Luxusnyalánkság
Sportingbet Regisztracios Bonusz
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
Szerdán hajnalban ébredtem fel, és erősen hajlottam arra, hogy
elsétáljak. Amit addig önigazoláson nyugvó csalfa gondolkodásnak
hittem, abból egyre inkább megcáfolhatatlan tények lettek. A hamis
gondolatokkal jobban éreztem magam! Aztán azt mondtam magamnak, csak
egy egyszerű nő vagyok, akinek túl aktív a társadalmi lelkiismerete.
Majd valaki más véget vet a félrelépéseknek. Nekem ki kellett fizetnem
a számláimat.
Így csináltam egy jó nagy táblát – „NE HAGYD, HOGY A FÉLEL–MEID ÚTJÁT
ÁLLJÁK AZ ÁLMAIDNAK!” – és a számítógépem mellé tettem. Aztán
elhatároztam, hogy kirúgom Tomot, és Philipet veszem fel helyette.
Reggel 7–kor kaptam egy sms–t Andrétól. Merev vagyok és rád gondolok.
Épp kezdem a játszadozást.
Elgondolkodtam, hogy vajon a felesége a zuhany alatt áll–e. Visszaírtam
neki. Csatlakozom. Gondolj rám a reggeli napfényben. H Aztán
visszamentem a hálószobába és elővettem a vibrátoromat. Na ennyit a
számlák kifizetéséről!
Andre újra üzent. Hmmm imádnám a nyelvemet a lábaid közt tudni… a nap
besüt az ablakon.
Természetesen a következő pár percben én is pontosan ezt gondoltam.
De amikor felkeltem, hogy leírjam pontosan ezeket a szavakat, kezdtem
eltűnődni, hogy én írom–e a naplót, vagy a napló ír engem. Egy kurva
voltam, aki az újságírást kutatja, vagy egy újságíró, aki a
kurválkodást kutatja? És mi az ördögöt művelek? Sms–ben maszturbálok
egy bevallottan elképesztő argentinnal, amikor tegnap elmulasztottam
befizetni a lakástörlesztésemet, és szinte üres volt a bankszámlám. De
ami még ennél is rosszabb, mi az ördögért ülök a számítógépem előtt és
írom le az egészet? Kezdtem megszállott lenni! Kezdte a napló
visszaigazolni az egész létezésemet? A befejezés legalább meglepetés
lesz, gondoltam.
Az udvariasság jegyében hagytam még egy üzenetet Tomnak: Kérlek tudasd,
ha meggondoltad magad. Megérdemlem, hogy tudjam. H
Semmi válasz. Nem mondhatnám, hogy ez meglepett. Átkozott ösztönök.
Reggel 9–kor elmentem az internetkávézóba annak reményében, hogy talán
elveszítette a mobiltelefonját, és már várt rám egy bocsánatkérő
e–mail. Nem volt ekkora szerencsém. Helyette kaptam négy hírlevelet és
egy figyelmeztetést az ingatlanomat felügyelő ügynöktől, mely szerint
az egyedülálló anya ismerősöm nem fizette be a lakbért.
Így fogtam magam, és írtam egy e–mailt Philipnek.
Azt hiszem, becsaptak. A gavalléromnak röviddel húsvét után kellett
volna kezdenie, de szinte nem is hallottam felőle azóta. Egy kicsit
hülyének érzem magam, amiért hittem neki. Ez is csak azt bizonyítja,
hogy mindig az első választás a jó. Érdekelne még a dolog? Kérlek hívj
fel! Üdv, Holly
Délelőtt fél tizenkettőkor Tom rám csörgött. A szívem kalapálni kezdett.
– Szia Hollee! – mondta.
– Annyira nagyon nagyon sajnáááá–álom! Voltak
mindenféle drámák – nagyon sajnááálom nem hívtalak. Még akarom folytat.
Ma este elmondom. Ma este kilenckor mehetek?
Nagyon zaklatott volt a hangja, de a cinikus énem azt gondolta, hogy
ezt a világ legkönnyebb dolga megjátszani.
