Luxusnyalánkság

Sportingbet Regisztracios Bonusz

TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Ma olvastam a hirdetésed a perszónán, és szeretnék többet megtudni rólad, ki ne szeretne:) Sikeres, 39 éves üzletember vagyok… szóval nem túl öreg :) … nős de némi extra izgalmat keresek. Sokat utazom és nagyon szeretném, ha lenne utastársam ezeken az utakon, mind az országon belül, mind a nemzetközi utakon. Szóval remélhetőleg te elérhető lennél erre… természetesen mindezek költségeit boldogan állom. Azt hiszem, az lenne az első kérdésem, hogy mennyi zsebpénzre gondoltál ?? Nem szeretném, ha pocsékolnánk egymás idejét. A következő lépés egy találkozó lenne, ahol elbeszélgethetnénk, hogy lássuk, passzolunk–e egymáshoz, mert számomra ez fontos dolog. Remélem hamarosan hallok rólad. Philip
Elküldtem neki a szokásos válaszomat, és napokat kellett várnom a válaszlevelére.
Holly! Végre akadt egy kis szabadidőm, szóval gondoltam, megragadom ezt az időt, hogy bővebben válaszoljak, hogy egy kicsit jobban megismerhess engem, a motivációmat és az érdeklődésemet… nem úgy mint az előbbi gyors levelemben. Ez így fair, hiszen te is vetted a fáradtságot, hogy mindezt leírd. Legfőképp médiás érdekeltségeim vannak, meg néhány befektetés. De gyakran írnak le „túl normálisnak” a média világához, amit én bóknak veszek. 183 centi magas vagyok és kábé 110 kg, szóval van rajtam néhány fölös kiló, ami az elfoglalt életemnek és az edzésre való idő hiányának tudható be. Szóval talán a motivációs készségeid majd kapórajönnek és rá tudsz venni a tornázásra :) Ha hét közben találkozunk az részemről rendben van, és jól is jön nekem, mert bármikor ki tudok surranni egy „fontos megbeszélésre”. A próba gondolata is jó kezdésnek tűnik. A motivációm pusztán szexuális jellegű… a gondolat, hogy legyen valaki, aki élvezi a társaságom és engem, nagy 143 vágyam. Kedvelem az olyan nő társaságát, aki szeret irányítani és biztosan tudja, mit akar… úgy látom, te megfelelsz ennek a pontnak. Imádom, ha incselkednek velem… az a legjobb, amikor egy fehérneműt viselő nő elég közel van ahhoz, hogy az ujjbegyemmel megérintsem, de nem elég közel, hogy megragadjam, egy másik szexuális vágyam az, hogy nézhessem ahogyan egy nő kielégíti önmagát, a saját vágyait az enyémek fölébe helyezve, és szeretnék egy olyan nőt, aki elég magabiztos a testével kapcsolatban ahhoz, hogy élvezze a mindenféle jelmezekbe való beöltözést. Imádok fehérneműt vásárolni a szeretőimnek, szóval ha egymásra találunk, akkor el foglak vinni vásárolni. Alig várom, hogy találkozhassak veled pénteken, ha neked is megfelel, emellett néhány további fotó rólad csodás csemege lenne. Philip
Kedves Philip! Te jó ég! Hogyan is tudnék ellenállni egy ilyen ajánlatnak? Szeretnél pénteken találkozni egy kávéra? H

Körülbelül negyed órát ácsorogtam a Starbucks bejáratánál, mielőtt bementem a pulthoz és kértem egy jeges chai lattét. A pincérnő újra megkérdezte, szeretnék–e hűségkártyát. Igazán itt volt az ideje, hogy keressek egy másik találkahelyet a gavalléromnak.
Philip épp akkor sétált be, amikor elindultam a bejárat melletti ülések felé. Most is könnyűszerrel kiszúrtam az emberemet – egy férfi magában, késésben, aki idegesen méregeti a kuncsaftokat, egy olyan nőt kutatva, aki lehet, hogy úgy néz ki, mint Babilon kurvája, de mégis egy valamirevaló e–mailt írt.
– Philip – mondtam, és észrevettem, hogy hangomból eltűnt a kérdőjel.
– Holly! – Megkönnyebbültnek tűnt.
– Megyek és hozok egy kávét. Hova szeretnél ülni?
