Luxusnyalánkság
Sportingbet Regisztracios Bonusz
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
Szia! Nagy érdeklődésem van a hirdetésedre – erotikusán elegáns vagy
fél évig hasonló helyzetben voltam véget ért mikor lejárt nő vízuma.
Kérlek küldd el anyagi ajánlatod és megbeszélünk. Szia, Tom
A standard 1000 dolláros válaszomat küldtem vissza neki.
Szia Holly! Köszönöm a válaszod. Az ajánlatod ésszerű hangzik. Akarsz
találkozni egy kávé – valahol, ami neked biztos hely megbeszélni a
részletes elrendezést, mivel számítók rá, hogy szűröd jelentkezők. Sok
kérdés van fejemben, neked? Házilag készített vacsora minden
látogatáskor étvágygerjeszt és kényeztet, mi a desszert? Moet pezsgő és
homár nem szükséges – ehetünk étteremben, heeeeeheeeee. Elnézés, gonosz
humorérzékem van. Mondd, mi megfelelő idő. Szia, Tom
Hívjanak, aminek akarnak, de végül szombaton találkoztam is
Tommal,főként mert odavagyok a gonoszkodó humorérzékért. Nem lehet
belőle semmi baj. Még egy vagy két találkozó hétfő előtt remélhetőleg
csak megerősít majd a Philip melletti döntésemben.
Kezdtem a rabja lenni ezeknek a találkozóknak? Be kell vallanom,
szörnyen hízelgőek voltak. De nem csupán erről volt szó. Kezdtem azt
gondolni, hogy valami rettenetesen nem stimmel a hagyományos házasság
intézményével. Talán csak szerettem volna olyasvalakire akadni, aki
bebizonyítja, nincs igazam.
Természetesen öt perccel hamarabb ott voltam. A Starbucks melletti
boltban lézengtem, amikor kaptam egy sms–t Tómtól. Hamarabb itt.
Elmosolyodtam és körülnéztem. Meg is volt, felém tartott, és épp úgy
nézett ki, amilyennek leírta magát – magas volt, vékony és elegáns a
tökéletes öltönyében és minden porcikájáról lerítt, hogy újgazdag
kínai, aki egy halom ékszert viselt. Azonnal észrevett, és egymásra
mosolyogtunk.
– Hogy vagy Hollee? – kérdezte Tom, és megölelt.
– Menjünk ide? –A
francia cukrászda felé biccentett.
Rendben–feleltem és követtem őt. Bíztam benne, hogy nekik nincs
hűségkártyájuk.
Tom meglehetős rátartisággal lépett a pulthoz és kért két kávét, meg
egy péksüteményt magának. Én nem kértem süteményt. Nagyon nehéz
elegánsnak tűnni, miközben az ember porcukros péksütit eszik. Higgyenek
nekem, tudom. A hátát figyeltem. Végre találtam egy férfit John
járásával! Olyan ember parancsoló parádézása volt ez, aki élete nagy
részében másoknak mondta meg, mit tegyenek.
Leültünk az egyik fal melletti kis asztalhoz, és igyekeztem nem azon
tanakodni, vajon mennyire jó a tulaj füle, tekintettel arra, hogy csak
mi ketten voltunk a parányi boltban.
Amikor kihozták a rendelésünket, kaptam egy mini csokitortát a kávém
mellé. Ingyen. Talán a tulaj is felismerte Tom járását. Vagy talán
egyszerűen csak azonnal felismerte az örömlányokat.
Tom szemezett a csokitortámmal és bevallotta, hogy szörnyen odavan az
édességekért. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy talán be kéne
mutatnom őt Henrynek.
– Gyerekként alakult ez ki? – kérdeztem.
– Én is kicsit hasonló vagyok.
Az anyukám csodás házi édességeket csinált nekünk, például gőzölt
lekváros piskótát vagy aranyszirupos gombócot fagyival. Egyfelől ez jó,
mert a boltban vásárolt sütikkel nem tudok mit kezdeni. De ha elmegyünk
egy kávézóba és van házi készítésű, régimódi sutijuk, akkor nekem annyi!
