Luxusnyalánkság

Sportingbet Regisztracios Bonusz

HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Szerdán hajnalban ébredtem fel, és erősen hajlottam arra, hogy elsétáljak. Amit addig önigazoláson nyugvó csalfa gondolkodásnak hittem, abból egyre inkább megcáfolhatatlan tények lettek. A hamis gondolatokkal jobban éreztem magam! Aztán azt mondtam magamnak, csak egy egyszerű nő vagyok, akinek túl aktív a társadalmi lelkiismerete. Majd valaki más véget vet a félrelépéseknek. Nekem ki kellett fizetnem a számláimat.
Így csináltam egy jó nagy táblát – „NE HAGYD, HOGY A FÉLEL–MEID ÚTJÁT ÁLLJÁK AZ ÁLMAIDNAK!” – és a számítógépem mellé tettem. Aztán elhatároztam, hogy kirúgom Tomot, és Philipet veszem fel helyette.
Reggel 7–kor kaptam egy sms–t Andrétól. Merev vagyok és rád gondolok. Épp kezdem a játszadozást.
Elgondolkodtam, hogy vajon a felesége a zuhany alatt áll–e. Visszaírtam neki. Csatlakozom. Gondolj rám a reggeli napfényben. H Aztán visszamentem a hálószobába és elővettem a vibrátoromat. Na ennyit a számlák kifizetéséről!
Andre újra üzent. Hmmm imádnám a nyelvemet a lábaid közt tudni… a nap besüt az ablakon.
Természetesen a következő pár percben én is pontosan ezt gondoltam.
De amikor felkeltem, hogy leírjam pontosan ezeket a szavakat, kezdtem eltűnődni, hogy én írom–e a naplót, vagy a napló ír engem. Egy kurva voltam, aki az újságírást kutatja, vagy egy újságíró, aki a kurválkodást kutatja? És mi az ördögöt művelek? Sms–ben maszturbálok egy bevallottan elképesztő argentinnal, amikor tegnap elmulasztottam befizetni a lakástörlesztésemet, és szinte üres volt a bankszámlám. De ami még ennél is rosszabb, mi az ördögért ülök a számítógépem előtt és írom le az egészet? Kezdtem megszállott lenni! Kezdte a napló visszaigazolni az egész létezésemet? A befejezés legalább meglepetés lesz, gondoltam.
Az udvariasság jegyében hagytam még egy üzenetet Tomnak: Kérlek tudasd, ha meggondoltad magad. Megérdemlem, hogy tudjam. H
Semmi válasz. Nem mondhatnám, hogy ez meglepett. Átkozott ösztönök.
Reggel 9–kor elmentem az internetkávézóba annak reményében, hogy talán elveszítette a mobiltelefonját, és már várt rám egy bocsánatkérő e–mail. Nem volt ekkora szerencsém. Helyette kaptam négy hírlevelet és egy figyelmeztetést az ingatlanomat felügyelő ügynöktől, mely szerint az egyedülálló anya ismerősöm nem fizette be a lakbért.
Így fogtam magam, és írtam egy e–mailt Philipnek.
Azt hiszem, becsaptak. A gavalléromnak röviddel húsvét után kellett volna kezdenie, de szinte nem is hallottam felőle azóta. Egy kicsit hülyének érzem magam, amiért hittem neki. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mindig az első választás a jó. Érdekelne még a dolog? Kérlek hívj fel! Üdv, Holly
Délelőtt fél tizenkettőkor Tom rám csörgött. A szívem kalapálni kezdett.
– Szia Hollee! – mondta.
– Annyira nagyon nagyon sajnáááá–álom! Voltak mindenféle drámák – nagyon sajnááálom nem hívtalak. Még akarom folytat. Ma este elmondom. Ma este kilenckor mehetek?
Nagyon zaklatott volt a hangja, de a cinikus énem azt gondolta, hogy ezt a világ legkönnyebb dolga megjátszani.