– Persze, alig várom – mondtam határozottan, és igyekeztem úgy
beszélni, mintha a lehetőség, hogy nem jutok bevételhez és mindenemet
elveszítem, olyan távol állna a gondolataimtól, mint az, hogy a
nyelvemmel nyalom tisztára a vécémet.
– Viszlát este!
Talán túlreagáltam a dolgot Tommal. Mi van, ha Philip telefonál?
Mondd el neki az igazat, mondtam magamnak. Elmondom neki, hogy Tom
megbízhatatlannak bizonyult, de azért ma este találkozom vele. Elmondom
neki, hogy holnap felhívom és elmesélem, mi történt.
Philip nem jelentkezett, de Tom belibegett pontban kilenckor. Azt
mondom, „belibegett”, mert Tom pontosan így mozgott, akár egy nagy
gyerek. Gyönyörűen volt felöltözve. Sötétkék kartoninget meg egy
vászonnadrágot viselt.
Eltökéltem magamban, hogy amíg nem látom a pénzt, még csak rá sem
mosolygok. Azt is elhatároztam, hogy tartok neki egy kiselőadást arról,
hogy ami neki élvezet, az nekem üzlet, és hogy elengedhetetlen, hogy
időben fizessen. De egyre csak a homlokát meg a szemét dörzsölte,
mintha heves fejfájás gyötörné. Így inkább megkérdeztem tőle,
szeretné–e, ha megmasszíroznám a nyakát és a vállát.
Az egész masszírozás alatt csak korholtam magam, amiért nem voltam vele
keményebb. Itt voltam, és egy férfit masszíroztam, akinek nagy
valószínűséggel nincs is 1000 dollárja, de ha lenne, se költené rám
heti rendszerességgel. Nem csak ingyenszexhez juttattam, de most kapott
tőlem egy ingyenmasszázst is. Bizonyára azt gondolta, én vagyok a
legostobább lotyó, akit valaha átvert! De ne feledjék, kezdő voltam
ebben az egészben. Egészen mostanáig egyszer sem dolgoztam a
kereskedelemben. Az, hogy pénzt kérjek valakitől a szerelemért cserébe,
legalább annyira idegen volt a számomra, mint egy Mack kamion
olajtartályának a kipucolása. Na persze, tudtam, hogy a feleségek
állandóan megteszik (a szerelem részét, nem a tisztítást), de talán
ezért volt az, hogy a középkorhoz közeledve még mindig nem házasodtam
meg.
Mondanom sem kell, nem ez volt a legjobb masszázsom. Tom magán hagyta
az ingét, és nem akarta, hogy „szagos olajokat” használjak. A gond az
volt, hogy az én masszázsaim javarészt aromaterápiásak voltak, igazán
érzékiek, és jó esetben szexben végződtek. A dolgok meglehetősen
rosszabbra fordultak, amikor Tom átfordult a hátára, és megkért, hogy
masszírozzam meg az arcát. Ilyesmiről az egyetlen tapasztalatot a
kozmetikusomnál szereztem, így ugyanazokat a pontokat masszíroztam,
mint ő. Aztán lehevertem Tom mellé és finoman azt a területet
simogattam, amit korábban dörzsölt a szemei között.
Végre megfelelően csináltam a dolgokat. Tom a mellemre tette a fejét és
én lágyan cirógattam az egész fejét, és titokban az ő rövid, felálló
ázsiai haja, meg a többi barátom fejéből meredező kócos valami közti
különbséget csodáltam. Végre. A cirógatás olyasmi volt, amiben jó
voltam. Órákon át képes vagyok a dédelgetésre. Az egyik barátom egyszer
lehántotta a kezemet a hátáról, és panaszkodott, hogy ledörzsölöm a
bőrét!
– Jobban érzed magad? – kérdeztem, amikor végül összeszedtem a
bátorságom.
– Sokkal – mondta Tom, és az arca a két mellem között pihent. Most jött
el az én lehetőségem.
– Azt hittem, kiszálltál a megállapodásunkból – mondtam.
– Nem hittem,
hogy el fogsz jönni.
A fejemben közben valójában az járt, hogy azt hittem, egy kínai
szélhámos vagy, aki arra használt engem, hogy ingyenszexhez jusson, és
most kaptál egy ingyenmasszázst és melltámasztékot is.