Rámosolyogtam és reméltem, érti, mit jelent a „nekem annyi”.
– Nálam nem így – mondta Tom és kecsesen legyintett a kezével.
Elképesztően hosszú ujjai voltak.
– Amikor mi gyerekek voltunk,
szolgálóink voltak. Mi csak megmond, mit akartunk, és meg csinál
nekünk. Édességet is. Mindent. De nekem különlegességek csinál. Én
voltam kedvenc.
Elnevette magát.
– Te voltál a legfiatalabb? – kérdeztem, majd egyetlen falattal
eltüntettem a kis tortát, és közben remélhetőleg érintetlenül hagytam a
rúzsom.
– Nem legfiatalabb. Legokosabb – mondta egy kacsintás és kuncogás
kíséretében.
– Én nagyon szerencsés. A legtöbb fiú meg lánytestvér
hamar elment. A szolgálóknak hiányoztak. Engem elkényeztettek.
– Újra
felnevetett.
Önkéntelenül is felmerült bennem, hogy vajon velem is úgy bánna–e, mint
egy szolgálóval. De ha már itt tartunk, hogy bánik az ember egy
szolgálóval?
– Áhhh, szóval a kiváltságos gyerek– mondtam, és néztem, ahogy nagy
szakértelemmel szeli a vaníliás szeletét a villájával.
Tom meglengette elegáns ujját a levegőben és vállrándítással hessegette
el a feltételezést.
– Nem annyira kiváltságos. Csak legjobb eszű.
Legopportunistabb. Apámnak halálakor sok–sok vagyona volt Kínában. Ezek
még mindig én nevemen. Tíz éve halt meg, és valószínű még mindig várnak
rám. Egész család, rám néznek most. Én gondosod mindenkiről. Én vagyok
a legfontosabb fiú.
– De mi van az idősebb testvéreiddel? Az apád miért téged választott? –
Muszáj volt megkérdeznem. Talán ez valami kínai dolog volt.
Én vagyok legképzettebb – felelte, és egyáltalán nem sértődött meg.
–
Vannak embereim mindenhol. Mind hűséges hozzám. Aki kell, megszerzem.
– Szóval a kínaiak ezt teszik? – kérdeztem.
– Szeretőt tartanak?
Felnevetett.
– Kínaiak jóval civilizáltabb – felelte.
– Amikor feleség
nem tud szeretkezés, úgy értem. Például, amikor feleség szüli gyereket,
bezárjuk hat hétre. Bezárjuk!
– Bezárjátok? – ismételtem hitetlenkedve.
– Egy kismamát és a
kisbabáját?
Újra nevetett, és nem tudtam nem észrevenni, milyen hosszú a körme a
kisujján. Magamban tanakodtam, vajon mi lehet a céljuk. Nyilvánvaló
volt, hogy szándékosan voltak hosszúak; a többi körme gyönyörűen
manikűrözött volt. Saját, összerágcsált körmeimet az ölembe ejtettem.
– Felveszünk nőket – magyarázta.
– Még szegény családok is megtalál rá
pénz, vagy megkérik nagynénit, eljönni. Ő átveszi házvezető és anya
szerepét. Ő átvesz minden szerepet. Az új anya, ő csak pihen.
Egyáltalán nem szabad elmennie otthonról.
Úgy hangzott, mint a nagyszülők szertartásos látogatása röviddel az
ausztrál születéseket követően. De eltűnődtem, vajon mit ért az
„összes” szerepen – beletartozott ebbe a szeretkezés is? Csábított a
gondolat, hogy megkérdezzem, de nem akartam megsérteni. Egyelőre
legalábbis nem.
– Hát – mondtam és közben kétségbeesetten kívántam, bár lenne mellettem
egy igazi ausztrál anya, aki tudatná velem, hogy ez a rendszer
felháborítson vagy inkább tetsszen –, azt hiszem, ez jó gondolat lehet.