Az engem méregető kiszolgáló személyzetre pillantottam.
– Kint a napsütésben kellemes lenne.
– Kint találkozunk.
Azt az asztalt választottam ki, amely körül a legkevesebb vendég ült, helyet foglaltam, keresztbe tettem a lábam, majd letettem a keresztbe tett lábamat, letettem a táskámat a mellettem lévő székre, majd elvettem onnan, letettem a földre, és végezetül betettem a lábaim közé. Philipnek valahogyan sikerült átadnia nekem az idegességét.
Leült az asztalhoz, kezében egy hatalmas forró csokival. Valahol a harmincas évei végén járhatott, sötétbarna göndör haja volt és tiszta, barna bőre. Olyan volt a hangja, mintha az orrmelléküreggyulladás súlyos esetében szenvedett volna, és nagyon el lett volna dugulva az orra. Meglehetősen túlsúlyos volt, de olyan emberként, akinek a súlya hihetetlen ingadozásokon ment át az évek során, az extra kilók soha nem jelentettek problémát a számomra.
– Sajnálom, de feltartóztattak – mondta.
– Elcsúszott a megbeszélésem. Az elnök egy piperkőc volt. Te nem utálod, amikor rizsáznak?
– De még mennyire! – mondtam, mintha mindennapi létezésem megkeserítői a rizsázó elnökök lennének.
– Az ipar az oka – folytatta.
– Soha nem áll meg. Hűha, örülök, hogy akkor szálltunk be az IT–be, amikor, mert különben most nagy szarban lennénk.
– Mivel is foglalkozol? – kérdeztem (szemben azzal, hogy „hol dolgozol?”, ami jelen körülmények között túl kíváncsiskodónak tűnt volna).
– Nagyon sok média holdingom van – felelte.
– Főként privátak. Újságíróként kezdtem, de most már én veszem fel a népet, hogy megtegye ezt. És nem is csak a hagyományos médiában: elég szerencsés voltam, hogy akkor kerültem a technológiába, amikor a dot–com buli virágzásnak indult. Általános érdeklődés, bla–bla–bla. Hála az égnek, hogy megtettem – nem szeretném, ha csak nyomtatásban léteznék! De szeretem a kihívásokat. Ezért vagyok minden reggel én, aki elsőként érkezik, aztán az utolsó, aki távozik. Nem sok minden történik a tudtom nélkül. Így az emberek tisztelnek. Hozzám fordulnak elsőként, ha valami baj van. És a dolgok így vannak jól.
Rám kacsintott. Kötelességtudóan felnevettem.
– Szóval azon túl, hogy kitöltsd a megbeszélések közti időt, miért érdeklődsz irántam? – kérdeztem.
– Fiatal és vonzó vagy – bárkit könnyedén megszerezhetnél magadnak. Miért akarnál fizetni érte?
Milyen üdítő, hogy a legfontosabb kérdések mindegyikét én tehetem fel, és minden köntörfalazás nélkül! Egyetlen találkozás alatt jobban megismertem ezeket a férfiakat, mint a legtöbb ügyfelemet és az összes barátomat az első randikon.
– Kompromisszum – mondta Philip.
– Te félúton jársz a feleség és a kurva között. Egyszer próbáltam szeretőt keríteni magamnak – néhányszor lefeküdtünk egymással, de aztán a csaj elkezdte komolyan venni a dolgot. Ami teljességgel egyoldalú volt. Még azt is szerette volna, hogy hagyjam el a feleségemet! Szörnyű volt. A feleségem mindenre rájött. Kész idegroncs voltam; majdnem ráment az üzletem. Azt nem akarom még egyszer. Ezúttal elhagyna. A feleségem, mármint.
– Szóval én egy… kompromisszum vagyok? – puhatolóztam, és nagyon erősen igyekeztem nem megsértődni.
– Nehogy izgasd magad emiatt! – felelte.
– Manapság minden kompromisszum. Ott van például a feleségem – ő is egy kompromisszum. Igazából nem kellett volna elvennem, soha nem volt valami nagy szám az ágyban. De tudtam, hogy remek anya lesz és kitűnő szakács. De az istennő részt – hát, azt ki kell adnom egy alvállalkozónak. Nem várhatom el tőle, hogy jó legyen mindenben, azt hiszem. Ne érts félre, szívemből szeretem, de őt annyira lekötik a gyerekek. Amikor hazaérek, túl fáradt a szexhez, aztán fél éjszaka fent van, és a babát eteti. Mindig bűntudatom támad, valahányszor merevedésem lesz! Manapság szerencsések vagyunk, ha havonta egyszer sort tudunk rá keríteni.
