Luxusnyalánkság
Sportingbet Regisztracios Bonusz
HUSZADIK FEJEZET
A hétvége nagy részében arról igyekeztem meggyőzni magam, hogy Tom
tartani fogja a szavát. Nem voltam benne biztos, miért is nem bíztam
benne – talán a hangulatingadozásai vagy a gyerekes természete miatt.
De mindenképp úgy éreztern, hogy valami nem stimmel.
Arra számítottam, hogy a hétvége folyamán valamikor felhív, hogy
tisztázzuk, mikor látogat meg, de hétfő délben még mindig nem hallottam
róla. A kanapén ültem és próbáltam nem gondolni a pénzre. Dickkel majd
kicsattantam. Jacques–kal és Tómmal összehasonlítva ő tökéletes volt.
Hiányzott a lovagias viselkedése és az intelligens beszélgetéseink. Az
ördögbe is, még a Pénzügyi Szemle olvasása is hiányzott!
De azóta csak a pénzügyi bizonytalanságot ismertem. Eredetileg azért
kezdtem bele ebbe, hogy kifizessem a számláimat, nem azért, hogy
aggódjak miattuk! Valahol út közben szem elől veszítettem az eredeti
szándékaimat. Eltűnődtem, hogy vajon megtalálom–e még őket valaha. Ami
a túlélés eszközeként indult, annyi minden mássá alakult. Arra lettem
ítélve, hogy minden hétfőn a kanapémon ücsörögjek, és azon tanakodjam,
vajon megkapom–e a pénzem? Ahogy jobban belegondoltam, nem volt a világ
legokosabb döntése, hogy egy pénisz szeszélyeitől tegyem függővé a
lakástörlesztésem befizetését.
Újra azon kaptam magam, hogy a naplómhoz fordulok, hogy rendbe tegyem a
dolgokat a fejemben. A szavak úgy folytak, mint még soha. Egész nap
írtam, soha nem mertem visszaolvasni, féltem, hogyha megteszem, fel
kell hagynom mindennel, és vissza kell térnem a normális kerékvágáshoz.
Tom este nyolckor hívott.
– Szia Hollee, annyira sajnálom – mondta vidáman.
– Elfelejtettem, hogy
van jógám. Mit csinálsz?
Ágyban feküdtem, tévét néztem és próbáltam nem aggódni, hát ezt
csináltam!
Az esó't nézem a város felett – mondtam neki nyugodt hangon.
– Imádom
az esőt – olyan, mintha az ember egy Picasso–festményen át szemlélné a
világot. Eszembe juttatja, milyen csodaszép a világ.
– Áááh – mondta.
– Szerencsés nő vagy. Mehetek inkább holnap délután?
– Persze. Csodás lesz találkozni veled – mondtam.
– Meg kell
erősítenünk a megállapodásunkat.
– Akkor viszlát, holnap! – mondta vidáman és letette a telefont.
Leszidtam magam, amiért kételkedtem benne. Egyszerűen csak paranoiás
voltam. Szóval ez az, ahogyan a feleségek érezhetnek.
Kedd. A lakástörlesztés befizetésének napja. Nem fogom tudni megtenni.
Most sem. Még ha Tom aznap délután átjönne is a pénzzel, csak másnap
jutnék el a bankba, ami már túl késő. Pénzügyi bírságot hozok a
fejemre, amiért nem tudják megterhelni a számlámat. A fene a péniszek
szeszélyébe!
Érdekes módon, a világ nem omlott össze körülöttem. Rendes körülmények
közt ott üldögéltem volna eszelős aggodalmak közepette a kudarcot
vallott befizetésemről és arról, hogy bízhatok–e Tómban. Azon
gyötrődtem volna, hogy mikor váltam ilyen reménytelenül elveszetté, és
korholtam volna magam, amiért belevágtam egy ilyen ostoba tervbe.