A legtöbb újdonsült anyuka, akiket ismertem, az első hónapban mindig
kimerültnek látszott. Amúgy is állandóan az alváshiányra panaszkodtak.
Szegénykéim nagyon rosszul néztek ki! Talán jó lenne, ha csak
pihenhetnének úgy egy hónapig a szülés után. De mi van a csecsemő
etetésével? Az nem veszi el rengeteg idejüket?
– Ááááh – mondta Tom, és újra legyintett a kezével.
– Néha csak
csinálja, néha felbérelünk szoptatós dajka. Szegény nőt, általában.
Kell pénz. Mindig ugyanaz. Mindig ugyanaz.
– És a kisbaba? – kérdeztem és igyekeztem nem elképzelni, milyen lenne,
ha egy ausztrál kisbaba csüngene egy másik anya mellén.
– Az elhagyhatja
a házat, vagy azt is bezárják?
– Oh, nem! – mondta Tom, mintha megbotránkozna.
– Gyerek marad otthon
szintén. Születés nagy trauma. Kisbaba néha élénkvörös. Néha sárga.
Néha vannak horzsolasai. Sok baba először csúnya. És sír sokat. Világ
más, mint méh. Magukhoz kell térni.
– Alkalmazkodás kell. Így mindkettő pihent és boldog, amikor kijönnek
házból.
Hívjanak a nyugati szokások árulójának, de nekem mindez pokoli jó
ötletnek tűnt. Cseppet sem bántam volna, ha karanténba zárnak, amikor
tombolnak a hormonjaim. És ezzel valószínűleg sok barátom egyetértene.
– Szóval a kínai emberek hozzá vannak szokva, hogy más nők is jelen
vannak? És mi a helyzet a feleségeddel? Ő hogyan érezné magát ez
ügyben? – kérdeztem.
Szomorúan nézett.
– Nem… mi élünk most külön. Házasság nem jó. Van két
fiam, tíz– és tizenegy éves. Csak hétvégeken látogat. Ezért kell nő.
Pótolni feleség feladatok.
Újabb falatot vett a szájába a vaníliás szeletből.
– Mióta éltek külön? – kérdeztem, mert bizalmatlan voltam az
úgynevezett „különéléssel” szemben, és szinte láttam magam előtt, ahogy
egy John feleségéhez hasonló valaki vasvillával támad nekem.
– Nem akar engem nyolc év – felelte.
– Nyolc év sok várni.
– Megrázta a
fejét és lehangoltnak tűnt.
Egy gyönyörű fiatal férfi jött oda hozzánk és megkérdezte, kérünk–e még
egy kávét. Későn kapcsolva felkaptam a fejem – hát ő meg honnan került
elő? Elképesztően jól nézett ki – sötét volt a haja, sötét a bőre,
magas volt és vékony. A tulaj még mindig a pultnál állt. Még mindig mi
voltunk a bolt egyetlen vevői. Igazán nem volt rá szükség, hogy ketten
szolgáljanak ki bennünket! Óhatatlanul is rám tört az üldözési mánia.
Még én is szívesen kihallgattam volna a beszélgetésünket, pedig én
benne voltam!
Tom a pincérre hunyorított, mivel levette a szemüvegét. Magamban
felvihogtam, amikor látnom kellett, hogy nem Dick az egyetlen férfi,
aki nem szeret „négy szemmel” megjelenni.
– Honnan jöttél? – tudakolta.
A jóképű fiatal srác meghökkenten nézett.
– Hát… Chastwood–ból – mondta.
Kényelmetlenül mocorogtam a székemben, de Tom csak felnevetett.
– Nem. Honnan jöttél igazából? – követelte.
– Oh – mondta a világszép fiatal –, Máltáról származom. Kis hely, soha
senki nem hallott még róla.
– Ciprushoz közel? – buzdította Tom.
– Igen – mondta a fiatalember, és úgy tűnt, elképed.
– Járt már ott?
– Ott nem – felelte Tom egyik elegáns vállrándítása kíséretében.
– De
közel oda.
