Luxusnyalánkság
Sportingbet Regisztracios Bonusz
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Ma olvastam a hirdetésed a perszónán, és szeretnék többet megtudni
rólad, ki ne szeretne:) Sikeres, 39 éves üzletember vagyok… szóval nem
túl öreg :) … nős de némi extra izgalmat keresek. Sokat utazom és
nagyon szeretném, ha lenne utastársam ezeken az utakon, mind az
országon belül, mind a nemzetközi utakon. Szóval remélhetőleg te
elérhető lennél erre… természetesen mindezek költségeit boldogan állom.
Azt hiszem, az lenne az első kérdésem, hogy mennyi zsebpénzre gondoltál
?? Nem szeretném, ha pocsékolnánk egymás idejét. A következő lépés egy
találkozó lenne, ahol elbeszélgethetnénk, hogy lássuk, passzolunk–e
egymáshoz, mert számomra ez fontos dolog. Remélem hamarosan hallok
rólad. Philip
Elküldtem neki a szokásos válaszomat, és napokat kellett várnom a
válaszlevelére.
Holly! Végre akadt egy kis szabadidőm, szóval gondoltam, megragadom ezt
az időt, hogy bővebben válaszoljak, hogy egy kicsit jobban megismerhess
engem, a motivációmat és az érdeklődésemet… nem úgy mint az előbbi
gyors levelemben. Ez így fair, hiszen te is vetted a fáradtságot, hogy
mindezt leírd. Legfőképp médiás érdekeltségeim vannak, meg néhány
befektetés. De gyakran írnak le „túl normálisnak” a média világához,
amit én bóknak veszek. 183 centi magas vagyok és kábé 110 kg, szóval
van rajtam néhány fölös kiló, ami az elfoglalt életemnek és az edzésre
való idő hiányának tudható be. Szóval talán a motivációs készségeid
majd kapórajönnek és rá tudsz venni a tornázásra :) Ha hét közben
találkozunk az részemről rendben van, és jól is jön nekem, mert
bármikor ki tudok surranni egy „fontos megbeszélésre”. A próba
gondolata is jó kezdésnek tűnik. A motivációm pusztán szexuális
jellegű… a gondolat, hogy legyen valaki, aki élvezi a társaságom és
engem, nagy 143 vágyam. Kedvelem az olyan nő társaságát, aki szeret
irányítani és biztosan tudja, mit akar… úgy látom, te megfelelsz ennek
a pontnak. Imádom, ha incselkednek velem… az a legjobb, amikor egy
fehérneműt viselő nő elég közel van ahhoz, hogy az ujjbegyemmel
megérintsem, de nem elég közel, hogy megragadjam, egy másik szexuális
vágyam az, hogy nézhessem ahogyan egy nő kielégíti önmagát, a saját
vágyait az enyémek fölébe helyezve, és szeretnék egy olyan nőt, aki
elég magabiztos a testével kapcsolatban ahhoz, hogy élvezze a
mindenféle jelmezekbe való beöltözést. Imádok fehérneműt vásárolni a
szeretőimnek, szóval ha egymásra találunk, akkor el foglak vinni
vásárolni. Alig várom, hogy találkozhassak veled pénteken, ha neked is
megfelel, emellett néhány további fotó rólad csodás csemege lenne.
Philip
Kedves Philip! Te jó ég! Hogyan is tudnék ellenállni egy ilyen
ajánlatnak? Szeretnél pénteken találkozni egy kávéra? H
Körülbelül negyed órát ácsorogtam a Starbucks bejáratánál, mielőtt
bementem a pulthoz és kértem egy jeges chai lattét. A pincérnő újra
megkérdezte, szeretnék–e hűségkártyát. Igazán itt volt az ideje, hogy
keressek egy másik találkahelyet a gavalléromnak.
Philip épp akkor sétált be, amikor elindultam a bejárat melletti ülések
felé. Most is könnyűszerrel kiszúrtam az emberemet – egy férfi magában,
késésben, aki idegesen méregeti a kuncsaftokat, egy olyan nőt kutatva,
aki lehet, hogy úgy néz ki, mint Babilon kurvája, de mégis egy
valamirevaló e–mailt írt.
– Philip – mondtam, és észrevettem, hogy hangomból eltűnt a kérdőjel.
– Holly! – Megkönnyebbültnek tűnt.
– Megyek és hozok egy kávét. Hova
szeretnél ülni?
