egy hozzád nagyon hasonló nőt keresek. Vezérigazgató helyettes vagyok egy jelentős vegyészeti technológiával foglalkozó gyárban és meglehetősen sok időm van „két megbeszélés között” ;0 Meghívhatlak egy semmire nem kötelező ebédre? Odavagyok a japán ételekért – van a lakásodhoz közel egy ilyen étterem? Andre
Kedves Andre, imádom a sushit, szóval örömmel ebédelnék veled. Van a sarkon egy sushigyorsétterem, ami népszerű és finom is. Üdv, Holly

Andre késett. Negyed óra elteltével küldtem neki egy sms-t és megkérdeztem, áll-e még a találkozó. A taxijából csörgött rám, és elmondta, hogy a sofőr véletlenül rossz negyedbe vitte, de már úton vannak.
Várakozás közben a sushibár ki- és bejövő forgalmát figyeltem. Szörnyen sokan tértek be ebédelni, összeért a válluk – eltűnődtem, mit gondolnának a beszélgetésről, amibe hamarosan Andréval kezdek.
Egy fickó, akit szegről-végről ismertem, egy nővel ebédelt. Mindketten üzleti öltözéket viseltek; valószínűleg kollégák voltak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor mindkét oldalukon elfoglalták a székeket. Ha megölnek, se jut eszembe, hány éves volt Andre – mi van, ha idősebb, és az ismerősöm szeme láttára letaperol? Korábban bele sem gondoltam, mi lesz, ha összefutok a barátaimmal, a karomon egy idősebb férfival. Legtöbbjük azonnal a legrosszabbra gondolna, és ebben az esetben nem is tévednének.
Amikor Andre végre kiszállt a taxiból, mérhetetlenül megkönnyebbültem. Fiatal volt, magas, sötét hajú és nagyon, nagyon szexi. Azonnal kiszúrt.
– Holly, szörnyen sajnálom, hogy késtem – mondta, odasietett és szájon csókolt, mintha egész életünkben ismertük volna egy mást.
– A taxisofőr azt hitte, hogy a Junctionben lévő Oxford Streetre gondolok? – Az órájára nézett.
– Hűha! – mondta, elegánsan vállat vont és megrázta a fejét.
– De nem igazán számít, egész délután ráérek.
Parányit megütköztem a feltételezésén, hogy én is ráérek egész délután, de aztán emlékeztettem magam, hogy épp az ilyen délutánokról szól ez az egész. Ahogy beléptünk az étterembe, belém hasított, hogy kitartott nőként mennyivel könnyebb az élet, mint feleségként vagy barátnőként. Nekem például volt egy világos munkaköri leírásom.
Andre rendelt nekünk egy-egy Sapporo sört. Mondtam neki, hogy nincs szükségem pohárra.
– Egészségedre! – szóltam, összekoccintottuk az üvegeinket, és úgy ittunk, hogy közben álltuk egymás tekintetét.
Az étterem még mindig zsúfolásig tele volt, és összeérő vállakkal és combokkal tudtunk csak leülni.
– Szóval – kezdte Andre mosolyogva.
– Mesélj magadról! Elcsacsogtam neki a szokásos sztorimat, hogy otthagytam a tanácsadói munkámat, hogy a regényemen dolgozzak. Azt mondtam neki, hogy a projekt közepén elfogyott a megtakarított pénzem, és hogy az egész gáláns úriember dologgal azért próbálkozom, hogy így otthonról tudjak dolgozni. Leadtam neki a halandzsámat a főzésről, kényeztetésről meg a szexről. Úgy adtam elő, mintha az én választásom lett volna, hogy kitartott nő legyek, nem pedig a szükség kényszerített volna rá a kipróbálására. A Johnnal és Dickkel való kudarcot vallott kapcsolatokról határozottan nem tettem említést.
Andre félénken nézett rám.
– Meg kell mondanom neked az igazat, Holly. Remek tervnek hallatszik, de sajnos nem én vagyok a te embered. Habár házas vagyok és imádom a feleségem meg a gyerekeimet, már így is elég sok nő barátom van, akikkel rendszeresen találkozgatok. Azt hiszem, túlzottan szeretem a nőket – tudod, latin vér csörgedezik az ereimben.