– Nem túl nagy ország – mondta a férfi.
– Nem akarna sokáig maradni.
– Hétvégi kirándulóhely – szellemeskedtem.
Tom harsány nevetésben tört ki.
– Hétvégi kirándulóhely? –ismételte.
–
Ez a nő itt egész országodat hétvégi kirándulóhely hívja!
Elszégyelltem magam, de a fiatal srác csak idegesen nevetett. Nem
hiszem, hogy tudatában volt, hogy épp az imént inzultáltam az országát.
Tom is látta, hogy a fiú nem érti, és gonoszul rám kacsintott.
– Azt mondja, az országod jó csak két napra – magyarázta a fiúnak.
Hát nem imádnivaló? Jól ki tudnék jönni ezzel a fickóval. A barátaimra
emlékeztetett!
Megkönnyebbülésemre a pincér felém fordult és elmosolyodott.
– Igen,
két nap elég lenne – mondta teljes komolysággal.
Hatalmas mosollyal viszonoztam az övét.
– Csak vicceltem – magyaráztam
bátortalanul.
Ahogy a pincér távozott, Tom megragadta a kezem, és az asztal felett
néztük egymást.
– Megfelelsz– mondta Tom nagyot kacsintva.
– Megfelelek? – kérdeztem
vissza nevetve.
– De te megfelelsz–e? Neked van még más interjúd is?
Tom színpadiasan megrázta a fejét és gyászosan nézett.
– Nos, nekem van – feleltem játékosan.
– Én vagyok az, aki kiválaszt
téged, nem pedig fordítva.
– Hol vagyok listádon? – tudakolta.
– Ne aggódj! Fent vagy a tetejénél.
– A tetejénél jó hely – mondta Tom.
– Nem jó első helyen lenni. Elsővel
mindig igazságtalanok. Második hely jobb.
Az órájára nézett.
– Mennem kell – mondta.
– Nincs több idő. Lenyelte a
maradék kávéját és kifizette a számlát.
– Köszönöm a tortácskát. Nagyon részrehajló vagyok az édes dolgokkal –
mondtam a tulajnak, és Tómra kacsintottam.
De Tom lehajtott fejjel továbblépkedett. A tulaj viszont sokatmondóan
végigmért tetőtől talpig, és széles mosollyal nézett rám. A cukrászdát
vezető idegen pasik legszexisebb mosolyában fürödhettem. A petrezselyem
virágba szökött.
Tom tudtán kívül az én utcámban parkolta le az autóját, és meg is
mutatta nekem. Egy fekete, új modell Mercedes Benz volt. Nem voltam az
autók szerelmese, ezért épp csak futó pillantást vetettem rá.
Megmutattam neki a házat, ahol lakom.
– Áááh – mondta, és alaposan szemügyre vette.
– Ne feledd, kelet a
legjobb. Szólsz hamarosan? Hogy hol vagyok listádon?
– Hamarosan – mondtam, és hevenyészve belegondoltam, mit is érezne
Philip, ha lecserélném egy viháncoló, játékos kedvű kínaira.
Tom ragaszkodott hozzá, hogy egész az ajtóig kísérjen, és ünnepélyesen
kezet rázott velem búcsúzóul. Szemben a többiekkel, ő többször is
visszanézett.
Miközben fellifteztem a lakásomba, éreztem, hogy van benne valami, amit
nem egészen tudok meghatározni. Rettentően vonzódtam hozzá, de nehéz
volt eldönteni, hogy ezt vajon pusztán a rejtélyes és sejtelmes lénye
váltotta–e ki. Sokat tanulhatnék ettől a férfitól, gondoltam. De aki
kíváncsi, hamar megöregszik.
Egész délután ő járt az agyamban. Soha nem találkoztam még hozzá
hasonló férfival. Végül küldtem neki egy e–mailt, hogy több információt
szerezzek róla.
Szia Tom! Utálom, hogy ezt kell tennem, de nehezemre esik választani
közted és a másik férfi között. Épp készülök letörölni a hirdetésem.