– Persze, alig várom – mondtam határozottan, és igyekeztem úgy beszélni, mintha a lehetőség, hogy nem jutok bevételhez és mindenemet elveszítem, olyan távol állna a gondolataimtól, mint az, hogy a nyelvemmel nyalom tisztára a vécémet.
– Viszlát este!
Talán túlreagáltam a dolgot Tommal. Mi van, ha Philip telefonál?
Mondd el neki az igazat, mondtam magamnak. Elmondom neki, hogy Tom megbízhatatlannak bizonyult, de azért ma este találkozom vele. Elmondom neki, hogy holnap felhívom és elmesélem, mi történt.
Philip nem jelentkezett, de Tom belibegett pontban kilenckor. Azt mondom, „belibegett”, mert Tom pontosan így mozgott, akár egy nagy gyerek. Gyönyörűen volt felöltözve. Sötétkék kartoninget meg egy vászonnadrágot viselt.
Eltökéltem magamban, hogy amíg nem látom a pénzt, még csak rá sem mosolygok. Azt is elhatároztam, hogy tartok neki egy kiselőadást arról, hogy ami neki élvezet, az nekem üzlet, és hogy elengedhetetlen, hogy időben fizessen. De egyre csak a homlokát meg a szemét dörzsölte, mintha heves fejfájás gyötörné. Így inkább megkérdeztem tőle, szeretné–e, ha megmasszíroznám a nyakát és a vállát.
Az egész masszírozás alatt csak korholtam magam, amiért nem voltam vele keményebb. Itt voltam, és egy férfit masszíroztam, akinek nagy valószínűséggel nincs is 1000 dollárja, de ha lenne, se költené rám heti rendszerességgel. Nem csak ingyenszexhez juttattam, de most kapott tőlem egy ingyenmasszázst is. Bizonyára azt gondolta, én vagyok a legostobább lotyó, akit valaha átvert! De ne feledjék, kezdő voltam ebben az egészben. Egészen mostanáig egyszer sem dolgoztam a kereskedelemben. Az, hogy pénzt kérjek valakitől a szerelemért cserébe, legalább annyira idegen volt a számomra, mint egy Mack kamion olajtartályának a kipucolása. Na persze, tudtam, hogy a feleségek állandóan megteszik (a szerelem részét, nem a tisztítást), de talán ezért volt az, hogy a középkorhoz közeledve még mindig nem házasodtam meg.
Mondanom sem kell, nem ez volt a legjobb masszázsom. Tom magán hagyta az ingét, és nem akarta, hogy „szagos olajokat” használjak. A gond az volt, hogy az én masszázsaim javarészt aromaterápiásak voltak, igazán érzékiek, és jó esetben szexben végződtek. A dolgok meglehetősen rosszabbra fordultak, amikor Tom átfordult a hátára, és megkért, hogy masszírozzam meg az arcát. Ilyesmiről az egyetlen tapasztalatot a kozmetikusomnál szereztem, így ugyanazokat a pontokat masszíroztam, mint ő. Aztán lehevertem Tom mellé és finoman azt a területet simogattam, amit korábban dörzsölt a szemei között.
Végre megfelelően csináltam a dolgokat. Tom a mellemre tette a fejét és én lágyan cirógattam az egész fejét, és titokban az ő rövid, felálló ázsiai haja, meg a többi barátom fejéből meredező kócos valami közti különbséget csodáltam. Végre. A cirógatás olyasmi volt, amiben jó voltam. Órákon át képes vagyok a dédelgetésre. Az egyik barátom egyszer lehántotta a kezemet a hátáról, és panaszkodott, hogy ledörzsölöm a bőrét!
– Jobban érzed magad? – kérdeztem, amikor végül összeszedtem a bátorságom.
– Sokkal – mondta Tom, és az arca a két mellem között pihent. Most jött el az én lehetőségem.
– Azt hittem, kiszálltál a megállapodásunkból – mondtam.
– Nem hittem, hogy el fogsz jönni.
A fejemben közben valójában az járt, hogy azt hittem, egy kínai szélhámos vagy, aki arra használt engem, hogy ingyenszexhez jusson, és most kaptál egy ingyenmasszázst és melltámasztékot is.