Letörtnek tűnt. Nehéz volt nem behúzni neki egyet.
– Azt hiszem, ez a Kulcs az emberekhez a mi időnkben. Specialisták vagyunk. Egyetlen ember sem tud megadni mindent, amit akarsz. A beosztottak semmiképp; vagy épp a feleségek, ha már itt tartunk. Példának okáért, nincs elég idejük. Ezért kérném tőled a pénzt – enyhítendő a munkaterhét, hogy úgy mondjam.
– Figyelmesen méricskélt. Rávillantottam a reményeim szerint legbiztatóbb mosolyomat.
– Ez így egyszerűbb. Nincs olyan ember, aki szeretne a munka leírásán felül teljesíteni – vonta le a végkövetkeztetést.
– És veled mi a helyzet? Nem tűnsz… nos… olyannak.
Felmondtam neki a szokásos sztorit. Most is igyekeztem azt a benyomást kelteni, hogy saját döntésből lettem kitartott nő a regényem iránti elkötelezettségből, nem pedig mert rákényszeríttet az anyagi szükség. Egyszerűen jobban hangzott így.
– Álmok, he? – mondta.
– Engem igazán izgat, mi motiválja az embereket – rendszerint pár perccel a találkozás után már tudom is. Sok minden kiderül egy emberről kávézás vagy egy ebéd során. Általában a pénz vagy a hatalom a hajtóerő. De a legnagyobb szenvedély azokat az embereket fűti, akiket az álmaik hajtanak. Ők azok, akik késő estig bent maradnak munka után, vagy akár hétvégén is bejönnek. Milyen kár, hogy nincs erre valami munkahelyi teszt.
Felnevettem.
– Azt hiszem, összekevered az álmokat a hozzáállással – mondtam neki.
– Sok ember nem tesz semmit az álmaiért. A hozzáállás az, ami által valaki túlszárnyalja az elvárásokat. A nagy vállalatok észbe kaptak – manapság a hozzáállás alapján veszik fel a munkaerőt, nem a készségek alapján. Azt bárkinek meg lehet tanítani, hogyan használja a számítógépet vagy hogy vezessen egy céget, de a nagy motiváció és a siker utáni vágy nem tanítható. Most már le is lehet ezt mérni – viselkedési interjúztatásnak hívják. Hihetetlen érdekes. Adhatok neked pár tesztet hozzá, ha szeretnéd.
Philipet sikerült lenyűgöznöm.
– Szóval téged mi motivál? – kérdezte.
– Változó – feleltem.
– Ha nincs elég, akkor a pénz. De amikor van elég, akkor szeretem azt gondolni, hogy a vágy, hogy segítsek az embereknek. Mindig is úgy tartottam, hogy jobb passzban kell hagynod az embereket, mint mikor találkoztál velük. A gond csak annyi, hogy ez nagyon szubjektív. Sok barátot veszítettem el az évek során a beavatkozásomnak köszönhetően. Az a csel, hogy előbb ki kell kérni az engedélyüket! – Mosolyogtam.
– Na és miről szól ez a te regényed? – tudakolta.
– Ez hogyan fog segíteni az embereken?
Nem árultam el neki, hogy a „lehetséges jövőbeni próza” fájlomat nemrég naplóvá alakítottam, és hogy már saját ikonja is volt a számítógépem asztalán. Mint ahogyan azt is megtartottam magamak, hogy mindez olyan kérdéseket vetett fel, melyek létezéséről eddig nem is tudtam. Azt pedig végképp nem mondtam el neki, hogy minden bizonnyal a mai beszélgetést is le fogom írni.
– Négy öreg hölgy kalandjairól szól – válaszoltam. Azt nem kellett tudnia, hogy napok óta rá se néztem.