Nagyon különböző emberek vagytok, de ő „biztonságosabb” és kevésbé
titokzatos… Azt mondom, „biztonságosabb”, mert őt talán könnyebb lenne
boldoggá tennem, mivel könnyű őt kiismerni (és így könnyen megadhatom
neki, amit akar). Mindazonáltal, újra és újra visszatérek a Kelethez.
Van benned valami, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem. Hihetetlenül
vonzódom hozzád. Azt hiszem, tartogatsz még nekem néhány leckét, és
tetszik a humorérzéked. Szóval fel kell tennem neked néhány kérdést,
ami eddig nem került elő, hogy tudjak dönteni… Az első (és
legfontosabb): érdekel még a dolog? A második (és sajnálom, hogy ilyen
lényegre törő vagyok), hogy milyen szexet kedvelsz. Van valami, amit
szeretsz vagy nem élvezel? És az utolsó (és azt hiszem, ez aggaszt egy
picit, mert nem tudok túl sokat a kultúrátokról), hogy hogyan fogsz
velem bánni? Én is csak egy újabb „szolgáló” leszek neked? Sajnálom,
hogy megkérdeztem ezeket, remélem nem voltam túl tapintatlan. Üdv,
Holly
Szinte egész éjfélig kellett várnom a válaszára.
Én kedves Holym! Vártam hívásod délután – csalódtam, hogy nem
telefonáltad gyorsan, nem tudtam, hogy küldtél e–mail. A délután lassú
volt nekem és volt vacsora randim este. Most nem érzem jól magam.
Mindegy, próbálok megválaszol kérdésed. Olyan mintha néznénk kiszavazó
műsor – csak minden jelentkezőt kiszavazott utolsó kettő. Én
legkívánatosabb barátném, nem vagyok olyan komplex, de azt hiszem,
nehéz lehet csak egy találkozóval ami csak egy órát tart. Viccesen
megvitattuk ranglistát, és mégis úgy következett, hogy olyan döntéssel
szembesülsz, amit csak te hozhatsz meg. Próbálom könnyíteni. Meglep,
hogy még mindig nem vagy biztos elkötelezetségemben és érdeklődésemben.
Egy szóban IGEN. A vonzalom kölcsönös és te vagy nagyon meleg,
együttérző és érzéki nő – szex veled lesz nagyon élvezetes. A
képzeletem megvadult… Szexben nekem könnyű örömet szerezni, a múltban
hagyományos szexet csináltam , azt hiszem, ez a keleti kultúra –
szívesen kísérleteznék veled. Mit szólnál vad szex–játék fétisekhez stb
és van fantáziám nézni csoportszexet, hármas csak FNN rendben nekem.
Szeretem szexet és izgató nekem – ne feledd, nem szeretem rutint, mert
múltban vissza voltam fogva. Örömet okozni és örömet kapni!!!! Érzelmi
kielégülés személyivel és testivel. Ne aggódj nagyon kultúrámmal, engem
hívnak „banán” a mi keleti társasági csoportban. Egy banán ember sárga
kívül, de fehér belül – ez érthető neked? Legnagyobb tisztelettel
bánnék veled, mint mindenkivel – két lábbal állok földön és könnyű
kijönni velem. Igazi ausztrál vagyok és hozzászoktam 157 ausztrál
(nyugati) életmódhoz. Szeretem, ha kényeztetnek és tenyéren hordoznak,
de nem mint urat, soha nem bánnék veled szolgálóként, biztos lehetsz.
Említetted, hogy szeretsz főzni és vendégül látni. Ez kulcs szívemhez.
Nehéz kifejeznem szexuális igények szavakban. Remélem ez
felvilágosított döntésedhez. Bármilyen döntést hozol, biztos vagyok
maradhatunk jövőben barátok. Rád gondolok. Sok csók és ölelés. Tom
Tomnak igaza volt abban, hogy az első helyen állót mindig átvágják.
Azzal a gondolattal feküdtem le, hogy vajon Philip megnézi–e az
e–mailjét vasárnap.