Az engem méregető kiszolgáló személyzetre pillantottam.
– Kint a napsütésben kellemes lenne.
– Kint találkozunk.
Azt az asztalt választottam ki, amely körül a legkevesebb vendég ült,
helyet foglaltam, keresztbe tettem a lábam, majd letettem a keresztbe
tett lábamat, letettem a táskámat a mellettem lévő székre, majd
elvettem onnan, letettem a földre, és végezetül betettem a lábaim közé.
Philipnek valahogyan sikerült átadnia nekem az idegességét.
Leült az asztalhoz, kezében egy hatalmas forró csokival. Valahol a
harmincas évei végén járhatott, sötétbarna göndör haja volt és tiszta,
barna bőre. Olyan volt a hangja, mintha az orrmelléküreggyulladás
súlyos esetében szenvedett volna, és nagyon el lett volna dugulva az
orra. Meglehetősen túlsúlyos volt, de olyan emberként, akinek a súlya
hihetetlen ingadozásokon ment át az évek során, az extra kilók soha nem
jelentettek problémát a számomra.
– Sajnálom, de feltartóztattak – mondta.
– Elcsúszott a megbeszélésem.
Az elnök egy piperkőc volt. Te nem utálod, amikor rizsáznak?
– De még mennyire! – mondtam, mintha mindennapi létezésem megkeserítői
a rizsázó elnökök lennének.
– Az ipar az oka – folytatta.
– Soha nem áll meg. Hűha, örülök, hogy
akkor szálltunk be az IT–be, amikor, mert különben most nagy szarban
lennénk.
– Mivel is foglalkozol? – kérdeztem (szemben azzal, hogy „hol
dolgozol?”, ami jelen körülmények között túl kíváncsiskodónak tűnt
volna).
– Nagyon sok média holdingom van – felelte.
– Főként privátak.
Újságíróként kezdtem, de most már én veszem fel a népet, hogy megtegye
ezt. És nem is csak a hagyományos médiában: elég szerencsés voltam,
hogy akkor kerültem a technológiába, amikor a dot–com buli virágzásnak
indult. Általános érdeklődés, bla–bla–bla. Hála az égnek, hogy
megtettem – nem szeretném, ha csak nyomtatásban léteznék! De szeretem a
kihívásokat. Ezért vagyok minden reggel én, aki elsőként érkezik, aztán
az utolsó, aki távozik. Nem sok minden történik a tudtom nélkül. Így az
emberek tisztelnek. Hozzám fordulnak elsőként, ha valami baj van. És a
dolgok így vannak jól.
Rám kacsintott. Kötelességtudóan felnevettem.
– Szóval azon túl, hogy kitöltsd a megbeszélések közti időt, miért
érdeklődsz irántam? – kérdeztem.
– Fiatal és vonzó vagy – bárkit
könnyedén megszerezhetnél magadnak. Miért akarnál fizetni érte?
Milyen üdítő, hogy a legfontosabb kérdések mindegyikét én tehetem fel,
és minden köntörfalazás nélkül! Egyetlen találkozás alatt jobban
megismertem ezeket a férfiakat, mint a legtöbb ügyfelemet és az összes
barátomat az első randikon.
– Kompromisszum – mondta Philip.
– Te félúton jársz a feleség és a kurva
között. Egyszer próbáltam szeretőt keríteni magamnak – néhányszor
lefeküdtünk egymással, de aztán a csaj elkezdte komolyan venni a
dolgot. Ami teljességgel egyoldalú volt. Még azt is szerette volna,
hogy hagyjam el a feleségemet! Szörnyű volt. A feleségem mindenre
rájött. Kész idegroncs voltam; majdnem ráment az üzletem. Azt nem
akarom még egyszer. Ezúttal elhagyna. A feleségem, mármint.
– Szóval én egy… kompromisszum vagyok? – puhatolóztam, és nagyon erősen
igyekeztem nem megsértődni.
– Nehogy izgasd magad emiatt! – felelte.
– Manapság minden
kompromisszum. Ott van például a feleségem – ő is egy kompromisszum.
Igazából nem kellett volna elvennem, soha nem volt valami nagy szám az
ágyban. De tudtam, hogy remek anya lesz és kitűnő szakács. De az
istennő részt – hát, azt ki kell adnom egy alvállalkozónak. Nem
várhatom el tőle, hogy jó legyen mindenben, azt hiszem. Ne érts félre,
szívemből szeretem, de őt annyira lekötik a gyerekek. Amikor hazaérek,
túl fáradt a szexhez, aztán fél éjszaka fent van, és a babát eteti.