– Én nem csinálok ez, Hollee – mondta elégedetten.
– Elfelejtettem iskolai szünet és jóga hétfőn. Nagyon sajnááálom. Mindig tartom szavam.
– Hát most már itt vagy – mondtam csillapító hangon.
– Ez a lényeg.
– Nem sokáig – mondta Tom és az órájára nézett.
– Hamarosan kell mennem fiaimért.
Szóval így álltunk. Félórányi szétszórt masszázs és pár mondat.
Felkelt és a kanapéra ült, hogy felvegye a cipőjét.
– Valamikor ilyen idő jövök holnap este – mondta.
– Dolgok nehéz, amikor iskolai szünet van.
Belenyúlt a nadrágzsebébe és elővette a pénztárcáját. Aztán a dohányzóasztalomra dobott egy gumiszalaggal összetartott köteg százdollárost. Csaknem pityeregni kezdtem a megkönnyebbüléstől. A seriffeket ezúttal is sikerült eltéríteni az ajtóm elől.
Ahelyett, hogy élvezettel felmarkoltam volna a köteg pénzt, felkaptam és lezseren a mellettem álló székre dobtam, mintha egy használt buszjegy lenne. Tom észrevette a mozdulat színlelt nemtörődömségét és összerezzent. Így újra felvettem és tiszteletteljesen az előttünk lévő asztalon álló egyik vázába tettem. Eltűnődtem, hogy vajon illenék–e megszámolnom.
– Ne feledd, két héttel előre kell tudnom, ha be akarod fejezni – motyogtam a padlónak, mert képtelen voltam Tom szemébe nézni.
– Nem hagylak cserben – mondta.
Hosszan megölelt, és sietve távozott. Becsuktam utána az ajtót, és úgy éreztem, mintha átment volna rajtam az a Mack kamion, aminek tisztításra szorult az olajtartálya.


Csütörtökön Philipnek még mindig semmi híre nem volt. Határozottan lehangoltnak éreztem magam, így elfogadtam Andre meghívását egy „délutáni teára”. Ő bármire nyitott volt, így én egy kocsmát javasoltam.
– Fantasztikusan nézel ki – suttogta azon a szexi hangján.
– Nézd a sok nyálcsorgató pasit! Imádom, amikor együtt látnak veled. Tudom, hogy nem kaphatlak meg, de egyszerűen imádom ezt az incselkedést.
Vigyorogtam.
– Jómagam is szeretek egy kis incselkedést – árultam el.
– Ami kor fiatalabb voltam, mindig elmentünk a barátommal valahová, és kikezdtünk másokkal egymás szeme láttára. Ha valaki érdeklődni kezdett iránta, attól teljesen begerjedtem. Nincs értelme olyan sráccal járni, akit senki más nem akar! Aztán otthagytuk őket, hazamentünk, és úgy keféltünk, mint a nyulak!
Andre felnevetett.
– Én is! Én még mindig eljárok, és úgy flörtölök, mint egy bolond – az összes csodaszép nővel a teremben! Imádok körülöttük lenni, megszagolni őket, nézni őket. De néha nem akarok semmi testit. Csak hazamegyek és megdugom a feleségemet. Ő imádja. Így mindenki nyer.
Elképedve néztem rá.
– Újabb tabu! – mondtam izgatottan.
– Úgy nevelnek fel minket, hogy azt hisszük, az incselkedés rossz, pedig nem! Ha mindkét fél benne van, akkor mi a gond? Ez csak… – kerestem a szavakat.
– Helyettes előjáték! – fejeztem be lelkesen.
– Helyettes előjáték – ismételte el Andre.
– Talán rábukkantál valamire!
Megrázta a fejét.
– Bár a többi nő is olyan lehetne, mint te. Némelyikük annyira aggodalmaskodó! Vegyük például a feleségemet. O azt gondolja, hogy állandóan otthon hagyom egyedül a gyerekekkel. Mondom neki, hogy erre vannak a rokonok! Mondom neki, hogy mozduljon ki hazulról többet, de nem hallgat rám. Azt hiszi, hogy csak én veszem ki a részem a szórakozásból.