– Én nem csinálok ez, Hollee – mondta elégedetten.
– Elfelejtettem
iskolai szünet és jóga hétfőn. Nagyon sajnááálom. Mindig tartom szavam.
– Hát most már itt vagy – mondtam csillapító hangon.
– Ez a lényeg.
– Nem sokáig – mondta Tom és az órájára nézett.
– Hamarosan kell mennem
fiaimért.
Szóval így álltunk. Félórányi szétszórt masszázs és pár mondat.
Felkelt és a kanapéra ült, hogy felvegye a cipőjét.
– Valamikor ilyen
idő jövök holnap este – mondta.
– Dolgok nehéz, amikor iskolai szünet
van.
Belenyúlt a nadrágzsebébe és elővette a pénztárcáját. Aztán a
dohányzóasztalomra dobott egy gumiszalaggal összetartott köteg
százdollárost. Csaknem pityeregni kezdtem a megkönnyebbüléstől. A
seriffeket ezúttal is sikerült eltéríteni az ajtóm elől.
Ahelyett, hogy élvezettel felmarkoltam volna a köteg pénzt, felkaptam
és lezseren a mellettem álló székre dobtam, mintha egy használt
buszjegy lenne. Tom észrevette a mozdulat színlelt nemtörődömségét és
összerezzent. Így újra felvettem és tiszteletteljesen az előttünk lévő
asztalon álló egyik vázába tettem. Eltűnődtem, hogy vajon illenék–e
megszámolnom.
– Ne feledd, két héttel előre kell tudnom, ha be akarod fejezni –
motyogtam a padlónak, mert képtelen voltam Tom szemébe nézni.
– Nem hagylak cserben – mondta.
Hosszan megölelt, és sietve távozott. Becsuktam utána az ajtót, és úgy
éreztem, mintha átment volna rajtam az a Mack kamion, aminek
tisztításra szorult az olajtartálya.
Csütörtökön Philipnek még mindig semmi híre nem volt. Határozottan
lehangoltnak éreztem magam, így elfogadtam Andre meghívását egy
„délutáni teára”. Ő bármire nyitott volt, így én egy kocsmát javasoltam.
– Fantasztikusan nézel ki – suttogta azon a szexi hangján.
– Nézd a sok
nyálcsorgató pasit! Imádom, amikor együtt látnak veled. Tudom, hogy nem
kaphatlak meg, de egyszerűen imádom ezt az incselkedést.
Vigyorogtam.
– Jómagam is szeretek egy kis incselkedést – árultam el.
– Ami kor
fiatalabb voltam, mindig elmentünk a barátommal valahová, és kikezdtünk
másokkal egymás szeme láttára. Ha valaki érdeklődni kezdett iránta,
attól teljesen begerjedtem. Nincs értelme olyan sráccal járni, akit
senki más nem akar! Aztán otthagytuk őket, hazamentünk, és úgy
keféltünk, mint a nyulak!
Andre felnevetett.
– Én is! Én még mindig eljárok, és úgy flörtölök,
mint egy bolond – az összes csodaszép nővel a teremben! Imádok
körülöttük lenni, megszagolni őket, nézni őket. De néha nem akarok
semmi testit. Csak hazamegyek és megdugom a feleségemet. Ő imádja. Így
mindenki nyer.
Elképedve néztem rá.
– Újabb tabu! – mondtam izgatottan.
– Úgy nevelnek
fel minket, hogy azt hisszük, az incselkedés rossz, pedig nem! Ha
mindkét fél benne van, akkor mi a gond? Ez csak… – kerestem a szavakat.
– Helyettes előjáték! – fejeztem be lelkesen.
– Helyettes előjáték – ismételte el Andre.
– Talán rábukkantál valamire!
Megrázta a fejét.
– Bár a többi nő is olyan lehetne, mint te.
Némelyikük annyira aggodalmaskodó! Vegyük például a feleségemet. O azt
gondolja, hogy állandóan otthon hagyom egyedül a gyerekekkel. Mondom
neki, hogy erre vannak a rokonok! Mondom neki, hogy mozduljon ki
hazulról többet, de nem hallgat rám. Azt hiszi, hogy csak én veszem ki
a részem a szórakozásból.