Mintha ez mindenre magyarázat lett volna!
– Be kell vallanom, azért akartam találkozni veled – folytatta –, hogy találkozhassak egy olyan nővel, aki ilyesmit kínál. De nem tudok megengedni magamnak heti 1000 dollárt. Sajnálom, hogy fondorlatosan idecsaltalak. Arra lennék kíváncsi, hogy benne lennél-e az alkalmi randizgatásban. Szeretnélek jobban megismerni. Hihetetlenül gyönyörű vagy – szeretném, ha együtt látnának veled, ha ez lehetséges.
Elöntött a csalódottság. Andre nagyon vonzó férfi volt, és jószerével a legszexisebb, akivel csak valaha találkoztam. Intelligens, barna szeme volt, gyönyörű, simára borotvált szája, a fogai pedig nagyon fehérek voltak és tökéletesen egyenesek. Ez azonban nem magyarázta, miért vonzódtam hozzá annyira. Egész biztos nem azért, mert a „nők kedvence” volt – utáltam az ilyen a pasikat!
Magamban somolyogtam. Különben valószínűleg még szerencsém is volt. Soha nem érezném boldognak magam egy „hárem” részeként, meg aztán ott volt az is, hogy olyat illenék választanom, akibe nem szeretek bele. Andre veszélyes férfi volt – igen sok szempontból.
– Sajnálom, Andre – feleltem.
– Nem hiszem, hogy lehetséges volna. Számomra ez üzlet, nem élvezet. Különben is, kizárólagosságot ígérek, elfelejtetted? Soha nem tudnék lefeküdni veled – csak… gyötörnélek.
– Szeretném azt mondani, hogy elpirultam, de ez messze nem volt igaz!
Andre felnevetett és hátradőlt a székében, hogy jobban szemügyre vehessen.
– A férfiak állandóan gyötrik magukat az olyan nők miatt, mint te – hát nem tudod? A férfiak fele, akiket ismersz, valószínűleg rád gondol, amikor kiveri magának. A férfiak már csak ilyenek! A pokolba is, szerinted miért csukjuk be a szemünket szeretkezés közben? Szóval emiatt ne aggódj – feleannyira se tudnál meggyötörni bennünket, amennyire mi gyötörjük magunkat!
Nem győzött meg. Először is, a férfiak fele, akiket ismertem, meleg volt és tuti, hogy nem rólam fantáziáltak, a másik fele meg régi jó barát volt, akik valószínűleg észre sem vennék, ha növesztenék még egy pár didkót! De volt valami magával ragadó Andrében. Már sajnáltam, hogy hagytam elúszni ezt a valamit Mahuttal. Talán ideje lett volna félresöpörni a kételyeimet.
- Hát – mondtam vonakodva, és figyelmen kívül hagytam mindent, amit addig elhatároztam –, amennyiben nem fekszünk le egymással, azt hiszem, találkozgathatnék veled.
- Na tessék! – mondta.
– Nem is volt olyan nehéz, ugye? Nem az a szándékom, hogy molesztáljalak vagy bármi ilyesmi – csak egy hosszú ebédről lenne szó időnként, jó ételekről meg borokról, aztán egy jó beszélgetés. Mi rossz lenne ebben?
Ha volt is valami, hát meg nem tudtam volna mondani, mi az. Igazság szerint, csakis arra a lyukra tudtam gondolni, amit ennek a férfinak a combja égetett az enyémben. A köztünk szikrázó szexuális feszültség egészen rendkívüli volt. Soha nem találkoztam még hozzá fogható férfival. Kétségtelenül nem szerelem volt ez; egész egyszerűen forró testi gerjedelem.
Kért nekünk még egy sört, és én azon agyaltam, hogyan tudnám távol tartani tőle a kezeimet. Talán ez volt Andre trükkje – a vággyal kínozta a nőket hogy lássa, meddig bírjuk annak ürügyén, hogy mi gyötörjük őt! Eddig nem is tudtam, mennyi játékot lehet űzni a másikkal. Az a gond a naivsággal, hogy az embernek el kell veszítenie ahhoz, hogy rájöjjön, egyáltalán volt neki.