Visszatartottam magam, és nem mondtam ki, hogy valószínűleg tényleg csak neki van része a szórakozásban. Elképzeltem a feleségét, amint otthon vigyáz a gyerekekre nap nap után, míg Andre „üzleti megbeszélésekre” járt.
– Ő dolgozik? – kérdeztem.
– Nagyszerű munkája van! – mondta Andre.
– Könyvelő. Egy jogi cégnél dolgozik. Imádja. Van diplomája meg minden. És nagyon jó is benne.
– Teljes munkaidős? – kérdeztem, és eltűnődtem, hogy vajon ő is egyike–e azon szupernőknek, akik láthatóan képesek nyolc órát lehúzni az irodában, és aztán hazamenni, hogy gondját viseljék a követelőző családnak.
– Nem. Részmunkaidős. Ő döntött így. Nem kell dolgoznia – nem arról van szó, hogy szükségünk lenne a pénzre. Azt teheti, amit csak akar. De nem számít, akkor is azt hiszi, hogy állandóan magára hagyom.
Úgy hallatszott, hogy ez egy magányos asszony. Hogy az életét a csalfa férjén keresztül éli.
– Talán érzi, hogy miben sántikálsz. Talán féltékeny– mondtam.
– Őt nem igazán érdekli a társasági élet. Jobban szeret ágyba bújni egy könyvvel, mint elmenni szórakozni.
– Nekem úgy tűnik, hogy inkább veled szeretne összebújni – mondtam. –Talán kicsit elhanyagoltad.
ó – Hát, az nem fog megtörténni. Engem nem vonz a kanapé. El akarok járni szórakozni, amíg még lehet. Szeretném élni az életem – nem bezárva tölteni otthon.
Fenébe az ösztönös determinizmussal!
– Talán felkelthetnéd az érdeklődését a swinging iránt – mondtam.
– így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Nem kéne tovább hazudnod neki. Az ördögbe is, talán bemutathatnál neki engem.
Andre megrázta a fejét, és szomorkásán nézett.
– Nem lenne benne, Holly. A szívére vette az esküvői eskünket. Teljességgel elvárja tőlünk, hogy életünk végéig monogámok legyünk.
Megborzongott. Mint ahogyan én is. A monogámiából lassan szitokszó lesz.
– Bárcsak olyan lehetnék, mint te – suttogta a fülembe, és gyengéden beleharapott a nyakamba.
– Te szabad vagy, azt tehetsz, amit csak akarsz. A férfiaknak nem lenne szabad megházasodniuk, természetellenes.
Témát váltottam, és elmeséltem neki az ijedelmemet, amit Tom okozott nekem a hét elején.
– Miért nem voltál vele keményebb? – kérdezte Andre értetlenül.
– A diszkréció az egyik legfontosabb dolog – feleltem.
– Azért szeretnek, mert velem nincsenek bonyodalmak. A barátnők és a feleségek nyavalyognak. Én nem. Én csupán szolgáltatást nyújtok. Nincs jogom bármit is tudni az életükről – például azt, hogy mikor látom őket újra. És a családjukról sem kérdezek. Nem siránkozom, ha elhanyagolnak, és nem beszélek a saját problémáimról. Nem erről szól a dolog. De átkozottul nehéz. Az idő felében fogalmam sincs, mit csinálok. Minden annyira bizonytalannak tűnik. Ha a napló nem lenne, azt hiszem, már befejeztem volna. Hogy őszinte legyek, ez az egész szerető dolog nem túl megbízható. És nekem be kell fizetnem a számláimat!
Andre felnevetett.
– Nem lep meg. Próbálod hivatalossá tenni a nem hivatalosat, ez minden. Nem csoda, hogy a gavallérjaid visszariadnak. Nem igazán vagy ártalmatlan kiscsaj. A férfiak annyi nőt akarnak, 219 amennyit csak vonzani tudnak, olyan kevés kötöttséggel, amennyire csak lehetséges. A nők épp az ellenkezőjét akarják. Ha azt akarod, hogy megbízhatóak legyenek a gavallérjaid, akkor még mindig olyan nő vagy, aki elvárja, hogy természetellenesen viselkedjenek.