Visszatartottam magam, és nem mondtam ki, hogy valószínűleg tényleg
csak neki van része a szórakozásban. Elképzeltem a feleségét, amint
otthon vigyáz a gyerekekre nap nap után, míg Andre „üzleti
megbeszélésekre” járt.
– Ő dolgozik? – kérdeztem.
– Nagyszerű munkája van! – mondta Andre.
– Könyvelő. Egy jogi cégnél
dolgozik. Imádja. Van diplomája meg minden. És nagyon jó is benne.
– Teljes munkaidős? – kérdeztem, és eltűnődtem, hogy vajon ő is
egyike–e azon szupernőknek, akik láthatóan képesek nyolc órát lehúzni
az irodában, és aztán hazamenni, hogy gondját viseljék a követelőző
családnak.
– Nem. Részmunkaidős. Ő döntött így. Nem kell dolgoznia – nem arról van
szó, hogy szükségünk lenne a pénzre. Azt teheti, amit csak akar. De nem
számít, akkor is azt hiszi, hogy állandóan magára hagyom.
Úgy hallatszott, hogy ez egy magányos asszony. Hogy az életét a csalfa
férjén keresztül éli.
– Talán érzi, hogy miben sántikálsz. Talán féltékeny– mondtam.
– Őt nem igazán érdekli a társasági élet. Jobban szeret ágyba bújni egy
könyvvel, mint elmenni szórakozni.
– Nekem úgy tűnik, hogy inkább veled szeretne összebújni – mondtam.
–Talán kicsit elhanyagoltad.
ó – Hát, az nem fog megtörténni. Engem nem vonz a kanapé. El akarok
járni szórakozni, amíg még lehet. Szeretném élni az életem – nem
bezárva tölteni otthon.
Fenébe az ösztönös determinizmussal!
– Talán felkelthetnéd az érdeklődését a swinging iránt – mondtam.
– így
a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Nem kéne tovább
hazudnod neki. Az ördögbe is, talán bemutathatnál neki engem.
Andre megrázta a fejét, és szomorkásán nézett.
– Nem lenne benne,
Holly. A szívére vette az esküvői eskünket. Teljességgel elvárja
tőlünk, hogy életünk végéig monogámok legyünk.
Megborzongott. Mint ahogyan én is. A monogámiából lassan szitokszó lesz.
– Bárcsak olyan lehetnék, mint te – suttogta a fülembe, és gyengéden
beleharapott a nyakamba.
– Te szabad vagy, azt tehetsz, amit csak
akarsz. A férfiaknak nem lenne szabad megházasodniuk, természetellenes.
Témát váltottam, és elmeséltem neki az ijedelmemet, amit Tom okozott
nekem a hét elején.
– Miért nem voltál vele keményebb? – kérdezte Andre értetlenül.
– A diszkréció az egyik legfontosabb dolog – feleltem.
– Azért
szeretnek, mert velem nincsenek bonyodalmak. A barátnők és a feleségek
nyavalyognak. Én nem. Én csupán szolgáltatást nyújtok. Nincs jogom
bármit is tudni az életükről – például azt, hogy mikor látom őket újra.
És a családjukról sem kérdezek. Nem siránkozom, ha elhanyagolnak, és
nem beszélek a saját problémáimról. Nem erről szól a dolog. De
átkozottul nehéz. Az idő felében fogalmam sincs, mit csinálok. Minden
annyira bizonytalannak tűnik. Ha a napló nem lenne, azt hiszem, már
befejeztem volna. Hogy őszinte legyek, ez az egész szerető dolog nem
túl megbízható. És nekem be kell fizetnem a számláimat!
Andre felnevetett.
– Nem lep meg. Próbálod hivatalossá tenni a nem hivatalosat, ez minden.
Nem csoda, hogy a gavallérjaid visszariadnak. Nem igazán vagy
ártalmatlan kiscsaj. A férfiak annyi nőt akarnak, 219 amennyit csak
vonzani tudnak, olyan kevés kötöttséggel, amennyire csak lehetséges. A
nők épp az ellenkezőjét akarják. Ha azt akarod, hogy megbízhatóak
legyenek a gavallérjaid, akkor még mindig olyan nő vagy, aki elvárja,
hogy természetellenesen viselkedjenek.