– Nagyon szabad szájúak, írás közben is megnevettetnek. Azt hiszem, ők mindaz, ami én félelemből nem vagyok. Ellentmondásosak, mert az elvárások szerint túl idősek, hogy olyasmiket csináljanak, mint amiket művelnek. Sokkolóan hat, amikor öreg kis hölgyek viselkednek vakmerően! Sok síkon íródik, egy kicsit olyan, mint a Simpson család. Az idősebb olvasók nagyon más dolgokon fognak nevetni, mint a mi korunkban lévők. Remélem, legalábbis.
Philip bólintott.
– Van már kiadód?
– Ezen még nem is gondolkoztam – feleltem neki őszintén.
– Először szeretném befejezni.
Visszagondoltam a korábbi kézirataimra. A legtöbbjük a könyvespolcom lábát támasztotta.
Nos, én a médiában dolgozom – mondta.
– Talán tudok segíteni. Szívesség fejében szívesség. Én mindig ezt mondom a munkatársaimnak. Be kell vallanom, igazán kiváló az ajánlatod. Általában nem olvasom a Perszónát. Mázli, hogy észrevettelek téged.
– Hogy őszinte legyek, elképesztőnek tartom, mennyi ember látta. Ezelőtt még csak nem is tudtam a Perszóna létezéséről. Nem is hirdetik! Hihetetlen.
– Hát, legtöbbünknek több ideje van, mint hinnéd. Csak mert a számítógépünk előtt ülünk, még nem jelenti, hogy dolgozunk is. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy az RSVP társkeresőoldalra többen kattintanak munkanapokon, mint bármelyik másik weboldalra. A mindenit, el is hiszem! – Újra rám kacsintott.
– De hát a legtöbben nyilván nincsenek a te pozíciódban – ellenkeztem. –Az emberek többsége túl elfoglalt a munkahelyén ahhoz, hogy internetes oldalakat böngésszen. Te csupán a szerencsések egyike vagy.
– Meg lennél lepve, Holly – mondta.
– Le merném fogadni, hogy a hirdetésedre több száz válasz érkezett, és több ezren olvasták.
Nevezzük ezt a társadalom betöltetlen űrjének. A férfiak mindig férfiak maradnak. Soha nem fogunk megváltozni. Szükségünk van a szexre és a hozzád hasonló emberekre az életünkben. Ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk a párunkat; egyszerűen ők megtanulnak úgy tenni, mintha mit se vennének észre az egészből az anyagiak kedvéért. Nézd csak meg a gazdagok 200–as listáját – hány elvált van közöttük? Nem sok. De mind megnevezik a szeretőket, amikor vagyonfelosztásra kerül a sor. Mikor hallottál bárkit is felzúdulni emiatt, he? Soha sem! Mert a szeretőkre mindenki számít.
– Tévedtem – nem motívum volt ez, hanem háromrészes családregény! Azon sürgető próbálkozásomban, hogy meg tudjak élni, valahogy belebotlottam egy titokba, amit a fél világ őrizgetett. Micsoda kár, hogy a másik fele nincs beavatva.
– Vagy igen?
Philip az órájára nézett.
– És ha már az elvárásokról beszélünk, már csak néhány percem van. Nagyon sajnálom, de hamarosan mennem kell. De nagyon érdekel a dolog. És hamarosan indulok egy tengerentúli útra. Európába. Velem tarthatnál. Hogy tetszene ez?
Örömmel mondhatom, hogy még mindig elég naiv voltam ahhoz, hogy eltűnődjem, vajon nem egy emberkereskedelmi hálózatba akar–e belerángatni. Aztán megróttam magam. Na persze!
– Boldogan mennék! – mondtam nyugodtan, és feljebb tornáztam az izgatottságom, miközben a fenntartásaim a háttérbe szorítottam.
– Érvényes az útlevelem. Eddig egyértelműen te vagy a legjobb jelölt. Sok szempontból. Tetszik, hogy érdekel a motiváció is. Megmondom, mi legyen – hozzunk ügydöntő döntést itt és most. Hajrá. Már elég emberrel beszéltem. Tudom, mit akarok. Mit szólnál egy hétfői kezdéshez?
– Szuper – felelte.
– Ezért vagyok itt, nem igaz? Akkor legyen hétfői kezdés.
Adtam egy puszit a szájára, ő meg felkapta az aktatáskáját és elsétált a nyüzsgő utcán.
Csak a távozása után döbbentem rá, hogy még csak a telefonszámát sem tudtam.

fel