– Újra felnevetett.
– Nem hiszem, hogy valaha hallottam volna egy férfit keseregni a nők megbízhatóságáról. Ők csak egy jó numerát akarnak.
– A szemembe nézett.
– De te mindezt legitimálod, Holly. Napfényre hozod. Talán még néhány házasságot is megmentesz.
Észvesztő latin szemében a csodálat ragyogott.
Felsóhajtottam.
– De kész a világ ilyesmiket hallani?
– Holly, Holly, Holly – mondta Andre, és a fejét rázta.
– Épp erről beszélek! Senkinek nincs ehhez mersze. Ha valaki nem teszi fel a kezét, a válások száma csak tovább fog emelkedni. Az egyik rosszul működő generáció a másik után. Mind továbbadják a leckét, hogy a félrelépés a gyerekek kedvéért jobb, mint újra megvizsgálni a monogámia intézményét. Kibaszott gyalázat, ez a helyzet.
– Na és mi van a feleségeddel? – kérdeztem vissza.
– Ő miért nem ébred rá, mi történik veled? Nem tudom elképzelni, hogy elvennél valakit, aki nem intelligens. Csak tudja, hogy más nőkkel töltöd az időd, nem?
– Lelki társak vagyunk – mondta Andre.
– Jobban szeretem, mint bármit ezen a világon. De akkor is férfi vagyok. Tudta, hogy szeretem a nőket, már amikor találkoztunk. Tudja, hogy soha nem fogok megváltozni. Különben is, ez várható. Ahogy manapság mennek a dolgok, elég könnyű a magamfajta férfiaknak. Erre valók a költségszámlák meg a hétvégék. Elkölthetek 400 dollárt „ebédre” egy ügyféllel, és a cégnek a szeme sem rebben. Akkor aggódnának, ha nem így tennék!
Egy újabb szó, ami rendre felbukkan, gondoltam. Várható.
Savanyú arccal felnevetett.
– De be kell vallanom, nem használom ki túl gyakran a rendszert. Túl becsületes vagyok – ezért nem tudlak megengedni magamnak. Mély sajnálatomra, hadd tegyem hozzá. De sok férfit ismerek, aki megengedhet magának. Az a megszokott, Holly. Az összes pasid ugyanolyan lesz. Jelenleg valószínűleg üzleti kiadásként számolnak el. Valószínűleg az adójukból is leírnak.
– El se hinnéd, milyen sztorikat hallottam – folytatta.
– Szeretőkről, mármint. Az egyik haverom mesélt egyet. Mindketten ugyanabban az irodában dolgoznak, és az idióta seggfej meghívta a csajt saját magukhoz vacsorára. A feleségének fogalma sem volt róla, hogy ezzel a csajjal randizgat. Egész vacsora alatt és utána is ő meg Tanya mindenféle malacságokat sms–eztek egymásnak a fele sége háta mögött. Vacsora után mind leültek tévézni. Amikor a haverom felállt, hogy kimenjen vécére, véletlenül otthagyta a telefon ját. Tanya egyik sms–e késve érkezett, és a lánya olvasta el. A lány megmutatta az anyjának. Ki voltak kelve magukból, de nem tudtak rájönni, ki volt a szerető. Eközben szegény Tanya ott feküdt előttük a szőnyegen, bámulta a tévét, és összeszarta magát! Ekkor eldöntik, hogy felhívják a szerető számát. Tanya eszeveszetten próbálja kikapcsolni a telefonját, de nem sikerül időben megtennie. Megszólal a telefonja és rájönnek, hogy ő a szerető! Elszabadul a pokol. Mire a haverom visszaért, addigra a felesége meg a lánya már a földre birkóztak Tanyát!
Csak úgy dőlt belőle a nevetés. Rettenetes volt, de nem tudtam nem vele nevetni.