– Újra felnevetett.
– Nem
hiszem, hogy valaha hallottam volna egy férfit keseregni a nők
megbízhatóságáról. Ők csak egy jó numerát akarnak.
– A szemembe nézett.
– De te mindezt legitimálod, Holly. Napfényre hozod. Talán még néhány
házasságot is megmentesz.
Észvesztő latin szemében a csodálat ragyogott.
Felsóhajtottam.
– De kész a világ ilyesmiket hallani?
– Holly, Holly, Holly – mondta Andre, és a fejét rázta.
– Épp erről
beszélek! Senkinek nincs ehhez mersze. Ha valaki nem teszi fel a kezét,
a válások száma csak tovább fog emelkedni. Az egyik rosszul működő
generáció a másik után. Mind továbbadják a leckét, hogy a félrelépés a
gyerekek kedvéért jobb, mint újra megvizsgálni a monogámia intézményét.
Kibaszott gyalázat, ez a helyzet.
– Na és mi van a feleségeddel? – kérdeztem vissza.
– Ő miért nem ébred
rá, mi történik veled? Nem tudom elképzelni, hogy elvennél valakit, aki
nem intelligens. Csak tudja, hogy más nőkkel töltöd az időd, nem?
– Lelki társak vagyunk – mondta Andre.
– Jobban szeretem, mint bármit
ezen a világon. De akkor is férfi vagyok. Tudta, hogy szeretem a nőket,
már amikor találkoztunk. Tudja, hogy soha nem fogok megváltozni.
Különben is, ez várható. Ahogy manapság mennek a dolgok, elég könnyű a
magamfajta férfiaknak. Erre valók a költségszámlák meg a hétvégék.
Elkölthetek 400 dollárt „ebédre” egy ügyféllel, és a cégnek a szeme sem
rebben. Akkor aggódnának, ha nem így tennék!
Egy újabb szó, ami rendre felbukkan, gondoltam. Várható.
Savanyú arccal felnevetett.
– De be kell vallanom, nem használom ki túl
gyakran a rendszert. Túl becsületes vagyok – ezért nem tudlak
megengedni magamnak. Mély sajnálatomra, hadd tegyem hozzá. De sok
férfit ismerek, aki megengedhet magának. Az a megszokott, Holly. Az
összes pasid ugyanolyan lesz. Jelenleg valószínűleg üzleti kiadásként
számolnak el. Valószínűleg az adójukból is leírnak.
– El se hinnéd, milyen sztorikat hallottam – folytatta.
– Szeretőkről,
mármint. Az egyik haverom mesélt egyet. Mindketten ugyanabban az
irodában dolgoznak, és az idióta seggfej meghívta a csajt saját
magukhoz vacsorára. A feleségének fogalma sem volt róla, hogy ezzel a
csajjal randizgat. Egész vacsora alatt és utána is ő meg Tanya
mindenféle malacságokat sms–eztek egymásnak a fele sége háta mögött.
Vacsora után mind leültek tévézni. Amikor a haverom felállt, hogy
kimenjen vécére, véletlenül otthagyta a telefon ját. Tanya egyik sms–e
késve érkezett, és a lánya olvasta el. A lány megmutatta az anyjának.
Ki voltak kelve magukból, de nem tudtak rájönni, ki volt a szerető.
Eközben szegény Tanya ott feküdt előttük a szőnyegen, bámulta a tévét,
és összeszarta magát! Ekkor eldöntik, hogy felhívják a szerető számát.
Tanya eszeveszetten próbálja kikapcsolni a telefonját, de nem sikerül
időben megtennie. Megszólal a telefonja és rájönnek, hogy ő a szerető!
Elszabadul a pokol. Mire a haverom visszaért, addigra a felesége meg a
lánya már a földre birkóztak Tanyát!
Csak úgy dőlt belőle a nevetés. Rettenetes volt, de nem tudtam nem vele
nevetni.