Mindig bűntudatom támad, valahányszor merevedésem lesz! Manapság
szerencsések vagyunk, ha havonta egyszer sort tudunk rá keríteni.
Letörtnek tűnt. Nehéz volt nem behúzni neki egyet.
– Azt hiszem, ez a Kulcs az emberekhez a mi időnkben. Specialisták
vagyunk. Egyetlen ember sem tud megadni mindent, amit akarsz. A
beosztottak semmiképp; vagy épp a feleségek, ha már itt tartunk.
Példának okáért, nincs elég idejük. Ezért kérném tőled a pénzt –
enyhítendő a munkaterhét, hogy úgy mondjam.
– Figyelmesen méricskélt.
Rávillantottam a reményeim szerint legbiztatóbb mosolyomat.
– Ez így egyszerűbb. Nincs olyan ember, aki szeretne a munka leírásán
felül teljesíteni – vonta le a végkövetkeztetést.
– És veled mi a
helyzet? Nem tűnsz… nos… olyannak.
Felmondtam neki a szokásos sztorit. Most is igyekeztem azt a benyomást
kelteni, hogy saját döntésből lettem kitartott nő a regényem iránti
elkötelezettségből, nem pedig mert rákényszeríttet az anyagi szükség.
Egyszerűen jobban hangzott így.
– Álmok, he? – mondta.
– Engem igazán izgat, mi motiválja az embereket
– rendszerint pár perccel a találkozás után már tudom is. Sok minden
kiderül egy emberről kávézás vagy egy ebéd során. Általában a pénz vagy
a hatalom a hajtóerő. De a legnagyobb szenvedély azokat az embereket
fűti, akiket az álmaik hajtanak. Ők azok, akik késő estig bent maradnak
munka után, vagy akár hétvégén is bejönnek. Milyen kár, hogy nincs erre
valami munkahelyi teszt.
Felnevettem.
– Azt hiszem, összekevered az álmokat a hozzáállással – mondtam neki.
–
Sok ember nem tesz semmit az álmaiért. A hozzáállás az, ami által
valaki túlszárnyalja az elvárásokat. A nagy vállalatok észbe kaptak –
manapság a hozzáállás alapján veszik fel a munkaerőt, nem a készségek
alapján. Azt bárkinek meg lehet tanítani, hogyan használja a
számítógépet vagy hogy vezessen egy céget, de a nagy motiváció és a
siker utáni vágy nem tanítható. Most már le is lehet ezt mérni –
viselkedési interjúztatásnak hívják. Hihetetlen érdekes. Adhatok neked
pár tesztet hozzá, ha szeretnéd.
Philipet sikerült lenyűgöznöm.
– Szóval téged mi motivál? – kérdezte.
– Változó – feleltem.
– Ha nincs elég, akkor a pénz. De amikor van
elég, akkor szeretem azt gondolni, hogy a vágy, hogy segítsek az
embereknek. Mindig is úgy tartottam, hogy jobb passzban kell hagynod az
embereket, mint mikor találkoztál velük. A gond csak annyi, hogy ez
nagyon szubjektív. Sok barátot veszítettem el az évek során a
beavatkozásomnak köszönhetően. Az a csel, hogy előbb ki kell kérni az
engedélyüket! – Mosolyogtam.
– Na és miről szól ez a te regényed? – tudakolta.
– Ez hogyan fog
segíteni az embereken?
Nem árultam el neki, hogy a „lehetséges jövőbeni próza” fájlomat nemrég
naplóvá alakítottam, és hogy már saját ikonja is volt a számítógépem
asztalán. Mint ahogyan azt is megtartottam magamak, hogy mindez olyan
kérdéseket vetett fel, melyek létezéséről eddig nem is tudtam. Azt
pedig végképp nem mondtam el neki, hogy minden bizonnyal a mai
beszélgetést is le fogom írni.
– Négy öreg hölgy kalandjairól szól – válaszoltam. Azt nem kellett
tudnia, hogy napok óta rá se néztem.