– Micsoda szégyen! – mondtam. És aztán rájöttem, hogy Andre Tanya nevét tudta, de a feleségét nem.
Andre megsimogatta a lábam.
– Annyira gyönyörű vagy – mondta újra.
– Tudod, hogy gerjedek rád. Nem tehetek róla. Minden alkalommal, amikor maszturbálok, rád gondolok. Az ízedre. Az őrületbe kergetsz.
Idegesen vihogtam. Olyan nehéz volt ellenállni neki.
– Sajnálom, de nem feküdhetek le veled. Kizárólagosságot ígértem, emlékszel? Néha még azt sem engedik, hogy megcsókoljak mást!
– Na de bébi – mondta –, nem élhetsz heti 1000 dolláron. Mi van, ha megint kidobnak? Egyedül a ruháid többe kerülhetnek?
– A barna selyemkabátra mutatott, amit lezseren a szék karfájára dobtam. Igaza volt. Kisebb vagyonba került.
– Hát – engedtem –, talán. Beszélek vele a dologról. De szeretnék várni egy keveset. Megvárni, amíg kialakul valami rend. Majd akkor megkérdezem tőle.
A gond az volt, hogy Andrénak igaza volt. Nagyjából annyira volt jelenleg biztos a munkám, mint a teás kisasszonynak a kólaautomata–gyárban.
Az órámra néztem. Délután 4 volt. Tom nyolcra ígérkezett. Hívjanak régimódinak, de szükségem volt némi űrre kettőjük közt.
– Sajnálom, de mennem kell – mondtam Andrénak.
– El kell mennem venni néhány dolgot, és szerezni valami desszertet a gavalléromnak.
Visszakísértem az autójához. Ragaszkodott hozzá, hogy fogja a kezem.
– Nem mehetnék fel csak egy rövid időre? – esedezett.
– Sajnálom, Andre, de te túl csábító vagy – mondtam. Megpróbált megcsókolni, de elhúzódtam.
– Annyira kívánlak, bébi – mondta újra, és megdörzsölte az ágyékát.
– Meg akarlak ízlelni.
Nagyon örültem, amikor beszállt az autójába. Annyira szexisnek éreztem magam tőle! Ha még sokáig folytatja így, megadom magam. Tom szerencsés fickó lesz ma este.
Amikor felértem, ellenálltam a késztetésnek, hogy maszturbáljak, és a díszpárnákat rendezgettem kicsit, hogy lenyugtassam magam, és távol tartottam magam a naplótól, majd elmentem vásárolni. Vásárlásterápia. Maga a mennyország.


Tom pontosan érkezett. A kötelező pólóinget viselte sötétkék nadrággal és belebújós cipővel. Csodás aftershave volt rajta.
Már korábban mondta, hogy nem akar vacsorázni, így inkább elővettem a desszertet. Lesétáltam a cukrászdához a Victoria Streeten és hagytam, hogy a bennem élő gyermek kiválasszon két hatalmas tejfölös és cseresznyés rétest, egy doboz King Island fehércsokoládé–krémet meg Tobleronét, amit feldaraboltam, és a tetejére szórtam.
Tom szeme mohó vággyal égett. Megragadott egy kanalat és jókedvűen lapátolta be az egészet, mint egy kisgyerek. Még tejszínhabos is lett az arca. És közben mindvégig mosolygott. Fülig érő vigyorral. Elfelejtkezett a feleségéről. A munkájáról. Az életéről. Csak élvezettel evett, és hálásan ragyogott rám. Olyan egyszerű dolgok annyira boldoggá tették ezeket a férfiakat.
Aznap este nem volt jó a szex. Esélyt sem kaptam, hogy bevessem az új trükkjeimet. Azt hiszem, Tom egyszer már elélvezett – a desszert alatt. Nem szó szerint, persze, csak fejben. Félárbocon állt a farka a kelletlen próbálkozás nagy része alatt. Mindketten feladtuk úgy öt perc múlva. Örültem, amikor távozott. És most sem kérdezhettem meg, mikor jön vissza, ha egyáltalán.

fel