Fontolgattam volna, hogy feladom és visszatérek az irodába és a biztos
kétheti fizetéshez, ami a bankszámlámra érkezik. Egészen biztosan nem
léptem volna fel a számítógépemre, és kezdek eszelősen gépelni a
naplómba.
Ó Igen, pontosan ezt tettem. Immáron második napja. A regény várhat,
gondoltam. Első a transzcendencia. És legfőképp, mondtam magamnak, ne
stresszelj! Emlékezz, mit mondott Theodore Roosevelt. Mit is? Tanultuk
az iskolában. Valami olyasmit, hogy sokkal jobb csodás tettekre
vállalkozni, és kudarcokkal tarkított győzelmeket aratni, mint
olyasvalakinek lenni, akinek se az élvezetből, se a szenvedésből nem
jut sok, mert olyan alkonyati zónában él, ahol sem győzelem, sem
vereség nem születik.
Hát, én egészen biztosan nem tartozom ezek közé, gondoltam.
Délután 3–ig Tom még mindig nem telefonált.
Küldtem neki egy sms–t. Mi újság? Meg kell erősítenünk a
megegyezésünket, vagy a személyes körülményeim megkövetelik, hogy más
megállapodást kössek. H Aztán visszatértem az íráshoz.
Kora este volt már, és még mindig nem hallottam felőle, így úgy
döntöttem, hogy hasznosan töltöm az időt. Felhívtam az egyik barátomat,
Davidét, mert sürgős tanácsadásra szorultam Tom fitymáját illetően.
David biszexuális, és kívül–belül pompás ember volt. Tudtam, hogy
némiképp a „vágatlan” férfiak szakértőjének tartja magát – egy olyan
férfi, aki arra tette fel az életét, hogy más férfiakat izgasson fel,
mindig is több fogás ismerője, mint az, aki nőket akar felizgatni, vagy
fordítva.
Meghívatta magát vacsorára, cserébe annak bizonyosságáért, hogy
onnantól fogva képes leszek a világ legjobb vágatlan szopását
végrehajtani. Ahogyan Davidét ismertem, ebben nem is kételkedtem.
Miután végeztünk néhány pohár chardonnay–val és egy–egy tállal a
királygarnélás laksa leves specialitásomból, beszámoltam neki a Tómmal
való szexuális együttlétemről, meg a katasztrofális szopásomról. Nincs
a világon olyan téma, amit ne dobhatnék fel a meleg barátaimmal. Az
évek során sokat tanultam tőlük. Sokat beszéltek a szexről. Ha jobban
belegondol az ember, a meleg férfiak a világ legjobb oktatói.
– Mielőtt elmondod, hol hibáztam, kérdezhetek egy nagyon személyes
jellegű kérdést valami másról? – tudakoltam.
– Hát persze, tudod te is. Áldjam a kicsi szívét!
– Te top vagy bottom vagy?
Davidét mulattatta a kérdésem.
– Igazából mindkettő. Miért?
– Hát – kezdtem óvatosan –, engem ez a dolog mindig kicsit összezavart.
Egy biszexuális miért akarna megkefélni egy bottomot, amikor
megkefélhet egy puncit is? Mert hát, ha bedugom egy ujjam a seggembe,
az elég unalmas – az csak egy nyílás. De ha bedugom az ujjam a
puncimba, az feszes és nedves, és tele van ezzel a sok csodás izommal,
amiket mozgathatok. És a szaga is sokkal jobb! Őszintén szólva,
szerintem egy fenék unalmas egy punéival összehasonlítva.
David felnevetett.
– Ez azért van, mert te nem használod az ánuszod
szexre. A férfiak ánusza olyan, mint a te hüvelyed – mi is ugyanúgy
tudjuk használni az izmokat. Egy kis gyakorlással olyanná teheted az
izmokat a fenekedben, mint amilyenek a puncidban.