Azt latolgattam magamban, rendeljek-e még egy tál sushit vagy sem. Már így is négyet faltam be mohón, köztük három kaliforniai tekercset. Andre eddig hármat evett, a negyedik tál érintetlenül feküdt előtte. Egyik kezét a combomra tette, a másikat az államra fektette és megcsókolt.
Na ennyit arról, hogy nem fog molesztálni! A fene ezekbe a Sapporo sörökbe!
Huhh. Micsoda csók. Olyan volt, mintha az összes erogén zónámat összekapcsolták volna valami zsinórral. Nem voltak közbülső darabkák, csak a testem felajzott részei, amik ordítottak a figyelemért. Andre keze hozzáért a nyakamhoz, miután levette az arcomról, és épp hogy csak megérintette a mellemet. Pont a mellbimbómnál. Érdekes.
Kicsin múlt, hogy nem vezettem ki az étteremből és fel a lakásomba. Kész voltam porrá zúzni az ígéreteimet és ledönteni a határaimat. De csak egy pillanatig. Noha minden porcikám égett a vágytól, és átmenetileg facér és elérhető voltam, mégis nemet mondtam neki. Jókora vonakodással. Kissé túl gyakorlott volt; túl profi; túl magabiztos. Akaratlanul is felfigyeltem olyan mozdulataira is, aminek ő talán tudatában sem volt – ahogyan a nyelve felvillant a fogai mögött, vagy ahogyan a véletlen érintések mindig szemernyit túl hosszúak voltak, és pontosan a legjobb helyet találták meg.
Talán saját magam azon aspektusait utasítottam el, melyek kifejlődésétől tartottam új karrieremnek ezen az útján. Nem akartam ragadozóvá válni; csak ki akartam fizetni a számláimat és egyúttal segíteni az embereken. Így aztán kimentettem magam, hazasiettem és őrületes maszturbálásba kezdtem.
Később küldtem egy sms-t Andrénak. Köszönöm a csodás ebédet. Bocs, hogy leléptem. Hazamentem és magamnak estem. H
Óh, drága, írt vissza. Abban segíthettem volna.
A délután folyamán ezt egy e-mail is követte.
Szia Holly! A mai nap ragyogó volt, igazán élvezetes volt mélyen a szemedbe nézni… milyen kár, hogy magadnak kellett gondoskodnod magadról… imádtam volna, ha nézhetlek, miközben én is ugyanazt teszem… azt hiszem, annak izgalma, hogy nem érinthetjük meg egymást, beindították volna a nedveimet!!! Gondolkoznom kell az ajánlatodon. Ahogy mondtam, van egy igazán szexi barátnői köröm akiknek rendszeresen a kedvére teszek vacsorái italozással… főzök nekik, satöbbi… heti 3-4 vacsora vagy ebéd költsége épp elég, ha reálisan nézem a dolgot. Nem hiszem, hogy félre tudnék tenni több pénzt anélkül, hogy gyanút ne keltenék. De továbbra is boldogan beérem annyival, hogy pusztán barátként szórakoztatlak, hiszen megértem az elkötelezettséged. Azonban nagyon nem szeretném, ha véget érne köztünk a kommunikáció, mivel egy igazon Szexi nőszemély vagy, akivel boldogan beszélgetek, hogy aztán otthon maszturbáljak… Andre
Szia Andre! Egyetértek, azt hiszem, ez a mi találkozásunk volt mind közül messze a legélvezetesebb – habár valószínűleg a legveszélyesebb is, mert csábít a gondolat, hogy csatlakozzam a kis körödhöz az élvezet, és nem az üzlet kedvéért. Sajnálatos módon, olyan nő vagyok, aki állja a szavát, és hétfőtől nem leszek többé szabad. Több potenciális jelöltem is van és ha ez bármennyire is megkönnyíti a dolgot számodra, valószínűleg olyat fogok választani, aki „biztonságos”, szemben valaki „veszélyessel”. Mérhetetlenül szeretek játszadozni és fantáziálni, úgyhogy egészen biztosan nem most jártál utoljára a gondolataimban… Csaó, Holly

fel