– Micsoda szégyen! – mondtam. És aztán rájöttem, hogy Andre
Tanya nevét tudta, de a feleségét nem.
Andre megsimogatta a lábam.
– Annyira gyönyörű vagy – mondta újra.
– Tudod, hogy gerjedek rád. Nem
tehetek róla. Minden alkalommal, amikor maszturbálok, rád gondolok. Az
ízedre. Az őrületbe kergetsz.
Idegesen vihogtam. Olyan nehéz volt ellenállni neki.
– Sajnálom, de nem feküdhetek le veled. Kizárólagosságot ígértem,
emlékszel? Néha még azt sem engedik, hogy megcsókoljak mást!
– Na de bébi – mondta –, nem élhetsz heti 1000 dolláron. Mi van, ha
megint kidobnak? Egyedül a ruháid többe kerülhetnek?
– A barna
selyemkabátra mutatott, amit lezseren a szék karfájára dobtam. Igaza
volt. Kisebb vagyonba került.
– Hát – engedtem –, talán. Beszélek vele a dologról. De szeretnék várni
egy keveset. Megvárni, amíg kialakul valami rend. Majd akkor
megkérdezem tőle.
A gond az volt, hogy Andrénak igaza volt. Nagyjából annyira volt
jelenleg biztos a munkám, mint a teás kisasszonynak a
kólaautomata–gyárban.
Az órámra néztem. Délután 4 volt. Tom nyolcra ígérkezett. Hívjanak
régimódinak, de szükségem volt némi űrre kettőjük közt.
– Sajnálom, de mennem kell – mondtam Andrénak.
– El kell mennem venni
néhány dolgot, és szerezni valami desszertet a gavalléromnak.
Visszakísértem az autójához. Ragaszkodott hozzá, hogy fogja a kezem.
–
Nem mehetnék fel csak egy rövid időre? – esedezett.
– Sajnálom, Andre, de te túl csábító vagy – mondtam. Megpróbált
megcsókolni, de elhúzódtam.
– Annyira kívánlak, bébi – mondta újra, és megdörzsölte az ágyékát.
–
Meg akarlak ízlelni.
Nagyon örültem, amikor beszállt az autójába. Annyira szexisnek éreztem
magam tőle! Ha még sokáig folytatja így, megadom magam. Tom szerencsés
fickó lesz ma este.
Amikor felértem, ellenálltam a késztetésnek, hogy maszturbáljak, és a
díszpárnákat rendezgettem kicsit, hogy lenyugtassam magam, és távol
tartottam magam a naplótól, majd elmentem vásárolni. Vásárlásterápia.
Maga a mennyország.
Tom pontosan érkezett. A kötelező pólóinget viselte sötétkék nadrággal
és belebújós cipővel. Csodás aftershave volt rajta.
Már korábban mondta, hogy nem akar vacsorázni, így inkább elővettem a
desszertet. Lesétáltam a cukrászdához a Victoria Streeten és hagytam,
hogy a bennem élő gyermek kiválasszon két hatalmas tejfölös és
cseresznyés rétest, egy doboz King Island fehércsokoládé–krémet meg Tobleronét, amit feldaraboltam, és a tetejére szórtam.
Tom szeme mohó vággyal égett. Megragadott egy kanalat és jókedvűen
lapátolta be az egészet, mint egy kisgyerek. Még tejszínhabos is lett
az arca. És közben mindvégig mosolygott. Fülig érő vigyorral.
Elfelejtkezett a feleségéről. A munkájáról. Az életéről. Csak
élvezettel evett, és hálásan ragyogott rám. Olyan egyszerű dolgok
annyira boldoggá tették ezeket a férfiakat.
Aznap este nem volt jó a szex. Esélyt sem kaptam, hogy bevessem az új
trükkjeimet. Azt hiszem, Tom egyszer már elélvezett – a desszert alatt.
Nem szó szerint, persze, csak fejben. Félárbocon állt a farka a
kelletlen próbálkozás nagy része alatt. Mindketten feladtuk úgy öt perc
múlva. Örültem, amikor távozott. És most sem kérdezhettem meg, mikor
jön vissza, ha egyáltalán.