Elszörnyedtem. Itt voltam, közelítve a középkorhoz, és volt egy erogén
zóna, aminek a létezéséről nem tudtam! Nem tudtam elhinni, hogy
elvesztegettem ennyi évet!
– Szóval hogyan tehetem olyan jóvá a hátsó izmaimat, mint amilyenek a
hüvelyemben? – kérdeztem. Értelemszerűen.
David újra nevetni kezdett.
– Gyakorlással. Szerinted a meleg pasik
miért kefélnek annyit félre?
Együtt nevettünk.
– Szóval mi a helyzet ezzel a fityma dologgal? – kérdeztem.
– Mit
szúrtam el?
– Úgy gondolj a fitymára, mint a csiklód körüli bőrre – felelte.
– A fej
érzékenyebb, mert letakarja a fityma, pont, mint a csiklódat. Légy vele
gyengéd. A fityma belső nedves oldalát használhatod ingerlésre. Húzd
fel a bőrt a fejre, amikor rejszolsz rajta vagy szopod. Futtasd körbe a
nyelved vagy az ujjaid a belsejében. A mellbimbók is jók. Igaziból
saját magát síkosítja, tudod?
Ó Szóval ezért nem tudta fenntartani Tom az erekcióját. Valószínűleg
túlingereltem szegényt! David magában nevetgélt.
– Faroktakony – mondta.
– Micsoda? – kérdeztem értetlenül. Újra felnevetett.
– Faroktakony. Így hívják az anyagot, amit a körülmetéletlen farok
kitermel.
Elbűvölő!
– Na és mi van ezzel az öklendezési reflex dologgal? Mi itt a melegek
nagy titka? – kérdeztem.
David rejtélyes tekintettel nézett.
– Nem vagyok benne biztos, hogy ezt
el akarom árulni. Végtére is, ha mindent elmondok neked, akkor a hetero
pasik többet nem akarnak majd minket!
– Gyerünk már– hízelegtem.
– Nevezzük ezt az emberiség érdekének.
Nevetett.
– Oké, ha le akarod állítani az öklendezési reflexet, először
is a megfelelő szögből közelíts! Vedd célba a nyelőcsövet, de kerüld el
a légcsövet. Az oldalakkal is vigyázz – a legtöbb idegvégződés ott van.
Próbáld jobban hátrahajtani a fejed, vagy csináld a lábujjai felé nézve
– mintha 69–eznél. Vannak, akik szerint jobb fekve csinálni. Más
haverjaim cukorkát szopogatnak, hogy elzsibbasszák az idegeket vagy
próbálnak nem kajálás után farkat szopni. Talán ezért megy jobban
reggel – amikor üres a gyomrod, úgy értem.
Csodálattal ráztam meg a fejem. Miért nem hirdették mindezt
óriásplakátokon?
– Mindig is feltételeztem, hogy személyes és spirituális növekedésre
szorulok, de arra soha nem gondoltam, hogy a szexuális növekedés is rám
férne!
– A nők libidója gyakran természetes fékként funkcionál egy
kapcsolatban – magyarázta David.
– A meleg férfiakban ez nincs meg, így
mi tovább fejlődünk. A szexuális kizárólagosságot gyakorló emberek
megtapasztalják azt, amit mi csak szexuális áldozatnak hívunk. Nem
fejlődnek szexuálisan. Ezek általában a nők, mert ők nem lépnek félre
annyit.
Önkéntelenül is hatalmas sóhaj hagyta el a szám. Annyi mindenben voltam
tudatlan.
Ha nekem ez facér létemre küzdelmet jelent, gondolj csak bele, hogyan
birkóznak meg a dologgal a házasságban élők – mondtam.
– Nem csoda,
hogy annyi a válás. A házasemberek valójában akadályozzák a
fejlődésüket. És az a legrosszabb, hogy ennek valószínűleg nincsenek is
tudatában.
– A tudás elérhető, Holly – felelt David komolyan.
– Ott van például az
internet. Csak épp az emberek nem akarják megtalálni.