– Nagyon szabad szájúak, írás
közben is megnevettetnek. Azt hiszem, ők mindaz, ami én félelemből nem
vagyok. Ellentmondásosak, mert az elvárások szerint túl idősek, hogy
olyasmiket csináljanak, mint amiket művelnek. Sokkolóan hat, amikor
öreg kis hölgyek viselkednek vakmerően! Sok síkon íródik, egy kicsit
olyan, mint a Simpson család. Az idősebb olvasók nagyon más dolgokon
fognak nevetni, mint a mi korunkban lévők. Remélem, legalábbis.
Philip bólintott.
– Van már kiadód?
– Ezen még nem is gondolkoztam – feleltem neki őszintén.
– Először
szeretném befejezni.
Visszagondoltam a korábbi kézirataimra. A legtöbbjük a könyvespolcom
lábát támasztotta.
Nos, én a médiában dolgozom – mondta.
– Talán tudok segíteni. Szívesség
fejében szívesség. Én mindig ezt mondom a munkatársaimnak. Be kell
vallanom, igazán kiváló az ajánlatod. Általában nem olvasom a
Perszónát. Mázli, hogy észrevettelek téged.
– Hogy őszinte legyek, elképesztőnek tartom, mennyi ember látta.
Ezelőtt még csak nem is tudtam a Perszóna létezéséről. Nem is hirdetik!
Hihetetlen.
– Hát, legtöbbünknek több ideje van, mint hinnéd. Csak mert a
számítógépünk előtt ülünk, még nem jelenti, hogy dolgozunk is. Valaki
egyszer azt mondta nekem, hogy az RSVP társkeresőoldalra többen
kattintanak munkanapokon, mint bármelyik másik weboldalra. A mindenit,
el is hiszem! – Újra rám kacsintott.
– De hát a legtöbben nyilván nincsenek a te pozíciódban – ellenkeztem.
–Az emberek többsége túl elfoglalt a munkahelyén ahhoz, hogy internetes
oldalakat böngésszen. Te csupán a szerencsések egyike vagy.
– Meg lennél lepve, Holly – mondta.
– Le merném fogadni, hogy a
hirdetésedre több száz válasz érkezett, és több ezren olvasták.
Nevezzük ezt a társadalom betöltetlen űrjének. A férfiak mindig férfiak
maradnak. Soha nem fogunk megváltozni. Szükségünk van a szexre és a
hozzád hasonló emberekre az életünkben. Ez nem jelenti azt, hogy ne
szeretnénk a párunkat; egyszerűen ők megtanulnak úgy tenni, mintha mit
se vennének észre az egészből az anyagiak kedvéért. Nézd csak meg a
gazdagok 200–as listáját – hány elvált van közöttük? Nem sok. De mind
megnevezik a szeretőket, amikor vagyonfelosztásra kerül a sor. Mikor
hallottál bárkit is felzúdulni emiatt, he? Soha sem! Mert a szeretőkre
mindenki számít.
– Tévedtem – nem motívum volt ez, hanem háromrészes családregény! Azon
sürgető próbálkozásomban, hogy meg tudjak élni, valahogy belebotlottam
egy titokba, amit a fél világ őrizgetett. Micsoda kár, hogy a másik
fele nincs beavatva.
– Vagy igen?
Philip az órájára nézett.
– És ha már az elvárásokról beszélünk, már
csak néhány percem van. Nagyon sajnálom, de hamarosan mennem kell. De
nagyon érdekel a dolog. És hamarosan indulok egy tengerentúli útra.
Európába. Velem tarthatnál. Hogy tetszene ez?
Örömmel mondhatom, hogy még mindig elég naiv voltam ahhoz, hogy
eltűnődjem, vajon nem egy emberkereskedelmi hálózatba akar–e
belerángatni. Aztán megróttam magam. Na persze!
– Boldogan mennék! – mondtam nyugodtan, és feljebb tornáztam az
izgatottságom, miközben a fenntartásaim a háttérbe szorítottam.
–
Érvényes az útlevelem. Eddig egyértelműen te vagy a legjobb jelölt. Sok
szempontból. Tetszik, hogy érdekel a motiváció is. Megmondom, mi legyen
– hozzunk ügydöntő döntést itt és most. Hajrá. Már elég emberrel
beszéltem. Tudom, mit akarok. Mit szólnál egy hétfői kezdéshez?
– Szuper – felelte.
– Ezért vagyok itt, nem igaz? Akkor legyen hétfői
kezdés.
Adtam egy puszit a szájára, ő meg felkapta az aktatáskáját és elsétált
a nyüzsgő utcán.
Csak a távozása után döbbentem rá, hogy még csak a telefonszámát sem
tudtam.