– Igen, de benne kellene hogy legyen a köztudatban – jelentettem ki.
– A
világon valószínűleg minden egyes ember „csinálja”, és mégse tudok
egyetlen hirdetésről sem, ami a szexuális képességeid fejlesztését
ígérné. Vitaminok meg gyógyszerek vannak talán, de a technikáról nem
esik szó. Különben is, az embernek tudás kell ahhoz, hogy kérdéseket
tehessen fel. Ha a minap nem dugtam volna Tommal, akkor én sem tenném
fel ezeket a kérdéseket.
– Valószínűleg igazad van – felelte.
– De te akarsz az lenni, aki
feláll és közli a hetero világgal, hogy rosszul csinálják?
Védekező álláspontra helyezkedtem.
– Nem csináljuk rosszul – vágtam vissza.
– Csak épp nem csináljuk olyan
jól, ahogyan lehetne. Vegyük például az anális szexet – a legtöbbünk
csupán ötven százalékos kihasználtságon működik, és ezt még csak nem is
tudjuk! Miért nem használnak a nők rendszeresen műfütyit a partnerükön?
Hogyan lehetséges, hogy egy nő megérheti az én koromat anélkül, hogy
körülmetéletlen farokkal találkozna? Mi a baj velünk? Az élvezetről van
most szó! Hogyan válhattunk ennyire prűdekké?
David elmosolyodott.
– Hát, a „rögbijátékos nem érhet a seggemhez szindróma” sok mindenért
felel, plusz a társadalomnak az áll érdekében, hogy az emberek munkára
koncentráljanak, ne az élvezetre. Mivel lehetne ezt jobban elérni, mint
az élvezet megbélyegzésével? Különösen a legjobb fajtáéval.
Megráztam a fejem.
– Egy összeesküvés, hogy az emberek többet
dolgozzanak és kevesebbet játszadozzanak? Kétlem. 211 Ám amint
elhagyták a szavak a számat, szörnyű értelmet nyertek. Határozottan
hihetőbb volt, mint sok másik összeesküvés–elmélet, amit addig
hallottam.
– Jó, akkor mondd meg nekem, hogy miért szeretik jobban az erőszakot a
tévében a szexnél – mondta David.
– Sokkal több fiskális tevékenységet
szül egy agresszív megerőszakolás, mint egy szerelmes dugás.
Hívjanak lassú felfogásúnak, de még mindig nem tudtam elhinni. Talán
nem is akartam.
– Szóval akkor mi a teendő? – kérdeztem megrökönyödve.
– Hogyan tereljük
az embereket a megfelelő irányba?
– Hát, te vagy a pszichológus! Te valószínűleg jobb helyzetben vagy,
mint a legtöbben.
– Szerintem jól ki is rúgnának, ha ezt mondanám a pácienseimnek!
– Nos, ha a meleg szaunákra lehet hagyatkozni, akkor a férjek már most
is művelik– mondta David.
– Talán ők hálásak lennének. Talán enyhítesz
is sokak bűntudatán.
– Azt kétlem – mondtam komoran.
– A férjek tudják, hogy a feleségük
szerelemből dug, nem a szexért. Ha csak ez meg nem változik, a nők
mindig rossz okból válnak majd hűtlenné.
David szomorúan megrázta a fejét.
– És ti heterók még azt gondoljátok,
hogy mi vagyunk elcseszve!
David távozása után szörnyen kellemetlenül éreztem magam. Ami a saját
problémáimmal kezdődött, az annyival többé vált. De ennél is rosszabb
volt az egyre növekvő kényszerérzetem, hogy fedjem fel azt, ami minden
bizonnyal minden idők legnagyobb szőnyeg alá söprése volt.
Aztán eltűnődtem, mit szólna a pilates–oktatóm, ha azt mondanám neki,
hogy a fenékizmaimat is fejleszteni akarom a medencefenék–izmaimmal
egyetemben.